Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-13 / 6. szám
6 SZABAD FÜLDMOVES 1971. február 13. előreláthatólag 642 350 literrel növekszik meg. Az említett és ezen felül a többi gazdasági termék termesztésének növekvő irányzata kedvezően hat a sza-’ kosított szövetkezetek gazdasági helyzetére, ahol a gazdasági nyerstermelés 1975-ben az 1970-es évhez viszonyítva 27 százalékkal növekszik, ami pénzben kifejezve 25 millió 995 ezer koronát jelent. Ezáltal megnövekszik a szövetkezeti tagok bevétele is, éspedig az egy hektár mezőgazdasági földterületre jutó jutalmak az, 1970-es év 3779 koronájáról 1975-ben 4560 koronára emelkedik. Említést érdemel még, hogy ezek a számok a tényleges helyzetből és lehetőségekből adódnak, amelyek ebben az időszakban a termelés és a gazdálkodás rendelkezésére állnak majd a munka legújabb módszereinek kihasználása mellett, ami csakis a nagyobb specializált egységekben lehetséges. Ha ezt a célszerű elgondolást megvalósítjuk, ez még nem jelenti csupán az említett pozitív gazdasági eredményeket, hanem ezen túlmenően több munkát jelentenek majd a járás politikai és gazdasági szerveinek. Mégis örömteli munka ez, mert meggyőződésünk, hogy helyesen cselekszünk, amikor dolgozóink jobb életé- • ért harcolunk és boldogabb életét igyekszünk kialakítani. Ebben az esetben is az SZLKP járási bizottsága, a járási mezőgazdasági társulás, valamint a járási nemzeti bizottság részéről a legnagyobb igyekezetét kell kifejteni, hogy a megkezdett munkát a kitűzött célig folytassuk és sikerrel befejezzük. Az egész komplexum üzembehelyezése érdekében választott és irányító szerveket alakítunk ki a központi irányítás színvonalán, továbbá számos káderkérdést, a káderek széthelyezésének problémáját kell megöl- ’ dani, hogy mindenkit a neki legjobban megfelelő helyre állíthassunk. Egyes pártpolitikai kérdéseket is meg kell oldani, a legrátermettebb és politikailag legfejlettebb elvtársakból kell kialakítani az SZLKP üzemi bizottságát, hogy a párt vezető szerepének megvalósítása biztosítva le gyen. Ugyanígy továbí problémát kell megoldani, amelyek az újonnan sza-,' kosított efsz-ek feladatainak maradéktalan elvégzését segítik elő és lehetővé teszik további szakosított komplexumok létrehozását. így egyúttal biztosítjuk pártunk XIII. kongresszusa határozatainak teljesítését a mezőgazdaság vonalán. PAVOL HUDEC mérnök, az SZLKP érsekújvári járási bizottságának titkára ' t ■ A termeié? folyamatában, különböző módon, különböző szinten és célból végrehajtott munkamegosztás-formák gyűjtőneve. Lényege az, hogy a termelési egységek, a termelési ág termékei közül csak néhányat, esetleg csak egyet termelnek gyártanak), miáltal gazdaságosabbá válhat munkájuk. így nevezik új termelési ágaknak (iparágaknak] kiválasztását is más termelési ágakból. A leggyakoribb esetek midőn: a) egy termék gyártása önálló iparággá válik (pl. a traktorgyártás szakosítása, illetve kiválása a gépgyártásból); b) egyes alkatrészek gyártása különül el (pl. csapágygyártás); c) műveletek szerinti szakosítás (pl. az öntödei munkák kiválása a gépgyártásból). A mezőgazdaságban beszélünk a termelési ágak terület vagy a termelés tárgya (vezető termelési ág) szerinti szakosításáról. Az előbbit rajonizálásnak is szokták nevezni, az utóbbira gyakran használják a specializáció elnevezést. A szakosítás megvalósítható tájak, sőt országok között is. Céljai a szaktudás jobb kihasz-„ nálása, a nagyobb sorozatok' vagy területek révén a gazdaságosság növelése, a munka termelékenységének emelése. Ha mélyrehatóan foglalkozunk szocialista mezőgazdaságunk továbbfejlesztésével, azt tapasztalhatjuk, hogy a sikeres fejlődés egyik legalapvetőbb kérdése a gazdaságirányítás és vezetés további tökéletesítése. Ez annál is inkább fontos, mert az irányítás tartalma és formája döntően befolyásolja a gazdasági tevékenység eredményességét. Mezőgazdaságunk, úgy mint a népgazdaságunk egyéb ágazatai is az ötödik ötéves terv kidolgozását végzi. Rövidesen hozzálátnak a mezőgazdasági vállalatok és az tizemenfelüli irányító szervek a távlati célkitűzések kidolgozásához. Ezért objektívan is mérlegelni kell az irányítási rendszer közgazdasági befolyásoló eszközöknek hatását a mezőgazdasági termelés sikerességére. AZ Dl IRÁNYÍTÁSI rendszer 1987-ben lépett életbe (Az adatokat azon üzemek önköltségeiből merítettük, ahol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium végez ökonómiai elemzést, és ahol a munkaegység értékét egységesen 27 koronára értékelték.) A költségnövekedés lassúbb üteme a rosszabb termelési viszonyokra jellemző. Ez elsősorban a termelés kisebb terjedelmével és a termelési befektetések más struktúrájával magyarázható, de beszámítható tényező a termelési ágazatok összetétele is. A gyorsabb ütemű önköltségnövekedés elsősorban a jobb termelési viszonyok között gazdálkodó vállalatoknál tapasztalható, ahol belterjesebb ágazatok vannak túlsúlyban, a termelési programban (zöldség, cukorrépa, szőlő, komló stb.j. így a legnagyobb önköltségnövekedés a kukorica és a répatermesztő körzeteket érintette. A RÁFORDÍTÁSOK ÉS AZ EFFEKTIVITAS kára kevésbé igényes ágazatok terjedelme (búza, árpa stb.)'.. Az 1968-as esztendő már nem volt ilyen sikeres. A megnövekedett költségbefektetés mellett is csökkent a bruttó termelés. • 1967-ben bizonyos beruházási tartózkodást észlelünk, mondhatnánk ez volt a mezőgazdasági vállalatok első reakciója a nagykereskedelmi árak emelkedésére. Jobban megfontolták a befektetések terjedelmét és struktúráját, fokozott óvatossággal vásároltak műtrágyát, kémiai védőszereket, pótalkatrészeket stb. Az 1968-as mutatók arról tanúskodnak, hogy a termelés effektivitása csökkent. Ezt azonban nemcsak az új irányítási rendszer negatív elemei idézték elő, hanem komolyan befolyásolta ezt a viszonylag kedvezőtlen időjárás is. A NYERSJÖVEDELEM ÉS A RENTABILITÁS Az új rendszer bevezetésével lényegesen megváltoztak a közvetett gazdaságirányítási, szabályozási eszközök, amelyek általában az áru- és pénzmechanizmusok aktív szerepét biztosítják, s céljuk, hogy valamennyi vállalatra általánosan érvényes mértéket írjanak elő, illetve hogy egységes feltételeket teremtsenek gazdálkodásunkhoz. Az új rendszer életbeléptetésével növekedtek a nagykereskedelmi és a felvásárlási árak. Párhuzamosan folyt le a mezőgazdasági vállalatokban a forgó és álló eszközök átértékelése és az új árakkal értékeljük fel a mezőgazdasági termelés eredményeit. E változások életbelépése lényegesen kihatott a mezőgazdasági termelés önköltségére is, ami fontos közgazdasági kritérium a termelés gazdaságosságánál. VÁLTOZÁSOK ÉS AZ ÖNKÖLTSÉG Az egyes mezőgazdasági vállalatok ellátása álló és forgó eszközökkel igen változó. Ugyancsak változó az anyagi befektetés szintje és az élőmunka-ráfordítás is. E tényezők differenciálódását az egyes vállalatokban lényegesen befolyásolja a termelési feltételek és a termelési struktúra változékonysága is. Ebből kifolyólag az irányítási eszközök változása (1967-ben) eltérően érinti a különböző termelési típusokban körzetekben gazdálkodó vállalatokat. Az önköltség növekedésről az egyes termelési típusokban a következő táblázat adatai tanúskodnak: hektár mezőgazdasági területre eső önköltség koronában kifejezve (1966 = 100) termelési körzetek kukorica répa burgonya burgonya—zab hegyi 131 3 130,4 126,8 129,8 129.9 140,3 136,4 131,0 133,1 131,2 Е8У Mutatók 1967 1968 Az önköltségnövekedés önmagában nem végleges gazdasági mutató. A költségnövekedés indokolt, ha növekszik a termelés is. Ha a költségek növekednek, a termelés viszont stagnál, esetleg csökken, akkor negatív gazdasági eredményekről beszélünk, és csökken az effektivitás. A jó éghajlati viszonyok révén és az új irányítás pozitív elemeinek hatására 1967-ben tapasztalhatunk bizonyos effektivitás-növekedést. Erről a következő gazdasági mutatók tanúskodnak: Az egy korona önköltségre eső nyerstermelés koronában Mutatók kukorica répa Termesztési burgonya körzetek burgonya—zab hegyi 1966-ban 1,11 1,12 1,03 0,99 0,91 1967-ben 1,16 1,19 1,10 1,05 0,91 index %-ban 104,5 106,3 106,8 106,1 100,0 1968-ban 1,13 1,17 1,09 1,04 0,94 index % (66 = 100) 101,8 104,5 105,8 105,1 103,3 Az új irányítás viszonyai közötti 1967-ben bizonyos effektivitás-növekedést tapasztalhatunk, mégpedig abban a formában, hogy a befektetett költségekre nagyobb termelést értünk el. A fejlődési irányzat azt mutatja, hogy a belterjesebb viszonyok között gazdálkodó vállalatok kialakították az effektívebb növénytermelés feltételeit, amíg az extenzívebb, külterjesebb gazdálkodást folytató vállalatok az állattenyésztésben értek el jobb eredményeket. Az effektivitás lényegesen növekedett a kukorica-, répa- és a burgonyatermesztő körzetekben, de tapasztalható bizonyos negatív irányzat is. Mégpedig abban ,hogy a kézi munkára igényes növénytermesztési ágazatok termesztési területe csökkent (burgonya, cukorrépa, rozs) és növekedett a kézi munA bruttó jövedelem a gazdálkodás nyers eredménye. Lényegében az értékelési árakon számított — bruttó termelési érték és az anyagi természetű ráfordítások költségei között lévő különbség. Ezért alkalmas mutató arra, hogy mérvadó legyen az elért eredmények közgazdasági felbecsülésekor. A nyersjövedelem 1967-től- kezdődően igen változóan fejlődött az egyes termelési körzetekben. A bruttó jövedelem pozitív fejlődésére a belterjesebb típusokban főleg a növénytermesztés hatott ki, a kevésbé intenzív körzetekben viszont az állattenyésztés volt , a mérvaöó. Ha összehasonlítjuk az 1967. és 1968-as éveket, arra következtethetünk, hogy az ökonómiai szabályozás eszközei nem hatottak minden termelési adottság között pozitívan. A bruttó jövedelem stagnált, illetve a burgonya-rozs termesztési körzetekben csökkent. A bruttó jövedelem fejlődését egy hektár mezőgazdasági területre átszámítva a következő kimutatásban figyelhetjük: (1966 = 100) Termelési körzetek Mutatók kukorica répa burgonya burg.—rozs hegyi 1966 5012 5001 3071 2726 2248 1967 6021 6244 4132 3878 2953 index 124,5 124,8 134,5 142,2 130,3 1968 6575 6331 4182 3684 3020 index 68/66 131,2 126,5 136,2 135,1 134,3 Az elmúlt négy évben a legnagyobb ökonómiai problémák a jövedelmezőség, a rentabilitás terén jelentkezett. A jövedelmezőségi arány csaknem minden termelési körzetben csökkent. Ennek az okát elsősorban a ráfordított termelési eszközökben, és az élő munkában kell keresnünk, illetve abban, hogy a rohamosan növekedő anyagi költségek mellett lassabban növekszik a termelés. TÓTH ENDRE mérnök, Agrárgazdasági Kutatóintézet, Praha itt munkaerő túltengés mutatkozik, olyan növények termesztését sorolhatják (zöldség), amelyek a kézimunkával szemben igényesebbek. Teljesen más irányban haladnak majd Andódon. Ugyanígy a gazdasági állattartásban is ezt az elgondolást és lehetőséget teljes mértékben kihasználhatják. Ezekben a szövetkezetekben komoly problémát jelent az elvizenyősödött talaj, amely a szomszédos szövetkezetek (Palárikovo, Zemné, Jatov) gazdasági telepéig húzódik. Ezt a kérdést a kidolgozott tervezet szerint lecsapolással oldják meg, s így jelentős terjedelmű földterületet nyernek, ami nagy mértékben segíti majd a szakosított szövetkezetek további komplexuma Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban már a szövetkezetek nyolcadik szakosított komplexumát alakították ki és hagyták jóvá az érdekeltek, mégpedig a szímői (Zemne), az andódl (Andovce) és a kamocsai (Komoča) efsz-ek 4743 hektár mezőgazdasági összterülettel. Ezzel a komplexummal a járás földterületének egyharmada szakosított szövetkezetek termelését szolgálja. A szakemberek csoportja által kidolgozott tervezet szerint e szövetkezetek nem tenyésztenek majd minden gazdasági állatot és nem termesztenek minden növényfajtát. Andódon szakosítják a sertéstenyésztést (a sertéstenyésztés minden kategóriáját) és a szarvasmarhatenyésztést. A sertések hizlalását egy újonnan épített hizlaldában végzik, amelyben automatával 5000 sertést etethetnek és ezt a sertésállományt egyetlen ember gondozza majd. Ez az „univerzális sertésgondoző“ univerzális azért, mivel a sertésgondozáson kívül további munkaágakat is ismernie kell. Ezek közé tartozik a gépi berendezés kezelése, a villanyberendezés gondozása stb., ezért természetes, hogy így jelentős mértékben megnövekszik a munka termelékenysége. Megjavulnak az egyéb gazdasági mutatók Is, amint ez a párkányi (Štúrovo) állami gazdaságon már néhány éve megszokott, ahol ilyen sertéshizlaldával évek óta rendelkeznek. Kamocsán nevelik majd a fiatal szarvasmarhát, az üszőket továbbtenyésztésre és kezdetben a teheneket Is. Szímön tehéntenyésztésre szakosítják állattartásukat és kezdetben üszőket is tartanak majd. A gazdasági állattartás szakosítása szerint módosítják majd növénytermesztésüket. A tervezet kidolgozásakor figyelembe vették az egyes községekben kialakult hagyományt és a gazdasági állattartás terén elért jó eredményeket. Például Andódon nagyszerű eredményeket értek el a sertéshizlalásban, Szímőn a tehéntartásban stb., amit a szakosítás során még intenzívebbé tehetnek. Nem akarok szót szaporítani a szakosítás további előnyeiről, azonban említést érdemelnek a legalapvetőbb feltételek, mint amilyenek a gépi eszközök tökéletes kihasználása, elsősorban a nagy teljesítményű gépek alkalmazása, amit a kisebb szövetkezetekben képtelenek olyan mértékben kihasználni, mint a nagyobb komplexumokban. További előny a gépjavító tevékenység ered ményesebb és célszerűbb alkalmazá sa, a legújabb technika és technoló gia bevezetésének nagyobb lehető sége. A szakosítás során kölcsönösen i igyekeznek megoldani a munkáért kérdését, mivel az andódi efsz-ber munkaerő hiány van, míg Szímőn pil lanatnyilag még munkaerő többle mutatkozik. Nem gondolnak a mun kaerők átcsoportosítására, amint az: egyes esetekben néhol a szövetkezet tagok hibaként róttak fel, hanem í munkaerők kérdését a termelés irá nyának megszabásával oldják me; ■ mind a növénytermesztésben, mind a; • állattenyésztésben. így például a szí ■ mői efsz növénytermesztésébe mive a szakosított szövetkezetek most kialakult komplexumának termelését. Azok az előnyök, amelyek a említett szövetkezetek és tagjaik számára a most megvalósított szakosítás és termelési koncentráció során adódnak, jelentősek. Az előnyöket e szövetkezetek tagjai lényegében magukévá tették s ezért taggyűléseiken beleegyeztek abba, hogy a szakosítást megvalósítsák. Megértették azt, hogy a szakosítást éppen azért valósítjuk meg, mivel így többet és olcsóbban tudunk termelni, de csak az esetben, ha nem állunk meg a régi termelési módszereknél, hanem állandóan a munka újabb formáit és módszereit keressük a termelés fokozása és olcsóbbá tétele érdekében. E feladat végrehajtásakor a végső cél az, hogy kis- és középparasztunk, jelenlegi szövetkezeti tagunk egyre jobb körülmények között élhessen, de ugyanakkor elősegítjük társadalmunk és egész szocialista hazánk legégetőbb problémáinak megoldását is. A szakosítást célzó most kidolgozott tervezet szerint és e szövetkezetek lehetőségei alapján 1975-ig megvalósítható a hektárhozamok lényeges növelése a búzánál nyolc mázsával, az árpánál öt mázsával, a kukoricánál 11 mázsával, a cukorrépánál 52 mázsával. Hasonló Irányzatot le* : hét majd elérni az állattenyésztés termelésében is, ahol az 1970-es év ■ eredményeivel összehasonlítva 1975-ig ; 11461 q hússal töbet termelhetnek, ; amelyből a disznóhús 5141 mázsával, ■ a marhahús pedig 3326 mázsával lesz több. A tejtermelés évi mennyisége A mezőgazdasági termelés effektivitásának időszerű kérdései
