Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-18 / 37. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES ,1971. szeptember 18. szemem van, és mivel csak selejtba kot akarok lőni, sokáig gyönyörködhetek bennük. Észre sem veszem, hogy a nap is lenyugodott már. Távolabb még kijön egy 6z. Már nem látom az agancsát. Á rigó is már a takarodót fújja. A távolt faluból még ide hallatszik az esti harangszó. Otthon várt rám egyik idős vadásztársam, s nagy örömmel újságolta, hogy a lucernánál látta a bakot, amelyre tavaly annyit vártunk. Eddig az „öreglegénynek“ kedvezett a szerencse. Fölelevenedik bennem a kint töltött esti lesek sok szép emléke. Talán csak Lianna kegyelméből sike-. rillt meglátnom a bakot, s ezzel megszűntek nyugodt álmaim. Megbeszéltük, hogy hajnalban kimegyünk. Három órakor az ébresztőóra berregésérg felkeltem, és vadásztársammal a megbeszélt helyen találkoztunk. Sötétben indultunk, s mire kiértünk, már ptrkadt. A zabtábla felé indulok. Nagyokat szippantok a tiszta, ózondús levegőből. Ogy tűnik, mintha az eső után a természet is felfrissült, újjáéledt volna. Keskeny erdősáv mellett ballagok. Egy fácánkakas szalad át az ösvényen. A bokrok mellett fogolycsapat szárítkozik. Hamarosan odaérek a zabtáblához. Alsó részéről sűrű kender szegélyezi, amely védelmet nyújt az őznek a tűi zö napsütéstől. A sok esőtől megdőlt a zab és a benne levő özet könnyen észre lehet venni. Egy bakra lettem figyelmes, amely száz-százötven lépésre lehet tőlem. Meg szeretném nézni, milyen az agancsa. Távcső nincs nálam, ezért közelebb kell jutnom hozzá. Lassan, méterről méterre kúszok a zabban. Már csak hatvan méterre lehetek tőle. Felemelem a fejem, és ekkor veszem észre, hogy egy suta talán tíz méterre stncs tőlem. Bizalmatlanul figyelem, majd nagy riasztással elugrik. Felállók és nem hiszek a szememnek. Annyian vannak, hogy megszámlálni sincs időm. A sűrű kender hamar eltakarja az őzeket, s én úgy állok ott, mint egy hopponmaradt birkapásztor. Másnap délután már fél négykor indulok. A zab szélén, a fasor árnyékában már legel egy fiatal bak. kétéves lehet, rövid, villás agancsa van. Észrevesz és riadozással fut el a kender felé. A nyílt mezőn nehéz megfigyelni a vadat. Épp azon gondolkodom, hová is lehetne lesbe ülni. Ogy döntöttem, hogy beülök a zabba. Talán egy óra múlva két őzgida jött ki a kenderből. Észreveszek egy őzsutát is a zabtábla szélén. Válogat a zabkalászokban, majd hirtelen fölkapja a fejét. Vissza-, néz a kender felé. Az egyik mélyedésben a suta mögött megmozdul egy vörös folt. őz — golyóérett bak. Vastag, szépen gyöngyözött aganccsal. Jó Egy akácfa alá ülök. A fiatal gyökérsarjak jó takarást nyújtanak, lábam alól eltávolítóm az avart. Egy bagoly mégiscsak megsokallja a zörgést, fölém repül és nagy, kíváncsi szemeit rám mereszti. Nemsokára a magheréből kivált egy őz. A kukorica felé jön. Már látom rövid, vastag nyakát. Ez nem lehet fiatal. Ilyen korán csak az óvatos, öreg egyedek váltanak be a legelőről. Jön felém, egyre közeledik. Itt-ott tép a lucernából, felemeli fejét. Assztmetrikus agancsú. A rózsatövnél igen vastag agancsszár hirtelen elvékonyodik. Ňyolc-kilenc évesnek becsülöm. Legalább négyszáz grammos agancsú bak. Már tudom, hogy ez az a bak, melyről sok vadász álmodik, amelyikért annyi időt feláldoztam, hogy legalább megtalálhassam. A szívem a torkomban kalimpál. Mozdulni sem merek, nehogy észrevegyen. Puskalövés riaszt fel ábrándozásomból. A bak fölkapja fejét. Tovább nem várhatok. Lövésemre a bak eltűnik a herében. Oj töltényt teszek a Csőbe, lassan elindulok a nedves lucernában. A töltényre már nincs szükség. A bak ott fekszik a zöld lucernapárnán. Nem lehet leírni örömömet, amit akkor éreztem. Leülök melléje és nem győzök gyönyörködni a szép trófeában. Simogatom az agancsát. Magam vagyok és örülök, hogy nem zavar senki az együttlétben az első bakkal. Most én vagyok a legboldogabb vadász. Mélázgatásomban idős vadásztársam zavar meg. Átadja a gallytöretét, és gratulál az első bakhoz. Tőle megtudom, hogy ö lőtt egy rókára, s kts híján elriasztotta az „öreqlegényt". Farkas János A több mint 2000 éves római fürdő romjaira különös gonddal vigyáznak Hagvomíuivtiszteifl ország Bulgária az elmúlt napokban ünnepelte felszabadulásának 27. évforduló, ját. Az oroszok először a török iga alól szabadították fel az 500 évig rabiga alatt sínylődő bolgár népet. A kis nemzetnek mindig a nagy orosz népben volt a reménysége és a XVIII. században így fohászkodott hozzájuk Neofit Rilszki, a bolgárok kiváló költője: Nincs már édes hazám, semmi reménységünk Ezért Russziához imigyen könyörgünk: „O, nagy Oroszország, kegyesszívű testvér, Rólunk, bolgárokról meg ne feledkezzél. Idegen népeket hányszor segítettél, Bajból, pusztulásból sokat kimentettél, Segítséget adtál görögnek, románnak, Miért nem segítesz bolgár hugocskádnak?“ A bolgárok hagyománytisztelők. A turisták az ország minden részén megcsodálhatják a műemlékek remekét. Várnában, a legnagyobb kikötővárosban is sokat találunk a múlt féltve őrzött hagyatékából. A legrégibb műemlékek közé tartozik a város szívében levő, időszámításunk előtt a második században épült római fürdő. Az egykori Odesszovz főterét foglalta el a közel 20 ezer négyzetméternyi területű fürdő, amelynek 400 méter csatornarendszere a mai napig épségben van. A féltve őrzött építészeti remekmű romjainak napról napra sokezer nézője akad. Magyar vonatkozású emlékmű a Várna melletti Ulászló emlék mauzóleum. A szocializmust A film szerepe a nevelésben A nevelés terén sok módszert alkalmazunk, de valahogy elhanyagoljuk és kihasználatlanul hagyjuk azt az értéket, amelyet a film rejt magában. A filmre általában úgy nézünk, mint szórakozási lehetőségre, s figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a film nem csak szórakoztat, hanem tanít is. Értékét és nevelő hatását már Lenin elvtárs felismerte, s az összes művészetek közül a filmet tartotta a legjelentősebbnek. Ennek ellenére a film csak akkor válik a nevelés hatásos eszközévé, ha a gyermeket megfelelően irányítjuk, és készítjük elő a megtekintésére. Irányítás alatt azt értjük, hogy a gyermek számára a pedagógiai irányítás alapján kiválasztjuk a legmegfelelőbb filmet. Az előkészítés nem más, mint az a folyamat, hogy a gyermeknek megmagyarázzuk a következő szempontokat: földrajzi terület, ahol a film cselekménye lejátszódik, kor, melyet a film felelevenít, a cselekményt kiváltó okot, az okból származó okozatot. Legtöbbjünk azonban ezt a két szempontot egyáltalán nem méltányolja. Általában megelégszünk azzal, hogy a gyermek filmet néz és békén hagy bennünket. Ebből az eléggé gyakori és felületes gondolkodásmódból származnak azután az elszomorító gyakorlati példák, amelyeket sajnos jómagam is tapasztaltam. Az általam megkérdezett tanulók 60 százaléka vallotta példaképként Zorrót, Tenkes- és Kloss kapitányt. Hogy miért? Mert bátrak, jól vívnak és verekszenek. Ez mind rendben is lenne, szomorú azonban az, hogy például nem tudtak különbséget tenni Tenkes és Kloss ideológiai mondanivalója között, sőt az egyik hőst sem tudták a megfelelő történelmi korba beilleszteni. A pedagógia alapvető megállapításai közé tartozik, hogy minél sokoldalúbb a szemléltetés, az ismeret-elsajátítás, annál mélyebb, annál gazdagabb. Ez az a fejezet, ahol a film szerepét Éiemflňôm.sA film nézése közben a gyermeket egyszerre két hatás éri: a cselekményt képekben, mozgásban látja, ugyanakkor hallja a szereplők hangját is. Ezáltal az Ismeretek elsajátításában három elem Is résztvesz: a) Látás (kép] bl Hallás c) Cselekmény (a szereplők tevékenysége) Egyébként a filmnek óriási rekonstruáló ereje van. Segítségével könynyen megmagyarázhatók a letűnt történelmi korok, ugyanakkor szemléltethetők a jelen társadalmi problémák is. Például, ha egy 13 éves gyermek megtekint egy filmet, amely a fasizmussal foglalkozik, ez számára sokkal többet ér, mintha órákon át magyaráznánk neki. A film segíti az idegen földrészek földrajzának és természetrajzának a megismerésében, s ezekről a gyermek tudatában vizuális (látási) élmények maradnak. Nagy a film hatóereje; egyszerre fel tudja használni az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház elemeit. Az értelmi nevelésen kívül a filmnek nagy jelentősége van a gyermek személyiségének a fejlődésében is. A negatív és pozitív hósök felismerésével párhuzamosan ismeri fel a jó és a rossz kritériumait, ugyanakkor keresi a számára keresendő példaképet is. Általában a gyermek kritikai érzése nagy. Például, ha a filmben előfordul olyan eset, hogy a fiatal illetlenül bánik az idősebbel vagy szülővel, a gyermek ezt mindjárt szóvá teszi. Ezt a momentumot később nagyszerűen kamatoztathatjuk, amikor a gyermek magatartását Igyekszünk formálni. Segíti az egyes fogalmak tisztázását. Egyre több az olyan szó, amit a gyermek használ, de tartalmát nem érti, pl.: éhség, robot, jobbágy, pandúr, földesúr, munkanélküliség stb. Fontos jelenségként említeném, hogy a film megtekintése után a gyermek általában mindig levonja a megfelelő tanulságot, amit aztán a maga problémáira vonatkoztat. Természetesen a filmnek megvan a negatív oldala is. Itt elsősorban néhány tipikus nyugati filmre gondolok, amely úgyszólván a butítás és uszítás észközeként szolgál. Végezetül bátran leszögezhetjük, hogy a film megfelelő előkészítéssel a nevelés és oktatás egyik legfontosabb eszközévé válhat. Csiba László, Šamorin A dömötörújfalusl szövetkezet elnöke már fónéhányszor kitette a hirdetőtáblára ezt a szöveget: „Titkárnő kerestetik." A szabadságáról hazaérkezett leuka felfigyelt a szövegre és a kihívó vágásokkal ékesített mini-maxi szoknyájában elltbegett az irodába. Az elnökkel és a helyettesével addig-addig egyezkedtek, míg végül a szövetkezet feje és komája ráálltak, hogy egy-egy Titkárnő kerestetik... százassal saját zsebükből megtoldják az 1300 koronás fizetést. Így már leuka is elégedett volt, s mindent vállalt. Döncl, a helyettes volt először a titkárnővel hivatalos úton. Örömmel újságolta az elnöknek, hogy nagyon elégedett Icukával. Legközelebb az elnök ts magával vitte a szöszt titkárnőt. Másnap,, amikor Dönci érdeklődött az út iránt, a szövetkezet feje ezt válaszolta: — Igazad volt, komám. Valóban használható lány ez az leuka. Talán még jobban tud alkalmazkodni, mint például a te feleséged... DÁVID NÁNDOR építő Bulgária emlékparkot létesített azon a helyen, ahol a húszéves Ulászló magyar és lengyel király elesett a törökök elleni harcban. A csatában résztvevő országok címereivel díszített kapun belépve ott látjuk a törökverő Hunyadi János robosztikus szobrát. A mauzóleumban ott fekszik a csatában elesett királyra emlékeztető szobor. A bolgárok féltve őrzik a múlt emlékeit, és óriási ütemben építik a mát. Az országban az új iskolák, kultúrpaloták, sportlétesímények sokaságát látjuk. De talán a legcsodálatosabb a Fekete-tenger partjának látképe. A korszerű építészet remekeinek a sokaságát láthatjuk ott, amelyek művészi ízléssel vannak berendezve. A népi demokratikus Bulgária mind gazdasági, mind kulturális téren hatalmas lépést tett előre a felszabadulás óta. A jövő még sokkal biztatóbb, mert a tudásszomj, a művészetek iránti érdeklődés egyre nagyobb a Balkán szívében elterülő országban. -tt-A Lomonoszov Egyetem kicsinyített mása szintén főiskola Várnában. A hal sarokban látható sportlétesítmény mása a bratislavainak. Meditácii, ezúttal ^könyvekről Annak idején figyelmesen elolvastam Sághl Tóth Tibor meditációját a könyvről, olvasottságról az Oj Szó hasábjain. Sajnos, úgy igaz, ahogy leírta. Jó körülmények között élünk, lakunk, táplálkozunk. A felszabadulás óta hallatlanul fejlődött a legszélesebb tömegek életszínvonala. A pazarul berendezett lakások mellett már a pompás „mesautó" sem ritkaság. Valami azonban kiszorult a lakásokból. A könyv. Az emberek vajmi keveset törődnek szellemi szükségletük kielégítésével, és ez lesújtó, Pedig a meseautó üzemeltetési költségei mellett elenyésző tétel lenne, ha kl-kl évente néhány kötettel gyarapítaná könyvtárát. Szóval ez így igaz. Most azonban másról szeretnénk szólni. Ha könyvről esik szó, akkor általában mindenki a szépirodalomra, a verskötetekre, regényekre, novelláskötetekre, esetleg detektívregényekre vagy tudományosfantasztikus művekre gondol. Holott a könyv lóval tágabb fogalom. Könyv a tankönyv, a szakirodalom, a tanulmányok stb. Ezekről lesz most sző. Mert nemcsak a szépirodalomtól érezhető bizonyos absztinencia, hanem a szakirodalomtól is. Érdekes lenne felmérni, hány olyan szakmunkás van a gyárakban, üzemekben, földművesszövetkezetekben, sőt még tudományos Intézményekben is, aki szakképzettsége megszerzése óta nem vett szakkönyvet a kezébe. Pödlg napjainkban a műszaki, mezőgazdasági és egyéb tudományok rohamos léptekkel fejlődnek. Évrőlévre korszerűbb, új megoldású gépek kerülnek a termelésbe, változik a termelés technológiája, új vegyszerek, vagy tápanyagok kerülnek forgalomba, sőt munkaszervezés, elszámolás stb. módszerei is változnak. A jó szakmunkásnak, mezőgazdásznak vagy közgazdásznak szüntelenül lépést kell tartania a fejlődéssel, fejlesztenie kell tudását, bővítenie látókörét. Aki megelégszik azzal a tudással, amit évekkel ezelőtt elsajátított, előbb-utóbb a termelés és a gazdasági fejlődés kerékkötőjévé válik. Ezt elsősorban a gazdasági szervek tartsák szem előtt. Elvégre ők bírálják el legjobban, mikor és hol válik szükségessé egyik-másik termelési ág korszerűsítése. Adjanak szakkönyveket az emberek kezébe. A mezőgazdasági üzemekben erre a téli hónapokban nagyszerű lehetőség nyílik. Akkor egész biztos mindig nyomon követhetjük a legracionálisabb termelési módszereket. Paiágyi Lajos
