Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-09 / 1. szám

Több zöldséget! MI A HELYZET A ZÖLDSÉGMAGVAK ELLÄTÄSA TERÉN 9 A FAJTAVÄLASZTÉK BŐVÍTÉSE ÉRDEKÉBEN ф ÚJDONSÁ­GOKKAL IS SZOLGÁL A MAGFORGALMI VÁLLALAT ф MINDEN IGYEKEZETTEL A MEZŐGAZDASÁG, A TERMELŐK IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSÉÉRT, ф A Jó minőségű, csiraképes vetőmagok biztosítása minden évben ismétlődő, igényes fel­adat. A fajtaválaszték megha­tározása • a beérés időpontját, a termőtalaj adottságait szem előtt tartva nagyban befolyá­solja a gazdálkodás eredmé­nyességét, esetleg a sikertelen­ség okozója lehet. Ezért elsőd­legesen fontos, hogy az évi termelési tervek alapján a nagyüzemi kertészetek időben megrendeljék a szükséges, el­lenőrzött és tisztítotr zöldség­vetőmagot, valamint ültető­anyagot. Termelőinket a zöldségek és virágok vetőmagjával és ülte­­tőanyagaíval a Zöldség- és Vi­­rágnagyforgalmi Vállalat (Ze­leninový a kvetinový semenár­­ský podnik, Bratislava—Rare) látja el. A következő termelési Időszakra való felkészülésük­ről kértünk tájékoztatást az üzem igazgatóhelyettesétől, Ján Havránek főmérnöktől. ф Milyen készletekkel ren­delkeznek, főmérnök elvtárs? Ki tudják elégíteni a zöldség- és virágmagok, valamint ülte­tőanyagok iránti keresletet? — Üzemünk elegendő, na­­gyobbára hazai termesztésű és részben külföldről behozott jó minőségű zöldség- és virág­vetőmag és ültetőanyag meny­­nyiséggel rendelkezik. Így ma­radéktalanul tudjuk majd ki­elégíteni a keresletet minden zöldségféléből, a korai és a kései fajtákból egyaránt. Ter­mészetesen nem feledkeztünk meg a kistermelőkről sem. Már eddig 15 millió színes zacskó csomagolt zöldség- és virág­magot készítettünk az egyéni kistermelők, kertészkedők szá­mára. Ez lényegesen több, mint a múlt esztendőben és nagy örömünkre szolgál, hogy az előző éveknél jóval korábban, már januárban kerülnek forga­lomba. • A nagyüzemi kertészek milyen zöldségmagvakat sze­rezhetnek be vállalatuk kerü­leti kirendeltségein?' — Lényegében minden eddig termesztett zöldségfajta hazai szaporítású magja, valamint néhány külföldről behozott kü­lönlegesség bővíti fajtaválasz­tékunkat. A sárgarépa már használatos fajtái (Stupicei ko­rai gyorsításra, Amsterdami, Duwicei, Nantaisi, Stupicei ké­sei) mellett újdonságnak szá­mít a Delicia, amely hasonlít a karottához, csak kissé éde­sebb, igen korai és gyorsításra alkalmas. Ilyen újdonságnak tekinthetjük még a Znojmól fajtából kinemesített Znojmija nevű új uborkát, amely kivá­lóan alkalmas konzervipari fel­dolgozásra, nagyon keresett, a betegségekkel szemben ellenál­ló, a melegebb éghajlatú vidé­keken bevált, bőtermő és korai fajta. • A hazai szaporítású zöld­ségmagvakon kívül milyen kül­földi fajtákat hoznak forga­lomba a behozatalból? — Elsősorban a karfiolt kell megemlítenem. Hollandiából és Dániából importáltunk karfiol­magokat a fajtaválaszték bőví­tése céljából. így Hollandiából a Master középkorai fajtát hoz­tuk be, amely igen alkalmas a tavaszi és az őszi termesztésre. Dániából behozott fajta a Bra­vo. Káposztamagot Japánból, éspedig a CC-Gross fajtát, va­lamint a Német Szövetségi Köz­társaságból az Amager kiváló minőségű, februárig tárolható káposztafajtát hoztuk be. A sa­látauborka hazai termesztésű és eddig is termesztett fajtáin kívül a választék kibővítésére a Német Szövetségi Köztársa­ságból importáltuk a Calex és a Bittex, továbbá Hollandiából a Picador és a Spora saláta­uborka új fajtáit. Ugyancsak Hollandiából vásároltuk a Pro­­pa és a Danuve paprikafajtá­kat, Magyarországról pedig a Csokros-felálló, a Csokros­­csüngő, a Szentesi fehér és a Paradicsom alakú, zöld fajtájú paprikamagot hoztuk be. Kül­földről egyes paradicsomfajtá­kat is vásároltunk. így Magyar­országtól a Kecskeméti 700 és a Kecsekeméti 3, valamint a Budai reziszta és a Keszthelyi háztartási fajtákat, az NDK-ból a Helle-perle, Hollandiából pe­dig a Bonsett RR paradicsom­fajták vetőmagját importáltuk. ф Milyen cikkből sikerült a múlthoz viszonyítva nagyobb, a keresletet tökéletesen kielégítő mennyiséget forgalomba hoz­niuk? — Minden zöldség- és virág­magból, ültetőanyagból ebben az évben annyit adhatunk piac­ra, hogy mindenütt elegendő legyen. A múltban hiánycikk­nek számító dughagymából is olyan mennyiséget tudtunk biz­tosítani, amellyel nemcsak a nagyüzemi termelők szükségle­tét, hanem az egyéni kertész­­kedök dughagyma igényeit is ki tudjuk elégíteni. Ezáltal re­mélhetőleg sikerül legalább részben korlátozni a helyzetet kihasználó spekulánsok árdrá­gító tevékenységét. ф Eddig csupán a zöldség­félék vetőmagjairól volt szó és nem tett említést a virágok és a dísznövények vetőmagjáról, illetve ültetőanyagáról. Pedig ilyennel is foglalkozik üzemük, ahogy erről értesültünk. — Valóban, jelentős mennyi­ségű virágmagunk is van. Ezen felül lombos- és tűlevelű dísz­növények nagy választéka áll az érdeklődők rendelkezésére, amit a faluszépítés, a lakóne­gyedek, a gazdasági udvarok csinosításakor nagyszerűen fel­használhatnak. Hosszú lenne felsorolni a 2—5 éves dísznö­vényeink jegyzékét, amit Bra­tislava—Rača-i üzemünk (Pú­chovská 18) 5—9 koronás da­­rabonnkénti árban szállít köz­vetlenül a megrendelő címére. Hollandiából tulipánhagymákat hoztunk be bő választékban. Az importált gladiolatfajtáink kö­zül a fehér csíkozású sölétvö­­rös Jo Wagenaar, a halvány rózsszínű Rosa wan Lima, a sárga Ríesing Sun és a sötét­piros President Kennedy fajtá­kat ajánlhatjuk. Ф Üzemük tehát kiváló si­kereket könyvelhet el. Milyen távlattal indul az előttünk álló ötéves terv esztendeibe? — Távlatunk kedvező fejlő­dési lehetőségeket tár fel üze­münk előtt. Viszont sok nehéz­séggel is meg kell küzdenünk. A vetőmag forgalmazása meg­követeli, hogy saját magsza­porító és megnemesítő állo­mással is rendelkezzünk. E té­ren már a közeljövőben meg kell tennünk a helyzet javítá­sát elősegítő lépéseket. Gyor­sabb előrehaladásunkat mun­kánk idényszerűsége és az ez­zel kapcsolatos munkaerő-hiány problémája nehezíti. Reméljük azonban erre is találunk meg­oldást, és az elkövetkező évek­ben még rugalmasabban tud­juk szolgálni szocialista mező­­gazdaságunk támasztotta igé­nyek maradéktalan kielégíté­sét. Megköszönve a tájékoztatást azt a kívánságunkat fejezhet­jük ki, hogy Havránek főmér­nök az üzem gyorsabb fejlődé­sébe vetett reménye teljesüljön. (Obenau) A Tj—3 típusú egyte igelyű kistrakíor sokféle kertészeti és szőlészeti munka vég­zésére alkalmas. Használható a talajművelésnél a permetezésnél és különféle anya­gok szállításánál. (halj t / J A törpe- és alakfák nevelésének kérdései n. A tavaszi alakítónyesés után a fácskák alatt összetaposott földet fel kell lazítani, meg kell kapálni. A nedvkeringés meg­indulása után, amikor a hajtá­sok már 10—15 cm hosszúság­ra megnőttek, azonnal hozzá kell kezdeni a hajtások szük­ségszerű kezeléséhez, alakítá­sához. Először is az alanyból vagy az oltvány tövéből kinőtt hajtásokat távolítjuk el tőben. Azután a sudár- és az oldal­ágak vezérhajtásait kötözzük a biztosítócsaphoz. Ezután min­den fölösleges, tehát a korona­képzéshez vagy törzserősítés­hez nem szükséges hajtást tő­ben levágva eltávolítunk. A ko­rona képzésére 5—6 hajtást hagyunk meg úgy, hogy azok a korona helyén a törzs körül arányosan legyenek elosztva. Később, amikor a hajtások már mintegy 40 cm hosszúra meg­nőttek, azoknak az oldalvezér­­hajtásoknak a hegyét, amelyek a többinél esetleg erősebben növekedtek, lecsípjük, hogy így a gyengébbek fejlődését előse­gíthessük. Ennél a munkánál ügyelünk arra, hogy a fácska mélyebben álló oldalhajtásai mindig hosszabbak legyenek, mint a felettük állók, vagyis az oldalvezérhajtások végei lehetőleg egy magasságban áll­janak. Természetes, hogy a su­dár folytatását képező fővezér­hajtásnak mindig a legerőtelje­sebb növekedést kell mutatnia, ezért ennek a végét csak az oldalvezérhajtások általános fejletlensége esetén kurtítjuk meg egy kissé. A helytelen irányban álló oldalhajtásokat az említett feszítőfácskák, raf­fia és irányítópálcák alkalma­zásával megfelelő helyzetbe rögzítjük, illetve a görbén nö­vekedőket egyenesre kötözzük. Az oldalhajtások (oldalágak) növekedési irányának megálla­pításánál ügyelnünk kell arra, hogy az egymás felett levő hajtások (ágak), illetve az egy­más felett levő elágazások (emeletek) hajtásai (ágai) so­hasem egymás felett, — hanem — felülről nézve — mindig váltakozva, egymás közé esse­nek. Az így helyesebben el­osztott oldalágak ' következté­ben későbben nem sűrűsödik el a korona. Abban az esetben, ha a vezérhajtások nyári be­­kurtításável sem tudnánk nö­vekedésükben egyensúlyt elér­ni, a nagyon erősen növekedő hajtást annyira visszanyessük (zöldnyesés), vagy a gyenge hajtás kinövésl helye felett a sudaron félhold alakú bevágást készítünk (1. ábra), hogy az egyforma erős növekedés hely­reálljon. A törzsön nőtt hajtásokat, ha az oltvány elegendő vastag és így annak mesterséges erő­sítésre szüksége nincs, tavasz­­szal tőben levágjuk. Ellenkező esetben ezeket törzserősítő résszé kezeljük ismételten 2—4 szemre való kurtítás révén. Ha ezek egy-két év alatt már a ceruza vastagságát elérték, ta­vasszal vagy nyáron, augusztus elejéig tőben levágva eltávolít­­hatók. A biztosítócsapokat jú­lius végén tőben levágva kell eltávolítani, hogy a visszama­radó seb még őszig beforrhas­son. Ha az előbb ismertetett első alakítónyesést és a nyári keze­lést helyesen elvégeztük, ak­kor a rendes fejlődésű fácska ősszel a 2. ábrán látható ala­kot mutatja. Ilyen fácskán a következő tavasszal a második alakítónyesést a következő mó- 0on hajtjuk végre. Az öt oldal­vesszőt kifelé álló rügyre, erős­ségükhöz képest, az ábrán lát­ható módon visszanyessük. A mélyebben állók tehát néhány rüggyel hosszabbra nyesendők, mint a magasabban állók. A fővezérvesszőt olyan vezérrügy­re vágjuk, amely a tavalyi biz­tosítócsap eltávolítása * után visszamaradt sebhely felett van. Ennek a fővezérvesszőnek a visszanyesése az előző éviben fejlődött korona legmagasab­ban álló ágától számított 35— 40 cm-nyi távolság felett álló 5—6 rügyre történik, úgyhogy ezek felett még biztosítócsap is maradjon. A gyengén fejlődő oltvány az első évi visszanyesés után né­ha csak vékony, gyenge hajtá­sokat nevel. Ezeket, ha egy­forma gyengék, a második év tavaszán nyesetlenül hagyjuk. Ha csak a vezérvessző volna erős fejlődésű, akkor azt az előző évi nyesés felett rövidre, 2—3 rügyre nyessük, hogy az oldalvesszők erőteljesebb fej­lődését biztosítsuk. Ilyen fákon a vezérvesszőnek a második elágazást nevelő, fentebb emlí­tett hosszúra történő nyesését nem szabad végrehajtani, mert különben az alsó (első) elága­zás gyenge oldalhajtásai növe­kedésükben még jobban visz­­szamaradnának, azokból rendes koronaelágazást nevelni nem lehetne. Ha a vezérvessző mu­tatna gyenge fejlődést, akkor azt nyesetlenül hagyjuk és az erősebb fejlődésű oldalelágazá­sokat nyessük olyan rövidre, hogy az azokon levő vezér­­rügyek a fővezér csúcsrügyé­nél magasabban ne álljanak. A harmadik és minden kö­vetkező év tavaszán a gúlafák további nyesése úgy történik, mint azt a második évre vonat­kozóan elmondottam. Minden újabb elágazásnak (emelet) a foksoros gúlánál az alatta levőtől 35—40 cm tá­volságra kell kinőnie. Az új el­ágazásnak is, megfelelő irányí­tással mindig szabályosan el­osztva, közbeesőén kell állania a sudáron. Az egyes korona­elágazások között levő 35—40 cm hosszúságú törzsrészen a foksoros gúlánál hajtásokat nem hagyunk meg. Ha ilyenek nőnek, ezeket a nyár folyamán több ízben is 3—4 levélre be kell kurtítani, hogy belőlük termőrészek fejlődjenek. Ezzel ellentétben, a közönséges gúla­fa sudarának minden részéből nevelünk oldalágakat. Az újabb elágazások kineve­lésével nem szabad sietni, öt­tíz év múlva, vagy még később, a fák gyengébb növekedése miatt már csak minden máso­dik-harmadik évben kezdhetjük egy-egy újabb elágazás (eme­let) kinevelését. Ekkor, már lágyon ügyelni kell arra, hogy íz oldalágak megfelelő vissza­nyesése révén a termőrészek kellő fejlődését biztosítsuk. Ez okból, ha az oldalágak elsőbb­jei a 180—200 cm hosszúságot már elérték, a vezérvesszőket évente már csak 15—20 cm hosszúra nyessük, míg a fel­sőbb emeletek ágainak vezér­vesszőit még megfelelő arány­ban hosszabbra nyessük, hogy így a fa koronája mindinkább megkapja a megnyúlt, igazi gúla alakot. (Folytatjuk) 5 Januári figyelmeztető A gyümölcsfák nyugatod ál­lapotának idején kétféle munka adódik a kertben. Első a fák permetezése, második az ápo­lásuk. Nagyon fontos a tjíii per­metezés időbeni végrehajtása, mert ezzel megelőzzük a pajzs­tetvek elterjedését és számos betegség kártételét. Ugyancsak ajánlatos a fák törzsének tisz­togatása Tudjuk, hogy a kár­tevők a kéreg repedésiebe hú­zódva vészelik át a telet. Gon­dos kéregtisztogatással tehát a kártevők jelentős része elpusz­títható. Felhívjuk a figyelmet, hogy állandóan tartsuk szem előtt gyümölcsöseinket, nehogy a nyulak jelentősebb károkat okozzanak. A kerítéssel körül­vett gyümölcsösökbe is beté­vedhet egy-két nyúl, s ott „ala­pos“ munkát végezhet. Ha az idő engedi, nagyüzemi szőlészeteinkben folytathatjuk a szőlő metszését. Ezt azért ajánljuk, mert »ayasszal erre a munkára nem nagyon futja az időnkből. Arra azonban ügyel­jünk, hogy a fagyra érzékeny fajták metszésére tavasszal ke­rüljön sor Ha télen végezzük ezt a munkát, úgy a kíván mái 30—40 százalékkal több sze­met hagyjunk a termőkaron, számolva az esetleges fagyká­rokkal. A felesleges rügyek azután a tavasz folyamán mi­nimális munkaráfordítással el­­távolíthatók. A kiskert tulajdonosok még a tél folyamán biztosítsák ma­guknak a telepítéshez szánt szőlőoltványokat. Ezt, akárcsak a gyümölcsfákat, államilag el­ismert és ellenőrzött szaporító iskölákból szerezzék be. Szá­mos kertészkedőnek gondot okoz, milyen fajta szőlőt tele­pítsen. Nem árt tehát, ha fel­sorolunk néhány fajtát, ame­lyek teljes mértékben kielégít­hetik a termelőt. Ezek: Csaba­gyöngye, Irsai Olivér. Szőlős­­kertek királynője, fehér és pi­ros Saszla, Hamburgi musko­tály, Erzsébet királyné, Afűz Ali stb., stb Az egyes fajtákat aszerint válogassuk össze, ame­lyek az adott éghajlati viszo­nyoknak, valamint a talajnak legjobban megfelelnek. Borospincéinkben kísérjük fi­gyelemmel lefejtett boraink ál­lapotát, s ha arra szükség mu­tatkozik, töltsük fel a hordó­kat. Felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy a borospincében ne tároljunk olyan anyagot, amely ártalmas lehet a bor számára. Ilyenek a csírázásnak Indult burgonya, különböző zöldség­félék, amelyek kellemetlen szagú kipárolgással fertőzik a pince levegőjét és számos bőr­betegséget idézhetnek elő. Ki­váló bor csak tiszta, egészsé­ges pincében érlelődhet. A pe­nészgombák és más káros bak­tériumok fellépését a pince tisztántartásával és időnkénti kénezésével előzhetjük meg. A hordók felületének tisztántar­tása ugyancsak fontos követel­mény. Legmegfelelőbb a len­olajjal történő kezelés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom