Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. augneztttS 8. Készüljünk fel a repcevetésre A jelenlegi Időszakban már fel kell készülni az őszi repce vetésére, hiszen az őszi gabonafélék közül elsőnek kerül a talajba. Különösen Dél- Szlovékiában, a kukoricatermő körzetben fontos a jó felkészülés, mert Itt a repcetermesztés feltételei roszszabbak, mint a répa- és a burgonyatermő körzetekben. A nálunk termesztett olajos növények közül egy hektárról a legnagyobb olajtermést biztosítja, hiszen az átlagos 20 mázsás hektárhozamból 8 mázsa olajat és 12 mázsa repceolaj-pogácsát nyerünk, ami értékes fehérjedús abraktakarmány. Az őszi repce igényes a talajra. Főleg mély, tevékeny, Jó szerkezetű, megfelelő vízkészlettel rendelkező, semleges vagy gyenge lúgos kémhatású (pH 6,8—8,6), melegebb, közepesen nehéz, esetleg nehéz talajt igényel. Minél eltérőbbek a fent említett követelmények, annál nagyobb gondot kell fordítani a trágyázásra, a vetésforgóba való besorolásra és az agrotechnikára. Fontos a földterület helyes fekvése is. A repceparcellák lehetőleg egyenes területen legyenek. A déli fekvésű lejtőn tavasszal a növényzet megsínyli a hőváltozásokat. Az északi fekvésű lejtők pedig hidegek, mert sokáig hóval borítottak. Az őszi repce elég igényes a vízre. Az egész vegetációs időszak alatt a csapadék egyenletes megoszlását igényli. A vetés utáni száraz időjárás következtében egyenletlen a kelés, ezért helyes agrotechnikával szükséges megteremteni a jő kezdeti növekedést és fejlődést. A vetésforgóba olyan előveteményeK után soroljuk be, amelyek korán lekerülnek a földről és gyommentes, Jó tápanyagkészlettel rendelkező talajt hagynak vissza. Nagyon Jó elővetemények a hüvelyesek (borsó) és a hüvelyes gabonakeverékek, valamint az istállótrágyázott korai burgonya, a hereféíék,' főleg a vörös és a bíborhere. A lucerna azonban kevésbé felel meg, mert sok vizet von el a talajból. Nem megfelelő elővetemények a gabonafélék sem, mert gyomosan, kiszárított rossz állapotban hagyják a talajt. A gabonafélék után termesztett őszi repce hektárhozama 20—30 százalékkal alacsonyabb, mintha megfelelő előveteményt alkalmaztunk volna. Ugyanazon parcellán egymás után, és a káposztafélék családjába tartozó növények után nem tanácsos négy-öt évnél korábban termeszteni. A talajelőkészítést az őszi repce vetéséhez gondosan végezzük el. A talaj felső rétege porhanyós, az alsó réteg pedig megfelelően ülepedett, és jó vízkészlettel rendelkezzen. A szántást 3—4 héttel a vetés előtt végezzük, hogy a talaj megfelelően leülepedhessen. Az elővetemény betakarítása után a talaj állapotától függően különböző lehet a talajelőkészítés. A hüvelyes gabonakeverékek után a talajt 15—20 cm mélyen szántjuk meg, majd meghengerezzük, nehéz boronákkal pedig két irányban boronáljuk, vagy az utóbbi művelet helyett kultivátorozunk. A korai burgonya után szántunk, de ha a talaj eléggé porhanyós, ezt a műveletet kultivátorozással helyettesíthetjük. A herefélék után előhántőval ellátott ekével végezzük a szántást. Ha gebona után vetjük a repcét, akkor a betakarítás után nyomban 10—12 cm mélyen elvégezzük a tarlóhántást, és ezt meghengerezzük. Ennek nagy jelentősége van a talajvíz elpárolgásának megakadályozása szempontjából. A harmatból származó víz a talajba kerül, amelyből nappal kevesebb párolog el, mint éjszaka, a talajba jutó harmatvíz mennyisége. Ezáltal a szárazabb területeken is kedvezőbb feltételeket biztosítunk a magvak csírázásához. A gyommagvak kicsírázása után középmély szántással 18—20 cm mélyen beszántjuk az istállótrágyát, ami lényegében a repce vetőszántása is. A helytelenül és későn végzett talajelőkészítés a repcetermesztés sikertelenségének egyik lényeges oka. A nem eléggé ülepedett, porhanyós talajban, különböző mélyre kerül a mag, és ennek a csírázása és kelése egyenlőtlen. Az ilyen talajban a repce rosszul gyökeredzik meg és könynyen kifagy. Az őszi repce igényes a tápanyagokra. Általában 30 mázsa szem és a megfelelő szalmatermés, 165 kg N, 75 kg РгОя és 120 kg КгО-t von el a talajból. Eléggé igényes a mészre, magnéziumra ős a kénre is. Mindenkor a talaj tápnyagkészlete és az elővetemény figyelembevételével trágyázunk. A növényzet a legtöbb tápanyagot tavasszal veszi fel, a legintenzívebb növekedés. Időszakában. A nitrogénnel való helyes trágyázás dönt az őszi repce termésről. A legújabb ismeretek alapján a trágyázást úgy kell irányítani, hogy a növényzet a nitrogént ösgzel, a talajban levő készletekből vegye fel. Ez a korai vetéstől függ, mert szükséges, hogy a gyökérrendszer addig kifejlődjön, amíg a nitrogén természetes nitrlfikáció által szabadul fel a talajban. A termékeny földeken, az istállótrágyázott jó elővetemények után, a nitrogént műtrágya formájában tavasszal adagoljuk. A tápanyagban szegény földeken a rosszabb elővetemények után a talaj nitrogénkészletének és biológiai tevékenységének arányában kétezerre egy negyed-fél adagot ősszel használunk kénsavas ammónia, vagy mésznitrogén formájában, és fél—háromnegyed adagot pedig tavasszal, salétrom vagy ammóniák formájában, mészsalétromot vagy mészammóniát használunk. Az őszi repce alá az istállótrágyát időben kell leszállítani. Azokat az előveteményeket, amelyeket istállótrágyáztunk és utánuk repcét termesztünk, trágyalével széles sávban, vetés előtt, vagy tavasszal az első sorközi sarabolás Idején hektáronként 80—100 hl-es adaggal (hektoliterenként 2 kg szuperfoszfáttal kiegészítve) trágyázhatunk. Vetés előtt vagy tavasszal gázhalmazállapotú ammónia formában is sikeresen adagolhatjuk a nitrogént. A talaj tápanyagtartalmából kiindulva, hektáronként 120 kg nitrogént (tiszta tápanyagban kifejezve) használunk. A foszfortartalmú műtrágyák kedvezően hatnak a virágzásra és a magképződésre. A repce tehát a legtöbb foszfort, a virágzás és az érés fázisában veszi fel. A foszforadag felét a talajelőkészítéssel, a felmaradó menynyiséget pedig tavasszal juttatjuk a talajba. A hektáronkénti adag tiszta tápanyagban 40—60 kg. Előnyösebb a granulált szuperfoszfát alkalmazása, mert ebből a repce jobban kihasználja a foszfort. A kálium Jelenléte a fagyellenállóképességet fokozza, ezenkívül növeli a virágok nektármennyiségét. Káliumhiány esetén a növények rosszabbul fejlődnek, a levelek sötétebbek, amelyeken sötétpiros foltok találhatók. A káliumtartalmú műtrágyákat, kénsavas káliumot, vagy kénsavas magnéziumkáliumot a talajelökészítéssel dolgozzuk a földbe. A talaj mész- és magnéziumkészletét dolomitikus mészkővel, * a ként, kénsavas ammóniával, szuperfoszfáttal és a kéntartalmú magnézikálium műtrágyákkal pótoljuk. Dél-Szlovákiában legmegfelelőbb a magyar Fertődi (azelőtt Eszterházi) fajta termesztése, amelynek rövidebb a' vegetációs időszaka. A repcemag csírázóképessége legalább 95 százalék, a tisztasága pedig 98 százalék legyen. Csakis az érett, kiegyenlített fajtatiszta magvak vetésekor várhatunk jó termést. A jó minőségű, bőséges termés alapvető feltétele az időbeni vetés. Ha ezt agrotechnikai határidőn belül végezzük, a növény gyökérrendszere és a levélrózsa még a tél beállta előtt kifejlődik. Az ilyen vetés jobban áttelel, egységesen virágzik és érik be. Többéves tudományos ős gyakorlati tapasztalatok alapján Dél- és Délnyugat-Szlovákiában augusztus 20—28 között van a vetés legmegfelelőbb időszaka. A csapadék ingadozását szem előtt tartva, a szárazabb években a határidő kezdetén, nedves időjárás esetén pedig a határidő végén vetjük a repcét. A tápanyagokban gazdagabb talajba 30—40 cm, a rosszabb földeken pedig 22,5—25 cm a sortávolság. Ritkán fordul elő a repce sűrűsoros vetése. A sürűsoros vetésnél jobban bevált az ikersoros termesztés, vagy a sávos vetés. Ebben az esetben a 30—40 cm és 7,5—15 cm széléé sávok váltakoznak, így a széles sorközökben elvégezhető a talajporhanyítás. Ha a betakarítást kombájnnal végezzük, ajánlatos 1,5—1,8 méter széles sávokban, közben megfelelő távolság kihagyásával termeszteni a repcét. Csapadékszegény körzetekben a repcét 10 cm mélyen barázdáltan is vethetjük. Így elegendő nedvesség lesz a mag csírázásához. A vetést mindenkor az uralkodó szelek irányára merőlegesen végezzük, hogy jobban felfogjuk a havat és végül a növényzetet megvédjük a kifagyástól. Hektáronként 8—12 kg-ot vetünk a talaj- és az éghajlati viszonyoktól függően. A talajnedvesség szerint 1—3 cm mélyen vetünk, utána könynyű hengerekkel tőmítjük a földet. Előnyösebb a csoroszlyát, vetőszerkezetet kis hengerekkel ellátni, amelyek a sorok közvetlen közelében törniük a talajt. A kelés után 4—6 cm mélyen végezzük a talajporhanyítást. A második sarabolást 8—10 cm mélyen végezzük. A sarabolásra különösen a forgókapák felelnek meg, amelyek a talajból kisebb részeket vágnak le, és így nem sérülhet meg a növényzet. A sűrű növényállományt nehéz boronákkal ritkítjuk. Ha a repce gyökérzete már megerősödött, a ritkítást kultivátorral vagy szűk késsel ellátott sarabolóval végezzük. Csak szükségmegoldásként alkalmazható a dús növényzet legeltetése vagy hengerezése, mert a repce gyorsan regenerálódik, és ehhez a gyökércsomók tartalékanyagait használja fel, és ennk következtében a növény elgyöngül és könnyebben kifagy. A gondos talajelőkészítés, tápanyagellátás, vetés és a növényápolás a bőséges termésben térül meg. Doc. Ing. JÁN LÄSKOŠ, CSc., a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára jfpÉ| Óránként két tonna jó minőségű lucernalisztet állít elő az MGF-OB mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó berendezés. (Foto: Dr. László László) Gazdaságos befektetés ÜZEMEL AZ MGF-OB MEZÖGAZDASÄGI GYORSSZÁRÍTÖ ES FELDOLGOZÓ BERENDEZÉS Az időjárás beleszól... Az 1970-es gazdasági év az egyik legnehezebb évnek mondható Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben. Már a tavasz sokat késett, ezért nagy odaadásra volt szükség, hogy ezt a mezőgazdaság dolgozói bepótolják. A jő munkaszervezés és a munkaidő meghosszabbítása némileg behozta a késést. Az idén azonban az időjárás a tavasz eltelte után Is tovább késlelteti a munkát, ami nagyon kellemetlen következményekkel jár főleg most, amikor a munka dandárja, az aratás folyik. Minden pillanatot, ami a munkára alkalmas, ki kell használni, mert így kívánja a Jelenlegi Időjárás. Az 1970-es év csapadékban olyan gazdag, hogy (óval felülmúlja a sokévi átlagot. Az alábbi táblázatban bemu. tatom a csapadék megoszlását (mm-ben). Hónap ötvenéves I. II. III. IV. V. VI. VII. Vili. IX. X. XI. XII. átlag 36 35 37 47 62 75 67 72 54 57 53 49 1969-ben 13 63 20 33 27 82 77 57 30 15 56 31 1970-ben 41 31 44 72 70 112 Július 25-ig már 75 mm a lehullott csapadék mennyisége. Láthatjuk tehát, hogy 1970 a megpróbáltatások éve a mezőgazdasági dolgozók részére a Bodrogközben. Ez a szorgos nép azonban minden erejét latba vett. azért, hogy a mezőgazdasági termékek továbbra is bővüljenek a piacon, és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hitelességét ezzel Is bizonyítsák. A gépeket sok esetben kézi erővel kell felváltani, ami szintén nehézségekbe ütközik. Az időjárást azonban megváltoztatni nem tudjuk, és ha bosszúsággal is, de tűrnünk kell szeszélyeit, mivel a mezőgazdaság olyan munkaszakasz, amelybe az időjárás is beleszól. Paló Jól gazdálkodó szövetkezetnek ismerik a komáromi járásban a Nemesócsai (Zemianska OICa) Egységes Földműves Szövetkezetét. A szövetkezet tagsága 1540 hektár szántóterületen gazdálkodik, melyből 324 hektáron termesztenek lucernát. A jé telepítéstől függően négy évig Is gazdaságosan megterem ez a fontos takarmánynövény. A terület jelentős részén öntözéses gazdálkodással még ötször is kaszálják a lucernát és évenkénti szénahozamuk eléri hektáronként a 100 mázsát. Az utóbbi hetekben az időszerű munkák mellett a szövetkezet vezetőségének — de a tagságának Is — a figyelme a május 12-e óta üzemelő MGF-OB mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó nagyberendezés felé irányul. Még az elmúlt év őszén kezdték el a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szerelőinek Irányítása mellett a forgódobos lucernaltsztkészítő üzem építését. A szövetkezet elnöke, Csórni József, gyakran megfordul Mosonmagyaróváron, hiszen az ottani agrártudományi egyetem levelező hallgatója. Az előkészítők és a vizsgák alkalmával gyakran eljut a mezőgazdasági gépgyárba, ahol a berendezések egyes alkatrészeit készítik. Ugyancsak gyakran megfordul a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban is, ahol már 1963 óta kifogástalanul üzemel két gyorsszárltóberendezós. Az egyik LKB, a másik pedig MGF típusú. Ezekkel a berendezésekkel külön-külön 300—350 vagon lucernalisztet állítanak elő májustól szeptember végéig. A kukorica betakarítása során pedig a berendezéssel megszárítják a gazdaságban termesztett 5—6 ezer hektár termését. Ezek voltak a szövetkezt elnökének személyes tapasztalatai. Csehszlovákiába 1964-ben szállított я Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár LKB lucernalisztkészítő berendezést, számszerint 12 darabot. Azóta megismerték ezeknek az üzemeknek a jelentőségét — hiszen a berendezések költsége kót-három év alatt megtérül — és ettől az időtől kezdve folyamatos volt az ország különböző vidékein a gyorsszárító berendezések felszerelése. A mezőgazdasági gépgyár az 1969-es év végéig 32 db LKB, 36 db MGF-OB és 38 db TGSz-0,6 típusú berendezést szállított és helyezett üzembe. A Csehszlovákiában üzemelő gyorsszárító berendezéseknél szerzett tapasztalatok nemcsak a szövetkezet elnökét, hanem vezetőségét is meggyőzték ennek a nagyfontosságú berendezésnek a mielőbbi megvásárlásáról. A szövetkezet vezetősége Időben gondoskodott a kezelő személyzet kiképzéséről Is. Még a tél folyamán Mosonmagyaróváron a mezőgazdasági gépgyárban háromhetes szakmai tanfolyamon vett részt Valentin Pál villanyszerelő — a berendezés felelős üzemvezetője —, Martincsek Márton, Sméja Dezső szövetkezeti dolgozók, akik sikeresen elsajátították a gyorsszárító üzemeltetésével kapcsolatos tudnivalókat. A tanfolyam befejeztével sikeres záróvizsgát tettek és oklevél tanúsítja a szakmai tudás megszerzését. Legutóbbi látogatásom során valamennyien a forgódobos gyorsszárító üzemben dolgoztak, és személyes beszélgetés során elmondották — mint a tanfolyam egyik volt előadójának — hogy lassan megszűnik az az izgalom, amely elfogta őket az első napokban, amikor a lisztkészftés megindult. Napról napra jobban megszokják az üzemet, egyre bátrabbá válik a ténykedésük és mindjobban kialakul az összhang az üzemhen dolgozók és a nyersanyagot szállítók között. Külön kell még szólnom a „nyersanyagot“ betakarító dolgozók munkájáról Is. Ebben a szövetkezetben az úgynevezett „egymenetes betakarítási eljárással“ kerül be a zöldanyag az üzembe. A lucernaliszt készítése céljából betakarítandó lucerna vágása és szecskázása egyidejűleg történik. Egyetlen gép — a lucerna vágöszerkezettel felszerelt KS—69 jelű járvaszecskázógép — segítségével. Ebből a nagyon fontos gépből 2 db üzemel a szántófölden és 5 db pótkocsi, — melyet drótkerettel láttak el — biztosítja a folyamatos üzemeltetést. Szeretnék rövid Idő alatt a gyorsszárító berendezésnél a 2000 kg lucernaliszt óránkénti előállítását elérni, sőt azt még túl Is szárnyalni. A szövetkezet elnöke máris érdeklődik a „kétmenetes betakarítási eljárás“ előnyeiről, amikor a kaszálással egyldőben megtörténik a lucerna szárának a zúzása Is. A Lajta-Hansági Állami Gazdaságban üzemelő szárítóberendezéseket szárzúzóval egybeépített lucerna-rendrearatőgéppel vágott anyaggal látják el. A mindenkori időjárástól függően 2—6 órán keresztül a szőnyegrenden száradó anyag 70—74 százalék nedvességtartalommal kerül felszecskázásra. Többéves tapasztalatok alapján az így „előfonnyasztott“ anyagból egy mázsa lucernaliszt előállításához 20 kg körüli gázolajmennyiséget használtak fel, a régi, egymenetes betakarításnál felhasznált 26—27 kg-os olajmennyiséggel szemben. A gázolaj megtakarításából, az üzem kapacitásának növeléséből, illetve a rendrakó nagyobb fogásszélességéből eredően a kétmenetes betakarítás költsége 15 százalékkal kisebb, mint az cgymenetesé. Ugyanakkor az előállított liszt minősége változatlan maradt. A friss lucernalisztben nagytömegű karotín és fehérje található. Ennek megőrzése céljából az MGF-OB mezőgazdasági gyorsszárító és feldolgozó berendezéshez 2 db présgépet is vásároltak. A lucernalisztkészftés technológiájának sorába beépített présgép és antioxidáns adagolóberendezés ára többszörösen megtérül a jó minőségű takarmány etetésével. Csehszlovákiában egymás után épülnek az újabb forrólevegős gyorsszárító berendezések. A szomszédos állami gazdaságban TGSz-0,6 típusú, Lakszakállason pedig — három szövetkezet közös vállalkozásaként — MGF-OB típusú berendezés épül. A mezőgazdasági üzemek vezetői felismerték a gyorsszárító berendezések jelentőségét. Nemesécsán Is a lucernaliszt és granulátum egy részét az állattenyésztésen keresztül értékesítik. A szövetkezetnek igen jó az állatsűrűsége a szántóterülethez viszonyítva. Szarvasmarhából 1200 db-ot, sertésből 1700 db-ot tartanak. A vezetőség már most azon töri a fejét, hogy 10 000-es baromfinevelő telepet alakítson ki, ahol a lucemallszt egy részét a baromfiak takarmányozásánál használja fel. A fennmaradó lucernalisztre és granulátumra pedig szerződést kötnek a takarmánykeverő üzemmel, ahol felhasználják különböző tápok előállítására. Az üzemből való közvetlen eladással is számolnak. „Jő helyre került a gyorsszárító berendezés“ — hallottuk a szövetkezet tagjaitól ottjártunk alkalmával. Ezt tapasztaltuk mi is. Dr. László László tudományos munkatárs
