Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 6 Volt idő, amikor még a szövetke- mények titka nem kereshető másban, zetekben mindent akartak — mert mint a hozzáértő szervezésben, a kellett — termelni. Lényegtelen volt, meglévő tartalékok feltárásában és a hogy meg voltak-e hozzá a termelési gazdasági leretőségek felismerésében, feltételek, vagy sem. Ez vonatkozott A szövetkezet elnökével, Bakó Jáa növénytermesztésre, s az állatte- nossal ezekről a kérdésekről beszélnyésztésre egyaránt. Hogy ez a fel- gettem a közelmúltban. Bakó Jánoseprózottság egyáltalán nem volt gaz- ról azt is el kell mondanom, hogy daságos, az természetes. Ellenben egy nem ü] ember a „szakmában“, hiszen sor megoldhatatlan problémát jelen- már több, mint tizenhat éve áll a tett — főleg a szervezés terén — a szövetkezet élén, s nem kis része van szövetkezeteknek. A „mindenből egy abban, hogy ma a szövetkezet gazdakeve9et“ termelési elv — ha ugyan ságilag szilárd alapokon nyugszik, elvnek lehet nevezni — tarthatatlan- s a tagság is elégedett, ságát a későbbi, pontosabban a mai Pedig a szövetkezet gazdasági kögazdasági gyakorlat bizonyítja a leg- rtilményei lényegesen eltérnek más kézenfekvőbben. Különösen nehezen szövetkezetekétől. Hogy miért, arra boldogultak ebben az időben a kis nem nehéz feleletet találni. Ugyanis szövetkezetek. Mégpedig annál az egy- kevés olyan falu, szövetkezet van szerű oknál fogva, hogy a meglévő nálunk, ahol olyan fejlett ipari üzem — amúgy sem mindig elég — mun- létezik, mint Gömörhorkán. A papírkaerőt és gépi berendezést nem tud- gyár gyakorlatilag az egész környék ták kellően hasznosítani, vagy ki- java munkaerejét felszippantja. Így a használni. Ebből a helyzetből csak gömörhorkaiak nagyobbik hányada egyetlen járható kiút volt: a szakosí- is a gyárban dolgozik. Ebből az kötás, s a termelés racionalizálása. En- vetkezik, vagy következhetne, hogy nek a lényege, hogy a meglévő tér- a szövetkezetben nincs elég munkamelési feltételeknek megfelelő terme- erő. Ez egy ponton meg is felelne a lési ágazatokban a' rendelkezésre ál- valóságnak, ha okos és körültekintő lő munkaerőt és gépi eszközöket jő szervezéssel a szövetkezet vezetősége szervezés útján a leggazdaságosab- nem találta volna meg rá a megolban kihasználják. dást. 197Í. Január 9. Ha a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) szövetkezet gazdasági fejlődését évekre visszamenőleg elemezzük, itt is hasonló eredményre.jutunk. A hatszáz hektáros gazdaságnak hosszú utat kellett megjárnia addig, amíg elérkezett a mai szintre. Ugyanis a gömörhorkai szövetkezet ma a rozsnyói járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. S tulajdonképpen az ered-A felhalmozás, felhalmozási alap A felhalmozás, idegen szóval akkumuláció, a többlettermék értéjtének felhasználását jelenti az álló- és a forgóalapok vagy a tartalékok bővítésére. A kapitalizmusban lényegében tőkefelhalmozás, amely az értéktöbblet tőkévé történő vissza változtatása. A szocializmusban a társadalmi tiszta jövedelem felhasználása a termelői és nem termelői alapok bővítésére, valamint tartalékokra. A felhalmozási alap a nemzeti jövedelem felhasználása során képződik és a felhalmozásra szolgál. Ez az alap részben termelőeszközökből áll, amelyeket a termelés bővítésé re használnak másik része fogyasztási eszközökből, amelyek az új munkaerő beállításához, valamint a nem termelő intézmények fejlesztéséhez szükségesek. Az előbbit nevezzük a termelő felhalmozás alakúnak, az utóbbit pedig а пито terme lő felhalmozás alapjának. Ifle soroljuk a nem termelő alapok, bölcsődék, kórházak feiieszté sére szolgáló álló eszközöket is. A felhalmozási alap forrása a töbhlettermékek értéke. A többlettermék értéke a felhal mozási alapon kívül tartalmaz za még az improduktív szféra fogyasztását is. A felhalmozás értékbeli nagysága két ténvező tői függ: a nemzeti jövedelem nagyságától, valamint a nemzeti jövedelemnek fogyasztásra és felhalmozásra történő megosztásától. Az első, amit meg kellett oldaniok, az a szakosítás kérdése volt. Mégpedig olyan irányú szakosításé, amely elbírja a magasfokú gépesítést, és ezzel emberi munkaerőt takarít meg. Ezért döntöttek a baromfitenyésztés mellett. A baromfitenyésztésen belül tovább tagolódik a specializálás. Van a szövetkezetnek saját keltetője, amelynek a kapacitása 12 ezer. A keltetés három ciklusos és a kikelt kiscsirkéket 4—5 hetes korban adják el. így évente 15 ezer csirke kerül eladásra. Természetesen a saját szükségleteiket is ebből pótolják. Szezonban ugyanis 10—11 ezer tojótyúkot tartanak, s kihasználva a kedvező környezeti feltételeket — jó legelte-L Špačinsky mérnök, CSc A legutolsó huszonöt esztendő alatt létesített élelmiszeripari üzemek nem oldották meg végérvényesen az ipari termelés e jelentős ágazatának minden problémáját, s még továbbra is az alábbi kérdések maradtak függőben: aj Nem használjuk ki a rendelkezésünkre álló nyersanyagkészletet, amely a mezőgazdasági termelés piaci termeléséből, valamint össztermeléséből erre felhasználható lenne. A mezőgazdaság növénytermesztési és állattenyésztési alapfontosságú termékeinek jelentős hányadát ezért kénytelenek vagyunk a Cseh Szocialista Köztársaság üzemeibe feldolgozásra elszállítani, Illetve nyersanyagként vagy félkész árúként exportálni, anélkül, hogy hatékonyan értékesítenénk e nyersanyag feldolgozására fordított munkát. b] Szlovákia mezőgazdasági termelése fajtaválasztásának összetételében további változásokat lehet eszközölni, különösen a növénytermesztés vonalán (a zöldség, a gyümölcs, a tési lehetőség, vándoroltatás stb. — maximális eredményeket érnek el. Ebből következik, hogy egy tojás előállítási költsége — beleszámítva a rezsiköltségeket is — 0,54 korona. Az 1970-es évi tervük 900 ezer darab tojás volt, amit november közepéig teljesítettek is, s az elnök szavai szerint az év végékíg még legalább kétszázezret kitermelnek. A szövetkezetnek jelentős a pulykatenyésztése is. Tavaly 8500-at adtak el a közellátás számára, s hatszázat megtartottak a továbbtenyésztés céljaira. A pulykatenyésztés — ugyanazon okoknál fogva, mint a tojótyúkok tartása — szintén gazdaságos, s viszonylag kevés munkaerőt igényel. Van még szarvasmarha-tenyészetük is, de az nem jelentős. Korábban már elmondtam, hogy a gömörhorkai szövetkezet helyzete, ami a munkaerőgazdálkodást illeti, lényegesen különbözik a nagy átlagétól. A specializálás, s nem utolsó sorban a racionalizálás eredményeként juthattak csak el azokhoz az eredményekhez, amelyet ma a magukénak mondhatnak. A szövetkezetben ezek szerint a munkaerőelosztás a következő: az állattenyésztésben összesen 34 állandó szövetkezeti tag dolgozik. A növénytermesztésben ezzel szemben a néhány traktoroson kívül egyetlen saját munkaerőt sem foglalkoztatnak. S még sincs fennakadás a munkálatok elvégzésében, a határidők betartásában. Ahogy már korábban említettem, a falu nagyobbik hányada a papírgyárban dolgozik. De mivel a gyárban a munka több műszakra tagozódik, az ott dolgozók szabad Idejükben bekapcsolódnak a szövetkezet termelésébe. Mindezt most és itt nagyon egyszerű leírni. Д szövetkezet vezetőinek azonban elég sok fejtörést okozott s nem kevés szervezőmunkáját vette igénybe az „egyeztetés“. De sikerült, s a megoldás — a gyakorlat bizonyítja — jól bevált. Így a szövetkezet termelésében, a munkák időbeni elvégzésében nincs fennakadás. A termelés folyamatos és az eredmények — már korábban is elmondtam — jobbak az átlagosnál. Mindebből végkövetkeztetésként azt lehet elmondani, hogy a gömörhorkai szövetkezetben a szükségből erényt csináltak. Lényegében tehát felismerték a lehetőségeket, s azokat maximálisan érvényesítik a termelésben. (gs) dohány, a szőlő stb. termésmennyiségének fokozása). így a jelenlegi nyersanyagalapot touébb bővíthetnénk. c) Szlovákia élelmiszeriparának néhány ágazatában, különösen a napi szükségleti cikkeket előállító ágazatokban, a termelési kapacitások lényegesen elmaradnak a fogyasztás színvonala mögött, elsősorban is a nagyobbára mezőgazdasággal foglalkozó lakosságú és az egyes központoktól távol eső körzetekben. d) Az élelmiszeripari termékek előállításában eszközlendő szükséges változások legyenek összhangban a racionális táplálkozás elveinek követelményeivel és e követelmények gyakorlati megvalósításával. Ez azt jelenti, hogy növelni kell az olyan termékek előállítását, amelyeknél a jelenlegi közélelmezési felhasználás mérlege hiányt mutat, mint amilyenek az állati eredetű fehérjék, a vitaminok, sttt (Gondolunk Itt a hús-, a tejfeldolgozó, a konzervipari, a baromfifeldolgozó és a hűtőipari ágazatokra, valamint a halfeldolgozó iparra). e) Szüksége mutatkozik annak, hogy bevezessük és tovább fejlesszük a félkész és készételek előállítását. Ezáltal a lehető legnagyobb mértékben tudjuk tehermentesíteni a nők háztartási munkáját és ki lehetne elégíteni az ilyen termékek iránti fokozott keresletet, amit a turisztika, valamint az ötnapos munkahét beve-Magad uram, ha... Ez is racionalizálás Az Alistáli (Hroboüovo) Egységes Földmüvesszövetkezet időben elvégezte az őszi betakarítási munkákat. Horváth )ózsef brigádvezető elégedett, mert a gépesített csoport tagjai valóban jól dolgoztak. így sor kerülhetett a gépek megtisztítására, lekonzerválására és téli pihenőre helyezték el az erre a célra épített gépszínben. Az épületet 413 ezer koronás költ-Epül az új javítórészleg a szerelőcsarnokkal eai/ütt. zetése után a hétvégi üdülések lehetőségeinek bővülése váltott ki. f) Be kell vezetni az élelmiszeripar termelésébe az ún. lukrativ, exkluzív és ajándék-csomagolású cikkek előállítását, amit elsősorban a lakosságnak nagyobb jövedelemmel bíró rétege követel meg. Szlovákia élelmiszeriparában a kapacitások hiánya «- amelyről az előbbiekben esett szó — idézi elő azt, hogy Szlovákia és a csehországi kerületek között nagyobb mértékű ellenirányú szállítás alakult ki, amikor feleslegesen szállítjuk az élelmiszeriaprí nyersanyagokat és a kész termékeket. Nagyobb hiba, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságba nagyobbára nyersanyagokat és félkész árúkat, míg onnan Szlovákiába élelmiszeripari késztermékeket szállítunk, lényegében lukrativ jelleggel, amelyben jelentős mértékű munka és kellő rentabilitás rejlik. Amellett, hogy ezek a tények kihatnak a lakosság munkaaktivitására, ezen felül Szlovákia élelmiszeripari üzemeinek csekély jövedelmezőségét idézik elő, amelyekben a rentabilitás az országos átlagnak csupán 50 százalékát éri el. Ez okozza azt is, hogy az élelmiszeripari üzemek anyagi eszközei a termelési alapok bővített reprodukciójára igen korlátozottak, habár Szlovákiában ez nagyon fontos lenne. Az élelmiszeripari üzemek a jelenleg folyó szükséges építkezéseket hatalmas hitel-megterheléssel végzik, ami az elkövetkezendő esz-Gépszín ez a javából. séggel készítették. Ez azonban még nem minden. A kezdetben épített apró javítóműhely szomszédságában új, korszerű, nagy javítóműhelyt épít a szövetkezet. Költségvetési értéke egymillió korona, s mivel a saját építőcsoportjuk végzi az összes munkákat, mód nyílik 200 ezer korona megtakarítására. Érdemes elmondani, hogy az alistáli szövetkezet a gazdasági udvarban betonút-hálózatot készített, s nemrégiben került födél alá az új műtrágyaraktár is. Mindezt saját pénzeszközből, bankhitel igénybevétel nélkül építették. Évente nagy összeget tesznek a felújítási alapra, így mód nyílik a termelési kapacitást segítő korszerű létesítmények építésére. Kevés a pótalkatrész? Nem újdonság. Kezdettől fogva így van. Nincs nagy értelme az utazgatásnak. Azért van az ész, hogy forgassák. Vásároltak egy jó esztergagépet, s amit csak lehet, otthon készítenek el. „Magad uram, ha szolgád nincs“ alapon. (boksza) tendőkben is jelentősen csökkenti majd a bővített újratermelés forrásait. Az élelmiszeriparnak a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó kapacitás-problémái és e problémák egyes alapfontosságú tényezői az élelmiszeripar néhány termelési ágazatában a következőképp mutatkoznak meg: A termelés fejlesztésének biztosításával együtt az élelmiszeripar kiépítésekor csekély figyelmet fordítottak a minőség javítására, valamint az élelmiszeripari termékek választékának bővítésére. A szocializálás folyamatának befejezése után az élelmiszeripari üzemek jelentés szétforgácsoltsága, elégtelen műszaki és technológiai felszerelése, nem tette lehetővé a technológiai fegyelem megszilárdulását és gátolta a termelés progresszív módszereinek alkalmazását. Az élelmiszeriapri nyersanyagok, valamint az élelmiszerek jelentős hiánya — a háború utáni esztendődben — az irányító szervektől megkövetelte, hogy legfőbb figyelmüket elsősorban a termelés mennyiségének fokozására fordítsák, ami által az élelmiszerek jegyrendszerének felszámolását és megszüntetését segíthessék elő. Ezért ebben az időszakban képtelenség volt kellő figyelmet szentelni a minőség és a választék bővítésének kérdéseire az élelmiszerek és az italok előállításában. (Folytatjuk.) VII. A függő kérdések megoldása