Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-06 / 9. szám
Tavaszvárás a méhészetben MOTTO: A méhek jó telelése egyik legsarkalatosabb feltétele a jövő év sikerének, mert ha megfogyva, lenyomorodva érik meg a tavaszt, örülhetünk, ha begyűjtik saját szükségleteiket, haszonra azonban nem számíthatunk. (Sötér Kálmán, 1908 J Ha régen, Sötér Kálmán Idejében nem hoztak hasznot a télen leromlott, gyenge családok, napjainkban még annyit se várhatunk tőlük. De mit tehetünk. A legjobb méhészetben is akadnak gyenge családok. Hibát követnénk el, ha ezzel nem számolnánk. Az elmúlt nyár és ősz eleje nálunk kedvezett a méhek betelelésére. Az esős időjárás hátráltatta a tarlóhántást és bizony sok helyen a tisztesfű hajdani pompával díszlett. Ezt látván, vándorméhészek telepedtek le az amúgy is túlterhelt legelőre. Nem panaszképpen mondom, csupán azért említem, hogy ez is növelte a beteleléssel járó gondokat. A faluban levő méhcsaládjaim a beteleltetés időszakában (augusztus 20-átől szeptember 10-ig) csak a napi szükségletüket tudták begyűjteni, amíg a falutól alig egy ' kilométer távolságra elhelyezett családjaim teljesen betelelték magukat mézzel, virágporral és annyi fiatal méhvel, ihogy a nyári fészek a legkisebb szűkítésre sem szorult. A családok állapotáról pontos feljegyzést készítettem. Ennek segítsége révén könnyebben megállapíthatom az okát némely család időszakos zúgásának. Erős családnál a szűk kijáró, a gyengébbeknél rendszerint a zaklatás idéz elő zúgást. Azelőtt legjobban a cinkék háborgatták a telelő családokat, mivel a régebbi szakcikkek óva intettek, hogy a havon ne járjunk a méhek előtt, mert ezzel zavarjuk nyugalmukat. Ezért csak ritkán takarítottam el a hullákat a kijárőból. Az utóbbi időben hetenként kétszer is megteszem ez t. Minden igyekezetem arra irányul, hogy a tél folyamán se a kijáróba, se a kaptárak előtt ne találjanak elhullott méheket a cinkék. Mert először az ilyen méhekkel is beérik, de annak hiányában addig kopogtatják a kaptárt, míg élő lakói is kijönnek. Ha pedig egyszer az élő méhet megkóstolják, a leggondosabban felállított madáretetőkkel sem tudjuk őket távoltartani. Az egér, harkály, egérre'vadászó macska és rovarra éhes baromfi szintén nagy kárt tehet a háborgatással, de ezek ellenére is könnyű a védekezés. A gépek zaja mit sem árt nekik. A háború idején a robbanásokon kívül aknaszilánkok is érték a kaptáyatoat, mégis jól teleltek a méhek. A háborgatott családban nem annyi az áldozat, amennyit a rovarevők megesznek, hanem jóval több. Minden háborgatásra megbomlik a telelőfürt kérge, és az eltávozó méhekből kevés jut vissza régi helyére. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát... tartja a közmondás. Ez a méhekre is vonatkozik. Ha jól beteleltük őket, ébredésük is jó lesz. Jmmár felverte a méhes néma csendjét az első tisztuló kirepülés zenéje, a méhek tavaszváró, fülsimogató, édes zsongása. Ezt a pergetésnél is jobban várom. A kaptárak elé száraz szalmát szórok a földre, hogy a pihenő méhek ne dermedjenek meg. Az itatót is kiteszem régi helyére, meleg vízzel s benne csipetnyi sőt oldok fel. A mohó méh nemcsak a tisztulást végzi el ilyenkor, hanem vizet visz a Hasításhoz és virágpor után kutat. Ennek hiányában elhordja a lisztet, paprikát, fűrészport és egyéb anyagokat, amelyek nem hasznukat idézik elő, de kárukra szolgálnak. Ilyenkor jót tesz az élesztős sziruppal történő serkentés. De csak erős családoknál hoz jó eredményt. A külföldi szakemberek csak azoknak a családoknak a serkentését ajánlják élesztős sziruppal, amelyek öt léputcánál többet bo'rítanak. Senki sem vitathatja, hogy mindennél többet ér a korai méhlegelő. Vidékünk és környéke híres a jő tavaszi legelőről. A múlt tavaszon is korán nyílott a mogyoró. Hosszú, sárga barkái olyan korán pompáztak, amikor a méhek még nem repültek rendszeresen. Később pedig, amikor az idő felmelegedett, a virágpor megfagyott a hideg éjszakákon. A később nyíló virágokat azonban már jól kihasználták, de csak az erős családok. A gyenge családokon sem az élesztő, sem a korai legelő nem sokat segít. Ellenben célszerű az erős családok serkentése öt, hat százalékos élesztős sziruppal. A serkentés ideje március, amikor még nagyobb virághordás nincs, de a méhcsaládok lendületes fejlődésének megindítása már szükséges. Olasz szakemberek megállapították mikroszkópos vizsgálat útján, hogy az összes eddig használt virágporpótlók közül a pőkélesztő a leghatásosabb. Nagyban növeli a garatmirigyeket, fokozza működésüket és a zsírtestek fejlődését. A méhek súlyosabbak lettek és szipókájuk is nagyobbra nőtt, mint a nem serkentett családok mőheié. A méztermelés pedig több mint kétszeresére emelkedett. Legjobban a természetben talált virágpor növeli a méh teljesítőképességét és meghosszabbítja életét. Jó időben az erős családok napok alatt hetekre elegendő virágport képesek gyűjteni. Részben ez okozta azt, hogy a kasos méhek már áprilisban kirajoztak. A túlnépesedés is káros a méztermelés szempontjából, ha azt nem korlátozzuk. Az erős családoktól 2—3 virágporos lápét elveszek a gyenge családok fokozott felsegítésére. Tőlük cserébe üres és mézes lépeket adok az erőseknek. Ezáltal főhordásra a gyenge családok is a jók közé kerülnek, ugyanakkor az erősökben sem ébred fel a rnjzási ösztön. Természetes, hogy az ilyen fajta segítség akkor hozza meg a várt eredményt, ha a gyenge család kifogástalan fiatal anyával bír. Az erős méhcsaládokat viszont semmi sem serkentheti nagyobb munkára, mint a családoktól kapott mézes lép. Ezzel a kis beavatkozással mindkét család jól jár. A gyenge is meg az erős is. A méhek korai serkentése legtöbb évben behozhatatlan előnyt jelent a nem serkentettekkel szemben. . Érdekes játéka a természetnek, hogy a tartaléknak szánt gyenge család jő mézelővé válhat, ugyanakkor a legjobbak is megtorpanhatnak. Okát - rend szerint későn veszi észre a méhész. Ne felejtsük el, hogy a Hasítás február elején megindul az erős családokban. A fiasítással arányban a méz- és virágporfogyasztás is nő. A tél egyik felében nem fogyasztanak a méhek annyi élelmet, mint most hetek alatt. Egy lép Hasításához rendszerint fél lép virágport és egyharmad lép mézet fogyasztanak. Méhésztársaimnak csak azt tanácsolhatom, hogy senki se mulassza el az élesztős és természetes virágporos serkentést. Csurilla József A MÉZELŐ MÉHEK NEMESÍTÉSE Koptyev megállapítja, hogy a méhnemesítésnél az új gazdasági fajták előállítása messze elmaradt a többi háziállatétól. Ennek oka főként az, hogy nehéz az ellenőrzött párosítás. Pedig a méheknél is lehet több jótulajdonságot egy fajtában összpontosítani. Felhívja a figyelmet egyrészt arra a veszélyre, ami az idegen méhfajták tervszerűtlen behozatalával a helyi méheket'— mint a nemesítő munka alapjait — veszélyezteti, másrészt arra, hogy'keresztezett méhek ellenőrzés nélküli továbbtenyésztése a későbbi nemzedékekben'' nagyon károsan jelentkezik. Sürgeti, hogy a Szovjetunió területén élő természetes méhfajták megóvására védett területeket jelöljenek ki. Lassított antibiotikum Szükség lehet rá, hogy a méhek hosszú ideig, napról napra jussanak betegség elleni antibiotikumhoz. Az eddigi gyógyszeres szörp vagy lepény nem igen volt alkalmas erre. A méhek hamar elhordták és folytonosan pótolni kellett. Nem sokat változtatott a dolgon az sem, ha az antibiotikumnak a porát szórták vagy fújták a lépekre, s az idegen anyag igy juthatott legkönynyebben a mézbe. Wilson, Elliott és Lackett érdekes, új módon próbálta megoldani a feladatot: a gyógyszer porát cukorral és vazelinnel vagy növényzsírral keverte. Az így kapott lepényt egy darabka papíroson a felső keretlécekre tette. A közölt négyféle gyógyszeres lepény az arányokon kívül csak abban különbözik egymástól, hogy kristálycukor vagy porcukor és vazelin vagy növényzsír van-e benne. 1. összeállítás: 151 g vazelin + 302 g kristálycukor + 2 evőkanál terramicin, 2. összeállítás: 151 g növényzsír + 302 g kristálycukor. + 2 evőkanál terramicin, 3. összeállítás: 226 g vazelin + 228 g porcukor + 2 evőkanál terramicin. 4. összeálítás: 228 g növényzsír + 226 g porcukor + 2 evőkanál terramicin. A kísérleti családokban nyáron két hónapnál tovább volt ilyenféle cukorlepény (valószínűleg pótolgalva), de nem tapasztalták, hogy a méhek a sejtekbe raktározták volna. A nagy adagú terramicin megölheti a Hasítást. Nyoma sem volt ennek, valószínűleg azért, mert a méhek lassacskán fogyasztották a lepényt. A lepények készítésmódja a következő: a gyógyszert apránként elkevergetjük a cukorral egyenletesre. Aztán a keveréket kézzel belegyúrjuk a vazelinbe vagy a növényolajba, melegítés nélkül. Végül két ökölnyi gömböt formálunk. Felhasználáskor ellapítjuk a gömböt. (A grammokat kissé kerekíteni lehet, pl. 150 és 300 gramm.) (American Bee Journal 1970. 9. USA) Széles távközökben a sűrűn benőtt sorok minden oldalról elegendő levegőt és napfényt kapnak. tán olyan gondolata támadt, hogy egy vihar nagy kárt tehet a szőlőben. Ez be is következett. Egy erős szél a dúsnövésű fajtáknál (Kékfrankos stb.) kárt okozott. Ezért ajánlom, ihogy a Kékfrankost igazítsuk a drótok közé, vagy kötéssel rögzítsük a zöld hajtásokat. Ellenben a többi fajták jól bírták a vihart, csupán a vesszők négy-öt százaléka töredezett le. Ezzel előre számoltunk. Ha a vessző megerősödik, már nem tesz nagyobb kárt az eső vagy szél. Nálam is ha egy_ hét elteltével érkezik a vihar, nem lett volna kár. Ezek után nagyon bő termés mutatkozott. Am a júliusban bekövetkezett esős időszakban Néhány gondolat a szőlő metszéséről és zöld munkáiról A Moser-féle magasművelésű szőlőkben metszés alkalmával a szőlésznek van mire vigyáznia, ha azt akarja, hogy szakszerű munkát végezzen. A nagy gyakorlattal rendelkező kertésznek elég rátekintenie a tőkére és máris látja mit, hogyan kell csinálnia. A rendellenességeket azonnal észreveszi és azt is tudja, hogyan kell azt helyrehozni. Am megtörténik, hogy a kevésbé tapasztalt szőlésznek gondot okoz, hogyan is alakítsa a karokat, illetve milyen hosszúra vágja a vesszőket. A szakszerű metszés titka, hogy a szőlész ismerje a tőkék egyes fajtáit, a talaj erőnléti állapotát stb. stb. Akik ismerik a szőlő metszésének csínjátbínját, azok munkája aranyat ér. A metszésnél ügyeljünk arra, hogy a karokon a beosztás helyes legyen, a termőcsapokat úgy osztjuk be, illetve neveljük, hogy azok mindegyike jól elférjen egymás mellett. A hajtások ne legyenek túl ritkák, de sűrűek sem, hogy a levegőt és napfényt egyenletesen kapja a növény. Ha a metszést okosan végeztük, a hajtásválogatás többé-kevésbé el is maradhat. Tavaly először próbáltam ki egy módszert a szövetkezet szőlészetében, amit a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlőjében láttam. Megvallom, sokat gondolkoztam a látottak felett, a végén mégis úgy döntöttem, kipróbálom. Kísérőmmel, egy mérnöknővel alaposan megvitattam az új nevelési módszer előnyét-hátrányát. Igaz ugyan, hogy náluk már vegyszert használtak a sorok gyomtalanítására, kézi kapálásra nem volt szükség, csak traktor kultivátorozott a sorközökben. A szőlő sortávolsága 3,50 méter, így jól elfér közötte a gép, sőt a vesszőket sem szorítják drótok közé, hanem jobbra-balra szabadon lehajlik, míg a középső rész a páros huzalú drótok között szabadon, minden igazítás nélkül felfelé tör. Ezek után elmarad a zöld munka, tehát kisebb az önköltség. Amint fentebb említettem, tavaly én is kipróbáltam a látottakat. Erre szükség is mutatkozott, mert alig győztük a szőlő kapálását, így kevés idő maradt volna a hajtások válogatására, illetve kurtítására. A szabadon növő hajtásokon már virágzás idején tapasztaltam, hogy a sorokban jobban mozgott a levegő, a fürtképződményeket jobban 'érte a napfény, s ennek kövekeztében a szokottnál több megmaradt, illetve megtermékenyült. Aki annak idején a szőlő felé járt, csodálkozott, hogy mit akarok ezzel a nevelési módszerrel elérni és a lehajtó vesszők látnám győztük a permetezést, s a peronoszpóra az egyes faj- 4 táknál majdnem megfelezte a termést. Ez a betegség különösen érzékenyen érintette a Zöld Veltlinit, de még így is 93 mázsás termést adott hektáronként. Szerény becslésem szerint 180—190 mázsát szüreteltünk volna erről a szőlőfajtáról, ha elejét vesszük a peronoszpórának. Annyi fürtöt még nem láttam a szőlőn, mint a Veltelinen volt. Ez is igazolja, hogy nem kell félni az ismertetett termelési mód bevezetésétől. Nálunk azonban az a baj, hogy csupán háromméteres a sortávolság, ezért a vesszőket, amelyek a földig értek, augusztus végén 25—30 cm-rel megkurtítottuk s a hajtások tetejét is kissé rendeztük. Pásztor József szőlész A nagy hozamok elsőrangú tényezője A perbetei (Príbeta — ktfe márami járás) szövetkezet zárszámadó közgyűlésének szünetében ismerősökkel találkoztam. Köztük a sürgölödő-forgolódö Varga Jánossal is, a szövetkezet vincellérjével. Mint mindig, most is ezernyi a gondja, ő törődik azzal, hogy az aranyszínű nedűből legyen elegendő az asztalokon. Lótfut, de azért annyi ideje akad, hogy többet mondjon a szőlészetről, mint a beszámoló. Varga elvtárs rakta le Kisújfalun (Nová Vieska) a szőlészet alapjait. Sok huzavona után szánta rá magát, hogy átadja a „stafétabotot“ fiának, és a szomszéd községben próbálkozik a szőlészet rendbehozatalával. Tudta, hogy nem lesz könnyű feladata, mert a telepítések javarésze kötött, nehezen megművelhető talajon van. Mégis vállalta, s most bizo-. nyítani akar. A múlt év már, jelentett valamit a közösnek. Igaz, a kitelepített 76 hektárból még csak 17 termett, de már ez is 350 ezer koronát jelentett terven felül. A Müller Thnrgau-ból rekordtermést értek el, hektáronként 138 mázsát. Sörös Ernő segédvincellér beszélgetésünk közben megjegyezte: — De azért a Leányka az igazi. Olyan nedűje van, amilyet Perbetén aligha ittak. Ha a környékbeli eredményeket nézzük, akkor az elért hektárhozamok kicsik. Van ennek objektív oka is. Nehéz kötött talajba, vagyis a határ legrosszabb dűlőjébe telepítették, de van szubjektív ok is. — Adni kell a földnek, ha többet követelünk tőle, — jelentette ki a tapasztalt vincellér. Ez valóban így van. Köbölkúton nem véletlenül értek el 74 hektáron 174 mázsás átlag- lódott, hogy a szőlőtermeléssel hozamot. Annyi tápanyagot jut- foglalkozó' szövetkezetek kiváló tatnak a földbe, amennyit a gazdasági eredményeket érnek szőlő elvon a talajból. Ha szűk- el. A hektáronkénti 100 ezer séges, négy avagy 500 kg-ot koronán felüli nyresbevételek (tiszta tápanyagban) sem saj- mindennél szebben beszélnek, nálnak ipari trágyából hektá- Márpedig ez valóság, s éppen ronként. Az ellenőrző bizottság ezért a szövetkezet irányítói, elnöke Likér Mátyás is akik beleegyeztek a több mint beismerte, hogy igaza van a 100 hektár szőlő telepítésébe, vincellérnek. ne sajnálják a tápanyagot, a A beismerés még nem ele- nagy hektárhozamok elsőrangú gendő. Manapság már beigazo- tényezőjét —tt— A nehéz kötött tataiból még a szölövesszöt klszántó ekét ti két traktor húzza. *
