Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-08 / 18. szám
1971. május 8. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Az országos állatvfisárokat és az ilyen jellegű kiállításokat látogató szakemberekkel való beszélgetésekkor számos alkalommal pozitívan vélekedtek a Samoríni (Somorja) Állattenyésztési Felügyelőség dolgozóinak áldozatkész tevékenységéről. Az intézmény azonban jelenlegi feladatkörét csak 1967 óta gyakorolja. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen „fiatal“. Valójában Állami Méntelepként 1854-ben Prievidza környékén alakították, ahonnan 1902- ben Nitrára, 1959-ben pedig Šamorínba költöztették. A mostani munkakör betöltése a szarvasmarhák és a sertések törzskönyvezése, valamint a tehenek inszeminálása nem zárta ki lehetőségét annak, hogy a hagyományoknak s a népgazdaság igényeinek megfelelően lótenyésztéssel és a lősport fejlesztésével is foglalkozzanak. A TÖRZSKÖNYVEZÉS ÉS AZ INSZEMINÁLÄS tekintetében tevékenysége négy környező járásra terjed. Alig néhány esztendővel ezelőtt kezdte az igényes feladat teljesítését, s máris számos pozitívummal dicsekedhet. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyl), agalantai, a komárnói (komáromi) és a Nové Zámky-i (érsekújvári) járások állattenyésztő szakemberei az önzetlen segítségért nagyon hálásak a felügyelőség dolgozóinak, akik a legfrissebb tudományos ismeretek alapján járnak el feladatkörük teljesítésében. Varga László állattenyésztési felügyelő elmondta, hogy az indulásnál, vagyis 1967-ben a négy járásban mindössze 16 500 törzskönyvezett szarvasmarhát tartottak számon. Ebből a mennyiségből 6500 tenyészállat az I. fokú, 10 ezer pedig a II. fokú hasznossági csoportba tartozott. Ebből is látható, hogy a kezdés nem volt könynyű. Az állattenyésztési felügyelőség dolgozói jól tudják, hogy a mezőgazdasági üzemek igénylik segítségüket, s ez hatványozott mértékben serkenti őket a tenyésztői munka tökéletesítésében. Pár év múlva, 1970-ben lényeges minőségi változás történt az ellenőrzés alatt álló tehénállományban. A felügyelőség nem kevesebb, mint 24199 első fokú törzskönyvezett tehenet tartott számon, s a második fokozatban csak 680 darabot, ami egyben azt is bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemekben lényegesen tökéletesedett a tenyésztői munka. A körzetben a szarvasmarhák törzskönyvezése terén elért eredményt csak akkor értékelhetjük megfelelő módon, ha van mihez hasonlítani a fejlődést. Ezért nem árt, ha elmondjuk, hogy Szlovákiában az első törzskönyvezési hasznossági csoportban 115 600, a másodikban pedig 70 ezer tehenet tartanak számon. MUNKAKÖZÖSSÉG, mely országos jó hírnévnek örvend örvendetes, hogy a négy járás mezőgazdasági üzemeiben a tehenek 30 százalékát törzskönyvezték, hasznosságukat figyelik, s nyilvántartják, ami a jövőre nézve a termelékenység fokozása céljából nagyon értékes támpontot nyújthat. a négy járás közül tavaly a Dunajská Streda-iban 3480, a galántaiban pedig 3195 kg tejet fejtek átlagban a törzskönyvezett tehenektől. A tenyészállatok hasznosságának tökéletesítésében a legkifejezőbb eredményt a törzstenyészettel rendelkező gazdaságokban, köztük a Šamoríni Állattenyésztő Felügyelőség kve toslavovi gazdaságában, a Topolníky-i (nyárasdi) szövetkezetben, a Szentkirályfiai Nemesítő Állomáson érték el. Ezenkívül kitűnő hasznosságot mutattak ki a Calovői (nagymegyeri) Nagyhizlalda Nový Dvor-i és Maderéti részlegein is. A galántai járásban a Sládkoviőovói (diószegi) Nemesítő Állomáson is jó hasznossággal dicsekedhetnek. El kell mondani azt is, hogy az állattenyésztési felügyelőség a körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemek szarvasmarha-tenyészeteiben és azon túl nagy mértékben befolyásolja a szlovák tarka fajta marha ideális típusának kialakítását. Főképpen úgy, hogy nagymennyiségű javító tulajdonsággal bíró apaállatot bocsát a tenyészbika-állomások s azokon keresztül a termelési gyakorlat rendelkezésére. A múlt esztendőben például egyes állomásoknak 80 átadott apaállat közül 58 ER osztályzatot ért el. Az utóbbi három évben a felügyelőség körzetéből nem kevesebb, mint 230 apaállat került Szlovákia tenyészbika-állományaiba. Az apaállatokból legtöbbet a kelet-szlovákiai kerület vásárolt meg, az ottani mezőgazdasági üzemek tehénállománya hasznosságának javítására. A tenyészbikákat kizárólagosan a bikanevelő tehenektől válogatják ki. A körzetben 300 bikanevelő tehenet tartanak számon. Az utóbbi három esztendőben a kelet-szlovákiai kerületben 2400 jó származású, nagyhasznú elődöktől származó tenyészüszőt is eladtak. az Állattenyésztési FELÜGYELŐSÉG hivatásából eredően az átörökítő képességet is figyelemmel kíséri. Megfigyelik például, hogy egyes tehenek és apaállatok után milyen a leszármazott hímutódok átörökítő hasznossági tulajdonsága, s a törzskönyvezett egyedek száma. Figyelemmel kísérik továbbá az egyes apaállatokat, milyen irányban domborodik ki hímutódaik javító tulajdonsága. Így sorolhatják azokat a hús, vagy a tejhasznosságot jelentékenyen vagy jól örökítő apaállatok egyes csoportjába. Megállapították például, hogy a Diamant 1 vérvonalból leszármazott apaállat a tejhasznosságot átörökítő A Cedroň 58 vérvonalból származó furmás apaállat, a felügyelőség tenyészbikája, a Prerovi Országos Mezőgazdasági Kiállításon a II. díjat nyerte. 8Ü apaállat áll rendelkezésre, melyeknek nagy része a szlovák tarka fajtából származik. Néhány fekete-tarka apaállatot tartanak a kiszemelt szlovák tarka tehenek haszon irányzatú (keresztezett) fedeztetésére. A SZLOVÁK TARKA CSALÁDFÁHOZ tartozó bikanevelő tehenek 1967-ben a körzetben átlagban 4980 kg 4,24 százalékos zsírtartalmú, ezzel szemben a Dunajská Streda-i járásban ezek a tehenek 6127 kg 4,24 százalékos zsírtartalmú tejet termeltek. Az állami inszeminációs technikusok egyenként 4—6 mezőgazdasági üzemben mintegy 1800 tehénnél végeznek mesterséges megtermékenyítést, esetenként (az első inszeminálásért) 90 koronát számláznak. Kezdetben az inszeminációs tevékenységet hagyományos módon, kezdetlegesen végezték. A növekedett feladatok azonban arra ösztönözték a felügyelőség szakembereit, hogy ebben a tekintetben is a legújabb, világviszonylatban elterjedt tudományos eljárásokat alkalmazzák. Erre annál is inkább szükség volt, mert a régi inszeminációs gyakorlat, amellett hogy korszerűtlennek bizonyult, állategészségügyi szempontból sem felelt meg a követelményeknek. Ezért ráálltak az inszemináció üreges, francia eredetű módszerére, s tán azt lehet mondani, hogy nálunk ők indították hódító útjára gyakorlati alkalmazását és ma már az inszeminációból teljesen száműzték a kezdetleges módszert. A megtermékenyítés úgynevezett üreges új módszere mellett rátértek továbbá a sperma kontájneres tárolására is. Így 1967-től a tenyészbikák spermáját a BK 200 típusú hűtő kontájnerben tartják, s a körzet teheneinek 70 százalékát ilyen spermával ínszeminálják. Előnye abban van, hogy egy-egy tenyészbika spermájával 4000 tehenet is megtermékenyíthetnek, míg a hagyományos módszerrel legfeljebb csak 2000 tehén megtermékenyítése volt lehetséges. Meg kell még jegyezni, hogy az ínszeminációt végző dolgozók feladata a tehenek megtermékenyítésénél kezdődik és a vemhesség megállapításánál végződik. Ezt követőleg a mező’A 274-es fülszámú tehenet ugyancsak a felügyelőség gazdasági üzemek és az állategészvezette fel a Prerovi Országos Mezőgazdasági Kiállítás- ségügy dolgozói felelnek az állatora, ahol 1969-ben Sampion díjjal tüntették ki. Az állat kért, tehát azért is, hogy hány élőa hatodik laktációhan 9696 kg 4,16 százalékos zsírtar- borjú születik, talmú tejet termelt. képességénél fogva kitűnő tulajdonsággal rendelkezik, s ugyanilyenek az Orkán és a Dalimír vérvonal apaállat leszármazottjai is. Hasonlóan ellenőrzik a hústermelő képesség átörökítésére hivatott apaállatok utódait is. Az utódokat négy csoportban hizlalják. Minden egyes apaállat leszármazottjai közül 17—20 darabot helyeznek el a csoportokban. A hizlalás befejezése után aztán próbavágáson állapítják meg, hogy egyegy apaállat milyen hatással volt a liúshasznosság kialakítására. A felügyelőség dolgozói az elmondottakon kívül a tenyészsertés szaporítása terén is hasznos tevékenységet fejtenek ki a körzet mezőgazdasági üzemeiben. Az utóbbi négy esztendőben a törzskönyvezett sertések számát 1500-zal szaporították. Ebben a tekintetben legjobb eredményt a komárnói és a Nové Zámky-i járásokban mutatták fel. Emellett a felügyelőség a Dunajská Streda-i Járási Mezőgazdasági Társulással karöltve hatékony lépéseket tett a tenyészsertés nevelésére, illetve tökéletesítésére ebben a járásban is. Ez a sertéshús termelésének fokozása érdekében népgazdasági szempontból kívánatos. Az inszeminációs tevékenység irányítója Pavel Žiak felügyelő mérnök munkatársaival a 36 állami és a gazdaságok 66 inszeminációs technikusával karöltve 96 ezer tehén mesterséges megtermékenyítéséről gondoskodik. Az igényes feladat teljesítéséhez A KONTAJNER takarmáBv tornyos tartósításánál legtöbb silótornyot mostanában a régebben épített istállók mellé építik. A takarmánynak a vályúba történő szállítását ilyen megoldásnál többnyire erőgépekkel végzik. A sílótornyok építése egyébként attól is függ, hogy a tartósított takarmány részaránya milyen lesz a gazdasági állatok ellátásában. Persze, a továbbiak készítését az is nagyban befolyásolja, hogy a már használatban levő tornyokat mennyire veszik igénybe, továbbá annak is számításba kell jönnie, milyen beruházási költség szükséges újak építéséhez. A tartósított takarmány tárolásánál és etetésénél három szempont érvényesülhet: 9 a tartósított takarmányt részben szénával pótoljuk, # a zöldtakarmány teljes mennyiségét a tornyokban tároljuk s csak a felesleges mennyiséget szárítjuk meg szénának tartalékra, О a téli hónapokban (az abrak kivételével) kizárólagosan tartósított takarmányt etetünk. Egyszóval az istállók építésénél kellő gondot kell fordítanunk a kapacitás igényeinek megfelelő tárolók (tornyok) építésére, s számolni kell bizonyos tartalékkal is. KÉSZÜLÉKEK ÉS BERENDEZÉSEK A TORNYOK KIÜRÍTÉSÉNÉL Egyes hagyományos tárolási módoknál még jelenleg is kézi erővel vagy valamilyen géppel ürítik ki a tartósított takarmányt, ami a takarmányozásánál szükséges korszerű gépek igényelnek semmi esetre sem felel meg. Tehát csakis a tornyos tartósítás biztosítja a teljes gépesítést a betakarítástól az etetésig. A munkaműveletek egyes módjainál, a konzerválásnál csakúgy, mint a tárolásnál, nemcsak a jobb minőségű gépekre, hanem azokhoz hozzáértő személyzetre is szükségünk van. így például a felső ürítő készülék használata esetén a karbantartást és más javítást könnyűszerrel, bármikor elvégezhetjük. Megoldható a kézi erővel történő ürítés is. Ezzel szemben az alsó ürítésű tornyok készülékei alul működnek, ezért nem férhetünk hozzájuk könyű szerrel s üzemzavar esetén ez nehezíti « javítást. Legnehezebb ilyenkor a készüléknek a tornyokból való kiszabadítása. Probléma továbbá üzemzavar esetén a tartósított takarmány kézi erővel történő kiszedése. A készülékek kihasználásának két feltétele jöhet számításba: # ha az egyszerű kihasználás feltétele már a torony kivitelezésével, jő minőségével adva van, ф vagy pedig, ha módosítjuk a feltételeket, még mielőtt az ürítő készüléket beépítettük volna a toronyba. Tehát a konstrukcióval és a minőséggel együtt adott feltételeknél menet közben következetesen be kell tartanunk a tervdokumentáció-adta irányelveket, hogy a későbben előforduló módosításra ne kerülhessen sor, mivel az ilyesmi nagyon költséges. A másik esetben is az a leglényegesebb, hogy biztosítva legyenek a konzerválás s vele együtt az ürítés ideális feltételei. Ezeket a feltételeket a legnagyobb gondossággal tartsuk be. MIT KELL TUDNUNK A TORNYOK TÖLTÉSÉRŐL? A silótornyok ürítőkészülékeinek zavartalan működését már a fonynyasztott, szecskázott takarmány betöltésénél biztosítanunk kell. Ugyanis a felső és az alsó elhelyezésű ürítőkészülék csak akkor működhet biztonságosan, ha a tornyokba a takarmányt rövidre szecskázott (2—3 cm) állapotban töltöttük. Fontos továbbá az is, hogy az alsó ürítésű tornyokban a takarmány szárazanyegtartalma lehetőleg 50 száhasználatos eszközökről zalékos legyen. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szárazanyagtartalom 40 százalék alá ne csökkenjen. Különben az ürítés folyamatossága, biztonságossága nem szavatolható. Ezzel szemben a felül elhelyezett készülékek a 35 százalékos szárazanyagtartalmú szilázst is jól ürítik. Az is fontos továbbá, hogy a szilázs ne legyen nedvesebb, mert ez akadályozná a felső ürítőkészülék teljesítő képességét. Nagyon fontos, hogy a fonnyasztott, szecskázott takarmány jól, egyenletesen elosztódjon a tornyokban, s a behelyezett ürítőkészülék üzemzavarmentes működése biztosítva legyen. A hermetikusan zárt tornyokban elhelyezett alsó ürítő készüléknél bizonyos előny, hogy a takarmány a készülékre nehezedik, ezzel szemben a felső ürítésű tornyoknál fontos, hogy a felület állandóan egyenletes legyen, s a legfelsőbb takarmányréteget a készülék ráeresztése előtt gondosan (kézi erővel) elegyengessük, és a száradástól szecskázott szalmával védjük. Meg kell akadályozni, hogy a takarmány felső rétege romlásnak induljon, rothadás álljon be, mert a romlott takarmányt csak kézi erővel, nagy nehézség árán távolíthatjuk el. (Folytatjuk.) alkalmazásának még van egy nagyon lényegbevágó'előnye, az, hogy a belé helyezett —196 fok Celziuson hűtött (tartott) sperma évek múltán is eredményesen hasznosítható. Így a kiváló tulajdonságokat rögzítő apaállatok spermáét akkor is hasznosíthatják, amikor azok már levágásra kerültek. Ez történt például az Orkán 21-es vérvonalból származó apaállattal is, melyet 1069-ben vágóhídra kellett adni. Ez az apaállat amellett, hogy több mint 100 leányutódot hagyott maga után,- a kontájnerben elhelyezett spermájával még ma is inszeminálna! Tehát az Orkán 21-es a tudomány jóvoltából,. ahogyan mondani szokás, túléli saját magát. El kell még mondani, hogy az új tudományos ismeretek első fokon a Kvetoslavovi Tenyészbika Állomás közreműködésével kerültek a gyakorlatba. Az állomás vezetője Kisléghy László, laboránsnője Mezey Éva és az apaállatok gondozói Szeiff Lajos és Méry Imre s Jozef Chovan MVDr. járási ginekológus állatorvos dicséretes tevékenységet fejtenek ki a felügyelőség keretében. Az igazgató és beosztottjai nagyon büszkék erre' a munkaközösségre. Nem véletlen, hogy ezt a munkaközösséget köztársasági elnökünk 1967-ben magas állami kitüntetésben részesítette: „Az építésben szerzett érdemekért“ című kitüntetést adományozta nekik. Végezetül azt is meg kell említenünk, hogy az állattenyésztési felügyelőség keretében három szocialista munkabrigád vetélkedik azért, hogy munkájuk révén a körzet tehenészetei minél több jó tulajdonságot rögzítő utóddal gazdagítsák tenyészetüket, s végső fokon társadalmunk egyre több élelmiszeripari termékhez jusson. HOKSZA ISTVÁN
