Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-26 / 25. szám

pülnek. Tehát a csápok a melleknek mint értelmi központok szolgálnak, vagyis emlékeztetik őket a kaptárak régebbi helyére. A csápok eltávolítása után a méhek csakis a látásukra lettek kényszerítve s ezért röpültek az új helyre tett kaptárak felé.

Ez a feltevés még jobban bebizonyosodott akkor, amikor Wolff úgy ismételte meg a kísérletet, hogy a méhek felének eltávolította a csápjait, a másik csoportnak pedig meghagyta. A kiröpülés után a kaptárt 2 m-rel távolabb tették, s most ismét azok a méhek, amelyeknek a csápjai megmaradtak, a régi helyen keresték a kaptárt, míg a többiek látásuk után igazodva mindjárt az új helyre tett kaptár felé röpültek.

Ugyanúgy a kísérletekkel bebizonyosodott az is, hogy a méhek nagyon jól meg tudják különböztetni a mértani formákat. J-si.

Hogyan lát a méh?

Már nagyon sok tudóst és méhészt foglalkoztatott az a kérdés, hogyan is és mit látnak tulajdonképpen a méhek. Melyik az az irányító szerv, amely segíti a méheket abban, hogy több kilométer távolságból is visszataláljanak a kaptárba, vagy hogyan is különböztetik meg az egyes virágokat a nektárgyűjtés alkalmával.

Ha csak külsőleg nézzük a méheket, már akkor is észre vehetjük, hogy az anya, a dolgozó és a herék szemei nem egyformák. Az anya egyszerű szemei hosszabbak és szélesebbek, mint a munkásméheké, ellentétben a herék szemeivel, amelyek majdnem kétszer akkorák, mint a dolgozók szemei. Ezeken az összetett szemeken kívül a méheknek 3 egyszerű, vagy pontszeme is van. Ezek a szemek a homlokon helyezkednek el, egy elöl, a másik kettő pedig valamivel hátrább a tarkónál. Ezen szemek lencséi állandó nagyságúak, tehát nem szűkülnek vagy tágulnak, mint az emberi szem lencséi. Feladatuk az eddigi kutatások szerint az, hogy a méheket a tájékozódásban segítsék, valamint az, hegy a fényerősséget érzékeljék. Ezt bizonyítja több tudós eddigi kísérletezése. Pl. Bolzer, amikor a méhek egyszerű szemeit fekete lakkal bevonta, azok a gyors fényváltozásokat nem érzékelték, illetve lassabban reagáltak, mint máskor. Ezeket a méheket nem lehetett repülésre bírni és új helyre sem lehetett őket szoktatni, mert egyáltalán nem végeztek tájoló repülést.

A fényt azonban mindenkor érzékelték, mert a világosság felé másztak akkor is, amikor a szemet (összetettet) parafinnal bevonták, vagy teljesen eltávolították.

Tehát, amint látjuk, a méhek látása valóban összetett probléma. Hess fiziológus állítása szerint a méhek a színeket sem érzékelik, tehát színvakok. Ezt a feltevést a tudomány nem fogadhatta el, mert akkor feltehetnénk a kérdést, tulajdonképpen miért színesek a virágok? Hogy az emberek gyönyörködjenek bennük? Minden valószínűség szerint nem csak azért. Azokat a biológiai kapcsolatokat, amelyek a virág beporzásánál a rovarok végeznek, nem dobhatjuk el, s a további kísérletek be is bizonyították ennek helyességét.

Frisch bebizonyította, hogy a méhek a virágok színét nemcsak felismerik, de emlékeznek is azokra. Ezek szerint a méhek legjobban a kék, ibolyasárga, narancs és a bíborvörös színt tudják megkülönböztetni.

Welff kísérletei szerint a méhek a szürke és a fekete árnyalatokat ugyanúgy, mint az ember, megkülönböztetik, de a színek ezernyi árnyalatát már nem képesek felismerni.

Látásuk gyengébb, mint az emberé mindannak ellenére, hogy a kiválasztott virágot már több méterről felismerik, s pontos tájékozódásra csak akkor képesek, ha azt egész közelről, s illatáról is felismerik. Ez a tulajdonságuk okozza a méhek eltájolását is, különösen

ha a kaptárak egyszínűek, vagy hasonló a színült (világos, sötét szürke, vagy más színek árnyalata). Különben a kaptár megtalálásában nemcsak a szín, vagy illat segíti a méheket, hanem a röpülési irányra való emlékezetük is.

Kísérletekkel bizonyították, hogy a méhek emlékezetének, vagy ha úgy vesszük értelmének szervi kapcsolata és összefüggése van a méhek csápjaival. Azt minden méhész tudja, hogy ha a kaptárt elhelyezzük a régebbi helyéről, a kijáró méhek továbbra is ott keresik, de ha ezeknek a méheknek a csápjait eltávolítjuk, mint ahogyan azt Wolff tette a kísérletek alatt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a méhek azonnal az új helyre tett kantárhoz rö-Л z utóbbi évtizedben * * nagyon megcsappant a mézlegelő. A tarlővirágot már csírájában elpusztítja az agrotechnika. Eközben a méhészek sem tétlenkedtek. Felfedező útra indultak, hogy keressék, ami elveszett. Hetedhét ország határát bejárták, de fáradozásuk nem járt sikerrel. Mit tehettek egyebet, összehívták a vének tanácsát. Évekig gondolkoztak, törték a fejüket, eredménytelenül. Egy szép napon közéjük csöppent a falu legifjabb méhésze. Pejhesállú legényke lévén, nem is vették figyelembe az érkezőt. Szomszédjain kívül seriki sem tudta, hogy a méhészek táborába tartozik. Az idős „bogarasok“ éppen a meleg szelet szidták, mely elseperte az akácmézet. Így hát nem is lett pergetés. Annál inkább ámultak-bámultak, hogy a fiatal ember mézeskannák felől érdeklődik. Tíz kannára lenne szüksége.

Honnan a csodából a sok méz — vakarta fületövét Bálint József, a szövetkezet méhésze. Az ifjú sejtelmesen mosolygott, majd körülírta a méz eredetét: „Tavasszal elvetik, kapálják, egyelik, gyomtalanítják, őszszel felszedik és a gyárba szállítják. Ott szeletelik, főzik, dúsítják, csapolják, azután az üzletekbe kerül. Semmi értelme a határjárásnak, amikor a négy fal között kapható a nektár. Igaz, pénzbe kerül, de mit csinálhat az ember.“

Bálintnak fülébe ültették a bogarat. Másnap szólt is az ökonómusnak. Néhány ezer koronát nem ártana, ha kiszorítana. A számok embere összeráncolta homlokát, majd elvigyorodott. A napokban kínált fel a gyár valamilyen selejt árut. Olcsó pénzért adják, miért ne értékesítenék.

Az ökonómus tüstént hívja a kereskedelmi osztályt, ahol igent mondanak. Korlátlan mennyiségben vásárolhatnak. A méhésznek gondolkodásra sem jutott idő s szinte megijedt önmagától, amikor a vagon szó. a száján kicsúszott. , Száz mázsa cukor. Te jóságos ég! Mennyi méz lesz ebből. Most azután csak rajta a sor. A méztermelésben első lehet a járásban, a kerületben. Hát a sok prémium?

Alig várta, hogy az első katlan szirupot az etetőkbe juttassa. Gondolatban már számolta a pergetés idejét, a mézeskannák számát és sok mindent, ami egy ilyen nagy „fogással“ összefügg.

Az esti órákban került az etetőbe az eledel. Ilyen jó szívvel még egy alkalommal sem táplálta á méheket. Hogyne, mikor az anyag minőségi változása folytán csurgős mézzé, könnyen jött tízezrekké alakul.

Hajnalban első útja a

képtárakhoz vezetett. Hűvös volt az éjszaka, még nem indultak a méhek. Annál jobb, több az idejük, hogy a „vizet borrá“ változtassák. A gazdag pergetés reményében emberünk fütyörészve tekintett az első kaptárba, megállapítsa, hogyan teljesítette éjszakai normáját a sok-sok dolgozó. Amikor az etetőre pillantott, nem hitt a szemének. Egy csöpp sem hiányzott belőle. Rá se Jiederítettek a kaptár lakói.

Talán a hideg éjszaka, vagy nem volt elég meleg a szirup — latolgatta Bálint a méhek vonakodásának okait. Lehet, hogy a nappali órákban kiszörcsülik az édességet.

Nem szürcsölték ki. Hogy miért? Az olcsó árut a szarvasmarhák takarmányának dúsítására készítette a cukorgyár. A méhek felfedezték benne a számukra alkalmatlan, idegen anyagokat. Életüket féltve sztrájkba léptek. Fejlett szaglószerveik segítségével elkerülték a veszélyt, amelyet gazdájuk rájuk zúdított.

(Sándor)

Sztrájkoló méhek

KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT

A Szabad Földműves szakmelléklete

„Mutasd meg a trágyatelepet, megmondom, milyen gaz^” da vagy.“ Régen a gazdakörökben ez a szólás-mondás járta, s’Volt is alapja. Aki rendben tartotta a trágyát, értéket látott benne, az „kövérebb“ búzát aratott. Manapság más célokat szolgál a gazdasági udvar, mint valamikor. Kert van a trágyadomb, a kazal helyéft, sok helyütt a baromfiudvart is kicsire szűkítették. Így van ez rendjén. Az ember széppé vatárssal, a Zelenina érsekújvári körzeti igazgatóságának termelési felelősével.

Kántor elvtársnak nincsenek jó hírei a fokhagymatermesztők számára. Többek között elmondotta, hogy Idén is baj lesz a felvásárlás körül. Egyébként a szerződött termés körül is bajok lehetnek, mert az utóbbi években betegséget észleltek a fokhagymán. Márpedig aki „beteg“ hagymát ültetett, nem számíthat egészséges terhagyma-mennyiségnek csupán felét tudta továbbítani a felvásárlóüzem.

A fokhagyma mellett évenként fellépő jelenség, hogy a későbben érő kajszi eladása körül is bajok vannak. Kijelenthetjük, idén erre nem kerül sor, mert a kései fagyok „leszüretelték“ a barackot. Az üzem körzetében levő termelők (a háztájin kívül) például az előzetes becslések szerint 190 vagon kajszit akartak értéke-13. SZÁM 1971. JÜNIUS 28.

•

A TARTALOMBÓL

® Levelezőink kérdéseire válaszolunk

Oj kézi permetezőgép

Kevésbé ismert kerti növényünk a brokkoli

A hagyma nemcsak fűszer

Növényvédelmi tanácsadó

Júliusi figyelmeztető

Más kárán tanul az okos

Van-e kaptárkérdés? Az anya korlátozása i Hogyan lát a méh? Sztrájkoló méhek

GviimihcsözíHib egvónműködóst

rázsolja környezetét, gazdaságosan kihasználja a birtokában levő terülttel. Nem is kell mondanunk, hogy az utóbbi években számtalan mintákért született. Ámul-hámul az ember egyik- másik kerttulajdonos ötletességén, szépérzékén. A fent említett szólás-mendás helyett ma joggal így mondhatnánk: „Mutasd meg a kertet, megmondom, milyen gazda vagy“.

A szépen elrendezett kertek

£ett azonban ma is akadnah nyagoltak. Sok helyütt gát tetem, jobb esetben kukorica vagy burgonya uralja a földet. Az igazat megvallva irányítás hiányában egy nagyobb portán nem is tudja az ember, mit termeljen. Az utóbbi években a fokhagyma jött divatba; de a kerttulajdonosok hamar pőruljártak vele. Nem csoda, hiszen a kínálat-kereslet szabályai a szocializmusban is érvényesek. Emellett a legtöbb háztáji termelő az áru eladására a felvásárló szervekkel nem is kötött szerződést, tehát senkit sem szidhat, ha nyakán maradt a termés.

Sajnos, a termelők többsége saját kárán sem tanult. Ezt

példázza az a tény, hogy tavaly sem volt zökkenőmentes a fokhagyma értékesítése. Sokan egy fillért sem árultak az előszeretettel ápolgatott fokhagymából. Többen úgy mentették d termést, hogy újra elültették, hátha idén nagyobb lesz iránta a kereslet. A jelek szerint most sem javult a helyzet. A tpzonyosság kedvéért, valamint olvasóink tájékoztatása érdekében a közelmúltban elbeszélgettünk Kántor László elvmésre. Az ilyen árut viszont a szerződés ellenére sem fogadhatnak el a felvásárlók.

Érdekes, hogy évek során huzavona van a fokhagyma eladása körül, a kertészkedők többsége mégis szorgalmazza termesztését. Pedig egyéb zöldségféle előállítására, illetve eladására is akad lehetőség. Az elmúft években a „felkapott“ zöldségfélék sorrendje a következőképpen alakult a kistermelők táborában: 1. karalábé, 2. őszi saláta, 3. foghagyma. E hárorfi zöldségfélén kívül alig termeltek egyebet a kertészkedők. Megjegyzendő, hogy élelmiszeriparunk nagyon érdeklődik a majoránna, a paradicsompaprika, a vajbab és számos zöldségféle iránt. Szerződéses alapon például az arra alkalmas területen nagyon is kifizetődne a korai karotta termesztése, csomókban történő értékesítése. Láthatjuk tehát, hogy a kertből származó jövedelmet nem szükséges, illetve nem szabad csupán a fokhagymára korlátozni.

Annak ellenére, hogy a fokhagyma eladása körül zavarok vannak, senki só gondolja, hogy ennek örülnek a felvásárlók. Sőt, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a termelő ne károsodjon, hiszen ezt népgazdaságunk érdeke is megköveteli. Az előre látható hagymafeleslegtől pl. úgy akart szabadulni a felvásárló üzem, hogy nagy mennyiségű árut ajánlott zölden az ipar és az üzletek számára. Am nemcsak az eladón, illetve a felvásárlón múlik a vásár, de a fogyasztó is beleszól a „kártyába“. így történt, hogy a felajánlott foksíteni. Jelenleg — annak ellenére, hogy a felvásárló üzem terve 250 vagon termés átvételével számol — mintegy 55—80 vagon kajszi eladására van kilátás. Előre láthatóan őszibarackból annyi lesz, mint tavaly, de cseresznyéből jóval kevesebb. A szilva terméshozama nem érdekes, mert nincs rá kereslet.

A kistermelők számára még megjegyezzük, termékeikke.l jövőben is számol a felvásárló üzem. A háztáji kertészkedők nagyon jól betömhetik a felvásárlás körülményeiből eredő réseket. Ugyanis, amíg a hétfői piacra a nagyüzem kertészei vasárnap nem hajlandók árut készíteni, ezt a kistermelő szívesen megteszi, elsősorban mert mielőbb értékesíteni szeretné, továbbá ünnepnapokon rokonságát is mozgósíthatja a zöldség szüretelésére. Emellett azonban nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a szerződés fontosságát, mert nélküle „babra“ megy a játék, a termelő évi munkája, igyekezete kárba veszhet.

E pontnál felhívjuk a figyelmet, hogy a kiskertészkadők és zöldségtermesztők helyi szervezeteinek július végéig be kell jelenteniük, milyen fajta és mennyi áru eladáséra kötnek szerződést a felvásárló üzemmel. Ha mindkét fél betartja az érvényben levő előírásokat és szívügyüknek tekintik egymás munkájának segítését, úgy a jövőben minden bizonnyal gyümölcsözőbb lesz az együttműködés.

sAndor Gábor

1

4