Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-06 / 9. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES I 1971. március ti. Amikor a sziréna megszólalt, Pen tdkné vette a kendólét és lecsoszogott a lépcsőn. A lépcsőhöz sötét volt, a kapualjban még az a kékre mázolt lámpa sem pislákolt, amit a Tata maszatolt be a múlt héten. — En Itt vagyok, rám nem mondhatnak semmit — jelentette a sötéU ségnek. Baginé rögtön elismerte: — Magával soha sincs baj, Petdkné, Inkább az első emeletiekkel. Azok azt hiszik, semmiben sem kell részt venniük. Bezzeg, ha belépttdljjal csinálnák a légót, már Itt terpeszkednének. Innen is, onnan Is elómászott egyegy sérelem. Igaza van Bagtnénak, hát nincsen Igaza? A doktoráé azt üzente, hogy fél a hűtéstől, ha cúgban áll, rögtön megfájdul a füle. — S én nem fázom meg? — nyelvelt a főparancsnok, özvegy Králné, formátlan, akár egy krumplt, de azéri ketten Is rlmánkodtak a kezéért. (A fűszeres úgy tudja, hogy van egy kis háza Sashalmon.] Most megigazította a kontyát, fejéhez lapította. — A dók-Irta: PALOTAI BORIS mert valami fékezhetetlen düh fűtötte, hogy azok most Is külön vannak, brokátpaplan alá bújva, jó pthe-melegben alusszák át a veszélyt. Nem bánja, ha az újévi borravaló elmarad, de a doktoráé Itt topogjon mellette, s Vermes úr, aki máskor mozdulatlanul, fapofával lép el a házmesterlakás előtt, itt szoruljon a pállnkaszagú Tata oldalán. Altg telt bele egy negyedóra, a doktoráé plédekbe burkolva, szőrmekucsmában, zsebkendőjét az orrához szorítva, szemrehányó tüsszögéssel állt a káráló tömeg közepette, olyan arccal, mint akt Jó előre figyelmeztet mindenkit, hogy őrá végzetes ez a huzat, percek kérdése, és tüdőgyulladást kap, meghal, vörös lesz az orra, s ráadásul a pincelakó Sánta hozzádörzsöli mocskos kabátját. — Lám, én harmlncnyolcfokos lázzal teljesítem a kötelességem... — mondta oktató hangon Bányát Irma, nyugdíjas tanítónő, pedig neki Is az emeleten volt lakása, méghozzá kétszobás komplett. — Nem Is olyan rossz lehet oltantl tómét más fából fabrikálták, mint minket? Tata, menjen csak fel érte. Nem lehet kivételezni. Jöjjön le azonnal! És Vermes úr tsl Hallja Tata? Mondja, hogy én üzenem. Tata, a házmesterné Iszákos apósa, feltapogatózott, hallani lehetett erélyes csengetését. Mire lejött, a szirénabúgás megszűnt, s az emberek hunyorogva pislogtak egymásra. A lámpa piszkoskék fénnyel csurgóit szét közöttük, s ebben a furcsa világításban dúlt volt az arcuk, mintha nagy veszedelemtől szabadultak volna éppen. — A doktorné nem jön... Hogy ő orvosi bizonyítványt hoz... — mondta behúzott nyakkal a Tata, mert tudta, hogy ezért Is őt veszik elő, mim dig mindenért csak őt. A részegek ügyefogyott hebegésével folytatta: — lefeküdtek... Be sem akartak engedni. — Hát, persze hogy nemi Mert bűzlik a pálinkától! — kiabált a menye. — Vén trottyl Arra sem lehet használni, hogy leránclgálja a lakókat! — S odafordult a főparancsnokhoz: — Egy ilyennel vagyok én öszszezárva huszonkilenc esztendeje!... Csak árvához menjen nőül! Egy egészséges árva özvegyember a legjobb! — Es csattogva rohant fel a lépcsőn, — jegyezte meg viccesen Petákné, mire a doktorné nyomatékosan köhögött s szenvedőn taszított egyet Sántán. — Vermest feljelentem — Izgult a főparancsnok és kiélvezte a helyzetet, hogy most nem nagyságosurazza, egyszerűen levermesezi! Igaz, hogy sötét van, nem látja, mit szól hozzá az alázatos Baginé, meg a többiek. A házmesterné például rá se hederít. Sőt, éppen a doktoráéhoz fordul, neki panaszolja el, hogy a részeges Tata meg a bitang sógor, huszonkilenc esztendeje összezárva lenni velük, ehhez tessék szólni! — Vermeséket legalább száz pengőre büntetik — mondta Jó hangosan és feljebb húzta a parancsnoki karszalagját. . A sziréna elvágja a hangját, bömbölve, visítva búg, nem hasonlít semmihez, mintha a föld gyomrából törne föl és ugyanakkor leszakadna föntről Is minden, az ég repedten zuhanna le, s csörömpölve torlódna egymásra. Vaksötét van, a sziréna telhetetlen bömbölése ráfekszik a mellükre, a torkukra csavarodik és ebben a szűk, Ijedt sötétségben városok robbannak, újságok nagybetűs hírei pörögnek, az egész megtépett világ Itt fuldoklik, messze harcterek gázai gombolyog-Iskolások könyvtára OK) E sorozattal a Madách Könyvkiadó olcsó áron, ízléses kiivtelben szándékozik biztosítani az alapfokú és középiskolák tanulói számára az ajánlott olvasmányokat. 1971-ben az alábbi kiadványok Jelennek meg az IK-ban: I ára Kčs Szegények öröme (antológia) 14,50 Jókai Mór: £s mégis mozog a föld 16,50 Mikszáth Kálmán: Töt atyafiak, Jó palócok ' 4,50 Ifjú. Olvasók Klubja flOK) A „Klub mladých čitateľov“ magyar részlege. A klub tagja lehet minden gyermek, fiatal és felnőtt, ill. iskola, könyvtár és más intézmény, ha a négy megjelölő könyvből legalább kettőt megrendel és átvesz. Aki az egyedi tagok közül mind a négy könyvet átveszi, Jutalomkönyvben részesül. 1971-ben a következő kötelező kiadványok Jelennek meg az IOK-ban: ára Kčs Dávid Teréz: A feneketlen láda kincsei 16,— Óta Hofman: A kék elefántok 17,— Erdődy János: Sasoknál magasabban 16,— Majtényi Zoltán: Az utolsó ítélet 17,— A sorozatok kötetei megrendelhe tők a következő címen: Madách Könyvkiadó, Iskolások Könyvtára Í1K), illetve Ifjú Olvadók Klubja |IOK) Bratislava, Mártanovičova 10. Kedves OlvasónkJ Kedves Barátunk! A Madách Könyvkiadó mellett működő Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK) újabb, immár 21. évfolyamát kínálja fel önnek. A MKBK évenként négy szép,, értékes és érdekes könyvet biztosít tagjainak [az ún. kötelező sorozat). A tagok ezt a négy kötetet Jutányos áron, utánvéttel vehetik át. A nem kötelező sorozatból kedvük szerint választhatnak tagjaink. Aki ebből legalább két kötetet átvesz, ingyen kapja Jutalomkönyvünket. Ez egyébként külön is megrendelhető. A nem kötelező sorozat önt érdeklő könyveit külön tüntesse fel megrendelésén s küldje el szerkesztőségünk címére. MADÁCH Könyvkiadó, Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK), Bratislava, Martanovlčová 10. Mindössze ennyi a teendője. Legyen ön is népes táborunk tagja, — gazdagítsa könyvtárát, az MKBK köteteivel! 1971-ben a kővetkező kiadványok Jelennek meg az MKBK-ban: Mács József: Adósságtörlesztés A szerző nyilatkozik könyvéről: Határ mentén élő nép vagyunk. Olyan sorsokról és emberekről írok, akik sehol másutt nem élhették életüket, csak a határ mentén. Bolti ára: 15,— Kčs. Tagoknak: 13,— Kčs. пак, szinte érzik a perzselt bőrszagot, a halál zavaros bűzét. — Valami történt — gondolja Baginé és nyakára szorítja kezét. A doktorné vacogva dűl a falhoz. Ha Idecsapna a bomba? Bombáknál sose lehet tudni! Kiáltani szeretne, de a torka dagadton ellenáll. Már csak egy villanás, gondolja, és soha nem érzett vágy fogja el, hogy felhasználja ezt a pillanatot, emlékezzen és jóvátegyen, talán még nem késő! Másképpen fogok élnt, határozza el és a mocskos Sántába kapaszkodik. Ha nem restellné, mindnyájukat megölelné, még a részeges Tatát Is, meg a harcias özvegyet, akivel mindig pörölt, veszekedett, pedig hát nekik volt Igazuk. A sziréna ordít és nekik volt Igazuk. Ö ott lakott fenn, ágyban reggelizett, visszaküldte a pillés kávét... Sánta csírázó krumpli között élt, Baginé a nagyfejű, hülye gyerekére mosott éjjel-nappal, Petáknét minden este elverte a férje és ő... Igen, még tőle ts csak kurta szavakat, Ideges horkantásokat kaptak. Jóvátenni, most, mindjárt! Behívni őket a fűtött szobába, ott tartant, valahogy így ... Baginé sóhajtott. — Itt a világ vége! — dünnyögte és annyira fáradt volt, hogy szinte jólesett neki, hogy mindjárt megszakad minden és kezét sem kell kinyújtania. Nem töltöttem ki az egész napomat a doktoréknál, jutótt eszébe, négykor pakoltam és mentem. Egyszer meg elvittem egy csuporka zsírt. Visszaadom, határozta el hirtelen, mihelyt lehet, — visszaadom. Ha nem lennék ilyen fáradt, kipótolnám a napot is, hadarta bele a szirénabőgésbe. A sziréna elhalt, kimerült, mély csend úszott utána, s a kapualj gyulladt szemű fényénél Idegenül bámultak egymásra. — Vége! — állapította meg a doktoráé, s ösztönösen félreállt. Jóvátenni! bukott fel benne az előbbi hang, de hirtelen „tiszta őrültnek“ tartotta, hogy fölvigye öt magához, á, ostobaság! Összehúzott szemmel fpntolgatta, mégis mit tehet értük. Bár az egésznek nincs sok értelme, de mégis. Baginé összekapta magán a kendőt. — Mehetünk a dolgunkra! — mondta harciasán, mert resteilte előbbi ellágyulását. A doktorné biccentett, majd mint aki mégis meg akar valósítani valamit az elhatározásból, föllélegezve mondta: — Sánta, holnap fölvikszeli a parkettet. — Es túljutva az önmagával való alkudozás göröngyein, hozzátette: — Jó melegben dolgozik, egész nap. Játszva megkeres... — Négy-öt pengőt akart mondani, de ezt mégis sokkallta, hát várt egy pillanatig, s azt mondta helyette: játszva megkeresi a magáét, Sánta barátom! A „barátom" szót a buta Sánta már nem hallotta, s így maradt minden a régiben. e Qj A S-. Q1 c Qj s—J Öl 'Ö Aí О Öl 'ö VIERA MA'RKOWCOVaÄ-ZATURECKÄ: A béke hadserege Asszonyok, édesanyák, nővéreim, társaim, köszöntőm felétek száll, suhan dalnak szárnyain, várósok utcáiba, távoli faluvégre, a gyárakba, földekre, minden asszony szívébe! Jöjjetek mind ide, már mosolyog a reggel, egységben menetelünk, a béke hadserege, egységben menetelünk, lobogó bontott hajjal, ajkunkon énekkel, szép, diadalmas dallal, méhekkel versenyt szállunk, ml emberi méhek, hogy az egész kaptárnak gyűjtsünk szorgosan mézet. Öszhajú édesanyám, 6, hol vagy te most, merre, ki a kuckóban ültél könnyeidet elrejtve, a végzettől görnyedten, dagasztva alázatból, ajkadon sóhajjal: „Csak asszony vagyok, asszony, kinek rendeltetése, hogy tűrjön szótlanul, más választásunk nincsen, ezt leányom megtanuld." Az Idő felitatta, jó anyám, szavaidat. Van már más választásunk, előttünk már új utak, Nem vagyunk már azok, kiknek szava sem lehet, megmozdultunk, megyünk már, ml harcos ezredek, kik szabaddá, boldoggá, egyenjogúvá téve leszámolunk Évának keserű végzetével, ml, kik csak azért szültünk, hogy véres háborúk áldozata legyen, ágyútöltelék, fiunk, megyünk, s erő van bennünk, bár kezünk fegyvertelen, a béke hadserege, mely harcol a harc ellen. Jöjjetek mind Ide, már mosolyog a reggel, egységben menetelünk, a béke hadserege, egységben menetelünk, lobogó, bontott hajjal, ajkunkon énekkel, szép, diadalmas dallal, méhekkel versenyt szállunk mt emberi méhek, hogy az egész kaptárnak gyűjtsünk szorgosan mézet. Lelkes asszonyok emlékeznek Jirí Sotola: * J ézus-társas’ág A neves cseh író történelmi regénye a fehérhegyi csata utáni ellenreformáció korából meríti tárgyát. Bolti ára: 28,— Kčs. Tagoknak: 21,— Kčs. Illyés Gyula: Korátavasz Az illyési életmű egyik alapvető fontosságú és feledhetetlen szépségű regénye a Koratavasz, amely a puszták népét köti össze a Hunok Párizsban című regénnyel. Bolti ára: 34,— Kčs. Tagoknak: 25,— Kčs. Norman Mailer: Az éjszaka 'Jiadai A Meztelenek és holtak világhírű szerzőjének új alkotása korszakalkotó könyv az amerikai irodalomban. Bolti ára: 24,— Kčs. Tagoknak: 18,— Kčs. Szabadon v'álasztható könyvek: ára Kčs Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel 30,— Rákos Péter: Tények és kérdőjelek 19,— Hullámverés (szlovák novellagyűjtemény) 27,— Jaroslav Hašek: Svejk, a derét katona 58,— K. J. Beneš: A piros pecsét 34,— Németh László: Bűn — Iszony 42,— Passuth László: Fekete bársonyban 57,— Móricz Zsigmond: Erdély I.-III. 104,— Tolsztoj: Háború és béke 70,— Illés Endre: Hamisjátékosok 29,50 A jutalomkönyv: Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó. Válogatott elbeszélések. Különleges évfordulót ünnepelnek Mužlán (Muzsla) a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Húsz évvel ezelőtt a lelkes muzslai asszonyok a „Živena“ felhívására brigádosokat toboroztak Handlovára, ahol nagyon kellettek a szorgos munkások. Pathő Rozália, a szervezet elnöke elment a lányokhoz, asszonyokhoz és meggyőző szavai után 38-an Jelentkeztek, hogy elősegítsék a bányatelep építkezéseit. Ünnep volt az indulás. A brigádosok felkötötték a kék kendőt, amelyre fehérrel volt ráfestve a galamb, a béke Jelképe. A lelkes menetet fúvószenekar kísérte, és virágtengerrel búcsúztatták őket a vasútállomáson. Aztán csókok, ölelések következtek, utolsó figyelmeztetés a férjek, feleségek felé, és elindult a zakatoló vonat idegen tájakra. Handlován kemény munkát végeztek az asszonyok. Napról napra nehéz blokkokat hordani nem éppen gyerekjáték. A muzslai nők mégis helytálltak, és az eltelt két hét után az ottani vezetők őszinte szavakkal köszönték meg a Jókor Jött segítséget. Két évtized telt el azóta. A lányokból asszonyok, a menyecskékből nagymamák lettek. Négyen már örök álmukat alusszák az egykori brigádosok közül. A temetésükön a muzslai aszszonyok azt a zászlót vitték» amelyet Handlován is lobogtattak. Az egykori vezetők újból szerveztek az elmúlt napokban. Pathó néni haja még fehérebb lett, de lelkesedése ugyanolyan, mint két évtizeddel ezelőtt. Mindent pontosan előkészítettek. Az évfordulón előkerülnek a szekrényekből a kék kendők és elindul a fáklyás menet, amely világít, fényt ad, mint a tnuzslaiak tette a nehéz években. Műsorral is a lelkes asszonyok köszöntik az ünnepség résztvevőit, elénekelik azokat az indulókat, népdalokat, amelyeket távol falujuktól esténként dúdolgattak. Azt hiszem, az évforduló az egész falu ünnepe lesz. De talán még ennél is több, világítófáklya a mának.. A muzslai asszonyok a szocialista haza szeretetének példaképei voltak ezelőtt húsz évvel, és azok ma is. Példájuk követendő, és ha napjainkban is hasonló lelkesedéssel segítünk ahol szükséges, sokkal gyorsabb lesz a fejlődés szocialista társadalmunkban. Tóth Dezső / Ez a felvétel hűsz évvel ezelőtt, az indulás perceiben készült. 1 Középen virágcsokorral a kezében Pathó Rozália elnöknő áll.
