Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-10 / 14. szám
KŰLFÖ HA VÉSZ KÖZELEG RIADÖT FÚJNAK A HALAK A lengyel tudományos kutatók rendkívül egyszerű és olcsó módszerrel állapítják meg a Visztula folyón a vízszennyezést, ugyanis édesvízi halakat — ráccsal elzárt dobozban — helyeznek ki a folyóba. Ezek az állatok azonnal „jelzést“ adnak, lia vízszennyezést észlelnek, különösen, ha az már a veszélyes fokot is túlhaladta. A tervek szerint a „jelentő halakat“ a későbbiek során kivonják a „szolgálatból“, automatikusan működő szivattyúkkal váltják fel őket, és folyamatosan, meghatározott időnként vízmintákat vesznek. A vízanalízis adatait központi komputerbe továbbítják, amely, ha a szennyeződés foka túllépi a tűréshatárt, azonnal riaszt. Ezt követően — ugyancsak automatikusan — a szóban forgó folyószakaszokba víztárolókból friss vizet vezetnek, mely a veszélyes szenynyezúsi hullámot méregteleníti, semlegesíti, higítja. (Volksstimme) A HOROG ROSSZ EMLÉKET KELT A HALBAN J. Bcnkema holland zoológus (Groningeni Állami Egyetem) érdekes kísérletet végzett jelölt halakkal. A jelzett pontyokat kis tavakban helyezte el, majd különféle horogtípusokkal és csalikkal fogdosta őket. A horogra került halakat kiemelte a vízből, majd leolvasta jelzésüket, ezután visszarakta őket a vízbe. Az első napon mindegyik tóban igen könnyen „lépremen« tek“ a halak, a későbbiekben azonban megszűnt a gyakori kapás. Az első kísérletben átlag félóránként volt kapás, egy héttel később már csak minden harmadik óra hozott horgászszerencsét. Egy hét leforgása alatt nagyon lecsökkent a kapás, és Benkema arra a következtetésre jutott, hogy azok a halak, amelyek egyszer már gyanútlanul bekaptak felcsalizott horgot, másodszor már rendkívül óvatcsak, hiszen megjegyzik a kellemetlen emléket. A pontyoknál ezek az emlékek csak néhány hónapra „raktározódnak“, következő év tavaszán újból „naivak“, és hajlamosak horogra akadni. Vagy másfél éve történt, h‘?gy egy különösen jó halászhelyre akadtam, s megfelelő időjárás esetén ott mindig biztos volt a fogás. Általában co.npók akadtak, de közben horogra került egy egy ponty is. Azon őszi napon is vagy öl compó és két darab másfél kiló körüli ponty volt a zsákmány. Gondoltam mivel kicsi a családunk, a munkatársaimnak is juttatok belőlük. Ggy is gyakran mondogatták, hogy rájuk soha sem gondolok. így aztán majdnem minden halszerelő kollégának jutott, de csak majdnem, mert az egyik kolléganő kimaradt az osztáskor. Ugyanis későn mondta, hogy az ó családja is igen szereti a halat. Ёп megígértem, hogy az első alkalommal ők lesznek marad. MüK ásnap szintén kimentem, s ■ ■ újra sikerült a jogás, amit ritkán mondhat el az ember manapság. Örültem, hogy így történt, s nem kell szégyenkeznem, hogy csak ígérgetek, de nem adok. Miért ne adna az ember, ha van mit? így azután átadtam ajándékomat, jó étvágyat kívánva hozzá. Csak ügy mellesleg megkérdeztem a kolléganőt, hogy a férje nem akar-e horgász lenni? Másnap azzal jött, hogy a hal igen ízlett, finom volt, sikerült szálka nyelés nélkül elfogyasztani. Párocskája azt üzent, neki ahhoz nincs türelme, hogy velem őrákhosszat vagy talán naphosszat kint üljön és a vizet bámul/a. Telt az idő. Elmúlt a tél. A Nap sugarai régen száműzték a havat, amikor a férjjel találkoztam. Beszélgettünk, többek között a halászatról is. Megkérdeztem, nincs-e kedve kijönni velem egyszer-kétszer horgászni. Beleegyezett, csupán a felkelés terén akadt egy kis vlelsők, még ha nekem nem is beadta a derekát. Másnap három órakor indultunk. Rosszul kezdődött az egész. Eltelt a hajnal, a reggel, már lassan a dél közeledett, de egy fia hal nem akadt a horogra. Tudtam, hogy ez rossz hatással lesz rá, de hát mit tehettem. Erőszakkal nem akaszthattam halat a horogra. Így ment ez még vagy háromnégy alkalommal. Láttam, kezdi ünnl a dolgot. De fene a halait, legalább egyet fognánk — gondoltam, bezzeg megjönne a kedve. Azonban nem történt semmi. Jött a vasárnap, de társam nem jelentkezett. így hát kénytelen voltam egyedül kimenni a vízhez. Nálam ez már szokás. Szeretem a terméseztet, s ha szabad időm van és az időjárás is kedvez, a vízparton pihenek csak igazán. Ekkor is a megszokott helyünk felé bandukoltam, s közben azon bánkódtam, hogy ennyire csalódtam benne. Mi lenne-, ha mindig és mindenki megrakott tarisznyával men ■ Terítéken a két ponty és egy márna — jő fogás volt (A szerző felvétele) tűnk. Még pihenő napon is ко- ne el a víztől? Rövid időn belül rán keljen? — hajtogatta. az összes halat kipusztítanánk, Nem volt könnyű meggyőz- ami így sincs kizárva, mert a nőm öt. Magyaráztam neki a víz szennyeződésével arányosan természet szépségéről, a mada- csökken vizeinkben a hal. Közrak daláról, a felkelő napról és ben elértem a kiszemelt helyet, a reggeli friss levegőről. Végül felcsaliztam a horgokat, egyiket kukacra, másikat lótetűre s áu adtam magam a természet varázsának. A hajnali szellő ittott átsuhant a part menti bokrok között. Megcirógatott, mintha csak mondaná, a mai napon szerencséd lesz. A valóság azonban más volt. A kukacra csallzott horgol meg-meg rángatta holmi féle éhes dévér, de a lótetű egyelőre nyugodtan ázott a folyó eléggé szennyes vizében. Egyszer csak kapást véltem. Kézbe vettem a botot, lestem, vártam, de hiába. Kiemeltem a horgot s látom ám, hogy a csali fele hiányi zik. Felcsalizva visszadobtam a horgot az előző helyre, s bodor füstöt fújva vártam a következő kapusra, ami nem ts sokáig váratott magára. Most már résen voltam, s a második rántásnál határozottan bevágtam. Bizonyára elakadt, gondoltam, mert nem akart jönni, — vagy talán mégis, villant át az agyamon. Óvatosan húztam egyet a zsinegen, s ekkor megindult a vízfolyás irányában leijeié. Megvagy! — gondoltam. Most már tudtam, hogy hal van a horgon, sőt nem is ktcst, mert elkeseredetten védekezett, de egyelőre nem mutatkozott. Tíz vagy tizenöt perces huzavona után végre láttam. Jókora márna volt. Akkorát még csak nem ts láttam azelőtt. Nehezen adta be a derekát, valahogy nem volt ínyére a partközelség. Ekkor jött a nehezebbje. A part meredek volt, így egyedül nehezen ment a szákolása, de sikerült. Még néhány pillanat, s ott feküdt előttem a parton, egyet-egyet dobva magán. Homlokomon tzzadságcseppek gyöngyöztek, de az öröm nagy volt. Csak azt sajnáltam, hogy nincs itt a barátom. Összeszedtem a holmimat és hazaindultam. Odahaza mosolyogva fogadott barátom, de amikor meglátta zsákmányomat bezzeg bánta, hogy nem jött ki reggel velem. Megígérte, hogy következő alkalommal okvetlenül eljön, na szólok neki. El Is jött. Mivel én általában egy horoggal halászom, mert úgy tapasztaltam, hogy ez sokkal jobb és biztosabb, a másik horgom kezébe nyomva mondtam: itt van, próbálj te is szerencsét! Vagy tizenöt-húsz méterrel arrébb megkezdte a horgászást. Alig telt el fél óra, máris kiabált: gyere, valami van! Valóban, egy másfél kiló körüli márnát fogott. Öröme határtalan volt. Nemsokára ő is belépett a horgászok népes táborába. Azóta majdnem mindig együtt megyünk halászni. Már nem számít a korai kelés, a borús vagy esős idő. A természet és a halászat rabja lett, felesége nem kis bosszúságára. Dehát az életet még se lehet a négy fal között leélni. Mindenkinek van valamilyen szenvedélye. Az övé úgy látom a halászat lett, mely hasznos, s ami a fő: egészséges. Adamcsík Ferenc. Vágsellye (Sala nad Váhom) (New Scientist) 7. SZÁM 1971. ÁPRILIS 10. 'A Szabad Földműves szak melléklete VADASZAT e$ HALAKAT •■'avassaal a tenyésztő " örömmel várja házinyulainak első szaporodását. Minél korábban kerülnek a nyúlflólcák tenyésztésbe, annál könnyebb a továbbtenyésztésre történő kiválasztás, valamint az őszi kiállításra való kijelölés. Olykor a tenyésztő önmagában nem is tudatosítja, hogy a jóminőségű állat felnevelése érdekében milyen jelentőséggel bír a helyes takarmányozás, valamint takarmányozási technológia. Annak ellenére, hogy a vadon élő nyúl esetében, amely összes mai házi nyúlfajtáink elődje volt, nem lehetett beszélni szabályos takarmányfelvételről. A házinyű) esetében viszont ezzel szemben éppen a szabályos etetési kell kihangsúlyoznunk. Ezt főleg a szűk nevelőtér követeli meg, amelyben a házinyúl rövid életét kénytelen tölteni. A házinyúl egy etetés alkalmával több takarmányt fogyaszt, mint a vadon élő nyúl. Az utóbbinak nagy távolságokat kell megtennie és legelés közben az étkezést többször félbe kell szakítania, s búvóhelyet keresnie. A házinyúl élete ilyen szempontból természetesén kényelmesebb. Etetéskor igen fontos az időpont, a takarmány mennyisége és adagolásának módja. Az, ami a szabad természetben lényegtelen, a házi tenyészetben igen fontossá válik. A vadon élő nyúl mozgástere nincs körülhatárolva, ezért nem veszélyezteti őt közvetlenül a kokcídiózis. A kokcídiumok legnagyobb ellensége a napfény. A nyúl ürülékét a réten a nap melege rövid időn belül kiszárítja és egyúttal megöli a kokcídiumok csíráit (az oocisztákat). Ez azt jelenti, hogy az említett megbetegedés nem veszélyeztetheti komolyabban a természetben élő nyulakat. Vi- I szont zárt tartás esetén a háziňyulak ketrecében gyakori a híg vagy legalábbis a nedves ürülék. Ahol pedig nedvesség van, ott jó szaporodási környezetre találnak az oociszták és kokcídiumok, amelyek a takarmányra tapadva visszakerülhetnek a nyúl emésztőszerveibe. Ebből súlyos megbetegedés, végül pedig elhullás következhet be. Amennyiben a természetben levő életkörülményeket kívánnánk a házinyulak számára bizonyos mértékben megteremteni, úgy naponta többször kellene kisebb adagokat etetnünk. Ilyen esetben azonban nem beszélhetnénk a házinyúltartás jelentékeny gazdaságosságáról. Ezért az etetést napjában háromszor végezzük, mégpedig reggel, déltájt és az esti órákban. Reggel ivóvizet és szemestakarmányt (árpát, zabot vagy hasonlót) adunk az állatoknak, délben zöldeleséget etetünk, este pedig ismét zöldeleséget adagolunk, de a jászolba szénát vagy szárított- herefélét teszünk. Ha a zöldeleséget nem szecskázva etetjük, azt is a jászolba tesszük. Ügyelni kell arra, nehogy az adagolt takarmány érintkezésbe kerüljön a nyúlketrec padozatával, ahol a takarmány fertőződhet. Erre való tekintettel a szemestakarmányt és a reszelt répát vagy sárgarépát is vályúszerűségből etetjük, amely mindig mintaszerűen tiszta. Az adagolt takarmány menynyiségével kapcsolatosan tudnunk kell, hogy egyszerre csak annyit adagoljunk, amennyit a házinyúl négy-öt perc leforgása alatt elfogyaszt. így megakadályozzuk a takarmány ürülékkel történő bepiszkítását és az esetleges fertőzés terjedését. Ezzel a napi takarmányadagot három porcióra tudjuk osztani, amelyeket a nyulak még a fertőződés előtt elfogyasztanak. A házinyúltenyésztők köreiben igen gyakran vitatott kérdés az ivóvízellátás. Sokan vannak az itatás mellett, de eléggé jelentős a számuk azoknak is, akik ezt ellenzik. Mielőtt határoznánk, tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy a házinyúl emlős állat, amelynek szervezete hozzávetőleg 50 °/o vizet tartalmaz, sőt a nyúlfiókák esetében még 70 %-ot is. Ez azt jelenti, hogy a háziA TARTALOMBÓL + Megjegyzések a házinyulak takarmányozásához-4- Az újtípusú, barnatojású GOLDEN COMET autószez tojótyúkról-4- A háztáji tyúktartók gondjai-4- Évzáró közgyűlésen -4- A kisállatteoyésztők sikerei-4- Helyi szervezetünk tevékenységéről Jó tudni Ha lesántulnak a kislibák -4- A baromfi rühessége 0 A kampótól a csigáig 0 Oj szakkönyv 0 Vadászkutya-idomítás és az emlékképek 0 Beszélnek-e az állatok? A Csukázás izgalmakkal A Külföldi vizeken A Halásztárs nyúlnak szabályszerűen kell ivóvizet kapnia, melynek napi és darabonkénti szükséglete kereken 150 gramm naponta. Ez persze nem egy változtathatatlan napi forma, ellenkezőleg, az ivővízszükséglet a házinyúl fajtájából eredő testnagysága és a fogyasztott zöldtakarmány mennyisége szerint változik. A tenyésztőnek nagy figyelmet kell szentelnie a házinyulak téli takarmányozásáról a tavaszi, illetőleg nyári etetésre történő áttérésre. A nyúl emésztőszervei csak lassan alkalmazkodnak az új takarmányféleség feldolgozásához. Ha hirtelen, egyik napról a másikra térnénk át a nyári zöldtakarmányozásra, erős hasmenést okoznánk, amely sok esetben a nyulak elhullásával végződne. A zöldtakarmány kora tavasszal igen zsenge, ezért eleinte csak szűkösen adagoljuk a száraz szálastakarmánynyal együtt. Az emésztőszervek csak így alkalmazkodnak az új feltételekhez, mígnem a fokozatosan nagyobb zöldtakarmány adagokat is zavarmentesen feldolgozzák. Jegyezzük meg jól, hogy a házinyúl számára még a nedves zöldtakarmány sem olyanynyira veszélyes, mint amilyen veszélyes lehet a fülledt takarmány etetése. Ezért a frissen kaszált zöldtakarmányt szót kell teríteni, nem pedig kupacba rakni. Arról, hogy milyen tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat kell a házinyulak napi takarmányadagjának tartalmaznia, más alkalommal szólunk. MAAR ISTVÁN, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége KB-nak tagja, a tenyésztési szakosztály vezetője A szemcsézett takarmányon tartott nyulak hamar megszokják a szelepes itató használatát. (Kucsera Szilárd felvétele) MEGJEGYZÉSEK a házinyulak takarmányozásához
