Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-13 / 10. szám
FEHÉR ÉS PETTYES BUSÁK A DUNA-DELTÁBAN Teodorscu L. beszámolt arról, hogy az utóbbi évtizedben végrehajtott folyamszabályozások következtében csökkent a ponty ivóhelye, éppen ezért a ponty állománya is kisebb, ezért rosszabbak a fogási eredmények. A nevezett javasolja, hogy telepítsenek a Duna-deltába egy- és kétnyaras pontyokat. Mint újdonság szóba jött a hozamfokozó fehér és pettyes busa betelepítésének szükségessége is. (Bul. Inst. Cercetari Proiectari Piscicole) EGYEDÜLÁLLÓ KÍSÉRLET A KASPI-TENGEREN A Kaspi-tengeren küszöbön áll egy érdekes kísérlet. Kidolgozták az északi folyók és az Ural vizének a Kaspi-tengerbe történő átirányításának tervét. A program grandiózus. Mégsem lesz a várt hatásfokú, ha nem zárják le a Kaspitenger vizének „szökési“ útjait. A Kaspl- vize a forró pusztaságba távozik, ahol a Kara—Bogaz—Goi öbölben elpárolog a nagy mennyiségű nedvesség. Az öböl vízbejáratának szabályozása évi 8 köbkilométer vizet őrizne meg. Még 10—12 köbkilométer vizet eredményezne, ha levágnák a Kaspitól a keleti-part sekély részeit. Ezenkívül a tudósok arra is gondolnak, hogyan lehetne ésszerűbben fejleszteni a halállományt. Kiszámították, hogy ha 3 ezer tonna szuperfoszfátot adagolnának a Kaspl vizébe a tengervíz ásványi foszfortartalmának helyreállítása céljából, ez 750 ezer mázsa halzsákmányban térülne meg. APN A DCMOLYKÖIVADÉK leginkább növényi táplálékot fogyaszt. Gyurkó St. és Nagy Z. I. 198 fiatal fejes dumulykó táplálkozását vizsgálta. Megállapították, hogy leginkább növényi részeket ettek, az össztápláléknak mindössze 12,8 °/o-át tette ki az állati eredetű táplálék. Ez tavasszal és ősszel érte el a legnagyobb értéket (25,5, illetőleg 32,8 százalékot). (Bul. Inst. Cercetari Proiectari Piscicole) Akváriumi halaink itremlpek gazdagítása Az élelmezést akvárium tulajdonosaink nagy része szaküzletekben vásárolt szárított vízibolha (Daphnia) vagy csővájó féreg (Tubifex), köznéven kukac etetésével oldja meg. Azonban ha ezt a természetes vizek „terített asztalával“ hasonlítjuk össze, ahhoz mérten nyilvánvalóan szegényes és egyoldalú táplálkozást nyújt a két nevezett haleledel. Ha akváriumi halainkat egészségben, teljes szépségükben akarjuk látni, úgy gondoskodjunk arról, hogy étrendjüket valamivel változatosabbá tegyük. Ezt aránylag csekély fáradsággal valósíthatjuk meg. Először is azokról a táplálékállatokról szeretnék szólni, melyeket minden nehézség nélkül házilag szaporíthatunk. A kevéssertéjű férgek két fajtája érdemel elsősorban figyelmet. Ez a trópusi eredetű Grindál féreg (Enchytreaus albidus) és a hazai televényféreg (Enchytraus bucholzi). Mindkettő tejfehér színű, az első nagysága 3—8 mm, az utóbbié 5—15 mm közötti. Szaporításukhoz megfelel a 30X25X10 cm nagyságú faládikó, amelynek belsejét használat előtt kiégetjük. A belső falak etszenesítésével elejét vesszük a fát korhasztó penészgombák terjedésének. A ládikót hat cm-es rétegben tőzeg és lombföld feles arányú keverékével töltjük meg, majd a közepén kis gödörbe „oltást“ helyezünk. Ezt vagy szaküzletekben vagy pedig akvarisztikával foglalkozó barátainktól szerezhetjük be. Betelepítés után kifőtt tésztából, babból, lencséből, borsóból, főtt zabpehelyből vagy lisztes főzelékféléből vékony réteget helyezünk el a gödörben táplálékként. A gödröt vékony üveglappal fedjük le, a láda tetejére pedig deszkalapot fektetünk és ezzel együtt sötét, de nem hideg helyre tesszük. A televényféreg szaporodásához legkielégítőbb a 14—16 °C hőmérséklet, a grindá] féregéhez pedig a 20 °C. A grindál földjét tartsuk kissé nedvesebben, de a televényféreg is nedvességet igényel. Ügyeljünk a nedvesség kellő mennyiségére, nehogy az a talajt ellégtelenítse, mert ebben az esetben a férgek elpusztulnak. Ha viszont minden rendben van, úgy kis idő múlva elszaporodnak, s az üveglapról annyit szedhetünk belőlük össze, amennyi az etetésekhez szükséges. Amennyiben az üveg alatti ételmaradékok megkeményednek, vagy megpenószednek, úgy ezeket távolítsuk el és váltsuk fel frissel. Etetés előtt vízzel öblítsük le a férgeket, hogy a testükre tapadt ételmaradék vagy föld az akvárium vizét meg ne fertőzze. Csak annyit adagoljunk, amennyit azonnal elfogyasztanak, mert a levegőtlen környezetben a férgek idővel megfulladnak, s bomlástermékeikkel fertőzést okozhatnak. A grindál féreggel sok vitamint vesznek fel halaink, óvakodjunk azonban egyoldalú használatuktól, mert díszhalaink hatásukra nem kívánatosán meghízhatnak. A fentieken kívül a szúnyogok lárvái is kitűnő eleségnek bizonyultak. Ezekből kora tavasztól késő őszig elégséges mennyiséget találunk az álló vizekben, tűzoltásra szánt hordók vizében, folyók holt ágaiban, de elszaporításukról magunk is gondoskodhatunk. Kútgyűrűbe, nagyobb vizes edénybe helyezzünk kevés egyaggal kevert korhadó lombot és ezt töltsük fel vízzel. Néhány hét múlva Jelentkeznek a lárvák, amelyeket apróbb lyukú hálóval szükség szerint kifoghatunk. Egyike a'legjobb haltáplálékoknak, mert a benne levő hangyasav elősegíti a halak emésztését. Hasonló módon szaporíthatjuk a Cyclops és a Daphnia-féléket Is. A vizet máshonnan szerzett cyclops és daphniával „oltjuk“ be. Ezek táplálásáról úgy gondoskodunk, hogy időnként a vízbe mogyorónyi baromfitrágyát vagy néhány csepp állati vért juttatunk. Ezekkel is gazdagíthatjuk díszhalaink étlapját. Igyekezzünk mindent elkövetni, hogy halaink étkezési lehetősége minél változatosabb legyen. Az étkeztetésnél az Inkább többször keveset, mint egyszerre sokat jelszóhoz alkalmazkodjunk. Néhány napos koplalás az egészséges halaknak nem árt, Időnként nyugodtan beiktathatunk koplalást, böjtölési napokat, utána állataink annál nagyobb étvággyal kutatják fel az akváriumban az eleség minden kis morzsáját. Juhász Arpád, Gúta (Kollárovo) OLT VKtSXUTLL! Q 9 Lu'vfOKV 8 A S z a bad.- Földmíives szakmellék le tg;WMBAT / es HALÁSZÁT Azt, hogy a Jóváhagyott ”és általánosan elismert standard szempontjából hibátlan, esetleg kishibájú, de mindenképpen teljesen egészséges galambokat választunk ki továbbtenyésztésre, talán nem is szükséges különösebben hangsúlyozni. Mivel minden hibától teljesen mentes galambot csak nagyon nehezen talál a tenyésztő (hiszen kiállításokon még nem láttunk olyan galambot — de más állatot sem — amely megérdemelte volna a fajtajelleg szempontjából igazán tipikus tenyészet. A tenyésztési gyakorlatban nemegyszer meggyőződhettünk arról, hogy a szülőpárok életkora is hatást gyakorol bizonyos tulajdonságok átörökítésekor. Ez leggyakrabban az utódok nemének mibenlétében mutatkozik meg. Amennyiben a hím a nősténynél fiatalabb, a fészekben nagyobb számban fordulhatnak elő hímnemü fiókák. Amennyiben viszont a nőstény a fiatalabb, úgy a nőstény fiómeretes, hogy ezen fajta iránt igen élénk érdeklődés mutatkozik a külöldi tenyésztők között is. Ezért hazai tenyésztői e szép galambfajtából a lehető legtöbb tenyészpárt igyekeztek összeválogatni. Az egyedek esetleges eltűnésének megakadályozása végett egyesek volierbe zárták ezeket a galambokat. A volierben történő továbbtenyésztés során azonban a legtöbb esetben a bukókeringő jellegű repülés ismerete visszafejlődött, erősen gyen-5. SZÁM 1971. MÁRCIUS IX • A TARTALOMBÓL 4- A galamb-tenyégzpárok összeállítása 4- Csibekeltetés kotlóstyúkkal 4- Baromfitenyésztési világkiállítás és kongresszus -4 Jő tudni-4 C-vitamin a ketrecfáradtság ellen 4- A kutyák és a prémesállatok galandférgessége О A költöző madár csillagjárás szerint tájékozódik О Éjjeli lesen О Üjszülött A Kombinált műlégybot A Külföldi vizeken Д Akváriumi halaink étrendjének gazdagítása I A galamb-tenyeszpárok összeállifása legjobb, vagyis a százpontos kák arányszáma lehet a féértéket), legalább azt igyek- székben a nagyobb, szik elérni, hogy tenyészpárok Az utódokra hatással lehet kiválogatásakor ne kerüljenek a takarmányozás módja is, vaössze az egyazon hibát mutató lamint az a környezet, amelyegyedek. Ez esetben ugyanis a ben a galambokat tartjuk, hiányosság az utódokon még De, hogy ezen utóbbi állítást erőteljesebben mutatkozna meg. gyakorlati példával is igazol- Nagyon lényeges, hogy a te- juk, megemlíthetjük a környenyésztő igen jól ismerje ga- zet hatását, amelyet a komálambjai öröklődő tulajdonsá- romi bukókeringő legfontosabb gait. Különösen hasznos segéd- tulajdonságára gyakorol. Iseszköznek mutatkoznak a tenyészetről vezetett feljegyzések, amelyekben többek között a fiókák felneveléséről, azok standard szerinti jellegzetességéről, a tollszín tisztaságáról és rajzolatáról, valamint egyéb jelekről és tulajdonságokról szóló adatok is megtalálhatók, melyek a galamb bírálatakor számításba jönnek. Nemegyszer megtörténik, hogy a nagyon tipikus partnerek fiókái egyáltalán nem tipikusak, avagy fordítva. Ezért is szükséges ismerni a tenyészanyag összes tulajdonságait, amely a tenyészpárok kialakításakor a tenyészidény kezdetén rendelkezésünkre áll. A továbbtenyésztésre szánt egyedek kiválasztásakor mindenesetre bizonyos alapelvek betartása szükséges, amelyeket a tenyésztő nem mellőzhet. A már említett egészségügyi állapoton kívül gondoskodni kell nemcsak arról, hogy egymás között kizárólag ugyanazon fajta egyedei párosodjanak, de Komáromi bukókeringí ezek toliszíne és rajzolata stb. is ugyanaz legyen. Csakis ilyen f módon alakítható ki a szép, szülőpárra Jellemző, tiszta színváltozatú egyed. Az Ilyen párosításból eredő hibák erőteljesebben rendszerint a második vedlés után mutatkoznak, amikor is észlelhető, hogy a vöröstollúak hátán kékes vagy füstszürke színárnyalat Játszik, esetleg a sárgatollúak hátán vöröses színátütés mutatkozik. Ezért, amennyiben olyan galambokat kívánunk kitenyészteni, amelyek megállják a helyüket a kiállításra kerülő galambok erős konkurenciájában is, úgy a tenyészpárokat csakis egészséges, kiváló küleml tulajdonságokkal rendelkező egyedekből állítjuk össze, amelyek egyazon fajtából valók és azonos színűek, valamint színváltozatúak. MAAR ISTVAn, az SZKSZ KB tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője (Kucsena Szilárd felvétele) gült. Ennek következtében megtörténik, hogy a külemileg igen tipikus bukókeringő kiállítás alkalmával győz ugyan, de már többé nem akrobatája a levegőnek. Helytelen az egy fajtán belüli, de különböző színváltoaatú egyedek egymás közötti pároztatása is. Ilyen pároztatáskor csak elvétve fordul elő az utódok között legalább az egyik