Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-12 / 50. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES ľ 1970. Oecemfrer 12. A szobában egy férfi aludt. Egye-94 dili. Az éles fény felébresztette. Kezét szeme elé kapta és hirtelen felült. — Te vagy Kusý Iván? Nem ... A vakító fény miatt nem tudta rendesen nyitva tartani a szemét. r—i Mit akartok tőle? — Szeretnénk vele egy kicsit elbeszélgetni. — Majd neki megsúgjuk! Többen voltunk a sötétben. '—< Oltsd el a lámpát, nem látok! ■—* Semmi szükséged arra, hogy lássál! A zseblámpa egyenesen a férfi orra előtt állapodott meg. — Kusý Iván nincs üt. Szolgálati úton van. — Tovább! Hová ment? A férfi megnevezett egy százhúsz kilométernyire fekvő helyiséget. Mit mondjak neki, ki kereste? — Az már nem a te gondod! Ezután „lezavartuk“ a százhúsz kilométert Kusý Iván után. Soha az életemben nem ültem jobb sofőr mellett, mint Lacő. Az egyenes úton eleinte fel sem tűnt, hiszen ott könyzonyára hűs árnyék terült el, sokkal kellemesebb lett volna felkeresni s egy fűszálat rágcsálva . elnyüjtózkodni. Csakhogy mi Kusý Iván után mentünk. Ö volt a hűtlenség okozója, a csábító. Eh, ha a férjek kedvelnék a feleségük szeretőit! Ej, ha az aszszonyok kedvelnék férjeik barátnőit! Ha képesek lennének rá... Ez maga volna a paradicsom! Oh, istenem! Persze, akkor még nem voltam nős. A hátsó ülésen Péter és Karcsi terpeszkedett. Arról, ahogyan kinéztek az ablakon, arra következtettem, hogy gondolataink — már ami a fűszálat illeti — azonosak. Szerettem volna tudni, mire gondol Lacó? Arcáról semmit sem lehet leolvasni. Ügy látszott, elhatározása visszavonhatatlan. Ebben a kíváncsiság is közrejátszott. Vajon milyen a felesége csábítója. Az ilyesmi pokolian csiklandozhatja az embert! Erre mi is: kíváncsiak voltunk. Nem merném állítani, hogy sikerült alaposabban emlékezetembe vésni ábrázatát. Sokáig tanakodtunk azon, melyikünk és mily módon csalja tőrbe. A Befa JúabfiAa ive ifiMKEöiima nyű vezetni. De a kanyarokban nem akadt párja. Például: Megjelenik előttünk egy nagyobb kocsi. •Lacó arca megfeszül a figyelemtől, álla kissé előreugrik, tekintete az előttünk haladó autóhoz tapad. Többé le sem veszi róla. ‘ A kanyarban utolérjük. !A kerekek csikorognak, a karosszéria oldalra dől... Ügy marad el mögöttünk, mint a kilométerkő. !Amikor Kusý Iván után mentünk, az autó tömve volt, nem akadt benne egyetlen üres hely sem. Nem mondhatom, hogy másztunk volna, mégis más volt ez az utazás, mint amilyenekhez hozzá szoktam. A Certovicán megálltunk. Megvártuk, míg lehűl a motor. Marhaság az egész! — mondta Lacó. Mindnyájan ezt gondoltuk, de a barátai voltunk, nem hagyhattuk cserben. Lacó bizonyosra vehette, hogy Kusý nem fogja visszaütni. Pedig mindjárt más, ha legalább egyszer visszaütik az embert. 'Azután újból kocsiba ültünk. Eleinte úgy látszott, kitört a zivatar, de csakhamar felszakadozott a felhőzet. A levegő fülledt volt. Belélegeztük a port. — Csukd be az ablakot! — szólt rám Lacó. — A fenébe is, hiszen elolvadok! Lacón kívül mindnyájan derékig meztelenek voltunk. Nem értettem, hogy bírja ki felöltözve. Becsuktam az ablakot. Az út rettenetesen porzott. Éppen egy fenyves mellett haladtunk. Kissé távolabb az úttól bifaluban senki sem ismerte. Az elnöktől tudtuk meg, hogy a kísérleti gazdaság mezején felügyel a szénabetakarításra. A kísérleti gazdaság rétje jó két kilométernyire terült el a falutól. Épp egy kanyar mögött. Messziről gondosan felmértük, áttanulmányoztuk a terepet. Azután Lacó azt mondta Karcsinak, menjen már végre, és bejáróit az autóval a fák közé. — Egyáltalán nem lehet észrevenni! — nyugtattam meg, amikor utána mentem. Lacó becsukta az ajtót. Letelepedtünk az út menti bokrok közé. Péter guggolt legelöl. A fű illatozott. — Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki? Lacó rám nézett. Miért ne sikerülne? Lacó valószínűen egy percig sem kételkedett a.sikerben. Sokáig üldögéltünk. Végre elrágicsálhattam azt a bizonyos fűszálat. De a következő pillanatban ki is köptem. A kanyarban előbukkant Karcsi. Megállt és várakozott. Az út enyhén lejtett. Kusý kikapcsolt motorral érte utol. Karcsi felemelte a kezét, mintha j elkér ezkedne. Kusý lefékezett. Kiugrottunk a bokorból. — Ideje, hogy megismerkedjünk. — mondta neki Lacó. Sohasem felejtem el azt a meglepődött tekintetet. Karcsi azzal tette bolonddá, hogy a faluban egy nő várja. És aprólékosan leírta az asszonyt. Kusý rögtön megértette, kiről van szó, s miért nem akar kijönni utána egészen a mezőre. Ránk nem számított. Gondolatai összekúszálódtak. A gázzal játszadozott. Beijedt... — Ne verekedjetek, fiúk! Szeme riadtan ugrált arcról arcra. Lacó balról közelítette meg. Pillantása kőkemény volt. De sokat és fölöslegesen fecsegett. Hiába, képtelenek voltunk úgy viselkedni, mint a hivatásos verekedők. — Le a motorkerékpárról! — Beszélgessünk! — kérlelte Kusý. Biztosan sok kellemetlen dolgot tudott volna mondani Lacónak. Ezt mt iš sejtettük. Volt annyi tapasztalatunk. S akkor ki tudja, hogy végződött volna a találkozás. ■ Szinte kívántam, hogy lerázzuk a nyakunkról az egészet, s intettem Lacónak, üsse meg már végre. Lacó ' vállonragadta Kusýt. — Ne verjetek meg ... Az ördögbe! Legalább védekezhetne! — Akkor féltél volna, amikor a kurváddá tetted! Lacónak ügylátszik szüksége volt arra, hogy mesterségesen felharagítsa magát. Egyre csak azt hajtogatta, milyen nehezen kellett dolgoznia, hogy az asszonynak' mindene megtegyen, s ő meg a kurvájává tette. Beszéd közben hirtelen rádöbbenhetett \ saját tehetetlenségének nevetséges voltára, s ez végre feldühítette. Karcsi hátul várakozott. Péter úgy nézett Kusýra, mint ökölvívó az edzőzsákra. A falu felé vezető úton porfelleg emelkedett. Tulajdonképpen nem is vettük észre, csak Kusý Iván arcáról olvastuk le, hogy a hátunk mögött valami történik. Oldalvást egy motorkerékpár állt meg. Ketten ültek rajta. Az első kihúzta a kulcsot, a hátulsó leszállt. — Valami zűr van, Iván? Erre Lacó elengedte a kérdezett vállát, és odament a férfiakhoz. — Jobban teszed, ha visszaülsz! Те I pedig máris indíthatsz! Ne sajnáld a gázt! — Mire készültök? — Találd ki! Na, mi lesz? Lacó tekintete megváltozott, feléledt. Talán abban reménykedett, hogy a két férfi mégis csak leszáll, marad, és beleavatkozásuk megadja az eseménynek a várt, eddig még \ hányzó lendületet. A motorkerékpár vezetője tétovázott. Majd lesütötte a szemét és szófogadóan indított. A járműt elnyelte a porfelhő. Kusý Iván mereven bámult utána... A következő pillanatban kapott erős ütéstől az árokba zuhant. Miután ilyen hamar vége lett mindennek, beültünk az autóba. A motor egyhangúan dolgozott. Csak a kerekek gumija csikorgóit a kanyarokban. Előttünk az égbolton nehéz viharfelhő lógott. Hatalmasat villámlott. Hallgattunk. Benyomásaink szót sem érdemeltek. A történteknek hiányzott minden sava-borsa. — Mit szólsz a másik kettőhöz? — ,kérdeztem Lacót. Nem válaszolt. Eleredt az eső. Fordította: Ardamica Ferenc Vágsellyén (Sala nad Vábom) a Ouslo vegyiüzem főbejárata előtti parkosított részen szemet gyönyörködtető szobor díszeleg. Bíró Lajos: A MOLITOR-HÄZ Bíró regényének a cselekménye felér egy detektívregény történetének izgalmasságával. Meséje azonban sokkal mélyebb gyökerű és átfogóbb értelmű. A mű 1918 tavaszán jelent meg először és egy különös család véres eseményekkel, kettős gyilkossággal terhes életét tükrözi. (Ára 26,— Kčs.) Tamás Mihály: KÉT PART KÖZT FUT A VÍZ Az 1918-as államfordulatot követő évek sodrában lepereg előttünk egy szlovákiai magyar egyetemi hallgató emberré érlelő, izgalmakkal teljes, változatos életszakasza. A fő hős Bondák Iván, aki két nő, két szerelem közt hányódik. A még forrongó idők szeszélyétől űzve hol Budapesten, hol Szlovákiában tűnik fel, s ezzel párhuzamosan mutatja be az író mind a magyarországi, mind a szlovákiai viszonyokat. Társadalmi, de egyben történelmi regény is, és a történelmi háttér talán még a fő hős életútjánál Is izgalmasabb. (Ara 14,— Kčs.) Pavel Nauman: AZ IDŐ ÁRNYÉKÁBAN A regénynek a cselekménye egy szürke kis üggyel kezdődik, mely még napi hírnek sem alkalmas, mégis komoly és rendkívül bonyolult bűnügyi eset lesz belőle. A történet lebilincselően izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal,- egyéni emberi sorsokkal és tragédiákkal. Neuman detektívjei nem sokszor megrajzolt mesterdetektívek, hanem a nyomozás névtelen, egyszerű katonái, akiket az erkölcsi kötelesség hevít. (Ára 20.— KCs.) CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÖK MÜVEI Szabó Béla: PÁRIZSI CERUZAJEGYZETEK Tízmillió munkás sztrájkol Franciaországban. A világváros utcáin bűz terjeng, mert hetek óta nincs, aki a szemetet elszállítaná. A sírásók nem temetik el a halottakat. A Sorbonne épületében vörös és fekete lobogók, a baloldali és az anarchista főisko- j lások zászlajai lengenek. Ezért az író csak három heti ké-1 séssel repülhet Prágába. A közismert j csehszlovákiai magyar író azt írja meg, mit látott' Párizsban, hogyan hatott rá a nyugati világ. (Ára 12.— i Kčs.) Ardamica Ferenc: A ROKON CSELÉD Egy kezdő fiatal író jelentkezett elbeszélő kötetével. Ez a kötet meggyőzi az olvasót, hogy Ardamica tehetséges elbeszélő, és gyarapítja a csehszlovákiai magyar prózaírók gyér sorait. A kötet írásai frissek, dinami- i kusak, tárgyuk személyes élményben gyökerezik, vagy a jelen, illetve a közelmúlt sokszínű életének elemeiből tevődik össze. Ardamica kezdő író, de annyit már elárul magáról, hogy a cselekményszövésben ösztönösen érzi, hogyan kell elválasztani a fontosat a Jelen- [ téktelentől, kiemelni a valót az elhanyagolhatótől. A fiatal író fordítással is foglakozik, a fönti elbeszélést is az 6 munkássága során közöl- j jük. (Ára 12,— Kčs.) 1 A Szarvasi Városi Tanácsháza A mezőgazdaság fejlesztésének úttörője Tessedik Sámuel 1742-beh a Pest megyei Aberkivben született. A bel- és külföldi tnulmányainak elvégzése után 1767-ben került Szarvasra, s mint evangélikus lelkész kezdett tevékenykedni. A Németországot gyalog bejárt fiatalember éles szemével rögtön meglátta milyen elmaradott a falu és környéke. A község körül pusztaság volt, több kilométerre sem lehetett látni egy zöldéi lő fát. A Kőrös lápban, mocsarakban folydogált és sártengerré dagadt. Nyáron a tikkiadt mezőn sovány nyájak tengődtek. A sokat látott, tapasztalt, művelt lelkész éjt nappallá tett, hogy ezen az áldatlan állapoton változtasson. Hajnalban kelt, hogy elvégezze az állatok körüli tennivalókat, utána ellátta a templomi, iskolai szolgálatot, aztán is-: mér a kertészkedésnek, jószágnevelésnek és a falurendezési munkának áldozta idejét. A papiak ablakai a késő éjszakai órákig világítottak, Tessedik ott görnyedt a könyvek fölött, írt és jegyezgetett. Nemsokára az uraságtól kapott hat hold földön tangazdaságot létesített, és saját erejéből megalapította Magyarországon az első mezőgazdasági iskolát. Az egykori „Espereskertben“, mint ahogy azt annakidején nevezték, minden megtermett, mert szakszerűen művelték a földet. Az iskola növendékei kertészkedtek, méhészkedtek, jól tejelő teheneket, munkabíró lovakat neveltek, gyapjút fontak, s szövetet, selymet szőttek. A falu földesura, özvegy ' Haruktker bárónő később 45 holdnyi szikes területet bocsátott rendelkezésére. A Jelkész ekkor még többet dolgozott, és a fizikai munkában is élen járt. A nagy érdemei közé tartozik, hogy behozta és elterjesztette a lucerna és a lóhere termesztését. Amikor más az igazak álmát aludta, a fáradhatatlan ember az öntözésről írt, csatornákat rajzolt, vízutakat tervezett, a falu egészségügyének megjavításán dolgozott, s az volt az elve, hogy a javított földművelés elsősorban a földesuraik feladata. Persze óvatosan arról is beszélt, hogy a parasztnak jiem lehet érdeke a földet jól megművelni, mert úgyis más veszi a hasznát. Mint általában minden haladó embernek a felvilágosodás korában, neki is egyre több lett az ellensége, míg végül is összefogtak és megbuktatták az úttörő mezőgazdászt. A község vezetői, élükön a szűklátókörű paptársával, becsukatják az iskolát. Híveit, a parasztokat pedig Tessedik ellen hangolják. Bár a király kitüntette, társa „kiprédikálja“ a szószékből. „Saiyemgyárosnak“, a talajjavítási „vakondnak“ csúfolják, nagy gonddal kezelt gyümölcskertjét a birkákkal legázoltatják,’ hisz az oktalan állat nem tehet róla, hogy útjába fákat ültettek. A sok támadás, ellenpropaganda miatt az intézet 1806-ban bezárta kapuit. Tessedik magánéletében kétszer megözvegyült, és 18 gyermeke volt. Az iskola megszüntetése után sem vesztette életkedvét, s súlyos szembetegsége ellenére könyveket <rt: Magyar földmívelő, A lucerna növeléséről és használatáról, Űj módja a rétmívelésnek címmel. Hetvennyolc éves korában 1820. december 27-én halt meg a XVIII. század legnagyobb magyar mezőgazdásza és kiváló pedagógusa. Ezerkilencszázhuszonnégyben Szarvason megünnepelték működésének 150 éves évfordulóját és a városi közgyűlés elhatározta, hogy az úttörő mezőgazdász emlékére mezőgazdasági iskolát létesítenek. A városika napjainkban is tele van iskolával, oktatási és tudományos intézetekkel és intézményekkel. Ott van az agráregyetem egy fakultása, az Öntözési és Víztermelési Kutató Intézet, a Haltenyésztési Kutató Intézet, a Felsőfokú Óvónőképző, gimnázium és a gyönyörű botanikuskert. A Gödöllői Országos Kisállattenyésztő Kutató Intézet kihelyezett részlegén például egyedülálló kísérlet folyik. A tudományos dolgozók igyekeznek a rizsnek olyan előveteményt biztosítani, amely jelentősen emeli a föld tápértékét. Ez az elővetemény a Tessedik által meghonosított lucerna. Végeredményben a hármas vetésforgót alakította ki az 500 holdas kísérleti telepen. Ennek a vetésforgónak az az óriási előnye, hogy szervestrágyára egyáltalán nincs szükség. A csillag alakú tavakban 4—5 évig halat és kacsát tenyésztenek. A meghatározott idő eltelte után leeresztik a vizet és tavasszal elvetik a lucernát. Két-három év után felszántják a lucernaföldet, s ugyanannyi ideig foglalkoznak rizstermeléssel. A rizs hektárhozama több mint a kétszerese a hazai( átlagtermésnek. Ugyanezt mondhatjuk a takarmány hozamra és a kacsák súlygyarapodására, amelyek végeredményben a talaj szerves trágyázói is. Mivel Magyarországon a szarvasihoz sok hasonló lápos terület van, ennek a kísérletnek évek múlva nagy jelentősége lesz a népgazdaságban. Abban a városban, ahol Tessedik Sándor az agrártudományok úttörője, tevékenykedett, manapság is kiváló mezőgazdászokat nevelnek, és a felvilágosodás nagy tudásához hasonlóan sokoldalú kutatómunkát végeznek. A hármas forgóban a kacsák nagy szerepet játszanak a tápanyageliátásaan 4
