Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-18 / 37. szám

1971. szeptember 18. SZABAD FÖLDMŰVES 7 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Hármas ünnep Kenyérünnepet tartottak ez elmúlt vasárnap Želíezovcén a Szlovák Nem­zeti Felkelés 27. évfordulójának ün­nepségeivel, valamint a Nemzetközi Szövetkezeti Nappal egybekötve. Az ünnepségek délelőtt kezdődtek az elesett hősök emlékművének meg­koszorúzásával, ahol állandó díszőr­séget tartottak. Utána az ünnepségek résztvevői megtekintették a levtcel, Vyšné n. Hr.-l, Тек Lužany-i, čajako­­vói, Zbrojníky-1 efsz-ek növényter­mesztési és állattenyésztési termékei­nek, valamint a népi fogyasztási szö­vetkezetek és ipari termelőszövetke­zetek kiállítását. A délutáni órákban került sor az amfiteátrumban az aratási ünnepség­re. Cyril Meres, a Parasztszövetség járási bizottságának elnöke tartotta a megnyitó beszédet. Üdvözölte Ján Paška minisztert, a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság Népi Ellenőrzési Bi­zottságának elnökét, a Szlovákiai Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium képviselőit, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának, valamint a kerületi és járási szervek képvise­lőit.­Dr. Ján Paška' miniszter ünnepi be­szédében kihangsúlyozta a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jelentő­ségét és küldetését, népeink barát­ságát, élen a Szovjetunióval, amely segítő kezet nyújtott, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Végül meg­köszönte mindazok fáradozását, akik az idei rekord-gabonatermés betaka­rítását áldozatos munkájukkal előse­gítették. — Minden elismerésem azo­­ké — mondotta a miniszter —, akik a 40,41 mázsa járási hektárhozam­átlag eléréséhez hozzájárultak. Ez a hektárhozamátlag a legmeggyőzőbb bizonyítéka áldozatkész munkájuk­nak! Štefan Uhnák, a járási pártbizott­ság titkára beszélt a szocialista mun­kaverseny kimagasló eredményeiről, valamint a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére vállalt mun­kakötelezettségek teljesítéséről. — A levicei járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói — mondotta Uhnák elvtárs — becsülettel teljesítik vállalt kötelezettségeiket. A tervezett hektárhozamot gabonából átlag hat mázsával teljesítették túl, ami 3112 vagon gabonatöbbletet jelent. Árpából 41,4, búzából 41,3 és rozsból ' 39,9 mázsát takarítottunk be hektáron­ként. Legjobb gabonatermesztő szö­vetkezetek: a lantovi (53,2 q/ha), a levicei (52,86 q/ha), a Stredné Túrov­­ce-i (52,26 q/ha), а Тек. Hrádok-i (51,37 q/ha), és а Тек. Lužianky-i (50,28 q/ha). Abszolút rekordtermést ért el „Kau­kaz“ szovjet búzafajtából a Nová De­dinka-! Efsz, amely a kísérleti par­cellákról átlagban 87,5 mázsát taka­rított be. Az idei gabonabetakarítás különbö­zött minden eddigitől: gyorsan és a legkisebb veszteséggel került fedél alá a gabona, amelyhez a jó időjá­rás, a nagy teljesítményű gépek és elsősorban a dolgozók szorgalma, ál­dozatkészsége is hozzájárult. Ki kell emelni a Kalná nad Hronom-i Papp János, kombájnost, aki 307 hektárról több mint 141 vagon gabonát takarí­tott be. Továbbá Alexander Černý 284 hektárról 121 vagonnyit és Fran­tišek Buda 271 hektárról 98 vagon gabonát aratott-csépelt. Gabonaeladási tervüket is becsület­tel túlteljesítették a levicei járás me­zőgazdasági üzemei: 122 százalék, ami 600 vagon gabonatöbbletnek fe­lel meg. Ugyanakkor a félévi húsela­dási tervet 112, a tejet 100,4 száza­lékra teljesítették, s tojásból terven felül 4 millió“ darabot adtak el. A legjobb eredményeket elérő me­zőgazdasági üzemeknek és dolgozók­nak elismerő okleveleket és pénzju­talmakat nyújtottak át a központi, a kerületi és a járási szervek kép­viselői. A jelenlevők arcára mosolyt, leiké­be örömet varázsoltak a gondovói, Podlužany-i és a Vei. Sárovce-i nép­­művészeti csoportok, amikor tagjaik díszes aratókoszorúkat nyújtottak át — rigmusok éneklése közepette — a központi, a kerületi és a járási funkcionáriusoknak. ínyencségekről, gyomorbékítőröl a népi fogyasztási szövetkezet gondoskodott. A gazdag kulturális műsor, majd a bratislavai és a budapesti vendég­művészek fellépése után folytatódott a népmulatság. Köszönet Önöknek; levicei járás mezőgazdasági dolgozói! Eredmé­nyeikkel újra igazolták, hogy mun­kásosztályunk, szocialista hazánk szi­lárd támaszai. Újult erővel tovább előre az 5. ötéves terv mezőgazdasági feladatainak teljesítéséért, a CSKP XIV. kongresszusa határozatának megvalósításáért! R. M. Állattenyésztés - ipari szinten A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa az állattenyész­tés ipari szintűvé tételére vonatkozó határozatot fogadott el nemrégen. Ez a határozat kihangsúlyozza az eddigi intézkedéseket, amelyeket a köztársasági, kerületi és a járási szovjetek foganatosítottak a marha­hús-, a tejtermelő- és baromfitenyész­tő kombinátok létesítésére vonatko­zólag, ilymódon növelve a munkater­melékenységet, csökkentve a takar­mányszükségletet és az élőmunka­­ráfordítást. Ugyanakkor a nagy ter­melőközpontok gazdasági épületei és berendezéseinek hatékonyabb kihasz­nálására nyílik lehetőség, jövedelme­zőbbé válik az állattenyésztés. A Szovjetunió mostani ötéves terve számol 1170 új tej- és hústermelő üzem létesítésével, illetve 585 barom­fitenyésztő kombinát kiszélesítésével. Ez a korszerűsítés oly nagyméretű lesz, hogy 1975. év végéig 600 ezer tonna élöbaromfit és 19,2 milliárd db tojást kell kitermelni ezekben a léte­sítményekben. Vagyis összesen 1,3 millió tonna húst és 2,1 millió tonna tejet termelnek az állami mezőgaz­dasági vállalatok. A kolhozokban és a társult kolhozközi üzemekben ha­sonlóan nagv állattenyésztési közpon­tokat és gépesített- baromfifarmokat létesítenek. Tehát a mezőgazdaságfejlesztési ha­tározatban az egyes rezortokra há­ruló feladatok egész sora szerepel. Igen lényeges kérdés: az előregyár­tót! épületelemek nagyüzemi előállí­tása előfeltételeinek megteremtése és a gépesítés legtökéletesebb kihaszná­lása az építkezéseknél. E feladatok teljesítésére legfeljebb három év áll rendelkezésre. Egész sor technoló­giai rendszer kidolgozásáról van szó. beleértve az automatizáció összes le­hetőségeit. Elektronikus számítógépe­ket is igénybe vesznek majd a terve­zés, a nyilvántartás és a gazdaság­­irányítás megkönnyítése céljából. Az ezzel kapcsolatos munkák egybehan­golásával a Sovjetunió Földművelés­­ügyi Minisztériumát bízták meg, te­kintet nélkül a tervező szervek re­zort szerinti hovatartozására. A határozatból kitűnik, hogy 12 ez­res—108 ezres évi kanacitású sertés­­hizlaldák, s 10 ezer férőhelyes borjú­­neveldék építésével számolnak. A terv­készítéssel egyidejűleg a takarmány­alap biztosításával kapcsolatos összes intézkedéseket is kidolgozzák, hogy a állami, kolhoz- és kolhozkőzti tár­sulások termelőközpontjaiban a ta­­karmányellátást. iUefően fennakadás ne következhessék be. Feltételezik, hogy a 12—14 ezer sertést évente hizlaló komplexumok, valamint az ál­lami tehenészetek (800—1200 férő­helyes istállókkal) saját takarmány­­alappal rendelkeznek majd. Ugyancsak megfontolás tárgyává teszik, vajon létesítsenek-e az évi 108 ezer kapacitású sertéshizlaldák keretében takarmány-gyárakat, ame­lyek a Szovjetunió Felvásárlásügyi Minisztériuma jelenlegi rendszerének szerves részét képezné. Ami a kitermelt áru értékesítését illeti, a hústermelő üzemek közvetle­nül a húsfeldolgozó kombinátokkal kooperálnak. Az élő állat átvétele közvelenül a termelőüzemnél törté­nik, szállításáról viszont a teheráru­­szállítási vállalat gondoskodik. A határozat nem feledkezik meg ennek az egész termelési rendszernek a szakember-képzéséről sem. (jp) Anyagbeszerzők - figyelem! Általában gyakran halljuk a mező­gazdasági üzemek vezetőitől, hogy ezt vagy azt sem tudnak beszerezni, holott anyagbeszerzőik nemegyszer kilométerek ezreit teszik meg az or­szágban — sikertelenül. Nos ebbéli állításukban nem kételkedünk, való­ban az a helyzet, a szolgáltató válla­latok többet is tehetnének, apii a me­zőgazdasági üzemeknek nyújtandó szolgálatokat illeti, mentesítvén őket a hiábavaló ország-barangolástól. Hát éppen Ilyen cél vezérelt ben­nünket, amikor a Galántai Meliorá­ciós és Építkezési Társulás illetékes vezetőivel elbeszélgettünk. Mindjárt elöljáróban annyit, hogy ehhez a társuláshoz 47 efsz tartozik. Alkalmazottainak száma összesen 219. Ezek több részlegen dolgoznak. A tár­sulásnak a következő részlegei van­nak: betongyártó-, lakatos-, villany­szerelő-, építkezési-, karbantartási-, tervezési-, geológiai-, vízvezeték- és központi fűtési, valamint anyagellá­tási. E társulás (vagy ha úgy tetszik szövetkezet!) évertte mintegy 50 mil­lió korona forgalmat bonyolít le. S a mezőgazdasági üzemek számá­ra mit gyártanak? Elsősorban meliorációs betonlapo­kat járdaépítéshez, csatornák, pata­kok szabályozásához, kerti utak épí­téséhez a következő méretekben és árban: 50X50X10 cm = 9,80 korona, 40X40X6 cm =' 5,— korona. Az útszegélyező betonelem mérete: 100 X 25X6 cm. Ami még számottevő mennyiségben kapható: a szőlőtelepítéshez jól hasz­nosítható beton-oszlopok, beton-sző­lőkarók. amelyek közép- és magas vezetéshez alkalmasak. Méretük: 2—3 méter hosszú, 8X8 cm széles. Hogy mibe kerül? A kisebb méretű darabonként 22,40, s a nagyobb mé­retű 35 korona. Ezeknek a karóknak az élettartama mintegy 20 esztendő. Ha . az érdeklődő mezőgazdasági üzemnek nincs elegendő munkaerő, akkor“.az illető, társulás (a 'szóban forgó meliorációs szövetkezet) vállal­ja a középmagas, vagy magasvezeté­sű művelési rendszer komplett elké­szítését. Mit . bocsát még a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére? Közismert, hogy az építkezésekhez különböző anyagok beszerzése Is kö-‘ cülményes. Tehát saluzó lapok és álláspadlózat is kapható, nagykeres­kedelmi áron. Az előbbi 180X60 cm és 150X75 cm, az utóbbi (vagyis ál­­laspadlózat) 130X50 cm nagyságban. Pontos cím: Melioračné a stavebné družstvo, Galante. Úgy gondoljuk, e rövidke tájékoz­tatással Is hozzájárulunk a mezőgaz­dasági üzemek anyagbeszerzési gond­jainak enyhítéséhez. nki Az öregek nevében Néhány héttel ezelőtt egy elkeseredett nyugdíjas szövetke­zeti tag panaszos levelét hozta a postás szerkesztőségünkbe. Félszáz kiöregedett tagtársa s a maga nevében háborog. Mi zaklathatta föl ennyire a lelki nyugalmát, hogy tollat ragadott kezébe? Ez kitűnik levelének Idézett soraiból: „A szö­vetkezet vezetőségének volt egy határozata, amely szerint mi, szövetkezeti nyugdíjasok járadékkiegészítésképpen huszonöt ár háztáji földet kapunk... Nos, ezt a földterületet az idén meg­vonták tőlünk.“ Bar tik Ilona, a Strekoví [Kürt) Efsz nyugdíjasa — levél­írónk — egy vezetőségi gyűlés után megkérdezte L. A. vezető­ségi tagtól: „Édes fiam, hallottam, te ágáltál a legjobban az öregek negyed hektár földje ellen?“ A fiatalember, akt húsz­egynéhány esztendős, erre gőgösen azt felelte: „ Az öregek dögöljenek megI“ — s azzal jaképnél hagyva Bartík nénit. Elkerékpározott. Mondanom se kell, hogy ez az emberi méltóságot megcsú* foló, lealázó válasz feldúlta a 68 éves asszony nyugodt lelki­állapotát. Tőr nem ejthetett volna fájóbb sebet, mint az idézett kijelentés. — Húsz éven át dolgoztam a szövetkezetben. Bizony voltak olyan évek, amikor naponta csak öt koronát kaptunk tagtár­­sáimmal együtt. No meg úgy is akadt, hogy három hónapig egy fillért se láttunk... Szövetkezetünk ekkor még igen gyön­ge alapokon nyugodott. Ennek ellenére a munkát mindig be­csületesen elvégeztük, küzdve a szövetkezet fejlődéséért. Azért mert az idő elszállt fölöttünk — remegett a hangja — nyugdí­jasok lettünk, ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ennyire lealacsonyodjék, gyalázza embertársait. Hát ezt érdemeljük mi? ... — fakadt sírva Bartík néni. Nos hadd tegyük hozzá: annál súlyosabb ez az öregeket mélyen felháborító és lealázó kijelentés, mivel vezetőségi tag szájából hangzott el. Semmiképp sem állítjuk azt, hogy a vezetőség többi tagja L. A.-hoz hasonlóan vélekedik az öregekről. Mindamellett né­hány egészségtelen tünetre hadd térjünk ki. Felmerül a kérdés: jogos-e a szövetkezet idős tagjainak, nyugdíjasainak a vezetőség iránti neheztelése, s a már említett kijelentés miatti háborgása? Ez utóbbi elítélendő, meg nem engedhetől A sajgó sebek enyhülésre várnak. Megjelelő gyógy­ír: szolgáltasson elégtételt a bűnös, a taggyűlés előtt kérjen bocsánaton a sértettektől. A vezetőség iránti neheztelés ki­engesztelése már összetettebb. Az öregek háztájlföld megvonása, amely ötven-ötvenkét sze­mélyt érint, nem csupán a vezetőség dolga. A vezetőség hatá­rozatát a taggyűlésnek kell jóváhagyni. S milyen határozat az, amelyet a legfelsőbb fórum, a szövetkezeti közgyűlés nem szentesít? Igaz, néhányon kaptak két sor szőlőt, két sor kukoricát ház­tájiként — köztük a levélíró is. De ez csupán rész-megoldás. Elmaradt a legfontosabb: a magyarázat. Miért nem kaphat iksz-ipszilon? Az emberek érzékenyek, különösképpen az Idő­sebbek. Ezt nem elég tudatosítaniI A legmegfelelőbb módon, közérthetően, a színtiszta igazságot mondva magyarázzuk meg az okokat. S még egy kacifántos dolog. A szövetkezet szociális bizott­ságáról lesz szó. összetétele? Hát az nagyon is különleges! Tagjai: a szövetkezet elnöke jaki egyben a bizottság elnöke!), az ellenőrző bizottság elnöke, az ökonómus és a szociális ügyek felelőse. Hát hol itt a tisztségek, a feladatok megosz­tása? Hol van a bizottságból a már nyugdíjas tag, aki a leg­inkább ismeri az öregek gondját, baját, megannyi problémáját? Bár úgy tűnhet, hogy ez a szövetkezet belüqye. De nemcsak belügyi Egyben társadalmi ügy is. Bs éppen ezért foglalkozunk vele. Egészségtelen a fenti tényállás. Jó lenne, ha a szociális bizottság összetételén érdemben változtatnának, jobban meg­osztva a felelősséget, szélesebb teret nyitva a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének. Mert ha a szociális bizottság nem annyira központosított, mint amennyire az, akkor bizonyára mélyrehatóbban foglalko­zik az öregeket érintő kérdéssel, megoldván azt a nagy többség megelégedésére, Mi történt így? Az ügyintézés elsekélyese­­dett, formálissá vált, a bizottság azt tartotta: hiszen már fog­lalkoztunk az üggyel, minek ülésezzék a szociális bizottság? Tegyenek róla minél előbb, hogy ez a nem is annyira fölös­leges szerv helyesen töltse be hivatását. Mi az egészből a tanulság? Jobban becsüljük meg embertár­sainkat. Bátrabban bízzunk rájuk közügyeket érintő, komolyabb feladatokat, kérjük ki véleményüket. S vonjuk felelősségre mindazokat, akik vétenek a közösség érdeke ellen, akik meg­­csúfolják tagtársaik emberi méltóságát! N. Kovács István — Fájt, nagyon fájt a megcsúfolás..panaszolta Bartík néni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom