Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-15 / 19. szám

1971. május 15. .SZABAD FÖLDMŰVES Napjaink igényes feladata a mezőgazdasági termelés koncentrálása és szakosítása Hazánkban a mezőgazdasági termelés fejlesztését pártunk Irányelvei alapján valósítjuk meg. Eddigi sikereink minden­képpen a kitűzött program helyességéről tanúskodnak. Tel­jesítése egész társadalmunk javára szolgál. PARTUNK IX. KONGRESSZUSA például programra tűzte a me­zőgazdaság szocializálását. Még Jól emlékszünk Gottwald elv­társnak ma már történelmivé vált szavaira: ,,A falu szocia­lizálása nélkül nálunk lehetet­len szocializmust építeni.“ Tán mondanom sem kell, hogy a nagy horderejű célki­tűzést teljesítettük. Már csak a széttagolt mezőgazdasággal rendelkező hegyvidéken gaz­dálkodnak egyénileg. A párt és a gazdasági szervek azonban újabban ezekben a körzetekben Is kijelölték a szocializálás programját. Ismeretes, hogy pártunk XI. kongresszusa a mezőgazdasági termelés belterjesítését tűzte feladatul. Előirányozta, hogy 1970-ig hektáronként 180 kg húst, 630 liter tejet és 340 to­jást kell elérnünk. Mezőgazda­ságunk dolgozói lényegében ezt n fejadatot is teljesítették. A múlt esztendőben ugyan hektá­ronként 545 liter tejet (tehát kevesebbet) termeltünk, de ez­zel szemben húsból 189 kg-ot, tojásból pedig 405 darabot ér­tünk el hektáronként. A XII. KONGRESSZUS a me­zőgazdasági termelés iparosítá­sát, a XIII. pedig a horizontá­lis és a vertikális integráció valóra váltását tűzte ki a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komplexum megnövekedett fel­­ndatainak teljesítésére. Tények bizonyítják, hogy a kisüzemi mezőgazdasági terme­lésnek nagyüzemivé való átépí­tésénél egyben az árutermelés és a munkatermelékenység szüntelen emelkedésére is gon­doltunk. Az 1948—1970-es években or­szágos méretben 2, Szlovákiá­ban pedig 3 százalékkal emel­kedett évente a termelékeny­ség. A legjelentékenyebb fej­lődést azonban a legutóbbi öt­éves terv alatt értük el, ami­kor a teljes mezőgazdasági ter­melést 38, az árutermelést pe­dig 55 százalékkal emeltükl Hogy ez elegendő-e vagy sok, minden józan gondolkodású ember tudhatja. Mi persze ez­zel a tempóval sem elégszünk meg. A szocialista mezőgazda­ság adta lehetőségeket még nem használtuk ki teljes mér­tékben. EMLÍTETTEM, hogy Jelentős sikereket értünk el a munka­termelékenység terén. Ehhez hozzá kell még tennem, hogy amíg a felszabadulás utáni években Szlovákia mezőgazda­ságában több mint 1 millió földművest tartottak számon, addig a múlt évben a szocia­lista feltételek mellett 440 ezer dolgozót foglalkoztatott mező­­gazdaságunk. Ezzel szemben a termelékenység jóval emelke­dett. Persze az állattenyésztés eredményeivel korántsem lehe­tünk elégedettek. Arról van ugyanis szó, hogy a jövőben egy-egy dolgozó kor­szerű feltételek mellett leg­alább 50 tehenet, 200 növen­dékmarhát, 300 hízómarhát, 1500 hízósertést vagy 100 kocát gondozzon. El kell érnünk, hogy egy dolgozó 10 ezer to­­jóstyúkot, vagy 30 ezer hízó­baromfit lásson el. Lehetséges ez? Természetesen, hiszen az üzemközi baromfifarmok eddi^ gi sikerei meggyőzően bizonyí­tanak és erre ösztönöznek ben­nünket. " Nem vitás, hogy kielégítő munkatermelékenységet a je­lenleg üzemegységenként tar­tott 100 tehén vagy növendék marha, 40 koca, 200 vagy 600 hízósertés mellett semmi esetre sem érhetnénk el. Tehát elen­gedhetetlenül szükséges a ter­melés koncentrálása, ehhez pedig korszerű technikával el­látott Istállórendszerek és hoz­záértő emberek kellenek. ÚGY VÉLJÜK, hogy 400—800 férőhelyes tehénistállók, ese­tenként kísérletképpen 2000 es tehénistállók építését kell szor­galmaznunk. Ilyen kísérletek­kel a Szovjetunióban, az NDK- ban, Bulgáriában és a szocia­lista rendszer más országaiban már behatóan foglalkoznak. A marha hizlalását elképze­léseink alapján 1000 és 5000 férőhelyes, vagy még ennél is nagyobb állatcsoportot befoga­dó farmok létesítésével kell megoldanunk. Ha sikerrel jár az előzetes elképzelés, úgy kí­sérletképpen a Dunajská Stre­­da-i (Dunaszerdahely) járásban a marha-hizlalást hatalmas, több mint 5000 állat elhelyezé­sét lehetővé tevő farmon old­ják meg. A sertéshizlalás koncentrá­lását 5 és 30 ezres, a koca tar­tást pedig 600-as és 2 ezres csoportokban képzeljük el. A szocialista államokban ilyen farmok már léteznek, s nem ütközik nehézségbe az ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasz­talatok megszerzése. A TOJÖSTYŰKOKNÁL a 60 ezer — 200 ezer, a hízóbarom­­finál a 250 ezer — 500 ezer ál­lat elhelyezésére és ellátására alkalmas farmok létesítését tartjuk ésszerű megoldásnak. A jövőben természetesen a juhok tenyésztését is közpon­tosított módon kell megoldani. Ugyanis elmúlt már az az idő, amikor a juhállomány optimális nagyságát (egy-egy gazdaság­ban) 300, esetleg 500 állatban határozták meg. A negyedik ötéves terv időszakában kerü­leteinkben rátérünk a juhte­nyésztés koncentrálására, ese­tenként 1000 anyajuh vagy 1000—5000 hízóbárány közpon­tosított tartására. Erre már nálunk is van jó példa, a Slo­­vosivo hollíl Movis-farmján meggyőződhetünk előnyösségé­ről. Mivel a koncentráláshoz kor­szerű technikával ellátott új, nagy gazdasági központok kel­lenek, a költségek fedezésére elegendő beruházási eszköz is szükséges. Előreláthatólag az új tehénfarmok 14—28 milliós, a hízómarha-farmok 14—70 mil­liós, hízósertés-farmok 15—90 milliós, a baromfifarmok pe­dig 20—70 milliós beruházási költséget igényelnek. Ilyen hatalmas költség fede­zésére a jelenlegi 500—1000 hektáros gazdasági «egységek képtenek lennének. Tehát nincs más megoldás, mint a beruhá­zási költségek közös vállalása. A kisebb egységek beruházási eszközeinek összevonásával már lehetőség nyílik a korszerű farmok kivitelezésére. Emellett az állami alapból is hozzájárulunk a társadalom érdekeivel összefüggő beruhá­zási építkezések kivitelezési költségeihez, ha a termelés ka­pacitásának bővítéséről, a kor­szerű technika alkalmazásáról, s ezen keresztül a termelé­kenység lényeges emelkedésé­ről van szó. Más szóval támo­gatjuk a világszínvonalon ter­melő farmok építését, melyek közgazdasági igényeink teljesí­tésének biztosítékai lesznek. TUDOMÁSUL KELL VENNÜNK, hogy a mezőgazdasági terme­lés koncentrálása nem kedvte­lés és nem fantázia szülemé­nye, hanem a tudományos mű­szaki forradalom követelmé­nye, aminek — ha nem aka­runk megtorpanni vagy a fej­lődésben megállni — a szocia­lista mezőgazdaság sem állhat ellent. Ha tehát ez állatte nyésztés koncentrálása bizo­nyos tekintetben kényszerítő körülmény, akkor ésszerű el­gondolkozni azon, hogyan ér­hetnénk el leghamarább a ki­tűzött célt. Erre ugyanis több lehetőség is kínálkozik. Köztársaságunk kormányának elnöksége 1971. február 11-én s a CSKP Központi Bizottsága 1971. március 12-én jóváhagy­ta a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar specializá­­lásának és koncentrálásának alapelveit, valamint az ezzel összefüggő szervezeti módoza­tokat. Az irány tehát világos. Most már az a fontos, hogy gondoskodjunk teljesítéséről. A lehetőségeket lent a ter­melőüzemekben kell keresnünk. Vannak 2000—3000 hektáros és nagyobb szövetkezeteink, 4000 —8000 hektáros állami gazda­ságaink. Elsősorban ezekben a gazdaságokban, ahol a belüze­­mi szakosítás már konkrét va­lósággá vált, kell kezdeni a termelés koncentrálását. Ne várjunk az utasításokra, ha­nem használjuk ki a lehetősé­geket. Persze tisztában kell len­nünk azzal is, hogy mindenütt nem építhetünk új farmokat. Ugyan mit is csinálnánk a még nem is oly régen kivitelezett épületekkel, gazdasági közpon­tokkal. Természetes, hogy a célnak és a korszerű techno­lógiának megfelelően átépítjük azokat. A Mezőgazdasági Inté­zet feladatul kapta, hogy ké­szítsen javaslatot az egyes ré­gebbi épülettípusok technoló­giai berendezésére, az új felté­telek bevezetésére. SZÜKSÉGESNEK TARTOM megjegyezni, hogy ha a negye­dik ötéves terv keretében elő­irányzott új beruházási építke­zések elkészülnek, azok csak a szarvasmarha-állomány 20 és a sertésállomány 30 százalékának elhelyezésére lesznek elégsége­sek. Tehát az állatok nagyobb részét az átépített, korszerűsí­tett régebbi istállókban kell elhelyeznünk. Tudnunk kell, hogy a mező­­gazdasági üzemek nagyságának figyelembe vétele nélkül tág lehetőség nyílik a kooperációs és integrációs kapcsolatok ki­építésére. Meg kell azonban/je­gyeznem, hogy az ilyen jellegű csoportosulást mind a szövet­kezetek, állami gazdaságok, gépállomások, felvásárló szer­vezetek, mind pedig más üze­mek közt a hovatartozás (álla­mi vagy szövetkezeti szektor) figyelembevétele nélkül létre lehet hozni. MEGOLDHATÓ a szövetkeze­tek és az állami gazdaságok koncentrálása, ha ehhez meg­vannak a kedvező ökonómiai előfeltételek s ha erre megfe­lelő politikai, káder és nem utolsósorban anyagi műszaki feltételeket biztosítottunk. Az irány, melyet számunkra pártunk Központi Bizottsága kitűzött, világos. Az ok, ami ezt szükségessé tette, szintén ismert. Hogy milyen módon ér­jük el a célkitűzést, az már a mezőgazdasági dolgozókon, a gazdaságokon, a párt által ve­zetett járási mezőgazdasági szervezeteken, a kerületi szer­veken, a minisztérium, a tudo­mány és a mezőgazdasági isko­lák, a szolgáltatásokat nyújtó intézmények dolgozóin múlik. A cél tehát közös. Fölemeli a szocialista mezőgazdaságot a népgazdaság más ágazatainak tudományosan megalapozott színvonalára. Ez mindnyájunk, egész szocialista társadalmunk óhaja. RUDOLF BUCKO mérnök, az SZSZK Mezőgazdaságl­és Élelmezésügyi Minlsz-' tériuma termelésiv osztá­lyának igazgatója II Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia Tudománvos es Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének közleményei. Az előző számunkban szó esett arról, hogy meg kell akadályoz­ni a silótornyokba töltött, szecskázott takarmány megromlását, ezért taná­csos a felső réteget rothadást gátló anyaggal vegyíteni. Legalkalmasabb erre a 0,5—1 százalék takarmány cu­koroldat hozzákeverése. Erre persze a hermetikusan zárt silótornyoknál nincs szükség, de a nyitottaknál an­nál inkább. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy a silótornyok milyen takarmányok tartósítására a legalkalmasabbak. Te­hát a felső és az alsó üritésű, vagyis a zárt és a nyitott tornyok probléma­­mentes ürítése céljából legalkalma­sabb a zab és a kukorica, a gabona­félék és a hüvelyesek, a zab és a lucerna, a lucerna és a here keveré­ke. Alkalmas továbbá a szálas füvek­ből készült szecska, de alkalmatlan a puha füvek szecskája. A Hosszabbra szecskázott takarmány tartósításának lehetősége Említettük, hogy mind a tartósítás, mind pedig ürítés céljából legalkal­masabb a rövidre vágott, fonnyasz­­tott takarmány. Azonban nincs min­dig lehetőség olyan szecskázógépek beszerzésére, melyek megfelelnének az ideális feltételeknek. Ezért sok­szor kénytelenek vagyunk olyan szecskázógépet használni, amilyen ép­pen kézngl van. Nem ritkaság, hogy a tornyokba 10 cm-es szecskát töl­tünk, de ennél hosszabbat semmi hatják, ám teljesítőképessége nem fe­lel meg a várt igényeknek. Nagyon fontos, hogy mind az alsó, mind pe­dig a felső ürítőkészülékek kezelését egy dolgozóra bízzuk, hogy biztosítsuk az állandó üzemelést és a szakszerű karbantartást. A felső ürítőkészülékeknél a keze­lőnek tökéletesen ismernie kell az automatikus vezérlés egész rendsze­rét. Ennek figyelmen kívül hagyása ugyanis nagy károkkal járhatna. Nem beszélve az alsó ürítökészülékekröl, melyeknek üzemelése nagyon bonyo­lult és a kezelés elhanyagolása koc­kázatos lehetne. Üzemzavarok az alsó ürítőkészülékeknél Gyakori eset, hogy az alsó ürítő­készülék marókarjának üzemelése fel­mondja a szolgálatot, ezzel szemben a marólánc tovább működik. Érthető, hogy a kar körbeforgásának megszű­nésével a takarmány adagolása is A műszaki berendezéseket egy szakember kezelje! Az ürítőkészülék legjobban Igény­bevett része a marókar és a maró­lánc, melyet két kis gumikerék tá­maszt a torony falához. A kilencmé­teres átmérőjű üritőkészülék maró­karját külön támasztókerék tartja. A maró szerkezetének másodpercen­kénti fordulatszáma 240—300. A ma­rószerkezet karjának körben történő mozéását az üzemeltetést biztosító dob végzi. A marókar körbe történő mozgása nagyon lassú. Egy-egy kör a készülék fajtájától függően 2—6 percig tart. A /marószerkezetből a szilázs az ürítőrendszeren keresztül a végtele­nített gumiszalagra, onnan az istálló­ba kerül. Hogy a marókar üzemelés közben el ne térjen eredeti helyzeté­től, támasetókarján az üzemelést biz­tosító dobbal szemben gumiéket he­lyeztek el. Az egész felső ürítőkészülék drót­kötélre van felfüggesztve. Napjaink­ban nálunk a VSH 6 és a VSH 9 tí­pusú (6 és 9 méteres átmérőjű) ürí­­tökészülékeket a Pelhfimovl AGRO­­STROJ gyártja, ahol újabban nagyobb teljesítőképességű készülék kivitele­zését is szorgalmazzák. esetre sem szabad. Ugyanis a hosz­­szabbra vágott anyag gépi ürítése na­gyon körülményes, az alsó üritésű tornyoknál pedig egyenesen lehetet­len. A külföldi szakemberek vélemé­nye szerint a szecska hossza legfel­jebb 6 cm lehet. Ennél hosszabbra vágott anyagokat nem tanácsolnak a tornyokba tölteni. A felső üritésű tornyok készülékei ugyanis egyenetlenül fejtik a szilázst, ami a maró és az egész készülék el­­tömődését idézheti elő. Annak elle­nére, hogy némely külföldi vállalatok az ürítőkészülékek kivitelezésével be­hatóan foglalkoznak, mégsem tudtak előállítani olyan kifogástalan gépet, mely megfelelne a gyakorlati köve­telményeknek. Megoldották ugyan, hogy a felső ürítésnél a lefejtett ta­karmány nem terheli túlságosan az ürítő mechanizmust. Ezt a gépet hosszabbra vágott szecskából készült szilázsnál is. eredményesen alkalmaz­szünetel. Az áldátlan állapotot leg­többször a toronyban levő takarmány (szilázs) erős ülepedése, vagyis a marókarra való ránehezedése váltja ki. Ezt megelőzhetjük, ha a tornyot az említett szárazanyagtartalmú szecskánál töltjük meg. Ha ez már megtörtént, a marólánc­ra erősíthető speciális kések közbe­iktatásával nehezen bár, de megold­ható a marókar mozgásának biztosí­tása. Előfordulhat olyan eset is, hogy a marólánc elszakad, vagy a csapágy elreped stb. Ezek előfordulását leg­inkább a rendszeres karbantartással, a készülék tökéletes ismeretével előz­hetjük meg. Az alsó üritésű tornyok­nál azonban nagyon fontos, hogy az ürítőkészülék behelyezése gyorsan történjen, hogy minél kevesebb leve­gő kerüljön a tartósító térségbe. (Folytatjuk) Konzervált herefélék a szarvasmarhák takarmányozásában A SZARVASMARHÄK racionális te­nyésztésének legfőbb előfeltétele a nagy tejhasznosság és a jő minőségű hús termelése. Tehát azt a célt kö­vetjük, hogy a magas termelékenység mellett egyszerűsödjön a takarmá­nyozási technika az eleség koncent­rálásának s értékesülésének javulá­sával. A szarvasmarhák téli takarmányo­zásánál mezőgazdasági üzemeinkben a széna és a szilázs nagy szerepet tölt be. A tartósításnak azonban mind a két módja gyakorlati kivitelezés szempontjából nagy gondosságot kö vetel. Nagyon körülményes például a széna készítése a csapadékos időszak­ban. Ezért a friss zöldtakarmányok silőzása — kémiai, antibiotikus vagy biológiai anyagok felhasználásával — a közelmúltban ténylegesen nagyban hozzájárult a takarmányalap bővíté­séhez. Az intenzív erjedési folyamat következtében azonban a silótakarmá­­nyok a szárazanyagnak és a tápérték­nek jelentős részét elveszítik. Szük­ség mutatkozott tehát a takarmányok ésszerű tartósításának megoldására. A hivatott tudományos munkahe­lyek dolgozói széleskörű összehason­­lító-ellenőrző tevékenység után hoz­zákezdtek a here és a fűfélék fony­­nyasztott állapotban történő silózásá­hoz. Erre a célra a betonból készült silógödröket használták, amelyekbe a szecskázott anyag 30—40 százalékos szárazanyag tartalommal került. TAGADHATATLAN, hogy ez a mód­szer nagyon jó, ezért sokhelyütt fel­figyeltek rá, hiszen a kísérlet ered­ményei nagyon pozitívan hatottak. A tudomány dolgozói ugyanis az adato­kat 35 000 tonna szilázsböl vett min­ták alapján számították ki. Elsősorban a különféle savak szá­zalékarányát állapították meg. Pél­dául a 18—22 százalék szárazanyagot tartalmazó, nem fonnyasztott zöld­­anyagnál arra figyeltek fel, hogy a szilázs pH értéke 3,95, tejsavtartalma 1,39, ecetsavtartalma 0,95 és vajsav­­tartalma 0,35 százalék. A minősítés szerint tehát ezt a silótakarmányt csak a III. osztályba sorolhatták. Ezzel szemben a fonnyasztott 29— 45 százalékos szárazanyag tartalmú szecskázott takarmány (szilázs) pH értéke 4,43, tejsavtartalma 2,40, ecet­savtartalma 0,79 és vajsavtartalma 0,15 százalékos volt. A minősítésnél érhetően a kedvező arányok követ­keztében az I. osztályba sorolták. Nem vitás, a fonnyasztott takar­mányból készített szilázs sokszorta jobb, mint a zöldtakarmányból készí­tett. Ezért az ország mezőgazdasági üzemeiben fonnyasztott takarmányból 891 554 tonna szilázst készítettek. Örvendetes, hogy több mezőgazdasági üzem teljesen rátért a silózás ezen módszerére és takarmányozására. A fehérjedús szilázs tehát a napi eleség alapját képezi. Ezzel egyidejűleg a friss herefélék silózása egyre jobban háttérbe szorul. Legtöbbször csak olyan esetekben silózzák frissen a hereféléket, ha a kedvezőtlen csapa­dékdús időjárás nem teszi lehetővé a takarmány fonnyasztását. TÖBB GAZDASÁGBAN kizárólagosad fonnyasztott anyagból készített szi­­lázzsal etetik az állatokat. A módszer nagy előnyére szolgál, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben meg­található a silózáshoz szükséges be­tongödör. Ahol ez nincs, megfelel a célnak a bulldózerrel kivájt, szalma­bálákkal és igelitlepedővel bélelt gö­dör is. Tehát az új módszer alkalma« zása úgyszólván beruházási költség nélkül bevezethető, s ezzel párhuza­mosan a szénakészítés lényegesen csökkenthető. AZ ELMONDOTTAK ALAPjÄN tehát egy 600 kg-os, naponta 9 liter tejet termelő tehén (napi) takarmányadag­ját 1,5—2,5 kg széna, 20—25 kg (35— 40 százalékos fonnyasztott heréből készített) szilázs és 2,2 kg glicides abrakkeverék képezi. A monodiétás takarmányozás esetében azonban a széna mennyiségét 2,1—2,4-szeres fonnyasztott heréből készített szilázs­­zsal pótolhatjuk. -hai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom