Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-19 / 51. szám
Bratislava, 1970. december 19. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 51. szám. A pártegység időszerű kérdéseiről Csehszlovákia Kommunista Pártjának ötvenéves története és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai a pártban és a társadalomban, a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulságai megerősítik azt, hogy a párt esak a marxista-leninista politikai, eszmei és szervezeti egység alapján teljesítheti történelmi feladatát, vezetheti a forradalmi proletariátust, döntheti meg a dolgozók támogatásával a kizsákmányoló osztályokat, csak így lehet vezető politikai erő a szocializmus építésében, láthatja előre a társadalom fejlődését, s csak így dolgozhatja ki és valósíthatja meg a helyes politikai irányvonalat. Ebben az egységben rejlik erejének forrása, ebben jut kifejezésre a munkásosztály és a többi dolgozó irányában megnyilvánuló felelőssége, ez a feltétele a néphez fűződő szilárd kapcsolatának. A nehéz próbatételek, amelyeken nemrégen mentünk át, megmutatták, milyen nagy árat kellett fizetnie szocialista társadalmunknak a pártegység megbomlásáért. Az 1968—1969-es években a marxista-leninista erők harcot vívtak a pártegység megbontói ellen, védelmezték az elvhű marxista-leninista egységét. Ebben a harcban a jobboldal politikai vereséget szenvedett. A párt a tagkönyvesére során szervezetileg megvált a jobboldaltól. A jobboldallal való összecsapásban a párt eszmeileg egységes szervezetté vált, szervezetileg megszilárdult, tökéletesítette taktikai eljárását. A súlyos és bonyolult harcban kialakult egységet a pártnak az alapszabályzat teljes és következetes érvényesítésével el kell mélyítenie és tovább kell fejlesztenie, szemefényeként kell őriznie a’ párt sorainak felzárkózottságát, nem szabad megengedni a párt forradalmi, marxi-lenini internacionalista jellegének gyengülését. ★ A jobboldal, amely nem nyugodott bele vereségébe, továbbra is a fő politikai veszélyt jelenti. Célkitűzései nem változtak meg. Az imperializmus antikömmunista stratégiai szándékait szolgálja, amely a pártot és a szocializmust belülről szeretné megbontani. Ugyanakkor azonban megváltoztatta taktikáját: — bűnösségét az őszinteség hiányával leplezi, továbbra is megtévesztésre törekszik és igyekszik megőrizni befolyását; — hatalmi pozíciójának elvesztése után arra spekulál, hogy még mindig valami antiszocialista hatást gyakorolhat ez emberek tudatára, fel akarja használni nehézségeinket és azokat eltúlozza, a bizonytalanság, a kölcsönös gyanúsítgatás légkörét alakítja ki, kétséget támaszt a megkezdett irányvonallal szemben, lekicsinyli a politikai és a gazdasági eredményeket; — a különféle nemzetközi nehézségekben bízik, amelyektől újabb ösztönzést vár, felforgató tevékenységéhez. Ezért felélénkíti és terjeszti a szovjetellenességet, amit továbbra is főfegyverként alkalmaz. A jobboldali opportunizmus és revizionizmus elleni hatékony harc feltételezi a párt offenzív politikai és ideológiai munkájának távlati koncepcióját, .amelyet céltudatosan a következő kérdésekre kell összpontosítani: — a jobboldali opportunista állásfoglalások, a revizionista elméletek, a kispolgári ideológiák leküzdésére, a jobboldali platform gyökereinek feltárására; — olyan intézkedésekre, amelyek hatékonyan meghiúsítják a jobboldalnak a hatalmi és ideológiai pozíciók megszerzésére irányuló törekvéseit és amelyek szervezésileg meggátolják a közvélemény befolyásolását; — a szocializmus építésében, a párt-, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek, valamint szervezetek munkájában tapasztalható fogyatékosságok leküzdésére; — a párt sorai tisztaságáról való rendszeres gondoskodásra, idegen elemeknek a pártba való befurakodásának meggátlására, a párt munkásjellegének erőteljes megszilárdítására. A marxi-lenini fejlesztésről való gondoskodás valamennyi pártszerv és szervezet kötelező normája. A jobbaldal elleni harcot úgy kell folytatni, hogy megerősítse a pár egységét, szilárd alapokat teremtsen az egész párt és a párt vezetésében valamennyi dolgozó aktivitásának tartós fejlesztéséhez. Ez feltételezi, hogy minden kommunista következetesen a pártegység lenini értelmezéséből induljon ki: — mint olyan eszmei egységből, amely osztályelveken alapul, a marxizmus-leninizmus elveinek következetes és alkotó érvényesítéséből; — mint olyan szervezeti egységből, amelyet a párttagok kezdeményező és fegyelmezett viszonya fejez ki a pártiéi adatok és az alapszabályzat követelményeinek teljesítésében; — mint olyan politikai és akció egységből, amely valamennyi pártszervezetet és párttagot a kongresszus, a Központi Bizottság és az alacsonyabb fokú pártszervek határozataiban foglalt pártirányvonal következetes teljesítésére kötelez; — mint olyan nemzetközi egységből, hogy a párt a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszeme legyen és teljesíthesse valamennyi nemzetközi kötelezettségét, tevékenyen hozzájáruljon az 1969. évi moszkvai tanácskozások határozatainak teljesítéséhez. A párt eszmei, szervezeti és taktikai egységét mindennapos céltudatos és szervezői munkájában, a párt és a tömegek forradalmi aktivitásáért vívott szüntelen küzdelemben alakítja ki. ★ A párt eszmei egységének megszilárdításáért, a jobboldali opportunizmus leküzdéséért vívott harc, a párt valamennyi szervétől és szervezetétől és valamennyi tagjától megköveteli, hogy aktív politikai munkát végezzen, hogy elsajátítsa a marxizmus-leninizmust, hogy leküzdjük az idegen nézetek behatolásával szembeni liberalizmust, tehát hogy ne engedjenek eszmei kompromisszumokat, határozottan lépjenek fel a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen, mindig a kommunista elvhűség szellemében járjanak el. Ugyanakkor gondoskodni kell az ideológiai és a szervezői munka egységéről. A szervezeti egységnek elmélyítése megkívánja: — a demokratikus centralizmus elveinek következetes érvényesítését, vagyis azt, hogy az alacsonyabb fokú pártszervek és szervezetek és valamennyi párttag feltétlenül tiszteletben tartsa a felsőbb pártszervek határozatait. Nem szabad megengedni a párthatározatok önkényes magyarázatát. Meg kell akadályozni azt, hogy a határozatok kialakításakor és megvalósításuknál a szükséges és nélkülözhetetlen véleménycsere a párton kívül folyjék. Le kell küzdeni a „korlátlan“ szabad bírálat, valamint a párt szervezeti felépítésének keretein kívüli tömörülés gyakorlatát. Nem szabad megengedni, hogy bárki is egyéni érdekeket a párt érdekei fölé helyezzen és nem lehet külön választani a párttagok jogait kötelességeiktől. A párt alapszabályzatával összhangban gondoskodni kell a pártonbelüli demokrácia fejlesztéséről. Meg kell teremteni a feltételeket minden egyes kommunista alkotó tevékenységének és kezdeményezésének kibontakoztatásához. Be kell tartani a kollektív vezetés elveit, valamennyi tagnak a funkcióktól függetlenül egyenlő jogait és kötelességeit, minden egyes kommunistának azt a jogát, hogy szabadon nyilváníthat véleményt a megtárgyalt kérdésekhez és észrevételekkel fordulhat a felsőbb pártszervekhez, egészen a CSKP Központi Bizottságáig. Gondoskodni kell arról, hogy a bírálat tartalmilag tárgyilagos, pártosan elvhű legyen, a párt megerősítéséhez vezessen, s hogy azt ne nyomják el. Minden pártszerv köteles számot adni munkájáról. Le kell vonni a szükséges következtetéseket a párttagok passzivitásából, ami gyengíti a párt cselekvő képességét, demoralizálja a pártkollektívát, a közvélemény előtt rossz fényt vet a párttag nevére. Jobboldali opportunista nézetek, revizionista koncepciók és szovjetellenes megnyilatkozások hirdetése és terjesztése összeegyeztethetetlen a pártban való tagsággal. A pártegység megszilárdítása érdekében az eszmei és a szervezési elvekkel együtt egyformán kötelező a pártszervek által meghatározott eljárás betartása. A jóváhagyott eljárás be nem tartása, származzék az akár türelmetlenségből, akár kispolgári radikalizmusból, a tömegek tapasztalatainak figyelmen kívül hagyásából, a szükséges szakaszok átugrásából, avagy opportunista várakozásból, megzavarja a párt cselekvő egységét és ártalmas. Ugyanis az eljárási módszerek be nem tartása törvényszerűen frakciós tevékenységhez vezet. El kell kerülni mindazt, ami a párt legjobb hagyományaival és mai pártpolitikával ellentétben a szektás elzárkózás malmára hajtaná.a vizet. A párt ereje a tömegekkel való kapcsolatában rejlik és az „Arccal a tömegek felé!“ bevált gottwaldi jelszónak következetes megvalósításában. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válságjelenségek tanulságaiból kiindulva, amelyet a CSKP KB decemberi ülése hagyott jóvá, a pártnak mindent meg kell tennie, hogy teljes mértékben érvényesüljön munkájában a demokratikus centralizmus és a pártonbelüli demokrácia. Csak így sikerül maradéktalanul felújítani a pártszervek és szervezetek alkotó tevékenységét, Kellemes ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! Béke - egyetértés - szeretet A fejlődő szocialista társadalmunk életében sok szép jelenséggel találkozunk. A szorgos mindennapi munkánk nyomán és az egyetértéssel párosuló összefogás eredményeként örvendetes ütemben növekednek ipari üzemeink termelési eredményei és szilárdul ' egységes földművesszövetkezeteink gazdasági helyzete. A társadalom gazdagodásának természetes következményeként javulnak életkörülményeink is. S ez nemcsak a lakás- és öltözködéskultúra fejlődésében, valamint az élelmiszer és közszükségleti cikkek igényes választékú fogyasztásában nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az emberek ajándékozási hajlama mind nagyobb méreteket ölt. Nyilvántartjuk családunk tagjai, barátaink és munkatársaink születés- és névnapját — azért, hogy ajándékozással — örömet szerezzünk, s ha netalán a gondterhelt hétköznapok forgatagában megfeledkezünk valakiről, gyötrő lelkiismeret-furdalást érzünk. Az ajándékozási láz azonban főleg így tél időben, karácsony táján kap el bennünket. Ilyenkor szinte mindenki ajándékot oszt és ajándékot kap. Csak helyeselhető ez a hagyományossá vált szép szokás éppen úgy, mint az, hogy a jó kívánságokat nem az illem kedvéért osztogatjuk, hánem azért, mert őszintén óhajtjuk embertársaink boldogulását annál is inkább, mert mindjobban tudatosítjuk, hogy a saját boldogulásunk a társadalmi jólétnek a függvénye. Ez egyben kifejezi azt is, hogy mi a .békés építés hívei vagyunk. Építeni akarunk sok korszerű gyárat, emelni akarjuk a mezőgazdasági termelés színvonalát és szebbé, kellemesebbé akarjuk formálni a városi és falusi dolgozóink, tehát midnannyiunk életkörülményét; Létre akarjuk, s ha összefogunk létre is hozzuk belátható időn belül az anyagi javak olyan bőségét, amely elégségesnek bizonyul majd hazánk összlakossága állandóan növekvő igényeinek kielégítéséhez. A ma is tapasztalható kedvező jelenségek mellett helyes lesz végérvényesen tudatosítanunk, hogy közösségi életünket még jobban át kell hatnia az egyetértés, az egymás kölcsönös segítésében kifejezést nyerő, elmélyült emberszeretet szellemének. Té.ny, vagyis a társadalmunk fejlődésének nem kívánatos, de természetes jelensége, hogy az egyetértés és a kölcsönös segítségben megnyilvánuló emberszeretet szelleme még nem talált mindenkinél megértésre. Vannak bizony közöttünk még szép számmal olyan emberek is, akik önző érdekeiket nem tudják és nem is akarják alárendelni a társadalom érdekeinek. Akik a javak szaporítását szolgáló munkában csak ímmel-ámmal vesznek részt, a munka gyümölcséből azonban sokat követelnek. S ha kívánságuk nem teljesül, szítják az egyenetlenséget, tehát megnehezítik a munka- és faluközösségek összefogásának fejlődését. Megnyugtató azonban, hogy az ilyen emberek száma állandóan csökken. Ettől függetlenül szükséges, hogy a hanyagság, az élősködők, az egységbontó viszályszítók ellen az eddigieknél határozottabban fellépjünk. Tudatosítanunk kell tehát, hogy az emberek békés együttműködését csak úgy teremthetjük meg, ha nem hunyunk szemet a káros törekvések felett, vagyis ha azok ellen céltudatos harcot folytatunk. Már hagyományossá'vált, hogy a karácsonyt a béke és a szeretet jelképes napjaként - ünnepeljük. Ezért hasznos lesz, ha egy kissé midannyian magunkba nézünk! Vizsgáljuk, meg, de necsak tesséklássék módon, hanem bíráló szemmel eddigi magatartásunkat. A munkához, az embertársainkhoz és a közösség vagyonához való viszonyunkat. Biztosan találunk jóvátennivalót! Ki többet, ki kevesebbet. És a közelgő1 új .esztendőben kövessünk el minden lehetőt abból a célból, hogy közösségi életünket a társadalmi élet minden szakaszán, a békés egyetértés szelleme hassa át. S amikor majd a gazdagon díszített fenyőfa árnyékában az ajándékozás boldog perceit élvezzük, szenteljünk néhány pillanatot azoknak a népmillióknak is, akiknek az imperializmus irtóhadjárata miatt ma még nem lehet békés és boldog karácsonyuk. Tegyünk elmélyült osztályöntudattal párosuló fogadalmat, hogy még lelkiismeretesebben végzett mindennapi munkával segítjük elő társadalmunk gazdasági helyzetének erősödését, hogy hazánk az állandóan növekvő jólét mellett, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért harcoló népeknek egyik erős támasza legyen. A CSKP Központi Bizottságának határozata
