Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-25 / 38. szám

)

1971, szeptember 25.,

.SZABAD FÖLDMŰVES

5

Jó eredményt értek el a tejtermelésben

Idán állattenyésztésünk dolgozóinak nagyon Igényes feladattal kell megbirkózniuk. A hús és a tojás termelését, piaci értékesítését már társadalmi igény szerint megoldottnak tekinhetjük. Ezzel szemben a tejtermelésben és értékesítésben még van követelni való, hiszen HO millió literrel többet kell piacra adni, mint tavaly. Ez pedig megköveteli a termelés komplex feltételeinek valóra váltását, a tehénállomány szám szerinti növelését, s a termelékenység arányos emelését.

A KÖZELMÚLTBAN az Ip.

Soknlec-i szövetkezet elnökével, Németh István mérnökkel, valamint Ján Spodniak mérnök-zootechnikussal folytatott beszélgetés kapcsán az is szóbakertilt, milyen eredményt érnek el a tejtermelésben.

Mielőtt azonban a közelmúlt fejtegetésébe bocsátkoznánk, szükségesnek tartom elmondani a korábbi eredményeket is.

A gazdaság ugyanis már huzamosabb ideje törekszik a tejtermelés emelésére. Igyekezetét azonban a részleges tényezők mellett az Ipoly szeszélyes tavaszi áradása gyakran meghiúsítja. A szövetkezet rétje és szántóterületének jelentékeny része ugyanis árterületen belül fekszik. Ezért, amikor értékelni kívánjuk az eredményeket, feltétlenül figyelembe kell vennünk a gátló, tehát. a kedvezőtlen körülményeket is.

Mindamellett, hogy a gazdaság pozitív vagy negatív termelési és közgazdasági eredményeit nagyon befolyásolja az említett tény, azt mondhatom, hogy tejtermelése a kívánt színvonalon van. Igazolja ezt a járási irányító szerv adattára is, mely arról ad számot, hogy hét év alatt, tehát 1963- tól 1970-ig a szövetkezet tehenenként! tejtermelés 821 literrel emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a sorozatos vízkár ellenére, módot találtak a tejhasznosság emelésére. Egyrészt a tehénállomány gondos előkészítésével, másrészt a rendelkezésre álló takarmányalap jobb felhasználásával.

El kell továbbá mondanom, hogy a múlt esztendő nagy fordulatot hozott a szövetkezet tejtermelésében. Ez volt az első év, amikor tehenenként több mint 3 ezer liter tejet fejtek, s az állományt is az igénynek megfelelően bővítették. Itt nem a törzsállomány szokásos évenkénti felújításáról, hanem a létszám gyarapításáról van szó. Olyan termelékeny egyedek beállításáról, melyek gondos ellátással maximális tejhasznosságot nyújtanak.

Szeptember elején jártam a szövetkezetben. Az előző hónapi, valamint az év elejétől vezetett nyilvántartás arról ta; núskodik, hogy idén még Jobbak az eredmények, mint tavaly. A múlt év elejétől naponta augusztus végéig 8,65; augusztusban 10,59 liter tejet fejtek tehenenként. Ezzel szemben idén év elejétől naponta 9,24, augusztusban pedig 12,75 liter volt a tehenenkénti tejátlag.

Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a szövetkezet a tejtermelésben valóban előretört. A tervezett 650 ezerből augusztus végéig 444 ezer litert adtak el, vagyis az időterven felül 85 ezer liter tejjel többet. Ebből mindenképpen arra következtethetünk, hogy év végéig túlteljesíthetik a szerződést. Számításaim alapján elérhetik a 3250 literes tehenenkénti tejhasznosságot. Ehhez minden feltétel megvan.

A törzsállományt saját nevelésű, ismert származású egyedekkel egészítik ki. Már huzamosabb ideje meghonosították a hasznosság-ellenőrzést,, s jő hasznát veszik az utódok kiválasztásánál. Minden egyes továbbtartásra alkalmas, külemre nézve fejlődőképes borjút gondos ellátásban részesítve fölnevelnek, és alkalmas időben befolyatnak. Végeredményben az első laktáció lezárása után döntenek a friss fejősök sorsáról. A törzsállományba csak azokat az egyedeket sorolják, amelyek megadják a szövetkezet által kívánt tejmennyiséget. Azokat pedig, amelyek nem váltak be, hízóba teszik és húsként értékesítik.

Az utódnevelést nagyon komolyan veszik, mert jól tudják, hogy attól függ a jóhasznú tehenek kialakítása. Elsősorban a gondoskodást az anyaállatnál kezdik, mert csak a szakszerűen táplált, jó erőben lévő tehén adhat igényeknek megfelelő, továbbtartásra alkalmas utódot.

A takarmányozással s a tisztántartással kezdődik a folyamat, s az időben történő fedeztetéssel folytatódik. Amikor a tehén leellik, borját egy hétig az anyja alatt szopni hagyják, majd Relavittal dúsított tejporból készült eleséggel itatják, így erőteljesebben fejlődik, s kilátás van a napi 70—75 dkg-os súlygyarapodásra.

A borjakat külön istállóban tiszta környezetben addig nevelik, míg sor kerülhet a fedeztetésre. Ez a körforgás évente ismétlődik. A törzsállomány felújításának és szám szerinti gyarapításának keretében egyre több és több ismert elődtől származó üsző kerül tenyészetre.

A távlati terv számol a környező gazdaságoknak egy mikrokörzetbe való tömörülésével. Ennek megfelelően egy korszerű, 600 férőhelyes tehénfarmot építenek, s a meglévő K—96 és K—98-as Istállókat rövid állású, rostélyos padlózatú, almozás nélküli borjú vagy üsző neveldékké építik át.

A szövetkezet azt akarja, hogy a formálódó mikrokörzet tehénállományának magva innen kerüljön ki, s jóval ' az egyesülés előtt biztos hozamot nyújtson s ez új szervezeti alakulat már a korszerű termelésszervezés feltételei mellett induljon. így ugyanis nem keletkezhet zavar a termelésben és a népgazdasági feladatok teljesítésében. Ezzel párhuzamosan szervezik a takarmánytermesztést is. Idén a szövetkezet szálastakarmányból mintegy 80—90 vagonnyit fogyaszt el, a készlet pedig körülbelül 20 vagonnal több, s tavalyról is maradt 15 vagon lucernaszénája. Örvendetes, hogy a szálastakarmány készletnek nagy része kiváló minőségű lucernaszéna (2/з rész), kisebbik hányada (Vs rész) pedig közepes minőségű rétiszéna.

Jó termést takarítottak be gabonafélékből is. Kevés híján 200 vagon gabonája termett a gazdaságnak. Az állami kötelezettség teljesítése után körülbelül 100 vagon maradt takarmányozásra, s számolnak további 6 vagon szemeskukoricával is. A takarmánykészlet így bőven elegendő, és tekintélyes tartalékra is futja. Bátran állíthatom, hogy a szövetkezet a takarmánytermesztéssel s a tejtermeléssel jó úton halad, s nem túlzók, amikor azt mondom, a tejtermelés terén példát vehetnének róla szomszédai is. Utóvégre a jobbtól tanulni nem szégyen.

Hoksza István

11a(tenyésztésünk fejlesztése, hasznosságának emelése a különféle korszerű tenyésztési, nemesítési, istállózási, technológiai és zoohigiéniai elvek betartásán kívül egyben a takarmányok minőségétől is függ. Ebből pedig azt kell megszívlelnünk, hogy maximális erőfeszítéssel a lehető legjobb takarmány termesztésére és elraktározására

törekedjünk.

Szlovákiai méretben a takarmányok a szántó, a rét és a legeloterületböl 1,3 millió hektárt foglalnak el. Ez megközelítőleg fele a Szlovákiában levő mezőgazdasági területnek. El kell mondani továbbá azt is, hogy a rendelkezésre álló földek termőképessége az utóbbi tíz esztendőben megtöbbszöröződött. Például 1089-ben hektáronként 17,4 mázsa keményítőértéket és 2,38 mázsa emészthető fehérjét értünk el.

Alapjában véve a szántóföldi takarmánytermő terület tekintetében az utóbbi tíz esztendőben nem történt lényeges változás. Amíg például 1963-ban Szlovákiában 483 ezer, addig 1989-ben 486 ezer hektáron

termesztettünk szálastakarmányt. Ebből az évelő takarmánynövények 60—65 százalékot tettek ki. A hektárhozam pedig 34—36,9 mázsa közt váltakozott.

Egy nagyon fontos körülményt szem előtt kell tartanunk, mégpedig azt, hogy a szálaslakarmányok a gazdasági állatok eleségének jelentékeny hányadát adják, s a termés mennyiségéföl és minőségétől függ az állomány hasznosságának pozitív vagy negatív irányú gyarapodása, valamint szám szerinti bővítésének lehetősége. Ennek megfelelően az utóbbi években mintegy 250 ezerrel csökkentették a lovak számát, a másik oldalon pedig a marha- és a juhállományt 270 ezer számosállattal gyarapították.

Az évi tehenenkénti tejátlag tavaly Szlovákiában 2645 liter volt, tehát 725 literrel több, mint 1980-ban. A hústermelést kedvezően befolyásolta a szálasta-A távlati célkitűzések teljesítése az emberektől függ

karmány jó minősége. így a marha, a borjú és a juhhús termelése a korábbi 107,3 ezerről

169,3 ezer tonnára, vagyis 58,2 százalékkal emelkedett. Ezzel egyidejűleg a tejtermelés a korábbi 1,13 milliárd literről 1,39 milliárd literre emelkedett.

Az említett állatcsojiortoknál az ötéves tervben létszámemelkedéssel kell számolni, de leginkább a teheneknél. Például az ötéves terv éveiben állományba kerülő mintegy 70 ezer szarvasmarhából 43 ezernek tehénnek kell lennie, s továbbra is számolunk a lóállomány csökkentésével.

Későbben, vagyis 1980-ig ismét a szarvasmarha állomány szám szerinti növelése lesz a programon. A 100 ezer szarvasmarhából 40 ezer tehénnel bővül az alapállomány. Ezzel párhuzamosan rögzítik a juhállomány létszámát.

A hústermeléssel arra kell törekedni, hogy az előbbi 430- ról 453 kg-ra emeljük a vágómarhák súlyát, s kevesebb darabszámmal teljesíthessük a társadalom húsigényét. Alapjában véve hasonló elvek vonatkoznak a későbbi évekre is. Tehát időszerű az a célkitűzés, hogy 1975 végére a szarvasmarhák vágósúlyát szlovákiai átlagban 483 kilóra, 1980-ban pedig 500 kilóra emeljük.

Feltételezhető, hogy 1975- ben a beütemezett 168 ezer helyett mód nyílik 176,3 ezer, 1980-ban pedig a 202 ezer helyett 212 ezer tonna marhahús piaci értékesítésére.

Szerényebb hozamemelkedéssel számolunk a tejtermelésben, ahol az 5. és a 6. ötéves terv éveiben mintegy 14 százalékos emelkedés várható. Egyrészt az állomány szám szerinti gyarapodása, másrészt pedig a termelékenység emelése lesz a meghatározója a jobb hasznosságnak. Természetesen ehhez kiváló minőségű szálastakarmány szükséges. Az ötéves terv utolsó esztendejében azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági üzemek a korábbi vagy esetleg kisebb vetésterületen 6—7 százalékkal emelik a takarmány hozamát, s tekintélyes tartalékot készítenek az előre nem tervezhető problémák megoldására. Erre a célra feltétlenül szükséges a termelés további egy százalékos emelkedése.

Akaratlanul is kikívánkozik, hogyan? Tény, hogy a szántóföldi takarmányok a rétifüvek és a legelők gyepállománya javítására tág lehetőség kínálkozik. Elsősorban is azokon a területeken, melyeket nagy öntözőrendszerekkel hálóztak be, mint például a Kolárovo—Šala-i csatornahálózathoz tartozó gazdaságokban, a Perec-rendszerre rákapcsolt, a Keletszluvákiai Síkság, valamint a kisebb öntözőhálózatok mentén gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, továbbá a trágyalés és a hígtrágyás gazdálkodásra ráállított üzemek földjein úgyszólván korlátlan lehetőség nyílik a szálastakarmányok termesztésére, s a hektárhozam jelentékeny emelésére.

Az utóbbi években a mezőgazdasági üzemek a talajerőgazdálkodás keretében módot kaptak arra, hogy a szerves és a műtrágya használatával is befolyásolják a szálastakarmányok hektárhozamát és minőségét. A legelők s a rétek kezelésével, trágyázásával tápanyagokban gazdag eleséget nyújthatnak állataiknak. Ahol ezeket a munkálatokat szakszerűen végezték, elsősorban

maguk látják hasznát, a társadalom részéről pedig dicséret és megbecsülés illeti őket. Ahol pedig elmulasztották ezt, szükséges, hogy a jövőben a példás gazdaságok nyomdokain haladva maguk is hasonlóan cselekedjenek, mert aki többet és jobbat termel, végső fokon többet is adhat piacra. Ez nem lehet közömbös egyetlen vezető dolgozó számára sem, hiszen a bőségesebb takarmányalap befolyásolja az emberek egyéni jövedelmét és a társadalom által kitűzött feladatok teljesítését.

Az állattenyésztés pártunk által kitűzött távlati feladatainak teljesítése tehát nagy mértékben attól függ, hogy lesz-e elegendő jó minőségű takarmány, s a termelőhelyeken az emberek hogyan használják fel a rendelkezésre álló készletet. —hai—

wvwwvwwww

Tejellenőrzés

Dániában a tehénállomány 1968-ban 1,29 millió volt, 200 ezerrel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. Az átlagos állománynagyság 11,2 tehén, öszszesen 735119 tehén, vagyis a tehénállomány 56,9 %-a áll termelésellenőrzés alatt. Az átlagus termelés 4558 kg tej, 4,38 »/ó, azaz 199.6 kg tejzsírral. Az ellenőrzésnek csak 37 °/o-a történt А-módszerrel, vagyis hivatalos ellenőrzéssel. A B- módszerű, vagyis a tulajdonos által végzett ellenőrzés aránya tovább nőtt. Az ellenőrzött tehenek között a dán vörös hányada 10,5 százalékkal csökkent, a feketetarka hányada

10,5 százalékkal nőtt.

pelmérések alapján Szlovákia répatermesztől 1 millió 790 ezer tonna cukorrépát szállítanak a gyűjtőhelyekre, s a feldolgozóipar a cukorgyárakba. Feltételezhető, hogy a csapadékos, hűvös ősz egyes körzetekben kedvezően befolyásolja a répa további növekedését, s ezzel párhuzamosan az említett mennyiség túlteljesítését.

Mond-e ez valamit a mezőgazdásági üzemek zootechnikusai számára? Természetesen, hiszen a cukorrépa melléktermékei nagyon hasznosak az állattenyésztésben.

A takarmányozásban a cukoripari melléktermékeket sokrétűen felhasználhatják. A répatermeléssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek 57 kg nyersszeletet és 0,5 százaléknyi folyékony melaszt kapnak a gyáraktól 1 mázsa beszállított cukorrépa után.

A fenti adatok azt bizonyítják, hogy valóban tekintélyes mennyiségű cukoripari melléktermék kerül vissza a termelőkhöz.

Ezzel egyidejűleg a cukorrépatermesztőknek lehetőségük nyílik minden 100 kg eladott répa ellenében további 1 százaléknyi melasz nagykereskedelmi áron történő felvásárlása is. Tehát takarmányozási célra Szlovákia mezőgazdasági üzemel 21600 tonna melaszt kapnak, vagyis 2600 tonnával többet, mint tavaly.

Azok, akik az utóbbi években rátértek a szarvasmarhák szintétikus takarmányozására, jól tudják, hogy az eleség ízesítésénél milyen nagy szerepe van a melasznak. Az így készített táplálék olcsó és a hústermelésre való hatása szakszerű alkalmazás mellett racionális. Azok a gazdaságok, amelyek szintétikus kiegészítő és

Gondoskodjunk

a cukoripari melléktermékek veszteségmentes tárolásáról

melasz hozzáadásával készítik a szarvasmarhák eleségét, gyors növekedést és nagy súlygyarapodást érnek el az állatoknál.

Számos jő példát említhetnék erre. A komámói, a lévicéi, a trnavai, a zvolení, a luíeneci, valamint más járások mezőgazdasági üzemel meggyőződtek a melaszszal dúsított szintétikus takarmány etetésének előnyösségéről..

Mezőgazdasági üzemeink a cukoripar másik melléktermékét, a nyersszeletet, hagyományosan kukoricaszárzúzalékkal vermekben vagy zsombékokban sllózzák. A répatermesztő körzetekben a szeletszilázs a takarmányalap jelentékeny részét képezi. Ennélfogva nagy szerepe van a szarvasmarhák téli takarmányozásában. Ezért nem lehet közömbös, milyen körülmény mellett kerül a verembe vagy a zsombékba.

Nagyon jól beváltak az útpanelokból készült silővermek, a tapasztalat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági üzemek azokban inkább a speciális fehérjés szilázst tárolják. A kukoricaszár-zűzalékot és a nyersszeletet leginkább földbe vájt ároksilókban helyezik el.

Kétségtelen, bevált és olcsó megoldás ez, ám nem egészen felel meg az állategészségügyi követelményeknek. Ugyanis az ároksilókban tárolt takarmány etetéskor sokszor gyomorbántalmakat okoz az állatoknál, mert a legnagyobb elővigyázatosság ellenére talajrészecskék kerülhettek az eleségbe. Emellett a földbe vájt vermeknél a romlásból eredő veszteség Is nagyobb az átlagosnál.

Hogyan lehetne ezt megakadályozni? Ügy, hogy a szennyeződés és a veszteség ellen fóliaponyvával védekezzünk. Az árok-silóvermek oldalát béleljük ki fóliával, s takarásnál is azt használjunk. így teljes mértékben elkerüljük a szennyeződésből eredő különféle komplikációkat és standard minőséget é»ünk el a takarmánynál, ami az etetés után az állatok nagyobb termelékenységében jut kifejezésre.

Mezőgazdasági üzemeink tehát idén Is nagymennyi. ségű szeletet kapnak a cukoripartól. Gondoljuk csak el, milyen előnyös lenne, bizonyos hányadának megszárítása, és a téli időszakban abrakkal keverve való etetése.

Ez azt eredményezné, hogy nagymennyiségű abrakot takaríthatnánk meg például a sertések hizlalására. Ezzel párhuzamosan a szárított szelet tárolása is könnyen megoldható. Sajnos, Szlovákia cukoriparának szárítókapacitása eléggé hiányos. Ilyen berendezéssel csak a Pohronský Ruskov-l cukorgyár rendelkezik. Eddig szeletszárítást csupán a mezőgazasági üzemekkel kötött egyesség alapján végeztek.. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a gyár bérbe adta a szárítókapacitást, az illető mezőgazdasági üzem pedig saját dolgozóiból alakított munkacsoportot, s így szárította saját répaszeletét.

Gondolom, nem szükséges arról beszélni, mit ér a nyersszelet, szllázs vagy a szárított szelet az állatok takarmányozásában. Ez már húsz esztendeje Ismeretes a zootechnlkusok és az állatgondozók számára. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, tegyék lehetővé a veszteségmentes tárolást, ami persze attól is függ, hogy a gyárak ritmikusan szállítják-e a szeletet.

Természetesen előnyös helyzetben vannak azok a gazdaságok, melyek gyárközeiben vannak, naponta maguk elszállíthatják a silózáshoz szükséges nyersszeletet. A távolabbi gazdaságok azonban későbben juthatnak szelethez. Ezen a téren is rendet kell teremteni. Elsősorban is a szállítást Irányító bizottságnak arra kell törekednie, hogy a termelők mindegyike arányosan kapja a szeletet, mert hiszen a szllázs minősége ettől függ. A későn, fagyban érkező nyersszeletszállítmány semmiképpen sem felel meg a korábban érkező szelet minőségének.

A fagyos szelet etetése egészségtelen, s káros hatással van az állatok hasznosságára. Ezért etetése semmi körülmény mellett nem ajánlatos.

Végezetül talán még annyit, hogy a szelet silózásánál gondoskodjunk a verem tartalmának megfelelő tömítéséről, s megtöltés után a légmentes fóliás zárásról. Ne feledjük, hogy a lelkiismeretes tömítés és a légmentes zárás szintén befolyásolja a szilázs minőségét. A jól tömített vermekben a cukrot tartalmazó közegben tejsavas erjedés keletkezik s ez végérvényes meghatározója a jó minőségnek. Az állatok az ilyen szilázst szívesen fogyasztják, s hatása a termelékenység emelkedésénél mérhető le. Ezért célszerű a cukoripari melléktermék, a répaszelet gondos lesilózása -h-