Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-24 / 43. szám
A Boczonádi fekvőkaptárak kijárói magasan vannak. A méhek leszállását csupán keskeny párkány segíti. Nagy hordáskor nemcsak a szállódeszkára, hanem a kaptár homlokfalára is ereszkednek le méhek megpihenni, sőt gyakran még azt sem érik el, és a főidre hullanak. Erősen pihegnek, fújtatnak, és csak huzamos pihenés után tudnak újra felszállni súlyos terhükkel. Ha a nyílás elé ferdén deszkát támasztunk, úgy, hogy egyik vége a peremet, a másik vége pedig a földet érje, a leszálló méhek erre potyognak, és pihenés nélkül felsétálnak a kaptárba. Nem kell nekik újból felrepülniök. A vándortanyákon ezeknek a deszkáknak több hátrányuk van. Könnyen elgörbülnek, ha pedig vastagra készítjük, terhes a szállításuk Műanyag szállódeszka Legújabban deszka helyett műanyaglapot használok. Müanyagboltokban hulladékként árusítják. Olyan ez, mint a bútorok fedésére használt furnér. Asztalokat, konyhabútorokat fednek vele. Minél több színű kapható, annál jobb, mert a méhek tájékozódását is segíti. A műanyagot 15 cm szélesre és 70 cm hosszúra darabolom. Tízet, tizenötöt öszszeillesztek, és 6 mm-es fémfúróval egyik végétől visszafelé 10—15 mm-re, egymástól 50—50 mm-re két lyukat fúrok.. A kifúrt lemezt a kijáróhoz igazítom, és a két egymás melletti lyukon kis kékfejű szeget ütök be anynyira, hogy a műanyaglapot a szeg feje alá lehessen húzni. A deszka így nem támaszkodik, hanem szinte függ a két szegen. Még biztosabban helyén marad, ha a lemezt a felfüggesztésnül 3—4 mm mélyen fémfűrészszel befűrészelem, és így teljesen a szeg feje alá húzom. A fúrás minden lapon pontosan ugyanolyan mélységben és távolságban legyen. Így a szállódeszkába vert szegre bármelyik műanyag-lap ráillik. Az így felszerelt sokféle színű műanyag szállódeszka messziről is jól látható: megkönnyíti a méhek tájékozódását. Vékony, tehát kis helyen elfér. Melegben kissé meghajlik. Ez nem baj, de ' ha el akarjuk kerülni ezt, a ,' földre nyúló végének közek- pébe ujjnyi vastag lyukat ' fúrhatunk, és azon át ceruzavastagságú botocskával a földhöz erősítjük, kipányvázzuk. Koncz Béla Megérzik-e a méhek az időjárást? Vihar előtt ingerültek a méhek, nem tanácsos kaptárt bontani. Arra gondolok, hogy megérzik az idő változását. Némelyik évben erősen szűkítik a kijárónyílást. Méhszurokkal, viasszal tapasztják be, s csak néhol hagynak átjárót a méhek közlekedésére. Érzik-e, tudják-e a méhek valóban, hogy milyen lesz a tél? E kérdésnek két része van. Egyik a napi időjárásra, másik a következő évszakokéra vonatkozik. Bizonyos, hogy a méhek megérzik a levegő elektromosságát. A Német Demokratikus Köztársaságban Hüsing J. O. egyetemi tanár és munkatársa, Weide kísérletekkel is bizonyította, hogy a méhek az elektromosság iránt érzékenyek. Ha Weidď a szívogató méhek közelében 2 V-os, tehát nagyon kicsi feszültségű áramot vezetett, a méhek megzavarodtak. Abbahagyták a szívást, elröpültek, s ez többször ismétlődött. Végeredményben kevesebbet szívtak föl, mint különben. A levegő elektromosságának mérése és a méhek megfigyelése elárulta, hogy távoli viharkor elmaradt a méhek szokásos porzása (délijátéka), és csak a vihar elvonulása után indult meg az. Ha a méhek nem érintkeztek közvetlenül az árammal, de a közelükben levő vezetékbe áramot vezettek, rögtön meglátszott viselkedésükön. így pl. az áram megzavarta a méhek híres táncát. Már valamivel korábban Altmann megállapította, hogy a közeli elektromos mező gyorsítja a méhek anyagcseréjét, és szervezetük előbb elhasználódik, életük megrövidül. Hüsingék egész családokra kiterjesztett kísérlete azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a feszültségi mező csak akkor zavarta, nyugtalanította a méheket, ha földre merőlegesen hatott. Vízszintesen, tehát a lépekre merőlegesen nem jelentkezett a hatása, a méhek teljes nyugalomban maradtak. A feszültségi mezővel zavart család nyugtalansága akkorára hághatott, hogy a család kiköltözött. Annál könnyebben megesett ez, minél népesebb volt a család. A kérdés második részére nem kísérlet, hanem megfigyelés felelhet. Gyakran halljuk, hogy a méh előre érzi az erős telet, de ezt nem bizonyítják hiteles megfigyelések. A méhek nem a jövőhöz, hanem a jelenhez igazodnak a kijáró szűkítésével. Kártevőik ellen keresnek vele védelmet. Huber Ferenc, a híres svájci méhkutató 1814-ben megfigyelte, hogy a halálfejes lepke támadása volt a kijárót védő méhszurokakadály építésének okozója. Ehhez hasonló megfigyelést sokat közölt az irodalom az elmúlt másfél évszázad alatt. A következő időjárást a méh csak annyira érzi meg, amennyire az a tapasztalatnak a következménye. (m) A méhek a dohány virágjából nektárt, virágport, leveléről levéltetűk termelte édesharmatot (mézharmatot) gyűjtenek. A dohányméz tehát többféle lehet a nektár és az édesharmat aránya szerint. A dohánymézrol Lovell ]. H. amerikai szerzó azt írja. „Honey plants of North America“ című 1926-ban megjelent könyve 236. lapján, hogy mint téli élelem nincs kifogás ellene. Gluhov orosz nyelvű könyve („Medonosznije rasztenija“) az 1955. évi 6. kiadás 234. lapján Ártalmas-e a dohányméz a méheknek? a dohányméz rossz ízét említi, de határozottan hozzáteszi, hogy a méhészek tapasztalása szerint telelésre alkalmas. Hasonlóképpen nyilatkozik a Fjedoszov-féle urosz nyelvű méhészeti lexikon is a 159. lapon („Szlovar-szpravocsnik pcselovoda“ 1955). A szovjet tapasztalatok főképpen Krímből valók. A közönséges és a kapadohányra vonatkozó vélemények nem különböznek. A dohányméz telelő értékének megítélésekor fontos lehet annak megfigyelése, hogy a méhek milyen mértékben gyűjtöttek a dohánylevélről édesharmatot. Ha pedig valakinek a méhei rosszul teleltek dohánymézen, vizsgálni kell, hogy annak más oka lehetett-e. Megesik, hogy a legjobb mézen is kedvezőtlen a telelés. Szívesen közölnők azoknak a megfigyelését, akik dohánymézen teleltették méheiket. A méhecskék mindenütt megkeresik a vizet, hogy a család napi szükségletét kielégítsék. 8 8. SZÁM KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT: , ,r л A Szabad Föidn i.uv es s-zakmeMékl e t e 1970. OKTÖBER 24 ♦ A gyümölcsfák őszi telepítése Jfc hagyományos kis-kárpátoki szüreti ünnepségek idén egy színfolttal gazdagabbak voltak az előzőeknél. Ugyanis annak keretében került sor az országos borversenyre, amelynek a pezincki kastély patinás termei méltó környezetet adtak. A Szlovák Földművelésügyi Minisztérium rendezésében szépen fejlődő szőlészetünkről és borászatunkról átfogó képet nyerhetett mindenki, aki a kiállítást megtekintette. Ugyanakkor a kastély belső udvarán a látogatók a versenyen díjazott borokat megkóstolhatták és így a nagyközönség meggyőződhetett arról, hogy boraink minősége az utóbbi évek során nagyon sokat javult. Erről tanúskodik a nagy érdeklődés is. Ugyanis szombat délben már több aranyérmes bor kifogyott a kóstolásra felállított négy sátorban. örvendetes tény az is, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink, tehát a termelő űzetnek szorosan felzárkóztak a borászati üzemekhez, sőt (ha kivitelezésben nem is) minőségben nem egy esetben túlszárnyalták azokat. Bizonyítja ezt az is, hogy boraink iránt igen nagy volt az érdeklődés. A borversenyre összesen 196 borminta érkezett. Hogy ez a szám sok-e vagy kevés, nehéz eldönteni. Lehetett volna több is. Amíg a délmorva-vidéki szövetkezetek és állami gazdaságok nagyszámú bormintával vonultak fel, addig a Duna menti és általában a dél-szlovákiai gazdaságok kevés mintával jelentkeztek. A Hetényi EFSZ három, a búcsi kettő, a köbölkúti kettő, ős az alsópéteri szövetkezet két bormintát küldött a „vetélkedőre“. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy mind a kilenc borfajtát díjazták. Ennek tudatában nem értjük, mi okból nem vett részt a Bajcsi ÄG, a Gyülamajori,'a Sturovői ÄG és több szövetkezet erről a borvidékről az idei országos borversenyen. A versenyen értékelt 196 borminta közül I. díjat (aranyérmet) 65, második díjat (ezüst érmet) 106, míg 16 borminta bronzérmet kapott. Hat minta kiesett a versenyből, három pedig alacsony pontszámot ért el. A beküldött minták a következőképpen oszlanak meg: Borászati üzemek 46 minta, állam’ gazdaságok 38, efsz-ek 82, szí lészeti és borászati kísérle intézet 16, egyéb üzemek H minta. Díjazási eredmények: Borászati üzemek a beküldött 46 mintából a következő ered- A kiállítás keretében a szfiményt érték el: 1. díj 20, máso- lészetben alkalmazható gépek dik díj 21, III. díj 5. Állami bemutatására is sor került a gazdaságok: I. díj 7, II. díj 25, Zvolení Agrotechna rendezéséin. díj 5. Efsz-ek: I. díj 28, ben. Amilyen szép, szemet gyűli. díj 47, III. díj 7. A kisebb té- nyörködtető volt a szőlő- és A SZŐLÉSZ SZEMÉVEL teleket nem részletezzük. Mivel a legtöbb borminta efsz-ből érkezett a versenyre, örvendetes, hogy ebből csak egyet selejteztek és egy kapott alacsony pontszámot. borkiállítás, ehhez képest ez a gépbemutató nagyon szerény jelleget öltött. Legalább is semmi újat nem mutatott. A hazai kistraktor és a bolgár lánctalpas kistraktor már ismert sző♦ Pusztított az amerikai fehér szövőlepke ♦ Almaszüret Vásárvámoson ♦ Szeretek kertészkedni ♦ A méhtetvek eltávolítása az anyákról + Egy régi tapasztalat az öreg lépekkel ♦ Egy természetes raj nyomában ф Artalmas-e a dohányméz a méheknek? ♦ Műanyag szállódeszka ♦ Megérzik-e a méhek az időjárást lészeteinkben. Különösen az utóbbi, de leginkább arról, hogy géphiba esetén alkatrészhez jutni szinte lehetetlen. Pedig ha a gép dolgozik, a hibával is számolni kell. Tanulságként le kell szögeznünk, ha traktort hozunk be külföldről, ahhoz elegendő alkatrészt is vásároljunk. A szüreti ünnepségek hagyományos kiegészítője volt a vidám vásári hangulat. A szövetkezetek és állami üzletek sátraiban már az idei termésből is bőven volt borkóstoló, de a Kis- Kárpátok elmúlt évjáratainak márkás borai sem hiányoztak. A racsai, szentgyörgyi, pezinoki, modrai stb. szövetkezetek sátrainál ugyancsak nagy volt a forgalom. A frissen sült libapecsenyére és a disznótoros ínyencségekre jól csúszott mind az új, mind az öregbor. Az egész ünnepség fénypontja a vasárnapi színes felvonulás és szép ünnepély volt, gazdag kultúrműsorral. Ennek sikerét a szép napos meleg idő is elősegítette. Így elmondhatjuk, hogy a szőlő és bor ünnepe Pezinokon nagyon szépnek, tanulságosnak bizonyult. Azok az emberek, akik erre az ünnepélyre kirándultak, szép emlékekkel, sok élménnyel gazdagodva tértek haza. Varga József, Köbölkút
