Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

1971. augusztus 28. .SZABAD FÖLDMŰVES 15 A munkajogi viszonyokról A munkajogi viszonyok terén a fel­­szabadulás utáni első forradalmi jog­szabályok közé tartozott a köztársa­sági elnök 1945. október elsején ki­adott Tt. 88. számú dekrétuma az ál­talános munkakötelezettségről. E dek­rétum 13. §-a rendelkezése értelmé­ben a munkaviszonyt jogi hatállyal csak a munkavédelem járási hivata­lának, később a jnb munkaerőügyi főosztályának beleegyezése után le­hetett megkötni vagy megszüntetni. Az általános munkakötelezettségről szőlő előbb említett dekrétumot és hatályát teljes egészében tulajdon­képpen csak a Munka Törvénykönyve szüntette meg. A csökkentett munka­­képességű személyek és az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő személyek vé­delmét 1966. január 1-től (tehát a Munka Törvénykönyvének hatályba lépésétől) e törvény 50. §-ának ren­delkezései szabályozzák. E rendelke­zések értelmében az említett dolgo­zók munkaviszonyát felmondással csak a jnb előzetes beleegyezésével lehet megszüntetni. A hatályos jog­szabály teljesen világos rendelkezésé­nek ellenére az utóbbi időben előfor­dultak olyan esetek, hogy egyes nem­zeti bizottságok — néha még a Szlo­vák Szocialista Köztársaság Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma is — határozataikkal megsértették a Mun­ka Törvénykönyv 50. §-ának rendel­kezését. Énnek bizonyításául egy konkrét eset: Az egyik jnb 1970. november 23-án határozatot hozott, amellyel bele­egyezését adta A. B. csökkentett mun­kaképességű személy munkaviszonyá­nak megszüntetéséhez. E beleegyezé­sét a CSAD Z-i üzemének kérelmére adta meg a Munka Törvénykönyve 50. §-a rendelkezéseinek alapján. ■ A határozat ellen a polgár felleb­bezést adott be, amelyet a Tt 71/1967 számú törvény 58. §-a értelmében a knb szociális és munkaerőügyi főosz­tálya intézett el, mégpedig olykép­pen, hogy hatályon kívül helyezte (mint helytelent és indokolatlant) a jnb előző határozatát. Indokolásában rámutat arra, hogy mivel olyan dol­gozóról van szó, aki személyszállító vállalatnál dolgozott, a jnb előzetes beleegyezésére nincs szükség, tekin­tettel a Tt 102/1964 számú hirdet­mény 97. §-ának 2. bekezdésére. Mi­vel a knb jogi nézete ellentétben áll a hatályos jogszabállyal, az illetékes kerületi ügyész óvást emelt a másod­fokú végleges döntés ellen, és indít­­vápyozta e törvénysértő határozat ha­tályon kívül helyezését és új döntés meghozatalát. Miben rejlik a fent említett hatá­rozat törvényellenessége? A Munka Törvénykönyve 279. §-ának 56. pont­ja hatályon kívül helyezte a Közle­kedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó _ nyilvános szállítóvállalatok szervezetéről szóló Tt 44/1954 számú kormányrendeletet 6. §-ának 2. be­kezdését. Ennek következtében 1968. január 1-től már elvesztette hatályát az idézett kormányrendelet rendelke­zése a következő szövegezésben: „A vasúti közlekedés alkalmazottainak felvétele, áthelyezése és elbocsátása esetén nincs szükség a jnb tanácsa illetékes főosztályának beleegyezésé­re.“ ■ Ezt a már hatályon kívül helyezett rendelkezést a szociális biztosításról szóló Tt 55/1956 sz. törvény 28. §-á­­nak 1. bekezdése is respektálta. E törvény idézett rendelkezése értelmé­ben az üzemek a csökkent munka­­képességű személyek munkaviszonyát, akiknek öregségi nyugdíjra nyílt igé­nyük, csak a jnb illetékes végrehajtó szervének előzetes beleegyezésével szüntethetik meg. E rendelkezés nem vonatkozik a nyilvános közlekedési vállalatok dolgozói munkaviszonyá­nak megszüntetésére. Míg eredetileg az első kivétel (te­kintettel az általános munkakötele­zettségről szóló Tt 88/1945 számú dekrétum 13. §-ának rendelkezésére, amelyet teljes egészében csak a Mun­ka Törvénykönyv 279. §-ának 29. pontja helyezett hatályon kívül) a Tt 44/1954 számú kormányrendelet 6. §-ának 2. bekezdése értelmében csak a vasúti közlekedés dolgozóira vonat­kozott, addig a Tt 55/1956 számú tör­vény 58. §-ának első bekezdése a ki­vételt valamennyi nyilvános közleke­dési vállalatra kiterjesztette. A szociális biztosításról szóló Tt 101/1964 sz. új törvény, amely 1964. Az országutak ■ // •• //• bunozoi Milyen intézkedésekkel sike­rült Angliában csökkenteni a gépkocsilopásukat? # Bizton­sági zárak egymillió kombiná­cióval. Angliában évente egymillió tonna árunak kel fába. Ennek tetemes része a teherszállító gépjárművekkel együtt tűnik el. A tehergépkocsikról ellopott áru értéke „csak“ hatmillió font ster­lingre rúg. Mégis, hogyan igyekeznek bizton­ságossá tenni a teherszállítást Ang­liában? ALAPOS MEGVALOGATAS — A rendőrség és a vállalatok egy évtizede szorosan együttműködnek a tolvajok ellen -r- mondja Frank Layan, a kérdés alapos ismerője. — A szállítóvállalatok teljes mértékben kiérdemelték az ügyfelek bizalmát és elismerését. De a biztosítótársa­ságokról sem szabad megfeledkezni, amelyek mindaddig nem vállalnak szavatosságot a szállítandó árúért, amíg a szállítók nem gondoskodnak megfelelő óvintézkedésekről. A biztonsági intézkedések között első helyen említik a gépjárműveze­tők alapos megválogatását. Ahhoz, hogy egy gépkocsivezetőre rábízza­nak egy értékes áruval megrakott tehergépkocsit, jó néhány ajánlóleve­let kell beszereznie. A londoni rendőrség állítása sze­­réint, a támadók az esetek 90 száza­lékában egy húron pendülnek a so­főrökkel. A tolvajok vagy fenyegeté­sekkel bírják rá a tehergépkocsi ve­zetőjét az együttműködésre, vagy pe­dig felkínálják neki a zsákmány egy részét. A rendőrség éppen ezért fel­szólította a szállítóvállalatokat, hogy mielőtt egy sofőrt alkalmaznak, sze­rezzenek be róla minden lehető ada­tot és kérjenek tőle fényképet is. A legtöbb visszaeső bűnözőnek ugyanis inába száll a bátorsága, ha fényké­pet kérnek tőle. Ha a vállalat teljesen megbizonyo­sodott róla, hogy a gépkocsivezető múltja teljesen tiszta, tanfolyamra küldik, ahol megtanulja a biztonsági intézkedéseket, és elsajátítja a te­hergépkocsira szerelt zárak kezelé­sét. AZ ÖNKÉNTES BRIGÁD Mindenekelőtt felhívják figyelmét arra, hogy sohase vezesse tehergép­kocsiját a napnak ugyanabban az időszakában, ugyanazon az úton, mert így megkönnyíti az útonállók dolgát. Semmi áron se vegyen fel autóstopolókat, a gépkocsi ajtaját mindig tartsa zárva, és sohase hagyja el a fülkét. A tolvajok elsősorban-a veszteglő gépkocsira csapnak le. Londonban önkéntes osztagot ala­kítottak, amely ellopott gépkocsik után nyomoz. Miután feljelentés ér­kezik a város valamelyik részéből, a brigád tagjai a szélrózsa minden irányába szétszóródnak, és egy köz­ponti rendőrállomásra küldik jelen­téseiket. A nyomozásnál sokszor he­likoptereket is igénybe vesznek. A siker elsősorban a jó megfigye­léstől és az akció gyorsaságától függ. De már az önkéntes brigádok puszta léte is óvatosságra készteti a július 1-én lépett érvénybe, ezt a rendelkezést is hatályon kívül helyez­te. A törvény 15. §-ának 3. bekez­désében úgy rendelkezik, hogy a tel­jes Öregségi nyugdíjkorhatárt elérő dolgozók munkaviszonyát felmondás­sal csak a jnb előzetes beleegyezésé­vel lehet megszüntetni. További ré­szében, 73. §-ának 2. bekezdésében pedig kimondja, hogy a csökkent munkaképességű személyek munka­­viszonyát felmondással szintén csak a Jnb előzetes beleegyezésével szün­tethetik meg. E rendelkezéseket a Tt 102/1964 számú hirdetmény 97. §-á­­nak rendelkezése hajtotta végre és egészítette ki. Tekintettel a Tt 44/ 1954 sz. törvény akkor még érvény­ben levő 6. §-ának 2. bekezdésére, a nyilvános közlekedési vállalatok dolgozóira vonatkozó kivételről a Tt 101/1964 számú törvény 73. § 2. be­kezdése alól — természetesen csak amennyiben csökkent munkaképessé­gű személyekről volt szó — a Tt 102/ 1964 sz. hirdetmény 97. §-a 2. bek. e) pontja úgy rendelkezett, hogy a jnb előzetes beleegyezése a csökkent munkaképességű személyek munka­­viszonyának megszüntetésekor nem szükséges, amennyiben nyilvános köz­lekedési vállalat dolgozójáról van szó. Ez volt a helyzet, amikor a Munka Törvénykönyve 1966. január 1-én ér­vénybe lépett. A Munka Törvény­­könyvének 50. §-a a hatályon kívül helyezett Tt 55/1956 sz. törvény 58. §-ának 1. bekezdése rendelkezését — kivéve utolsó mondatát — a követke­ző szövegezésben vette át: „A csök­kent munkaképességű dolgozó vagy a teljes nyugdíjkorhatárt elérő dol­gozó (1970. január 1-től az ellenállási mozgalom résztvevője is Ide tarto­zik) munkaviszonyát felmondással csak a Jnb előzetes beleegyezésével lehet megszüntetni, egyébként a fel­mondás érvénytelen.“ E jelentős rendelkezés a csökkent munkaképességű és a nyugdíjkorha­tárt elérő személyek védelmét szol­gálja, mégpedig tekintet nélkül arra, milyen munkahelyen dolgoznak. A Munka Törvénykönyvének új rendelkezését, hogy 1966. január 1-től a Munka Törvénykönyvének 50. §-á­­ban felsorolt dolgozók esetében a felmondás érvényessége feltételezi a jnb előzetes beleegyezését. Ilyen jog­erős vagy végrehajtó határozat (Tt 71/1967 sz. törvény rendelkezésének értelmében) hiányában a bíróság helyt kell hogy adjon a dolgozók ke­resetének már csak azért is, mivel a beleegyezés hiánya a felmondás érvénytelenségét vonja maga után. bűnözőket. Különösen attól félnek, hogy a levegőből is figyelik őket. A BEFESTETT TOLVAJ A tolvajok rendszerint nem bocsát­ják szabadon a tehergépkocsi veze­tőjét — ha egyáltalán túléli a táma­dást —, mindaddig, amíg a zsák­mánnyal biztos helyre nem vonultak. Ennek tudatában a nagy szállító­­vállalatok állandó rádióösszeköt­tetést tartanak fönn a tehergépko­csik vezetőivel. A londoni Allan cég­nél számtalan ilyen készülékeket lát­tunk. Ezekhez járulnak a tolvajok elleni harcra szolgáló fegyverek. Különösen egy pisztoly keltette fel érdeklődésünket. Látszólag ez is olyan pisztoly, akár a többi, valójá­ban azonban nagyon érdekes készü­lék. Négyfajta töltény jár bele. Fes­téket, füstöt vagy gázt tartalmaznak, nagyot dörrennek. Ha a gépkocsi vezetőjét megtámad­ják, gáztölténnyel is meghiúsíthatja a rablók szándékát. De füstöt fej­lesztő töltényt is használhat, és a keletkezett füstfelhőben elmenekül­het. A harmadik fajta egy riasztó töl­tény, amely jókorát dörren, s fölkelti a közelben levők figyelmét. A negyedik töltény befesti a tá­madót, s a festéket a világ valameny­­nyi mosóporával sem lehet lemosni. A festék csak három és fél hónap múlva hámlik le, ez pedig éppen ele­gendő idő arra, hogy a rendőrség a tettes nyomára bukkanjon. Egy ilyen revolver 'tizenhárom fontba kerül. Az ALFA-MINERVA cég szakembe­rei a személygépkocsi-tulajdonosok millióiról sem feledkeznek meg: 5— 40 fontért egyszerű mechanikai vagy elektromos zárak kaphatók, de van­nak olyan tökéletes biztonsági ké­szülékek is, amelyeket a benzinveze­tékre szerelnek. Ugyanez a cég olyan zárat hozott forgalomba, amelynek tízmillió kombinációja van és lehe­tetlen róluk másolatot készíteni. Az óvintézkedések szigorú betar­tásával az önkéntes osztagok létre­hozásával és a „világ legjobb rend­őrségének“ közreműködésével Ang­liában jelentősen csökkent a gépko­csilopások száma. M. Sz. ALMIUNK ^kírdkükrí Tanulmányok beszámítása az ipari tanuló­viszonyba K. N. olvasónk írja levelé­ben: „Fiam most végezte el a gépipari szakiskola második osztályát. Családi okok miatt nem folytathatja tanulmányait. Cgy határoztunk, hogy vala­melyik rokonszakmában (gép­lakatos, gépkocsiszereié stb.) ipart fog tanulni. Két kérdésre szeretnék választ kapni: Ho­gyan számítják be az ipari ta­nulóviszonyba az elvégzett osz­tályokat? Milyen az ipari ta­nulók munkaideje, szabadsá­ga?“ A tanulmányok beszámítását az ipari tanulőviszonybe a Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériumának az ipari tanulók szakmáiról és nevelésének szervezetéről szóló Tt 11/1971 sz. hirdetménye sza­bályozza. A beszámítás előfeltétele, hogy két követelmény teljesít­ve legyen. Az egyik az előké­szítő és szaktantárgyakból ta­núsított előmenetel (legalább elégséges osztályzat szüksé­ges). A * másik követelmény, hogy a tanuló rokonszakmában folytassa a tanulást. Amennyi­ben a tanuló előmenetele elég­telen valamelyik megkövetelt tantárgyat illetően, akkor a szakiskolában eltöltött időt az ipari tanulóviszonyba csak ak­kor számítják be, ha vizsga letételével bebizonyítja, hogy az előkészítő és szaktantár­gyakból rendelkezik a szüksé­ges, ismeretekkel. Az úgyneve­zett különbözeti vizsgákat az ipari tanulók nevelőintézetében kell letenni, ahol a tanuló folytatni fogja tanulmányait, vagy ahol a kerületi nemzeti bizottság döntése alapján a gyakorlati kiképzés után az ipari tanulók számára előírt záróvizsgát fogja letenni. Amennyiben a tanuló csak a szakiskola első osztályát végez­te el, ezt az ipari tanulóvi­szonyba nem számítják be. Ami fiát illeti, aki a szakiskola má­sodik osztályát is elvégezte, amennyiben az előkészítő és szaktantárgyakból legalább elégséges osztályzatot kapott az ipari tanulóviszonyha egy évet számítanak be. Természe­tesen rokonszakmáról kell hogy sző legyen, amint ezt már em­lítettük. Lányok esetében szin­tén beszámítják a kétéves leány szakiskolát, illetve az egyes osztályokat, amennyiben a különbözeti vizsgák letételé­vel bebizonyítja felkészültségét az előkészítő és szaktantár­gyakból. i A teljesség kedvéért röviden azzal is foglalkozni szeretnénk, hogy milyen időt számítanak be a tanulóviszonyba, ha a ta­nuló a szakiskola harmadik, illetve negyedik osztályát vé­gezte el. Az olyan tanuló esetében, aki sikeresen elvégezte a szakis­kola harmadik osztályát és legalább elégséges osztályzatot kapott az előkészítő és szak­­tantárgyakból és ipari tanuló­viszonyba lép (persze rokon­szakmában) a tanulmányi Idő­ből két évet számítanak be az ipari tanulóviszonyba (tehát, mintha az ipari tanulóviszony­ban már két évet töltött vol­na). Amennyiben viszont az ipari tanulóviszony csak két­éves a záróvizsgákat csak ek­kor teheti le, ha a munkavi­szonyban legalább egy évig ez illető szakmába tartozó mun­kát végzett és elsajátította a szakmai kiképzésre vonatkozó tanterv által előírt ismerete­ket. Ha a tanuló a szakiskola ne­gyedik osztályát is elvégezte és teljesítette a feltételeket, akárcsak a harmadik osztályt elvégző tanuló (előmenetele, rokonszakma), akkor a tanuló­viszonyba három évet számíta­nak be. Viszont záróvizsgát csak akkor tehet, ha munka­viszonyban legalább egy évig az illető szakmába tartozó mun­kát végzett és elsajátította a szakmai kiképzésre vonatkozó tanterv által előírt Ismereteket. Amennyiben érdekelné a szakmai csoportok áttekintése és az ipari tanulók nevelésének előfeltételei az egyes szakmák­ban, ajánljuk tanulmányozza a Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma Tt 11/1971 sz. hirdetményének mellékletét. Az ipari tanulók munkaide­jét és szünidejét a tanterv tar­talmazza. A tanterveket az egyes szakmákra vonatkozóan állították össze. A heti elméleti és gyakorlati oktatási időt minden évfolyamra vonatko­zóan tartalmazza. A tanterv által előírt heti órák száma és az ipari tanuló heti munkaideje közti különbséget a felkészü­lésre fordítják és erre az időre úgy tekintenek, mint munka­időre (Munka Törvénykönyve 229. §, 3. bek.). A tavaszi és a téli iskolai szünidő alatt az ipari tanuló­kat annyi szabadság illeti meg, amennyit a tanterv az adott évfolyam vonatkozásában az el­méleti oktatásra ír elő, mégpe­dig tekintet nélkül arra, hogy az iskolai szünidőre eső napok­ban elméleti vagy gyakorlati oktatás szerepelt volna. A szervezet a tavaszi és a téli szünidőt indokolt esetekben megfelelően meghosszabbíthat­ja, elsősorban akkor, ha az ipari tanulók nevelési érdeke ezt megkívánja. A tavaszi és a téli iskolai szünidő alatt az ipari tanulók munkadíjazását nem csökken­tik, mégpedig sem az előkészí­tő időszakban sem a szakmai fejlesztés Időszakában. Befejezésül meg szeretnénk még jegyezni, hogy az egyes szakmák rokonviszonyát (a­­melyre az idézett jogszabály hivatkozik) a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma állapítja meg. AZ UDVARDI MEZÖGAZDASÄGI SZAKTANINTÉZET IGAZGATÖSÄGA szeptember í-i belépéssel felvesz: 2 mestert a szlovák tagozatra 4 mestert a magyar tagozatra Feltételek: szakközépiskolai végzettség és 2 éves gyakorlat. Fizetési lehetőség 1620-tól 2030-ig. 1 szaktanítót a magyar tagozatra Feltétel: Mezőgazdasági főiskolai végzettség és 2 éves gyakorlat a termelésben. Kérvényeket a POU, Dvory nad Žitavou igazgatósá­gára címezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom