Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
A galántai Medos egyre ötletesebb csomagolásban adja a vásárlóknak a finom mézet. Balia felv. Teleltetés édesharmat-mézen Az édesharmat-méz zárt helyi teleléskor a méhcsaládok legyengiilését, gyakran pusztulását okozza. Mindkettőt el kell kerülni. Téli tisztuló repültetéssel és a méhek itatásával lehetséges ez. A kabardini méhészeti állami gazdaságban (ez csupán méhészettel foglalkozik), melyet irányítok, az a nehéz feladat hárult ránk, hogy 1017 méhcsaládot édesharmatmézen teleltessünk. Megkíséreltük a zárt helyi tisztuló repültetést. Nem lehetett azonban végrehajtani. Két helyiségben két nap alatt csak 16 méhcsaládot tudtunk volna repültetni. A méheket az ablakdeszkáról úgy kellett összesöprögetni. A méhek a falat is összepiszkították. A tisztuló repültetést mégsem odázhattuk el. Úgy határoztunk, hogy a méhállományt három csoportban teleltetjük a következők szerint: 1. TISZTULÁS A MÉZKAMRÁBAN. A fészekre üres mézkamrát helyeztünk. A mézkamrába papirost erősítettünk. A fészek takarójára kis nyílásokat vágtunk, hogy a méhek a mézkamrába átmehessenek. A mézkamrát felülről üveglappal takartuk. A fészekre tűző napsugarak a méheket kicsalták. A méhek a mézkamrában tisztultak. Egy nagyobb, délkeletre néző sarokszobában befűtöttünk. A hőmérsékletet 39—40 fokra növeltük. A helyiségben egyszerre 20 méhcsaládot vittünk be. Egy nap alatt átlag 100 családot tudtunk repültetni. Összesen 976 méhcsalád tisztulhatott decemberben a mézkamrában. A telelés ezután kifogástalan volt. 2. ITATÄS. A 25 családból álló második csoport nem repülhetett, de itattuk. A kaptárra mézkamrát helyeztünk. A keretek felső léceire, a mézkamrába, a telelő csomó fölé forró vízzel töltött üveget tettünk. Vattakanóc vezetett belőle azokba a léputcákba, ahol a méhek teleltek. A forró vizet szükség szerint pótoltuk. Ebben a csoportban a csaló duk valamivel rosszabbul teleltek, mint az első csoportban. A kaptárakban több volt a hulla és a penész, az eredmény mégis kielégítő. A méheknek nem szabad sókat tartalmazó közönséges ivóvizet adni. A víznek lágynak kell lennie. Legjobb az esővíz vagy a hóié, de forralva és átszűrve. Azért kell melegnek lennie, hogy odavonzza a méheket. Egy tapasztalt méhész, aki erdős vidéken élt, a telelő mézet mindig cukorral helyettesítette. Méhcsaládjai hasmenést kaptak. Amikor a cukorszörp készítésére lágy vizet használt, a belső űritkezés elmaradt. 3. MAGUKRA HAGYOTT CSALÁDOK. A 16 családos harmadik csoporton nem segítettünk. A telelés rossz volt, a méhek a kaptárban ürítkeztek. 7 család csaknem teljesen elpusztult, a többiben is elhullt a méhek 70%-a. Vitjuk A. N. Egy régi tapasztalat öreg lépekkel 1954-ben kezdtem méhészkedői. Nem volt annyi pénzem, hogy egy méhcsaládot vegyek, csak két rajra futotta. Ezeket egy magam készítette kis kaptárba helyeztem. Műlépem sem volt, nem Is tudtam hol beszerezni, mert akkoriban az sokkal nagyobb probléma volt, mint ma. Egy méhésztársamtói csak annyit kaptam, hogy a 25X28 cm-es nagyságú keretekbe lépcsíkot tudtam belőlük húzni és így megszabhattam az építmény irányát. A rajokat erősen etettem, nagyon szépen fejlődtek, három hónap alatt 8—8 kiépített lép volt a két családnál. Ezzel én mint kezdő méhész nagyon elégedett voltam. Szépen be is teleltettem a családokat, noha ettől nagyon féltem, mert nem volt tapasztalatom, nem tudtam mennyi eleség szükséges nekik a tél folyamán. Az első tavaszi vizsgálatnál azután láttam, hogy nincs semmi hiba, a családoknak akácig is van bőven eleségült. Serkentettem hát őket és szépen ki is fejlődtek. A szomorú tapasztalat ezután jött. Műlépet nem lehetett kapni s egyik méhésztársammal beszélgetve az felajánlotta, hogy átad 10 kiépített keretet, olcsó áron. Megvettem. A keretek ugyan szélesebbek voltak mint az én családjaim keretei, de ennyivel keskenyebbje vettem azokat s úgy gondoltam, minden a legnagyobb rendben van. Közben szereztem műlépet is és a tavaszi serkentés idején ezeket építettem. A régi lépekböl csak az akácvirágzás kezdetén adtam be a családoknak, az erősebbnek kettőt, a gyengébbnek hármat. Az akác után nem pörgettem, KOSZOKÉT ILLETI S z i r o t к a Guszti bácsi, a 77. életévét tapossa, üreg napjait gond nélkül tölti, modern családi házában Gyűgyön. Félévszázaddal ezelőtt, pontosabban 55 éve jegyezte el magát a méhekkel Ledényben (Ladzany). A háború előtti években virágzó méhészete volt Guszti bácsinak és szép jövedelmet biztosítottak számára a méhecskék. Jelenleg a méhészszervezet titkára és krónikása. Szobájában hivatalos levelek és egy tucat méhészfolyóiratot találtam. Emellett kéznél volt a 00 oldalas krónika, amely 1919. január első napjától örökítette meg a történteket. A krónikát Kusy János kezdte jegyezni és most, amint mondottuk, Guszti bácsi vezeti. Mintegy 50 értékes fényképet mellékeltek a krónikához. Külön fejezet foglalkozik az alapító méhészek életrajzaival, tisztségeivel, élettapasztalataival, stb. Megtalálható itt a méhek vándorlásával kapcsolatos észrevételek, az évi mézhozamok stb. Azt is megtudjuk, hogy a gyűgyi alapszervezet 311 méhésze 3254 méhcsaláddal rendelkezik. Szirotka méhész jelenleg 14 méhcsaládról gondoskodik. Ezek jelentik számára a megnyugvást, a biztonságot. Méhek nélkül el sem tudja képzelni életét. Sokéves tevékeníségét fáradhatatlan kitartás és szorgalom jellemzi. Ezért köszönet jár. BELÁNYI JÁNOS mert egyrészt az időjárás nem nagyon kedvezett s nem volt valami nagy hordás, másrészt szaporítani akartam, úgy gondoltam tehát, hogy a bennmaradt mézet visszakapom majd műrajok, illetve szaporulat alakjában. Amikor azonban egy idő múlva vizsgáltam a méheket, megláttam, hogy valami nincs rendben, mert a kikelt fiasítás helyén vannak elmaradt fedett cellák, amelyeknek a fedése be is van horpadva. Mivel a tél folyamán sokat olvastam a méhekről s a méhbetegségekről is, tudtam, hogy gyászos költésrothadást kaptak családjaim. Elővettem a még fel nem használt vásárolt régi lépeket és rögtön megállapítottam a betegség forrását. Azon is akadtak Ilyen sejtek, amelyek behorpadásán kicsi lyukak voltak. A felbontott sejtekben barnaszínű, a sejt aljára száradt anyagot találtam. Azonnal szóltam egy másik méhésztársamnak, s az is megállapította a betegséget. Az állományt azonnal kénnel lefojtottuk, nehogy a betegség tovább terjedjen. Küldtünk egy lépdarabot vizsgálatra s megérkezett a diagnózis: gyászos költésrothadás. Hibáztunk azonban abban, hogy azonnal önként lefojtottuk a családokat, anélkül, hogy az állatorvosnak megmutattuk volna. Ha ő intézkedik, kártérítést is kaptam volna, így a kár csak az én károm maradt. Mivel a teljes felszerelést elégettük egy gödörben, hogy semmi fertőző anyag ne maradjon, a következő évben újra kezdtem a méhészkedést és ma is minden baj nélkül, eredményesen folytatom. A tanulságot azonban levontam. Ném is kérek, nem is adok másnak semmilyen méhészeti felszerelést, amíg biztos nem vagyok abban, hogy méhésztársam méhesében minden méhcsalád egészséges, mert csak így lehet a baj terjedését megakadályozni. Segíteni kell egymáson, de úgy hogy ezzel ne okozzunk senkinek bajt. Kabók Lajos 8 11. SZÁM KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves s z a k m e 11 é к I e t e Fiatal telepítéseink legnagyobb kártevője lehet a mezei nyúl. Téli időszakban, amikor a határt hó borítja, a fiatal fák törzsét és az elérhető alsó ágait megrágja. Különösen az alma- és a körtefákat kedveli, de mindenféle oltványban nagy pusztítást végez. Ha a fa törzsét teljesen, vagy kétharmadrészben körülrágta, akkor vagy pótoljuk, ha pedig nagyon értékes ritka csemetéről van sző, áthidaló oltással menthetjük meg a fát. Bármilyen mérvű legyen is a kártétel, a fa megsínyli és fejlődése visszamarad, ezért elsősorban megelőzéséről gondoskodjunk. Az őszibarack és a különféle törpealanyra oltott bokorfák, gyümölcssövények stb., telepítésével egyidejűleg a nyulak kártétele ellen 160 cm magas drótkerítést építsünk. A drótháló alsó szélén a földet 15—20 cm magasan húzzuk fel. Téli időszakban az ajtó ős a kapu gondosan zárva legyen. Ügyeljünk továbbá, hogy a terület hófúvásnak kitett oldalán keletkező hótorlaszokat a kerítés mentén haladéktalanul távolítsuk el. Ha erre nem figyelünk, a kerítés ellenére a hótorlaszokon keresztül 1—2 nyúl a kertbe juthat, s mert már kimenni nem tud, a fákban néhány nap alatt óriási kárt okoz. A kerítés építése azonban az első években gyakran elmarad. Ilyenkor a kis fákat a nyulaktól bekötözéssel védhetjük meg. A fák kötözésére — főleg bokorfák esetében — jól használható az újságpapír és a vastagabb, használt műanyagíólia. Bokorfáinknál nemcsak a törzset, de az alsó ágakat is védeni kell. A papírt duplán, csavar alakban tekerjük a fára, s több helyen gondosan kössük meg. A közepes és magastörzsű fák nyulak elleni védelme már lényegesen könnyebb feladat. A papírt a törzsre felcsavarjuk és megkötjük. A közepes törzsű fákat — ahol beszerezhető — náddal is kötözhetjük: szorosan a törzsre illesztjük és drótFiatal gyümölcsfák téli védelme tál rögzítjük. Szokásos még dróthálóból hengert készíteni és a törzsre helyezni. Ebben az esetben lényeges az, hogy a háló sűrű legyen. Ellenkező esetben a fát a hálón keresztül is megrághatják. Ha kátránnyal vagy bármilyen festékkel átfestjük, a hengerek évekig használhatók. Szalmát vagy kukoricaszárat kötözésre ne használjunk, mert a nyulak ellen védelmet nyújt ugyan, de a pockok befészkelik magukat és összerágják a fát. A pocok két faja is veszélyes kártevő. A mezei pocok elsősorban mezőgazdasági kártevő. Tápláléka répa, burgonya, lucerna stb., de a gyümölcsösökben is nagy pusztító lehet. Űszszel elsősorban a kukoricaszárral és szalmával bekötözött fáknál, gyomos területeken keres búvóhelyet. A kósza pocok kevésbé szapora állat, de kártevése — ha szórványosan is — sokkal súlyosabb. A fát a gyökérnyakban körülrágja, az így elrágott fia tavasszal kiemelhető, olyan mint egy meghegyezett karó. Tíz, tizenöt éves fákat is tönkre tehet. Mindkét pocokfajtát egész évben irthatjuk. Ügyeljünk, hogy a gyümölcsös talaja gyomtalan legyen. Irtás előtt megfigyeljük a földön található lyukakat és betömjük. A következő napon ismét átnézzük a területet, mert az állat új kijáratot készít magának. Ezekben az „élő“ lyukakban a kereskedelemben kapható Azena nevű készítményből 2—3 szemet elhelyezünk és a lyukakat betömjük. Néhány nap múl-ЯШШШ 1970. NOVEMBER 21. V Hogyan előzhetjük meg a gyümölcs romlását? # A bor első fejtése # Tegyük olcsóbbá a termelést ф Otthonunk díszítő növényei Ф Novemberi figyelmeztető ф A Bojnicei Gyümölcsnemesítő Állomás múltja és jelene ф A kaptárak védése kukoricaszárral ф Fejlettség a leghatásosabb munkabírás ф Teleltetés édesharmat-mézen Ф Egy régi tapasztalat az öreg lépekkel va — ha újabb nyílások keletkeznek — szintén mérget helyezünk el bennük. A munkához védőkesztyű és ruha szükséges. A méreg kihelyezése után a várakozási idő 14 nap. Egyébként a dobozon pontos használati utasítás található. A szarvas kártétele az erdők közelében fekvő kertekben gyakori. Ilyen helyeken még a közepes törzsű fák telepítésekor is szükséges a kerítés azonnali elkészítése. Gyakran előfordul, hogy a 180—200 cm magas kerítést is átugorja a szarvas. Célszerű ezért a szögesdróthuzalokra üres konzerves dobozokból kolompokat helyezni, ez riasztó hatású. A hó és a fagy minden évben veszélyeztet. Az őszibarack és más bokorfák ágait a vastag hóréteg, vagy pedig a hófúvás nyomán keletkező hótakaró károsíthatja. A hóréteg nyomása kedvezőtlen a fákra, különösen tavasszal, amikor az olvadás megindul. A hó felső rétege éjjel megfagy, nappal felenged, súlyos lesz, süpped és az oldalágakra olyan nyomással nehezedik, hogy letöri őket. Ha tehát a tél folyamán fáinkat a hó betakarja, haladéktalanul szabadítsuk ki, mielőtt ez a kár bekövetkezik. Nyugalmi állapotban fáink a —20, —30 °C hideget is elviselik. Nagyobb lehűléskor már rügyek, ágrészek, sőt teljes fák is elfagyhatnak. A fagy kártétele nem mindenütt érvényesül egyformán. A fák ellenállóképességét csökkenti a magas talajvíz, hűvös, csapadékos ősz után hirtelen beálló fagyos idő. Istálló- és nitrogén-trágya túlzott adagolása esetén a fás ré(Folytatás a 2. oldalon.) aa
