Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. áprffi« iá A fóliás csomago lás folyamata a RESINITE-B jelű gép alkalmazása kor. •ШШ LA fiatalok varosa Minden országnak, minden népnek megvan a maga jellegzetes romanti­kája, sajátságos couleur locale-ja. A szaratovi Kommunist napilap vendé­geként a Szovjetunióban járva a szám­talan irányú kíváncsiság mellett az a vágy is hajtott, hogy közvetlenül találkozzak az orosz táj romantiká­jával, azzal a tájjal, mely szellem­­óriásokat szült és nevelt a művelt világnak, mely egy hatalmas nép mé­lyen gyökerező humanizmusának nemcsak hátterét, de éltető alapját is jelentette. Nos, a várva várt találkozás nem váratott magára sokáig. Szaratovban, ebben a Volga-parti, gazdag történel­mi múlttal rendelkező régi kereskedő városban — ahol ma oly nagyerejő gazdasági dinamizmus lüktet, mintha maga a Volga képezné annak fő ütő­erét — találkozhattam a fehér nyír­fák közt méltóságteljesen terpeszke­dő, legendás hírű orosz folyóval, a végtelenbe nyúló sztyeppékkel, az itt élő nép múltjával és jelenével, s be­pillantást nyerhettem bíztató jövőjé­be is. Mert csak úgy lehet teljes valósá­gában felmérni és értékelni az itteni nép sorsát, örömét és bánatát, gaz­dasági és társadalmi életben elért eredményeit, ha a szemlélődést tör­ténetesen a forradalmár Csenyisev­­szkij múzeumában kezdjük. Mert mindaz, ami ma itt élő valóság, az a forradalom műve, s a forradalom a forradalmároké, azoké, akik életü­ket áldozták fel a közjó érdekében. S hogy mily közel állnak egymáshoz az igazi forradalmárok, arra is ebben a múzeumban döbbentem rá. A mú­zeum egyik polcán ismerős rajz ra­gadta meg a figyelmemet. Korabeli francia újság címlapja, a múzeum lépcsőjén Petőfi szaval, alatta zász­lókat lengető tömeg köszönti a forra­dalmat. Megillctődve néztem az isme­rős képet, mely arakatlanul is a for­radalom nemzetköziségét, a népek egymásra utaltságát juttatta eszembe. A Volga-parti filozófus-forradalmár, s a Duna-parti lánglelkű költő szel­lemének nagyszerű találkozását fe­jezte ki a kép, s bár az egyikük tes­tén át nem a szabadság diadalára száguldó paripák vágtattak keresz­tül, s a másikuk testét a száműzetés, a cári börtönök nyűtték el, Szim­­birszk szülöttjének mégiscsak sike­rült megvalósítani az ő nagy álmu­kat, s kitárni a kaput a nagy lehető­ségek előtt. Múzeumi szemlélődésemet dobogás, gyermekzsivaj, suttogás zavarta meg. Az egyik alapiskola diákjai érkeztek szemléltető történelmi oktatásra. Mint megtudtam, naponta 3—4 osz­tály is megfordul a múzeumban. Itt randevűzik tehát a múlt és a jövő. Erő és öntudat forrása ez a szerény faépület, melynek oly gazdag gyűjte­ménye van a múlt század nagy gon­dolkodóinak eredeti műveiből, hogy bármelyik világhírű múzeumnak is dicséretére válna. Nagy kincs ez a szellemi örökség, de még nagyobb kincs, hogy kamatozik, hogy » neve­lést, a jövőt szolgálja. Ha már a fiatalokról van szó, meg kell említenem azt is, hogy Szaratov igazi diákváros. S hogy milyen diá­kok lakják, arról a mezőgazdasági technikumban tett látogatásom alkal­mából győződhettem meg. Nyolcszáz diák nyüzsög ebben a sokemeletes iskolaépületben, mint egy jól szerve­zett méhkasban. Jeleňa Kitajeva, az iskola többszörösen kitüntetett igaz­gatónője büszkén mondja: — Ezt az iskolát mi építettük fel. — Valóban, tanítók és diákok együtt keverték a maltert, együtt hordták a téglát, így építették fel új alma máterüket, eme­letről emeletre. S a munka szeretető ügy egybekovácsolta a tanárokat és az egész diákságot, hogy ez a tanu­lásban, a tanulók mindennapi munká­jában ma is megnyilvánul. Osztályok mennek, osztályok jönnek, de a tu­dat, a mi iskolánk tudata az marad, öröklődik, mert ápolják, őrzik ezt a tudatot. Az a kis többletmunka, az a ráfordítás, ami az új épület felépí­tésével járt, többszörösen megtérült. Az iskola kiváló felszerelését sikerült úgy széthelyezni, hogy azokat teljes mértékben kihasználhassák. Könyve­lési technikumról lévén szó, az iskola még lyukkártyás számítógépekkel is rendelkezik, a különböző kalkulációs, könyvelési gépekkel felszerelt szak­­tantermekről, automatikus audio-vi­zuális segédeszközökről nem is be­szélve. S alig pihentek meg a dolgos kezek az új iskolaépületben, a fiata­lok máris új javaslattal jöttek. Kicsi az internátus, sokan vagyunk benne —mondották —, építsünk egy újat, nagyot, modernet. A javaslatot a pe­dagógiai tanács elfogadta s egy kis utánajárás, egy kis szervezési munka után elkezdődhetett az építkezés. Mert az ilyesmi az építkezési válla­latok hozzájárulása nélkül nem megy, s az akció csak terven felül indulhat. Dehát azért terv a terv, hogy azt túl is lehessen szárnyalni, főleg ha a túlteljesítés következtében diákok százai találnak új, kényelmes otthon­ra. Este az operaházban — ez is tíz éve épült fel — a Boris Godunov-ot adták. Gondoltam, orosz operát, orosz előadásban, orosz környezetben látni — ez sem mindennapi dolog. S még­sem ez volt a legnagyobb élményem, hanem az, hogy a klasszikus zenekar­ban sehol egy kopasz fej, sehol egy őszülő haj, a zenészek átlagos élet­kora 18—20 év, fiúk és lányok ve­gyesen. Kísérőm, a mindennel törő­dő, mindenről gondoskodó Ivan Moszkvicsev magyarázta meg, hogy a városban két zenei konzervatórium is működik, a zenekar tagjai a kon­zervatórium legjobb diákjaiból kerül­nek ki. A nézőközönség pedig csupa középiskolás fiatal — diákelőadás volt aznap este. Egy másik alkalommal a Filharmó­nia zenetermébe látogattam, a moszk­vai Veszjolije ribjata (Vidám fiúk) együttesének műsorát néztem meg. A hatalmas terem színültig telve fia­talokkal. Az előadók a modern zene és éneklés minden szépségét felvo­nultatták, a közönség és a színpad között kialakult meghitt, közvetlen légkörben a fiatalság nemcsak szóra­kozott, de művelődött, nevelődött is, bár ezt ők észre se vették. Nem hiá­nyoztak a műsorból a népszerű világ­­slágerek sem, de ott volt a színpadon az orosz nép is, régi szenvedéseivel, a háborús emlékekkel, s a jövőbe ve­tett hitével és úgy vettem észre, hogy a fiatal közönségnek nagyobb műél­vezetet jelentett az ismert szovjet költők műveinek és az orosz népi muzsikának modern zenei tolmácso­lása, mint az importált ritmus. Igen, ez a fiatalság már a jövő ígérete, a szocialista építés kontinui­tásának szilárd biztosítéka. Örültem, hogy találkozhattam ezzel a fiatal­sággal, melynek öntudatos magatar­tásából, mértéktartó viselkedéséből az elhivatottság érzése, tenniakarás és világnézeti tisztánlátás tükröződik vissza. MAKRAI MIKLŰS Következik: A szomjas sztyeppe. Minden mezőgazdasági üzemben alkalmazható próbálkozás A legközelebbi években az élelmi­szerpiacon egyre nagyobb áruböség várható. A városi vevő már nem elég­szik meg azzal, ha például a vásárolt kisebb mennyiségű zöldség, esetleg málna, szamóca, barack, szőlő vagy alma a szállítás során rárakódott porrétegtől belepve kerül táskájába. Szívesebben vásárolja ún. fogyasztói csomagolásban az árut. A sorállás Is megszűnne az üzletekben, mert mére­­getés nélkül, gyorsan menne az ela­dás. Az üzleti szervezetek Is szíve­sen vennék ezt, mert állandóan mun­kaerőhiányra panaszkodnak, viszont a legtöbb faluban sok a foglalkozás nélküli, csomagolást szívesen vállaló női munkaerő. Több probléma megol­dását segítené elő egyidöben kisebb­­nagyobb mértékben, ha a fogyasztói árucsomagolást már a mezőgazdasági üzemekben végezhetnénk el. A fentieken kívül mindinkább elő­térbe kerül az élelmiszerek eladásá­nak kultúrája és általános higiéniája. Ez cselekvésre késztetett bennünket is. A Bratislaval Élelmiszeripari Ku­tatóintézethez fordultunk tanácsért, mielőtt munkába állítottuk volna kis csomagológépünket. Azt tanácsolták az intézet dolgozói, köztük Tvarožek Vlastimil mérnök, hogy nálunk a Vá­sárvámosi (Trhové Mýto) Egységes Földművesszövetkezetben próbálkoz­zunk egy igen egyszerű csomagolási módszer bevezetésével, az úgyneve­zett zsugorodó fólia, vagyis műanyag­lepel alkalmazásával. így ezzel kezd­tünk kísérletezni, hogy legalább egy­szerű formájában megízleljük a szám­talanszor, de konkrét célkitűzés nél­kül hangoztatott műszaki forradalom egyik vívmányát. Mivel a gyakorlati „ezt hogyan vé­­gezzem“-hez az üres szó ma már nem elég, ezért az „ezt miért így te­gyem“ felöl is érdeklődtünk, elmond­hatok egy-két dolgot a leglényege­sebbek közül. A zsugorodó fóliát az ún. termoplasztból készítik fúvással A fóliahegesztő góp es zsugorító alagút képezi együttesen a csehszlovák gyártmányú csomagoló vonalat vagy nyomással. Eközben az anyag molekulái egyirányban vagy kétirány­­ban rendeződnek, miáltal kialakul a zsugorodás tulajdonsága. Ezt az új tulajdonságot úgy magyarázzák a hozzáértő szakemberek, hogy a meg­nyúlt molekula-csoportok (képzel­jünk magunk elé egy léckerítést), az anyag felmelegítésekor eredeti mére­teikre képesek visszaformálódni. Mérsékelhető zsugorodású fóliát is gyárt a vegyipar, amelyek összehúzó­dásakor még a puha gyümölcsféle­ségeket sem nyomja meg, mert ha akadályt érez, zsugorodása megáll. Ez a fóliaféleség a kényesebb áruk cso­magolásakor használható. Milyen előnyökkel jár a kerti ter­mények zsugorodó fóliába történő csomagolása? • Megvédi az árut a külső hatá­soktól, s kézzel való fogdosáskor, át­rakáskor is biztosítja tisztaságát és higiéniai kifogástalanságát; # az élelmiszert megvédi a mikró­­bák behatolásától és nem engedi megromlani; • csökkenti az elpárolgás okozta súlyveszteséget; 0 a műanyag lepel átlátszó és le­hetővé teszi az áru szemmeltartását; • hatékony reklámot tesz lehető­vé, mert a fólia többszínű kép- és szövegnyomással látható el. Csehszlovákiában ezidőszerint a Mo­ravský Beroun-i GFANITOL nemzeti vállalat gyárt magasnyomású polieti­lén (PE) bázisú zsugorodó fóliát, de kísérleti gyártást már a SLOVNAFT nemzeti vállalat is megkezdte Brati­­slavában. Külföldön többféle automata Illető­leg félautomata élelmiszercsomagoló rendszert alkalmaznak zsugorodó fó­liák felhasználásával. Körülményeink közepette két különféle rendszer al­kalmazása jöhetett számításba. Felté­telezem, hogy több helyen érdeklődés mutatkozik majd valamelyik módszer iránt. Nálunk az első módszer hasz­nálata mellett döntöttünk és próba­képpen ezt alkalmazuk. A RESINITE-6 ELEĹMISZERCSOMAGOL0 A Bratislaval Élelmiszeripari Kuta­tóintézet közbenjárásával Finnország­ból megrendelt RESINITE-6 jelzésű gép felhasználható többek között gyümölcs és zöldség csomagolására, de általában minden olyan élelmiszer csomagolására, amely nem túlságo­san nedves felületű. Csomagolható vele például vágott pecsenyebaromfi, galamb, porciózott házinyúl, gyöngy­tyúk és más húsféleség, továbbá juh­sajt, füstölt sajt és egyebek. Ez a gép villanyárammal működik és 150—350 mm nagyságú tálcára ra­kott árut csomagol. A gépet bárki kezelhet! különösebb szakképzettség nélkül. Először a kí­vánt hőfokot kell beállítani, hogy a fólia jól ráhúzódjon az árura. A meg­felelő szélességű fóliatekercs a gép­ben kap helyet. A kihúzott fóliára kerül az alátét tálca a terménnyel, ezen áthajtjuk a műanyag lepett és széleit kifeszítve a tálca alá dugjuk. A csomagot a meleg fémalététre he­lyezzük, ahol összeforr. A tálca lehet karton vagy műanyag. A kis felszerelést a THOMEKO cég gyártja Helsinkiben. A mindössze öt­ven dollárba kerülő gép oly egyszerű, hogy hasonlót bármelyik műhelyünk ügyesebb mesteremberei Is szerkeszt­hetnének. CSOMAGOLÓ VONAL Ez két különálló, csehszlovák gyárt­mányú gépből áll. Egyik a hegesztő gép, másik pedig a zsugorító alagút. A hegesztő gép hordozható és bár­milyen asztalon működésbe állítható. Fö része a keret, két pólussal, amely­be villanyáramot vezetünk, hogy el­érje a fólia olvadási hőfokát. A gépet 220 V-os áramkörre kapcsolhatjuk. A fóliák hegesztését a hegesztőkar lenyomásával végezzük, í A további rész a mozgó szalagból és az alagútból áll. Villanyárammal fűtött levegőt ventillátor hajtja az alagúton áthaladó csomagolt gyü­mölcsre vagy más árura. A hőfok és a mozgó szalag haladási sebessége állítható. A kellő hőfokot termosztát szabályozza. A hő hatására a zsugo­rodó fólia ráhúzódik, rászlvódik az árura. A felszerelést hazai gyár állítja elő (Závody elektrotepelných zafízenl, Praha — výrobná Rychnov u Jablon­­ce). A fóliahegesztő gép ára 9 600 ko­rona, a zsugorító alagút ára 15 000 korona. Ügy hiszem a mezőgazdasági ter­mékek értékesítése terén egy lépés­sel tovább kell lépnie minden mező­­gazdasági üzemnek és keresnie szük­séges a jövőbe mutató módszerek ki­próbálását és fokozatos bevezetését. Ezt tettük mi is a minden mezőgaz­dasági üzemben alkalmazható pró­bálkozásunkkal. CSÖMÖR GÉZA, a Vásárvámosi (Trhové Mýto) EFSZ elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom