Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. november 21. 4 növénytermesztési H f R #1 О „SLOVMONA H" cukorrépafajta A Trnava melletti Bučany-i Speciális Növénynemesítő Állomáson — amely a kapásnövények magnemesftésével foglalkozik — már 1960-tól kísérleteztek a genetikailag egycsírájú cukorrépamag kinemesítésével. A Belocerkevszká fajtából indultak ki, melynek terméshozamával a termelők nem voltak megelégedve, mivel a legelterjedtebb Dobrovicei A fajta hozamának csupán 85 százalékát adta. A kísérletek fő célja az volt, hogy az említett fajta rossz tulajdonságait jókkal helyettesítsék, és megnöveljék a termelőképességét A cukorrépa termesztési területeinek szükségszerű kibővítéséhez és a hektárhozamok növeléséhez mezőgazdaságunknak nagy szüksége van a genetikailag egycsírájú cukorrépamagra. A Slovmona fajta — melynek termesztését 1968-ban engedélyezték Szlovákia kukoricatermesztő körzeteiben — hektárhozamok szempontjából jól megállja a helyét a hagyományosan termesztett Dobrovicei fajtákkal (koptatott és nem koptatott magból) szemben, valamint a holland és német fajtákkal történő összehasonlításban is. Az említett fajtával történő kísérletezést végző szakemberek egyike, Sottník Michal mérnök szerint ez a fajta nagyon igényes a gondos talajelőkészítésre. A nemesítő állomás kísérleti parcelláin 7 cm, 10,2 cm és 12,2 cm-es tőtávolságra vetették ezt a fajtát A pneumatikus vetőgéppel sűrűre vetett (7 cm) parcellán egyelést kellett végezni, míg a 10,2 cmtőtávolságra történő vetésnél ez már nem volt szükséges. Ez utóbbinál 5 kg Pyramint és В liter Betanolt használtak fel a vegyszeres gyomirtásra. A Slovmona öt kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezik: a) szárazságtűrő, b) jól kel, c) gyors a fejlődés kezdeti szakasza, d) megbízhatóan megőrzi az egymagvúságot, e) hat százalékkal nagyobb levéltermést hoz. Jobban kel ki például, mint a koptatott vetőmag és a kedvezőtlen feltételek ellenére is megállja helyét. A vegetáció első 18 napjában minden növényegyed kétszer olyan tömeggyarapodást ér el naponta, mint a Dobrovicei A fajta. Feltétel azonban, hogy már a fejlődés kezdeti stádiumában elegendő foszfor álljon a növényzet rendelkezésére. A Slovmona a gyakorlati termesztésben eltérő agrotechnikát igényel majd. Már ősszel gondolni kell a felszántott terület részbeni elegyengetésére, hogy tavasszal csak sekély porhanyítást kelljen végeznünk. Az elvetett magnak, ezen műveletek gondos elvégzése után, a kapilláris víz határáig kell a talajba kerülnie. Ez elősegíti a jő kelést és a gyors fejlődést. Mennyi Slovmona H vetőmaggal számolhatnak Szlovákia kukoricatermesztő körzeteinek répatermesztői az 1971-es év termésének megalapozásában? Sottník mérnök szerint 50—55 ezer kg vetőmagra van kilátás, ami az egy hektárra esedékes 5 kg (7 cm tőtávolságra történő vetésnél) vetőmagmennyiség elszórása esetén 10— 11 ezer hektár bevetésére elegendő. A 10,2 cm tőtávolságra végzett vetésnél 2,5 kg, míg a 12,2 cm tőtávolság esetén csupán 2 kg vetőmagra van szükség egy hektár bevetéséhez. A Slovmona széleskörű elterjedésének első évében azonban másként néz majd ki a helyzet, A vetést az erre a célra átalakított román SPC—6 pneumatikus vetőgépekkel tervezzük elvégezni úgy, hogy egy hektáron 7 kg vetőmag kerüljön a földbe, majd a kelés után elvégezzük a kézi egyelést. A Slovmona a rövidebb vegetációs idejű fajták közé tartozik (175—190 nap). Betakarítását október 20-ig kell elvégezni. Milyen termésre lehet számítani? A Bulgáriában végzett összehasonlítások alkalmával, ahol a szocialista országokban termesztett egycsírájú cukorrépák 16 fajtájának eredményeit értékelték, a Slovmona a gumóhozam szempontjából az első, cukortartalma alapján a második helyen végzett. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jobban kedveli a szárazabb időjárást. A terméshozamot ngyon befolyásolja az egy hektáron található egyedek száma. Az ellenőrzések alapján a 12,2 cm tőtávolságra történő vetésnél több mint 63 ezer, a 10,2 cm tőtávolság esetén pedig több mint 80 ezer egyednek kellene lenni egy hektáron. A kísérleti parcellákon röviddel a betakarítás előtt szép és egészséges volt a növényzet, s ha azt mondjuk, hogy 380 mázsa termést is megad egy hektár, akkor nem túlozunk. B. D. Ing. M. Sottník az új cukorrépafajtával. A heterózis-hatás kihasználása a búzatermesztésben Az utóbbi években mindent megteszünk annak érdekében, hogy mezőgazdasági termelésünket egyre magasabb színvonalra emeljük. Hasonlóképpen járunk el a gabonatermesztésben Is, de főleg a kenyérgabona termesztését igyekszünk intenzívebbé, gazdaságosabbá tenni. Ezirányú törekvéseink egyik fő célja, hogy a heterózis-hatás optimális kihasználásával Is búzatermesztésünk fejlesztésének ügyét szolgáljuk. A heterózis-hatás tanulmányozásának eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy annak kellő kihasználása mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben az eredmények javulásához vezet, mivel lényegesen csökken az egy termékegységre eső munkaerő és anyagszükséglet, mert a növénytermesztésben 10—40 százalékkal növekedik a termelékenység, míg az állattenyésztésben 10—20 százalékos növekedéssel számolhatunk. A heterózis-hatás nyújtotta előnyöket ezidálg főleg a kukoricánál, ciroknál, napraforgónál, cukorrépánál stb., az állattenyésztésben viszont a sertéstenyésztésben és a baromfitenyésztésben használtuk ki. Az eddigi kísérletek tapasztalatai nagy segítséget jelentenek a mindennapi gyakorlat részére. Egyelőre azonban még sok olyan probléma merül fel, amelyek gátolják a heterózis gyakorlati kihasználásának széleskörű elterjedését Mindent meg kell tennünk azért hogy ezeket a gátló nehézségeket minél hamarább eltávolítsuk a haladás útjából. A megoldásra váró feladatok egyike a heterózis búzatermesztésben történő kihasználásának kérdése. Régebben teljesen elvetettük a gondolatot, hogy a búzánál is felmerülhet a heterózis, mivel a búza az önmegporző növények közé tartozik, s a tapasztalatok azt mutatták, hogy a heterózis csupán az idegen megporzású kultúráknál jelentkezik. Később, amikor néhány tudományos dolgozó feljegyzéseiben is szerepeltek ezirányú észrevételek. kezdtük meg a heterózis kihasználási lehetőségeink kutatását a legfontosabb kenyérgabonánál, a búzánál. Az ezirányú kísérletek egyre nagyobb méreteket öltenek az egész világon, főleg attól az időtől kezdődően, amikor végleg bebizonyosodott, hogy a kukoricánál lényeges eredményjavuláshoz vezet ezen jelenség kihasználása. Szlovákiában ezen a téren még lényeges lemaradás tapasztalható. Tekintettel arra, hogy milyen gazdasági effektivitást vonna maga után az új búzafajta termesztésbe vétele, aránylag kevés figyelmet szentelünk az ezirányú tevékenységnek. Itt talán szükséges megjegyezni, hogy az új hibriddel történő kísérletezés nem jelentené az egyéb, új búzafajták kinemesítési folyamatának megszüntetését, vagy esetleges fékezését, mint ahogy azt egyes nemesítőink gondolják. Sőt, ellenkezőleg: csak javára szolgálhatna az egyébirányú búzanemesítési törekvéseknek is. A heterózis lényege és megnyilvánulása Bár a heterózis, mint olyan, régen ismeretes, mégsincs annak konkrét meghatározására elfogadható definíció. Lényegében biológiai tulajdonságról, jelenségről van szó, amely idővel a (keresztezések Fi-es generációjánál nyilvánul meg, főként jobb életképesség, termesztési alkalmasság és fokozott termelőképesség formájában. A heterózis főleg a vegetációs szervekre hat, ami a vegetációs részek többtermésében, nagyobb tömegében jut kifejezésre, valamint a hibridek Fi-es generációjának intenzívebb metabolizmusában nyilvánul meg. A heterózisnak ezt a típusát hibrid erőteljességnek (hibrid vigour) is nevezik. Ennek hátránya, hogy nem örökölhető, s így a további generációkban teljesen elenyészik. A heterózis egy másik fajtája a generatív szervekre van kihatással, — mégpedig a gazdagabb virágzásban, a termények és magvak nagyobb létszámarányban, a nagyobb szárazanyag tartalomban stb. mutatkozik meg. A hibridek termőképessége általában jobb, mint az elődöké, bár ezen mutató függ a különböző termőképességgel rendelkező, keresztezésre használt elődöknek az új fajta előállításában! százalékos részesedésétől is. Az utódnál jelentkező heterózishatás ebben az esetben összefüggésben van az elődök filogenetikai állapotától is, — vagyis, hogy a keresztezésre használt dődök közeli vagy távoli partnerok. \ heterózis ezen típusa örökölhető. Ezenkívül még sokféle heterózis típus ismeretes, melyeknek ismertetése nagyon hosszadalmas lenne. Tény azonban, hogy a heterózis kihasználásával lényegesen jobb eredmények érhetők el, s ezért a jövőben arra kell törekednünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk az adott lehetőségeket mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében. -dek-Mezőgazdasági üzemeink többségében még napjainkban is eléggé „foghíjas“ a cukorrépa betak?rításának gépesítése. A gépi kiszántás és kézi gumótisztítás után a legtöbb helyen kupacokba, avagy széles sorokba dobálják a répát, majd a felvételen látható NRČN—120 jelzésű felszedd-rakodó géppel juttatják a traktorvontatású pótkocsikra, Fclv.: -bor-Átemelés korszerűsítését szorgalmazzék A dunamocsi (Moča, okr. Komárno), szövetkezet egyike azon gazdaságok« nak, melyekben az 1965-ös árvíz jelentős károkat okozott. Ahol öt éVvel ezelőtt ez árvíz pusztított, ott ma ismét javában folyik a termelés. Az ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezet lassan felzárkózik a járás legjobb szövetkezetei közé. A gazdaság 880 hektár szántóterületének 62 százalékán gabonaféléket, szemeseket termesztenek. A túlnyomórészt homokos talaj nem a legmegfelelőbb erre a célra, amit a gabonaféléknél elért 27 mázsás átlaghozam is bizonyít. A kedvezőtlen időjárás ellenére ez az eredmény túlszárnyalja az utóbbi három év átlagát. Szemes kukoricát összesen 163 hektáron termesztenek. Figyelembe véve az idei szeszélyes időjárást, jó termés ígérkezik. Ennél a terménynél 42—44 mázsa átlagtermésre számítanak hektáronként, ami hozzávetőlegesen megfelel a múlt évi átlagnak is. A vetést a hagyományos vetőgépekkel végezték el, melyeknek munkájával nincsenek teljesen megelégedve, s ezért a jövőben szeretnének beszerezni egy SPC-6 jelzésű, pneumatikus román vetőgépet. Tudják, hogy a szakszerűen és agrotechnikai időben elvégzett vetéssel részben megalapozhatják a nagyobb terméshozamokat. A szövetkezetben a ZP-599 és ZPTC-298 elnevezésű jugoszláv, a Martonvásári 530 és 570, valamint a HDF-208 román kukoricafajtákat termesztik. A ZP—599-es fajta túlságosan talajigényesnek mutatkozott, s így az itteni homokos talajoknak nem nagyon felel meg. Gondoskodtak a talaj tápanyagainak pótlásáról is. A kukoricánál egy hektárra átlagosan 108 kilogramm nitrogén-, 86 kg foszfor- (P2O5) és 140 kg káliumtrágyát (K2O) szórtak el, tiszta tápanyagban számítva. A kukoricatermesztést szolgáló összterületből 36 hektáron vezették be ezidáig a komplex gépesítést, valamint a vegyszerek használatát. Hektáronként 2,5 kg Zeazin és 2 kg Selektín vizes oldatát használták permezetésre. A gyomirtószerek használatát minden évben más-más parcellán szorgalmazzák, s így nézetük szerint legalább részben hátráltatják a gyomnövények elterjedését. A múlt évben a vegyszerekkel kezelt parcellák átlagos hozama 50 mázsa volt, míg a kézzel művelésű parcelláké 45 q. Ebben az évben ugyan nem mutatkozik ilyen lényeges különbség, az általános tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kifizetődő a vegyszerek használata. A szövetkezetben a közeljövőben ezen a szakaszon is szeretnének bizonyos lépéseket tenni a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében. A termés betakarításánál csupán egy kukoricaszedéshez átalakított SK— 4-es gabonakombájnt tudnak felhasználni. A gép napi átlagos teljesítménye 2—3 hektár között mozog, vagyis körülbelül 80—120 mázsa szemes kukorica begyűjtését képes elvégezni naponta. így aztán akad elég teendő a mezei csoportnak is. A szövetkezetben már kidolgozták az új ötéves tervet, melyben részletesen foglalkoztak a kukoricatermesztés fejlesztésével is. A vetésterület lényeges növelésével nemigen számolnak, mert ezt csak a többéves takarmányok kárára tehetnék meg, s az viszont magával vonná az állattenyésztés eredményességének csökkenését is. A kukoricatermesztés érdekében először is arra törekednek, hogy gépesítsék az egyes munkafolyamatokat. B e 11 a b á s András agronómus a vegyszerek használatát szeretné kiterjeszteni a kukorica vetésterületére. Felmerült a gondolat, hogy a jelenleg termesztett, gyengébb hozamokat adó és az adott feltételeknek kevésbé megfelelő fajtákat új, gazdaságosabb és a feltételeknek jobban megfelelő fajtákkal kellene helyettesíteni a jövőben. A fentiekből kitűnik, hogy a célok, a tervek megvannak, s észrevételem szerint a reális alap sem hiányzik ahhoz, hogy számításaikat — ha nem is egy év leforgása alatt — valóra váltsák, s lényeges eredményeket érjenek el a kukoricatermesztés fejlesztésében. Kádek Gábor Öntözéses takarmánvtermesztés A takarmányalap — főleg a zöld futószalag — biztosítása sok esetben gondot okoz a mezőgazdasági üzemeknek. Az ezirányú gondok szinte ismeretlenek azon üzemekben, ahol már bevezették az öntözéses gazdálkodást, s ez öntözés nyújtotta lehetőségeket ésszerűen gyümölcsöztetik a takarmányok termesztésénél is. Legnagyobb problémák a csapadékban szegény években jelentkeznek üzemeinkben. Köztudomású, hogy a növények csak a nedvesség révén — vagyis oldott állapotban — képesek felvenni a tápanyagokat a talajból. A szárazság beálltával a növények fejlődése lassúbb lesz, sőt teljesen megszűnhet, s ez a terméshozamok kedvezőtlen alakulásában mutatkozik meg legjobban. Az említett problémát csakis az öntözéses gazdálkodás révén lehet megoldani, melynek bevezetéséhez sok helyen megvannak a feltételek. Azonban az öntözéses gazdálkodás esetében sem érünk el teljes sikert, ha nem fordítunk gondot a termesztendő takarmányféleségek helyes megválasztására. Kísérleti állomásainkat állandóan foglalkoztatja a fenti problémák megoldása: keresik a lehetőségeket a nagyobb hektárhozamok eléréséhez. Az öntözéses gazdálkodás mellett termesztett takarmánynövényeknek több tápanyagra van szükségük, tehát növelni kell a szokásos műtrágyaadagokat. Ez ugyan a szállítási és gépesítési költségekkel együtt növeli a ráfordítás értékét, de a nagyobb hozamok teljesen kárpótolnak bennünket a kiadásokért. A szomotori öntözéses gazdálkodás eredményei azt igazolják, hogy kifizetődő az ily módon történő termesztés. Az említett gazdaságban évről évre figyelemmel kísérik a hagyományos módszerrel és az öntözéses gazdálkodás mellett termesztett takarmányféleségek hozamainak alakulását. Az alábbi táblázat is hűen tükrözi az öntözéses gazdálkodás eredményességét. AZ ELÉRT HOZAM (q/ha) Növény 1968 1969 Hagyományo Öntözéses Hagyományo Öntözéses Lucerna 49,3 106,— 48,8 59,5 Lóhere 39,6 76,— 50,9 64,6 Kukorica silóra 132,6 187,3 66,— 245,— Kukorica magra 20,5 42,6 38,8 42,70 Takarmányrépa 309,— 620,— 556,— 606,— A táblázatból is látható, hogy az öntözéses gazdálkodás eredményei sokkal jobbak, bár a két év eredményei között vannak bizonyos eltérések. Ez az ingadozás az időjárásnak, valamint annak köszönhető, hogy szakembereink nem készültek fel idejében az öntözésre és a kiesés lényegesen befolyásolta a végső eredményeket. Az öntözés ugyanis csak akkor vette kezdetét, amikor a növényzet már közel volt a hervedási ponthoz, s így nehéz volt a növényzet fejlődését a régi mederbe juttatni. A Szomotori Kísérleti Állomáson elért eredmények is az öntözéses gazdálkodás mellett tanúskodnak. Itt ugyanis egyes parcellákon 105 mázsás hektárhozamot is elértek szemes kukoricából, az átlagos hozam viszont 78 mázsa volt, természetesen morzsolt állapotban, lucernaszénából pedig 190 mázsát takarítottak be hektáronként. Az évi takarmányalap biztosításában nagy szerep jut a köztes-, vagy másodveteményeknek is, amelyeknél szintén jól fel lehet használni az öntözéses gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a rétek és legelők növényzetéről sem. Ha a hagyományos és az öntözéses takarmánytermesztés eredményeit összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi alkalmazásával 30, sőt 100 százalékos hozamnövekedést is elérhetünk. Ha viszont ezt a hozamtöbbletet átszámítjuk állati termékekre (tej, hús, tojás stb.), akkor döbbenünk csak rá valójában, milyen rejtett tartalékot tudunk kihasználni az öntözéses gazdálkodás bevezetésével. Egy szó mint száz: az öntözéses gazdálkodás kifizetődő módszer, hiszen takarmánytermesztési gondok nélkül növelhetjük állatállományunk létszámát, többet, jobbat és olcsóbban termelhetünk, ami mezőgazdasági üzemeink fő célja és elsőrendű feladata. PARAJOS LÁSZLÓ, mérnök
