Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-27 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. március 27. A tudomány szerepe a szocialista társadalomban Az emberiség jelenleg a tudományos-műszaki forradalom gyors előretörésének korszakát éli. Az emberiség életében a tudomány jelentősége egyre fontosabb lesz. Az SZKP XXIV. kongresszusának a Szovjetunió 1971/1975-ös népgazdaság fejlesztési ötéves terve irányelvjavaslatában a szovjet tudósok azt a feladatot kapták, hogy minden téren fejlesszék a tudományok minden ágazatát és eredményeit a gyakorlatban érvényesítsék. Milyen különlegességeket mutat fel a gazdaság-irányítás fejlesztése a szocialista rendszerben? Mi jellemzi a tudományos-műszaki haladást a szocialista társadalomban? Felkértük VLAGYIMIR KIRILLIN akadémikust, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett létesített Tudományos- és Műszaki Állami Bizottság elnökét, hogy néhány kérdésre válaszoljon. íi, A szocialista társadalomban beszélhetünk-e a tudomány különleges szerepéről? — A szocialista társadalom már önmagában is tudományos alapokon — a tudományos kommunizmus elméletén — épül. Ezért a tudomány minden ágazata rendkívüli szerepet játszik. A szocialista rendszer különlegességei lehetővé teszik, hogy tudományosan indokolt távlati terveket dolgozzunk ki országos méretben mind a népgazdaság fejlesztésére, mind a tudományágak fejlesztésére is. Az új ötéves tervben a gazdasági felépítés tervezett programját sikeresen csak akkor tudjuk majd teljesíteni, ha a tudomány és a technika legújabb sikereit tervszerűen alkalmazzuk a népgazdaság minden ágazatában és ennek alapján igyekszünk következetesen tökéletesíteni az öszszes termelési folyamatot. A Szovjetunióban a tudomány legfőbb feladata, amint azt az SZKP XXIV. kongresszusának irányelv-javaslata megszövegezte, lehető legrövidebb időn belül és a legkisebb veszteséggel a termelés maximális fokozását biztosítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy pártunk irányvonala, amely a tudomány gyors fejlesztésére és sikereinek általános, széleskörű gyakorlati felhasználására irányul, hazánkban már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaitól kezdve valósul meg. Ennek köszönhető, hogy a munkások és a földművesek számára azonnal megnyíltak a főiskolák kapui és előkészítő munkás-tanszékeket létesítettek azok számára, akiknek nem volt kellő előképzettségük, ugyanakkor megjavult a széles néptömegek anyagi ellátása is. Pártunk ma már kellő számú, magas képzettségű tudományos káderrel rendelkezik, amely képes bármilyen tudományos-műszaki feladat sikeres megoldására. A valóban népi jellegű demokrácia fejlődése és a tudományos káderek széleskörű nevelése kedvezően hatott a tudományos intézmények tevékenységére és munkastílusának kialakítására. Fokozatosan megszűnt a kasztrendszer az egyes tudományágakban. És ami a legfontosabb, hogy a társadalom előrehaladása minden polgá-runk személyes ügyévé vált. Elmondhatom, hogy a szocialista társadalomban a tudomány nemcsak a megismerés eszköze, hanem a változások, valamint az új társadalom felépítésének eszköze is, ugyanakkor már nem egy kiválasztott élgárda privilégiuma és mindinkább az egész nép közös tulajdonává lesz. A Milyen különleges jellemvonásokkal bír ma a tudomány irányításának és tervezésének folyamata? — Tekintettel arra, hogy a tudomány az új társadalom kialakulásátudományokat, amelyeknek fejlesztésére az állam hatalmas összegeket fordít, elsősorban és különösen az anyag mikro- és makrostruktúrájának kutatására, avagy az anyagok egyes fizikai és vegyi különlegességeinek kutatására csakúgy, mint az élő anyagban végbemenő folyamatok vizsgálására, amelyek eddig gyakorlatilag nem alkalmazhatók. Erre nagyon jó példa a kozmikus tér kutatása. Ma alig találni valakit, aki pontosan fel valamint a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság minden évben javaslatot terjeszt be a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának, a szövetségi köztársaságok minisztertanácsának, s minden minisztériumnak a tudományos-kutató munkában elért eredmények gyakorlati felhasználására, szem előtt tartva azt, hogy ezeket a javaslatokat be kell építeni a tervekbe. A A szocialista tervgazdálkodásban hogyan valósítják meg a tudomány és a termelés közötti kölcsönös kapcsolatot? — Az ötéves terv javaslatának legfőbb részei közül, ami az új technika felhasználását illeti, hangsúlyoznom kell azt a részt, amely a legfontosabb tor — transzformátor) kialakítása és felhasználása 500, 800 és 1200 megawatt teljesítménnyel, továbbá a Kazahsztán—Közép-Ázsia közötti 1 millió 500 ezer Volt feszültségű villanyvezeték felépítése, a szénbányászat komplex gépesítését elősegítő berendezések létrehozása és használatuk technológiájának kidolgozása, amely a munka termelékenységének 2, illetve háromszoros növelését segíti elő. Néhány évvel ezelőtt a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával, a Szovjetunió Állami Tervbizottságával és az egyes minisztériumokkal karöltve megkezdte néhány igen fontos komplex tudományos-műszaki irányvonal kidolgozásátjíE munka sikeres elvégzésére ideiglenes tudományos-műszaki albizottságokat alakíta. nak ki a legrátermettebb szakemberekből, valamint a tudományos kutatóintézetek és a projekciós szervezetek szakembereiből. Néhány ilyen problémát már sikeresen megoldottak és ezeket a Szovjetunió Minisztertanácsa jóvá is hagyta. A Szovjetunióban gazdasági reformot valósítunk meg, melynek legfőbb tartalma a központi irányítás és tervezés feljavítása, valamint az egyes üzemek kezdeményezésének kibővítése és fellendítése. Nézetünk szerint ez a társadalmi termelés még gyorsabb fejlődésének és effektivitása fokozásának jelentős eszközét képezi. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai részlegének székházában könyvtárak, kultúrterem, színház, mozi, étterem, egyszóval minden megtalálható, ami az akadémiai város lakóinak kényelmét szolgálja. Képünkön a székház homlokfalát látjuk. nak eszközévé válik, természetes, hogy legelső sorban igyekszünk a tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatát létrehozni, és biztosítani azt, hogy a tudományos kutatás eredményeit a gyakorlati termelés mihamarább felhasználja. Közismert tény, hogy a tudomány elősegíti a természeti kincsek hatékonyabb kihasználását és egyre újabb alapanyagok kitermelését, valamint a nyersanyagok produktívabb felhasználását teszi lehetővé. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az elméleti és a leg'fontosabb tudományos kutatás fejlesztésére, amelyek közvetlen gyakorlati felhasználása a legközelebbi időszakban nem lehetséges, nem fordítunk figyelmet. Megemlíteném a természettudná vázolni a kozmikus tér gyakorlati kihasználásának legfőbb irányvonalait. Ennek ellenére ma már sikerrel használjuk a távösszeköttetés fejlesztésére szolgáló mesterséges holdakat, amelyek elősegítik a televíziós műsorok továbbítását hatalmas távolságokra, minden rádió-relé hálózat kiépítése nélkül (ami igen költséges). Ugyanígy a meteorológiai mesterséges holdak segítik elő, hogy az időjárás-előrejelzést egyre pontosabbá tehessük. A legfontosabb tudományágak fejlesztésének főbb irányvonalait a Szovjetunió Tudományos Akadémiája dolgozza ki számos más tudományos szervezet részvételével. Ezen felül a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, tudományos-műszaki problémákat taglalja. Ezt a részt a szövetségi köztársaságok minisztertanácsának az egyes minisztériumoknak, intézményeknek, a tudományos akadémiának és más szervezetnek javaslatára úgy dolgozták ki, hogy a legfontosabb tudományos-műszaki problémák korlátolt számát választották ki és minden erőt a legfontosabb kérdésekre összpontosította. A népgazdaság minden ágazatában jelenleg 250 tudományos probléma szerepel, amit az állami tervbe felvettek. Ezek a problémák rendszerint komplex kérdéscsoportok. Ezek közé tartozik például az új energetikai tömbök (kazán — turbina — generá-Ä péderi szövetkezet tagjai nem** régiben ünnepelték a közös gazdaság megalakulásának 20. évfordulóját. Tény, hogy a vezetőség és a szorgalmas tagság az eltelt két évtized alatt sok problémával megküzdött. A jó együttműködés végeredményben a közös ügy előbbrevitelét eredményezte. Soltész László, a szövetkezet elnöke úgy jellemezte ezt a tevékenységet, mint olyan mozgást, melynek következtében a termelés szorgos emberek kezenyomán egyre tökéletesebbé válik. A formálódás az útkeresés velejárója, hogy az utóbbi években külső beavatkozás nélkül merészebben rátértek a hústermelésre. Ennek eredményeképpen a múlt esztendőben 17 vagon húst adtak társadalmunknak, s ebből a mennyiségből 11,5 vagon sertéshús volt. Okos, körültekintő gazdákra vall az is, hogy a hústermelést zárt állatforgóban oldják meg. Megvan ennek az előnye, mert manapság komoly probléma a hizlaláshoz szükséges állatok beszerzése. Egyelőre úgy látják előnyösebbnek, hogy az állattenyésztésben a baromfin kívül mindennel foglalkozzanak. Erre állították be a növénytermesztést is. Ugyanis ütőképes állattenyésztést kifogástalan növénytermesztés nélkül el sem lehet képzelni. Tudják, hogy csak akkor lehetnek minden tekintetben eredményesek, ha saját takarmányalapot teremtenek. Nem szorulnak az állami alapokra. Végeredményben ez a társadalom érdekeivel teljesen egyező nézőpont. Beszélgetés közben felvetődött a hogyan tovább kérdése is, mert ugyebár nemcsak máról holnapra él az ember, hanem hosszú távon is fel kell készülnie a feladatokra. Hogy ez mennyire így van, az alábbi összehasonlításból is látható: míg ebben a szövetkezetben 1957-ben 120, 1970-ben már 330 kg húst termeltek hektáronként. Tehát hasonlóképpen kell felkészülni a jövőre is, mely sokszorta nagyobb lendületet követel majd, mint az eltelt időszak. tés, akár az állattenyésztés gépeiről legyen szó, egy kis gazdaság semmi esetre sem lesz képes ilyen gépek vásárlására. Nem véletlen, hogy a szövetkezet elnöke számon tartja ezeket a jelenségeket, s úgy véli, hogy belátható időn belül mégiscsak szükség lesz az egymással határos négy-öt gazdaság termelésének összehangolására, az integrációs kapcsolat üzemközi formájának bevezetésére. Még konkrétab-Ml LENNE előnyösebb ? Hiszen maga az elnök is Ilyen hangnemben beszélt, amikor szóbakerült a jövő. Megjegyezte, hogy a jelenlegi belüzemi termelés-szervezési feltételek mellett a gépesítés hatékony igénybevételével ötéves távlatban legfeljebb még 20 százalékos emelkedést érhetnek el. Természetesen csak abban az esetben, ha a jelenlegi felvásárlási ár s a termelőeszközök vételára is marad a régiben. Köztudomású azonban, hogy a jövő gépesítése a mainál sokkal tökéletesebb lesz, ami egyben azt is jelenti, hogy a vételárban lényeges különbség várható. Akár a növénytermeszban az egyes üzemek önállóságának megtartása mellett közös létesítmények kiivtelezésére. (Korszerű gépek vásárlására, nagyhizlaldák, esetleg nagy tehenészetek létesítésére üzemközi alapon). Örvendetes, hogy a szövetkezet ötéves fejlesztési tervében az állatállomány szám szerinti emelése mellett számol a minőség szüntelen javításával is. A múlt évben például átlagban 2580 liter tejet fejtek, s az ötéves terv végére 3200 litert akarnak elérni tehenenként. Tervezik száz feketetarka üsző beszerzését, melyek ellés után belátható időn belül szakszerű takarmányozás mellett maximális tejátlagot nyújthatnak. Ezzel egyidejűleg saját szlovák tarkafajta teheneiktől olyan törzsállomány összeválogatását tervezik, hogy azoknál is kielégítő tejhasznosságra tehessenek szert. Azt mondhatjuk, hogy az elképzelések jók, s ha a péderi szövetkezet vezetősége és tagsága kölcsönös akarással megteszi a szükséges Intézkedéseket, s — minél előbb, annál jobb alapon — üzemközi kapcsolatot teremt a környező gazdaságokkal, még többet is elérhet az eredeti célkitűzésnél. Mert valóban úgy van, mint ahogyan nemrégiben az egyik szövetkezet vezető dolgozója mondotta: „Ma mosolygunk azon, hogy milyen naív célt tűztünk magunk elé öt esztendővel ezelőtt.“ öt esztendő nem nagy idő. De ha figyelembe vesszük, hogy ma a műszaki fejlesztés időszakát éljük, feltétlenül tudomásul kell vennünk, hogy a haladás nem áll meg. Tehát egy-két éven belül nagy dolgok történhetnek. A távlati célkitűzések vállalásánál és az ilyen Irányú tervek készítésénél sokhelyütt éppen ott követik el a hibát, hogy a pillanatnyi helyzetből, nem pedig a távlatokból indulnak ki. Azért fordulhat elő olyasmi, hogy mire egy bizonyos elképzelés végre formát ölt — bár megkezdésénél korszerűnek tűnik — az adott időszakban már semmi sem felel meg a modern követelményeknek. Egyszerűen azért, mert időközben jobb, ésszerűbb, gazdaságosabb, a társadalom szempontjából előnyösebb, tudományosan megalapozott létesítményeket alkottunk. Hoksza István Az idénymunka, az idényszerííség Az IDÉNYMUNKA vagy ALKALMI MUNKA valamely idényjellegű termelési folyamat során végzett tevékenység. Az idénymunka munkavállalóit határozott időtartamú szerződéssel alkalmazzák, munkaviszonyuk általában a termelési időszak végéig tart, (pl. cukorgyári kampány), ha azonban nem jelölték meg a termelési időszak végét, a munkaviszony határozatlan időre szól. Az idénymunkára alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát a neki fel nem róható körülmények (betegség, behívás katonai szolgálatra stb.) hosszabbítják meg. Az idénymunkára vonatkozó munkaügyi rendelkezéseket részletesen a Munka Törvénykönyve tartalmazza. . Az idényszerűség (szezonális változások, periodicitás) a gazdasági élet jelenségeinek az évszakhoz vagy más időszakos változáshoz való alkalmazkodása. Az idényszerűség természetes jelenség, mely az adott idényre jellemző hatásokat okoz. Ezek elsősorban a kereskedelemben jelentkező változó mértékű keresletben és a mezőgazdasági termelésben érezhető, viszont kihat az ipari termelésre és a közlekedésre is. Az idényszerűség a szükségletek kielégítésében nagy raktározó és tároló kapacitást tesz szükségessé. Különösen erősen érzékelhető az idényszerűség a terményforgalomban, melyben dupla (termelési és forgalmi) idényszerűség észlelhető. Az idényszerűség változásai hullámszerűek, ezért gyakran nevezik szezónhullámzásnak is, különösen a konjunktúra vonatkozásában. A negatív előjelű idényszerűség' neve holtidény, midőn a fogyasztás és ennek megfelelően a forgalom is alacsonyabb. A tervezés során meg kell különböztetni az elő-, fű- és az utóidényt. Az idényszerűség mérésével a statisztika foglalkozik. Az idényszerűség okozta változások grafikus ábrázolású képét nevezzük szezóngörbének.
