Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-07 / 45. szám
Levelezőink kérdésére válaszolunk „Szövetkezetünknek több mint 50 hektáron kajszibarack telepítése van. Megfigyelésünk szerint nemcsak a nyolc-kilencéves fáknál, hanem fiatalabbaknál is jelentkezik az ún. gutaütés. A fa egy-egy ága vagy a teljes koronája már a kizöldülés után hirtelen lefonnyad és csakhamar teljesen kiszárad. Mivel ez eléggé gyakori, nagyon szeretnénk tudni, van-e kiforrott szakvélemény a gutaütés okát illetőleg és van-e ellene védekezés — teszi fel a kérdést Schneider Ede oroszvári olvasónk.“ Olvasónk olyan kérdéshez nyúlt, amely épp úgy foglalkoztatja az egyszerű kertészkedőt, mint a gyümölcsészet terén dolgozó tudósokat. Sajnos, akárcsak az emberi gyógyászatban a rákot illetően sincsenek kiforrott nézetek, úgy a gutaütésre vonatkozó megállapítások is nélkülözik a konkrét tényeket. Bár e jelenség a szakirodalom napirendi témája, a betegség okát ezidáig csupán feltételezésekre alapozhatjuk. Amint tudjuk, a gutaütés megelőző jelensége a mézgásodás. Ilyenkor a tápanyagok felfelé történő áramlása akadozik, lelassul, mivel a mézgaanyag az edénnyalábokat eltorlaszolja. Ez idézi elő azután az egyes ágak vagy a fa hirtelen pusztulását. A mézgásodás fellépését sok tényező okozhatja. Elsősorban a hideg, nedves talaj, a magas talajvíz, a friss istállótrágya, a bőséges nitrogén, valamint a trágyalével történő öntözés. A korábbi években végzett kísérletek szerint a mézgásodást előidéző okok között igen nagy szerepe van a gombabetegségeknek és a baktériumoknak. A gombák közül akad olyan gombafaj, amely levélfertőzést okoz, minek következtében a beteg levelek lehullanak és a fa táplálkozásának megzavarása a mézgásodás előidézője lehet. A betegség fellépésekor a leveleken apró, vörös, majd barnás foltok keletkeznek, ezek elhalnak s a levél kilyukad. Ez átterjed a gyümölcsre is, mely összetöpörödik és mézgafolyásos lesz. A kertészetben jártas emberek maguk is tapasztalhatták, hogy erősebb metszés alkalmával is fellép a mézgásodás. Több esetben megtörtént, hogy mire a fa termőre fordul, a visszavágás helyem (különösen mélyebb metszésnél) kiüt a mézga s ez elkíséri a fát élete végéig. Több szakember az alanyban keresi a gutaütés okát, de ezirányú megbízható kísérletek még nem láttak napvilágot. Hogy közelebb kerüljünk e kérdéshez, az alábbiakban ismertetjük dr. Kovács Sándor ezirányú legfrissebb kísérleti eredményeit: „A kajszi gutaütésével kapcsolatban korábban több elmélet és feltevés látott napvilágot. Az elméletek képviselőinek egy része alany-problémának látta, mások környezeti feltételekhez kötöttnek tartották a gutaütés fellépését. Ezek az elméletek egymás után csődöt mondtak a gyakorlatban. . Mi 1962-ben más oldalról megközelítve vizsgáltuk e problémát. Az ötletet közvetlenül az szolgáltatta, hogy Fertődön Verticillinm ferment lébe helyezett kajsziágak rövid időn belül gutaütésszerű elhalást mutattak. Feltételezésünk az volt, hogy a talajlakó gombák (Verticilliumok és Fuzariumok) a kajszi gyökerének vízfelvételét gátolják, nemcsak azzal, hogy a szállítószövetekbe nove elzárják a vízfelvevő pályákat, hanem főleg annak következtében, hogy toxikus anyagot választanak ki, amelyek közvetve is csökkentik a víz felvételét. Ez pedig a kajszi hirtelen hervadásos elhalásához vezet. A feltevést külföldi kutatók is alátámasztották. Bizonyították, hogy a Verticilliumokkal fertőzött kajszi gyökereinek vízfelvétele az egészségesekkel szemben lényegesen csökkent, s erősen mérséklődött a vízszállítás sebessége is a kajszi szállító szöveteiben. Ez a körülmény pedig — különösen az egyébként is legyengült kajszifák esetében — gyorsan gutaiitáshez vezetett. A leírtakból kiindulva a Kertészeti Egyetem tangazdaságában, Szigetcsépen 1962-ben hároméves kajsziültetvényekben — ahol a fák myrobalán alanyon állottak — nagy parcellákon (az értékelhető fák száma 36 volt) a következő kezelésekből álló összehasonlító kísérletet állítottuk be. Az egyik parcellán köztesként évről évre paradicsomot vetettünk — amely a Verlicillium legjobb gazdanövénye —, s ezt Verticillium ferment-lével mesterségesen fertőztük. A másik két parcellán zöldtrágvanövényt (rozsot) termesztettünk; az egyiken a rozsot teljesen bedolgoztuk a talajba, a másikon viszont vízmegórzés céljából talajtakarásra használtuk fel. A negyedik parcelán köztesnövényt egyáltalán nem termesztettünk, hanem rendszeresen öntöztük. Az ötödik kezelésben feketeugaros művelést folytattunk. A gutaütéses pusztulás először 1964-ben mutatkozott, mégpedig a feketengar művelésű parcellán. Nagyobb tömegben 1966-ban lépett fel, valószínűleg az 1965. évi nagy termés következtében. Ennek mérvét kezelésként a táblázat mutatja. Kezelések A gutaütött fák száma *ía 1. Paradicsomvetés Verticillinm kivonattal fertőzve 4 14 2. Zöldtrágya alászántva 1 3 3. Zöldtrágya facsíkra takarva 9 32 4. Öntözött 4 14 5. Feketengar 10 36 Ebből először is megállapítható az, hogy az 1959-ben telepített s a vizsgált időszakban hétéves korú fák gutaüléses pusztulása aránylag magas. Ha összehasonlítják ezt az adatot a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kutató Intézet korábbi általános, több gazdaságra kiterjedő felmérésével — amely szerint tízéves korú kajsziültetvényekben általában 9 %-os pusztulást tapasztaltak — akkor is magasnak mondható ez az arányszám, különösen egyes kezelések esetében. A tapasztalt eltérő pusztulási mérték a legmagasabb a feketeugaros kezelésnél. Ez azzal magyarázható, hogy az ugaron tartott terület a szántás és egyéb talajmunka következtében könynyen kiszárad, tehát rosszabb a vízgazdálkodása. A talajtakarásos kezeléstől viszont joggal várnánk, hogy a jobb vízgazdálkodás következtében kisebb mértékben lép fel a gutaütés. Az öntözött parcella aránylag alacsonyabb, pusztulása a vártnak megfelel. Viszont a Verticilliummal fertőzött paradicsom köztessel bevetett kezelésnél mutatkozó kismértékű gutaütéses pusztulás azt látszik bizonyítani, hogy — az elképzelésekkel szemben — a Verticillium szerepe mégsem olyan jelentős a gutaütés előidézésében. A következő években egységesen kezeltük az egyes parcellákat, hol feketeugaron, hol pedig zöldtrágyavetéssel. Az egyes kezelések utóhatásaként a továbbiak során nem mutatkozott lényeges eltérés, hanem inkább kiegyenlítődés a gutaütés mértékében. 1970-ben például az öntözött parcellán nyolc gutaütött fa, a paradicsom-vetésű parcellán pedig kilenc elpusztult fa volt. Végeredményben tehát a Verticillium fertőzés és a gutaütés fellépése között nem találtunk egyértelmű összefüggést. Ugyanakkor az öntözés — mint ellentétes pólus — sem bizonyítja, hogy a vízzel bőven ellátott kajsziültetvényben a gutaütés tekintetében csökkenés mutatkozna.“ („Kertészet és Szőlészet“ 1970. X. 19.) Amint látjuk, ezek a kísérletek sem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Jobb bíján tehát a feltételezett okok és okozatokból kiindulva a mézgásodás megelőzését kell szorgalmaznunk. Ennek érdekében a csontárokat olyan talajba ültessük, mely elegendő meszet tartalmaz. Ha kevés a mész, évről évre pótoljuk. A termőfákat a terméstől függően lássuk el szervetlen trágyákkal. Ezek közül főképpen a foszfort részesítjük előnyben, melyet kéthárom ízben, egyrészt ősszel, tavasszal, illetve nyáron kapálással juttatunk a talajba. Természetes, hogy a foszfort kellő mennyiségű kálium- és nitrogéntrágyával is ki kell egészítenünk. A fák alá ne adjunk' friss istállótrágyát, hanem apró érett trágyát. Legjobb szolgálatot tesz a komposzt. Csontárokat ne ültessünk taiajvizes területekre, mert a közelben levő víz a hajszálgyökereket elpusztítja s ez a mézgásodás előidézője lehet. A fa koronájának kialakítását, majd további metszését akkor végezzük, amikor a levágandó ágak még nem vastagodtak el, hogy a fán minél kisebb sebet ejtsünk. Ha mégis erősebb ágat kell levágnunk, azt augusztusban távolítsuk el, mert ilyenkor a csontárok nedvkeringése lassúbb s emellett a seb őszig beheged. z Ha gyümölcstermesztőink betartják a fent leírt alapvető követelményeket, kisebb-nagyobb eredménnyel megelőzhető a gyümölcsfák mézgásodása, illetve a fák élettartama meghoszszabbíthatő. (sándor) ♦3» ♦♦♦ * *** ♦♦♦ «j* »3» * ♦♦♦ *** * «3* *3» * *з» * *з* ♦> * »3* «3* *** *t* *** 3* <3* *3* «3* ♦♦♦ *** *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *3* ♦♦♦ ♦♦♦ *** **♦ ♦з* *** ♦♦♦ ♦< Bővítsük szakismereteinket A méhészek szakismerete körülbelül arányban áll a szakkönyvek, szakirodalmak olvasása és a hallgatott szakelőadások számával. „Aki többet tanul, többet tud“ — tartja a közmondás. Az elmélet gyakorlat nélkül, a gyakorlat elmélet nélkül sokszor botladozhat. Ezért ismereteink és gyakorlatunk bővítésére úgy gondolom nem árt ha tudjuk, hogy a legalattomosabb méhbetegség, a Nosema Apis terjedését és fennmaradását mt segíti a méhek életében. A kórokozók, illetve azok spórái télen át a sejtekben, mint afféle „melegágyban“ telelnek és ha kedvező körülményekhez jutnak, szaporodnak. A fészek melege és párája táptalaja a kórokozóknak. A sejtek bábingei annyival több nedvet képesek tárolni, amennyivel több a bábingek rétege. A spórák élete kb. ugyanolyan arányban biztosítottabb, amenynyivel több a bábingek száma a sejtekben. A kórokozók létezése és a spórákon való szapoaz öreg babingékkcl teli téptiknek. A bábingek nedvsajra'ó és tároló tulajdonságának bizonyítására álljon itt szemléltetöül egy magam végezte kísérlet. csak a tavaszi fejlődés időszakában tudunk. Tlvenkor találunk fényesre „kiuyalt“ száraz sejteket petézésre előkészítve, amelyeket az anya előszeretettel elsőnek bepetéz. Joggal felmerülhet a kérdés, nem akadályozzák ezek az öreg sejtek a tavaszi gyorsabb fejlődést azonkívül, hogy terjesztik a Nősemét? A válasz határozott Igen leheti Ha öreg lépet olvasztunk, alaposan áztassuk ki előbb, különben a bábingek szívják magukba a viaszt. Ez Is bizonyítéka, mennyire szükséges a világos lép a méhészkedésben. Itt az ideje, olvasszunk, készüljünk a jövő esztendőre. Németh László Áztatás előtti súly: 24 órás áztatás utáni súlyok: 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap Üres keret 0,18 kg 0,20 kg 0,19 kg 0,185 kg 0,18 kg 0,18 kg Szüzlép 0,38 kg 0,42 kg 0,49 kg 0,39 kg 0,38 kg 0,38 kg 1 éves lép 0,43 kg 0,52 kg 0,45 kg 0,43 kg 0,43 kg 0,43 kg 2 éves lép 0,47 kg 0,59 kg 0,50 kg 0,48 kg 0,47 kg 0,47 kg 5 éves lép 0,65 kg 0,77 kg 0,73 kg 0,71 kg 0,69 kg 0,57 kg A mérési adatokban szembe- lépek nedvszívó és tároló tulajtűnő, hogy a kétéves lép már donságára jellemző, hogy az öta harmadik napon elérte ere- éves lép a száradás ötödik napdeti súlyát. Ugyanakkor az öt- ján is két deka nedvet tartott éves lép még hat deka többle- magában. tét mutat. A bábingekkel tele A kaptáron belül télen át felrodás szinte szoros függuöoy« szívódott nedvtől az erősen bábidges Jepeknél megszabadulni Újabb reményekkel A méhészek nagyobb segítséget várnak a mezőgazdasági üzemektől ф Közepes hordás a tornaijai (Šafárikovo) körzetben ф Gondok a mézeskanna körül. A legősibb édesítőszer valószínűleg a méz volt. A szlávok már Dnyeper menti őshazájukban ismerték. Oklevelek Igazolják azt is, hogy az egri pasa bizony a rimaszombati járást Is tekintélyes méz-beszolgáltatásra kötelezte. A méz ma is fontos és gyógyító élelmiszer. A Tornaija környékén lakó méhészek is azon fáradoznak, hogy munkájukkal ne csak egyéni hobbyjukat elégítsék ki, hanem közvetve a mezőgazdaságnak, valamint népgazdaságunknak is segítsenek. A méhészegyesület vezetősége — Iván Ján, Zelina Ondrej és Bedécs István — a legutóbbi összejövetelen már beszámoltak az év eredményeiről. Elmondották, hogy 4200 méhcsaládot tartanak nyilván a tornaijai körzetben. Ebből csupán 460 az efsz-ek és állami gazdaságok tulajdona. A többiről a természetet és méheket szerető rajongók gondoskodnak. Bizony ez az év nem kényeztette el a méheket. Tavasszal sok volt az esős, hideg nap, sőt a nyár is mostoháskodott. Mindamellett mintegy 18—20 kg hozamról beszélnek a környék méhészei, mely jó közepes eredménynek számít e tájon. Sajnos, sok szövetkezet egyáltalán nem gondol a méhészekre, nem vetnek pillangósokat, s bizony a legelőnek használt rétek, a korai terlóhántás, a gyomirtószerek egyre kevesebb virágot hagynak a méhek számára. A tornaijai méhészek főképp amiatt panaszkodnak, hogy a Jednota nem küldött elég mézeskannát, és a pergetett mézet egyesek még ma Is otthon tárolják. Ez bizony több okból kifogásolható. Először azért, mert többszáz kilogramm mézet miben is tudna a méhész huzamosabb ideig tárolni? Nyitott edényekben, fazekakban viszont a legnagyobb óvatosság mellett is por, hangya stb. kerül belé. Ez pedig higiéniai szempontból kifogásolható. Másodszor azért helytelen, mert a méhészkedés tetemes kiadással jár, s így a méhészek késve jutnak munkájuk ellenértékéhez, pedig a pénzre — különösen ősszel — minden családnak szüksége vau. A hiba a kannák szétosztása körül történt. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy pL a revúcai méhészek sokkal több kannát kaptak a kelleténél, akik azután ismerőseiknek „kölcsön adták“ a rimaszombati járásba. (Sajnos nem mindenkinek van a rőczei járásban ismerőse!) Azt javasoljuk, hogy jövőre a Jednota kérje ki a méhészszervezetek kannaszükségletét, és irányított formában, igazságosan ossza szét a méz eladásához szükséges kannákat. A gondos méhészek már betelelték szorgalmas méheiket, de ők maguk most sem nyughatnak. A tél folyamán Ismét tanfolyamot indítunk a kezdő méhészek számára. Itt sok hasznosat hallunk majd Holló Istvántól, az Abafalai EFSZ méhészmesterétől, Dankó Páltól, a Rási EFSZ, valamint Lőrincz Andrástól, gömörújfalusi méhészmestertől. Antal Zoltán tornaijai tanító pedig — mint regisztrált anyanevelö — a legigényesebb, a' legtöbb szakismeretet kívánó anyanevelés titkaiba avatja majd az érdeklődő méhészeket. Reméljük, a tél megkíméli melleinket és újabb reményekkel várjuk a következő esztendőt. Kovács István HŰ MARADT A MÉHEKHEZ Ipolypásztón (Pastövce) a lakásán kerestem fel Csecha Pali bácsit. Erősen őszülő haja elárulta, hogy túl van a hetvenen, de munkakedve sejteti, hogy Pali bácsi örökifjú. Nap — mint nap serényen szorgoskodik a méhek körül, nem fecsérli öreg napjait. Az ipolysági alapszervezet vezetőségi tagja, szakmai tanácsadója, irányítója. A gyűléseken rendszeresen megjelenik és hosszú évek tapasztalataiból merítve szól a felvetet kérdésekhez. A méhekkel már ifjú korában megismerkedett, Bakabányán. Ám akárcsak a többi szegénylegényt, őt Is elsodorta az élet vihara, messze tengertúlra, Argentínába. Ott folytatta azt a mesterséget, ami idehaza, édesapjától elsajátított, de emellett a méhekhez sem lett hűtlen. Később a fazekas iparosból hivatásos méhész lett. Ügy hozta szerencséje, hogy méhésznek szegődött egy nagybirtokoshoz. Amikor kissé összeszedte magát, önálló méhészetet alapított. Több mint húsz esztendőn keresztül jártak hozzá a nagy- 7 kereskedők mézért. Sajnos, másképp nem * tudta értékesíteni a kitermélt árut, mivel a város messze esett tanyájától. Természetes, hogy a kereskedők jóval olcsóbban vették meg tőle a mézet, így az igazi hasznot ők vágták zsebre. Argentínában tíz hónapon át hordanak a méhek. Csupán két hőnapig szünetel munkájuk, amikor nyirkos, esős az időjárás. Pali bácsi szorgalmával annyira vitte, hogy végül mintegy 300 méhcsaláddal foglalkozott. Sok mindent megtanul a méhészkedés terén. Ám egyszer őt is elkapta a honvágy. Fájó szívvel búcsúzott Argentínától, méheitől és hazajött. Itthon munka után nézett. Természetesen továbbra is a méhek érdekelték. így került a Zselizi Állami Gazdaságba s ott 1949-ben a Vilmos majoron létesített méhészetet. Sajnos, kiujúló reumája előbbutóbb nyugdíjba kényszerítette. Ipolypásztón takaros házat vásárolt kerttel s itt folytatta a méhészkedést. Negyven családdal bíbelődött, de most csak 20 méhcsaládot mondhat magáénak. Pali bácsi előrehaladott kora ellenére rendszeres olvasója a szlovák, magyar és orosz méhészszaklapoknak. Fáradhatatlan munkáját bizonyítja, hogy idén is szerződést kötött a Hlohóvec-i Slovakofarm n. v.-tal méhpempöre és méregre. Tudását a kutató intézetnek is felajánlotta. A környék méhészei szívesen járnak lakására, hiszen mindig hallanak valami újat, érdekeset Csecha bácsitól. Számára öröme jelent, ha méhésztársain tanácsaival segíthet. Qalánvi llnní Csecha Pali bácsi munka közben. Fotó: Bélán yí
