Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-27 / 12. szám
Lúdtenyésztési kísérleti eredmények A Gödöllői Kísérleti Gazdaságban megfigyelés alá helyezték az egyes lúdfajták termelési eredményeit, főleg a lúd és a gúnár súlyát, a tojáshozamot, a máj nagyságát, a legkielégítőbb takarmányozást, a tolltermelést, a hústermelést. Az eredményeket a ludak kiválasztásánál, felvásárlásánál nálunk Is felhasználhatjuk, hogy igy a nagyüzemi lúdtenyésztés színvonalát minél hamarább elérjük, hiszen ennek a termelési ágazatnak a jövőben nagy szerepe lesz, főként a külföldre történő kivitel szempontjából. íme az egyes lúdfajták kísérlet folyamán elért eredményei, rövid megjegyzésekkel: # 1. Magyar — BL Csallóközi. A lúd élősúlya 4,5 kg, a gúnár élősúlya 5—6 kg, tojáshozam 30—40 db, májra történő hizlalásra nem megfelelő. 0 2. Magyar — Orosházi. A lúd élősúlya 5—6 kg, a gúnár élősúlya 6—7 kg, tojáshozam 30—35 db, a máj súlya 0,50—0,60 kilogramm. 0 3. Landesi — fekete. A lúd élősúlya 5—6 kg, a gúnár élősúlya 6—7 kg, a tojáshozam 30—35 db, a máj súlya 0,60—0,70 kg. Különleges takarmányozási technológiát kíván, töméskor vigyázni kell a begyszakadásra. i 0 4. Rajnai. A lúd élősúlya 4,5—5,5 kg, a gúnár élősúlya 5—6 kg, a tojáshozam 45—50 db, a máj súlya 0,30—0,35 kg. Májtermelésre nem megfelelő, kiváló tolla van, igen alkalmas pecsenyelibaként húsfüstölésre. 0 5. Hibrid (Landesi lúdXRajnai gúnár). A lúd élősúlya 5—6 kg, a gúnár élősúlya 6—7 kg, a máj súlya 0,45—0,55 kg. A hibrid tovább nem nemesíthető, ez végtermék. 0 6. Romeni lúd a Szovjetunióból. A lúd élősúlya 4,5—5,5 kg, a gúnár élősúlya 6—7 kg, tojáshozam 30—40 db, a máj súlya 0,30—0,40 kg. # 7. A nagy szürke lúd a Szovjetunióból. A lúd élősúlya 5—6 kg, tojáshozam 35—38 db, a máj súlya 0,35—0,40 kg. Ez a máj súlya 0,30—0,40 kg. # 8. Vistinesi lúd a Szovjetunióból. A lúd élősúlya 5—6 kg, a gúnár élősúlya 6—7 kg, a tojáshozam 25—30 db. Májtermelésre alkalmatlan, húsminősége jó, broilerként alkalmas. • 9. Olasz Ind. A lúd élősúlya 4,5—5 kg, a gúnár élősúlya 5—6 kg, tojáshozam 35—3 8db, a máj súlya 0,35—0,40 kg. Ez a lúdfajta májra valamivel jobb mint a Rajnai, azonban húsra nem. A legoptimálisabb napi és darabonkénti takarmányadagok: • a) idényben, januártól májusig az állat étvágya szerint (ad libitum), hozzávetőleg 0,30—0,35 kg. • b) idényen kívül 0,10—0,20 kg a szemestakarmány és a sílótakarmány aránya szerint. A kísérleti gazdaságban igen szakszerűen és pontosan végzik a ludak inszeminációját (mesterséges megtermékenyítésétJ. Melléküzemági termelésként a lúdtollból, franciaországi mintára „gyapjút“ készítenek. Az anyag igen alkalmas női télikabát, bunda, esetleg kabátbetét készítésére. A munkafolyamat a következő: A broilerludat bőröstől koppasztják meg, majd a hosszú tollakat kitépik és a megmaradt „skalpot“ gyári kiképzésre adják át. A gyártási technológia hasonló, mint a juhgyapjú, vagy a juhbőr kidolgozásakor. A fenti tapasztalatok gyakorlati megvalósítására törekednek a Galántai Járási Mezőgazdasági Társulás állattenyésztési részlegének dolgozói, valamint a galántai Járás egyes, ezen a téren úttörő munkát végző mezőgazdasági üzemei. A nagyüzemi lúdtenyésztés területén itt már dicséretreméltő eredményeket értek el, ami ezen a vidéken alapja lehet a pecsenyeliba termelésnek, melynek elterjesztésével már néhány éve foglalkozunk. A kívánt eredmény elérése kizárólag valamely mezőgazdasági üzem kezdeményezésétől függ, miközben a felelősség a kezdeményező mezőgazdasági üzemen nyugszik, de az akciót a kerületi szervek és a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium is segíti. A tenyészanyag nemesítését, előállítását a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézet (Ivanka pri Dunaji) végezhetné, a tenyészállatnyilvántartó szolgálat hathatós közreműködésével. BOBRŰCZI DODÖ A 0 A baromfitenyésztőnek áprilisban legtöbb gondja a csirkenevelés körül akad. A- mennyiben ezek január végén voltak naposcsibék, úgy jelenleg már megközelítik a vágósúlyt. A felesleges kakasokat fokozatosan felhasználhatjuk a háztartásban. Ha lehetőségünk van rá, akkor a csirkéket megfelelő csibetáppal tekarmányozzuk, amely az összes szükséges tápanyagokat tartalmazza. A napi takarmányadagot zöld eleséggel, például kaszált fűvel egészítsük ki. A tojótyúkok idénye már teljes lendületben van, ezért kiadós takarmányozásról, tojótápról gondoskodunk és a tyúkólban mintaszerű tisztaságot teremtünk. ■ A víziszárnyastenyésztő anyaludai alatt már kelnek a kislibák. A naposlibákat a lúd alatt hagyjuk megszáradni és csak azután, egyszerre helyezzük át őket meleg helyre, mert különben a lúd az összes tojás kikelése előtt fölöslegesen nyugtalankodna. A kislibákat kenyérmorzsával kezdhetjük etetni, amelyet előzőleg tejbe mártottunk. A tejet a kenyérmorzsa marokrafogásával kissé kicsurgatjuk. A házinyúltenyésztők közül a tapasztaltabbak áprilisban már elválasztják a fiókákat a korai fészekaljban. A kiszedett fiókákat ne feledjük el regisztráltatni és a törzsszámokat betetováltatnl. Csak így kaphatunk ugyanis részükre törzslapot. A korai fészekből származó nyulak őszig szépen kifejlődnek, úgyhogy kiállításra készíthetők elő. Csakis azon fiókák tetoválását végeztetjük el, amelyek megfelelnek a kérdéses fajta szabvány-előírásainak. Fiókanevelés idején a nyúlketrecben alapos tisztaságot tartsunk, nehogy az igen veszélyes nyúl-kokcidiózis elterjedjen. + A galambtenyésztő a fiókák második kelését várja. Az első fészkekből felcseperedett galambfiókák már teljesen önállóak. Amennyiben elégséges nevelőtér áll rendelkezésünkre, legjobb a fiatal galambokat a kirepülés után az öregektől elkülönítve tartani. Volleres galambtenyészet esetén gondoskodnunk kell a szabályos Időközökben történő zöldeleség ellátásáról (fejessaláta, szecskázott fű stb.). Grltet külön etetőkben adagolunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a galamboknak naponta fürödnlük kell. Ezt nagyobb edényben tesszük lehetővé, amelyben 5—6 cm mély vizet talál a galamb. A fürdés után az edényt eltávolítjuk. © A kecskelenyésztő áprilisban megfelelő legelő után néz állatai számára, persze amennyiben ennek kihasználását az időjárási viszonyok lehetővé teszik. A téli szárazeleség takarmányozásáról csak nagy elővigyázattal, lassanként térhetünk át a zöldtakarmány etetésére. A napi takarmányadagból semmi ejetre sem hagyhatjuk ki a Száraz szénát vagy a hereszénát. A teljesítményellenőrzés alatt álló tenyészetekben különös gondot fordítunk a gidák nevelésére, amelyeket továbbtenyésztésre szántunk, különösen ha ezeket ősszel kiállításra kívánjuk vinni, ahol a tenyészállatok kiválasztása és vásárlása történik'. j(c Az egzotikus madarak tenyésztői már összeállították a tenyészpárokat, hogy majd május közepén átköltöztethessék őket a kerti volierekbe. A kevésbé érzékeny egzotikus madarakat (különféle papagájokat) már április közepén áthelyezzük a vollerbe. Az egzotikus madarak nyári volierbentartásának azért is van különös jelentősége — főként ha ez terjedelmesebb, — mert nagy mértékben pótolja a szabad természetben levő környezetet és életkörülményeket. A voliér, amelyet megfelelő módon bokrokkal ültettek be, leginkább a kisebb egzotikus madarak (astrildák) nevelésére felel meg, amennyiben fészkelésük idején elégséges mennyiségű élő eleséget biztosítunk számukra. ф A nemes kanárimadarak tenyésztői már teljes lendülettel járnak a tenyészidényberi. A nőstények másodszor fészkelnek és a fiókák elkülönítve élnek az úgynevezett röptető ketrecekben. A napi takarmányadagból nem hiányozhat a reszelt fótt-tojás és a reszelt sárgarépa. Az etető vályúba csak annyi eledelt teszünk, amennyit az anya a fiókák egyszeri etetésére felhasznál. A főtt-tojás ugyanis melegebb helyiségben gyorsan romlik. Ha a nőstény fiókáit romlott főtttojással etetné meg, az egész fészekalj elhullása következne be. Ezért ügyeljünk a helyes takarmányozásra. -—ar— Megoldódott a rejtély Amit most elmondok', sokan a képzelet szüleményének tartják majd, pedig a történet való igaz. Néhány évtizeddel ezelőtt zajlott le az eset, amikor a pajkos és kiszámíthatatlan Nyitra folyót még nem kényszerítették a vízszabályozás kényszer-zubbonyába. Azt tehetett, amit akart. Ősszel és tavasszal bohókás kedvében elárasztotta a réteket és termőföldeket, mérhetetlen károkat okozva a mezőgazdaságnak. Ezeknek a kiruccanásoknak a vadászok és halászok örvendeztek leginkább, mert ilyenkor a vízimadarak ezrei lepték el az óriási kiterjedésű földdarabokat. Megjelentek itt vadkacsák és egyéb gázló madarak, de nem volt ritka vendég a réti sas sem. Halakban ugyancsak nem volt hiány, mert akkoriban kevés volt az olyan gyár, amelynek mérgező szennyvize megfertőzhette volna a folyót. Nem úgy, mint ma, amikor hazánk halállománya a minimumra csökkent és minduntalan fülünkben cseng a horgászok segélykiáltása. A Nyitra folyó akkortájt vadregényes volt. Partjait fűzfák, áthatolhatatlan nád- és sásövezetek borították. Az csak természetes, hogy a vadkacsahúzás idején a vadászok népes családja a fűzesek mélyén tartózkodott és terítékre hozta az ízletes vadpecsenyét. A halászok sem tétlenkedtek és úgyszólván minden horgász tarisznyájában ott vergődtek a szárazra került halak. Valóságos eldorádója volt ez a kedvtelésnek. Nyitrától néhány kilométernyire fekszik Molnos (Mlynárce] község, a vérbeli horgászok kedvenc kiránduló helye. A Nyitra folyó ottani szakasza szinte kiváltságos módon gazdag volt halállományban. Erre utaltak az éjjelre felállított négylábú állványok is, amelyeken estefelé elfoglalták helyüket, hogy a hosszú éjszaka folyamán néhányszázszor alámerítsék hálójukat. A folyó ezen szakasza nem volt túlságosan mély, ellentétben távolabbi részével, ahol a víz mélysége elérte a hat-nyolc métert is. A folyó alja itt kavicsos volt, s a halfogás minden esetben bő zsákmánnyal kecsegtetett. De egyszerre minden megváltozott. Az állványok (melyeket „magyarul“ stégeknek neveznek), hosszú időn át elárvultán búslakodtak a molnosi vizeken. A halászok messze elkerülték a Nyitra folyó ezen részét, azt suttogva, hogy a vízben a poklok elszabadult ördöge ütött tanyát s rémítgeti a halászokat. Ugyanis az történt, hogy az egyik halász az éjjel csendjében arra lett figyelmes, hogy a folyó mélyéből lánccsörgés hallatszik feléje. Orrá lett rajta a félelem és eszeveszetten elmenekült, otthagyva csapot-papot. A különös esetet szájról-szájra adták, de akadtak hitetlen Tamások is, akik kételkedve fogadták a híreszteléseket. De idővel ők is meggyőződtek arról, hogy halászkollégájuk igazat mondott. Éjjelenként olykor előtört a víz mélyéről a furcsa lánccsörgés. A híresztelésnek azonban nem ült fel Drexler nyitrei halkereskedő, aki ura volt a Nyitra folyőnak a hosszúlejáratú halász-jog megváltása alapján. Embereivel elhatározta, hogy nagyszabású vontató expedíciót rendez a folyó molnosi szakaszán. Sok kísérletezés és megfeszített munka után végre siker koronázta fáradozásukat. A vontató-hálóba olyan hal került, amely minden képzeletet felülmúlt. Az emberek alig tudták a partra vonszolni a folyó rémét, egy nyolcvan kilós óriási harcsát, amely csak nagynehezen adta át magát sorsának. A parton lett csak nagy csodálkozás. A harcsa óriási szájából lánc csüngött alá, minden mozdulatnál csörgést idézve elő. A horog már régen benőtt a húsba, s a lánctól nem tudott megszabadulni. Később fény derült a részletekre is. Akkoriban Nyitrán élt egy nyugalmazott őrnagy, aki szenvedélyes horgász volt. Mint katona, — ahogy mondani szokta — csakis nagy példányokra halászott. Élő kacsákat kötött a horoghoz, amelyek kétségbeesetten úsztak fel és alá, felbodrozva a víz tükrét. Gyakran előfordult, hogy a kacsa horoggal együtt eltűnt, miután a nagy ragadozó eltépte a fűzfához erősített kötelet. Az őrnagy jól sejtette, hogy nagy ragadozóról van szó, ezért láncra erősítette a kacsát. Az óriási ragadozó elszakította a láncot is, de a horogtól már nem tudott megszabadulni és magával vonszolta a láncot, mely a sekély vízben kiruccanásai alkalmával olyan félelmetes csörgést hallatott. Végre megoldódott a rejtély. Azóta minden megváltozott. A Nyitra folyó megzabolázva, szelíden folydogál mesterséges medrében. A halászok száma megfogyatkozott, eltűntek a folyóból az álványok, a civilizáció megszüntetett minden regényességet és életünk a realitások forma-ruhájába öltözött. Kár, pedig néhanapján jó volna a képzelet szárnyain messze repülni. Andrej Rišíiovský összefogás a természet védelmére Nemzetközi A civilizáció évszázadunkra tehető ugrásszerű fejlődése és terjedése — az általánosan érvényes szabály szerint —• nemcsak előnyöket, hanem hátrányokat is hozott. Szinte az egész világon felismerték, hogy a kulturálódás, a mezőgazdasági és az ipari termelés korszerűsítése hátrányosan érinti a természetet. Ez az alapmegállapítás indította el azt az Egyesült Nemzetek különböző szerveinek összefogásával kezdeményezett programot, amely az ember természeti környezetének (a bioszférának) fokozott védelmét tűzte ki céljául. A mozgalom programjának bevezetőjében szinte szenvedélyes, de korántsem túlzó megállapításokat olvashatunk: a civilizáció okozta forradalmi változás az utolsó 50 évben olyan gyorsan következett be, hogy hatása még fel sem mérhető“, „ ... az ember a földgolyót durván feltépte, és ezzel egy időben aggasztóan elszennyezte", „... a bioszféra jelenlegi romló állapota nagyobb veszélyt jelent az emberiségre, mind a nukleáris szennyeződés“. Az előzőkben kiragadott néhány jelszó alatt fogtak össze a föld tudósai; sürgősen segíteni akarnak az emberiségre, a természet tönkretétele miatt váró veszélyek kivédésében. A tudomány első lépésként a természet leginkább veszélyeztetett részeinek fokozott kutatását tartja feladatának. Ezen belül megkülönböztetnek feladatokat, amelyek célja a napjainkig tönkretett bioszférarészek helyreállítása, illetve a természeti állapot megőrzése; a másik feladatcsoport a súlyosan veszélyeztetett objektumok megmentése és javaslattétel az azonnali beavatkozásokra. A távlati feladatok kutatása és meghatározása a Nemzetközi Biológiai Program keretében néhány éve elkezdődött. A munka sürgető és generációnk számára — feladatként háruló része, a veszélyjellegű jelenségek leküzdése. Erről ezt írja a nemzetközi felhívás: „Megoldásuk nem tűr halasztást!“ A károsodást okozó jelenségeket öt csoportra osztják: 1. mezőgazdasági és ipari erózió, 2. a levegő elszennyeződése, 3. klórozott szénhidrogén szennyeződés, 4. a vizek, ezeken belül elsősorban az édesvizek elszennyeződése, 5. a növekvő arányú városi élet ártalmai. A csoportosításból kitűnik, hogy a halászatot az egyik témakör, a vízszenynyeződés közvetlenül és nagyon érzékenyen érinti. E- zenkívül a második és a harmadik pontban szintén hallatni kell szavunkat, hiszen a levegő szennyanyagai, valamint a klórozott szénhidrogének a körforgás során ugyancsak a vízbe jutnak, és már eddig is nagy károkat okoztak a vizek élővilágában. A nemzetközi megmozduláshoz egész magas szinten a szocialista országok is csatlakoztak. Sokáig csak a halászok és a halgazdaság szervei harcoltak a víz szennyezése ellen. A pár éve hozott — sajnos gyakran megszegett — rendszabályok a vízszennyeződés által okozott károkat még nem hozhatják helyre. A mi feladatunk — mint a vizek életét a kenyérkereset és a sportszerű kedvtelés következtében jól ismerőké — a vízszennyezés elleni küzdelem továbbfolytatása serkentsen bennünket annak tudatosítására, hogy a világ tudománya segítségünkre sietett és az egész emberiség által Ismert tudósok, p olitlkusok, gazdasági szakemberek és művészek hallatják szavukat a vizek tisztasága érdekében. Ha ez a mozgalom erősödik, rövidesen beköszönt az a korszak, amikor majd a víz szennyezői megkapják méltó büntetésüket. Erősödjék tehát a vizek tisztaságáért folytatott több évtizedes harcunk, és gazdasági, tudományos, valamint a bíróságok előtt elhangzott véleményünk kifejtésekor hívjuk segítségül a bioszféra nemzetközi védelmére meghirdetett érveket és jelszavakat! Tőig István
