Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-25 / 38. szám

1971. szeptember 25. SZABAD FÖLDMŰVES Bemutatjuk Szilva Andrást Élete delelőjén Jár. Múltja mind­emellett mozgalmas. Telve van ez az ember életkedvvel, nagy alkotókész­séggel, a közügyek Iránti buzgalom­mal. Nemcsak kezdeményező, hanem tapasztalt, jő szervező is, ami igen fontos ilyen felelős tisztség betölté­séhez. Kitűnik politikai tisztánlátá­sával, alapos megfontoltságával, em­berismeretével. Elmondható róla: testestől-lelkestől egybeforrott köz­ségével. ... Szinte gyerek még — tizenhét éves —, amikor a fasizmus vad szele megsuhintja. A nyilas bérencek „jó­voltából“ Németországba hurcolják. Itt saját szemével győződik meg a náci szoldateszka kegyetlenségeiről. Ezek a rettenetes látomások nagyon mélyen beleivődtak az ifjú András leikébe, kitörölhetetlenül élnek ben­ne, s éberségre intenek. Alig huszonhét esztendős, amikor a kommunista pártba lép, mindmáig elkötelezve magát. Az ifjú kommu­nista hol edződhet a legjobban, mint a tömegszervezetekben. Itt hamar felfigyelnek áldozatkész tevékenysé­gére, politikai éleslátására, elvi szi­lárdságára és jó szervezőképességére. Ettől fogva nincs megállás ... 1959. december 6-án a Gbelcei (Köbölkút) Helyi Nemzeti Bizottság elnökévé vá­lasztják. Ezzel a nagy bizalommal — amit a lakosság táplál iránta — még egy­szer sem élt vissza. — Sose felejtem el — emlékszik vissza Szilva elvtárs —, az első erő­feszítésünk az volt, hogy mielőbb egy óvodát hozzunk tető alá. Ez si­került is! Az akkor 70 férőhelyes óvodába ma 80 gyerek jár, hogy szü­leik félelemmentesen, nyugodtan dol­gozhassanak. Iskola kellett, hát azt is építettek. Kilencéveset. — Mi volt a legnehezebb feladata, amióta ji község közügyéit intézi? A válasz nem késik. — Nagy szükségét éreztük egy népfürdőnek, hogy nyáridőben legyen hol strandolni, napozni, lubickolni a lakosságnak. Nos, négy évig elhúzó­dott az építése, Z-akció keretében. A gbelcelek szorgalmára, áldozat­­vállalására vall, hogy a fürdő építé­séhez 540 ezer korona értékű társa­­sadalmi lüunkával járultak hozzá, ez­által kétharmadára zsugorítva a be­ruházási összeget. Ámde a sornak ezzel nincs vége. — A választási akciós-tervet túltel­jesítettük — jegyzi meg szerényen az elnök. — Portalanítottunk 3,5 km utat, ugyanilyen hosszúságban járdá­kat építettünk. Mintegy három hek­tárnyi területet parkosítottunk. Épül az új községháza; hozzávetőleg más­fél millió korona beruházási költség­gel, amely kétemeletes lesz és egy év múlva szeretnénk átadni rendelteté­sének. Megemlíthetjük még, hogy a köz­ség új téglagyárral rendelkezik, a­­melynek évi kapacitása 24 millió tég­la. Oj gabonatároló épült itt 24 mil­lió korona beruházási költséggel. S ami ugyancsak örvendetes: új bo­rászati üzem létesül a község, ille­tőleg a szövetkezet földterületén, ami munkalehetőség szempontjából jelentős, sőt a helyi munkaerő nem is lesz elég. Szóval, a község az utóbbi tíz esz­tendőben igen lényeges fejlődésen ment keresztül. Hogy csak néhány fontosabb, számottevőbb tényt említ­sünk: ez idő alatt 130 új lakóház épült (egy-egy 100 ezer koronán fe­lüli értékben!); jobbára készen van a községi vízvezetékhálózat, teljes elkészültét és átadását a jövő évre tervezik. Két gyermek-parknak is ör­vendhetnek a gyerekek: az egyik az iskolához tartozik, a másik meg köz­ségi. Dicséretet érdemel a lakosságnak nyújtott sokoldalú szolgáltatás: van lakatos-, borbély-fodrász-, asztalos-, képkeretező és üvegező-, kőfaragó-, villanyszerelő-, vízvezeték- és autó­szerelő-, propán-bután gázellátó-, te­herfuvarozási és központifűtésszerelő ágazat. Ez utóbbihoz most tanítják be a munkaerőket. A személygépkocsik száma ebben a községben is egyre szaporodik: je­lenleg száz körül vah. Tehát ennyi autótulajdonos gondján könnyítettek, miután szerviz-szolgálatot - létesítet­tek. Az autótulajdonosoknak mintegy fele az Autó-klubnak is tagja. A szer­viz-szolgálat a Zvázarm (HESZ) ke­retén belül működik, közölte a hnb­­elnök, aki oszlopos tagja, sőt régóta lelkes tisztségviselője az említett szervezetnek. Szilva András 1964-ig az elnöki tisztet töltötte be, majd 1967-ig tit­kára, s a mai napig ismét elnöke a helyi nemzeti bizottságnak. Minden túlzás nélküli állíthatjuk, ő a község legelfoglaltabb embere. Munkabírása szinte csodálatra méltó. — S hogyan győzi ezt a rengeteg munkát? — Csakis úgy, hogy nejemet is sokmindenbe beavatom. Tehát Sžilváné érdeme is, hogy a férj ilyen tevékeny tömegpolitikai- és szervezőmunkára képes. Köszönet! És mély tisztelet az ilyen megértő nők­­nekl — És a család? A gyermekneve­lés...?! — Bizony, a két gyerek nap mint nap hazavár. De sokszor a késő este vet haza. Hanem a vasárnapjaimat a családdal töltöm. Ebből jottányit sem engedek...! Szilva elvtárs fáradhatatlan ember. Példás kommunista. Igazán rászolgál községe lakosainak, s a kerület vá­lasztópolgárainak bizalmára. Köz­kedvelt. Szívvel-Iélekkel, s hozzáér­téssel végzi mindazt, amit a társada­lom tőle kíván. Sok ilyen kerületi képviselőjelöltre lenne szükség! N. Kovács István Parkok faluja Nehezen Indult az új élet ebben az Ipoly menti faluban, Már-már úgy látszott, szétesik a kezdeti nehézségekkel küzdő, gyenge szövetkezet. s. Nevek kavarognak az agyamban, azoké, akik végig­­küzdötték a legrosszabb időket és azoké, akik kedv­­szegetten búcsút mondtak a közösnek, a falunak. (Egyik cikkemben azidőtájt meg is írtam, hány szakember hagy­ta el a szövetkezetét.) Egyéni és csoportérdek, káosz, fegyelmezetlenség uralkodott a községben és a szövet­kezetben, míg végül is egy szilárdabb talajon álló veze­tőség az emberek energiáját a termelés, a falufejlesztés szolgálatába állította, úgyhogy a Vefký Krtíš-i járásban mind szövetkezet-, mind községfejlesztési vonalon a falu az élvonalba került. Busince (Bússá) évről évre szépül, versenyezve egyes városnegyedekkel is. Ügy néz ki a helyzet, hogy új fej­lődési szakaszba léptek, melyben sikerül majd meg te-* remteni a falu lakóinak legideálisabb élet- és munka­­körülményeit. Csaknem semmivel kezdték. Elhasználódott középüle­tek, sáros utak, s többnyire egészségtelen családi házak — mint a kapitalista rendszer kínos örökségei — ma­radtak a falu lakóira. Közösségi életet kellett teremteni és ehhez biztosítani az anyagi javakat is. Ez pedig nem ment simán, mert a görbe úton gyakran kísértett a múlt, a „csak magamnak“ gondolkodásmód. Hosszú huzavona után 1957-ben született meg a döntés, ami szerint meg kellett oldani a legégetőbb problémát: megfelelő tan­termeket biztosítani a tanulók számára. Elhatározták, hogy iskolát építenek. És egy éven belül 440 diák ré­szére fel épült az új iskola, amit 1958-ban adtak át ren=< deltetésének. Azóta is a falu dísze az iskola. Azonban teljesen nem elégítette ki az igényeket és az új válasz­tási időszakban jobb lehetőségeket teremtenek a tanulók számára. Konyha, tornaterem épül és újabb tantermek állnak majd a tanulók rendelkezésére. Az óvoda is el­avult, ehelyett szintén újat, korszerűt építenek. Az üzlethálózat is igen elavult volt a községben. Ezért új élelmiszerüzletet adtak át a fogyasztóknak a helyi nemzeti bizottság szomszédságában.. Pavel Sudičky, a helyi nemzeti bizottság elnöke örömmel mutatja az új élelmiszerüzletet, és egyben az új utakat is. A gyönyörű park, díszcserjékkel — íme, az új élelmiszerüzlet — mutatja a hnb elnöke. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyi utat portala­­nítottak, azt mondja, hogy mindet. Persze még akad ten­nivaló, a Karbo-puszta felé is utat akarnak építeni. A járda még kevés. De a főutak igazán jó karban vannak és remélhetőleg a mellékutcákban is lesznek járdák. A falu fejlesztésében, illetve a faluszépítési akció keretében elsősorban a parkosítás terén értek el jó eredményeket. Jómagam is többször elüldögéltem dísz­cserjékkel és gyönyörű virágokkal tarkított parkjukban — a falu közepén —, ahol fellálították a felszabadító szovjet katonák emlékművét. Már 1958-ban 10 ezer korona versenydíjat kaptak a falu szépítéséért. Sudičky elvtárssal nézegetjük az őszi napsütésben fürdő parkot. Igazán nagyon szép és még a hideg őszi napokban is megőrizte friss zöld színét. Itt árulja el, hogy a CSKP 50. évfordulója tiszteletére 11 ezer órát dolgoztak le a falu lakói és a parkot a Vöröskereszt női tagjai, valamint a Nőszövetség tagjai gondozzák. Azt is megtudom a hnb-elnöktől, hogy rövidesen több munkájuk lesz, mert a mechantzáciős brigád és az ütött­­kopott vendéglő helyén szintén gyönyörű parkokat léte­sítenek majd. Amint ezt később hallja Csitári Lászlőné, meg is jegyzi, hogy akár a ligetek, parkók, falujának is hevezhetnék a jövőben a községet. A hnb-elnök rábóltnt, de ő már komolyabb gondola­tokkal foglalkozik. Az új választási akciőstervben helyet kap egy kultúrház két és fél milliós költséggel. El akar­ják érni, hogy minden háztartásban a higiéniai szem­pontból megfelelő hrlňovái vizet fogyasszák, ezért víz­vezetékhálózatot létesítenek. Közös épületben kap he­lyet a helyi nemzeti bizottság és a posta. Tervezik egy új egészségügyi központ építését is; Még több kisebb­­nagyobb építkezés kap majd helyet az új választási terv­ben, ami még csak most formálódik. Megszépült, megifjodott ez a község az elmúlt válasz­tási időszakban. A közös összefogás szép eredményeket hozott. A nemzeti bizottság tervezgetett, szervezett, a szövetkezet pedig segítette őket. Saját téglagyárából adott például téglát a középületekhez. Újjászületésre, korszerűsödésre enged következtetni itt minden intéz­kedés vagy épület, amit az emberek határoztak el, illet­ve építettek. Csak azoknak az embereknek van egy-két ránccal több az arcukon, akik a kezdet kezdetén fiata­los lelkesedéssel kezdtek a munkához. Sudičky elvtárs is elfáradt már egy kicsit, akkor azonban felvidul az arca, ha szó esik arról, amit a falu lakóival együtt tet­tek és ilyenkor úgy érzi, nem volt hiábavaló a fára­dozás. Balia József 3 Zelman elvtárs gratulál ás átadja a párt köszönő levelét Megtette a magáét Átadta a stafétabotot a munkaérdem-RENDES ELNÖK Kedves ünnepre gyülekezünk a szövetkezet székházában. A falu tisztségviselői, a közös vezetői és alapítötagjai meg­­kitten beszélgetnek múltról, jelenről, jövőről. Közülök többen — Lovas István, H u s z t ár Pista bácsi, Juhos Dezső aqro­­nómus, Gombos Libor, Nagy Imre ringatták a közös böl­csőjét és társaikkal együtt két évtizeden keresztül jóban-rossz­­ban együtt voltak, kitartottak. Közéjük tartozik Bartalos Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke, aki a mai napon ünnepit 60. születésnapját, s átadja stafétabotját helyettesének, Nagy István elvtársnak. Benn barátságos meleg terpeszkedik, künn az ősz bontom gat ja szárnyait. Elrepült a vadvirágos nyár, s reggelenként már a dér lopakodik. A jubiláns felett is elszállt az idő. Vasfoga az egykori vas­idegzetű fiatalember egészségét is kikezdte. A megfeszített munka, a mindennapos küzdelem most, a nyugalomba vonulás küszöbén mutatkozik meg igazán. Elnézem, amint vendégeit fogadja. Jókedvűen paroláz, mint akinek semmi qondja-baja. A fáradság nyomait, arca barázdáit azonban a mosoly sem takarja. Kevés ember mondhatja el önmagáról, amit az ünnepelt. Pályafutása egyidős a szövetkezettel. Ö is ott bábáskodott születésénél, segített az első lépéseknél. Később a járási párt­bizottságra került, de rövid idő múltán ismét az efsz vezető gárdája között találjuk, és immár tizenhét esztendeje a trsticel INádszeg) szövetkezet elnöke. Ebben a beosztásban legidősebb a galántai járásban. Nem volt könnyű dolga a múltban, nem volt könnyű a háta mögött hagyott években. Valamikor napszámos és béressors kísérte. Többször szembekerült az úri törvény védelmezőivel, a kakastollas csendőrökkel. Munkát, kenyeret követelt, bátran kiállt nincstelen társai és a kisparasztok mellett. Az utolsó két évtized harca, munkája teljesen más volt, mint a régi, mégis egész embert, fáradságot nem ismerő egyént kö­vetelt. Jóformán a semmiből kellett egy ma már virágzó nagy­üzemi gazdaság alapjait lerakni. Az első években sokszor döcögött, kátyúba jutott a szövetkezet szekere. Az erős kéz, a jó szervezőmunka azonban mindannyiszor talpra állította a nehezen induló „gyereket“. S ebben a munkában mindig az élen állt, bizalmat öntött társaiba, a fiatalabb generációba. A győzelmet jelentő pálmát mégsem tartotta magáénak, meg­osztotta azokkal, akik segítették munkájában. Búcsúbeszédét is áthatja a közösség gondolata, a nagy mű iránti szeretet. Elérzékenyült hangon mond köszönetét mindazoknak, akik szívvel-lélekkel a gazdaság fejlesztésén fáradoztak. Az elnök szavainak súlya van. Nem csoda, hiszen a néhány ezer koronás vagyonnal induló szövetkezet tagsága most több mint 35 milliós vagyont mondhat magáénak. Ez a hatalmas vagyon a további fejlődés záloga. Ennek dudatában is van a vezetőség. A gazdaság újjászervezésére határozták el magu­kat, mely máris folyamatban van. A növénytermesztés kiváló eredményei mögé az állattenyésztés is rövidesen felsorakozik, hiszen elismert törzsállomány fejlesztésén fáradoznak. Mind* amellett a gazdálkodás jelenlegi színvonalát tekintve a szövet­kezet az elsők között foglal helyet a járásban. Az elnök munkája, sokéves tevékenysége megérlelte gyü­mölcsét. Ezt nagyra értékelik a szövetkezet tagjai, nagyra értékelik a járás vezetői. Zelman elvtárs, a járási pártbi­zottság mezőgazdasági osztályának titkára meleg szavakkal üdvözít a jubilánst és felolvassa a párt köszönő levelét. Ezt követőn járulnak az ünnepi asztalhoz a helyi nemzeti bizott­ság, az Ifjúsági szövetség, a sport- és a többi tömegszervezet küldöttei, hogy köszönetét mondjanak azért az erkölcsi-anyagi segítségért, amellyel a szövetkezet hozzájárul tevékenységük sikeréhez. Végül a munkatársak, a közös vezetői nyújtották át ajándé­kukat, egy hatalmas rózsacsokrot. — Ebbe a csokorba sűrítettük megbecsülésünket, szeretetün­­ket, elnök elvtársi“ — mondotta a köszöntő kislány. — Nem búcsúzni jöttünk, csak gratulálni és megköszönni mindazt, amit a közös felvirágoztatása ügyében fáradozott. Éljen erő­ben, egészségben és segítsen bennünket további munkánkban! Az elnök szeme harmatban fürdik, amikor megszólal. Látjuk, sok minden kavarog agyában. A sok-sok álmatlan éjszaka, a küszködés, a gond egy emberöltő áldozatkész munkája mind­­mind benne rejlik, amit hátrahagy. Gondolatat tömkelegéből ragadunk ki néhány mondatot. Virágzó, kiépített gazdaságot kapnak kézhez az utódok. Csupán a becsületes munka vár rájuk. Ezt pedig elvária tőlük a nyugdíjas elnök, a falu, az ország. Fehér fényt árasztanak a modern székház csillárai, A jubi­láns mellén bearanyozzák az érdemjeleket, melyeket kiváló munkájáért, közéleti tevékenységéért kapott. Öt kitüntetés tulajdonosa. Azon kevesek közé tartozik, akik Munkaérdem­renddel büszkélkedhetnek. Az ünneplő közönséggel üdvözöljük mi is Bartalos elv­társat, s mindazokat, akik húsz éven keresztül becsülettel megállták a helyüket a közösben. Azt kívánjuk, továbbra is legyen ereje, egészsége és sok öröme teljék az életben. Se­gítse szövetkezetét mindaddig, amíg csak teheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom