Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-13 / 10. szám
Ar SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Szabad füldmüves 1971. március 13. Ara 1,— K6s XXII. évfolyam, 10. szám. Szakmeiléklet Kisállattenyésztés Vadászat - Halászat Számoljuk fel a káros jelenségeket! Mezőgazdasági üzemeink többségében alapos mérlegelések után már jóváhagyták az idei termelési és pénzügyi tervet. Lényegében elkészültek a gazdaságfejlesztés távlati, illetve ötéves tervei is. Szerkesztőségünk dolgozóinak módjukban állt áttekintést nyerni jónéhány mezőgazdasági üzem — állami gazdaság és egységes földművesszövetkezet termelési és gazdaságfejlesztési tervéről. Ismereteink, illetve a mezőgazdasági üzemekben szerzett tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mezőgazdaságunk dolgozói olyan termelési és gazdaságfejlesztési terveket készítettek, amelyek realizálása lényegesen elősegíti nemcsak a társadalmi és gazdasági életünk konszolidálódási folyamatának meggyorsulását, hanem a mezőgazdaság színvonalának gyorsütemű emelkedését, az anyagi jóléthez szükséges terménybőség létrejöttét is hatékonyan szolgálják. Az idei tervfeladatok teljesítése, mezőgazdaságunk további elismerésekre méltó fejlődése szempontjából bíztató jelenség az a szinte össznépivé minősíthető mozgalom, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére egyének, csoportok és gazdaságok közötti szocialista munkaversenyben és a kötelezettségvállalások felmérhetetlennek tűnő menynyiségében jut kifejezésre. Az igényes termelési és gazdaságfejlesztési tervek teljesítéséhez tehát úgy tűnik, hogy minden mezőgazdasági üzemben igyekeznek megteremteni a szükséges előfeltételeket. A szocializmus építésében szerzett soksok tapasztalat ugyanis igazolja annak a megállapításnak a helyességét, mely szerint a szocialista munkaverseny a szocializmus építésének motorja. A tapasztalatok azonban ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a dolgozók lelkesedését és alkotó kezdeményezésük kibontakozását tükröző szocialista munkaverseny csak akkor, illetve csak ott hozza meg a feltételezett eredményeket, ahol nem feledkeznek meg a termelés és gazdaságfejlesztés anyagi és műszaki előfeltételeinek biztosításáról, s az üzem, illetve a munkaszervezés színvonala is a hatványozott követelményekkel és a dolgozók munkalendületével összhangban emelkedik. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedése — a már említett tényezők és az időjárási viszonyok mellett — nagyon függ attól is, hogy a mezőgazdasági gépipar, a vegyipar, a különböző szolgáltatásokat nyújtó üzemek, s persze nem kevésbé az áruforgalmi vállalat, hogyan teljesíti a mezőgazdaság irányában követelményként jelentkező, s egyre igényesebbnek bizonyuló kötezettségeit!? Ideje lenne tehát, ha az említett iparágak dolgozói végérvényesen tudatosítanák, hogy a gép, műtrágya és egyéb eszközök gyártásában és leszállításában jelentkező adósságuk nagy mértékben fékezi a mezőgazdaság fejlődését, s megnehezíti a műszaki fejlesztésre alapozott szocialista munkaverseny formalitásoktól mentes kibontakozását, tehát helyenként veszélyeztetheti az értékes kötelezettségvállalások teljesítését is. A termelési és gazdaságfejlesztési tervek megvalósításának útján — a már említett tényezők mellett — nagy szerepet játszik az is, hogy a közös célokért küzdő munkaközösségek tagjai között milyen az összhang. Tehát, hogy nem zavarja e közös erőfeszítéseik teljes kibontakozását káros emberi tulajdonságokból, személyi ellentétekből és egyéb okokból táplálkozó rossz viszony. Ugyanis a munkaközösségekben mutatkozó mindennemű zavaró körülmény azonnal érezteti kedvezőtlen hatását a munkához, a közösen vállalt termelési és más jellegű feladatokhoz való viszonyokban is. Elengedhetetlen követelményként jelentkezik tehát minden munkaközösségen belül annak szükségessége, hogy engesztelhetetlen harcot folytassunk minden olyan jelenség ellen, amely az egység, illetve az összefogás lazulásához, az egy munkaközösségben vagy szövetkezeti közösségben dolgozó emberek széjjel húzásához vezet. A közelmúltban megjelent cikkeimben már több káros következményekhez vezető jelenséggel foglalkoztam, tgy például szó volt: a lopások, a közömbösség, a korlátoltság és az iszákosság zavartkeltő és fejlődést fékező hatásáról. Most egy olyan tünettel akarok foglalkozni, amellyel bár gyakran találkozhatunk, de annak ellenére sem tudatosítjuk egységlazító, fejlődést gátló hatás«.. Ahogy az ujjunk nem egyforma, úgy az emberek is különbözőek. Tehát egy munka, illetve szövetkezeti közösségen belül is differenciálódnak az emberek. Egyik ember erősebb, a másik gyengébb, egyik ügyesebb a másik kevésbé, az egyik öntelt, a másik szerény, sőt olyanok is vannak, akik saját képességüket lebecsülik. Az önteltség, a saját képességeink túlbecsülése leggyakrabban embertársaink képességeinek lebecsülésével párosul. Tehát az az ember — legyen vezető vagy egyszerű beosztott —, aki tekintélyhajhászás céljából a közösség által elért eredményeket saját javára írja, s az érdemeit szüntelenül „szellőzteti“, akarva akaratlan lebecsüli embertársai képességeit és leggyakrabban olyan gondolatokat ébreszt környezetében, hogy „amennyiben magadnak tulajdonítasz mindent, ami jő, ám csináld.“ Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ember önérzete olyan, mint a jó hangszer. Ezért igyekezzünk még a látszatát is elkerülni annak, hogy megsértsük embertársaink önérzetét. A másokat sértő önteltségnek legjobb orvossága a szerénység. Ez pedig abban juthat kifejezésre, hogy nem „veregetjük meg saját vállunkat“, tehát nem hivalkodunk tekintélyhajhászás céljából a feltétezett példás helytállásunkkal. Mindannyian embertársaink állandó ellenőrzése alatt állunk. S az élet, a tapasztalatok egész sora arról tanúskodik, hogy a példás dolgozó — legyen az vezető vagy beosztott — előbb-utóbb érzékelheti a közösség tiszteletét, elismerését, vagyis tekintélyének növekedését. A jó munkával, a példás magatartással és szerénységgel kiváltott tekintély nemcsak maradandóbb, mint az önteltséget tükröző kierőszakolt „tekintély“, hanem a példás munkát végző, de szerény embernek még az esetleges botlásait is jobban elnézik embertársai, mint annak, aki ízléstelen módszerekkel „tekintélyt“ követel. S ami nagyon lényeges: a tehetséges, de szerény ember — azáltal, hogy megbecsüli a közösség erőfeszítéseit — eredményesen fejleszti a munka- és szövetkezeti közösségek tagjainak harmonikus együttműködését is. A szerénység természetesen nem azonos saját képességeink lebecsülésével. A saját képességek oknélküli lebecsülése, amely kisebbségi érzet megnyilvánulásával jár, nem sokkal veszélytelenebb jelenség az önteltségnél. Ugyanis a saját magunk lebecsülése gyakorlatilag az újtól, a nehezebb feladatoktól való félelemben, s így a kezdeményező készség hiányában mutatkozik meg. S amenynyiben ez a jelenség vezető személyiségnél tapasztalható, úgy fejlődést gátló szerepet tölthet be, tekintettel arra, hogy az a vezető, aki lebecsüli saját képességeit, általában lebecsüli a vezetése alatt álló munkaközösség kezdeményező és alkotó készségét is. A fejlődésünk jelenlegi szakaszában, amikor minden munkaközösségben feltétlenül előtérbe kell helyeznünk a kollektív szellem szüntelen fejlesztését, az említett fogyatékosságok elleni küzdelemről sem szabad megfeledkeznünk. PATHÖ KAROLY NEMETH JENŐ MÉRNÖK, MINISZTERHELYETTES NYILATKOZIK Az elmúlt napokban lapunk munkatársa Németh j fenő mérnökkel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesével beszélgetett a tavaszvárásról. A I miniszterhelyettes elvtárs több felvetett kérdésre válaszolt. A Milyen a gép- és alkatrészellátás? — Nincsen mivel dicsekednünk. Az erőgépeket a tavalyi gazdasági évben csak nagy nehézségek árán sikerült üzemben tartani. Az-őszi szárazság — különösen Közép-Szlovákiában — nagyon próbára tette a gépeket és sok megrongálódott közülük. A mezőgazdasági üzemek irányítói mindent megtettek, hogy üzemképessé tegyék a különböző gépeket. Ez sokhelyütt az igyekezet ellenére sem sikerült az alkatrészhiány miatt. Különös gondot okoz a Super—50-es traktorok megjavítása, i amelyből ezer van Szlovákiában. Ez részben annak tudható be, hogy 1969-ben megszűnt az alkatrészgyártás is. I Kicsit paradoxul hangzik, de tavaly Magyarországról kellett alkatrészeket behoznunk. Az idén szintén vannak ilyen elképzeléseink, de még a megegyezés nem jött létre. Persze, elsősorban hazai megoldást kell keresni. Vannak olyan elképzeléseink, hogy a meglevő traktorállomásokon és más gépjavító vállalatoknál központi irányítás alatt gyártanának különböző alkatrészeket. Ez is csak szükségmegoldás, mert a gépek, berendezések és az elegendő alkatrész gyártása elsősorban iparunk feladata. A Miért vált még rosszabbá a helyzet az alkatrészellátás terén? — Ez lényegesen összefügg a gépek árának felemelésével. 1967-ben alaposan lecsökkent a gépek vásárlása, ezért az üzemek külföldi piacot kerestek és átálltak az igények szerinti gépek gyártására. Ez a fő ok, hogy nem lehet kellő mennyiségben gépeket vásárolni. A legszomorúbb, hogy egyúttal az üzemben levő egyes gépfajtákhoz az alkatrészek készítését is abbahagyták. Ezt az egészségtelen folyamatot nagyban elősegítette az ún. demokratizálódási időszak, amikor az iparban anarchia uralkodott. Persze az előidézett egészségtelen irányzatot nem könnyű rendes mederbe terelni, mert a külfölddel kötött szerződések több évre szólnak. Ettől eltekintve iparunknak erőfeszítést kell tennie, hogy jóval több gépet gyártson mezőgazdaságunknak, s újból meginduljon az alkatrészgyártás. Lehetetlen állapot az alkatrészek utáni lótás-futás, amely sok fontos feladat megoldásától vonja el a mezőgazdasági üzemek irányítóit és még így sem tudják üzemképessé tenni az összes gépet. Persze, azért ne legyünk borúlátók, mert annyit sikerül rendbehozni, hogy nem lesz különösebb fennakadás a tavaszi munkák elvégzésénél. A Lesz elegendő, jó mennyiségű vetőmag és ültetőanyag? — A múlt évi mostoha időjárás a vetőmageliátásban is zavarokat hozott. A vetőmagnak szánt árpa 24,5 százaléka nem volt minősítve Szlovákiában. Kelet-Szlovákiában például a vetőmagárpának a 43,8 százalékát nem ismerték el, mert alacsony volt csíraképessége. Csak a nyugat-szlovákiai kerület néhány járásban volt kielégítő a vetőmag mennyisége. Jelenleg még az árpa vetőmagnak mintegy 5 százaléka hiányzik, s ezt Csehországból biztosítjuk. Különben a tisztítás és a vetőmag elemzése jó ütemben halad, és előreláthatólag sehol nem lesz hiány. Burgonyából a vetőanyagnak mintegy 10 százaléka hiányzik még, amelyet a megállapodások értelmében Lengyelországból és Csehországból hozunk be. A Árpából milyen fajtákat vetnek a mezőgazdasági üzemek? — Mintegy 85—90 százalékban a három főfajtát, Dvorant, Jantárt és Diamantot vetünk. Emellett új fajtákkal is próbálkozunk. A nagyhozamú Denárttal és a sörkészítés szempontjából kiváló Sladar fajtával. A Hallottuk, hogy bővül a kukorica és a cukorrépa vetésterülete. Valóban igaz ez? — A múlt évben jó termést takarítottunk be kukoricából és ez komoly jelentőségű a takarmányellátásnál. Ezért 130 ezer hektárról 140 ezerre szeretnénk növelni a vetésterületet. A 10 ezer hektárral nem a háztájiban, hanem a szocialista szektorban gondoljuk kiszélesíteni 'a vetésterületet. A tavalyi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy nálunk a korai és a középkorai hibridek válnak be a legjobban. A késeiek többhelyütt nem értek be. Ezért a román, a jugoszláv és a magyarországi hibridekből a korábbi érésűeket vetjük. Kisebb területen francia hibriddel is próbálkozunk. A jól bevált hazai hibridekből a CE—275-ösből és a CE—250-esből szintén vetünk. Emellett a Nyárasdon (Topolníky) kinemesített hibrid szintén bíztató ígéret. A cukorrépa vetésterületét a tervek szerint 46 ezer hektárról 50 ezerre szándékozunk növelni. Ezt export és más szempontokból is nagyon fontosnak tartjuk. Örvendetes, hogy az egycsírás vetőmaggal már nem 200—300 hektárt vetünk be, mint a múltban, hanem 8000-et. A vetéshez átalakítással jól beválnak az SZPG—6-os pneumatikus román vetőgépek. Azt hiszem az egycsírás vetőmag lehetővé teszi a vegyszeres gyomirtást, vagyis a cukorrépa gépesített termesztését. A Milyen lesz az ellátás ipari trágyából? — Tavaly tiszta tápanyagban 163 kg-ot adagoltunk hektáronként. Az idén ezt 174 kg-ra szeretnénk felemelni. Igaz, jelentősek az export-kötelezettségeink, de reméljük, emellett is sikerül az elképzelést megvalósítani. Az egyes fajtákkal sincs különösebb baj. Néha azonban a helytelen elosztás zavarokat okoz. A vegyszer-ellátásban szintén javulás várható. Gondot okoz még mindig a gombaölőszerek biztosítása, amelyeket főleg importálunk. A Hogyan teleltek az ősziek? — Erre elég nehéz választ adni, mert Télapó újból megrázta szakállát és hidegre fordult az időjárás. Az eddigi tapasztalatok alapján nem volt különösebb baj. Igaz, a szárazság miatt egyes közép- és kelet-szlovákiai mezőgazdasági üzemben későn vetettek és különösen a losonci és rimaszombati járásban a búza rosszul kelt. Bizony, ahol nincs megfelelő hótakaró, a mínusz 10—15 fokos hidegek károkat okoznak. Igaz, a meteorológiai intézet előrejelzése szerint a hónap közepére plusz 4—8 fokos hőmérséklet várható, és azt követően fokozatos felmelegedés. Azokban a napokban az éjjeli hőmérséklet sem süllyed a 0 fok alá és így teljes ütemben megindulhat a tavaszi munka, amelynek meggyorsítása érdekében a minisztérium kollégiuma prémiumrendszert hagyott jóvá. Még annyit, hogy az őszi vetéseknél a mostoha talajviszonyok ellenére is mindenütt időben elvégezték a téli nitratációt. A Tudtunkkal miniszterhelyettes elvtárs több zárszámadó közgyűlésen vett részt. Milyen problémákkal foglalkoztak a szövetkezetek legfelsőbb fórumán? — Valóban tíz évzáró gyűlésen vettem részt a három kerületben. Talán úgy jellemezhetném, hogy a nyugatszlovákiai kerületben, ahol aránylag jók voltak a gazdasági eredmények, ünnepélyesek voltak a gyűlések, és nyugodt légkörben folyt a tanácskozás. Kelet- és Közép- Szlovákiában a hogyan tovább kérdését vitatták, és sokhelyütt a kis szövetkezetek egyesítése volt napirenden. A legtöbb efsz-ben az egyesítés mellett törtek lándzsát, de sokan vitatták az üzemek közti kooperációs kapcsolatok lehetőségét, amelyen keresztül szintén megoldhatónak találják a szakosítás kérdését. Sokhelyütt felmerültek a takarmányellátási nehézségek, amelyek akadályozzák az állatok hasznosságának fokozását. A gép- és alkatrészellátást mindenütt bírálták. De azért a gyengébb szövetkezetekben is optimista hangulat uralkodott és bíznak abban, hogy a párt és a kormány mezőgazdasági politikája reálisabb lesz az eddiginél, s minden szakaszon megjavul a mezőgazdasági üzemek ellátottsága, amely egyik alapvető feltétele a továbbfejlődésnek. Oszoron (Kvetoslavov) még február közepén megkezdték az árpa vetését. TAVASZI GONDOK ÉS REMÉNYEK fii 4.
