Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-17 / 15. szám

■SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 17. 10 Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (CSMTKÉ) a tavaszi szünetben ötnapos összpontosításon vett részt Bratlslavában. A befejezés előtt meghívták a szlovákiai zenei élet neves képviselőit és az újságírókat Is, hogy bemutassák azokat a műveket, amelyekkel Írországba készülnek. Itt találkoztam Molnár Jánossal, a CSMTKÉ vezetősé­gének tagjával, akitől több kérdésemre kaptam választ. HÄNY ÉVE TAGJA A MOLNÄR HÄZASPÄR AZ ÉNEK­KARNAK? Az énekkar kitartó — lelkes szervezés eredményeként 1964 novemberében Nyitrán alakult meg, feleségem ott volt az alapító tagok között. Én egy évvel később 1965- ben léptem az énekkarba. Ez az időszak volt a legna­gyobb próbakő a tagok számára, mert a szabadidő fel­áldozásán kívül az összpontosítás költségeit is nagyrészt magunk fedeztük. A CSEMADOK KB az énekkar megala­kulásától felelősséget érzett annak fenntartásáért, a Nemzeti Front Jóváhagyásával betervezte költségvetésé­be az énekkar kiadásait. MIT JELENTETT A CSMTKÉ MEGALAKULÁSA? HATÁS­SAL VOLT-E AZ ISKOLAI ÉS FELNŐTT ÉNEKKAROKRA, VALAMINT A MAGYAR ÉNEKKARI KULTŰRA FELLEN­DÜLÉSÉRE? Az énekkari kultúra, Dél-Szlovákia magyarlakta terü­letén sajnos a felszabadulás után a minimális szinten működött. Számbelileg is kevés iskolai, falusi vagy üze­mi kórus szerepelt, a járási énekkarok sok esetben szétestek. A magyar iskolákon kevés zene szakos peda­gógus volt, így egy-egy járásban 2—3 gyermekkórus ápolta énekkari kultúránkat kisebb nagyobb sikerrel. A CSMTKÉ megalakulása lehetőséget és módot nyúj­tott a kórusvezetőknek és éneket szerető pedagógu­soknak arra, hogy meglévő zenei tudásukat tovább fej­lesszék és tapasztalataikat kölcsönösen gyümölcsöztes­­sék. Az énekkar tagjai közül ezután többen alakítottak énekkart iskolájukban és a CSEMADOK helyi szerveze­teinél. A tanítók központi énekkara az ország különböző he­lyein szervezte összpontosításait, rendszerint ezzel egy- Időben hangversenyt is adtunk. Műsorunkon népdal fel­dolgozások, népszerű művek szerepeltek: Kodály—Bar­tók—Bárdos és a hazai magyar, szlovák szerzők alko­tásai. Örömmel állapítottuk meg, hogy a fellépéseken megjelent nagyszámú közönség az énekkari kultúra iránti érdeklődését és vonzódását bizonyította. A na­gyobb iskolákban nevelői hangversenyeket tartottunk és tart az utóbbi időben is a kórus, ami a tanulókat közelebb hozza a zene megértéséhez. A nevelői hang­versenyek kedvelttó váltak a felnőttek körében is, a „Röpülj páva“ mintájára Vass Lajos vendégkarnegy ve­zetésével több esetben énekelt együtt a lelkes közönség a tanítók kórusával. Itt szeretném megemlíteni, hogy mindenütt, ahol fel­léptünk, messzemenő támogatást kaptunk az Iskoláktól, a CSEMADOK helyi szervezeteitől, az efsz-től és más Intézményektől is — ami nem egyszer jelentett az er­kölcsi segítségen kívül anyagiakat is, ez elősegítette énekkarunk fejlődését és jobb munkáját. MILYEN TAPASZTALATOKAT SZERZETT A KÖRUS ED­DIGI KÜLFÖLDI ÜTJAIN? Alig egyéves fennállása után került a kórus Buda­pestre, ahol a Vasas Énekkar vendégeként közösen sze­repeltünk a Zeneakadémián. A hangversenyen Kodály Zoltán a még akkor élő nagy zeneszerző is résztvett. A fellépés után a Mester elbeszélgetett a kórus tagjai­val, őszinte szavai ösztönző hatással voltak az egész kórusra. A következő években csere-fellépésekre került sor a szomszédos szocialista országokban. A Német Demok­ratikus Köztársaságban 1968 őszén Riesában és Görlitz­­ben volt élményekben gazdag szereplésünk. Megismer­kedtünk az ország történelmi és kulturális értékeivel Drezdában, Meissenben stb. Lengyelországban 1967-ben Katowicén és a környék­beli ipari városokban telt ház és nagy siker várt ránk, meleg baráti szeretettel fogadtak bennünket mindenütt. Krakkóban, a régi történelmi lengyel városban kellemes órákat töltöttünk, s igazán otthoniasan éreztük magun­kat. Kórusunk nagy megtiszteltetésben részesült, amikor 1968-ban meghívást kapott Debrecenbe a Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválra. Ez komoly erőpróba volt számunkra, ezért nagy lelkesedéssel készültünk a ver­senyre. Az eredmény nem maradt el, mert „ezüstkoszo­rús“ fokozatot (II. helyezés) kaptunk, ami további len­dületet adott az énekkar munkájához. Itt kerültünk kapcsolatba a finnországi Kouvala laulu (Kouvala ének­­karáj-val, akiktől meghívást kaptunk Finnországba. A nyár folyamán még részt vettünk Esztergomban a nyári szabadegyetem zenei tagozatán, ahol számos értékes előadást hallgattunk meg. Kórusunk is fellépett a sza­badegyetem hallgatói előtt. 1969-ben került sor a finnországi körútra, amely fe­lejthetetlen marad számunkra. Nemcsak az élményeink, de barátaink száma is gyarapodott, mert olyan testvéri fogadtatásban volt részünk, mint eddig sehol. Ezen a körúton újabb földrajzi, tájakat ismertünk meg, ami a pedagógus számára nélkülözhetetlen. A Balti tenger és a környék szirtjei, Svédország gyönyörű tájai, a mesés finn-tavak igazán csak a személyes élmény alapján vál­hat maradandó értékké az ember számára. A múlt év folyamán külföldön nem voltunk, mert a finn vendégeinket fogadtuk, akik ugyanolyan jól érez­ték magukat hazánkban, mint mi náluk. MILYENEK A TOVÁBBI TERVEK? Jelenleg teljes lendülettel készülünk az írországi út­ra, ugyanis az a megtiszteltetés őrt benünket, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságot állami kiküldetésben a CSMTKÉ képviseli a Cork-i zenei fesztiválon. Eddig még magyar együttes, hivatalos kiküldetésben nem kép­viselte hazánk színeit külföldön. Annál nagyobb fele­lősségérzettel készülünk az útra, amely 1971. április 26- tól május 3-ig tart. A fesztiválra beneveztünk a vegyes karok és a női karok versenyére is, melynek külön­­külön meg vannak a kötelező számai. A vegyeskar kö­telező számai: J. Brahms: Letztes Glück (németül), G. Gabrieli: Lie to godea sedendó (olaszul). A női kar kö­telező számai: T. Weelkes: As vesta was from Latmos Hill (angolul). Kodály Zoltán: Isten kovácsa (magya­rul). Választható számaink: Otto Ferenczy: Verbunk c. műve szlovák nyelven, amely a hazai zeneirodalmat képviseli. Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén c. műve magyar nyelven. Bartók Béla: Négy szlovák népdal c. műve zongonakísérettel — szlovák nyelven. J. Malát: Povez ti mne hvézdiőko má c. mű cseh nyelven. Lassus: Visszhang, Samorjai Német István: Csillagok csillaga— Ady E. versére. Kodály Z.: Mátrai képek. Bárdos L.: Magos a rutafa c. művek magyar nyelven és egyéb mű­vek. A kötelező versenyfellépésen kívül a kórus szerepel majd Írországban különböző városokban, ami hozzátar­tozik a verseny minősítéséhez. A nem kötelező számok­ból műsorunkat úgy igyekeztünk összeállítani, hogy méltóképpen reprezentáljuk mind a hazai szlovák-cseh­­magyar, valamint az európai zenekultúrát. Meghívást kaptunk ez év május 7—9-ig Zsolnára a Szlovákiai Énekkari Fesztiválra is, ahol a következő számokkal lépünk fel: Otto Ferenczy: Verbunk, Szíjjártó J.: Esti hangulat Zsérén, Samorjai Németh István: Csil­lagok csillaga, Bartók Béla: Négy szlovák népdal. Cse­refellépésre van szerződésünk a „Rodina“ sófiai bolgár énekkarral is, amely a bolgár Egészségügyi Mi­nisztérium mellett működik. Májusban fogadjuk őket,­­szerepelnek majd Komáromban a Jőkai-napokon is. Mi majd 1972-ben viszonozzuk a látogatást, amikor Szófián kívül a tengerpartra is ellátogatunk. MILYEN A KÖRUS ÖSSZETÉTELE, A KARNAGYOK - VEZETŐSÉG ÖSSZMUNKÁJA? Sokan vannak a kórusban még az alapító tagok közül, de állandóan felfrissül új tagokkal. A megalakulástól kezdve Janda Iván az énekkar vezető karnagya, Ág Ti­bor mint karnagy és Vass Lajos mint vendégkarnegy működik nálunk, aki nagy szakmai gyakorlattal rendel­kezik, tudásával állandóan emeli kórusunk művészi színvonalát. A karnagyok és a vezetőség szorosan együtt működik, az egyes szólamvezetők sokat segítenek a betanításánál. A karnagyok és a vezetőség közös össze­fogása, valamint a kórustagok kitartó becsületes mun­kája eredményeként jutunk el Cork-ba is, ahol minden vágyunk az, hogy sikerrel szerepeljünk. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara minden jelentősebb ünnepélyen fellép. Az énekkart Vass Lajos, a közismert magyarországi karmester vezényli. Fotó: T. D. |#omoly fogyatékosság az, ha külföldről vagy más vidékről Importált kultúra teljes egészében, illetve nagy részben kiszorítja és helyet­tesíti a hazait, ahol a „behozatal“ elsorvasztja az illető járás vagy helység műkedvelői szintű kulturális tevékenységet. Ott ez hazárdjáték — bűn, mely a társadalomra is káros hatással van. Szűk látókörrel bíró vezető­szervező dolgozóra enged következtetni, akinél elsődleges a külső „csil­logás“, a mindenáron felszínen maradás a fontos. Csak olyan irányító követheti el ezt a bűnt, aki megfeledkezik (vagy egyáltalán ismeretien előtte) a művészeti tevékenység — és azon belül a népművészeti tevé­kenység — emberi tudatot formáló erejéről. Akinél a művészeti tevékeny­ség fontosságának és küldetésének a ténye a politikai tisztánlátás szerves részét képezi, az legyőz minden akadályt, nehézséget, az emberfeletti munkát is végez, hogy ezt az igen hatékony nevelési lehetőséget kellően alkalmazza, illetve alkalmaztassa az irányítása alá tartozó területen. Hogyan mutatkozik ez meg a gyakorlati életben? X község (kisváros) anyagiakat nem sajnálva évekkel ezelőtt palotát épített a kultúra számára Azért vettünk alapul ilyen példát, hogy „nincs hol“ kifogás ne Jöhessen számításba. Aztán megválasztotta annak vezetőjét Egyikét rendezvényt lebonyolítottak a „palotában", hogy a falu, no meg a környék kellően megcsodálja őket. A sajtó is elzengte az llyekor szokásos dicshimnuszt, persze N és К nevét nagybetűvel és vastagon szedve. Majd következtek a szűkebb napok. A kultúra palotájába" nem lehet bemenni, mondván Ne élősködjünfc! Gondolatok a „Kevesebbet a mások tollával“ című írás olvasásakor (Szabad Földműves, 1971. február 13.) „ez a mai fiatalság nem tud semmit sem megkímélni“, e múlt este Is színdarab próba közben hamut szórtak a parkettra“ — ősszel behordják a sarat, télen a havat, tavasszal az Illatot, nyáron meg kint Is lehetnek, stb. Szőval és tettel példánk színhelyén épült a művelődési otthon, ahová már )óska meg János, Piroska meg Juliska nem Járhatott otthonosan. A sok és felesleges fegyelmezés elriasztotta az ifjúságot, az öntevékeny kulturális dolgozókat. Sorra megszűntek a különböző műkedvelő együtte­sek. Nem baj, — mondták az okosok —, úgyis csak a maguk mutogatása volt a céljuk-vágyuk. Lassan megszűnt minden, csak a kinevezett vezető nem szűnt meg — a tisztelet díjat felszedni. Hogy a jogosultságukat iga­zolni is tudják, így időközönként bérbeadták a kultúra palotáját. Hébe­­korba fellép a MATESZ1 Az Ifjú Szívek! — a Szőttes művészgárdája is, de mindgyakrabban idetaláltak a „maszek-hakni“ csoportok, hozva a „kul­túra pénztcslnáló fajtáját“. Így lassan a kultúrpalota egyének érdekét szolgáló eszközzé vált, csillogott, villogott, elkápráztatott kényelemre és sznobizmusra nevelt — csak éppen a hozzá nem értő vezetők Jóvoltából küldetésének legfontosabb részét nem szolgálta. ★ Más és helyeselhető forma az, amikor az importált kultúra valamely eseménynél, vagy akár egy hosszabb Időegység terve keretén belül ki­egészítő feladattal bír. A helység vagy akár a Járás önnönmaga alkotó és szervező munkája által megteremtett kulturális életében pluszként jelentkezik. (írásunk szempontjából nézve az mellékes, hogy tartalmi, zsánerl, művészetszintl stb. többletként Jelentkezik-e). És a CSEMADOK illetékes szerveinek ez volt az eredeti elképzelése akkor, amikor helye­selte a kultúra importálását. Határozatokat, közgyűlési beszámolókat tud­nánk itt idézni, melyek fogalmazásban talán eltérnek egymástól, de tar­talomban azonosak; a művészek a művészeti csoportok behozatala sohasem helyettesítheti hazai művészeti tevékenységünket, annak csak kiegészíté­sére szolgálhat. A hivatásos előadók esetében pedig ez még példaadásra is hivatott. Hazánk politikai életében a közelmúltban tapasztalt deformálődás ezen a téren Is éreztette kedvezőtlen hatását. Tömegével jelentkeztek a külön­böző szervező és intéző szervek (?!), amelyek a nemzetiségi kultúra ápo­lása jelszava mögé bújva, a válogatás nélküli behozatalt szorgalmazva jutottak tetemes anyagi eszközökhöz. És ez volt az egyetlen céljuk — vagy legalábble a fő céljuk. Illusztrációként, hogy hogyan is képzeljük el ezt a formát, a kiegészítő szereppel bíró behozatalt a valóságban, idézzük fel még egyszer a CSE­MADOK és a Népművelési Intézet által „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdal vetélkedőt! A versenynek számtalan helyi és körzeti fordulója, tizenöt já­rási, két országos elődöntője és végül a Bratlslavában sorrakerült orszá­gos döntője volt. Egész országot (értve a magyar nemzetiségi részt) meg­mozgató rendezvénysorozat volt ez, száz és száz szereplővel, kb. 20—25 000 néző előtt. Volt olyan járási méretű rendezvény is, ahol 70—80 szereplő vetélkedett egymással — egyéni számokban és ezt kiegészítették az ének­lő csoportok valamely népi hangszeren játszó zenészek kollektívái. És ebben az óriási — szabadjon ezt a jelzőt használnunk — rendezvény­­sorozatban csak az országos elődöntőre és döntőre kapcsolódtak be a magyarországi Röpül] páva népdal-vetélkedő országos díjnyertesei. Itt, ebben az esetben valóban csak műsorkiegészítés és műsorszínezés feladat­köre Jutott nekik. Példát mutattak, és egyben színesebbé Is tették a ren­dezvények gálaestjeit. így Ferencz Éva, Faragó Laura, Simonné, Vess La­jos és a többiek kedves emlékeink egy-egy szép részét képezik, de mellet­tük ott fénylik Mits Klára, Pereszlényi Irén, Balogh Matild stb. énekesek, Vontszemű János zenész, valamint a martosi, lédeci, tornagörgői éneklő­csoportok nevei is. A gondolat helyes értelmezése ilyen eredményeket szül. ★ Tóth Dezsővel egyetértésben én “is azt vallom, hogy csak más „tollával“ ékeskedni helytelen és elítélendő dolog. A kultúra élősködői művelik ezt, pedig társadalmunknak megvan a lehetősége ennek a felszámolására — találtassanak azok az élet bármely területén. Takács András A MATESZ áprilisi müsortervezete MATESZ KOMAROM (KOMÄRNO) 14. szerda, Jelšava 16. péntek, Vőellnce 19.30 Szalmakalap 17. szombat, Peder —„— Szalmakalap 18. vasárnap, Jablonov —Szalmakalap 19. hétfő, Rožňava 19. hátfő, Rožňava —„— Szalmakalap 15.00 Szalmakalap 20. kedd. Dlhá Ves 19.30 Szalmakalap 21. szerda, Brzotfn —Szalmakalap 22. csütörtök, Rim. Sobota —„— Szalmakalap 23. péntek, Drlenovec —Szalmakalap 24. szombat, Coltovo —> Szalmakalap 25. vasárnap, Silica —Szalmakalap 29. csütörtök, Štúrovo —Szalmakalap 30. péntek, Vyškovce —„— Szalmakalap —„— Az anya THÄLIA SZÍNHAZA KASSA (KOŠICE) 15. csütörtök, Košice 19.30 Énekes madár (premier) 17. szombat, Drienovce —Énekes madár 18. vasárnap, Medzev —„— Énekes madár 20. kedd. Veiké Kapušany —„— Énekes madár 22. csütörtök. Košice 19.00 Énekes madár 23. péntek. Dlhá Ves 19.30 Énekes madár 24. szombat. Pašková —„— Énekes madár 25. vasárnap, Seňa —„— Énekes madár 28. szerda, Fribenik —„— Két úr szolgája

Next

/
Oldalképek
Tartalom