Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-03 / 13. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 3. Magyarország felszabadításának 26. évfordulója Április negyedikén ünnepli a szomszédos Magyar Népköztársaság népe a Szovjethadsereg általi felszabadításának huszonhatodik évfordulóját. A huszonhat évvel ezelőtti felszabadító harcokban a 2. és 3. ukrán front alakulatai vettek részt, amelyek a balatoni védelmi akció sikeres befejezése után hozzáláttak Magyarország felszabadításáért folyó harcok második szakaszának, a Bécs ellen irányuló támadó akció kibontakoztatásához, amely április negyedikén Magyarország területének teljes felszabadítását eredményezte. A Horthy fasizmustól megszabadított magyar nép a huszonhat szabad esztendő alatt létrehozta és megszilárdította a munkások és parasztok államát, gyökeresen megváltoztatta az ország gazdasági életét. Az egykori félfeudális viszonyokat tükröző gazdasági életet korszerű szocialista iparra és virágzó szocialista mezőgazdaságra támaszkodó gazdasági élet váltotta fel, amely a dolgozó nép életkörülményeinek lényeges javulásához vezetett. A Magyar Népköztársaság a fejlődés jelenlegi szakaszában — a szocialista fejlődés általános irányának megfelelően — az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésének folyamatában van. Módosítják a választójogi törvényt, növelik a tanácsok önállóságát, fokozzák a szakszervezet szerepét és a dolgozó tömegek részvételét a közügyek megoldásában. Az ország gazdasági életének fejlesztésében nagy jelentősége van a gazdasági reformnak, az irányítás új rendszerének, amely a szocialista tervgazdálkodást a közgazdasági szabályokkal, az üzemvezetés nagyobb önállóságával valósítja meg. A gazdasági reform célja a munka hatékonyságának növelése volt. Azt tapasztaljuk, hogy az új mechanizmusként emlegetett reformok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Meggyorsult a gazdaság fejlődésének üteme, rugalmasabbá vált a vezetés, amit az is bizonyít, hogy a tényleges társadalmi szükségletekre időben, illetve gyorsan reagál. Mint azt Kádár elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is hangsúlyozta: nem valami újítási mánia ösztönözte a magyar elvtársakat arra, hogy a politikai és a gazdasági munkában, valamint a kulturális élet szakaszán új módszereket alkalmazzanak, hanem az a törekvés, hogy választ adjanak a szocializmus építése közben jelentkező kérdésekre. Tehát a problémák megoldási módjának kidolgozásakor a magyar elvtársak a marxista-leninista elméletből, a jelen valóság reális tényeiből és a szocialista célokból indultak ki. Ezért nem véletlen az sem, hogy a gazdasági, valamint a társadalmi élet irányításának új rendszerét az egész dolgozó magyar társadalom támogatja. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocializmus építésének menetében j arra törekszik, hogy elválaszthatat- , lan egységnek fogja fel és egyaránt j figyelembe vegye a nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeket, és az ország adottságait, a magyar nép történelmi hagyományait, nemzeti sajátosságait. Mindebből törvényszerűen következik, hogy ezt a sajátosnak tűnő „magyar politikai vonalvezetést“ a kommunista és munkáspártok óriási többsége is támogatja, marxista-leninista irányvonalnak, nem pedig valamilyen „külön útnak“ te- j kinti. A szomszédos Magyar Népköztársaság eredményei bennünket is lelkesítenek, mert tudatában vagyunk annak, hogy azok hozzájárulást jelentenek a közös műhöz, erősítik a szocialista országok közösségének politikai és gazdasági erejét, s fokozzák nemzetközi tekintélyét. S ugyanakkor csak az elismerés hangján beszélhetünk azokról a törekvésekről is, amelyek a KGST keretébe tartozó szocialista országok sokrétegű együttműködésének fejlesztését, a nemzeti érdekeket összehangoló gazdasági integráció teljes kibontakoztatását szolgálják. A felszabadulásának huszonhatodik évfordulóját ünneplő magyar népnek, az azonos osztályérdekekért és célokért küzdő harci szövetségesünknek szívből kívánjuk, hogy sikeresen old- J ja meg a társadalom felemelkedéséhez, a szocializmus teljes gyözelmé- j hez vezető politikai, gazdasági és j kulturális feladatait. 1 Ülésezett a Szövetségi Gyűlés A Szövetségi Gyűlés múltheti ülése fontos kérdésekről tárgyalt. A napirend első pontjaként dr. Dalibor Hanes, a Szövetségi Gyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a bel- és külpolitikai, valamint gazdasági kérdésekről. A CSKP megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy tapasztalatokat merítünk a párt történelméből, hogy a megkezdett munkánkat újult erővel folytathassuk. Méltatta továbbá azt az össznépi mozgalmat, amely a szocialista munkaverseny széleskörű kibontakozásában, s értékes kötelezettségvállalások sokaságában jut kifejezésre. Foglalkozott hazánk gazdasági kapcsolataival. Megállapította, hogy a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolataink kielégítően fejlődnek, tehát helyzetünk — a kisebb fogyatékosságok ellenére — kedvezőnek mondható. Hanes elvtárs méltatta továbbá a CSKP KB decemberi plénumát és a Nemzeti Front országos konferenciáját. Majd arról beszélt, hogy meg kell értetnünk mindenkivel, de főleg a fiatalokkal, hogy helyes úton haladunk, s ezért el kell érnünk azt, hogy azonosítsák magukat elgondolásainkkal. A legközelebbi feladatainkkal kapcsolatban a Szövetségi Gyűlés elnöke kijelentete, hogy a föderáció tavalyi zárszámadásáról folytatott tanácskozások alkalmából fény derült óriási tartalékainkra, amelyeket mielőbb fel kell használnunk. Ezzel egyidőben teljes figyelmet kell szentelnünk a KGST 23. és 24. ülésén vállalt kötelezettségeinknek, vagyis teljesítenünk kell a "testvéri szocialista országokkal való kooperáció és integráció elmélyítésével — s a népgazdaságunk fejlesztésével járó feladatainkat. Az államhatalom szerveibe való választásokkal kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy gondos előkészítésre van szükség, hogy a népet a szocializmus ügyéhez hű emberek képviseljék. Az ülés napirendjén szerepelt a Szövetségi Gyűlés elnökhelyetteseinek megválasztása is. A javaslatot T. Trávníőek, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökhelyettese terjesztette elő. Az elnökhelyettesi tisztségekbe J. Cernýt és R. Peterát választották meg. A képviselők két törvényjavaslatot is megtárgyalták és törvénnyé minősítették. Az egyik törvényjavaslat a Szövetségi Gyűlés ügyrendjét szabályozó törvény módosítására, illetve kiegészítésére irányult. A másik törvényjavaslat pedig a szociális gazdasági tájékoztatások egységes rendszerét szabályozza és a Szovjetunió példájára a szocialista népgazdasági nyilvántartást célozza. Ennek a gazdaságosság érdekében az egész országban egységesen megvalósítandó nyilvántartási rendszernek az elveit a többi szocialista ország is átvette, és saját igényeinek megfelelően továbbfejlesztette. Az új törvény küldetése a gazdaságosság és az észszerűség biztosítása, a felesleges megállapítások, felmérések és kimutatások kiküszöbölésével. A konszolidálódás útján A CSEMADOK március 29-én tartott központi bizottsági ülése behatóan elemezte azokat a fogyatékosságokat, amelyek a politikai és társadalmi válság idején, tehát 19B8 januárja utáni időszakban a kulturális szövetségünk munkájában előfordultak. A helyzet reális felmérésében természetesen komoly jelentőséggel bír, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságában levő kommunisták tárgyilagosan ítélték meg a szervezet működését és nem zárkóztak el attól sem, hogy a saját munkájukat bírálat tárgyává tegyék. A CSEMADOK működésében előforduló helytelenségek őszinte feltárásában nagy segítséget nyújtott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének következtetése, amit dr. L. Pezlár elvtárs, a Központi Bizottság titkára ismertetett. Ez a következtetés, amely átfogó politikai értékelést nyújtott a CSEMADOK működéséről, megállapította, hogy a kulturális szövetségünk húsz éven keresztül becsületesen teljesítette küldetését, s mint pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának segítőtársa nagy érdemeket szerzett a csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista nevelésében. Az értékelés, amit a CSEMADOK Központi Bizottsága is magáévá tett, egyben megállapítja azt a sajnálatos tényt is, hogy az 1968-ban kialakult politikai válság, amely a jobboldali opportunisták és a szocializmus nyílt ellenségeinek aktivizálódásával magyarázható, a CSEMADOK életében is veszélyes jelenségekhez vezetett. A CSEMADOK egyes vezető személyiségeinek jobboldali opportunizmusa és nacionalista törekvése főleg abban jutott kifejezésre, hogy a kulturális-népnevelő küldetéssel meblzott szervezetet társadalmi-politikai szervezetté, a csehszlovákiai magyar dolgozók nemzetiségi érdekeit képviselő párttá akarták formálni, tehát közvetve tagadták a kommunista párt vezető szerepének létjogosultságát. Majd 1968. augusztus 21-e után közös platformra léptek a proletár internacionalizmus eszméit lábbal tipró szocializmus és szovjetellenes erőkkel. A CSEMADOK Központi Bizottsága — abból a célból, hogy a konszolidációs folyamatot meggyorsítsa, elfogadta Dobos Lászlónak, a KB volt elnökének lemondását, 24 személyt törölt, illetve kizárt a sorai közül és két tagot az ellenőrző bizottságból. A Központi Bizottság elnökéül Fábri István elvtárs, vezető titkárnak Varga Béla, titkárnak pedig Varga János lett megválasztva. A 13 tagú elnökségbe — az elnök és a titkárok mellett — Csikmák Imre, Dr. Fónod Zoltán, Gáspár Tibor, Molnár János, Tolvaj Bertalan, Kulcsár Tibor, Rácz Olivér, Mag Gyula, Krocsány Dezső és Rados Pál lett beválasztva. A Központi Bizottság levelet küldött a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának, melyben hitet tesz a pártunk marxista-leninista alapokon megújhódott politikája mellett. Д világ jövője a kommunizmus VASIL BILAK ELVTÄRS NYILATKOZATA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a KB titkára, Vasil Bil'ak elvtárs a közelmúltban értékes nyilatkozatot adott a KVÉTY című lap szerkesztőségének. Tekintettel arra, hogy ebből a nyilatkozatból választ kapunk a kommunista világmozgalom időszerű kérdéseire is, Bil'ak elvtárs kifejtett véleményét tömören ismertetjük. Bitek elvtárs elsősorban Is arra figyelmeztetett, hogy amennyiben reálisan akarjuk megítélni a nemzetközi kommunista mozgalom egyes jelenségeit, akkor történelmi visszapillantást kell tennünk. — A Kommunista Kiáltvány megszületése óta, vagyis 125 éven keresztül támadja a burzsoázia a kommunista mozgalmat — mondotta Bilak elvtárs. A burzsoázia nem válogatott az eszközökben és a kommunizmus elleni propagandára hatalmas anyagi eszközöket fordított és fordít napjainkban is. Megvásárolja az osztályáruló „munkásvezéreket“, akik opportunista és revizionista elméletekkel Igyekeznek megfertőzni és lefegyverezni a forradalmi mozgalmat. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a burzsoázia terve kudarcot vallott, mert a nemzetközi kommunista mozgalom a forradalmi marxista elmélet talaján szüntelenül növekszik és izmosodik. A kommunista mozgalom, amely szoros kapcsolatban van a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, döntő mértékben befolyásolja a társadalmi viszonyok alakulását az egész világon. S bár az imperializmus mindent elkövet abból a célból, hogy a kommunizmus terjeszkedését meggátolja, a világ jövője a kommunizmus. BHak elvtárs a továbbiakban azt fejtegette, hogy pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja hogyan és milyen vívmányokkal járult hozzá a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséhez. Megállapította: „Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista mozgalom részeként alakult, s így szilárd láncszemét alkotta a kommunista internactonálénak. Résztvett az imperializmus elleni harc taktikájának és stratégiájának kidolgozásában és realizálásában. A marxista elméletet és I gyakorlatot gazdagította a reakció felett 1948-ban aratott győzelmével. A marxista elméletet gyarapította azokkal a tapasztalatokkal is, amelyeket a szocialista társadalmi építése közben — aránylag fejlett iparral rendelkező országban — szerzett. Ügy nézett ki, hogy az 1968. januári tapasztalatok is hozzájárulást jelentenek a marxista-leninista elmélethez. Sajnos azonban a helyzet úgy alakult,, hogy a megszerzett „kapitán“ később leértékeltük. S ebből sok kára keletkezett nemcsak a csehszlovákiai szocializmusnak, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak is. Azt azonban hiszem, hogy az ellenforradalom felszámolása közben alkalmazott módszereink hasznos hozzájárulást jelentenek a marxista-leninista forradalmi elmélethez. Talán nem tartanak szerénytelennek, ha azt állítom, hogy a Tanulságok a CSKP XIII. kongresszusa utáni politikai és társadalmi válságból címet viselő dokumentum, amit a CSKP plénuma 1970. novemberében hagyott jóvá, gazdagítja a nemzetközi kommunista mozgalom eszméinek tárházát. Nagy győzelemnek tartom, hogy a válságot sikerült úgy megoldanunk, ahogy azt megoldottuk, s hogy pártunk a marxizmus alapelvein megújhodott. Ma azzal a kérdéssel is találkozunk, hogyan lehetséges, hogy pártunk egyszer marxista párt volt' majd eltért a marxizmustól, s újra marxista párt lett?! Ennek az a magyarázata, hogy a pártunkban léteztek és léteznek egészséges erők, akik védelmezték a lenini alapelveket. Ugyanakkor azonban nem volt marxista-leninista platformon álló egységes vezetőség, s ezért az említett egészséges erők nem voltak szervezetileg összefogva. Mindenki tudja, hogy még a legjobb zenészek is — akik mesterien kezelik hangszerüket — rosszul játszanak, ha nincs jó karmesterük. A párt és a nép tevékenységét az élet szimfóniájának nevezhetjük, ami jó karmestert, jó vezetőséget igényel.“ Bilak elvtárs a nyilatkozata további részében kifejtette a cseh és a szlovák „politikai menekültekkel“, tehát a nyugati országokba emigrált ellenforradalmárokkal kapcsolatos nézeteit is. Hangsúlyozta, hogy miképpen az 1948-ban kiszökött ellenségek nem lassíthatták meg fejlődésünket, éppen úgy nem lassíthatják meg azok sem, akik 1968-ban távoztak. Mindig jobb, ha az ellenség a határon túl, tehát nem az országunkban tartózkodik. Most ezek a veszélyes elemek azzal érvelnek, hogy soha nem támogatták a szocializmust, de nem is olyan régen még itt voltak köztünk, s bizony akkor megnehezítették azoknak a becsületes embereknek az életét, akik a szocializmus győzelméért harcoltak. Tehát ebből is arra a következtetésre juthatunk, hogy a határokon túli rágalom'hadjáratukkal vajmi keveset árthatnak. Nyilatkozata befejező részében Bírák elvtárs az ifjúság magatartásával foglalkozott. Hangsúlyozta, nem hisz abban, hogy az új generáció roszszebb lesz mint a miénk. Valamikor minket sem dicsértek az öregek. Egy azonban lényeges: milyen tulajdonságokkal rendelkezzenek fiataljaink!? Az a helyes, ha a fiatalt minden érdekli, ha meg akarja ismerni az ismeretlent, ha tiszteletet érez azok irányában, akik valamit tudnak, s ha példaképének a jó, munkaszerető embert tekinti. Az ember nem azért született, hogy az életét valahogyan leélje. A fiataloknak igényelniük kell, hogy életük legyen sokrétű és termékeny, s egyben tudatosítaniuk kell azt is, hogy ha a tűznél melegedni akarnak, akkor a tüzet élesztgetni, illetve táplálni is kell. A Szovjetunióban 1970-ben élta lános népszámlálást tartottak. Ez volt az ötödik ilyen statisztikai seregszemle a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta. Volodarszkij professzor, a Szovjetunió központi statisztikai hivatalának alelnöke most elmondotta, hogy hivatalának munkatársai ez év végéig befejezik a népszámlálás során összegyűjtött mintegy ötmilliárd adat feldolgozását és kiértékelését, amit a rendelkezésükre álló elektronikus számítógépek tesznek lehetővé. A megelőző, 1959-ben végrehajtott népszámláláson kitűnt, hogy a Szovjetunió lakosságának száma 1940 és 1959 között 194 millióról 209 millióra, azaz 19 év alatt mindössze 15 millióval emelkedett. Igaz, hogy ebbe az időszakba esett a második világháború, mely igen súlyos véráldozatot követelt. 1959 és 1970 között, tehát a békés élet 11 esztendeje alatt a lélekszám 32,9 millióval, tehát átlagosan évi 3 millióval (1,34 százalék) növekedett. Körülbelül ugyanilyen arányú volt ebben az időben a népszaporulat az USA-ban is, de Franciaországban, Angliában, Japánban és az NSZK-ban az átlagos népszaporulat mindössze évi 1,05, 0,60, 1,00, 1,10 százalékot tett ki. A Szovjetuniónak ez idő szerint 241,7 millió lakosa van, s így a népességét tekintve Kína és India után a világranglista harmadik helyét, az iparilag fejlett országok között az első helyet foglalja el. 1940-ben a szovjet városok lakossága az összlakosságnak körülbelül egyharmada volt. Ez az arány 1950-ig 50 százalékra emelkedett. 1970-ben a városokban 136 milliónyian élnek, 30 millióval többen, mint a községekben, falvakban és telepeken. A lakosság városokba áramlásának mind gazdasági, mind szociális okai vannak. A Szovjetunióban a mezőgazdaság legnagyobb része már teljesen gépesített, s így egyre kevesebb munkaerőt igényel. Viszont az ipar gyors ütemű fejlődése az automatizálás ellenére egyre újabb és újabb szakmunkások, technikusok és mérnökök kiképzését és alkalmazását teszi szükségessé. Persze annak, hogy az emberek a városokba költöznek, más magyarázata is van, — tudniillik az, hogy ott könnyebb hozzájutni a tudomány és a kultúra minden eredményéhez, könynyebb megfelelő munkát, tanulási és szórakozási lehetőséget találni. A Szovjetunióban egyébként 1959 óta 885 új város és városi típusú település létesült, mégpedig túlnyomó részben azokon a helyeken, amelyeket nemrégiben még fehér folt jelzett a térképen. A Szovjetunióban most tíz olyan város van, amelynek lélekszáma meghaladja a milliót. Ezek: Moszkva, Leningrád, Kijev, Taskent, Baku, Harkov, Gorkij, Novoszibirszk, Kujbisev, Szverdlovszk. Hamarosan eléri a milliós lélekszámot Minszk, Ogyessza, Tbiliszi, Donyeck, Csel jabinszk, Kazány, Dnyepropetrovszk, Perm, Omszk és Volgográd is. A népszámlálás adatai szerint a Szovjetunió lakossága 111,3 millió férfiből és 130,4 millió nőből tevődik össze. Az új népesedési statisztikák azonban azt mutatják, hogy az utóbbi években született gyermekeknél 100 leányra 106 fiú jut. Eszerint több férfinak kellene lenni, mint nőnek, de nem így van. mert a leánygyermekek halandósága jóval kisebb a fiúgyermekeknél, és ezért 27—28 éves életkorban nagyjából kiegyenlítődik a kél nem aránya. A jelenlegi aránytalanságot az idősebb korosztályok okozzák, amelyek férfi tagjait a háború alaposan megtizedelte. Míg a cári Oroszországban az átlagos életkor csupán 32 év volt. a Szovjetunióban ez ma férfiaknál 65, nőknél 74 esztendő. A tavalyi népszámlálás adatai kimutatják, hogy a Szovjetunióban teljesen felszámolták az analfabétizmust. Az egyetemeken és főiskolákon 4,5 millió diák tanul. A nyugdíjasok száma pedig meghaladja a 40 milliót. V. Otmilliárd adat
