Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-20 / 7. szám

1971. február 20. Ära 1,— Kés XXII. évfolyam. 7. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET —> A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója A fejlődés kerékkötői Öyakran hangoztatjuk, hogy mezőgazdaságunk áz utóbbi években a népgazdaság legkonszolidáltabb ágazatát képezi. E megállapítás helyes, mert mint tudjuk a mezőgazda­ság fejlődésében nem okozott törést még az elmélyült politi­kai és társadalmi válság sem. Sőt, éppen az utóbbi három­négy év jellemzi a hektárhozamok ugrásszerű növekedését, az állattenyésztési termelés fejlődését, tehát a mezőgazdasági termelés színvonalának gyors emelkedését. A mezőgazdasá­gunk dolgozói tehát valóban kiérdemelték a társadalom ré­széről megnyilvánuló elismerést és megbecsülést Helyrehozhatatlan hibát követnénk el azonban akkor, ha a társadalmi elismerés hatására lemondanánk a mezőgazdaság további fejlődését gátló külső és belső jelenségek, illetve problémák feltárásáról, s ezek'mielőbbi megoldásáról. E cikkemben kísérletet teszek arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben szerzett tapasztalataim alapján bemutassak néhány kedvezőtlen jelenséget, vagyis olyan emberi fogyatékosságo­kat, amelyek fékezik jónéhány mezőgazdasági üzem fejlődé­sét. A közömbösséggel párosuló felelőtlenségről és a tehetség télén emberek funkcióféltéséröl, illetve az említett jelenségek fejlődést gátló hatásáról akarok szót ejteni. Kétségtelen, hogy a hanyagság mindenkor megbosszulja ma­gát. Ha a mezőgazdasági üzemeinkben az eredmények össze­gezése mellett egyszer lelkiismeretesen feltárnák és összesíte­­nék azokat a terméskieséseket és egyéb anyagi károkat, ame­lyeket felelőtlen, hanyag emberek okoznak a közösségnek a felületes talajelökészít^sel, a növényegyedek számának elha­markodott csökkentésével főleg a cukorrépa és a kukorica esetében, vagy az állatok lelkiismeretlen gondozásával, vala­mint a gépek és egyéb termelési eszközök tudatos rongálásá­val vagy a rendszeres karbantartásuk elhanyagolásával, s ha ehhez még hozzáadnák azokat a károkat is, amelyek hanyag­ságot tükröző munkaszervezési mulasztásokból származnak, megdöbbentő képet kapnának. Rájönnének arra, hogy a kö­zömbösséggel párosuló lustaság—ami felett gyakran jóindu­latúan szemet hánynak — a közösség meglopásának bár köz­vetett, de nagyon veszélyes formáját képezi, s így egyik szá­mottevő kerékkötője a gazdaság fejlődésének. ŕ ha már a tapasztalatok arra figyelmeztetnek bennünket, * hogy az említett rossz emberi tulajdonságok hordozói — nagyon gyakran jól jövedelmező hanyagságukkal — károkat okoznak a közösségnek, akkor olodázbntatlan feladatunk tár­sadalmi-erkölcsi „nyomással“ és anyagi megszorításokkal is küzdeni gazdagodásunk és boldogulásunk fékezői ellen. A lel­kiismeretes munkát végző emberek, akik a dolgozó parasztsá­gunknak döntő többségét alkotják, s kiknek erőfeszítése nyo­mán mezőgazdaságunk társadalmi elismerést kiváltó színvo­nalra emelkedett, joggal igényelhetik és sürgethetik a néhány hanyag ember munkához és közösséghez való viszonyának gyakorlatban is megmutatkozó javulását. A gazdasági fejlődést lassító emberek másik csoportjába azok tartoznak, akik szakképzettség, kezdeményező-készség és rátermettség hiányában képességeiket meghaladó munkakör­höz görcsösen ragaszkodnak. Nem azokra a különböző vezető beosztásban levő emberekre gondolok, akik a szövetkezeti közösségek bizalmának megnyilatkozásaként — előzetes szak­­képesítés nélkül —, mint vezető beosztásra termett és lelki­­ismeretes emberek kerültek funkcióba. Az ilyen emberek dön­tő többsége ugyanis erkölcsi kötelességének tartotta szünte­lenül gazdagítani szakismereteinek tárházát, s bár kisebb­­nagyobb buktatókon keresztül, elsajátította a vezetés mester­ségét is. A fejlődést fékező vezető beosztású embereknek azokat te­kinthetjük, akik korlátolt képességeik mellett karriert csinál­tak maguknak, vagy akik diplomával igazolható szakképzett­ségük ellenére a vezetés és az irányítás művészetének gya­korlására képteleneknek bizonyulnak, s végül azokat, akik visszaélve a közösség bizalmával nem váltják be, mert nem is akarják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A „vezető személyiségek“ említett típusai — tehetetlenségük, lanyha kezdeményező-készségük és szakmai analfabetizmushoz vezető közömbösségük következtében — bár közvetett módon, de ép­pen úgy meglopják, illetve megkárosítják a közösséget, ha nem jobban, mint. a munkájukat hanyagul végző és a közös vagyont nem becsülő rossz minősítésű sorkatonák. E megállapítás helyességének bizonyításául egyetlen pél­dát ismertetek. Az eset körülbelül négy évvel ezelőtt történt. Abban az időben, amikor Szlovákia szerte beigazoló­dott, hogy megéri a nagyhozamú szovjet búzafajákat termesz­teni, mert azok hektárhozama — különösebb költségtöbblet ráfordítása nélkül is — legalább négy mázsával több, mint a hagyományos saját búzafajtáinké. E tapasztalatok ismeretében javasoltam az egyik mezőgazdasági üzem agronómusának, hogy a háromszáz hektáros területen szovjet búzafajtákat ter­messzenek. Persze ismertettem azok összes előnyeit. Az agro­­nómus látszólag „kapott“ is a javaslaton, azonban addig mor­fondírozott, míg végül kisütötte, hogy kísérletezés céljából tízhektáros területen kipróbálják a szovjet Bezosztáját. Magá­tól értetődik, hogy ebben az esetben kísérletezésre már nem volt szükség, s hogy mégis a kísérlet mellett döntött az „agro­­nómusunk“ az a tájékozatlanságával, korlátolt kezdeményező; készségével, s így a még bevált újtól való félelmével is ma­gyarázható. S az eredmény az lett, hogy akarata ellenére is tizenkét vagon búzával, illetve annak pénzbeli ellenértékével, vagyis hozzávetőleg 216 ezer koronával megkárosította a szö­vetkezetét. Ez azonban nem az egyedüli eset. S nem is kell nagyon kutatni, ha az ember hozzá nem értésből, közömbösségből szár­mazó kisebb nagyobb jövedelem-kiesésekkel akar találkozni. Ezek a jövedelem-kiesések pedig a mezőgazdasági üzemek gazdagodásának, illetve még gyorsabb ütemű fejlődésének a kerékkötői. Ebből arra a következtetésre . jutunk, hogy a kö­zömbösség, a lustaság és felelőtlenség, valamint a korlátoltság­­elleni küzdelem, az új társadalmat formáló emberek .történel­mi küldetése. PATHÓ KAROLY A tavaszi munkák gyors elvégzésének a gépek a zálogai. Ezért lényegesen fontos, hogy a vontató traktorok, talajmegmunkálók, vetőgépek stb. tökéletesen megjavítva várják a tavaszi rajtot. Azt hiszem, mniden jól irányított mezőgazdasági üzemben megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a műhelyek dolgozói időben befejezzék a gépek rendbehozatalát. így van ez a Bajcsi Állami Gazdaság központi műhelyében is, ahol a fel­vétel készült. m AV.VíV. WAVA%V^VsV*VAV*V.V.V.V ff 11 t f # ♦ 4 t.t ♦ 4 • ♦>« RAJTRA KÉSZÉN Rendszerint a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) já­rásban látnak hozzá elsőként a tavasziak vetéséhez. A mezőgazdasági társulás agronómusától, Sutter Páltól érdeklődtem, ml a helyzet idén, hogyan készültek fel a tavaszi rajtra. A vetés gyors elvégzésének az előfeltétele a gépek rendbehozatala. Néhány Szuper traktoron kívül (alkat­részhiány miatt) a vontatók és a földmegmunkáló-gépek, vetőgépek meg vannak javítva. Mintegy 1000 traktor áll a mezőgazdaság rendelkezésére, köztük a legújabb típu­súak közül is szép számmal. A járásban több mint 5000 hektár földbe vetnek árpát. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeiben a vetőmagot háromévenként rendszeresen cserélik. Ahol az idén kerül sor a cserére, ott 50 százalékban a leg­jobban bevált Dvorant vetik, 25 százalékban a Jantárt és ugyanannyi százalékban Diamant fajta kerül a föld­be, mivel csapadékos időben a legutóbbi nagy hozamot biztosít. A Jantár is jót bevált, csak gyakran rozsdá­sodik. Körülbelül hasonló a fajták vetési aránya az össz­területen- is. Műtrágyából 230 kg-ot adagolnak, tiszta tápanyagban. Ennek jelentős részét már ősszel bedolgozták a földbe. Ahol a meghatározott mennyiségtől kevesebbet szórtak, az abból eredt, hogy kálisóból nem kaptak elegendőt a mezőgazdasági üzemek. Az idén 200 hektáron szójabab vetését is tervezik. A korai .vetőburgonya csíráztatását is előkészítették már. Igaz, mindössze 69 hektárnyi területen ültetnek burgonyát, mivel az előző években gondjuk volt az ela­dással. Előfordult, hogy a felvásárlók potom árön kínál­ták vissza [állatok etetésére) a felvásárolt újbm-gonyát. Sokkal reálisabb árpolitika lenne szükséges ahhoz, hogy a -járásban nagyobb mennyiségben termeljék a piacokon sokszor keresett burgonyát. Az elmújt hét közepén Blahovón már megkezdték a simítózást. Ha az időjárás engedi, másutt is hozzálátnak a talaj előkészítéséhez és az előzetes tervek szerint három—öt nap alatt minden mezőgazdasági üzemben földbe kerül az árpa. -tt-Teljesítették kötelezettségvállalásukat A Bnsi (Gabéiknvo — dunaszerda­helyi járás) Állami Gazdaság dolgn­­zói aktív.részesei a politikai és gaz­dasági élet normalizálásának. Ezt az­zal is igazolták, hogy hazánk felsza­badulásának negyed évszázados év­fordulója tisztéletére és Lenin szüle­tésének 100 éves centennáriumára szocialista kötelezettségvállalásokat tettek a növénytermesztésben, állat­­tenyésztésben és az emberről való gondoskodás terén. A növénytermesztés szakaszán vál­lalták a szántóterület 120 hektárral való bővítését. A múlt évben a gyen­gébb minőségű rétekből és legelőkből 151 hektárt szántottak fel, vagyis ennyivel lett több a szántóföld terü­lete. További rétek és legelők kulti­­vátorozásához is hozzáláttak, úgy hogy az idei tavaszon még 100 hek­tárral bővítik a szántóföld terjedel­mét. Azt is vállalták, hogy minden gaz­daságban központi trágyatelepet lé­tesítenek. A várkonyi gazdaságban elkészült a telep. A többieket a gaz­dasági helyzettől függően fokozato­san építik majd fel. Azt a vállalásukat is teljesítették, hogy a várkonyi gazdaságban 93 hek­tár réten öntözőberendezést létesíte­nek és bevezetik az intenzív szaka­szos legeltetést. Kukoricát a szántóterület több mint 15 százalékán termesztettek. Tavaly a jelentősen bővített területen (550 hektáron) jó agrotechnikai eljárás­sal 55,18 mázsa szemes kukoricát ta­karítottak be hektáronként, vagyis öt mázsával többet a vállaltnál. A kötelezettségvállalásnál a női munkaerők alkalmazására is gondol­tak. Ebből a célból 103 hektár gyü­mölcsös és 7 hektár fekete ribizli ül­tetését tervezték. Ezt teljesítették, sőt a női munkaerők fokozottabb al­kalmazása szempontjából a zöldség­­termesztést is bővítették nyolc hek­tárral. i Mivel nem rendelkeztek elegendő helyiséggel a gabona elraktározásá­ra, vállalták, hogy egy 350 vagonos raktárhelyiséget létesítenek tisztító- és szárítóberendezéssel. Valójában 500 vagonost adtak át rendeltetésé­nek. Az állattenyésztésben szintén je­lentős vállalásokat tettek a hús és tejtermelés fokozására. Marhahúst 70 692 kg-mal adtak el többet, mint az előző évben, sertéshúst pedig 28 664 kg-mal. jóval többet eladhat­tak volna, ha a 300 darab előkészí­tett hízót felvásárolják. A tejből egyedenként 200—300 literes terven felüli emelkedést vállaltak. Ezt el is érték, s így 279 956 liter tejjek adtak többet a közellátásnak, mint 1969-ben. vagyis'3314 liter'volt a tehenenként! fejési átlag. A termelés fejlesztése mellett nem feledkeztek meg az '-emberről , való gondoskodásról sem. Ügy határoztak, hogy három éven belül minden far­mon létesítenek korszerűen berende­zett szociális helyiséget és megfelelő irodát. Tavaly’ két szociális létesít­­ményt át is adtak rendeltetésének. Tavasszal elkészül a hősi gazdaság központi épülete is. Családi házak és szövetkezeti la­kásuk építésének az elősegítését szin­tén vállalták. A magánépítkezésre tíz dolgozó kapott jelentősebb kölcsönt a gazdaságban. A szövetkezeti lakást nem sikerült felépíteni, de ebben az évben a vállalt tizenkettő helyett 24 lakásegységet adnak' át rendelte­tésének. Üzemi klub építését is el­határozták, s az alapkövet a múlt ősszel le is tették. Hasonlóan elkezd­ték az üzemi munkaiskola építését is, ahol mind szakmailag, mind politikai­lag nevelik majd a dolgozókat. Mivel a gazdaság vezetősége, a pártszervezet és a szakszervezet rendszeresen ellenőrizte a kötele­zettségvállalások teljesítését és intéz­kedéseket tett a mutatkozó fogyaté­kosságok gyors kiküszöbölésére, a vállalásukat a legtöbb szakaszon be­csülettel teljesítették. V —tt—

Next

/
Oldalképek
Tartalom