Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-28 / 48. szám
Szakmelléklet Kisállattenyésztés Vadászat - Halászat • ’ * Köszöntjük hazánk első polgárát! November 25-én hazánk dolgozó népe hálatelt szívvel gondolt a születésének 75. évfordulóját ünneplő köztársasági elnökünkre, Ludvík Svoboda elvtársra. Lélekben együtt ünnepeltünk hazánk nagy fiával, akinek harcos élete egybefonódik népeinknek a szovjet néppel kötött harci szövetség alapján kibontakozott szabadságharcával. Tehát egy olyan államférfinak a születésnapját ünnepeltük, aki azért vált naggyá és köztiszteletben álló személyiséggé, mert hű volt és a legválságosabb időkben is hű maradt a néphez, amelynek fiaként látta meg hetvenöt évvel ezelőtt egy hegyvidéki faluban a napvilágot, s aki a szocialista társadalmunk érdekeivel összhangban, a kommunista párt vezető szerepének tiszteletben tartása mellett bölcsességről tanúskodó tanácsaival nyújt felmérhetetlen segítséget társadalmi életünk bonyolult kérdéseinek megoldásában. Ludvík Svoboda elvtárs mindenkor ott volt a szabadságért és hazánk függetlenségéért harcoló népmilliók élcsoportjának sorában. Az elmélyült hazaszeretete és szabadságvágya ösztönözte arra, hogy „hadat üzenjen“ a német fasiszta megszállóknak, és hogy kezdetben Lengyelországban, majd a szovjetföldön szervezett katonai egységgé formálja azoknak a hazafiaknak népes seregét, akik engesztelhetetlen harcot hirdettek a fasiszta megszállóik ellen. E példás katonának és igaz hazafinak soha nem halványulnak el azok az érdemei, amelyeket a hazánk és a Szovjetunió népei közötti vérrel pecsételt testvéri szövetség megszilárdításában szerzett. Gazdag életútján számtalan bizonyságát adta annak, hogy a társadalmi élet minden területén — még mint egyszerű szövetkezeti dolgozó is — becsülettel helytállt, s hű ahhoz a fennkölt eszméhez, amelynek már ifjú korában elkötelezte magát. Az elmélyült szocialista hazafiságának és internacionalista magatartásának egyik soha nem feledhető megnyilatkozását tapasztalhattuk 1968 augusztusában, amikor a bölcs és osztályhűséget tanúsító intézkedéseinek egész sorával megakadályozta a szocializmus ellenségeinek azt a népellenes törekvését, hogy hazánk népeit a testvéri szocialista országok népeivel szemben fegyveres konfliktusba keverjék, hogy a zavaros ellenséges eszmék hatására a saját osztályérdekeiket megtagadják. Svoboda elvtárs elmélyült internacionalizmusát a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek irányában is nap mint nap tapasztalhatjuk. Igaz barátként látogatja Szlovákia falvait és Városait, s ezért nem véletlen, hogy a szocializmus hívei — csehek, szlovákok, magyarok és a többi" nemzetiségű dolgozók is — örök időkre szívükbe zárták. Hetvenötödik születésnapja alkalmából szívből kívánunk szeretett köz, társasági elnökünknek, a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió Hősének erőt és jó egészséget, hogy mint hazánk első polgára még sok éven keresztül szolgálhassa a szocializmus ügyét. Javulás a gépellátásban? Németh Jenő mérnöknél, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettesénél tartott szaktanácskozás alapján, ahol jelen voltak Drška és Boliáöek mérnökök, mint a Brnói Zbrojovka és a zvolení Agrotechnika képviselői is, arra lehet következtetni, hogy a mezőgazdasági gépellátásban kedvező fordulat várható. Az elhangzott tájékoztatás alapján tehát remélhető, hogy a jövő évben jobban ki lesznek elégítve a mezőgazdasági üzemeink gépigényei, mint ahogy az idén voltak. Ha számokban akarjuk kifejezni az ezirányú termelés növekedését, akkor elsősorban az erőgépeknél kell kezdenünk. Az 1971-es évben 20—30 százalékkal több traktor gyártását tervezzük, mint amennyit ebben az évben előállítottunk. Szlovákia mezőgazdasági üzemei összesen kb. 1500 traktort kapnak majd, ami félezerrel több, mint az 1970- es évi valóság. A cukorrépabetakarító gépek gyártásában lényeges növekedéssel nem számolunk, de az előállított gépekből többet hoznak forgalomba az SZSZK területén, mint ebben az évben. Az 1971-es évben előreláthatólag 25 százalékkal több E—512-es kombájnt importálunk, s emellett 500 SK—les behozatalát is tervezzük, melyekből 180 darabot kapnak Szlovákia mezőgazdasági üzemei. Fokozni szeretnénk a Braud adapterok behozatalát, valamint a traktorvoiitatásü pótkocsik gyártását is. Főleg az öt tonnás és a nagyobb teherbírású pótkocsik előállítására fordítunk gondot. Némi javulás várható az alkatrészekkel történő ellátásban is, hiszen a pótalkatrészgyártás 10 százalékos növekedését tervezzük. Az illetékesek nyilatkozatai alapján elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági gépipar és a mezőgazdasági minisztérium megtesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy fedezni tudja a keresletet. Kádek Gábor A szocialista mezőgazdaság távlatai A KÖZGAZDÁSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA UTÁN Az agrár közgazdászok a Szovjetunióban, vagyis a Belorusz Szovjet Köztársaság fővárosában, Minszkben tartották meg 14. nemzetközi véleményegyeztető konferenciájukat. A konferencián ötvenikét ország közgazdászküldöttsége vett részt. Nagy jelentőséggel bír, hogy a 688 jelenlévő mellett tartott konferencia ebből az alkalomból szocialista ország területén ülésezett. Az agrár-közgazdászok véleményegyeztető társulása már negyven évvel ezelőtt megalakult. Nagyobb aktivitást a második világháború óta eltelt időszaikban fejtett ki. Az eddigi konferenciáin azonban főleg a kapitalista mezőgazdaság szociális és ökonómiai kérdéseivel foglalkozott, tehát kevés figyelmet szentelt a fejlődésben levő, valamint a szocialista országok mezőgazdaságának. A világban végbemenő mély változások természetesen hatással voltak a közgazdászok nemzetközi társaságának fejlődésére is. Növekszik tagjainak száma s azon belül a szocialista közgazdászok, valamint a gyarmati sorsból felszabadult, fejlődő országok közgazdászainak részaránya. A minszki konferencia napirendjén legfontosabb kérdésként a gazdaságpolitika, a mezőgazdaság Irányítása és tervszerű fejlesztése szerepelt mind nemzeti, mind pedig nemzetközi viszonylatban. A nyolc szekcióban és a tizenhét vitacsoportban sok értékes beszámoló és vitafelszólalás hangzott el, melyeknek jellege, illetve kiinduló pontja, érthető okok miatt, lényegesen különbözött egymástól. Tehát ez a konferencia tükrözte azt, hogy két ellentétes világnézetet valló közgazdászok, szocialista és kapitalista közgazdászok vitatkoznak a mezőgazdaság közgazdasági kérdéseiről. Lényegében tehát napirenden szerepelt a mezőgazdaság problémáinak marxistaleninista és burzsoá szempontok ^alapján való megoldása. Nagy jelentőséggel bírt az, hogy a konferencián részletes és elmélyült megvilágításban igazolva lett a szocialista mezőgazdaság kialakításának törvényszerű és szükségszerű jellege, életképessége, s hogy értékelve voltak a Szovjetunió és a többi szocialista ország mezőgazdaságának eredményei, valamint fel voltak tárva a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének távlatai. A szocialista országok közgazdászai részletesen megismertették a konferencia résztvevőivel a szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és szerkezeti felépítését, az irányítás, a tervezés és az árképzés szocialista módszereit. Ez a tény, valamint az, hogy a konferencia résztvevői, tehát a kapitalista országok közgazdászai Is megtekinthettek több szovjet mezőgazdasági üzemet, nagy jelentőségű volt főleg a kapitalista országok és a fejlődő országok közgazdászai részére, akik közül többen első ízben szerezhettek élethű áttekintést a szovjet mezőgazdaság és a szovjet mezőgazdasági dolgozók életéről. A konferencián vita folyt a földbirtoklás jogáról is. Megemlítést érdemlő felszólalása volt a pakisztáni küldöttnek, aki a mezőgazdasági termelés tervezésével összefüggésben hangsúlyozta, hogy a földbirtoklás kérdését földreformmal kell megoldani, vagyis nem szabad elnézni, hogy az egyik oldalon a kisszámú földbirtokos nagykiterjedésű területeken élősködik, a másik oldalon pedig a kisbirtokosok milliói nyomorognak. Tehát az lesz a helyes, ha a földbirtokosok földje mindenkié lesz. Érdekes vita bontakozott ki a mezőgazdasági szövetkezetekkel kapcsolatban. Elsősorban is a szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek társadalmi, szervezeti és ökonómiai kérdéseinek szentelnek figyelmet. A szövetkezetek társadalmi szerepét lényegében minden küldött igazolta. A vélemények azonban megoszlottak a mezőgazdasági szövetkezetek jellegének, társadalmi küldetésének és megalakulása módjának értelmezésében, valamint abban, hogy milyen, szerepük van a társadalom szociális és gazdasági életének fejlődésében. Természetes, hogy a kapitalista országok közgazdászainak jelentékeny része a mezőgazdasági szövetkezetek küldetését a nagybirtokosok és a kapitalisták szempontjából kiindulva értelmezte, illetve magyarázta. Sok szó esett a konferencián az úgynevezett zöld forradalomról is. Ennek az a lényege, hogy Pakisztánban és Indiában és további ázsiai országokban a nagyhozamú búza- és rizsfajtákat akrják meghonosítani. Így akarják megoldani a közellátásiján mutatkozó és szinte megoldhatatlannak látszó problémákat. Persze a „zöld forradalom“ a nagybirtokosoknak is kedvező körülményeket teremt. Ugyanis ezzel a jelszóval terelik el a szegénység figyelmét a földreformról. Erre hagy következtetni Myrdal nevű küldött zárszava, aki a „zöld forradalommal“ kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a döntő tényező az, hogy új lehetőségek csak azoknak a földműveseknek nyílnak, akik az öntözéses gazdálkodás fejlesztéséhez anyagi eszközökkel rendelkeznek, tehát akik megtudják vásárolni az öntöző berendezéseket, a műtrágyát és a korszerű mezőgazdasági gépeket, amelyek előfeltételét képezik a termelés intenzitása növelésének. Márpedig ilyen anyagi lehetőségei a kistermelők többségének nincsenek, tehát rajtuk a „zöld forradalom“ semmit sem segít. Ehhez csak annyit adhatunk hozzá: mivel az említett országokban a mezőgazdasági termelés fejlesztését a szociális és közgazdasági kérdések megoldása nélkül akarják elérni, így komofyabb eredménkekkel nem számolhatnak. Tehát a „zöld forradalom“ összhangban van az uralkodó osztályok érdekeivel és a szó legszorosabb értelmében ellentétben van az éhező népmilliók kívánságával. Végül örömmel konstatálhatjuk: az agrár közgazdászok nemzetközi konferenciája határozottan érzékeltette, hogy a szocialista mezőgazdaság minden szempontból erkölcsi fölényre tett szert a gazdálkodás kapitalista formáival szemben, s hogy a szocialista mezőgazdasági termelésnek nemcsak virágzó jelene, hanem bíztató távlatai is vannak. (paj A szakszervezetek és a mezőgazdaság A mező- és erdőgazdasági dolgozók nemzetközi szakszervezetének VI. kongresszusát, amelyen a csehszlovák küldöttséget Emil C h 1 e b e c elvtárs vezette, Ciprus fővárosában tartották. Chlebec elvtárs hazatérése után beszámolt a kongresszuson szerzett tapasztalatairól és azzal egyidőben a mezőgazdasági dolgozóink szakszervezetének feladatait is vázolta. — Négy világrész küldöttei tájékoztatták egymást a világ mezőgazdasági dolgozóinak helyzetéről — mondotta Chlebec elvtárs, majd így folytatta: — A felszólalásokból kiderült, hogy a mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatottsága világméretekben nincs megoldva. Vannak olyan országok is, ahol a földmunkások hetenként csak egy-két napot dolgozhatnak. Világszerte a földműves szakszervezeti mozgalom főleg a földreformok megvalósítására összpontosul, ez különösen jellemző Latin-Amerikára, és általában a fejlődő országokra. A földért folyó harc egyre fokozódik és sokszor áldozatokat is követel. Indiában az utóbbi időben például 10D fi földművest öltek meg földkövetelés Щ vagy földfoglalás miatt. De a harc tovább tart. A földművesszövetkezeti mozgalom egyre nagyobb teret hódít különösen az arab világban. A küldöttek kérték, hogy a szocialista országok több tájékoztatást adjanak a fejlődő országoknak, szövetkezeti mozgalmuk tapasztalatairól. A földműves szakszervezeti mozgalom a gazdasági harcokon kívül politikai tevékenységet is folytat. Rendkívüli nagy tevékenységet fejt ki a világbéke megőrzéséért. A külföldi tájékoztatók után Chlebec elvtárs megemlítette, hogy hazánkban a szakszervezetekben befejeződött a tisztogatási akció és most minden erőt az ország gazdasági helyzetének sikeres konszolidációjára fordítanak. Létrehozzák a járási és kerületi szakszervezeti bizottságokat és a szakszervezeti funkcionáriusok ezreit iskolázzák. Egyre jobban előtérbe kerül az emberről való gondoskodás is. A mezőgazdasági dolgozók részére újabb üdülési lehetőségeket biztosítanak. Korszerű üdülőközpontot építenek Sklenné Teplicén, ahol az üdülés mellett gyógykezelésben is részesülhetnek a mezőgazdasági dolgozók. A Banská Bystrica-i járásban pedig pionírtábor létesül a földművesek gyermekei számára. A sajtótájékoztató közben felmerült a gondolat, a szakszervezetek munkáját jobban egybe kellene hangolni. A mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének szorosabb kapcsolatban kellene lenni a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével, esetleg közös vállalkozásokba is kezdhetnének. A közös akciók bizonyára jobb eredményeket hoznának és több lehetőséget nyújtanának a mezőgazdasági dolgozóknak. A helyzet úgy néz ki, hogy a mezőgazdasági dolgozók még mindig nincsenek eléggé értékelve, többek között százalékarányban jóval kevesebben kapnak állami kitüntetést vagy elismerést, mint a népgazdaság más ágazatának dolgozói. A szakszervezeteknek, valamint az SZFSZ-nek egybehangolva kellene tevékenykedni az ország gazdasági életének konszolidálásában is. (balia) Bratislava, 1970. november 28. Ага 1,— Kčs XXI. évfolyam, 48. szám.
