Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-15 / 33. szám
Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Szakmelléklet A i * ff $ % »p i I Mp KERTESZET-MEHESZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Bratislava, 1970. augusztus 15. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 33. szám. A mezőgazdasági termelés racionalizálása érdekében A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1970 május 13-án megtárgyalta és Jóváhagyta a gazdaságosabb irányítást és igazgatást szolgáló politikai-szervezési intézkedéseket, és eg’ nnat elfogadta a 135-ös számú ko mau. határozatban megfogalmazott ra -ai zációs intézkedéseket. A ormány elfogadta azt az alapelvet, hogy az irányítás és igazgatás területén foganatosított takarékossági intézkedésekkel kapcsolatban ki kell dolgozni az államigazgatás, valamint az egész termelési-technikai alap területén a racionalizációs intézkedések programját. E feladatok teljes mértékben vonatkoznak mezőgazdasági termelésünkre is, mely népgazdaságunk egyik legjelentősebb ágazatát képezi, s melyben a racionalizálás szempontjából számos feladat és lehetőség rejlik. A mezőgazdasági termelés általános érvényű, központilag felkarolt és irányított racionalizálásának szükségességét legjobban az azonos természeti feltételek mellett dolgozó, de különböző szubjektív okok miatt eltérő termelési és gazdasági eredményeket kimutató vállalatok esetei’ bizonyítják. A kormány által jóváhagyott elvek értelmében ezért az SzSzK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma külön utasítást adott ki a mezőgazdasági termelés és az élelmezésügy központi szerveinek, intézményeinek és valamennyi gazdasági szervezetének a nevezett kormányrendelet gyakorlati érvényesítésére és realizálására. A jelenlegi helyzet elemzése arra mutat, hogy az elmúlt évek folyamán a mezőgazdasági termelés szakaszán jelentékeny mennyiségű tényleges és potenciális tartalék halmozódott fel. A vállalatok tevékenységében nem voltak kihasználva mindazok a források és lehetőségek, melyeket a szocialista gazdálkodás a népgazdaság fejlesztése érdekében lehetővé tesz. Mezőgazdasági vállalataink a jelenlegi időszakban két fontos feladat előtt állanak: 1. Teljesíteni és túlteljesíteni az 1970-es év tervezett feladatait úgy mennyiségi, mint minőségi mutatók szempontjából. (Gazdaságosság, a munka termelékenysége, stb.) 2. Jól és sokoldalúan előkészíteni az 1971-es évi termelési tervet, valamint az 1971—75-ös ötéves tervet, beleértve a racionalizációs itézkedések komplex tervét minden gazdasági egységben. Arról van szó, hogy a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztése érdekében biztosítani kell a nemzetgazdaság állandó tökéletesítését és intenzifikálását a mezőgazdasági termelés területén is. E feladat legfontosabb eszköze a komplex racionalizáció. Ezért ennek az igazgatás minden fokozatán, minden vállalatban, üzemben és munkahelyen valamennyi . dolgozó napi munkamódszerévé kell válnia. Lényegében a társadalom anyagi és szellemi forrásainak állandó és céltudatos feltárásáról van szó, melynek gyakorlati célkitűzése: — minden tartalék és lehetőség felhasználása a munka termelékenysége gyors növelése érdekében, — a termékek és szolgálatok minőségi színvonalának gyors és sokoldalú növelése a tudományos-technikai , ismeretek teljes mértékű felhasználásával, valamennyi dolgozó kezdeményező részvétele mellett. A racionalizációs intézkedések komplex jellegét az adja meg, hogy megvalósításában maradék nélkül érvényesülnek az egyes munkakollektívák szakembereinek idevonatkozó ismeretei, és hogy a racionalizációt szervezetten és koordinálva valósítjuk meg az irányítás minden fokán, az évi és az ötéves tervekkel szoros összefüggésben. A racionalizálás szocialista jellege pedig abból adódik, hogy azt célszerűen, tervszerűen, a dolgozók legszélesebb körű részvétele mellett valósítjuk meg, a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztése érdekében. A RÁCIÓNALIZÁLÄS KOMPLEX programjának elkészítése A népgazdaság és azon belül a mezőgazdaság jelenlegi helyzetének tudományos elemzése félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a problémák megoldása céljából feltétlenül meg kell szilárdítani a központi irányítást, s főleg következetesebben kell respektálni az állami tervet, mint a szocialista gazdaság irányításának alapvető eszközét. Ezért a racionalizálás programja minden szinten [központi, járási és vállalati viszonylatban), a népgazdaság intenzív fejlődését szolgáló tervszerű irányítási rendszernek szerves részét képezi. A racionalizálás komplex programja alatt mindazokat a megvalósítható racionalizációs intézkedéseket értjük, amelyek az irányítás különböző fokozatain belül, az irányítás módszerének tökéletesítését, a munka és termelési folyamatok, az építkezési beruházások, a melléktermeiés és a szolgáltatások, valamint az áruforgalom hatékonyságának elmélyülését szolgálják. A reális lehetőségekhez igazodó racionalizációs program elkészítésének legfontosabb előfeltétele — az irányítás minden fokozatán — a jelenlegi helyzet mély elemzése, amely lehetőséget nyújt az összes tartalékok feltárására és azok maximális kihasználása módjának meghatározására. Ezért a racionalizálási program elkészítését a gazdálkodás színvonalának mély elemzése előzze meg minden vállalatban és gazdaságban. Elengedhetetlen követelmény, hogy minden vezető dolgozónak hiteles áttekintése legyen a kihasználható összes tartalékokról és azokról a gyakorlati intézkedésekről, amelyekkel érdekelté teheti a dolgozók széles rétegeit a racionalizációs program megvalósításában. Az állami terv és a vállalati, illetve üzemi termelési tervek előkészítésének időszakában, a gazdálkodás elemzése nyomán készült racionalizácíós program, amely feltárja a gazdaságfejlesztés összes lehetőségeit, alapja lehet olyan racionális termelési terv kidolgozásának, amely a fejlődést gyorsító összes anyagi és egyéb források hatékony kihasználását igényli. A racionalizációs intézkedések programja azonban nemcsak a tervkészítés idején, hanem a tervfeladatok teljesítésében is komoly szereppel bír. Ugyanis a program felöleli mindazokat a technikai és szervezési intézkedéseket, amelyek a feladatok mennyiségi és minőségi teljesítését biztosítják. MIRE TERJED KI A RACIONALIZÄCIÖ TERVE? 1. Az irányítás és a munkaszervezés racionalizálására, ami egyértelmű a funkcióval járó munkakör, a döntések, a tájékoztass, a munkahelyek közötti és az egy munkahelyen belüli viszonyok tökéletesítésével, a dolgozók érdeklődésének és aktivizálásának fokozásával, a matematikai módszerek és az önműködő számológépek kihasználásával az irányításban, a tervezésben, a munka és a termelési folyamatok optimalizálásában stb. 2. A munka és a munkafolyamatok ; racionalizálására, ami munkaerő és [ béralap megtakarításhoz, a munka- j termelékenység fokozásához és az életkörülmények javulásához vezet. 3. A termelési folyamatok racionalizálására, ami az alapeszközök, gépek és berendezések maximális kihasználásához, anyagi és energiamegtakarításhoz, a korszerű technika és termelési technológia alkalmazásához, illetve bevezetéséhez, az öszszes termelőerők fiziológiai és biológiai tulajdonságainak szakszerű kihasználásához és a termelési folyamatok további tényezőinek ésszerű kihasználásához, s így a termelés színvonalának emelkedéséhez vezet. 4. A racionalizációs terv terjedjen ki továbbá az építkezési beruházások racionalizálására. Ez egyértelmű az építkezések idejének csökkentésével, az építkezésekre szánt költségvetési tételek terjedelmének korlátozásával, az új termelőhelyek kapacitásának időbeni vagy időelőtti maximális kihasználásával, az átadott, illetve átvett építményeken felfedezett hibák gyors eltávolításával, a beruházási feladatok alapos megfontolásával, tehát a gazdaságosság elvének betartásával, s végül azzal, hogy használjuk ki a saját építőanyag-forrásokat, harcoljunk következetesen az építőanyag-pazarlás ellen, hogy az építkezéseket a kiegyensúlyozottság és hatékonyságra való törekvés jellemezze. 5. Terjedjen ki a terv a melléktermelés és a szolgáltatások racionalizálására. A melléktermelési, illetve kiegészítő termelési szakaszok építésekor abból az alapelvből induljunk ki, hogy ilyen jellegű saját részleget csak abban az esetben létesítsünk, ha üzemeltetése kevesebbe kerül annál, mint amit a szakosított üzemektől igényelt szolgáltatásokért fizetnénk. S ha már létesítünk ilyen részlegeket, akkor ügyeljünk arra is, hogy üzemeltetésével mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból teljesíteni tudjuk kellő időben azokat a feladatokat, amelyek az újratermelés zavartalanságának fontos előfeltételei. Tehát a szolgálatokat nyújtó részlegek nem szabad, | hogy veszélyeztessék a tervezett termelési feladatok teljesítését. 6. Szükség mutatkozik az ellátás és értékesítés racionalizálására is. Olyan intézkedésekre, amelyek a termelőtől átvett termékek minőségi színvonalát emelik, szolgálják a korszerű csomagolási technika bevezetését, a termékek propagálását, a nyersanyagok, a fél- és késztermékek minőségének fokozottabb ellenőrzését, stb., s amelyek maguk után vonják az áruforgalommal járó költségek szüntelen csökkenését, felszámolják a korrupciót és a protekciót. 7. A további ágazatok racionalizálása vezessen a gazdaságosság elvének érvényesüléséhez, a vállalati rezsi csökkenéséhez és az indokolatlan kiadási tételek végleges kiküszöböléséhez. A munka racionalizálásának rendkívül pozitív jelentőséget ad az, hogy a dolgozókat közvetlenül érinti. A racionalizálásnak ezt a különleges jellegét respektálni kell a munkafolyamatok tökéletesítése érdekében azáltal, hogy kedvező munkafeltételeket, munka- és életkörülményeket teremtünk és létrehozzuk a balesetelhárítás és az egészségvédelem öszszes előfeltételeit. A racionalizálás nem egyszeri akció! — hanem a nemzetgazdaság fejlesztésének állandó módszere. Ezért a racionalizációs intézkedések programját folyamatosan — a helyi sajátosságok alapján — további racionalizációs intézkedésekkel kell kiegészíteni. ШШ ARATÁSI HÍRADÓ ф A lévai járásban több mint 30 mázsás átlag hektárhozam lesz búzából! ф A nagykürtösi járásban 40 traktor vesztegel gumiabroncs-hiány miatt ф Rimaszombati járásban kevés a kombájn és emiatt késik a gabona betakarítása ф A helyi zivatarok is késleltetik az aratást ф A kánikulai forróság hatására általában meggyorsult a gabona betakarításának üteme. Több helyen azonban a helyi jellegű zivatarok akadályozzák a munkák menetét. Az aratási munkák tervszerű menetét megzavarta az is, hogy a gabona beérésében az idén nincs lényegesebb időbeni eltérés az ország déli és északi vidékei között. A forróság következtében azokon a vidékeken is beérett a gabona, ahonnan a délszlovákiai mezőgazdasági üzemek kombájnokat kölcsönöztek. S ennek következtében éppen abban az időben kérték vissza a segítségül adott kombájnokat, amikor azokra Dél-Szlovákiában is legnagyobb szükség lenne. A lévai járásban Pavel Jamárik elvtárssal, a mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetőjével beszélgettünk, aki elég jő hangulatban volt, hisz náluk a begyűjtés már csak pár napig tart, a termés gazdag, — több mint 30 mázsás hektárhozamra számítanak. Kezdetben náluk is sok gondot okozott, hogy az E—512-es német kombájnokhoz nem volt elég alkatrész. Az üzemanyaghiány is sok gépkiesést okozott. Érdekes, hogy a járás területén egyes szövetkezetekben, mint például Csatán és Fámádon, nagyobb hozamokat értek el, mint a múlt évben. Néhány szövetkezetben a gabona átlaghektárhozama meghaladja a 40 mázsát is. Jozef Nosko mérnököt, a nagykürtösi járási termelési igazgatóság vezetőjét nem találtuk valami jó hangulatban. A gabonának mint egy felét kell még begyűjteni. Kevés a kombájn. Tizenöt kombájnt igényeltek, de csak hetet kaptak. Szalmaprés is több kellene. Az üzemanyagellátás a központi aratási bizottság intézkedései után némileg javult, de továbbra sincs elég gumiabroncs. Emiatt 40 traktor áll Jelenleg és fennáll a veszély, hogy a szalma összehordásához gumiabroncshiány miatt nem lesz elég traktor. Ígéretet kaptak, hogy 400 katona segít a begyűjtésben, de sajnos csak négy jött. A gabona érett úgy a járás déli, mint északi részén, és az üzemek közötti kölcsönös kisegítésre alig van lehetőség, mert a legtöbb helyen van még aratnivaló. Csak a legügyesebb tettek már pontot a begyűjtésre, köztük az ipolykesziek is, akik a kombájnosokkal már meg is tartották a búcsúestet. Örömük annál is nagyobb, mert a gabona jól fizetett. Klinkó István elnök és Huszár Béla agronómus szerint árpából 34, búzából pedig 40—41 mázsás hektárhozamot értek el. Ján Barto mérnök, a rimaszombati járási pártbizottság mezőgazdasági titkára szintén a gépellátásra panaszkodik. Szerinte a gabona begyűjtéséhez legalább 250 kombájnra lenne szükség, de csak 180-al rendelkeznek. Ö is panaszkodik az E—512-es kombájnok alkatrész-ellátására. Nem egy szövetkezetben alkatrészhiány miatt ezek a nagy teljesítményű kombájnok 4—5 napig is álltak. A termés ebben a járásban i»* elég gazdag, búzából átlagosan 30 mázsás hektárhozamra számítanak. A begyűjtés tehát még mindig nagy erőfeszítért követel, és sürgős intézkedésekre lenne szükség. Balia József
