Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-25 / 30. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, .1970. július 25. Nemzetközi békepoliltika W. JANIUREK, Lengyelország csehszlo­vákiai nagykövete nyilatkozatából A Lengyel Népköztársaság ez év június 22-én ünnepelte az ország megújhodását. Ez alka­lomból Wlodzimierz Janiurek, a Lengyel Népköztársaság cseh­szlovákiai nagykövete kijelen­tette, -hogy a lengyel külpoliti­ka alapját, úgy mint a múltban, továbbra Is a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szo­cialista országgal való barát­ság, együttműködés és szövet­ség alkotja. Már 1945 júniusában Wladi­­slaw Gomulka és a lengyel kommunisták meghatározták a lengyel külpolitika elsődleges szerepét: a háborús kínok után újjászülető Lengyelország bé­két óhajt, és az ezért való harcban együttműködésre tö­rekszik a világ összes olyan államával, mely hasonló célo­kat tűzött ki. A nemzetközi bé­kepolitika az újjáéledt Len­gyelország egyik legjellemzőbb vonása. A szocialista internacionaliz­mus elveinek alapján — figye­lembe véve a jelenlegi nem­zetközi helyzetet — mindent megteszünk, hogy még jobban megszilárdítsuk a Varsói Szer­ződést, a szocializmus védő­bástyáját. Csehszlovák barátaink, úgy gondolom, egyetértenek azzal a nézettel, hogy a két ország közötti háború utáni dinamikus együttműködés, a Varsói Szer­ződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belüli közös tevékeny­ség és a legerősebb testvéri szövetségesnek, a Szovjetunió­nak, és a többi baráti ország­nak közös együttműködése a békét és a szocializmust szol­gálja. Egy év gazdálkodása A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG . 1969. ÉVI ZÁRSZÁMADÁSA Egy jubiláns életútja Hasznos együttműködés tudományos szinten JÖVŐBE MUTATÓ ZÖLDSÉGTERMESZTÉSI ANKÉT MOSONMAGYARÓVÁRON (Kiküldött munkatársunk jelenti:) Rendkívül érdekes, sok hasznos ta­nulságot nyújtó, a magyarországi zöldségtermesztés jelenét mélyen elemző, s az intenzívebb fejlesztés útjait kereső és meghatározó ankétot tartottak 1970. július 10-én Mosonma­gyaróváron, a mezőgazdasági tudo­mányok északmagyarországi felleg­várában. Az ankétot, amelyen nagynevű egyetemi tanárok, kutatóintézetek igazgatói, osztályvezetői, továbbá a Kis-Alföld kertészeti szakemberei je­lentős számban vettek részt a Moson­magyaróvári Agrártudományi Egye­tem Kertészeti Tanszéke, s a Gyü­mölcs- és Főzelék-konzervgyár Mo­sonmagyaróvári Üzeme kezdeményez­te, szervezte. Miért adunk hírt erről a rendez­vényről ilyen bő terjedelemben? Mert nagyon dicséretes dolog, az an­két szervezői a Magyar Népköztár­saság és - a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak baráti kap­csolatai még szorosabbra fűzéséről, tudományos szintű, hasznos, kölcsö­nös együttműködéséről van lényegé­ben szó. Ennek érdekében hívták meg a kedves vendéglátók a gazdag ta­pasztalatokat, sok új szemléletet nyújtó zöldségtermesztési ankétra a Közösen könnyebb a problémák megoldása. A képen: az ankét résztve­vőinek egy csoportja a lipóti tsz-ben. Megrendültén vettük tudo­másul, hogy Nagy József, nyu­galmazott igazgató-tanító, la­punk sokévi külső munkatársa rövid betegség után elhúnyt. Nagy József 1901. február 24-én született. Nyugdíjazásáig pedagógusként működött. Nyug­díjazása után továbbra is ak­tív társadalmi munkát végzett, mint a Štúrovói VNB képvise­lője, a nyugdíjasok klubjának elnöke és a Kertészkedők Szö­vetsége helyi szervezetének választmányi tagja. Elhúnytával nagy veszteség érte a város társadalmát, mert sokrétű, jelentős munkásságá­val, példamutató magatartásá­val nagy mértékben hozzájá­rult az itt élő szlovák és ma­gyar lakosság közötti kölcsö­nös megbecsülés kialakulásá­hoz. Veszteség érte szerkesz­tőségünket is, mert régi, ked­ves levelezőnket veszítettük el benne. Emlékét megőrizzük. A Szabad Földműves szerkesztősége A termálviz aranyat ér a zöldségter­mesztésben. A gördülő üvegházak talaját és légterét ezzel fűtik Lipóton. S az igy elhasználandó vizet még a nyilvános fürdő medencéjében tovább hasznosítják fürdővízként. (A szerző felvételei) Felső-Csallóköz, pontosabban a duna­­szerdahelyi járás több zöldségkerté­szét, szakemberét, mint például a du­­naszerdahelyi szövetkezet hírneves emberét, Kicsikolev Demetert, a Bősi Állami Gazdaság kertészét, Strbka elvtársat, Michajlov Dezsőt (hegyétei szövetkezet), Könözsi István mérnö­köt, az aranykalászi (Zlaté Klasy) „Béke“ szövetkezet ugyancsak jóhírű szakemberét és még másokat, Sipos elt^társsal, a Dunaszerdahelyi Mező­­gazdasági Társulás vezető dolgozójá­val az élen. Vendéglátóink nagyon szívélyes, meleg baráti fogadtatásban részesí­tettek mindannyiunkat. Az ankétot Marton Géza rektorhe­lyettes nyitotta meg, s vázolta a megrendezés szükségességét, vala­mint a két ország kölcsönös, baráti együttműködése jelentőségére utalt. Dr. Nagy György, egyetemi docens, a Kertészeti Tanszék vezetője ismer­tette a zöldségtermesztés fejlesztési lehetőségeit. Feleletet adott számos olyan kérdésre, amely a mi viszo­nyaink közepette is nagyon időszerű. Többek között a „hol, mit termeszte­ni“ problémára is sok hasznos ta­náccsal szolgált. Ezt követően dr. Molnár Béla, a mezőgazdasági tudományok kandidá­tusa, a Kertészeti Kutató Intézet igaz­gatója örömmel üdvözölte az ankét résztvevőit, s három pontba sűrítette mondanivalóját: 1. Az üzemen belüli zöldségtermesztés helyzete. 2. Az át­lagtermés emelése legkedvezőbb fel­tételeinek megteremtése. 3. Az öntö­zés és gépi betakarítás problémái. Sok olyan dologról szólt, amely elő­segíthetné a mi zöldségtermeszté­sünk fejlődését is. Egyébként erre majd a Kertészet-Méhészet augusztusi számában visszatérünk! De semmivel sem voltak kisebb ér­tékűek dr. Kilb Gyula, a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet igazgató­jának, valamint dr. Ketter Lászlónak, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Élelmezéstudományi Tan­széke vezetőjének előadásai, s az el­hangzott kiegészítő előadások. Az ankétot kiadós ebéd, majd a Szi­getköz zöldségtermesztő üzemeinek (a liptói és a dunakillti tsz), vala­mint az agrártudományi főiskola be­­mutatókertészetének meglátogatása, tapasztalatcsere követte. — Tetvek támadták meg ezt a ká­posztát — állapította meg Michajlov Dezső, a hegyétei (Kutníky) szövet­kezet kertésze, — a lipóti tsz káposz­tatáblájának szemlélése közepette. — Nálunk is hasonló a helyzet. Több­féle növényvédőszert alkalmaztunk már, de vajmi kevés eredménnyel. Ügylátszik, itt is ez a helyzet. S ha jól emlékszem, dr. Molnár Béla, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa jegyezte meg a többi között: „Zöldségtermesztésünk rák­fenéje: a növényvédelem“. Mind az ankét, mind az üzemláto­gatások tanulságosak voltak a részt­vevők számára, így a mi kertészeink számára is, és előremutattak, mit kell tenni a zöldségtermesztés fej­lesztése érdekében. S ez a lényeg! Másnap a magyarországi vendég­látóknak módjukban állt megismer­kedni a dunaszerdahelyi járás zöld­ségtermesztési problémáival, tapasz­talataival, s tovább szőni a hasznos együttműködés eltéphetetlen szálait. (kovács) KÜLPOLITIKAI '^ШшнШип1с Bangkok színre lép? Valószínűleg rövid idő kér­dése, hogy Bangkok nyíltan is beavatkozzék a kambodzsai válságba. Az előkészületek ugyanis már megtörténtek. Néhány hete jelentős thaiföldi erőket vontak össze a kambod­zsai határ ' mentén, ezt köve­tően felderítő berepülésekre került sor, míg a legutóbbi hír­­ügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy vegyes, thaiföldi-kambodzsai alakulatok vették fel a harcot a felszaba­dító csapatok ellen. Nos, mindez várható volt s lényegében megegyezik Nixon elnök ázsiai doktrínájának alapelveivel. Viszont az egyre nyíltabb b eavatkozás ténye egyúttal azt is bizonyítja, hogy Lón Nol tábornok rendszere siralmas helyzetbe került, kép­telen ellenállni a felszabadító erők nyomásának, amelyek sor­ra foglalják el, illetve tartják ellenőrzésük alatt az ország stratégiai fontosságú városait, útvonalait stb. Washington természetesen egyre nagyobb igényeket tá­maszt indokínai szövetségesei­vel szemben. Elvárja, hogy e térségben nagyobb aktivitást fejtsenek ki az általa támoga­tott bábkormányok s a dollár­injekciók fejében több áldoza­tot hozzanak a progresszív, népi-nemzeti felszabadító moz­galmak letörése érdekében. Az eddigi fejleményekből ar­ra következtethetünk, hogy az erősen korrumpálódott bábre­­zsimek ugyancsak húzódoznak az amerikai óhajok teljesítésé­től s nyeregben érezvén magu­kat, inkább zsarolni próbálják tengeren túli szövetségesüket. Ám annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hadiipari komplexumának az irányítói és haszonlesői nem sajnálják a befektetéseket, az egyre heve­sebb szenátusi viták és ellen­akciók mind jobban megnehe­zítik a Fehér Ház és természe­tesen a Pentagon helyzetét is. Ugyanakkor Washingtonnak feltétlenül számolnia kell a haladó amerikai közvélemény tiltakozásával, s nem utolsó sorban a világ progresszív erőinek háborúellenes mozgal­mával is. Így például a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa legutóbbi ülésszakán foglalkozott az in­dokínai helyzettel is és teljes mértékben támogatta a szovjet kormány lépéseit, amelyek az imperialista agresszió ellen, a vietnami, a laoszi és a kam­bodzsai nép támogatására irá­nyulnak. A nyilatkozat min­denekelőtt rámutat: „A hadmű­veletek kiterjesztése Kambod­zsára közvetlen folytatása az Egyesült Államok vietnami ag­ressziójának és laoszi fegyve­res beavatkozásának.“ Természetesen nem maradhat hatástalan a szovjet parlament­nek az a felhívása sem, amely arra ösztönzi a világ parla­mentjeit és jószándékú embe­reit, hogy követeljék az ame­rikaiak és szövetségeseik Csa­patainak azonnali, teljes és feltétel nélküli kivonását az indokínai térségből. Mindebből világosan látható, hogy a lenini koncepción ala­puló szovjet külpolitika követ­kezetesen teljesíti internacio­nalista kötelességeit, sőt erre hívja fel a világ haladó erői­nek figyelmét is. így azután nem éppen vélet­lenszerű, ha az agreszsív im­perialista politikát folytató erők egyre inkább elszigetelőd­nek, esetleg a legraffináltabb módszerekkel igyekszenek pa­lástolni valódi céljaikat. Per­sze, ezek a „jól megfontolt“ politikai sakkhúzások vagy egyáltalán nem, vagy csak na­gyon rövid ideig téveszthetik meg az embereket. Pontosan ez történt Nixon „vietnamizá­­ciós“ elméletével is, amely mint kiderült, valójában a há­ború kiterjesztéséhez és elmér­gesítéséhez vezetett. (P.) Legutóbbi számunkban értékeltük a Csehszlovák Szocialista Köztáraság múlt évi zárszámadását, amelyet a Nemzetgyűlés mindkét háza elfogad dott. A képviselők, bár számítottak néhány jelentős hiányosságra, egy­hangúlag elismerték, hogy az elmúlt évben a jó gazda módszerével gon­dosabban és céltudatosabban gazdál­kodtunk, és amellett, hogy fontos gazdaságfejlesztési célokra, az egész­ségügy, a kultúra előmozdítására je­lentékeny összegeket fordítottunk, a takarékosság elvének érvényesítésé­vel Jelentős megtakarítást értünk el. A múlt héten nyújtották be az 1969. évi állami zárszámadást a Szlo­vák Nemzeti Tanács teljes ülése elé. Dr. Milos Hrušovský képviselő, a zárszámadás előadója megállapította, hogy a költségvetésben előirányzott bevételeket 99,7 °/o-ra, a kiadásokat 99,3 °/o-ra teljesítettük, úgy a költ­ségvetés aktív mérleget mutat fel. A költségvetés ezért a népgazdaság konszolidációjának aktív tényezőjévé vált. A konszolidáció kedvező folya­matának bizonyítására néhány fon­tos adatot sorolt fel. Pl. azt, hogy 1970. első felében az ipari termelés az előző év ugyanazon szakaszához mérve 9,9 százalékos emelkedést ért el. Ez a növekedés gyorsabb ütemű, mint az évi terv célkitűzése. Olyan iparágak is, amelyek az év első hó­napjaiban elmaradtak, mint a gépipar, az építőanyag gyártás, a gyógyszer­­ipar, gyors ütemben hozzák be a le­maradást. Az ipari termelés növeke­déséből 2,5 százalék esik az alkal­mazottak számának növekedésére és 7,4 százalék a termelékenység emel­kedésére, ami örömteljes jelenség. A kormány képviseletében F. Misé­je pénzügyminiszter értékelte a zár­számadást. Hangsúlyozta, hogy a költségvetés teljesítése a múlt évben a politikai és gazdasági konszolidá­ció nagyon bonyolult légkörében tör­tént. Ezt az időszakot az a káros jelenség jellemezte, hogy a bérezés teljesen függetlenné vált a termelé­kenység fokától. A vállalatok nagyon könnyen jutottak anyagi források­­hok (főleg az árak emelésével), amelyeket a beruházásokba fektet­tek. Növekedett a pénz elértéktele­nedésének folyamata. Nem létezett állami terv, csak egy gazdasági irányvonal, amely nem volt eléggé kötelező a vállalatokra. Ebbe a kaotikus fejlődésbe a párt Központú Bizottságának áprilisi plé­numa hozott döntő változást. Ezután a gazdaság megszilárdításának érde­kében intézkedések történtek az in­fláció megállítására és az állami terv, valamint a költségvetés tekintélyé­nek megerősítésére. A miniszter a helyzetet vázolva megállapította, hogy bár 1969. év második felében javulás állott be, a nemzeti jövedelem Szlovákiában nem érte el az előirányzott magasságot. Gyorsan nőtt a személyi fogyasztás, a lakosság pénzbevétele és a beru­házási építkezésekben sem sikerült elérni döntő változást, úgyhogy az építkezés ideje továbbra is hosszú. A 194,3 milliárd megtakarítást a kiadások hatékony szabályozásával sikerült elérni. Majd néhány esetet sorolt fel, amikor nem tartják be a •gazdaságosság elvét. Ezután ismertette, hogy folyamat­ban van az új pénzügyi-gazdasági koncepció kidolgozása, mely az irá­nyítás megjavításának része lesz és amelynek keretében érvényesítik azt az elvet a vállalati szférában, hogy a vállalatok különböző feltételeiből és szükségleteiből indulnak ki. A vitában sok bíráló szó hangzott el. Főleg a felesleges árukészletek növekedéséről, a munka műszakosí­tásának hiányairól, az iskolák prob­lémáiról, a kórházak építésének el­maradásáról. Maiina képviselő hoz-, zászólásában rámutatott néhány ked­vező jelenségre, amelyek jellemzők népgazdaságunk megszilárdítására. Pl. arra, hogy a lakosság bankbetét­jei Szlovákiában a múlt évben 17,5 milliárd koronára emelkedtek és je­lenleg 82 000 személyt tartanak nyil­ván, aki személyautóra jelentette be igényét. A Szlovák Nemzeti Tanács az 1969. évi zárszámadást jóváhagyta. —ep— Méry Imre elv- " társ, a Dunaszer­­dahelyi Műszaki Középiskola igaz­gatója, 60 éves. Egy életúton ke­resztül is lemérhe­tő, milyen lehetőséget teremtett a szocializmus a szegénysorsúak szá­mára. Hogyan válhatott a Kiskeszin (komáromi járás) született cseléd­gyerek iskolaigazgatóvá. Cselédsors, katonaság, fogolytábor volt a sorsa, mint sokaknak. Amikor hazatért, már a párt vezetésével a munkásosztály kezében volt a hata­lom. Méry elvtárs a fogolytáborban ismerkedett meg a marxista-leninista eszmékkel. Mivel a lehetőség adva volt, igyekezett a tanultakat a gya­korlatba is átültetni. Egy percig sem késlekedett, s szívvel lélekkel segí­tette az új társadalom kibontakozá­sét. Tanult és tanított. Ez jellemző rá, mint sokakra, akik örökre eljegyez­ték magukat a legemberibb társada­lommal. Sokéves munkásságának legnagyobb megbecsülése talán az, hogy már tíz éve irányítja a mezőgazdasági mű­szaki középiskolát és a megértő kol­lektívával együtt a szakemberek szá­zait nevelte a mezőgazdasági üzemek számára. Felelősségteljes funkciója mellett mint pártaktivista fáradhatatlanul tevékenykedik a dunaszerdahelyi Já­rás politikai életében. Sokéves peda­gógiai és politikai munkásságának elismeréséül e jelentős évfordulón a Munkában Szerzett Érdemekért álla­mi kitüntetést kapta. A tantestület tagjai és az iskola alkalmazottjai szívből gratulálnak a kitüntetéshez és a további munkás­ságához erőt, egészséget kívánnak. A Szabad Földműves szerkesztősége szintén gratulál a jelentős évforduló­hoz és a megérdemelt kitüntetéshez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom