Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-14 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. november 14. 5 Általános tudnivalók a fertőző betegségekről Az olyan betegségeket, amelyeknek okozói az állatok szervezetébe Jutott ragályanyagok, fertőző betegségeknek nevezzük. A ragályanyagok (vagy kórokozók) lehetnek többfélék: — baktériumok, mikroszkóppal látható egysejtű apró szervezetek. Nagyságuk 0,1—1 mikrón (1 mikrón a milliméter ezredrésze); — vírusok, csak elektronmikroszkóp segítségével látható 8—250 millimikron nagyságú, igen apró elemek (1 millimikron a mikron ezredrésze); hiányzik. Ha tehát a fertőzés továbbterjedését meg akarjuk akadályozni, akkor vagy felszámoljuk a fertőzés forrását a beteg állat és ürülékének megsemmisítésével, vagy megakadályozzuk a fertőzés terjedésének lehetőségét (megszüntetjük a beteg állat érintkezésének lehetőségét más állatokkal), vagy pedig gondoskodunk arról, hogy a fertőzött állatok környezetében csak olyan állatok tartózkodhassanak, amelyek az illető betegséggel szemben nem fogékonyak (például már átestek a betegségen, vagy oltás által lettek ellenállóképesek). Az állat a fertőző anyag felvétele után nem betegszik meg azonnal, hanem csak az ún. lappangási idő elteltével. Ez az egyes betegségeknél különböző, de ugyanazon betegségnél is ingadozik, mint az alábbi táblázat mutatja. EGYES FERTŰZO BETEGSÉGEK LAPPANGÁSI IDEJE A fertőző betegség megnevezése lappangási idő Legrövidebb Leghosszabb — egysejtű véglények (ezekhez tartoznak például a legkülönfélébb házi és vadállatokban előforduló ún. leptospirák is); — bizonyos gombák (például a szárnyas baromfi tüdőpenészének okozói, vagy a tarlósömört előidéző fonálgombák). Ha a fenti csoportokba tartozó valamely kórokozó az állat szervezetébe kerül, az illető állat fertőződött. Az ilyen betegségek kialakulásának és terjedésének három tényezője van: a fertőzés forrása, a fertőzés módjai és a fogékony állat. A fertőzés forrása elsősorban maga a fertőző betegségben szenvedő állat, továbbá annak váladékai és ürülékei, valamint mindazon tárgyak, amelyek a beteg állattal érintkezésbe kerültek. Vannak azonban olyan állatok is (az ún. bacillus- és vírushordozók), amelyek a betegségből már kigyógyultak vagy fertőződöttek ugyan, de láthatóan meg sem betegednek, azonban kórokozókat ürítenek és így veszedelmes forrásai a fertőző betegségeknek. A fertőzés módjai igen különbözők. Ha a kórokozó az anyaállat méhében telepszik meg (például a gümőkórnál és a fertőző elvetélésnél), akkor már a magzat is fertőződhet. Egyébként a fertőzés útja lehet közvetlen (ha az eddig egészséges állat magával a beteggel került érintkezésbe), avagy közvetett (amikor a fertőzés nem a beteg állattal való közvetlen érintkezés következtében, hanem a levegő, a takarmány, a rovarok, a rágcsálók vagy az ember közvetítésével keletkezett). A fertőzés a szájon át is történhet (például takarmánnyal, ivóvízzel, belélegzés útján, a bepárzáskor, a tejutekon, bőrön és a szem kötőhártyáján keresztül). A fertőzés utolsó feltétele, hogy a fertőző anyag fogékony állatba kerüljön. Egyes állatfajok bizonyos fertőző betegségek iránt egyáltalán nem fogékonyak, és így nem is betegszenek meg. így például a sertések fertőző bénulása, vagy a sertéspestis más állatfajoknál nem fordul elő. Hasonlóképpen a baromfikolera és a baromfipestis csak a házi baromfit és egyes vadon élő madárfajokat képes megbetegíteni. Ellenben vannak olyan fertőző betegségek is, amelyek iránt sok állatfaj és az ember is fogékony, mint például a gümőkór, a veszettség, a lépfene stb. De egy bizonyos betegséggel szemben fogékony állatfajhoz tartozó egyedek fogékonyságának foka sem egyforma. Az olyan állatok, amelyek ilyen betegségből már kigyógyultak, rendszerint hosszabb, sőt néha egy egész életre kiható ellenállóképességgel rendelkeznek. Fertőzés csak úgy jöhet létre, ha a fentebb felsorolt tényezők egyike sem AMINOSAV-KIEGÉSZlTÉS A SERTÉSEK ÉS BORJAK T AK ARMÄNY OZÄSÄB AN A legfontosabb aminosavak a takarmányozásban a mai ismeretek szerint a lizin és a metionin. Lizin adagolásával jelentősen fokozható a növényi fehérje haszonértéke. Sertésekkel végzett hizlalási kísérletekben a 0,25 százalékos L-lizin-HCl-adagolás 13 százalékos javulást eredményezett a 20—50 kg os súlycsoportban, az 50 kg feletti súlyban azonban az adag cnergiahiánya miatt csak 1 százalékot. A hízósertések kereskedelmi forgalomban levő tápjai 20—50 kg-os súlyhatárban lizinhiányt mutatnak. 0,1 százalék L-lizin-HCl adagolása a súlygyarapodást 10 százalékkal, a takarmányértékesítést 6 százalékkal növelte. a hizlalási idő 20—50 kg között 52 napról 47 napra csökkent. Borjúhizlalási kísérletben 10 százalék fölözött tejport, 10 százalék savóporral + 0,24 százalék L-lizin-HCl adagolásával helyettesítve jelentősen növelte a hizlalás gazdaságosságát. Aujeszky-féle betegség Baromfikolera Baromfipestis Fertőző elvetélés Gümőkór Lépfene Száj- és körömfájás Sercegő üszők Sertések fertőző bénulása Sertésorbánc Sertéspestis Takonykór Tetanusz (merevgörcs) Veszettség A fogékony állat szervezetébe jutott kórokozó elszaporodik, és kisebb-nagyobb megbetegítő-képességt (virulenciája) szerint gyengébb vagy erqsebb mérgező anyagokat (toxinokat) termel, amelyek a betegség különböző tüneteit idézik elő. A rövid, gyors lefolyású betegséget hevenynek, míg a hosszabb ideig tartót idültnek nevezzük. A heveny fertőző betegségre jellemző, hogy gyorsan keletkezik. Az első tünetekhez tartozik az étvágytalanság és a testhőmérséklet gyors emelkedése. Rendszerint több állat betegszik meg egyszerre hasonló tünetek között. Az állatok levertek, egyes betegségeknél hasmenés is mutatkozik, a szőrzet vagy a tollazat borzolt, néha hideglelést is észlelünk. Az idült betegségeknél csak hosszabb idő elteltével vesszük észre, hogy az állatok köhögnek, soványodnak (a gümőkórnál), elvetélnek (a fertőző elvetélésnél) stb. A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS ALAPELVEI — az állatok, állati eredetű élelmiszerek és nyersanyagok külföldi behozatala a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium engedélyéhez és olyan állategészségügyi feltételekhez van kötve, amelyek megakadályozzák a fertőző betegségek behurcolását az országba, — A fertőző betegségeket vagy azok előfordulásának lehetőségét haladéktalanul be kell jelenteni a helyi nemzeti bizottságnak, vagy közvetlenül az állategészségügyi szolgálatnak, amely megteszi a fertőző betegséget elfojtó intézkedéseket. — A mezőgazdasági üzemekben az állategészségügyi szolgálat szabályos 1 nap 10 map 1 nap 9 nap 2 nap 7 nap 14 nap 180 nap több hét több hónap 1 nap 5 nap 2 nap 7 nap 1 nap 5 nap 4 nap 4 hét 1 nap 7 nap 2 nap 12 nap 2 nap 8 hét 1 nap több hónap 7 nap több hónap időközökben (rendszerint havonként) vizsgálatokat végez a fertőző betegségek felderítése céljából. — Az állatforgalmat (szállításokat), de még az állatok áthelyezését ugyanazon üzem más istállójába is csak az állategészségügyi szolgálat engedélyével lehet megvalósítani. — Minden újonnan beszerzett állatot csak úgy szabad az állományba állítani, ha előbb elkülönített istállóban ún. vesztegzáron ment keresztül. Ez rendszerint egy hónapig tart, és ekkor végzik el a megfelelő vizsgálatokat az állatok esetleges fertőző betegségeinek felfedezése céljából. — A vásárok, kiállítások, aukciók állategészségügyi ellenőrzése. — Az állati hullák és vágóhídi hulladékok külön e célra szolgáló üzemekben ^„kafilšriákban“) történő feldolgozása állategészségügyi ellenőrzés alatt. — A vágóhidak, valamint a húst, tejet és más állati nyersanyagokat feldolgozó üzemek állategészségügyi ellenőrzése. — A fertőzött helyek fertőtlenítése, a betegséget terjesztő rovarok és rágcsálók irtása. — A fertőzött udvarban, illetve az egész községben, vagy még nagyobb övezetben végrehajtott gyógyító és védőoltások. Ha valamely gazdaságban egy vagy több állatnál fertőző betegségre gyanús tüneteket észlelünk, akkor még az állategészségügyi szolgálat intézkedése előtt elkülönítjük a beteg állatokat, megakadályozzuk az állatgondoz <k belépését más istállókba, valamint a kutyák szabad mozgását az istállókban és azok környékén. Dr. FLORIÁN ENDRE Karusszel - fejőgép A Német Demokratikus Köztársaság mezőgépipara jelentős mértékben Járul hozzá a mezőgazdaság korszerűsítéséhez és hatékonyságának fokozásához. Egyik ilyen terméke az M— 691 jelzésű karusszel-fejőállás, melynek teljesítménye 200 tehén kifejése óránként. A fejőberendezés tökéletesen gépesített, ez állatok tisztítását és fertőtlenítését programozott automatikus berendezés végzi, de automatizált az állások tisztítása és az istálótrágya kitakarítása is. A berendezés igen kedvező munkakörülményt biztosít az itt dolgozóknak. Csaknem zajtalanul működik. Az M—691-es fejőállás elmozdítható külső körének átmérője 15 méter, belső átmérője 12 m, az elfordulás ideje szükség szerint szabályozható. A berendezést elektromos pulzátorral felszerelt M—59 Jelzésű fejőgéppel látták el. A kifejt tejet „Volumet“ rekorder segítségével ellenőrzik és tárolására, valamint a tej hűtésére négy, egyenként 2500 liter űrtartalmú hütőtartály szolgál. Az állások vízöblítése automatizált. Az öblítővizet és az ürüléket az állások alatti csatornán vezetik le. Az etetőberendezés műszaki megoldása olyan, hogy az állatokat — tejelékenységük szerint — abrak-keveréktakarmánnyal automatikusan látja el. A takarmánytartály befogadóképessége 40 m3, töltését pneumatikusan, nyomás alatt végzik. A takarmány szállítása és adagolása vé6telen szállítócsigával történik. Az élő munka szükséglete egy fejősre 1,65 perc, egy fejőstehén ellátására pedig 5,1— 5,4 perc. A legkorszerűbb tej- és húsfeldolgozó üzem Nyitrán (Nitra) október végén megkezdte próbaüzemeltetését Szlovákia egyik legkorszerűbb tej- és húsfeldolgozó üzeme. A hatalmas élelmiszeripari kombinát építését 1965-ben kezdték meg a bratislaval Stavoindustria dolgozói. Az eredeti tervtől eltérően egy évvel később került átadásra ez a modern létesítmény, ennek dacára kisebb kolaudációs hibák még most is előfordulnak. Reméljük azonban, hogy a feldolgozó üzem építőinek és szerelőinek sikerül eltávolítani a hiányosságokat a próbaüzemeltetés alatt, és december közepétől már teljes kapacitással dobozhatnak a tej- és húsfeldolgozó üzemben. 'Nagy szüksra volt erre az élelmiszeripari kombinátra. A nyitrai járás mezőgazdasági üzemeinek tej- és hústermelésén kívül a környező járásokból is itt dolgozzák majd fel főleg a sertés- és a marhahúst. Egyébként a próbaüzemeltetés alapján 1971. január 1-ével határozzák meg a kombinát részére azt a körzetet, amely elegendő nyersanyagot biztosít a feldolgozóüzem zavartalan üzemeltetéséhez. A Nyitrai Élelmiszeripari Kombinát valóban a legkorszerűbb létesítmények közé tartozik, mert a hazai berendezéseken kívül számos világhírű cég termékei is helyet kaptak az egyes termelési szakaszokban. Megemlíthetjük például az Alfa Laval licencia alatt készült tejszárító berendezést, melynek óránkénti teljesítménye 10 ezer liter. A kombinát tejfeldolgozó részlege naponta 300 ezer liter tejet dolgoz majd fel. Ebből 180 ezer litert szárítanak, a többit a lakosság tej- és tejtermékkel való ellátására használják fel. A tejtermékek szortimentje az igények és a szükség szerint alakul majd. Különben adva vannak a feltételek számos kiváló termék előállításához. A mezőgazdasági üzemek számára nagy jelentőséggel bír, hogy nagy mennyiségű szárított fölözött tejet állítanak elő az új kombinátban, amit főleg a takarmánykeverő üzemek használnak fel. Ezáltal minden bizonnyal jobb minőségű takarmány-koncentrátumokat lehet majd előállítani, ami végeredményben a mezőgazdasági üzemekben az állattenyésztés színvonalának emeléséhez és a termelés további fokozásához vezet. Zavartalan üzemeltetés esetén a tejfeldolgozó részlegen évente 110 millió lietr tej feldolgozásával számítanak. A húsfeldolgozó üzemrészleg szintén teljesen korszerű, több munkaszakaszon világszínvonalú gépekkel van ellátva. A termelés szalagrendszerű. A napi teljesítmény 800 darab vágósertés és 200 db vágómarha, vagyis évente 23 400 tonna hús feldolgozása. Az itt feldolgozott hús nagy részét konzerválják, de számos kiváló minőségű húsipari terméket, többek között száraz szalámit akarnak készíteni. Az ország legnagyobb élelmiszeripari kombinátjában olyanok a termelési feltételek, amelyek magas színvonalú higiénia mellett nagy munkatermelékenységet biztosítanak. Egyébként mintegy ezer személy dolgozik majd teljes kapacitás esetén az üzemben. Talán még azt is érdemes megemlíteni, hogy az üzem mellett ez év szeptemberétől 320 diákkal élelmiszeripari tanonciskola kezdte meg működését. A nyitrai feldolgozó üzemen kívül Szlovákia többi tej- és húsfeldolgozó üzemei részére is nevelnek szakmunkásokat. A nyitrai korszerű élelmiszeripari kombinát 229,6 millió koronába került. Reméljük, hogy ez a létesítmény beváltja majd a hozzáfűzött reményeket. -kp-A cukorrépa a takarmánygazdálkodásban A cukorrépa ipari feldolgozásából származó melléktermékek, főleg a nedves és a száraz szelet, eddig is fontosak voltak a szarvasmarhák és a sertések takarmányozásában. A takarmánybázis növelése végett az NDK-ban újabban előirányozták a cukorrépa vetésterületének jelentős növelését, a répatermés takarmányozására való közvetlen felhasználása céljából. Ugyanis az ottani viszonyok közt megfelelő agrotechnikával a hektáronként elérhető 400 q gyökér és 350 q levéltermés több mint 100 q/ha keményítőértéket jelent, melynek kétharmad része a gyökér-, egyhármad része pedig a levéltermésből adódik. Ilyen nagy mennyiségű tápanyagot más takarmánynövényekkel nem lehet elérni. A nagyüzemi állattartásban az állatok termelőképességének kihasználásához az egységnyi területen nemcsak nagy mennyiségű, hanem elegendő tápanyagot, energiát adó takarmányt kell előállítani. Ebből a szempontból a cukorrépa és feldolgozási melléktermékei nagy figyelmet érdemelnek. A takarmányozási kísérletekből kitűnt, hogy a cukorrépa és feldolgozási melléktermékei szárazanyag kg-onként 565—650 g keményítőértéket tartalmaznak, amelynek emészthetősége sertéseknél 80—90 százalékos, szarvasmarháknál 80—85 százalékos, tehát kitűnő takarmány. Felhasználásukkal abrak takarítható meg. A nagyra értékelt különféle szénák a szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva kg-onként 450—600 g kem.-értékűek, a cukorrépáé viszont 650 g, a kilúgozott nedves szelet kém. érték tartalma 605—625 g. A takarmányozási célra termesztett oukorrépa akkor hasznosítható okszerűen és hatékonyan, ha egész éven át rendelkezésre áll. Ezért az őszi hónapokban, a répaszedés kezdetétől kb. az év végéig frissen, a következő év elejétől pedig az új termésig konzerválással kell a megfelelő készletről gondoskodni. A cukorrépa konzerválására szóba jöhetnek a cukorgyári szeletszárító berendezések. Ahol a távolságból adódó nehézségek miatt ez nem valósítható meg, kémiai úton kell konzerválni. Erre a célra szilárd építésű, légmentesen lezárható silók alkalmasak. A silókba sertések részére 7,2 mm-esre, a szarvasmarhák részére 9 mm-esre vágott répát 0,2 százaléknyi benzoesavas nátriummal vagy benzoesavval kell konzerválni. A szeleteléskor és silózáskor adódó cukros levet fel kell fogni és sertésekkel feletetnl. A cukorrépa szárításával egyrészt elkerülhető a romlási veszteség, másrészt a raktározás Is könnyebb. A szárításnak közvetlenül a betakarítás után kell történnie, mert a cukorrépa eltartása nyersen januártól februárig jelentős tápanyagveszteséget jelent. Takarmánygazdálkodást szempontból a cukorrépa nyersen, szárítva vagy konzerválva elsősorban sertéshizlalásra való. Frissen, illetve nedvesen alaptakarmány, amelyet speciális abrakkeverékekkel egészítenek ki. A szárított oukorrépa az Iparilag előállított takarmányokban energiallag alkotórész. A cukorrépa kitűnően bevált takarmány a tejelő tehenek, valamint a hízóba fogott növendék bikák takarmányozására. A növendék Ык4к hizlalásakor ismételten megállapították, hogy a téli takarmányozással jobb hizlalási eredmény érhető el, mint nyáron. Ennek oka az, hogy nyáron egyrészt a termelési adottságok miatt gyakran változik a feletetett takarmány, másrészt a növények termesztésének sajátosságai miatt a takarmányösszetétel, emészthető tápanyagai szinte naponta változnak, nincs folyamatosság a tápanyagellátásban. Az iparszerű hizlalás egyenletes takarmányozási rendszert kíván, amit csak megfelelően konzervált takarmányokkal lehet elérni. (Tierzucht)
