Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. szeptember 11. 5 Pártunk célkitűzéseinek értelmében három agrocentrumot s huszonkét mikrokörzetet alakítanak Pártunk XIV. kongresszusa igényes feladatok teljesítésével bízta meg mezőgazdaságunkat. Mind a rövid, mind pedig a hosszabb távra szélé célkitűzések teljesítése megköveteli a termelés ésszerű racionalizálását, korszerűsítését. Ezt a jelen­legi módszerekkel termelő mezőgazdasági üzemekben saját erőből egymástól elszigetelten nem lehetne megvalósítani. Összefogásra, a beruházási eszközök és a termelőerők össz­pontosítására van szükség ahhoz, hogy a feladatokat maradék­talanul teljesíthessük. Ehhez pedig megfelelő légkört, poli­tikai és gazdasági feltételeket kell körzetenként, üzemegysé­genként és járásonként kialakítani. Olyan tudományosan és műszakilag megalapozott szervezési és műszaki módozatok alkalmazásáról van szó, melyek hosszú időszakra megszabják a termelés, az irányítás, a szolgáltatás és az árut felvevő piac elhelyezkedését és jogkörét a népgazdaságban, a terv­szerű gazdasági rendszer keretében. HOGYAN VALÖSUL MEG mindez a levicei (lévai) járás­ban? Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a kitűzött irány­elvek teljesítésének legjárha­tóbb útja a jól átgondolt üzem­egyesítés, és szakosítás mellett a jól bevált kooperációs és in­tegrációs kapcsolat kiépítése. Ilyen alapon létesítettek a járási székhely közelében az üzemközi baromfifarmot és Ca­­jakovón (Lekéren) az üzem­közi sertéshizlaldát, örvende­tes, hogy a járás vezető dol­gozói és élenjáró mezőgazdasá­gi üzemeinek vezetői már tud­­iák, hogy a kooperációs és in­tegrációs kapcsolatot nem le­het csak az állattenyésztés némely ágazatára korlátozni. Arra törekednek, hogy az együttműködő, egymásra utalt gazdaságok tevékenységét hosz­­szú távon szervezettebb formá­ban, tehát tervszerűen a nö­vénytermesztés és az állatte­­nvésztés körzetenkénti együtt­működésére irányítsák. Ez természetesen nem tör­ténhet egyik napról a másikra. Idő kell hozzá. A valóra vál­tásnál fontos a céltudatosság, a beütemezettség. Tudni kell, hogy minden cselekedet milyen közgazdasági horderejű ered­ményt hpz. Egy járásban, ahol közel fél­­százezer szarvasmarhát, több mint százezer sertést, 30 ezer juhot, közel 300 ezer baromfit tartanak, jól át kell gondolni a dolgokat, hogyan lehetne megoldani a termelés korszerű­sítését, eredményességét, hogy minél jobban teljesíthessék a társadalom által támasztott igé­nyeket. Ehhez mindenképpen hozzá kell idomítani a növény­­termesztést, s körzetenként olyan ésszerű szakosítást kell véghez vinni, hogy az állatállo­mány fajtánkénti összpontosí­tása az eddiginél jobban lehe­tővé tegye az emberi munka­termelékenység emelkedését, s a költségek tekintélyes csök­kentését. így például a szántóföldi ta­karmánynövények egyes fajtái­nak termesztését a jövőben a technológiai színvonal helyze­tétől 'eszik függővé. Feltétele­zik, hogy az évelő takarmány vetésterületének 90 százalékán lucernát termesztenek. Egynyá­ri takarmányként pedig a siló­­kukoricát részesítik előnyben. A három körzetekben szerve­zésre kerülő agrocentrum ke­retében a gazdaságok egyesíté­sével esetenként 3000—6600 hektáros mikrokörzeteket hoz­nak létre, s a növénytermesz­tésben az adott feltételeknek megfelelő szakosításhoz folya­modnak. A megvalósítás előtt figyelembe veszik a komplex gépesítés ideális feltételeit. TÁVLATILAG a növényter­mesztésben azzal számolnak, hogy 1980-ban 310—320 kg tisz­ta hatóanyagot tartalmazó mű­trágyát adnak a termőtalaj hek­tárjára. Amint említettem, a mező­­gazdasági termelés fejlesztésé­nek programjában három agro­­ceutrumot hoznak létre, a nö­vénytermesztési munkák komp­lex gépesítésére és a szolgálta­tásokra. A levicei Agrocentrum 55 szövetkezetből alakul és 11 mikrokörzetet egyesít, összte­rülete 44 227 hektár lesz. A Že­liezovce! Agrocentrum 8 mikro­­körzetébe 31 szövetkezet egye­sült, 32 196 hektár földterület­tel. A Sahy-i Agrocentrum há­rom mikrokörzete pedig 18 szö­vetkezetből, 13 928 hektáron alakul. Az egyes agrocentru­­mok keretében a növényter­mesztés tápanyagellátását, a növényvédelmet, a termén­­takarítás utáni kezelését lajművelést és a sz komplex módon oldják i. A tápanyagellátásnál és a növényvédelemnél az Agrolet gépeinek közreműködésével számolnak. A két nagyobb agro­­centrumnál 2—2, a harmadik­nál pedig egy repülőgép szük­séges. Az agrocentrumokat ese­tenként megfelelő mennyiségű traktorral, tehergépkocsival, permetező berendezéssel, rako­dóval, tartálykocsival stb. sze­relik fel. A LEVICEI AGROCENTRUM­­NÄL 3600 vagon, a Želiezovcei­­nél 2400 vagonos, a Sáhyinál pedig 1200 vagonos gabonatá­rolót és a szükségletnek meg­felelő takarmánykeverőt építe­nek. Természetesen azokat a raktárakat is felújítják és kor­szerűsítik, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak, hogy a beszállított kenyér- és takar­mánygabonát, valamint vetőma­got teljes mennyiségben átve­hessék. így szükségtelenné vá­lik magtárak építése a mikro­­körzetekben. Tény, hogy a járás állatte­nyésztésének jelenlegi körül­ményei nem teszik lehetővé a termelékenység lényeges emel­kedését, s a költségek jelenté­keny .csökkenését. Számottevő fordulatot főképpen a munka­termelékenység emelésével, a régebbi istállók korszerűsítésé­vel, valamint az egyes gazdasá­gok közti közgazdasági eltéré­sek következetes felszámolásá­val az üzemeken belüli szako­sítás, kooperációs és integrá­ciós kapcsolat kiépítésével ér­hetnek el. A járásban a tojás termelé­sét már megoldottnak tekint­hetjük. A korszerű feltételek mellett rövidesen 30 millió to­jás termelése válik lehetővé, s 180 vagon baromfihúst adnak közellátásunknak évente. Idén a mezőgazdasági üze­mek 125 ezer mázsa sertéshús értékesítésére szerződtek, s eb­ből a húsból bizonyos többlet­tel is számolnak, amit a súly­­gyarapodás 10 százalékos eme­lésével érnek el. Megoldják to­vábbá — egyes gazdaságok ke­belében — a termelőhelyek ki­használását. A čajakovói nagy­hizlalda jelenlegi befogadóké­pessége évente 3000 sertés, és ezt a kapacitást a közeljövő­ben megduplázzák. Ezzel egy­idejűleg az 500-as és az ezres sertéshizlaldák belső elrende­zésével lehetővé teszik a be­fogadóképesség lényeges bővü­lését További sertéshizlaldák építésére csak aztán kerülhet sor, ha a meglévőket korszerű­sítették, és maximálisan igény­be vették. A szarvasmarha-tenyésztést oly módon fejlesztik, hogy évente lehetővé váljon 100 mil­lió liter tej termelése. Ezzel párhuzamosan két fontos fel­adat teljesítésére: a szakszerű tápanyagellátásra és a korsze­rű istállózásra törekednek. A SZARVASMARHA HIZLA­LÁSBAN olyan istállórendszer kiépítésével számolnak, mely­nek keretében lehetővé válik 10 ezer állat elhelyezése és ellátása. Farmot építenek, ahol hétnapos kortól hat hónapig, 5000 borjút helyezhetnek el. Ezek a létesítmények kizáróla­gosan a nagykiterjedésű öntö­zőrendszerrel behálózott körze­tekben épülnek, ahol hígtrá­gyás öntözéssel korlátlan lehe­tőségek nyílnak mindennemű takarmány termesztésére. Új te­hénistállót a korszerű gazda­sági feltételek figyelembe véte­lével 13 gazdasági egységben építenek, ahol 5800 állat elhe­lyezése válik lehetővé. Továbbá a távlati terv azzal Is számol, hogy a járás mezőgazdasági üzemel megfelelő módon fej­lesszék a hústermelő kapaci­tást, melynek keretében mint­egy 270 ezer mázsa húst ad­hatnak a közellátásnak. A járásban tehát akad tenni-" való bőven. Hisszük, hogy az elhatározást most már hangya­­szorgalom követi, s a kitűzött feladatokat becsülettel teljesí­tik. Hoksza István Harmincéves praxisom alatt sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyek tanulságul szolgálhatnak az ifjabb nemze­déknek. Ezért figyelmeztetni szeretném a felvásárlókat arra, hogy az állatok szállítása a hő­ségben a tavaszi vagy az őszi párás levegőjű időszakban min­dig veszedelemmel jár. Ezért nagyon fontos, hogy betartsák a rendelkezéseket, illetőleg a szállításnál közreműködő állat­orvos utasításait. Az állategészségügyi törvény idevágó rendelkezése szerint az állatok szállítása csak az állat­orvos beleegyezésével történ­het. Egyes esetekben elég az állatorvos szóbeli beleegyezése is, például ha az állatok áthe­lyezése csak a községen belül történik, vagy ha a szállításra állatorvosi bizonyítvány szük­séges. Ilyenkor a vasúti bera­kásnál közreműködő állatorvos­­tól kell engedélyt kérni, hogy a berakást megkezdhessék. A szarvasmarha, a sertés, a birka, a kecske és a ló szállí­tásához az állatorvosi engedé­lyen kívül kísérőlevél is szük­séges. Azt a nemzeti bizottság, nem pedig az efsz zootechni­­kusa állítja ki. Egy kísérőlevél­re több állatot rávezetni, eset­leg tömeges kísérőlevelet kiál­lítani csak egy éven aluli mar­hákra, korra való tekintet nél­kül a sertésekre, birkákra és kecskékre lehet, ha az állatok szállítása ugyanazon tulajdo­nostól, egyazon rendeltetési helyre, tehát egyszerre törté­nik. A kísérőlevelet az állattartó a szállítás megkezdése előtt legalább 24 órával köteles a nemzeti bizottságon beszerezni. Kivételt képeznek a kényszer­­vágásra kerülő állatok. Az állatorvosi bizonylatot az állattartónak kötelessége kér­ni, a törvény rendelkezése sze­rint a szállítás előtt 10 héttel, ha tenyészmarha szállításáról van szó, hat héttel előbb, ha egyéb tenyészállatot vagy ha­szon szarvasmarhát akarnak szállítani, s négy héttel koráb­ban egyéb haszonállatok ese­tében. A vágóállatoknál egy héttel előbb kell bejelenteni az állatorvosnak a szállítást, hogy legyen ideje beütemezni az ál­latok megvizsgálását és a bi­zonylat kitöltését. Mivel a te­heneknél és az egy évnél idő­sebb üszőknél vemhességi vizs­gálatot is kell végezni, ezek­ben az esetekben négy héttel előbb kell az állatorvost értesí­teni, hogy a vizsgálatot elvé­gezhesse. Kivételt képeznek a kényszervágási esetek. A szállíteszközöknek tiszták­nak kell lenniük, melyekről a trágyának vagy vizeletnek nem szabad elszóródnia. Szállítás után az autót vagy a vagont fertőtleníteni kell. A rakodó rámpát sok esetben darabos klórmésszel szórják be, azt hi­szik ezzel a fertőtlenítést elvé­gezték. Fontos tudni, hogy a szokásos fertőtlenítő szerek, — így a klórmész is — vízben oldva fejti ki fertőtlenítő hatá­sát. Tehát három-öt százalékos oldatot kell készíteni, s azzal a szállítóeszközt a rakodó-ete­­tőrampát meglocsolni. A vasúti kocsik ablakait be­rakás előtt ki kell nyitni. A 24 óránál hosszabb időig tartó szállítás esetében a vagont el kell látni vályúval és vízzel. Az állatokat csak a szerel­vény indulása előtti órában, nyári hőség idején a hajnali vagy az esti órákban szabad vagonba rakni. Amennyiben hosszabb ideig állna a berakott vagon, akkor a feladónak kö­telessége az állatokat a szerel­vény indulásáig megfelelő el­látásban részeisíteni. Ha a szállító a törvény által előírt mennyiségnél több álla­tot rakott a vagonba, a vasúti tisztviselőnek mindaddig nem szabad átvennie, amíg a létszá­mon felüli állatokat ki nem rakták. A szarvasmarhák, a lo­vak és a sertések csak a ne­mek szerint elkülönítve rak­hatók be és szállíthatók. A feladó köteles gondoskodni kísérőről, valamint a vasúti ko­csik ablakainak nyitvatartásá­­ról is. Az ajtókat a nagy álla­tok szállításakor 35 cm-re, kis­állatok szállításakor pedig 15 cm-re kell nyitva hagyni. Az ürülék szétszóródását 15 cm széles deszkának az ajtó aljá­ba való szegelésével kell meg­akadályozni. Nagy melegben az ajtókat teljesen nyitva lehet hagyni, s az állatok kiszabadulását 150 cm magas lécrácsnak az ajtó­ba való erősítésével kell meg­akadályozni. Az aljának azon­ban 20 cm magasnak kell len­nie. A vagonba rakható állatok létszámát az ide vonatkozó rendelet táblázata szerint kell kiszámítani. Nem szabad meg­feledkezni a rendelet d) pont­járól, mely szerint a tavaszi és az őszi párás időben és a nagy melegben, illetőleg mind­azon esetekben, amikor az ál­latok hosszabb ideig lesznek a vasúti kocsiban mint 24 óra, akkor a táblázatban megenge­dett létszámot egyötödével kell csökkenteni. Ez különösen fon­tos a hizlalt és nehéz súlyú állatoknál, nagy hőségben, hogy elkerüljük a hőguta okoz­ta elhullást. Ne kerüljünk abba a helyzetbe, mint a közelmúlt­ban Stúrovóban (Párkányban) történt. Itt ugyanis elpusztult egy körülbelül 350 kg-os súlyú hízó, mert a felvásárló a meg­engedettnél több állatot rakott a vasúti kocsiba, s nem teljesí­tette a berakásnál közreműkö­dő állatorvos utasítását, aki az állatoknak a hőgutától való megmentése céljából elrendel­te azok vízzel való leöntését. A szállítást csak akkor jelen­tették, amikor az állatok a va­gonban fulladoztak, s ellenkez­tek az állatorvossal, hogy az állatok leöntése tüdőgyulladást okozhat. Tapasztalatból állítom, hogy ettől nem kell tartani, mert a vastag szalonnaréteg megvédi őket a tüdőgyulladás­tól, azonban a Ieöntéssel az állatokat megmenthetjük a hő­gutától. Dr. Patus Sándor Az állatok szállítása nagy melegben nagyüzemi állattenyésztés megköveteli a korszerű technológiával rendelkező termelőhelyek létesíté­sét. s azon belül az állatok szakszerű gondozását, s ta­karmányozását. A korszerű istállózás előnye, hogy a szakosítás kere­tében egy tömegben sok állat összpontosítása lehetsé­ges. Itt a szabadistállőzásról van leginkább szó, melyek­be a szarvasmarhákat a kooperációs kapcsolatok kere­tében több környező gazdaságból szerzik be. Egyrészt továbbtartás, másrészt hizlalásra való előkészítés cél­jából. Az állatoknak az összpontosítás bizonyos mértékben kényszerhelyzetet jelent. Ilyenkor különféle módon rea­gálnak a környezet s a légkör változásaira, s a takar­mányozásra. Könyen előfordulhat, hogy az állatok hasz­nosságában egy időre rosszabbodás áll be. Közülük egyesek érzékenységüknél fogva megvadulnak, s veszé­lyeztetik a gondozók egészségét és a berendezés épsé­gét. Ennek megelőzésére az arra hivatott tudományos munkahelyek s a termelési gyakorlat együttműködésé­vel a takarmányhoz keverhető nyugtató vegyi készít­ményt próbáltak ki. Ennek következtében javasolták az Olomouci FARMAKON nemzeti vállalat gyártmányának a chlórprotixénnek (CHP) gyakorlati használatát. A CHP adagolását főleg a fiatal szarvasmarháknál tanácsolják: • szabadistállózás esetén azoknál a fiatal szarvas­­marháknál, amelyeket előbb kötött tartással neveltek; • az állatok belüzemi áthelyezésénél, mázsálásánál, stb.; • gépkocsikkal, vagonokkal történő elszlálításnál; • a tavaszi legeltetés megkezdése előtt az üszőknél és a bikáknál; Ф az egymást követő mázsálásnál, a vágóhídi mázsá­­lás kivételével; • s olyan alkalmakkor, amikor az állatok nyugta­­tása zootechnikai és állategészségügyi beavatkozás előtt szükséges. A felsorolt esetekben az állatok rendszerint érzéke­nyen reagálnak a változásokra, ezért van szükség a nyugtató szerekre. Először néhány fiatal állatnál, majd későbben egész csoportnál eredménnyel használták. A teheneknél azonban a tejhasznosságra való kedvezőtlen hatásánál fogva nem használható. Nyugtatóanyao használata a szarvasmarha-tartásban Mennyi CHP-t adjunk a szarvasmarháknak? A fiatal állatoknál élősúlykilónként minden alkalom­mal 5 mg-t adjunk. így például egy 320 kg-os szarvas­­marha 1600 mg (1,6 g) CHP készítményt kaphat. Mivel a gyár a készítményt 20 százalékos töménységben hozza forgalomba, az állatonkénti adagnak 8 grammnak kell lennie. A 20 százalékos készítményt az állatok takarmányába (abrakba) keverése előtt fel kell hígítani, mert: ф az esetenkénti kis adagot másképp nem lehet az állatoknak beadni; Ф a CHP kellemetlen ízű, s koncentrált állapotban az állatok nem fogyasztják el. A nyugtató anyag vegyítésekor olyan abraktakarmányt kel] használni, melyet az állatok szívesen fogyasztanak. Ezzel egyidejűleg a vegyítést szükség szerint kell végez­ni. Esetenként megfelelő az 1:30-as, máskor viszont az 1:100-as arányú vegyítés sem elegendő. Jól bevált a vegyített keveréknek más eleség fogyasztása előtt néhány perccel történő adagolása 5—10 százaléknyi só­val ízesítve. Nagyon fontos azonban, hogy a készítmény­nyel vegyített abrakkeveréket egyedenként vagy súly­csoportonként etessük, figyelembe véve minden egyes állat CHP-készítmény szükségletét, az említett alapelvek betartásával. A több CHP fogyasztás ugyanis nem kívánt nyugtatást, túlzott ellanyhulást eredményez. Például a 20 százalékos töménységű CHP készítmény 1 : 100 arányban történő vegyítésénél 1 kg 20 százalékos töménységű készítményt 9 kg abrakhoz keverve 10 kg nyugtatóval vegyített abrakot nyerünk. A keverékből a 160 kg-os szarvasmarha 0,40, az 500 kg-os pedig 1,25 kg-ot kaphat. Ilyen abrak adagolása népes állománnyal rendelkező gazdaságokban a fáradságos egyedi módszer helyett súlycsoportonként oldható meg. így az etetés meglehe­tősen rövid időt vesz igénybe. Amint az állatok elfogyasztották a CHP-val kevert ab­rakot, néhány percre rá észlelhetjük a készítmény nyug­tató hatását, s ez az állapot 6—8 órán keresztül tart. Az abrak elfogyasztása után az állatok áthelyezése 3 órán belül a legalkalmasabb. Ezalatt az állatok fa­lánksága is lanyhul, a takarmányt azonban elfogyaszt­ják. Az üszők párzási hajlamában sem történik rosszab­bodás, ellenkezőleg: a nyugodt állatoknál ez az állapot még kifejezőbb. Egyet természetesen fontos megszívlelni, mielőtt egy gazdaságban rátérnek a CHP-készítmény használatára: előbb a fiatal szarvasmarhák kis (két-hármas) csoport­jánál próbálják ki az élősúly figyelembevétele mellett. A kísérletet többször ismételjék, hogy megbízható ada­tokat nyerjenek a nagyobb csoportnál való alkalmazás előtt. A CHP használatánál nagyon fontos betartani azokat az írásbeli utasításokat, tanácsokat, melyeket a gyár a készítmény mellé csatolt. Gyakorlati tapasztalatok A CHP használatával nem történtek rendellenességek. Az állatok nyugodtsága az esetek legtöbbjében tökéletes volt. A fiatal szarvasmarhák, a szabad istállókba való elhelyezése mintegy 20 százalékkal gyorsabban történt, mint előbb, s az emberi munkaszükséglet 50 százalékkal csökkent. A készítmény adagolása bevált a bikák legeltetésében is. A súlygyarapodás 15 százalékkal emelkedett. Az üszőknek 100 km-re történő szállításánál, a be- és ki­rakodásnál a szállítás alatt az állatok nyugodtan visel­kedtek, nem történt rendellenesség. Megfigyelték, hogy a szarvasmarhák belüzemi mázsálásánál a részleges nyugtatás volt a legalkalmasabb. Kevesebb nyugtatóval elérték az állatok engedékenységét, míg a teljes adag túlzottan kényelmessé tette az állatokat, ami a munka­menet ütemét gátolta. A 20 százalékos töménységű chlórprotixén ára fél kilós csomagolásban 5X3, kilós csomagolásban pedig 1020 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom