Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-08 / 18. szám

/ AZ OSZTRÁK DUNA-ÄGAKBAN a naphal annyira elsza­porodott, hogy gilisztá­val már szinte lehetetlen pontyra, compóra hor­gászni. A naphalak u­­gyanis minduntalan le­eszik a gilisztát a horog­ról. A naphal leküzdése érdekében jelentősen nö­velt csukakihelyezés ez­­ideig még nem mutat eredményt. Az Ameriká­ból feltehetően 1887-ben Európába került naphal­lal is úgy jártunk mint a törpeharcsával. Hiába jó ízű a húsa, mivel 10— 15 crn-nél nagyobbra nem nő meg, gazdasági jelentősége nincs. (Fisch und Fang) BÁRMELY VÍZTERÜLETEN bármely célra csak olyan horgászbot használható, amelynek hossza változ­tatható. Ennek az ún. kombinált botnak egyál­talán nem kell ragasz­tottnak lennie. A nád, különösen a fekete- vagy borsnád, ha csomói nem túlságosan kiugrók, na­gyon jól megfelel. Ez a minden körülmények és vízviszonyok között hasz­nálható kombináció, a­­mely egy alsó-, három közép- és egy végrészből áll, a következő variáció­kat teszi lehetővé: egy alsó bambuszrész + két középrész + egy borsó­nád végrész = 4,50 mé­ter; ugyanez egy közép­résszel = 3,50 méter és mind a három középrész felhasználásával 6 mé­ter. (Toute la péche) A IÖ HORGÁSZHELY Port Eiizabethben me­rész orvhorgászok egy olyan helyet találtak, ahol mindig jó volt a kapás: a város akváriu­mát, ahonnan — egy idő óta — egyre-másra tűn­tek el a ritka tengeri halak. A titokra azonban fény derült, amikor az akvárium őrei olyan ha­lakat találtak a meden­cében, amelyeknek szá­jában horog és leszakadt zsinórdarabok voltak. A nyomozás kiderítette, hogy a titokzatos horgá­szok éjnek idején a ház­tetőn át leereszkedve közelítették meg az ak­váriumot. (L’Humanité) KEREK évfordulót ünnepelt nemrég a zselízl (Želiezovce) sporthorgász-egyesület félezret is jócskán meghaladó tagsága. Negyedszázados múltja sike­rekben és sikertelenségekben bővelkedett. Sok-sok buktatón kellett vezetőknek, tagoknak átvergődniük, szívvel-lélekkel munkálkodniuk, hogy az öröm­­teljesebb, zsákmánydúsabb má­hoz érhessenek. Hogyan is kezdték? Negyvenhét taggal alakult meg a horgászegyesület. Első dolguk a vizjog megszerzése volt: a Zselízi Állami Gazdaság testálta rájuk. Csak ezután jö­hetett a további kezdeményezés. A folyók halállományáról nemigen beszélhettek, mivel a háború elszórta gránátok szám­relt szállította hátán a sebes folyó. Üjra elölről... Természetesen a sorozatos halmérgezések következtében a sporthorgászok igen számotte­vő része hátat fordított az egyesületnek. S mit tehetett a vezetőség? Kezdhette ismét elölről az ide­geket semmiképpen sem nyug­tató felvilágosító- és szervező­­munkát. Oda kellett állni a bi­zalomvesztett, az egyesületből kilépett horgásztársak elé és érvelni, és megint csak érvel­ni... A bizalom visszaszerzésé­ről egy percre sem mondtak le a vezetők s a kitartó tagok. Szenvedélyesen, vérbeli horgá­szok módján agitáltak, szervez­lósítani. Ugyanis nagyobbítani akarják a horgászházat leg­alább 180 férőhelyesre, hogy együtt, a sajátjában lehessen a „Nagy Család“. Ügy hírlik, ennek semmi aka­dálya. Nemcsak a tervrajz van készen, hanem az építkezés költségét is előteremtik. Előre­láthatólag 160 ezer koronát igényel az épület-bővítés, ter­mészetesen, a sport-horgász tagtársak segítségével is szá­molnak, társadalmi munka for­májában. Jól gazdálkodik ez a hor­gászegyesület. Jelenleg 280 ezer korona értékű közös vagyont tudhat magáénak. Halasítás, halvédelem — bőséges zsákmány A folyók halasítása itt első, Egy horgászegyesület küzdelmes negyedszázada Vizek táján, vizek hátán... tálán esetben a Garamban, Ipolyban robbantak ... Szóval, több éven át siralmas volt a helyzet. Mit tehettek? A gyér halállományt védeni, majd a nagy veszteségeket pótolni kel­lett. Beszervezték soraikba a szenvedélyes orv-horgászokat, orv-halászokat. S lényegében csak Í949-ben kerülhetett sor a legkomolyabb erőfeszítések­re: a Garam halasítására. tek, mindent megtettek az ügy érdekében, hogy a halódó szer­vezet ismét talpraálljon, meg­erősödjön ... És az eredmény nem maradt el. Az egyesületből kilépettek színe-java újra munkához lá­tott, teljesítve a tagsággal járó feladatokat. A taglétszám is­mét felszökött. Ma 528 felnőtt és 120 ifi-horgászt tartanak nyilván. A HORGÁSZ-HÁZ (A szerző felv.) Ámde alighogy egyenesbe jöttek — közben a tagok ne­velésére is gondot fordítottak, felvértezve azokat a legfonto­sabb ismeretekkel —, a kezdeti sikereken való felbuzdulás és öröm rózsáját hamarosan le­­hervasztotta arcukról a garam­­szentkereszti (Žiar nad Hro­nom) timföldfeldolgozó mam­­mut-gyár szennyvize okozta so­rozatos hal-mérgezés: 1953-tól 1956-ig. Mi lehetett a következ­ménye? Teljesen kipusztult a Garamból a halállomány! Oda lett a sok fáradozás, az után­járás .., * Elszomorító látvány lehetett, amint az elpusztult halak ez-Néhány szó a horgászházról Mert ilyen is van Zselízen! S nem akármilyen. Jómagam is otthonosan jártam-keltem, ben­ne, szemlélgetve az emlékeket idéző tablókat, a zsákmányo­kat megörökítő hatalmas fény­képalbumot. Itt tartja gyűléseit, összejö­veteleit a vezetőség. Sajnos, a taggyűlések megtartására nem alkalmas, mert kicsi: mindösz­­sze 40—50 férőhelyes. Ahhoz, hogy a tagsági gyűléseket is itt tarthassák, előhozakodtak dédelgetett tervükkel, amit 4—5 éven belül szeretnének megva­a halvédelem a másik legfon­tosabb feladata a horgászegye­sületnek. Ez tűnt ki mind dr. Majtán Lajos elnök, mind Fe­jes István fiatal, szenvedélyes horgásztárs szavaiból. S ez igy van rendjén! Mert ha halszegé­­nyek a folyók, bizony a hor­gász is hiába várja csalijára a „pikkelyes társadalom“ tag­jait ... Ilyenkor aztán a kötél­idegzet is táncba kezd, mely­hez párosul a kedvszegettség, s fáradtan ténfereg haza a vi­zek rajongója — zsákmánya nem puffasztja ki a hátizsákot. No de e kitérőért bizonyára nem orrolnak majd rám a zse­lízi horgásztársak. Már csak annál is inkább nem, mert a rendszeres halasítás eredmé­nyeképpen elég gyakran akad fölöttébb szép zsákmány a hor­gaikra. Bár általában kevés a ragadozó, de a sárga-hasú, sze­met gyönyörködtető ponty-pél­dányok kárpótolnak mindent. Például az oroszkai cukor­gyár vízfelelőse a tavalyi hor­gászidényben 64 darab pontyot akasztott horgára, 204 kg súly­ban. Ám ez nem a csúcs, egyes horgászok fogtak ennél többet. Tehát érdemes az ilyen gaz­dag halállományt védelmezni, s ha kell, a törvény szigorával élni azokkal szemben, akik szertelen kapzsiságukkal vagy fösvénységükkel törvénysértés­re vetemednek. Az előbbiekben szó esett ar­ról, hogy kevés a folyóvizek­ben a ragadozó. Mégis a fogási naplók eredmény-összegezése (1969) során kiderült, a (hor­gászegyesület tagjai 19 harcsát fogtak, 20 kilón felülit, s a leg­nagyobb, a kapitális 52 kg-ot nyomott. Habár ritkábban, de pontyból is horogra akad egy­néhány kapitális. Ezek súlya eléri a 14—17 kilót is. Ügye, az ilyen értékes halállományt érdemes védelmezni? Nagyon is érdemes! Ez nemcsak az el­lenőrök, hanem a szervezett horgászok kötelessége is ...! (KOVÁCS) 8 KISÁLLATTENVESZTÉS HAIASZAT A Szabad Földműves ’szakmelléklete VADASZAT / es Nagyüzemi galambtenyésztés­sel hazánkban elsőként a Vo­­derady-i Tangazdaságban kezd­tek foglalkozni. A hibrid pe­csenyegalamb előállításához a tapasztalatokat és az alapanya­got Magyarországon szerezték, ahol e gazdasági ágazat nagy­üzemi fejlesztését 1966-ban kezdték meg, a világpiaci hely­zet alakulásával összhangban. Bár magántenyésztőik néhány kiváló húsfajtát tartanak és egyesek hibrid előállítással is foglalkoznak, tapasztalataikból kiindulva ezidáig csak kevés tsz vagy állami gazdaság veze­tői végeztek számításokat és gondolkoztak el a galambte­nyésztés nagyüzemi bevezeté­sén. A dologhoz mindenképpen szervezetten kell nyúlni, ameny­­nyiben mélyrehatóbb sikerek igényével lépünk fel. A szülőpárok előállításáról a nevezett tangazdaság gon­doskodhatna. A koordináció és e szavatolás feladatát a BRAN­­KO vállalhatná, amely cég a mezőgazdasági üzemeknek és tési tanácsokat gyűjtene össze Ságnak történő átadását a ma- és adna közre. gyarországi Devecseri Állami A nagyszülőpárok nemesíté- Gazdaság vállalná magára, sét és a Vodenady-i Tangazda-A galambtenyésztés fejlesztése 1975-ig a Voderady-i Tangazda­ság vezetőinek elképzelései szerint: Év Nagyszülő­Szülőpárok Pecsenyegalamb párok száma száma előállítás db 1971 100 régi 200 új 600 3 000 1972 300 1000 15 000 1973 550 (250 új) , 1600 24 000 1974 1000 4000 60 000 1975 2000 8000 120 00 A nagyszülőpárok állomány­­cseréjét négyévenként kíván­ják végezni. ÉPÜLETEK ÉS BERENDEZÉSEK A beruházási költségek a mi­nimálisra csökkenthetők, ha például az efsz-ben kihaszná­latlanul álló baromfiólakat, to­pár befogadására Ezt követően 1974-ben egy másik csarnokot alakítanak át hozávetőleg 500 nagyszülőpár részére, 2000 szü­lőpárat pedig szerződés alap­ján más tulajdonosok épületei­ben helyeznek el. Oj épületet csak 1975-ben építenek, még­pedig 1000 nagyszülőpár, vala­mint 4000 szülőpár befogadá­sára. A berendezés aránylag egy-A nagyüzemi galambtenyésztés a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetei­nek, esetleg magánszemélyek­nek adná át szerződés alapján a szülőpárokat és venné át tő­lük a hibrid ppcsenyegalambot. A BRANKO (Nitra, ul. Červenej Armády 27) az átvett élő álla­tokat vágás után feldolgozná és exportra készítené elő. Gon­doskodna továbbá speciális ga­lambhizlaló tápról és tenyész­jóházakat hasznosítjuk galamb­tenyésztési célokra. Az említett tangazdaság idén és 1972-ben öt kihasználatlan kacsaólat szerel át 300 nagy­­szülőpár részére, továbbá egy tyúkólat 600 szülőpár és két tipikus tyúkólat 800 szülőpár befogadására. Az 1973-as évben egy csarnokot rendeznek át 250 nagyszülőpár számára és egy további tyúkólat 600 szülő* 0 II ■■ F/ * uttoroi szerű, amit házilag készíthet­nek el a mesteremberek. A ga­lambkezelés jutalmazási rend­szerét a devecseriekkel történő konzultáció alapján alakítják majd ki. PROBLÉMÁK Mivel ez a gazdasági ágazat nagyüzemi vonatkozásban ná­lunk ismeretlen, nincsenek kel­lő tenyésztési tapasztalatok, a mezőgazdasági üzemek vezetői­nek bizalma a galambtenyész­téssel szemben nem lesz álta­lános. Azok a vezetők nem fognak idegenkedni, akik szó­rakozásból foglalkoznak ga­lambtenyésztéssel, vagy azt közelebbről ismerik. Voderady­­ban rövidesen ki kell dolgozni a galambtenyésztés ökonómiai indoklását, mert ennek elő­nyeit mezőgazdasági üzemeink­ben nem ismerik. Az autoszex texan és king galambok igen alkalmasak nagyüzemi tenyésztésre. (Kucsera Szilárd felvétele) 9. SZÁM 1971. MÁJUS 8. A TARTALOMBÓL-4- A nagyüzemi galamb­tenyésztés úttörői -4- A szovjet baromfi­­tenyésztésről -4- A pézsmakacsa jól beválik a háztáji gazdaságban -4- Oj fajta a magyar szarka keringő galamb-4- A házinyúl mixo­­matózisa elleni védekezés -4- Kutyakiállítás -4- A „májbajról“-4- A baromfi hiánybetegségei -4- Napos kacsák nemének megállapí­tása © A tavaszi vadvédelem kérdései © Látóhatár © Gyarapodik a túzokállomány A Egy horgász­taggyűlés margójára A Tudja-e? A Csalihalfogó „varsa“ A Harcsázzunk élő békával A Külföldi vizeken A Vizek táján, vizek hátán .., HÍZLALÄSI TAPASZTALATOK Kellő felkészüléssel, a tech­nológiai folyamatok ismereté­vel érdemes csupán hozzálátni a tenyésztéshez. Az úgyneve­zett tyúkgalambokat kirepülés nélkül, baromfi módjára lehet nevelni. A nagyobb üzemekbe kooperációs együttműködés alapján összpontosított barom­fitenyésztés bevezetése követ­keztében az efsz-ekben és álla­mi gazdaságokban felszabadult épületekkel sok helyen nem tudnak mit kezdeni. Ezért is mutatkozik érdeklődés a ga­lambhizlalás iránt. Főbb kérdé­sek közé tartozik a takarmány­­fogyasztás mennyisége, az élő­­galamb felvásárlási ára, a tar­tás jövedelmezősége, a munka­igény stb., amelyeket fel kell tárni és ismertetni. Több szocialista államban végeznek nagyüzemi galamb­tenyésztést, mert a piackutatás nagy jövőt jósol ennek az ága­zatnak, hasonlóképpen mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt a pe­csenyebaromfi tenyésztésének. A külföldi kereslet jónéhány évig kielégíthetetlen lesz, ezért az árképzés magas szinten mo­zoghat. Ezt a lehetőséget kell minél jobban kihasználni azok­ban a gazdaságokban, ahol er­re megvannak a reális előfelté­telek és ahol az ésszerű kezde­ményezéstől nem idegenkednek. BOBRÚCZI DODO

Next

/
Oldalképek
Tartalom