Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

ширм

A Csibe helyett fürj

A fürj már a középkori ínyenc konyhaművészetben is jelentős szerepet játszott. A fürj egyébként a táplálkozásra használt legkisebb madár, amely vadon él Angliában. E csemege-húsnak magas az ára nemcsak Angliában, hanem a legtöbb európai országban, így a szigetországban egyesek felismerték, hogy van fantázia tenyésztésében. Nagyobb vendéglők, magánfogyasztók számára tenyésztik.

Angliai szakemberek egy ritka, a Maláj szigeteken honos vonalra figyeltek fel. Ebből származnak a nagyobbtestű fürjek. E ritka vonal legnagyobb példányait igyekeznek az egyik angliai tenyész farmon szelektálni.

A tyúk hathetes korban kezd tojni és átlagosan 3011 tojást rak évente normális termelési körülmények között. A farmon 140 fürj-tojót és 40 kakast tartanak, heti 000 db-os tojástermeléssel,

(Farmers Weekly)

A Kevesebb csibeelhullás elsötétítéssel

A csibeelhullás elsötétített' periódus bekapcsolásával csökkenthető. Erre mutatnak egy kanadai kutatóintézet első tapasztalatai. A szokásos 24 órás megvilágítási módszer esetében 3,79 százalék volt az elhullás. Ugyanakkor egy kísérleti csoportot 1 órás megvilágítás után 3 óra hosszat sötétbem tartottak, s ebben az esetben csak 0,6 % veszteség mutatkozott.

További kísérletek szükségesek annak eldöntésére, hogy melyik a legkedvezőbb világítási-elsötélítési arány, és hogy az Ilyen világítási program javítja-e az állatok tekarmányértékesítését és növekedést ütemét.

(Deutsche CleH. Wirtsch.)

A Zsírtalan liba

Egy angliai (Cheshire!-!) tenyésztőnek sikerült keresztezéssel olyan libát előállítani, amelynek nincs vastag bőr alatti zsírrétege és húsának minősége lényegesen Javult. A hús szemre a bárányéhoz hasonlít.

A mintegy 200 egyedből álló tenyésztőfarmról évente körülbelül 2000 libát juttatnák a piacra.

(Farmer and Stock Breeder)

Veszélyes nyúlbetegség a tularémia

A nyúlbetegség (tudományos nevén „tularaemia“) a vadon élő rágcsálók (mezei és üregi nyitlak, egerek, patkányok, ürgék, pézsmapockok, hörcsögök stb.) betegsége, amely kivételesen a madarak közt is előfordul. A betegség könnyen átterjedhet az emberre Is, a háziállatok közt a juhokban észlelték.

A kör okozója egy baktériumféleség, amely az állati hullákban kb. 40 napig tartja meg élet- és fertőzőképességét, a meleggel szemben kevéssé ellenálló (60 C fok hőmérsékleten 10 percen belül elpusztul), de a fagy egyáltalán nem árt neki. A szokásos fertőtlenítő szerek (chlóramin, chlórseptol, Ajatin, Famosept- Odorit stb.) hamarosan megölik.

. A betegséget először Kalifornia (USA) Tulare nevű kerületében észlelték, de később más amerikai államokban, majd Japánban és a legtöbb európai országban, köztük Csehszlovákiában Is fellépett.

Á vadon élő rágcsálók közt a tularémia időnként öldöklő járvány formájában lép fel. Kullancsok, valamint egyéb vérszívó élősködők terjesztik és viszik át a háziállatokra (elsősorban a juhokra), de az emberre is. Az ember azonban leggyakrabban a mezei nyúl lenyúzásakor, vagy tökéletlenül főzött (sütött) húsának fogyasztása révén fertőződik, de elég gyakori az az eset is, hogy az olyan széna vagy szalmakazlak szétbontásakor kerül belé a kórokozó, amelyekben fertőzött rágcsálók (elsősorban egerek) tartózkodtak. A tularémia baktériuma főleg a bőr apró sérülésein keresztül hatol be az ember szervezetébe.

Az egerek, patkányok, nyulak tularémiája nem jár jellegzetes tünetekkel. A beteg állatok szomorúak, vánszorognak, görcseik vannak, nem kerülik az embert, nem szöknek el előle, mint azt legfeltűnőbben a

különben annyira félénk nyulaknál látjuk, amelyeket ilyenkor könnyen lehet megfogni (amitől azonban óvakodnunk kell, mert az ilyen állat könynyen fertőzheti a nyúlpecsenyére vágyó fegyvertelen vadászt! ).

A tularémia legfőbb jelentősége abban van, hogy az emberben igen veszélyes, nagyon kellemetlen, gyakran hosszadalmas, makacs lefolyású betegséget vált ki. Az ember 2—5 nappal a fertőzés után (lappangási idő) betegszik meglátható tünetekkel, melyek egyike a hőmérséklet lázas emelkedése (38—39 °C), majd a hátban és a végtagokban jelentkeznek fájdalmak és hányinger is fel szokott lépni. A láz 2—3 hétig tart, majd enyhül, — de ismét visszatérhet. Ha a beteg a lelőtt vagy a betegségben elpusztult nyúl bőrének lenyúzásakor fertőződött, akkor kezén fekélyek keletkeznek és a hónalj alatti nyirokcsomók megduzzadnak. Egy további formája a tularémiának a szem megbetegedése, amely úgy jön létre, hogy a betegen lőtt, vagy elhullott nyúl boncolásakor a kóranyag a szembe kerül.

Ilyenkor a beteg szeme vörös, viszket, könnyezik, kerüli a fényt, a kötőhártyán apró fekélyek keletkeznek és a fej egyes nyirokcsomói (a fül körüli, álalatti stb.) nyirokcsomók megduzzadnak. Ha a fertőződés a szájon keresztül történt, akkor sajátos gócokkal tarkított torokgyulladás és az álalatti nyirokcsomók duzzanata észlelhető. Máskor — a szájon keresztül történő fertőződés következtében — általános, magas lázzal és levertséggel |áró betegség lép fel, amely annyira hasonlít a bastifushoz, hogy attól csak laboratóriumi vizsgálattal különböztethető meg. Ha a kórokozó fertőzött por (például szalma, vagy szénakazlak szétbontásakor) lélegzése révén kerül a szervezetbe, akkor igen kellemetlen tüdőgyulladás léphet fel.

Olyan vidékeken, ahol a tularémia évről-évre fellép, a betegség megállapítása rendszerint nem okoz nagyobb nehézséget, különösen ha a beteg az orvosnak megemlíti, hogy rágcsálókat fogott, lenyúzott, vagy nem eléggé főtt (sütött) nyúlhúsf evett, esetleg szénavagy szalmakazal bontásakor segédkezett. Az ember tularémiájának gyógyítására igen jól beváltak az antibiotikumokat tartalmazó készítmények (tetracyklín, sztreptomycin). Ma a betegség, az említett gyógyszerek hatékonysága következtében ritkán halálos kimenetelű, míg ez régebben aránylag gyakran előfordult.

Minthogy a leírtak szerint a nyúlbetegség az embert rendkívül veszélyezteti, ismernünk kell az ellene való védekezés lehetőségeit. A megelőzés a rágcsálók (egerek, patkányok, ürgék, hörcsögök), valamint a vérszívó rovarok (kullancsok, legyek, bögölyök stb.) irtásából áll. A nyulak bőrének lenyúzásakor és testének feldarabolása közben tanácsos gumikesztyűt húzni és az arcot átlátszó celofán (igelit) lepellel befedni. A kesztyűket a munka befejezése után, de még a kézről való lehúzás előtt mártsuk fertőtlenítő oldatba (chlóramin, chlórseptol. odorit, aiatin) A nyúl húsát alaposan főzzük (süssük) meg! A patkány- és egérirtásnál elhullott rágcsálókat olyan emberek gyűjtsék össze, akik e műveletnél gumikesztyűket és álarcot fvagy legalább a fent leírt celofánlepelt) viselnek, nehogy munka közben .fertőződjenek.

A betegség Szlovákia néhány járásában az emberek közt évente fellép, ezért az említett óvintézkedések indokoltak. A Szovjetunióban oltóanyagot is előállítanak a tularémia ellen, amelyet már nálunk is sikeresen alkalmaztak, i

Dr. FLORIAN ENDRE

Forradalmosító irányzatok

Sokat foglalkoznak újabban a folyékony takarmányozással, a szintetikus protein előállításával, nagy proteintartalmú növényfajták kialakításával és megpróbálják a baromfihulladékot takarmányozásra felhasználni mind a csibehizlalás, mint a tojótartás területén. Mindezek egyelőre még kísérleti állapotban vannak, de a kutatómunka és a vizsgálódások menete arra enged következtetni, hogy belátható időn belül forradalmi változás történik a baromfitakarmányozás egész területén.

A tudósoknak sikerölt már olyan folyékony takarmány-összetételt előállítani, amely a tápérték szempontjából a rendes broilertáppal egyenértékű. A keverék összetételének biztosítására gépi adagoló berendezést szerkesztettek. A folyékony takarmányozás csak kiegészítő művelet, amivel a tápanyagfelvétel fokozható.

A szintétikus proteinek rendszerint olyan mikroorganizmusok, amelyeket olcsó hulladékanyagokon tenyésztenek és szaporítanak. Ezek a mikroorganizmusok három csoportba oszthatók: baktériumokra 80 %-ig, élesztóanyagokra 50— 60 % és gombákra 30—40 % proteintartalommal.

A búza és a rozs keresztezése, a trilieale is jelentős felfedezés ebből a szempontból.

Hasonló növénytermesztési áttörésnek számít a magas lizintartalmú kukorica kitenyésztése.

A baromfitrágya takarmányozása megoldhatja a nagyüzemi trágyaproblémát, és ugyanakkor magas proteintartalma folytán a takarmány egyik eleme lehet.

(■Poultry International^

Szlovákia területén idén hatvánezer fogoly kilövését engedélyezték.

KEZDŐDIK A SZARVASBÓGÉS

Ünnepi időszakra készülnek a vadászok... Itt állunk a szarvasbőgés kezdete előtt. A nagyvadas területek vadászai készülődnek az ünnepekre. Figyelik az állományt, latolgatják az esélyeket és reménykednek Hubertus kegyeiben. A hivatásos vadászok egész haditervet dolgoznak ki magukban és mérlegelik hol, mit lehet terítékre hozni. Űk a gazda szemével nézik az állományt, a vadgazda szemével.

Az ö dicsőségük a szép trófea, a jó kilövés és ők kapják a kritikát is az ellenkező esetben. Az ő feladatuk a vadásztatás, ami nagyon szép mesterség és idővel legalább annyi szórakozást és örömet hoz, mint maga a vadászat. Erről a feladatról szeretnék néhány szót szólni most az idény kezdetén, mert ez egy rendkívül szerteágazó tevékenység. Sok gonddal és gondoskodással jár és egyszersmind vizsgának is számít, mind a vadgazdálkodásból, mind a vadászatból, mind pedig a szervezési készségből.

A vadásztatás eredményessége elsősorban a jó és szakszerű vadgazdálkodáson múlik. Az az alapja az eredménynek, hogy jó vadállomány legyen a területen, ami csak hosszú, szakszerű és gondos munka következménye lehet. Ezt kell bemutatni szarvasbőgés idején.

Ha meg is van ez a kívánatos állományi akkor is rendkívül sok olyan buktató van, ami sikertelenné teheti a vizsgát akár eredményében, akár módjában.

Eredményes csak akkor lehet a vadásztatás, ha a vadásztató töviről hegyére ismeri az állományt és a területet. Mire a vadásztatás ideje eljön, a vadásztaiénak pontosan ismernie kell azokat a bikákat, amelyeket kilövésre szánt, mind a golyóéretteket, mind a selejteliet. Csak előre elbírált bikára lehet vadászvendéget vinni. Ha akkor kezdjük fontolgatni, hogy a bika lőhető-e vagy sem, mikor már folyik a vadásztatás, abból mindig valami galiba adódik. Nem beszélve arról, hogy a vendégvadász jelenléte természetszerűen zavarja is az embert az elbírálásban, mert a lövetés mindig sürget, még akkor is, ha a legkorrektebb vadászvendéget kísérjük.

Ha egy vadászvendég meghívást vagy jogot kapott a vadászatra, akkor nem ildomos, hogy vele együtt keresgéljük a kilőhető bikát és háromszor-négyszer vigyük rá ugyanarra a bikára, míg eldöntjük, hogy meg lehet-e húzni a ravaszt vagy sem. A vadászvendég joggal elvárhatja, hogy a kísérő vadász ismerje az állományát és olyan gyorsan tudjon dönteni a lövés vonatkozásában, hogy az a vadászat eredményességét ne befolyásolja. Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy a bikák régi ismerősei legyenek a vadásztatónak.

Ehhez az ismeretséghez természetesen sok éjszakát fel kell áldozni, de aki ezekben a késő esti és kora hajnali megfigyelésekben nem találja meg a szórakozását és örömét, annak csak a teher jut a hivatásából és robottá válik a feladata, az ne vállalkozzék ilyen foglalkozásra. -K...mielőtt a vadászpuskák megszólalnak

Az apróvadas területeken 18- tól kezdetét veszi legkedvesebb vadunk, a fogoly lövése. Vadászaink várják e napot, hiszen nincs szebb, szórakoztatóbb kedvtelés, mint a fogolyvadászat. Különösen azon pagonyok nyújtanak felejthetetlen élményt, ahol gazdag az állomány.

Idán nincs panasz a vadszaporulatra, bár a csapadékban bővelkedő június nem kedvezett az apróvad kelésének. Am ahol erős volt a törzsállomány, ott „jutott is, maradt is“, az időjárás nem fogott ki a szaporulaton. Azok a vadásztársaságok, amelyek a válságos időszakokban gondot fordítottak a vad nevelésére, most értékelhetik igazán munkájuk gyümölcsét.

Tudjuk, hogy bármilyen munka végzése bizonyos szervezést igényei. Ez alól a vadnevelés, a vadászat sem kivétel. Ha már eddig kiváló munkát végeztünk, „a termés“ betakarítása, a vadászaratás is jó szervező munkát követel. Mint a termelés más szakaszain, itt is tervszerűen, céltudatosan kell dolgoznunk. S e pontnál álljunk meg egy szóra.

Köztudott, hogy a vadászegyesületek vezetői a közelmúltban nyújtották be lövési és élőfogási terveiket. Ennek elkészítését megelőzték a járási vezetőség által összehívott gyűlések, ahol a vadászgazdák és elnökök tudomására hozták mit vár a zöldkalaposok népes táborától, az egyes járásoktól, vadásztárstságoktól népgazdaságunk. Arról van szó, hogy a vadászat terén is meg kell szilárdítanunk a tervfegyelmet. Nem titok, hogy egyik-másik vadásztársaság évek hosszú serén saját kénye-kedve szerint gazdálkodott. Többen előszeretettel fogadtak külföldi vadászvendégeket, ugyanakkor az élővad fogásról hallani sem akarlak. Mások viszont százszámra főtték a foglyot, fácánt, nyulat, ugyanakkor egyetlen élővadat sem kerítettek hálóba.

Ezek után nagyon helyes döntést hoztak a felsőbb szervek, amikor elhatározták, hogy esakis azok a vadásztársaságok kaphatnak engedélyt fogoly- és nyél lövésére, amelyek az élővad fogására is szerződést kötnek. Ez alól csupán azon vadásztársaságok lehetnek kivételek, amelyeknek területe olyannyira kicsi, hogy a háló felállításával nem érdemes bajlódni, vagyis az élővad fogására nincs meg az előfeltétele. A többi vadásztársaságnak kötelezővé tették a fogoly és nyúl fogását.

Érthető a rendelkezés, hiszen az utóbbi években egyre

több és több élővadra van szükség. Nemcsak a nyugati államok érdeklődnek a fogoly, a fácán és a nyúl iránt, hanem a belföldi vadászterületek is várják az utánpótlást. Amíg az emlékezetes csallóközi árvízkatasztrófa után ezeket a területeket kellett feltölteni, most Közép- és Kelet-Szlovákia síkságainak benépesítése van soron. Mindannyiunk érdeke, hogy a keleti országrészek pagonyai maradéktalanul visszakapják régi formájukat, amikor vadban bő területeket mondhattak magukénak a vadásztársaságok. Ezúttal nem keressük okát, miért csökkent ily alacsony színvonalra az állomány, annál inkább, mivel a jelek szerint e téren örvendetes javulásnhk lehetünk szemtanúi. Ugyanis a tavaszi ellenőrzések megmutatták, hogy az előző évben telepített nyúlállomány beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ami pedig a külföldre szállított élő vadat illeti nem kétséges, az országnak nagyon kell valuta, hogy a legszükségesebb ipari és mezőgazdasági cikkeket zavartalanul beszerezhessük a kapitalista államokból.

Az elmondottakat figyelembe véve nagy mulasztást követnek el azok a vadásztársaságok, amelyek nem tartják szívügyüknek az élővad fogását s minden hihető avagy hihetetlen állítással kibúvót keresnek a felsőbb szervek eme követelései elől. Ahelyett, hogy néhány darabbal inegtoldanák az előírt mennyiséget, kötelezetséget vállalnának a terv túlteljesítésére, alkuba bocsátkoznak, holott minden feltétel adva van e ténykedés sikeres lebonyolítására- Ogy gondoljuk nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy népgazdaságunk szükségleteinek maradéktalan kielégítése nemcsak vadászbecsület, hanem állampolgári kötelesség! Ezt szem előtt kell tartania minden tisztségviselőnek, minden fegyverhordozónak.

Most, amikor váltunkra veszszük puskánkat, ne éljünk vissza azzal, hogy fogolyállományunk száma örvendetesen megnövekedett. A lövésére benyújtott reális terv szerint járjunk el akkor is, ha a vadak szántából ítélve többet is pus- Ravégre kaphatnánk. Elégedjünk meg egy-két jól szervezett vadászattal s ne irtsuk fölöslegesen mezőgazdaságunk ingyenes napszámosát, — pagonyunk kedves madarát, a foglyot. Emellett ne tévesszük szem elől a legfőbb célt: minél több fogoly, fácán, nyúl kerül a hálóba, annál hathatósabb segítséget nyújtunk az államnak s a rászoruló vadásztársaságoknak. (sándorj