Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február B, 10 t Minden tájnak megvannak a maga művészei: írók, festők, szobrászok, akiket sokan elismernek, szinte hozzátartoznak a vidék levegőjéhez, mint a régi utcák, vagy a modernebb városrésiek. Sokat hallant róluk, életük, munkájuk szinte a nyilvánosság előtt történik. Müveikhez könnyű hozzáférni, mert szinte közkézen forognak, kritikák beszélnek róluk. A Csallóköznek is megvannak művészszülöttjel, köztük Dömötör Teréz írónő is. Nemrégiben Győrben találkoztam vele. Telke-t restem barátságos hajlékában és elbeszélgettünk irodalmi munkásságáról, terveiről. Ahogy néztem a barátságos, középtermetű Teri nénit, szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy bátor forradalmárral, a csehszlovákiai magyar irodalom első proletár írónőiével társalgók. Az emberségről tanúskodó közvetlenség, a barátságos külső mögött hosszú és élménydús múlt van. Proletár írónő, aki a munkásmozgalomban kovácsolódott emberré. A csehszlovákiai magyar irodalom viharmadara jízertkilencszáznégy szeptember huszonyolcadikán született Dunaszerdahelyen. Népes számú szegény családból származik. Édesapja malomipari munkás volt. A család légköre éppoly meleg gyengédséggel fogta körül gyermekkorát, mint a kékszínű csallóközi égkalap alatt félénken meghúzódó piszkos kisvárosi utcák, ahol játszani szokott. Régi csallóközi mondás: a perzselő csallóközi nap nemcsak a gyümölcsöt érleli meg gyorsabban, hanem az embert is. Talán ennek tudható be, hogy már gyermekkorában rádöbben a való élet nyers tényeire. Szomorú gyermekkorából mindössze egyetlen kellemes emléke maradt, ez volt tanítója, Jakatics Sándor, akire mint példaképre, demokratikus gondolkodású emberre gondol vissza. Haladó szellemű gondolkodása végett már a polgári iskolában nagyon sokat szenved. Egyik dolgozatában például a szépség fogalmát következőképpen határozza meg: „A szépség drágakő, de csak úgy értékes, ha emberségbe van foglalva.“ Ezerkilenszáztizenegyben családja Samorínba (Somor]a) költözik. Itt végig szenvedi a cseiédsor összes megaláztatását és keservét. „Meg akarják javítani“, „Megtanult látni“, „Városban“ című novelláiban önéletrajzszerűen a cselédség életét mutatja be. Az sem véletlen, hogy legnagyobb élményévé, ihletének kifogyhatatlan forrásává az a Csallóköz lett, ahol gyermekkori éveit eltöltötte. Gyermekkori élményeit „A gyermek mindent látott“ című elbeszélésében írja le. Ebben az elbeszélésében az első világháborúra emlékszik vissza. Naturalista éberséggel ábrázolja a šamoríni fogolytábor nyomorát, a járványos betegségek pusztítását. Az elbeszélés előtt Balogh Edgár az Üt főszerkesztője közli az írónő életrajzát. Megállapítja róla, hogy „a magyar vidék legelnyomottabbjai közül lőtt, keserves gyermekévei alatt sok mindent látott. A városi könyvtárban ismerkedett meg Tallós-Prohászka István festőművésszel, és vele máig tartó szoros barátságot köt. Ö fedezi fel írói tehetségét, és 6 mutatja be Sellyéi Józsefnek. Első kéziratait Sellyéi küldi el Gál Sándornak, a Korunk főszerkesztőjének. Gál a kéziratokat örömmsl fogadja, s így ír Sellyéinek: „A mai postával megkaptam három kéziratát. A kéziratok a legnagyobb mértékben megleptek. Kettőt a januári számban már hozok is közülük. Egyidejűleg közöltem Dömötör Terézzel, s a többi írásait is kértem.“ Gál kritikáiban Dömötört Sellyéihez hasonlította, de Sellyéi narodnik álláspontjával szemben kiemeli Dömötör Teréz határozottabb, öntudatosabb és marxista értelemben véve következetesebb álláspontját. Egyik legszebb és legmegkapóbb novellája, amelyet Samorínban írt „A fekete kalap“. Itt édesapjának állít örök emléket, „amikor zsörtölődő, káromkodó munkásból csöndes öreg ember lett“. Leírja benne édesapja életének utolsó Időszakát, amikor az erejéből kifosztott, kimerült munkás az utolsó éveit úgy akarja eltölteni, mint a jómódú nyugdíjasok. Görbe botot és fekete kalapot vásárol, de ezt már csak halálos ágyán tudja viselni, s vele szinte önmagát gyászolja. Ezerkilencszázhúszban teljesül az írónő régi vágya, gyári munkás lett a bratislavai Kiinger ponyva és vászonszövő gyárban. Büszke rá, hogy már nem cseléd, hanem gyári munkás. Itt lép a pártba. A Munkás című folyóiratban Munkáslevél címen riportok formájában számol be az ipari proletariátus életéről. Bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Cikkei, riportjai, novellái főképpen a kommunista lapokban jelennek meg. Bennük következetesen harcol az elnyomás ellen, szocialista szellemben ír a magyar és a szlovák munkásság összefogásáról. Figyelmét nem kerüli el a parasztság élete sem. „Á vecsei győztes kenyér“ szinte irodalmi tanulmány Prohászka István „Földnyúzó“ festményéhez. A riportban élethűen ábrázolja az akkori falu életét, amikor az aratás a paraszt számára — nem biztosítja a téli kenyeret. Ezerkilencszázharmincegy—harminckettőben a párt Moszkvába küldi egyetemre. Egyetemi évei alatt bővül politikai látóköre, megismerkedik a szovjet nép életével. Látja az épülő, fejlődő Moszkvát, örömmel nyugtázza a kolhozek felvirágzását. A Horthy-féle fehér terror időszakában hol Trnovecen (Tornőcon), hol Bratislavában, hol pedig Nové Zámkyban (Érsekújvár) tartózkodik. Később átszökik Budapestre, hogy jobban el tudjon vegyülni a világváros forgatagában. 1944-ben azonban a nyilas kopók rábukkannak, letartóztatják, a szegedi Csillagbörtönben, majd Komáromban raboskodik. A felszabadító szovjet csapatok közeledtével internálótáborba irányítják, az úton azonban csodával határos módon megszökik. A felszabadulást a Balaton partján éri meg. 1945. május 15-én jelentkezik a pártnál, melynek újraszervezésében mint tapasztalt harcos oroszlánrészt vállal. Pestről Salgótarjánba küldik, mint pártmunkást. A későbbiek folyamán férje oldalán négy évet tölt a nagykövetség szolgálatában Helsinkiben. Jelenleg Győrben él, s ahogy elárulta, nagy terve van. Szeretné feldolgozni Csallóköz munkásmozgalmi történelmét, s ebben szeretné megírni az egyszerű csallóközi munkásember gondolkodásmódját, tiszta lelkületét. Csiba László, Samorín Színvonalas kultúrműsort! MEGKEZDŐDTEK AZ EFSZ-EK ÉVZÄRÓ GYŰLÉSEI A szövetkezetek évzáró közgyűlései a falu legjelentősebb eseményei közé számítanak. Érthető, hiszen majdnem minden család érdekelve ven a közösben, és annak elért gazdasági eredményeitől ‘ sokaknak a Jóléte függ. A közgyűlés nincs a naptárban piros betűvel jelölve, mégis mindenki ünneplőbe felöltözve siet a szövetkezet székháza, avagy a művelődési otthon felé, hogy részese legyen a nagy család összejövetelének. Manapság ez már inkább ünnepélyes aktus, mert a legtöbb helyütt jóelőre külön megvitatják az elmúlt gazdasági évben felmerülő hibákat és a szövetkezeti gazdálkodás irányítói a tervet. Ezért a legtöbb zárszámadó gyűlésen rendszerint nincs nagy vitatkozás, mert azt már előbb a részlegvagy a közös gyűlésen megejtették. ■pnnepélyes tehát a közös összejövetele. Ez akkor lesz igazán azzá, ha a falu ifjúsága, a különböző szervezetek méltó műsorral köszöntik a szövetkezeti tagokat és vendégeket. Sajnos, sok helyütt nincs ez így. Hogy neve legyen a gyereknek, az utolsó percben gondol valaki arra, hogy már a sokszor látott műsorral újból fellépjenek a diákok Nincs ez így jól. Ha anyagi nehézségei vannak a tömegszervezetnek, akkor rendszerint a szövetkezet vezetőségéhez fordul és nem hiába. A szövetkezetek nem sajnálják a néhány ezer koronát, ha ezzel elősegítik a sport- és kulturális élet virágzását, a gyerekek szórakoztatását. Gondolom, ezt azzal hálálhatják meg a szövetkezetnek, hogy minden-szervezet jól felkészülve, aktuális műsorral köszönti az.évzáró gyűlést. Lehetőleg olyan számokkal lépjenek fel, amelyekkel eddig nem szerepeltek. Ha keresnek, minden bizonnyal találnak olyan jeleneteket, víllámtréfákat, amelyek kipellengérezik a falu fonákságait. Majdnem minden faluban akad jó tollú rímfaragó, aki ügyes rigmusokat (csasztuskát) tud összeállítani a szövetkezetben történt eseményekről. De népi elbeszélők számára is írhatnának érdekes szövegeket. Üdvös lenne, ha idősebb szövetkezeti tagokat is bevonnának a szereplésbe. így aztán a tánccsoport, énekkar, zenekar és az iskolás gyerekek műsorán kívül derűssé tennék a hangulatot a jelenetek, villámtréfák, a rigmusok s a szövetkezeti gazdálkodás buktatóival foglalkozó népi elbeszélő számai. Azt hiszem, a rigmushoz és a népi elbeszélőnek is szívesen ad tippeket a szövetkezet vezetősége. Búcson és más községben, különösen ott, ahol szövetkezeti klub tevékenykedik, minden évben színvonalas műsorral köszöntik a szervezetek és iskolák a közös évzáró gyűlését, így lehetne ez mindenütt, iha időben átgondolt műsorral felkészülnének a kultúrcsoportok. A könyv jóbarát. Tanít és szórakoztat. Ezt sem szabadna elfelejteni az évzáró gyűléseden. Igaz, manapság már legtöbb helyen nem az ünnepélyes évzárón osztják a pénzt. De a jutalmat és prémiumot sokszor ott kapják meg. Ezért jó lenne, ha a CSEMADOK, ifjúsági szervezet, könyvtáros vagy más szerv törődne azzal, hbgy a legközelebbi könyvesbolt a legújabb könyvtermékeket is árusítaná. De megoldhatnák a könyvárusítást az iskolák avagy egyes szervezetek. Ha egy-egy szövetkezeti évzárón 8—10 könyvet vásárolnának a tagok, ez sok tízezer kötetet jelentene országos méretben, és azt, hogy a falusi családokban bővülne a könyvtár, olvasnák az irodalom legjobb, legújabb termékeit, bővítenék látókörüket, tudásukat. Biztos vagyok benne, ha jól megválasztott Szak- és szépirodalmi könyveket árusítanának, legtöbb helyen megvásárolnák a szülők gyermekeiknek, nagyapák unokáiknak, vagy saját maguk részére a kiállított könyveket. Régebben a tömegszervezetek úgy hálálták meg a szövetkezetek anyagi vagy más jellegű segítségét, hogy a szorgos munkák idején a szervezetek tagjai megfogták a villa vagy a kapa nyelét. A legutóbbi években erre már legtöbb helyütt nem volt szükség. Manapság talán úgy köszönik meg legőszintébben a közös önzetlen segítségét, ha színvonalas műsort tanulnak be a szövetkezet évzáró gyűlésére, és mosolyt, jókedvet varázsolnak a tagok arcára, vagyis közreműködésükkel még felejthetetlenebbé teszik a falu nagy ünnepét. TÖTH DEZSŐ A jobbágyság védelmezője Elődeink siralmas harchelyén, Zöldebb a fű Mohácsnak mezején; Több illat tölti a virágokat, S a gazda, mondják, szebb kalászt arat. (Eötvös, Mohács) Száz évvel ezelőtt, a XIX. század derekán, 1871. február 2-án, halt meg Eötvös József, az első magyar regényíró, aki a jobbágyi fiú nyomorát is bemutatja. Eötvös József 1813-ban született Budán. Császárhű főnemesi családból származott. Már gyermekkorában szembefordult családja reakciós politikai nézeteivel. Neveltetése ugyanis nem az arisztokrata családok körében szokásos szellemben történt. A magyar nemzeti törekvésekkel és a haladó eszmékkel nevelője, Pruzsinsziky József ismertette meg, aki Martinovics híve volt, és ezért börtönbüntetést is szenvedett. Pruzsinszky sosem titkolta előtte, hogy az egész Eötvös családot a bécsi reakció kiszolgálójának tekinti. Nyilvános iskolába Járt, tanulmányait a budai gimnáziumban végezte. Itt -érte az ifjú Eötvös Józsefet az a kellemetlen meglepetés, hogy amikor a budai iskolába beíratták, osztálytársai felálltak, elmentek mellőle. Amint mondták, nem akarnak „hazaáruló“ fiával egy padban ülni. írói pályája korán indul. Tizennyolc éves korában részt vesz egy irodalmi vitában: Bajza ellen Kazi-nczyt védelmezi. Kazinczy hálából ezekkel a szavakkal ajánlja Eötvösnek egyik művét: „Nevelkedjél kedves ifjú, s légy akit várunk ...“ Jogi tanulmányai befejeztével a nyugat-európai országokban tanulmányozta a polgári demokrácia társadalmát. Megismerkedik a francia társadalmi viszonyokkal.. Élményeinek, megfigyeléseinek hatása alatt születik meg első regénye:. A karthausi. Eötvös sokoldalú egyéniség: író, költő, publicista; politikus, a reformkor haladó társadalmi mozgalmainak egyik vezetője, a magyar realista regény megteremtője, a magyar oktatásügy és közművelődés legnagyobb XIX. századi alakja. Nem tartják számon, mint költőt, de írt verseket is. Legismertebb versei: A megfagyott gyermek, Én is szeretném, Mohács, Búcsú, Végrendelet, A zászlótartó. Fiatalkori versei közül legnépszerűbb A megfagyott gyermek. A negyvenes években Eötvös nemcsak a politikai harcokban vett részt, (hanem írói alkotásaiban is a társadalmi fejlődés ügyét szolgálja. 1845-ben jelent meg A falu jegyzője, majd két évvel később Magyarország 1514-ben című regénye. Politikai harcaiban ési nagy regényéiben a nép ügyéért küzd, az elnyomott jobbágyság helyzetét szeretné megjavítani. Eötvös nem hallgat el semmit, nem takargat semmit, amikor a jobbágyság elnyomottságáról, kiszolgáltatottságáról ír. Bemutatja a jobbágyok tarthatatlan, embertelen helyzetét. Minden eszközt megragadnak a földesurek a jobbágyok sanyargatására. Eötvös így rajzolja meg az úri vármegye adószedőinek eltávozása után az egyik jobbágy házát: „A gazda ott ül a pitvarban, fejét öklére támasztva, üres istállójára nézve, az asszony összetett kézzel jár körül a szobájában ... a kisebb gyermekek a kályha körül ülve, anélkül, hogy a történteket értenék, anyjukkal sírtak. A szobában pár törött szék, az ágyból kihányt szalma, a légi nagyobb zavar, mintha ellenség pusztított volna a háznál.“ Mély részvéttel ábrázolja Eötvös ezeknek ez elesett, az uraktól állandóan rettegésben élő embereknek a sorsát. Megmutatja azt is, hogyan kezd lassan, öntudatosodni ez a nép, hogyan találja meg, először szinte ösztönösen, az urak elleni védekezés eszközét az egymás segítésében, az összefogásban. Az egyik jobbágyasszony azt mondja: „Mi szegények ... nem hagyjuk el egymást. íme jó szomszédom pár napra ágyat ád, ez itt egy cipó kenyeret, ez egy pár garast, s így talán megsegít az Isten.“ Eötvös a negyvenes években többször Is felszólalt a jobbágyság érdekében. A galíciai események hatására azonban még határozottabban mutatott rá az elnyomott jobbágyság helyzetének tarthatatlanságára. Erről ír a Magyarország 1514-ben című regényében, vagyis a Dózsa-féle parasztfelkelésről. Eötvös a nemesi elnyomással indokolja, hogy a parasztok fegyverhez nyúltak. Mozgalmukat azonban nem helyesli, csak megérti. „Eötvös és Kölcsey támasztják fel Dózsa Györgyöt, de megértéssel és megbocsátóan, nem ikövetendő példaként, nem fenyegetően. Petőfinél első ízben szerepel Dózsa fenyegetően, követendő példaképül, és Utána Ady Endrénél“ (Révai József). Utolsó éveiben családja körében keresett megnyugvást. Egyetlen vigasztalása —■ a mindvégig nagy figyelemmel végzett munka mellett — fiához, Lorándhoz, a későbbi nagy fizikushoz fűződő, gondolatilag egyre mélyülő barátsága volt. Pazderák Bertalan
