Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-13 / 10. szám

FEHÉR ÉS PETTYES BUSÁK A DUNA-DELTÁBAN Teodorscu L. beszámolt arról, hogy az utóbbi évti­zedben végrehajtott folyam­­szabályozások következté­ben csökkent a ponty ivó­helye, éppen ezért a ponty állománya is kisebb, ezért rosszabbak a fogási ered­mények. A nevezett javasol­ja, hogy telepítsenek a Du­­na-deltába egy- és kétnya­­ras pontyokat. Mint újdon­ság szóba jött a hozamfo­kozó fehér és pettyes busa betelepítésének szükséges­sége is. (Bul. Inst. Cercetari Proiectari Piscicole) EGYEDÜLÁLLÓ KÍSÉRLET A KASPI-TENGEREN A Kaspi-tengeren küszö­bön áll egy érdekes kísér­let. Kidolgozták az északi fo­lyók és az Ural vizének a Kaspi-tengerbe történő át­irányításának tervét. A program grandiózus. Még­sem lesz a várt hatásfokú, ha nem zárják le a Kaspi­­tenger vizének „szökési“ útjait. A Kaspl- vize a forró pusztaságba távozik, ahol a Kara—Bogaz—Goi öbölben elpárolog a nagy mennyisé­gű nedvesség. Az öböl víz­­bejáratának szabályozása évi 8 köbkilométer vizet őrizne meg. Még 10—12 köb­­kilométer vizet eredményez­ne, ha levágnák a Kaspitól a keleti-part sekély részeit. Ezenkívül a tudósok arra is gondolnak, hogyan lehet­ne ésszerűbben fejleszteni a halállományt. Kiszámították, hogy ha 3 ezer tonna szu­perfoszfátot adagolnának a Kaspl vizébe a tengervíz ás­ványi foszfortartalmának helyreállítása céljából, ez 750 ezer mázsa halzsák­mányban térülne meg. APN A DCMOLYKÖ­­IVADÉK leginkább növényi táplálé­kot fogyaszt. Gyurkó St. és Nagy Z. I. 198 fiatal fejes dumulykó táplálkozását vizs­gálta. Megállapították, hogy leginkább növényi részeket ettek, az össztápláléknak mindössze 12,8 °/o-át tette ki az állati eredetű táplá­lék. Ez tavasszal és ősszel érte el a legnagyobb érté­ket (25,5, illetőleg 32,8 szá­zalékot). (Bul. Inst. Cercetari Proiectari Piscicole) Akváriumi halaink itremlpek gazdagítása Az élelmezést akvárium tu­lajdonosaink nagy része szak­üzletekben vásárolt szárított vízibolha (Daphnia) vagy cső­vájó féreg (Tubifex), köznéven kukac etetésével oldja meg. Azonban ha ezt a természetes vizek „terített asztalával“ ha­sonlítjuk össze, ahhoz mérten nyilvánvalóan szegényes és egyoldalú táplálkozást nyújt a két nevezett haleledel. Ha akváriumi halainkat egészségben, teljes szépségük­ben akarjuk látni, úgy gondos­kodjunk arról, hogy étrendjü­ket valamivel változatosabbá tegyük. Ezt aránylag csekély fáradsággal valósíthatjuk meg. Először is azokról a táplálék­állatokról szeretnék szólni, me­lyeket minden nehézség nélkül házilag szaporíthatunk. A ke­­véssertéjű férgek két fajtája érdemel elsősorban figyelmet. Ez a trópusi eredetű Grindál féreg (Enchytreaus albidus) és a hazai televényféreg (En­­chytraus bucholzi). Mindkettő tejfehér színű, az első nagysá­ga 3—8 mm, az utóbbié 5—15 mm közötti. Szaporításukhoz megfelel a 30X25X10 cm nagy­ságú faládikó, amelynek belse­jét használat előtt kiégetjük. A belső falak etszenesítésével elejét vesszük a fát korhasztó penészgombák terjedésének. A ládikót hat cm-es rétegben tő­zeg és lombföld feles arányú keverékével töltjük meg, majd a közepén kis gödörbe „oltást“ helyezünk. Ezt vagy szaküzle­tekben vagy pedig akvariszti­kával foglalkozó barátainktól szerezhetjük be. Betelepítés után kifőtt tésztából, babból, lencséből, borsóból, főtt zabpe­­helyből vagy lisztes főzelékfé­léből vékony réteget helyezünk el a gödörben táplálékként. A gödröt vékony üveglappal fed­jük le, a láda tetejére pedig deszkalapot fektetünk és ezzel együtt sötét, de nem hideg helyre tesszük. A televényféreg szaporodásához legkielégítőbb a 14—16 °C hőmérséklet, a grindá] féregéhez pedig a 20 °C. A grindál földjét tartsuk kissé nedvesebben, de a tele­vényféreg is nedvességet igé­nyel. Ügyeljünk a nedvesség kellő mennyiségére, nehogy az a talajt ellégtelenítse, mert eb­ben az esetben a férgek el­pusztulnak. Ha viszont minden rendben van, úgy kis idő múl­va elszaporodnak, s az üveg­lapról annyit szedhetünk be­lőlük össze, amennyi az eteté­sekhez szükséges. Amennyiben az üveg alatti ételmaradékok megkeményednek, vagy megpe­­nószednek, úgy ezeket távolít­suk el és váltsuk fel frissel. Etetés előtt vízzel öblítsük le a férgeket, hogy a testükre ta­padt ételmaradék vagy föld az akvárium vizét meg ne fertőz­ze. Csak annyit adagoljunk, amennyit azonnal elfogyaszta­nak, mert a levegőtlen környe­zetben a férgek idővel megful­ladnak, s bomlástermékeikkel fertőzést okozhatnak. A grin­dál féreggel sok vitamint vesz­nek fel halaink, óvakodjunk azonban egyoldalú használa­tuktól, mert díszhalaink hatá­sukra nem kívánatosán meg­hízhatnak. A fentieken kívül a szúnyo­gok lárvái is kitűnő eleségnek bizonyultak. Ezekből kora ta­vasztól késő őszig elégséges mennyiséget találunk az álló vizekben, tűzoltásra szánt hor­dók vizében, folyók holt ágai­ban, de elszaporításukról ma­gunk is gondoskodhatunk. Kútgyűrűbe, nagyobb vizes edénybe helyezzünk kevés egyaggal kevert korhadó lom­bot és ezt töltsük fel vízzel. Néhány hét múlva Jelentkeznek a lárvák, amelyeket apróbb lyukú hálóval szükség szerint kifoghatunk. Egyike a'legjobb haltáplálékoknak, mert a ben­ne levő hangyasav elősegíti a halak emésztését. Hasonló mó­don szaporíthatjuk a Cyclops és a Daphnia-féléket Is. A vi­zet máshonnan szerzett cyclops és daphniával „oltjuk“ be. Ezek táplálásáról úgy gondos­kodunk, hogy időnként a vízbe mogyorónyi baromfitrágyát vagy néhány csepp állati vért juttatunk. Ezekkel is gazdagít­hatjuk díszhalaink étlapját. Igyekezzünk mindent elkö­vetni, hogy halaink étkezési lehetősége minél változatosabb legyen. Az étkeztetésnél az In­kább többször keveset, mint egyszerre sokat jelszóhoz al­kalmazkodjunk. Néhány napos koplalás az egészséges halak­nak nem árt, Időnként nyugod­tan beiktathatunk koplalást, böjtölési napokat, utána álla­taink annál nagyobb étvággyal kutatják fel az akváriumban az eleség minden kis morzsá­ját. Juhász Arpád, Gúta (Kollárovo) OLT VKtSXUTLL! Q 9 Lu'vfOKV 8 A S z a bad.- Földmíives szakmellék le tg;­WMBAT / es HALÁSZÁT Azt, hogy a Jóváhagyott ”és általánosan elismert standard szempontjából hibát­lan, esetleg kishibájú, de min­denképpen teljesen egészséges galambokat választunk ki to­­vábbtenyésztésre, talán nem is szükséges különösebben hang­súlyozni. Mivel minden hibá­tól teljesen mentes galambot csak nagyon nehezen talál a tenyésztő (hiszen kiállításokon még nem láttunk olyan galam­bot — de más állatot sem — amely megérdemelte volna a fajtajelleg szempontjából iga­zán tipikus tenyészet. A te­nyésztési gyakorlatban nem­egyszer meggyőződhettünk ar­ról, hogy a szülőpárok életko­ra is hatást gyakorol bizonyos tulajdonságok átörökítésekor. Ez leggyakrabban az utódok nemének mibenlétében mutat­kozik meg. Amennyiben a hím a nősténynél fiatalabb, a fé­szekben nagyobb számban for­dulhatnak elő hímnemü fiókák. Amennyiben viszont a nőstény a fiatalabb, úgy a nőstény fió­meretes, hogy ezen fajta iránt igen élénk érdeklődés mutat­kozik a külöldi tenyésztők kö­zött is. Ezért hazai tenyésztői e szép galambfajtából a lehető legtöbb tenyészpárt igyekeztek összeválogatni. Az egyedek esetleges eltűnésének megaka­dályozása végett egyesek vo­­lierbe zárták ezeket a galam­bokat. A volierben történő to­­vábbtenyésztés során azonban a legtöbb esetben a bukókerin­gő jellegű repülés ismerete visszafejlődött, erősen gyen-5. SZÁM 1971. MÁRCIUS IX • A TARTALOMBÓL 4- A galamb-tenyégz­­párok összeállítása 4- Csibekeltetés kotlós­­tyúkkal 4- Baromfitenyésztési világkiállítás és kongresszus -4 Jő tudni-4 C-vitamin a ketrec­fáradtság ellen 4- A kutyák és a prémesállatok galandférgessége О A költöző madár csillagjárás szerint tájékozódik О Éjjeli lesen О Üjszülött A Kombinált műlégybot A Külföldi vizeken Д Akváriumi halaink étrendjének gazdagí­tása I A galamb-tenyeszpárok összeállifása legjobb, vagyis a százpontos kák arányszáma lehet a fé­­értéket), legalább azt igyek- székben a nagyobb, szik elérni, hogy tenyészpárok Az utódokra hatással lehet kiválogatásakor ne kerüljenek a takarmányozás módja is, va­­össze az egyazon hibát mutató lamint az a környezet, amely­­egyedek. Ez esetben ugyanis a ben a galambokat tartjuk, hiányosság az utódokon még De, hogy ezen utóbbi állítást erőteljesebben mutatkozna meg. gyakorlati példával is igazol- Nagyon lényeges, hogy a te- juk, megemlíthetjük a környe­­nyésztő igen jól ismerje ga- zet hatását, amelyet a komá­­lambjai öröklődő tulajdonsá- romi bukókeringő legfontosabb gait. Különösen hasznos segéd- tulajdonságára gyakorol. Is­­eszköznek mutatkoznak a te­nyészetről vezetett feljegyzé­sek, amelyekben többek között a fiókák felneveléséről, azok standard szerinti jellegzetessé­géről, a tollszín tisztaságáról és rajzolatáról, valamint egyéb jelekről és tulajdonságokról szóló adatok is megtalálhatók, melyek a galamb bírálatakor számításba jönnek. Nemegyszer megtörténik, hogy a nagyon tipikus partne­rek fiókái egyáltalán nem tipi­kusak, avagy fordítva. Ezért is szükséges ismerni a tenyész­­anyag összes tulajdonságait, amely a tenyészpárok kialakí­tásakor a tenyészidény kezde­tén rendelkezésünkre áll. A továbbtenyésztésre szánt egyedek kiválasztásakor min­denesetre bizonyos alapelvek betartása szükséges, amelyeket a tenyésztő nem mellőzhet. A már említett egészségügyi állapoton kívül gondoskodni kell nemcsak arról, hogy egy­más között kizárólag ugyanazon fajta egyedei párosodjanak, de Komáromi bukókeringí ezek toliszíne és rajzolata stb. is ugyanaz legyen. Csakis ilyen f módon alakítható ki a szép, szülőpárra Jellemző, tiszta szín­változatú egyed. Az Ilyen páro­sításból eredő hibák erőtelje­sebben rendszerint a második vedlés után mutatkoznak, ami­kor is észlelhető, hogy a vörös­­tollúak hátán kékes vagy füst­­szürke színárnyalat Játszik, esetleg a sárgatollúak hátán vöröses színátütés mutatkozik. Ezért, amennyiben olyan ga­lambokat kívánunk kitenyész­teni, amelyek megállják a he­lyüket a kiállításra kerülő ga­lambok erős konkurenciájá­ban is, úgy a tenyészpárokat csakis egészséges, kiváló küle­­ml tulajdonságokkal rendelke­ző egyedekből állítjuk össze, amelyek egyazon fajtából va­lók és azonos színűek, vala­mint színváltozatúak. MAAR ISTVAn, az SZKSZ KB tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője (Kucsena Szilárd felvétele) gült. Ennek következtében megtörténik, hogy a külemileg igen tipikus bukókeringő kiál­lítás alkalmával győz ugyan, de már többé nem akrobatája a levegőnek. Helytelen az egy fajtán be­lüli, de különböző színváltoaatú egyedek egymás közötti pároz­­tatása is. Ilyen pároztatáskor csak elvétve fordul elő az utó­dok között legalább az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom