Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-27 / 8. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február 27. • ÖTVEN EVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT KROMPACHYBAN. Az elmúlt vasárnap ott, ahol ötven évvel ezelőtt fegyverek ropog­­tag és munkásvér folyt, sok­ezer ember gyűlt össze a Sze­­pességi Munkásmozgalom Mú­zeum előtt felállított emlékmű körül. Ünnepi beszédet Ondrej Klokoč elvtárs, az SZNT el­nöke mondott. Többek között megemlítette, hogy a krompa­­chyi szervezet Szlovákiában el­sőként csatlakozott a III. In­­ternacionáléhoz. Az ünnepség keretében leleplezték a mun­káslázadást megörökítő emlék­művet is. A jubileumi gyűlés résztvevői állásfoglalásukban, amelyet a CSKP Központi Bi­zottságára küldtek, kihangsú­lyozták, hogy hazánk újra a szocialista országok nagy csa­ládjának szilárd láncszeme. • CSEHSZLOVÁKIA KOMMU­NISTA IFJÜSÄGI SZÖVETSÉGE megalapításának 50. évforduló­ja alkalmából ünnepi ülést tar­tott Lipt. Mikuláson a SZISZ KB elnöksége, valamint a kerületi és járási bizottság plénuma. Az ülésen részt vett a SZLKP kül­döttsége is, valamint a meghí­vott vendégek és a csehszlovák Komszomol alapító tagjai. Az ünnepség keretében a csehszlo­vák Komszomol 26 érdemes tag­jának a „Csehszlovákia haladó gyermek- és ifjúsági mozgal­mának 50 éve“ emlékérmet adományozták. • A CSEHSZLOVÁK KOR­MÁNYFŐ MAGYARORSZÁGON. Dr. Ľubomír Štrougal, csehszlo­vák szövetségi kormány minisz­terelnöke a Magyar Népköztár­saságba látogatott. A két or­szág vezető személyiségének gyakori találkozása igazolja, hogy új formái bontakoznak ki a sokoldalú együttműködésnek, gazdasági, tudományos, műsza­ki és kulturális téren. A kor­mányfők a nemzetközi kérdé­sekben is egyhangú állást fog­laltak. A tavalyi évben a keres­kedelmi forgalom is jelentősen növekedett. A megállapodások alapján a jövőben az együttmű­ködés minden téren még sok­oldalúbb lesz. A Varsói Szerződés tagállamai Európa békéjéért Bukarestben tanácskoztak a Varsói Szerződés tagországainak külügymi­­nisaterei. A tanácskozáson résztvett a Bulgár Népköztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Szocia­lista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A külügyminiszterek véleménycse­rét folytattak az össz-európai bizton­sági értekezlet előkészítéséről. Meg­állapították, hogy a szocialista or­szágok erőfeszítésének és más álla­mok hozzájárulásának eredménye­ként az európai kontinensen előre­haladás történt a feszültség enyhí­tésének céljából. Európa népei egyre jobban támo­gatják a szocialista országoknak az össz-európai értekezlet összehívására tett javaslatát. Ügy vélik, hogy ilyen konferencia fontos szakaszt jelentene mind az európai béke és biztonság megszilárdításának útján, mind az európai országok közötti sokoldalú és kölcsönös együttműködés kialakí­tásában. A tanácskozáson megállapították, hogy sikeresek voltak azok az erő­feszítések, amelyeket az össz-európai értekezlet összehívását támogató ál­lamok tettek. Kétoldalú kapcsolatok során létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az össz-európai konferencia előkészítését szélesebb alapokra he­lyezzék. Most az a fontos, hogy az össz-európai értekezlet előkészítésé­nek ez az új és aktívabb szakasza ne húzódjon túlságosan el. Az érte­kezlet résztvevői kifejezték eltökélt­ségüket, hogy támogatják a finn kormány kezdeményezését, hogy az össz-európai értekezletet Helsinkiben tartsák meg, és az előkészítő talál­kozókon is megfelelő szinten képvi­seltetik országaikat. A külügyminiszterek hangsúlyoz­ták, hogy az ilyen előkészítő találko­zók haladéktalan megtartását indo­kolja az a szükségesség, hogy áttér­jenek az össz-európai értekezlet gyakorlati előkészítésére. A tanácskozás résztvevői megálla­pították, hogy Európában egyre job­ban fokozódik az akció a konferen­cia összehívása ellen. A konferen­cia összehívását főleg előzetes fel­tételek támasztásával igyekeznek megtorpedózni. Különösen a NATO miniszteri tanácsa legutóbbi brüsz­­szeli határozatai jelentenek komo­lyabb akadályokat, amelyek fegyver­kezési hajszára serkentenek. Mindez fékezi Európában azoknak a kedvező folyamatoknak a kibontakozását, a­­rnelyek az európai kontinens népei és a béke érdekét szolgálják. A Varsói Szerződés tagállamai to­vábbra is mindent megtesznek a konferencia előkészítéséért, és fel­hívják az összes érdekelt államok figyelmét, hogy ők is tegyenek to­vábbi erőfeszítéseket az össz-európai biztonsági értekezlet összehívására. A tagállamok erőfeszítéseket tesz­nek a kontinens valamennyi állama közötti normális, a kölcsönös előnyö­kön alapuló kapcsolatok fejlesztésé­re. Síkra szállnak az európai és vi­lágbéke megteremtéséért és megszi­lárdításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a feszültség enyhí­téséért és az együttműködésért. Hang­súlyozzák, hogy a nemzetközi bizton­ság szempontjából nagy jelentősége van, ha minél több állam létesít egyenjogú kapcsolatot a Német De­mokratikus Köztársasággal. A nem­zetközi jog általánosan elfogadott elvein alapuló kapcsolatokat kell lé­tesíteni a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köz­társaság között is. A feszültség eny­hülését szolgálná, ha megszűnne az ellenállás az NDK-nak az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe való felvételével szemben. A Varsói Szer­ződés tagállamai mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy az NDK-t minél több nemzetközi szervezetbe vegyék fel. Д munkanélküliek nagyszabású akciójának 40. évfordulója A CSKP a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején mindig támogatta a munkanélküliek mozgalmát. A gaz­dasági válság kirobbanása után a munkanélküliek megmozdulásai egy­re szervezettebbekké váltak. Ehhez kedvező feltételeket teremtett az ún. genti rendszer, amely a munkanélküli segély juttatását a szakszervezetekre hárította, s így a szervezetlen mun­kásokat kirekesztette a segélyjogo­sultak sorából. Csehszlovákia Kom­munista Pártja a munkanélküliek vé­delmére kelt, és a kommunista kép­viselők 1929-ben javaslatot nyújtot­tak be a parlamentbe és állami se­gélyt követeltek valamennyi munka­nélküli számára. A párt igyekezett a munkanélkü­liek megmozdulásait helyes irányba terelni. Agitációs munkájában meg­világította a munkanélküliek előtt, hogy a kilátástalan helyzet előidé­zője a kapitalista rendszer és végle­ges javulás csakis a kizsákmányoló rendszer megdöntésével érhető el. A munkanélküliek tüntetéseinek egyik leggyakoribb formája a tömeg­gyűlés volt. Az ilyen gyűlések rend­szerint küldötteket küldtek a község­házára vagy a járási hivatalokba, és azok szociális juttatásokat követeltek a munkásoknak. A leghatásosabb tűntető akciók az úgynevezett éhség­menetek voltak. Ezeknek résztvevői faluról falura haladva vonultak a járási hivatal elé, ahol kifejezésre juttatták követeléseiket. A gazdasági válság éveiben a mun­kanélküliek mozgalma a munkanél­küliség elleni harc nemzetközi nap­jának évenkénti megszervezésében csúcsosodott ki. Az akció rendszere­sítését a kommunista pártok ős a forradalmi szakszervezetek 1930. feb­ruár 2-i düsseldorfi értekezlete hatá­rozta el, célul tűzve a munkanélkü­liek követeléseinek, a munkásosztály gazdasági és politikai küzdelmeivel való összekapcsolását. Erre vonatko­zólag az első kísérlet Csehszlovákiá­ban 1930-ban történt, azonban orszá­gos méretű politikai tüntetéssé csak 1931-ben fejlődött A munkanélküli­ség elleni harc nemzetközi napjának előkészítése 1931-ben az osztályharc éleződésének jegyében történt. A re­formista pártok támogatását élvező burzsoázia államapparátusa minden eszközt igénybe vett az akció meg­hiúsításának érdekében. Annak elle­nére, hogy több kommunista funk­cionáriust letartóztatott, nem sikerült megbénítania a munkásosztály akció­­képességét. A február 25-re tervezett tüntetés a miniszterelnöki tilalom el­lenére is megvalósult. Járási és ke­rületi, valamint országos méretű megmozdulásokra került sor, és több mint 200 ezer munkás mozgósító tüntetésévé terebélyesedett. Szlová­kiában 12 éhségmenet zajlott le több mint 10 ezer résztvevővel. A CSKP KB titkársága megállapította, hogy a február 25-t tüntetés nemcsak a pro­letariátus széles tömegeinek, hanem a középrétegek egyes részeinek szim­pátiáját is élvezte. A tűntetőakciók lefolyásét a Kom­munista Internacionále vezető szervei is sikeresnek könyvelték el. D. S. Ma­­nuilszkij, a végrehajtó bizottság ülé­sén megállapította „nem tekinthető túlzásnak, ha kijelentjük, hogy a munkanélküliek nemzetközi napja Csehszlovákiában az akció előkészí­tését és harci jellegét tekintve sok­kal sikeresebb volt, mint bármely más országban.“ A munkanélküliek negyven évvel ezelőtti nagyszabású akciója a pol­gári Csehszlovák Köztársaság idején lezajlott legjelentősebb események közé sorolható. (kj) Érdeklődés középpontjában a Szovjetunió új ötéves terve • A nemzeti jövedelem 37—40 százalékkal nő • Az ipari termelés 42—46 százalékos emelkedést ér el • A mezőgazdasági termelés szinvonala 20—22 százalékkal lesz magasabb ф A világsajtó az utóbbi időben egy­re többet foglalkozik a Szovjetunió társadalmi és gazdasági életével. Fő­leg azóta, hogy közzé tették: 1971. március 30-ra összehívják a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusát, amelyen 14 millió párttag képviselői tanácskoznak majd tíz na­pig. Találgatások folynak, vajon mi­lyen változások történnek majd a Szovjetunió politikai és gazdasági életében. Kommentátorok úgy vélik, hogy továbbra is a folyamatosság politi­kája érvényesül, tehát a szovjet bél­és külpolitikában nem történnek alapvető változások. A belpolitikai élet egyre jobban konszolidálódik, erősödött a párt befolyása, és egyre népszerűbb a tömegek között. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy a XXIII. kongresszustól 12,5 millióról 14 mil­lióra emelkedett a párttagok száma. Ez ma olyan erő, amely képes moz­gósítani a dolgozókat az építési fel­adatok megvalósítására. A kongresszus összehívásáról szó­ló hír után közzé tették a népgazda­ság fejlődéséről szóló adatokat is, amelyről kitűnik, hogy a nyolcadik ötéves tercben az ipari termelés más­­félszeresére növekedett. A mezőgaz­daságban is jelentős sikerek szület­tek és az említett ötéves tervben 32 millió tonnával több gabonát termelt a mezőgazdaság, mint az előző öt­éves tervben. A szovjet gazdaságpo­litika egyre jobban „futtatja“ a me­zőgazdaságot és ezért érhettek el 1970-ben rekord gabonatermést. A mezőgazdaság a párt rugalmas politikája következtében nagyon Ígé­retesen fejlődik. Olyan mezőgazdasá­gi politikát folytatnak, hogy a 27 mil­lió mezőgazdasági dolgozó minden lehetőséget kihasználva, egyre többet termeljen, és ugyanakkor minél ma­gasabb színvonalon éljen. A Szovjet­unióban a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem több mint egyharmadát szolgáltatja. Tehát a népgazdaságnak nagyon jelentős része. Egyre jobban előtérbe kerül a tervgazdálkodás fej­lesztése. Pontosan meghatározzák például a kolhozok számára a gabo­naeladás tervét és ezzel egyidejűleg bevezették azt is, hogy a terven felül eladott többletért a termelők 50 szá­zalékos felárat kapnak. Többterme­lésre ösztönöz az a tény is, hogy csökkentették a traktorok, a mező­­gazdasági gépek és az üzemanyagok árát. Ezekkel párhuzamosan növel­ték a kolhozok önállóságát, a terme­lés tervezésében, értékesítésében, va­lamint a jövedelemelosztásban. A szocialista országokból egyre több mezőgazdasági újságíró jár a Szovjetunióban. Egyöntetűen az a vét lemény alakult ki, hogy ellentétben ezekkel az állításokkal, hogy a Szov­jetunióban konzervatív irányzatok fé­kezik a népgazdaság fejlődését, a mezőgazdaság élő példa a rugalmas­ságra, a dinamikára. Azt mondhatjuk, hogy a szovjet mezőgazdaság a mos­tani követelményeknek megfelelően és megfelelő körülmények között fejlődik. A szovjet kolhozok és szov­­hozok feldolgozóiparral is rendelkez­nek, és újabban létrejönnek a kol­hozközi, valamint kolhoz- és szovhoz­­közi vállalkozások és az állami cé­gek, a szovhozok és kolhozok közti vállalkozások. Ez pedig mind azt bi­zonyítja, hogy a termelés egyre job­ban társadalmivá válik, és a mező­­gazdasági termelés is jóformán min­denki ügye. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa előkészítésének időszakában tehát a világ olyan ada­tokkal ismerkedhet meg, amelyek bi­zonyítják a szocialista rendszer fö­lényét, életképességét. Ezt a feltevést támasztják alá a Szovjetunió új öt­éves tervének mutatói is. A világsaj­tóban ilyesmiket olvashatunk: gigan­tikus, fantasztikus! Tény, hogy ez az ötéves terv ugrásszerű fejlődést ered­ményez a szovjet népgazdaságban. Mielőtt a konkrét adatokkal foglal­koznánk, meg kell mondanunk, hogy az 1971-től 1975-ig terjedő ötéves terv főfeladata, a nép anyagi és kultu­rális színvonalának jelentős emelése. A belső tartalékok felhasználása mellett lényegesen bővülnek a tudo­mányos és gazdasági kapcsolatok el­sősorban a szocialista országokkal, de a fejlett iparral rendelkező kapi­talista államokkal is. Tehát a Szov­jetunió eddigi politikájához híven nemzetközi kapcsolatokra is kiter­jeszti, illetve építi ötéves tervét, mégpedig a kölcsönös előnyök alap­ján. Hogy csak egy példát említsünk, a Szovjetunió 214 ezer autót szállít hazánknak a cserekereskedelem alap­ján. Emellett szinte felbecsülhetetlen a hazánknak és más szocialista or­szágoknak nyújtandó gazdasági segít­ség. Az új ötéves terv a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem 37—40 százalé­kos emelkedését eredményezi, az egy lakosra jutó reáljövedelem megköze­lítőleg 30 százalékos emelkedést mu­tat majd, az ipari termelés 42—46, a mezőgazdasági termelés pedig 20—22 százalékos emelkedést mutat. Egyre több szolgáltatást nyújtanak a lakos­ságnak és a munkások, valamint az alkalmazottak átlag munkabére 20— 22 százalékkal, a parasztságé pedig 30—35 százalékkal növekedik. Érdemes megemlíteni néhány ada­tot a mezőgazdasággal kapcsolatban. Az Ötéves terv utolsó évében az Ipar 90 millió tonna műtrágyát, 575 ezer traktort, és több mint kétmillió autót gyárt a mezőgazdaság részére. Igen figyelemreméltó még az is, hogy hogy mintegy 575 millió négyzetmé­ternyi lakásegységet építenek a la­kosság számára. A Szovjetunió ötéves tervének nagy nemzetközi jelentősége van, mert a szovjet népgazdaság erősödése növe­li a többi szocialista ország erejét is, illetve növeli a szocialista országok tekintélyét az egész világ előtt. Bizo­nyítja, hogy a szocialista tervgazdál­kodás helyes és jó eredményeket hoz. A szovjet népgazdaság fejlődése, il­letve erősödése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió egyre nagyobb támoga­tásban részesítse a szocialista or­szágokat, valamint a függetlenségü­kért küzdő országokat is. Lényege­sen több erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújthat a világbékéért küzdő haladó erőknek. BÁLLÁ JÓZSEF KÜLPOLITIKAI Erőfeszítések a lengyel népgazdaság megszilárdítására Külpolitikai kommentárunkban két Lengyelországról megjelent hírrel foglalkozunk. Az egyik 1970. december 13-án jelent meg az élelmiszer és ipari cikkek árai­nak emeléséről, a másik 1971. február 16-án, amelyben a lengyel kormány bejelenti, hogy az élel­miszercikkek árát ez 1970. -decem­ber 13-a előtti szintre csökkentik le. Számomra az első hír meglepő volt, mert a múlt év júniusában a mezőgazdasági újságírók klub­tagjainak egyik csoportjával Len­gyelországban jártam, meglátogat­tunk számos mezőgazdasági üze­met, beszélgettünk a mezőgazda- I sági minisztérium dolgozóival és már akkor tettünk néhány meg­jegyzést a lengyel népgazdaság egészségtelen fejlődésével kapcso­latban. Amíg egyik oldalon az ipart túlhajtottan, az életszínvonal rovására fejlesztették, a másik ol­dalon a mezőgazdaságra kevés gondot fordítottak. A mezőgazda­ságnak csak a 13 százalékát szo­cializálták és ebből a még ala­csony szinten gazdálkodó efsz-ek csak 1 százalékban vették ki ré­szüket. A szövetkezeti elnököktől megtudtuk, hogy a közös gazda­ságok fejlesztésére jóval kevesebb segítséget kapnak, mint az állami birtokok és még az egyénileg gaz­dálkodó földművesek is jobb hely­zetben vannak. A falvak meglátogatása alkal­mából olyan nadrágszíj keskeny* ségű parcellák tűntek szemünkbe, amelyeknek a legtöbb esetben egyharmada terméketlen, gazzal burjánzó mezsgye volt. A sokszor egy vagy két méter szélességű mezsgyéken elárvult tehenek le­geltek őrizetlenül a határban. Ezt az észrevételt csak azért említem, hogy ezzel is érzékeltessem a len­gyel mezőgazdaság szétaprózottsá­gát. A múlt évben az általában tápanyagszegény föld az aszály következtében gyenge termést adott és nem termett rajta elég takarmány az állatállomány szá­mára. Emiatt 900 ezer sertéssel és 210 ezer szarvasmarhával kel­lett csökkenteni az állományt. Szinte érthetetlen, hogy a ne­héz gazdasági helyzetben, amikor már esedékessé vált a külföldi kölcsönök visszafizetése is, a len­gyel kormány az említett napon bejelentette az árak emelését. A dolgozók joggal zúdultak fel, fő­leg az alacsony keresetű munká­sok körében nőtt a nyugtalanság és a tergerpartl városokban sztráj­kokra került sor. Ezek után a Lengyel Egyesült Munkáspárt ve­zetésében változásokra került sor, és a párt élére Edward Gíerek elvtársat választották. Az új Köz­ponti Bizottság egyetértve a dol­gozók követelésével, országos gaz­dasági elemzéseket végzett, és ve­lük tanácskozva határozatot ho­zott, hogy az alacsony keresetű dolgozók között mintegy 7 mil­liárd zlotyt kell szétosztani. Az új Központi Bizottság élénk tárgyalásokat folytatott a szocia­lista országok politikai és gazda­sági vezetőivel is, és végülis a Szovjetunió gazdasági segítségével a kormány meghozhatta azt a dön­tést, ami szerint az élelmiszer árakat az 1970. december 13-« előtti szintre csökkentik. Piatr Jaroszewicz, a lengyel kormány elnöke a hírrel kapcso­latban bejelentette, hogy további intézkedéseket tesznek a lengyel népgazdaság eredményesebb to­vábbfejlesztésére. Sokkal nagyobb összegeket fordítanak a mezőgaz­dasági termelés szintjének emelé­sére, főleg az állattenyésztési ter­mékek termelésének fokozására. A nemzeti jövedelem mintegy 5,8 százalékkal emelkedik és emel­lett az egyéni szükségletek alapját is 5,5 százalékkal fokozzák. A bé­reket az eredetileg tervezett más­fél százalékkal szemben 4,2 száza­lékkel emelik. A lengyel népgazdaság fejlesz­tésére tehát megfelelő intézkedé­seket tesznek és minden előfelté­tel megvan mind a politikai, mind a gazdasági élet konszolidálására. (balia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom