Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-03 / 13. szám
Nyugodtan mondhatjuk, hogy napjainkban egyik legnagyobb problémánk a méhek táplálása. A mezőgazdaság fejlődése nagy kihatással van a méhek életére s maga után vonja a méhészet fejlődését is. Mindkettőnek együtt kell haladnia a fejlődéssel, mert egymástól a kettőt elválasztani nem Is lehet. Az ember beavatkozása által napról-napra szűkülnek a méhek természetes legelői a kultúrnövények javára, s ezáltal megváltozik az egyensúly a méhek táplálkozásában is. Mivel az ember számára mindkettő fontos, az egyensúlyváltozást a méhek életébe való beavatkozásával iparkodik kárpótolni. A méhek alaptápláléka a méz és a virágpor. Mindkettő egyformán fontos életük fenntartásához. Táplálkozásuk egyensúlyának a megbomlását a természetes legelők szűkülésével a tavaszi és nyárvégi virágporhiányban látom. Egy nagy család évi virágporszükséglete 25—40 kg. A virágpor szerepe: 1. a kifejlett méheket táplálja, 2. a dajkaméhek garatmirigyét megduzzasztja, működésre képessé teszi, vagyis az álcák eleségének mennyiségét és minőségét biztosítja. Ahogy a mézet tudjuk pótolni cukorral, a virágpor is helyettesíthető egyéb anyagokkal. Amíg az előbbi nagyon elterjedt, annál kevésbé az utóbbi. A virágpor pótlására az utóbbi évtizedben az ember többféle fehérje tartalmú anyagot megpróbált kisebb-nagyobb sikerrel. Ezt a problémát a tudományos dolgozók is előtérbe helyezték és a szakirodalom is sokat foglalkozott vele. Annak ellenére, hogy a kísérleti állomások dolgozói ajánlották az egyes anyagok igénybe vételét, használatuk a gyakorlatban ellentmondásokba ütközött. Igaz, hogy minden akció reakciót vált ki, és az újat az idősebbek nehezen fogadják el. írásomban a legújabb kísérleti eredmények alapján, továbbá a hazai és külföldi irodalom tanulmányozása révén ismertetem a természetes virágport helyettesítő anyagok értékét. Ha már egyszer a tudományos kísérletek adatai kezünkben vannak, ezt az álcák fejlődésének szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül. séges építő anyagokat a virágporból, illetve az ezt pótló anyagokból nyeri. A méz mint tápanyag a méheknek csak az életük fenntartásához és testük energiagyártásához szükséges. Nézzük csak az álca táplálkozásának sorrendjét. Az anya a petét a sejt aljára helyezi. A pete — akárcsak a tojás — tartalmazza az álca kifejlődéséhez szükséges anyagokat. A petében megfelelő hőmérséklet mellett, három napon keresztül fejlődik ki az álca, tehát a szív, az emésztőszerv, a légzőszerv és az idegrendszer. Ezek a szervek az álca létrejötte hogy 407 egészséges méh közül csak 62 %-ának van kifejlődve kellőképpen a garatmirigye, 32 %-ának közepesen, és a 6 %-nak rosszul. A nosémában szenvedő méheknél ez még rosszabb. A megvizsgált 407 méh közül csak 22 %-nak volt jól kifejlődve a garatmirigye, 32 %-nak közepesen és 41 %na к nagyon rosszul. A rosszul táplált álca szervezete nehezebben tud védekezni a fertőző betegségekkel szemben. A gyakorlatból is tudjuk, hogy száraz vlrágporhiányos nyár után terjed a noséma. A tápanyagok hatása az álcák fejlődésére A gyakorlatban tapasztaljuk, hogy a méhcsaládok nem fejlődnek egyformán, sőt egyenlő erejű családok is különböző teljesítményt nyújtanak. Ennek több oka van. A tudományos vizsgálatok szerint az egyik legnagyobb ok az álcák táplálásában rejlik. A siker alapja, hogy miiyen mértékben sikerül a családoknak fejlett, egészséges és ellenálló utódokiat nevelni, amelyek a kívánt feladatokat minden esetben teljesíteni tudják. Ez pedig a gyűjtés, építés és álcanevelés. Minden élő szervezet fejlődésénél az a legfontosabb, hogy növekedése idején testének építéséhez kellő mennyiségű építő anyagokhoz (fehérjék, ásványi sók) jusson. A méh a testéhez szükután azonnal működnek. Az álca táplálását a méhek végzik, és ettől az etetéstől függ, hogy életképes, hivatásának eleget tevő utód válik-e majd belőle. Igaz, hogy az álca fejlődését a hőmérséklet befolyásolja, de fejlődésének alapja a táplálkozás, a táplálék összetétele. Az álca tápláléka az ismert tápanyagokból áll: fehérjék, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok, kisebb részben zsírok és glicidek. Megfelelően az álcát csak a fiatal méhek táplálhatják, mert ezek garatmirigye van legjobban kifejlődve, az álcák táplálásához. A garatmirigy működését pedig csak a virágpor fogyasztása teszi lehetővé. A kísérletek bizonyítják, A virágpor és a méhek életének ideje között szoros kapcsolat van. Rövid életűek azok a fiatal méhek, amelyeknek fejlődésük virágporhiányos évszakban történt. A telelő méhek hosszú életűek, mert a tél beállta előtt sok virágport fogyasztottak, testük fehérjetartalmának növelése végett. A különféle virágok pora sem egyenértékű, ugyanúgy mint a virágport pótló anyagoké. Az erdei fenyő virágpora nem duzzasztja meg a dajkaméhek mirigyét, pedig a méhek bőségesen hordják. A korai virágporok között igen tápláló az égerfáé. Nagy zsírtartalmú a repce és a gyermekláncfű virágpora. Az ásványi anyag tartalom is változatos. Egy kiló szójaHszt annyit nyújt ezekből az anyagokból a méheknek, amennyit egy kiló mogyoró virágpor. A jó virágporpótlók több fehérjét tartalmaznak, mint a virágporok. íme a kísérletek öszszehasonlítása: Virágpor 20—25 % fehérjét Szárított tej 35—36 % fehérjét Szójaliszt 42—48 % fehérjét Élesztő 50 % fehérjét Igaz, hogy a fehérjék emészthetőségük szempontjából különböznek, de a kísérletek bebizonyították, hogy az értékesebb virágporpótlók egyenértékűek a közepes minőségű természetes virágporral. Zárjunk ki minden kétséget, hogy a megfelelő virágporpótlón nevelt méhek rövidebb életűek, vagy fejlődésük folyamán tápanyaghiányban szenvednének. A méhek a virágport a hordásban kedvező évszakban, tavasszal és nyáron készletként felhalmozzák a kaptárban. Ezek szerint a pótló anyagokat sosem fogyasztják tisztán, hanem a természetes virágporral együtt. A virágporpótló anyagok a virágporkészlet egyensúlyban történő tartását is elősegítik. A virágpor pótlására kora tavasszal és száraz nyár vége felé van szükség, ha nincsenek kellő hordási lehetőségek. A pótló anyagok helytelen használatával több kárt okozhatunk, mint hasznot. Ezért a kezdő méhészek csak tapasztaltabb méhészektől fogadjanak el errevonatkozó tanácsot, jómagam tíz éven keresztül rendszeresen dolgozom ezekkel a virágport pótló anyagokkal s egyes fajtáival meglepő eredményeket értem el. Az elmúlt két évben a nyers pékélesztő használatát szorgalmaztam. Ez a legtöbb méhész előtt ismeretlen, talán Ijesztő is a méz erjedése végett. Én az eredménnyel elégedett vagyok, sőt a legbeváltabb pótlóanyagok közé sorolom. Elkészítése pontos bevezetésénél először óvatosságból kísérleti összehasonlítást végeztem, hogy az eredményről meggyőződjem. Az élesztő használatával tavaly a „Včelár“ Júniusi száma is foglalkozott, ahol szintén nagyon ajánlották. Igaz, olyan hangokat is hallottam, hogy egy méhész a kellő ismeretek nélkül használta a nyers pékélesztőt, figyelmen kívül hagyva az eleség elkészítésének technológiáját s ez a méhek megbetegedéséhez, sőt pusztulásához vezetett. Ezt a példát nem ijesztésnek szántam, de nagyon fontos az óvatosság. Válasszuk meg a tanácsadókat, mert az ilyen balszerencsés tanács bizalmatlanságot kelt a kezdő méhészek körében. A virágporpótló anyagok etetésével egy későbbi cikkben foglalkozom. Végezetül: az álcák etetésénél a tápanyag értéke és öszszetétele határozza meg az utódok egészségi állapotát, fejlettségét, ellenálló képességét, hosszabb életét, a garat és viasztermő mirigy fejlettségét. Q ANTAL ZOLTÁN 7. SZÁM KERTESZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szakmellékleté ,.: • Az. utóbbi években a ker** tészkedők száma napról napra növekszik. Nemcsak a telkek kiosztásával jönnek létre újabb és újabb kertek, de a városok lakói is hozzájutnak kisebb-nagyobb kerti földhöz. Természetes, hogy a birtokunkban levő területet azután igyekszünk „maximálisan“ kihasználni, a család évi zöldségszűkségletét kitermelni. Iparkodásunknak a legtöbb esetben meg is van a látszata. Ám a kert berendezése, illetve az egyes növények elhelyezése sok kertészkedőnek gondot okoz. A zöldségtermesztés területén kevésbé jártas egyének mellé is foghatnak az egyes növények helyének megállapításánál. Hiszen köztudott, hogy amíg az egyik növény a frissen trágyázott talajban te-A vetésforgót a növények azonos biológiai tulajdonságai, táplálóanyag iránti igényei, tenyészidejűk stb. figyelembevételével állapítjuk meg. Mi a fontosabb zöldségnövényeket trágya-, illetve táplálóanyag-igényük szerinti csoportosításban állítottuk be az alábbi háromszakaszos vetésforgóba: Zöldségkertünket osszuk fel három részre: I.—II.—III. szakaszra, de hagyjunk területeket az évelő zöldségféléknek (pl. torma) is. Az első szakaszt trágyázzuk meg pl. 1971- ben, a másodikat 1972-ben, a harmadikat 1973-ben. A trágyázást igénylő növények így minden évben másik szakaszba kerülnek, míg a 4. évben (1974) visszakerülnek az 1971-es kiindulási területre. , I. szakasz a friss trágyázást igénylő növények szakasza: — káposztafélék, — csucsorfélék (paprika, paradicsom), — kabakosok (uborka, tök, dinnye) és — egyéb trágyaigényes zöldségek. II. szakasz az előző évben trágyázott talajt kedvelő növények szakasza: — gyökérfélék (sárgarépa, petrezselyem, cékla stb.), — hagymafélék (vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma), VETÉSFORGÓ A KISKERTBEN rém jól, a másik a trágyázás utáni második, sőt harmadik évben ad nagy termést. Tanácsos tehát, hogy a jelenlegi ismereteinknek megfelelően a növények életszükségletének figyelembevételével jelöljük ki az ágyásokat a zöldségesben. Ezt a munkát megkönnyíti, ha bizonyos vetésforgó szerint termelünk. A zöldségféléket trágyaigényük alapján csoportokba oszthatjuk. Ha eszerint termeljük őket, évről évre olyan helyre kerülnek, amely trágyaigényük szerint számukra a legmegfelelőbb. Természetes, hogy csak az egyéves növények termelhetők előre megtervezett vetésforgóban. Az évelő zöldségféléket vetésforgón kívüli területen termeljük, mert ezek 8—10 évig egy helyen is jól terem nek. A jő kertészek arra törekednek, hogy egyazon területen minél többször termeljenek egy év alatt. Minél jobb szakember valaki, annál nagyobb lehet a zöldségesében a területkihasználás foka. HÁROMSZAKASZOS VETÉSFORGÓ A hármas vetésforgó háromszakaszos, tehát hároméves. A 3 szakasz természetesen 3 táblán, de 6—9 táblán, ágyásban is elhelyezhető. 1971. ÁPRILIS 3. • Fokhagymagondok • A gyógy- és illóolajnövények termesztéséről Becsületes munka — kiváló eredmény • Amit az almafalisztharmatról tudni kell. V. • Ifjítás • Áprilisi figyelmeztető • Kevésbé ismert kerti növényünk az articsóka • Oj szakkönyv • Méhek itatása a kaptárban t Egyszerű cukorlepény • A korai hordás kihasználása, közepes családokkal • Sok kicsi, sokra megy • A tápanyagok hatása az álcák fejlődésére — a retekfajták, — saláta, spenót. III. szakasz a trágyázás harmadik évében jól termő növények szakasza: — hüvelyesek. Vetésforgón kívüli szakasz: spárga, torma stb. Az egyes zöldségfélék termesztését a vetésforgóban való elhelyezésük szerinti sorrendben tárgyaljuk. 1. AZ I. SZAKASZ NÖVÉNYEI. Frissen trágyázott talajt, sok tápanyagot igénylő zöldségfélék. a) Káposztafélék. A káposztafélék hőigénye csekély. Palántáik kiültetés után —1, —8 °C hideget is kibírnak. A termesztés első évében csak vegetatív részeket (leveleket, szárat) fejlesztenek. Kedvező fejlődésükhöz sok víz és tápanyag szükséges. Fejeskáposzta Van rövid, közepes és hoszszú tenyészidejű fejes káposzta. A rövid tenyészidejűeket kettőstermesztésben akár elő-, akár utóveteményként is termeszthetjük. Előző esetben július közepére letakarul, utóbbi esetben júniusban ültetjük és szeptemberben szedhetjük. A hosszú tenyészidejű káposzta fő termény. (Folytatás a 2. oldalon.)
