Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-17 / 42. szám

Veszélyes betegség a baromfikolera A baromfikolera, eltérően a baromfipestistől a víziszárnya­sok közt is gyakori. Baktérium okozza, mely a beteg szárnyas ürülékével és légzőszervi vála­dékával kerül a külvilágba és a fertőzött takarmány és ivóvíz közvetítésével az emésztési és légzőszerveken keresztül az egészséges baromfi testébe. A kórokozó csak akkor képes ha­tását kifejteni, ha a szárnyas előzőleg olyan körülmények közé került, amelyek ellenálló­képességét gyengítették. Ilyen körülmények a meleg időjárást átmenet nélkül hirtelen felváltó hideg hőmérséklet, a szállítás fáradalmai, a mennyiségileg avagy minőségileg meg nem fe­lelő takarmány, amely romlott, vagy vitaminokban és ásványi anyagokban szegény, valamint a rossz tartási viszonyok. A lappangási idő rendszerint 12—24 óra, azonban ez több napos is lehet. Néha a betegség oly gyors le­folyású, hogy a baromfi anél­kül hull el, hogy rajta előzőleg betegség tüneteit vettük volna észre. Ezért a gazda sokszor azt hiszi, hogy baromfiállomá­nyát rosszakarója mérgezte meg. Lassúbb lefolyású esetek­ben az állat lázas, testhőmér­séklete 42—43 C fok, aluszé­­kony, szomorú, tollazata bor­zolt, étvágytalan, orrából és szájából habos nyálat tüsszög, hasmenése van, taraja és áll­­lebenye szederjes. Idült lefolyá­sú esetekben olykor a beteg­ség csak a taraj és az áll-lebe­­nyek megdagadásában és geny­­nyesedésében, vagy izületi gyul­ladásokban nyilvánul meg, min­den más tünet nélkül. A betegség behurcolása ellen úgy védekezünk, hogy szár­nyast csak egészséges állo­mányból vásárolunk és tőlünk telhetőleg megakadályozzuk, hogy idegen baromfi vagy sza­badon repülő madár (galamb, veréb) kerüljön baromfiállo­mányunkkal érintkezésbe. Ha állományunkat fertőzés lehető­sége veszélyezteti — például, ha a szomszédos udvarban vagy a faluban már fellépett a be­tegség — akkor védőoltással védekezünk a járvány ellen. Ha a kár már a saját állományunk­ban is mutatkozik, úgy a még egészséges állatokat oltással és az állatorvos által rendelt és ivóvízben adagolt szulfonamid­­tartalmú készítményekkel véd­jük. A beteg állatokat rögtön el kell távolítani az állomány­ból. A járvány megelőzése szem­pontjából igen fontos, hogyiál­latállományunkat megvédjük minden oly hatástól, mely el­­lenállóképességét csökkenti, például az erős, hirtelen lehű­léstől vagy a nagy melegtől, vitaminokat nélkülöző takar­mánytól, stb. Fertőzött állományból szár­mazó tojásokat csak 2,5 %-os chloramin oldattal való fertőt­lenítés után szabad forgalomba hozni. Hasonló töménységű ol­dattal fertőtlenítjük a járvány folyamán és főleg annak fel­számolása után az egész barom­fitelepet. A kifutók fertőtlení­tésére legalkalmasabb a 3 °/o-os klórmészoldat. Ha a betegség valahol fellép, rögtön értesíteni kell az állat­orvosi szolgálatot a megfelelő járványellenes intézkedések megtétele végett Dr. Flórian Endre Gereznatermelés szempontjá­ból a házinyúl szabadban törté­nő tenyésztésének óriási jelen­tősége van. Alapvető természeti törvényszerűség, hogy az az ál­lat, amelyik kénytelen az idő­járás viszontagságaival dacolni, melegebb takarót kap a bőkezű természettől, mint az az állat, melyet melegebb éghajlat alá vezényelt a jó szerencse. A ter­mészet tehát bőkezű ott, ahol a körülmények úgy kívánják, el­lenben megvonja adományát onnan, ahol nincs rá szükség. Tehát ha prémnyulainkat a sza­badban helyezzük el, azok ge­­rezhája sűrűbb lesz az őszi és a téli időszakban, mint azoké a példányoké, amelyeket védett helyen, vagy istállóban szállá­soltunk el. A nyúlkertrendszer főképpen Belgiumban és Franciaország­ban örvend nagy érdeklődés­nek. Ezt a tenyésztési eljárás' azonban sem a belgák, sem f franciák nem a fent említet' tételek kihasználása végett al­kalmazzák, hanem azért, mer' sokszor holdokra menő terüle teken vadászni szoktak a nyu­­lakra. Ezekben a kertekben na­gyon kevés gondot fordítanak a nyulakra, melyek itt ritkán tartoznak a kultúrnyulak közé leginkább vad, vagy az ún. ker­ti nyúl „Gehegekaninchen“ te nyésztésére szolgálnak. A nyu­­lak még ilyen félnomád életkö­rülmények között is jól érzik magukat, egészségesek, húsuk ízletes, sűrű prémjük semmi kívánni valót nem hagy maga után. A tulajdonképpeni kultúr­nyulak nevelésére és fenntartá­sára a nyúlkert ezen formája nem alkalmas. A nyúlkertrendszer kialakítá­sánál figyelembe kell vennünk azt a követelményt, hogy nyu­­laink ne szolgáljahak más álla-A házinyú kertes tenyésztése tok zsákmányául. A kertet leg­célszerűbb kisebb lejtőn elhe­lyezni és ennek szélvédett ol­dalán 1,5 m magas, 3 m széles féltetős hajlékot készíteni. A nyulak földalatti, vagy földfe­semmilyen ellenség, célszerű a kerítés tetejére öt soron tövi­ses fémhuzalt feszíteni. A fél­tető alatt van a vályú, s ez a hely szolgál a nyulak esőmen­tes étkezési helyéül. A kerten A nyűikért vázlatos rajza letti elillanását, és idegen álla­tok behatolását kerítéssel old­hatjuk meg. Az 1,5 méter magas drótkerítést 1—2 méter mélyen a föld alatt vezetjük tovább. A dróthálón tehát sem alul sem tel-ül nem bújhat át a nyúl, vagy a ragadozó állat. Hogy a kerítés felett se kerüljön be gyasztanak. Itt legcélszerűbb, ha a tenyésztés úgy történik, hogy a bakot a nőstényhez csak a párzási időszakban tesz­­szük át. A bak és a növendé­kek számára más-mást szakaszt kell berendeznünk. Több nős­tény együtt tartása apróbb vil­longásokat okozhat. Például, ha az elletés különböző időben tör­ténik, az idősebb kölykök ki­szopják a később ellő anyát. Ezen az egyszerre történő elle­­téssel lehet segíteni. Másik probléma, hogy az anyák aránytalan számban elle­nek. A jó tenyésztő ilyenkor arányosan elosztja a szopós nyulakat. Ebből az okból indo­kolt, ha az anya az ellési pro­­edúrát közönséges ketrecben hajtja végre. Ha feladatát fel­eshette, akkor adjuk vissza zabadságát. A nyúl megfogásához leg­praktikusabb az üregek elé kí­vülről kezelhétő zsilipet készí­­eni, hogy a kintrekedteket meg lehessen fogni. A tisztasá­got, mint a házinyúltenyésztés alepelvét itt is figyelembe kell venni. A földön lévő hulladékot gondosan össze kell takaríta­nunk, sajnos a föld alatti üre­gekhez takarítás céljából nem érünk hozzá. Ezért tanácsos, óképpen nagy nyúl mennyiség enyésztése után a talajt kita­­licskázni és újjal helyettesíteni. A talajcserére két-három éven­ként kerüljön sor. Az ilyen nyúlkertekben a nyúl minden megpróbáltatás nélkül kibírja a legnagyobb hideget is. Vélemé­nyem szerint a nyúlkert nem­csak gerezna-termelés, hanem más, élettani okokból is nagy­­jelentőségű. A házinyúltenyész­tés kertes módja biztosítja az állat megfelelő izomerejét, el­lenállóképességét, edzettségét, egyszóvl az egészséges szerve­zetet. . CSIBA LÄSZLÖ Л Szlovákiai Vadászok Szö­” vétségének Központi Bi­zottsága első választmányi évé­be sok munkát jelentő prog­rammal lépett. Ennek megfele­lően a céllövő rendezvények terén is élénk tevékenység bon­takozott ki. Vessünk egy jJillan­­tást legalább a KB rendezésé­ben idén lebonyolított céllövő versenyekre. Az SZVSZ járási bizottságai, kevés kivétellel megrendezték a járási bajnokságokat, még­pedig vagy kisöbű golyósfegy­verrel, mozgó, esetleg álló cél­pontra történő lövéssel [nyír­fajdra, őzre, vaddisznóra), vagy pedig céllövőkorongra céllövő­telepről (battériáról), esetleg félkör alakú lőtéren, illetőleg skeet-lövészet formájában (hét­­nyolc lőállásról). Ezen járási bajnokságok ered­ményei alapján a legjobb he­lyezést elérő golyós és sörétes fegyvert használó lövészek az­után a területi bajnokságra ke­rültek. Az ezévi céllövő idényben, egész Szlovákia területén két Céllövő vadászaink versenyeredményei területi bajnokságot rendeztünk mégpedig Sliáčon május 31-én golyósfegyveres háromtusát, to­vábbá június 27—28-án Prešov­­ban koronglövést céllövőtele­pen, skeeten, valamint félkör alakú lőtéren. Ezekre a bajnok­ságokra a SZVSZ járási bizott­ságai saját költségükön küldték ki legjobb lövészeiket. A golyósfegyveres háromtusái 1970 évi bajnoka az idősebbek korosztályában M. Sivčák mér­nök lett Habovkáról, D. Kubíni járás, 576/600 ponttal, a fiata­lok korosztályában pedig J. Be­liansky mérnök, ugyancsak Ha­bovkáról, aki 498/600 pontot szerzett. A bajnokság szép idő­járás közepette Sliáčon zajlott le, teljesen zökkenésmentesen. Örömmel töltött el bennünket, hogy a fiatalok korosztályában sok a tehetséges versenyző, akik fegyelmezettségük és jó eredményeik folytán a jövő mél­tó zálogai. Adottságaik alapján további fejlődésük remélhető. A sörétespuskával lebonyolí­tott céllövő versenyek csopor­tonkénti győztesei: céllövőtele­pen C. Orešanský Trnaváról 77/ 100 pontos eredménnyel; skeet­­lövészetben dr. F. Pecho Brati­­slavából 91/100 találattal, vala­mint félkör alakú lőtéren J. Slovák Rozsnyóról (Rožňava), aki 50/60 találatot ért el. A területi bajnokságok ered­ményei alapján hívtuk meg a versenyzőket a SZVSZ KB ren­dezésében megvalósult össz­­szlovákiai bajnokságra, amelyre kisöbű golyósfegyverrel a fia- C talok és az idősebbek korosztá­­** lyában június 14-én ismét Sliá-A SZVSZ KB rendezésében le­bonyolított, sörétes puskával végzett össz-szlovákiai verseny­re. július 11-én Trenčínben ke­rült sor céllövőtelepen, skeet­­lövészetben és félköralakú lő­téren. A műszaki felszerelés, valamint a céllövőkorongok röptávolsága és pályája itt meg­felelt az előírt szabályoknak. Ismertetjük az egyes teljesít­mény-csoportokban (TCS) há­rom legjobb eredményt elérő versenyző neveit. Céllövőtelepen elért eredmé­nyek: I. TCS: 1. F. Mikšik, Zvolen 95/100 2. C. Orešanský, Trnava 92/100 3. M. Pajdušák, Trenčín 90/100 II. TCŠ: 1. L. Barta, Budmenica 86/100 2. E. Kováč, Levice 81/100 3. J. Kozma, Prešov 81/100 Versenyen kívül és saját költ­ségükre csak azok lőttek, akik az össz-szlovákiai rendezvényt megelőző területi versenyeken nem vtttek részt. Ezek a követ­kezők: L. Hluch, Piešťany — 95/100, R. Major, Bratislava — 86/100 és L. Barsi — Komárom 84/100 találattal. A skeet-lövészet eredményei: I. TCS: 1. F. Pecho, Bratislava 86/100 2. E. Solnica, Topoľčianky 77/100 II. TCS: > 1. A. Dančišin, Košice 86/100 2. О. Kesely, Sala 35/100 3. Dr. Hercig, Michalovce 80/100 III. TCS: 1. V. Rudolf, Bratislava 71/100 2. V. Beran, Prešov 67/100 járási bizottságáa bízta meg. A sportlövészet szlovákiai mesterbajnoksága céllövőtele­pen és skeet-pályán történt. Az eredményeket a résztvevők tel­jesítmény-csoportba sorolása nélkül közöljük. Száz célíovő­­korongra lőttek és kétszáz cél­lövőkorongra leadott lövések eredményét értékelték. A céllövőtelepen elért ered­mények: 1. L. Hluch — 189/200, 2. F. Mikšik — 182/200, 3. C. Orešan­ský — 180/200, 4. J. Mikšik — 177/200, 5. V. Tekula — 173/200 találat. A skeet-lövészet eredményei: 1. A. Dančišin mérnök — 178/ 100(26). 2. Dr. T. Pecho — 175 (25), 3. E. Solnica — 126(23), 4. D. Hercig — 162(19), 5. Dr. V. Rudolf — 149(19). A mesterbajnokság megszer­vezése hibátlan volt, lefolyása pedig zavartalan, amiért a szer­vező bizottságot dicséret illeti. Egyetlen zavaró körülmény a SZVSZ KB bajnokságán az volt, hogy egyes versenyzők, a sza­bálytól eltérően, annak ellené­re is követelték a költségek térítését, hogy a területi baj­nokságon nem vettek részt. A kedélyek csak másnap, a mes­terbajnokság napján csillapod­tak le. A főbíró szerepét prof. H. Bezačinský mérnök kellő eréllyel töltötte be. Más, jelentősebb lövészverse­nyek ismertetéséhez alkalom­­adtán még visszatérünk. MARTIN KÜLICH, a SZVSZ KB lövészeti bizottságának titkára ▲ JÄVORSZARV/4 TERÍTÉK Svédországban közzétették az 1969 év jávorszarvas terí­ték eredményeit. E szerint 1969 őszén Svédországban összesen 33 274 db Jávor­­szarvast lőttek, ebből 14 092 bikát, 10 666 tehenet és 8946 borjút. A KARIBU VÁNDORLÁS Északkelet-Kanadában — Quebec tartományban — a biológusok egy csoportja megpróbálja megállapítani, hogy a minden évben sorra kerülő nagy karibu-vándor­­lás végeredményben honnan indul, és hová tart. Ebből a célból nagyszámú karibut megjelöltek, majd szabadon engedtek, a további megfi­gyelések megkönnyítése cél­jából. A biológusok azt is meg akarják állapítani, hogy az a karibu, amelyikre Ka­nadában vadásznak, azonos fajta-e azzal a karibúval, amelyeket az eszkimók házi­állatként használnak. A Az őznek jelentős mennyiségű emészthetetlen cellulózéra és lignit-tartalmú táplálékra van szüksége — állapították meg a zürichi főiskola erdő­­gazdaságában végzett kísér­letekkel. A gazdaságban a rágás-kár elhárításának mód­jait tanulmányozták, s akkor állapították meg a fentieket. Nyilván — szól a jelentés — az őznek szüksége van ezek­re az emészthetetlen anya­gokra is, amelyek bendőjét megtöltve a jólakottság ér­zését keltik. A EREDMÉNYEK A Stájer Tartományi Va­dászszövetség közzétette az 1969/70 vadászati idény ered­ményeit. A közlés szerint 3894 db szarvasbika, 4297" db szarvastehén, 2945 szarvas­­borjú, 13 600 őzbak, 9851 őz­suta, 6267 őzgida, 54 muf­lonkos, 73 jerke, 32 bárány, 1961 zergebak, 1589 kecske, 294 gida, továbbá 45 vad­disznó került terítékre. Ezen­kívül 22 771.nyúl, 56 242 fá­cán és 1751 fogoly — mind­­összesen 131487 db hasznos vad. belül a nyulak követhetik ter­mészetes ösztöneiket, ami fő­képpen az üregvájásban és a fürge testmozgásban nyilvánul meg. Tavasszal az egész kertet zabbal, majoránnával és fűvel kell bevetni, amit nyúlaink zöld formában nagy kedvvel fo­őon került sor. Az összesen ki­választott huszonhárom legjobb eredményt elérő lövész közül tizenketten az idősebbek kor­csoportjában, tizenegyen pedig a fiatalabbak korosztályában szálltak síkra. A szívós erőösz­­szemérés eredményeként az idő­sebbek korosztályában Szlová­kia bajnokaként első helyen M. Sivőák mérnök 575/600 ponttal, második helyen J. Kopp Kláštor pod Znievom-ból 553/600 ponttal s harmadik helyen J. Zalibera mérnök Zvolenból 537/600 pont­tal került ki a küzdelemből. A fiatalok korosztályában első he­lyezettként J. Beliansky mér­nök 498/600 találattal, M. Huő­­ko Nové Mesto n. V.-ból 495/600 Bpnttal, valamint I. Harfansky mérnök Habovkából 483/600 ponttal vitték el a győzelem pálmáját. Mindkét versenycso­portban az első három helyezett tárgyi jutalomdíjat és elismerő oklevelet vett át. A bajnokság jó előkészületekről tett tanú­­bizonyságot, mert balesetmente­sen, hibátlanul és fennakadás nélkül zajlott le. Versenyen kívül mérkőztek és jó eredményeket értek el: J. Barsi mérnök Komárom — 77/100, F. Miezga, Piešťany — 67/100 és M. Macháček, Brati­slava — 66/100 pontszámmal. Félkör alakú lőtéren elért eredmények: 1. A. Imberger, Hlohovec 45/60 2. ]. Celovský, Humenné 42/60 3. E. Képes, Moldava 33/60 Az egyes teljesítmény-csopor­tokban legjobb eredményt elé­rő versenyzők tárgyi jutalom­díjat és elismerő díszoklevelet kaptak. A céllövőtelepen és a skeet-pályán a sportlövészet szabályai szerint, a félkör ala­kú lőtéren pedig a vadászlövé­szet előírásai alapján zajlott le a verseny. A SZVSZ KB össz­­szlovákiai bajnokságának cél­lövőtelepen és skeet-lövészet­­ben elért eredményeit beszámí­tották, mint a Szlovákia száz céllövőkorong mesterlövő baj­noksága pontértékelésének első felét. A mesterlövő bajnokság július 12-én történt megrende­zésével a Szlovákiai Céllövők Szövetsége a SZVSZ trencséni

Next

/
Oldalképek
Tartalom