Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-24 / 16. szám

1971. április 24. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A nagyüzemi, központo­­sitott tehéntartás táv­lati koncepciójának a gya­korlatban való megvalósítá­sa nagymértékben függ a fejősnél alkalmazható kor­szerű gépsorok beszerzésé­től. A fejógépsor kérdése a­­zért került a megoldásra való feladatok előterébe, mert a tehenek körüli tevé­kenységből a fejés igényli az összes munkaműveletek­nek 60 %-át s jelenleg nincs lehetőség sem a saját gyárt­mányokból, sem pedig a KGST országaiból olyan fe­jőberendezés (automatizált berendezés) behozatalára, mely műszaki adottságainál fogva megfelelne az olyan farmokon, amelyeken 500 tehenet tartanak, s lehetővé tenné, hogy egy dolgozó 50—60 tehenet is ellásson. Automatizált ROSS HOLM típusú fejőgépsort hozunk be Ezért a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma elhatározta, hogy Kaliforniából behozza a Ross Holm típusú teljesen atoumatikus fejögépsort. A berendezést az Ivánkái Ba romfitenyésztő Állami Gaz daság (Hydinárský ŠM, Ivánka pri Dunaji) modern 500 tehenet befogadó farm ján helyezik el. A fejőgépsor számos ú berendezéssel van felszerel ve, s úgymond minden mun kaművelet automatikusan program szerint történik. A Kaliforniából behozott auto matizált fejőgépsor európai méretben elsőként nálunk, Csehszlovákiában kerül for­galomba. Az üzemelést ez év októberében kezdik. Drahomíra Marková, mérnök, az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumá­nak dolgozója Közös vonások aHattenvesztesi termelésűnek a »esi там összehangolásában A szocialista államok kölcsö­nös előnyökön alapuló gazda­sági integrációja nagymérték­ben kifejezésre jut a KGST tag­államok mezőgazdaságára vo­natkozó ötéves távlati terv va­­lóraváltásában. Végtelenül nagy előny ez, mely formára nézve gazdasági jellegű, de emellett nagyon komoly politikai jelen­tőséggel is bír, mert távlatilag komplex módon, összefüggően kapcsolódik a szocialista álla­mok mezőgazdasági termelésé­nek széles skálájú fejlesztésé­hez. Más oldalon pedig nem­zetközi síkon hatalmas, ütőké­pes gazdasági potenciát képvi­sel, mely világméretben is nagy hatást gyakorolhat — s kell is, hogy gyakoroljon — a békés verseny kibontakozá­sára, a két társadalmi, vagyis a szocialista és a tőkés rend­szer országai között. Tehát a szocialista államok mezőgazdasági termelésének fejlesztésére vonatkozó terv összehangolása részleteiben is kiterjed az állattenyésztés nagyarányú fejlesztésére. Mond­hatnám, ez a tétel a távlati tervben nagyon rangos helyet kapott. A KGST országok állatte­nyésztése távlati programjának megvalósulását érthető módon a növénytermesztés racionális megoldásaitól várják. Nem vé­letlen ez, hiszen köztudomású, hogy nálunk és a tagállamok mindegyikében nagy tartalék rejlik a növénytermesztésben, csupán az a fontos, hogy mi­előbb föltárják azt. Nem az összes fellelhető tartalékok „bedobására“ gondolok, hanem olyan tartalékok igénybevételé­re, melyek lehetővé teszik az állattenyésztés minél nagyobb arányú belterjesítését. S ilyen törekvések a távlati koncepció­ban kifejezésre Jutnak. A szocialista országok mind­egyikében számolnak például az állatállomány progresszív gyarapításával s ezzel párhu­zamosan a hasznosság, vala­mint a termelékenység haté­kony emelkedésével. S éppen itt lesz arra szükség, hogy a célkitűzést a növénytermesztés megfelelő takarmánymennyiség­gel maximális mértékben tá­mogassa. Komplex megoldásról van tehát szó az állattenyésztésen belül is, mely a fajtanemesítés tökéletesítésében, az állategész­ségügyi intézkedések korszerű­sítésében a termelési gyakor­lat üzemi zootechnika! módsze­reinek igénybevételében és más intézkedésekben jut kife­jezésre. A munkatermelékeny­ség fokozása céljából a KGST tagállamok állattenyésztésén belül nagyarányú korszerűsíté­si eljárással számolhatunk, mely lehetővé teszi a kézi munka részbeni vagy teljes ki­küszöbölését. Az egyre növekvő élelmiszer­szükséglet kielégítése céljából például Bulgáriában az 1969-es évi valósághoz mérten 1975-ig 14,9 százalékkal gyarapítják a tehénállományt. A tejtermelést 47,4, a marhahústermelést 31,1, a sertéshústermelést 40,2, a baromr»hús-termelést pedig 55,9 százalékkal emelik. A Magyar Népköztársaság­ban az ötéves terv időszakában ugyancsak a hústermelés szé­leskörű fejlesztésével számol­nak. Az állattenyésztés terme­lésének évi átlagban 3,2 °/o-os emelkedést szántak. Ezzel Ma­gyarországon 1975-ig az 1970-es évi termelési valósághoz ará­­nyítva, vágóállatokból egyne­gyedével, vagyis 165 ezer va­gonnal többet számolnak. Az igényes célkitűzést nagy far­mok építésével, ipari módsze­rek alkalmazásával kívánják elérni. A hús 35 %-át a kor­szerű technológiával és célsze­rű takarmányozási technikával rendelkező specializált hizlal­dákban fogják termelni. Ezzel a szocialista szektor hústerme­lésének részesedése a korábbi 55-ről 65 %-ra emelkedik. Ugyanakkor az egyéni kézben levő kistermelő egységek ará­nya az előbbi 54-ről 35 %-ra csökken. A Német Demokratikus Köz­társaságban a hústermelést 50 —60 ezer tonnával, a tejterme­lést 200 ezer tonnával, a tojás­termelést 100 millió darabbal bővítik évente. Lengyelország­ban elhatározták, hogy 1975-ig a mezőgazdasági földterület minden 100 hektárjára 64,5 szarvasmarhát tartanak. A szarvasmarhahús árutermelé­sét 100 hektáronként 5,8—6,5 tonnában szabták meg. Romániában az ötéves terv időszakában az állattenyésztés termelését 25—28 %-kal fog­ják bővíteni. Elhatározták, hogy az ötéves terv végéig a szarvasmarhák számát 6,3—6,5, a sertésekét 9,5—10, a juhokét 14,5—15 s a baromfiak számát 75—78 millióra szaporítják. Ez­zel a programmal párhuzamo­san a hústermelést 54—66 szá­zalékkal emelik, vagyis 1975- ben elérik a 770—830 ezer ton­na termelési színvonalat. A Szovjetunió mezőgazdasá­ga a soron levő ötéves terv időszakában sokoldalú intézke­dés gyakorlati valóraváltását tűzte ki az állattenyésztésre há­ruló feladatok megvalósítására. Az említett időszakban a hús­termelést évente átlagban 14.3 millió, a tejtermelést 92,3 mil­lió tonnában és a tojásterme­lést pedig 46,7 milliárd darab­ban szabták meg. A Szovjet­unió egyes tájain pl. olyan ál­lattenyésztő és hizlaló gyár­­szerű gigantokat építenek, me­lyeknek a befogadóképessége a termelő kapacitása meghaladja az évi 100 ezer sertést. Ezen kívül olyan farmokat is épí­tenek, amelyekben 10 ezer szarvasmarha, s más farmokon 250 ezer vagy 1 millió baromfi elhelyezése és korszerű ellá­tása válik lehetővé. Ugyanilyen termelő gigantok építésére áll­nak rá Bulgáriában és a KGST más tagállamaiban Is. Az elmondottakból látható, hogy a szocialista gazdasági integráció keretében a soron lévő ötéves terv időszaka alatt óriási hústermék többlettel kell számolni. Ezért a KGST orszá­gokban szükségszerű és indo­kolt az élelmiszeripar további fejlesztése. A többlet termék egy része egyenesen a fogyasz­tói piacra kerül, de nagyobbik hányadát jó minőségű tartósí­tott élelmiszerré kell feldol­gozni. Az új korszerű feldol­gozó kapacitások üzembehelye­zésével számolni kell majd a munkatermelékenység 3—8 szá­zalékos emelkedésével. Tehát a megnövekedett fel­adatok magától értetődően kor­szerű beruházások létesítését követelik a KGST tagállamokon belül. Olyan célszerű beruhá­zásokról van szó, melyek kor­szerűségüknél fogva hosszú távra szólnak s beindulás után pedig belátható időn belül visszatérülnek. A Szovjetunióban pl. az öt­éves mezőgazdasági tervfeladat valóra váltására újabban 82,2 milliárd rubel értékű beruhá­zás kivitelezésével számolnak. Romániában 60 milliárd leit irányoztak elő a központi alap­ból, de a szövetkezetek saját eszközeikből további 20 mil­liárd leit adnak a mezőgazda­ság fellendítésére. A magyar mezőgazdaság fejlesztésére az ottani társadalom 66,5 milliárd forinttal járul hozzá. Lényege­sen emeljük a korszerűsítésre szóló beruházási eszközöket, nálunk Csehszlovákiában is. Hasonlóan cselekednek Len­gyelországban, a Német De­mokratikus Köztársaságban és Bulgáriában. A kitűzött állattenyésztési feladatok sikeres teljesítése a KGST tagállamokban lehetővé teszi a dolgozók bőségesebb el­látását s azt, hogy a feldolgo­zóipar több nyersanyaghoz Jus­son. Kilátás van az áruválasz­ték bővítésére és a szocialista országok közti ezirányű cse­rére. A közös összefogáson alapuló kapcsolat belátható időn belül lehetővé teszi a gazdasági ki­egyenlítődést, s velejárójaként a nemzetközi munkamegosztás teljes kiépítését. HOKSZA ISTVÁN és Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének közleményei legkevésbé igénybe a kiszedő és más összefüggő berendezé­seket; # a tornyok gyors, három napon belüli megtöltése lehetővé teszi a takarmány erjedésének kedvező folyamatát, mely nagy­mértékben befolyásolja a szenázs minőségét; 6 a tornyok tökéletes takarása, esetleg hermetikus zárása szintén befolyásolja a tartósított takarmány minőségét. A tornyokban való fonnyasztott szecskázott takarmáuy tartó­sításának módja azonban beruházási szempontból eléggé költ­séges. Ezért a kivitelezésre való javaslat benyújtása előtt alaposan vizsgáljuk és fontoljuk meg, hogy a számos lehető­ség közül melyik lehetne a legcélszerűbb megoldás. Nap­jainkban persze azzal is számolnunk kell, hogy a mezőgazda­ság egyre jobban munkaerőhiánynak van kitéve. Ugyanis a falusi ember is megkívánja a műszaki munkafeltételek töké­letesítését. Ezért az emberi kézi munkát belátható időn belül, ha akarjuk, ha nem, gépekre kell majd bíznunk. Ezt a célt követjük a takarmány tornyos tartósításával, a szenázsolással is. Zöldségfélék A IIERBICIDEK HASZNÄLATA nagy ökonómiai jelentőséggel bír a zöldségfélék termesztésében, s egyúttal hozzájárul a munkaerőhiány megoldásához is. Gyakorlatilag minden zöld­ségféleségnél nélkülözni lehet a kézi gyomirtást és korlátozni vagy teljesen mellőzni lehet a kézi kapálást. Azokon a helye­ken, ahol a vegyszerek használata ellenére is szükséges ka­pálni, sokkal könnyebben és gyorsabban lehet elvégezni ezt a műveletet. A vegyszeres kezeléssel elérhetjük, hogy a kulti­­vációs munkákat nem a csúcsmunkák idején, hanem azok után kell majd elvégezni, vagy alkalomadtán bizonyos mérté­kig korlátozni lehet azokat. A talajművelés korlátozásának lehetőségei az egyes zöldségféléknél eltérőek, s ezért még nem sikerült kidolgozni a pontos módszert. Annyit azonban elmondhatunk — ami a kísérletek során beigazolódott —.hogy azok a területek, melyeken vegyszeres gyomirtást és korlá­tozott talajmüvelést végeztek, jobb eredményeket biztosítottak, mint azok a parcellák, ahol az összes gépi kultivációt, sőt a gyomlásást is elvégezték. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a korlátozott, esetleg teljesen elhanyagolt kultivátoro­­zás esetén lehet elérni ezeknél a növényeknél a legjobb ered­ményt. Komló A komlótermesztés jelenlegi agrotechnikája idején, amikor egyre nagyobb követelményeket támasztunk a növényvédelem­re és tápanyagpótlásra, a herbicideket és a talajművelés kor­látozását minden termelő örömmel fogadja. A komló elgyomo­­sodása szempontjából a tavaszi időszak a legkritikusabb, mi­vel tekintettel a kultúra fejlődésére, nem használhatjuk a gyomirtószereket és a kultivációs munkálatok elvégzésére sem vállalkozhatunk. A második időszak július végétől a vegetá­ciós időszak végéig tart, amikor a legtöbb komlőültetvényben fokozott mértékben terjednek a gyomok. Megfelelő herbicidek alkalmazásával és azok célszerű kombinálásával gyakorlatilag a vegetáció egész ideje alatt tisztán, gyommentesen tarthatjuk az ültetvényeket. A kultivációs beavatkozásoknak csak szélső­séges esetekben adjunk helyet. A herbicideket tavasszal, közvetlenül a komló metszése után kell aplikálni. Az ily módon kezelt ültetvényben már csak hozzászántást, a vegetáció további szakaszában pedig egy-két sarabolást kell végezni. A nyári hónapokban történő elgyomo­­sodás esetén Gramoxone vagy Regióne készítményekkel per­metezünk, s ezen vegyszereket egyúttal a komló felesleges hajtásainak elpusztítására is felhasználhatjuk. A herbicidek hatásossága esetén jól beválik a korlátozott talajművelés és nemcsak hasonló, hanem némely esetben sokkal jobb ered­ményt biztosít, mint a szokásos agrotechnika. Gyümölcsfák és cserjék A herbicideket ott alkalmazzuk, ahol várható az elgyomo­­sodás. A fasorokban nem végzünk kultivátorozást, hogy ne zavarjuk meg' a gyökerek fejlődését. Ezekben a sávokban fő­leg a gyomirtószerekre kell támaszkodni. A porhanyítás során általában megrongáljuk a gyökérzetet, sőt a fa törzsét is megkárosíthatjuk. Ezen kívül a porhanví­­tással meggyorsítjuk a herbicidek bomlását is, amivel bizo­nyos mértékben csökkentjük a hatásukat. A fasorokban csak abban az esetben végzünk gépi gyomirtást, ha nagymértékben elterjedtek az olyan gyomok, melyeknek irtását a rendelke­zésünkre álló vegyszerekkel nem tudjuk biztosítani. A fasorok (kb. egy méteres sávok) gépek nélküli művelésének előnyét már a külföldi és a hazai kísérletek is igazolták. A gyümölcsbokrokkal beültetett területeken, esetleg az egész parcella gépi művelésétől is el lehet tekinteni. A kül­földi tapasztalatok azt mutatják, hogy a ribizli, az egres és a málna az éveken keresztül nem kultivátorozott talajokon ad legjobb hozamokat és itt tanúsítanak legintenzívebb fej­lődést is. Magyarországi tapasztalat a fonnyasztott lucernaszilázs tápértékéről Az utóbbi években széles körben elterjedt a lucerna tartósítására az ún. szenázs­­készítés, vagyis a 40—55 százalék szárazanyag-tarta­lomra fonnyasztott lucerna silózása. A lucerna közismerten nehezen silózható növény, csekély cukortartalmú, vi­szont rendkívül gazdag a lúgos vegyhatású anyagok­ban (kalcium, magnézium, fehérje bomlás termékek). A gyors, megfelelő savas vegyhatás eléréséhez viszont minél több a lúgos vegyha­tású anyag, annál több cu­korra (tejsav képződés alap­anyaga!) van szükség. Ezért a kívánatos pH el­érése érdekében az Állatte­nyésztési Kutatóintézetben is számos kísérlet folyt a cu­kortartalmú anyagoknak a lucernába keverésével és különböző szerves és szer­vetlen savak alkalmazásá­val. E kísérletek jő ered­ménnyel zárultak, de nem feleltek meg a nagyüzemi igényeknek. Cj irányt adott a kuta­tásnak az a felismerés, hogy a tejsavas erjedéshez kívá­natos optimális pH érték függ a silózandó anyag szá­razanyagtartalmától. így pl. míg 20 % szárazanyagtartal­mú anyagnál 4,2-es, addig az 50 % szárazanyagnál már kevésbé savanyú, 5,2 pH ér­ték is elegendő a megfelelő tejsavas tartósításhoz. A szárazanyagnövelés másik előnye, hogy egyidejűleg a siiózandn anyag relatív cu­kortartalma is megnő. Az Állattenyésztési Kuta­tóintézet korábbi kísérletei­ben már 30—35 százalékos szárazanyagtartalomra fony­­nyasztott lucernából is — légmentesen záró silóban — más anyag hozzáadása nél­kül elfogadható lucernaszi­­lázst sikerült készíteni. A szárazanyagtartalom nö­velés , jelentőségének felis­merése és a „Harwestore“, illetve a hasonló rendszerű zárt silótornvok alkalmazá­sa révén külföldön elter­jedt az erősen fonnyasztott fű silózása, angol néven a „haylage“ („szenázs“) ké­szítése. így a korábbi mód­szereknél csekélyebb táp­lálóanyag veszteséggel — adalékanyagok hozzáadása nélkül, — maximális gépesí­téssel eredményesen tartó­sítják a fűvet és füvesherét. E tapasztalatok alapján a lucerna tartósításánál nagy­üzemeinkben gyorsan elter­jedt e módszer. Sajnos azon­ban nem álltak rendelkezés­re — a rendkívül költséges — légmentes silótornyok, ezért plasztikfólia alkalma­zásával helyettesítették azo­kat. E műanyagfóliás taka­rás és a nem kielégítő tö­mörítés miatt a levegőt nem sikerült kellőképpen kizár­ni, ezért e módszernél ki­­sebb-nagyobb mértékű be­­melegedés történik. Méré­seink szerint a belső hő­mérséklet gyakran hosszú időn át meghaladja az 50— 60 C°-ot, sőt néhol ennél nagyobb hőfokot is mér­tünk. Ez jelentős oxidációs veszteséget és elsősorban a fehérje emészthetőségének csökkenését eredményezi, így a hidegerjesztést felté­telező haylage, szenázs el­nevezés nem mindig találó és félreértésre adhat okot, ugyanis a külföldi adatok alapján, szenázsainknál a ténylegesnél nagyobb táplá­­lóértéket és csekélyebb tar­tósítási veszteséget tétele­zünk fel. A gyakorlatban gyakran hangoztatják, hogy e tartó­sítási módnál a felmelege­dés ellenére nincs veszte­ség. Ez a tévhit abból adó­dik, hogy a laboratóriumi vizsgálatok szerint általá­ban a silózásra kerülő fony­­nyasztott lucerna százalékos nyersfehérje-tartalma meg­egyezik a kész szilázséval. Számos gazdaság keresett meg már bennünket, hogy a lucernaszenázs etetése so­rán az általunk számított táplálőérték nem realizáló­dik a tejtermelésben. Ezért szükségesnek vélem felhívni a figyelmet arra, hogy a la­boratóriumi vizsgálati ada­tokból igen jól sikerült hi­degerjesztéssel előállított lucernaszilázs emésztési együtthatói alapján számí­tott táplálóérték nem felel meg a valóságnak. Az anyag oxidáció miatti elszíneződése elég jó jelzője a felmelegedés mértékének, illetve tartamának. így a hőhatás következtében elő­álló (elsősorban) fehérje emészthetőség-csökkenésre a sziiázs színéből következ­tetni lehet. Természetesen a sziiázs színe magában nem tájékoztat egyértelműen a minőségéről, hiszen azt más tényező, a siiózásra kerülő lucerna fejlődési állapota, az erjedési folyamat iránya stb. is befolyásolja. Ha a megfelelő feltétele­ket nem biztosítjuk és a szi­­lázs bemelegszik, akkor azt a jelentkező oxidáció mérté­kétől függően alakuló el­színeződésnek megfelelő emészthetőséggel számított táplálóértékkei vehetjük csak figyelembe a takarmá­nyozás során. A nem kielégítő silózási technológiából adódó külön­böző mértékű felmelegedés esetén a silózási veszteség­ből és az emészthetőség csökkenéséből adódóan ЗЯ— 70 %os emészthető fehérje­veszteséggel kell számolni. Az elmondottakból kitű­nik, hogy a fonnyasztott lu­cerna silőzása (szenázské­­szítés) csak akkor alkal­mazható eredményesen, ha a megfelelő feltételek (a silózási. 1—2 nap alatt be­fejezzük, igen jól tömörít­­jük, légmentesen zárjuk) biztosításával a felmelege­dést, az oxidációs vesztesé­get elkerüljük. DR. SZENTMIHÄLYI SÄNDOR tudományos főosztályvezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom