Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-17 / 42. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 17, Halhatatlan zeneköltő Nemrégiben világszerte megemlékeztek egy zenei géniusz halálának negyed százados évfordulójáról. Bartók Béla 1945. szept. 26-án, 64 éves korában hunyt el, messze hazájától, New Yorkban. Bartók Béla . Nagyszentmiklóson született. Gyermekkora eléggé hányatott volt, mig végül is Pozsonyban telepedett le édesanyjával. A Duna-menti városban 7 évet járt gimnáziumba, aztán Budapestre került, ahol eredményesen végezte el a Zeneakadémia zongora és zeneszerzői tagozatát. Már tanulmányai végzése közben nyiladozni kezdett benne a mindhalálig tartó elhatározás: a szép magyar nyelvért, zenéért, hazai kultúráért egy sokáig szolgasorban tartott nép felemelkedéséért kell harcolnia minden eszközzel. A fiatal zeneköltő egy ideig tévutakon is járt, s Liszt Ferenc példamutatása, gondolkodása térítette helyes irányba: járj az emberiség élén, szeresd hazádat, de ne feledd soha, hogy nemcsak magyar, hanem az egész európai emberközösség tagja vagy! Bartók ezen az úton kezdett járni, amikor barátjával, Kodály Zoltánnal egyetemben elindult, hogy megkeresse a „tiszta forrást“, a magyar nép dalaiban. A népzene, az ősi paraszldallemok világa volt — melyet Bartók a polgárság és a dzsentri-világ nem kis ijedelmére — a magyarság egyetlen zenei lételemességének mondott és tekintett. Ezért a 20-as, 30-as években Bartók-hívőnek lenni, egyet jelentett a társadalmi haladás igenlésével. Az uralkodó népellenes rendszer ezért igyekezett kiszorítani Bartókot a zenei közéletből. Ű azonban ellenállt minden fenyegetésnek, csábításnak és követi Petőfi példáját: néppel a tűzönvízen át. Amikor a fasizmus uszályába kapaszkodó álművészek, kiskirályok emigrációba, Amerikába kényszerítik a nagy művészt, ott is törhetetlen maradt. Bartók Béla nemcsak magyar népzenével foglalkozott. Szlovák és román gyűjteménye nagyon gazcjag és Bartók páratlan tette az, hogy a szlovák és a román népzene szellemét műveibe bocsátotta, s alkotói munkásságának fontos elemévé tette. A nagy művész ezzel azt is bizonyította, hogy nemcsak nagy hazafi, hanem internacionalista is. Gazdag élete során olyan remekművekkel ajándékozta meg az emberiséget, mint a Gyermekeknek: e sorozatból nemcsak a falusi kicsinyek nótái szólnak hozzánk, hanem egész múltunk, gyermekkorunk, mindaz a szépség, ami csak az ártatlan lelkeknek adatott meg. Megalkotja a Cantata profanát, amely a világpusztulásra figyelmeztet bennünket, olyan korra tehát, melyből az embernek menekülnie kell, ha meg akarja őrizni embert mivoltát. Megkomponálja a Román táncokat, melyek a havasok üde lehelletét varázsolják körénk. Ö komponálja a Vonósnégyesek súlyos látomásait is, amelyek a töprengő vívódó, szépség után vágyakozó, iszonyatos erőkkel harcoló embert és világát állítják elénk. A Fából faragott királyfi tündérmeséjét írja meg (felidézve a természet, az erdő, a fák minden varázsát], s az ő tolla alól kerül ki a Kékszakállú herceg vára is: a titkokkal, bűnökkel teli világ zenéje. A III. Zongoraversenyben a bizakodó remény hangján beszél, hogy egész sor más művében az apokalipszis látomásait idézze fel. A zenei kifejezés minden eszközét felhasználja. Remekművű kórusokat ír, a csodálatos Hegedűversenyt és az I., II., III. Zongoraversenyt. Bartók Béla olyan hatalmas és gazdag örökséget hagyományozott a zenevilágra, amelynek értéke felmérhetetlen, és a nagy művész ezért tartozik a zenefejedelmek kis családjába. Az alábbiakban a nagy zeneköltőről írt verseket közlünk. -tt-FODOR ANDRÁS: A győztes „... bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma se lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre feledésbe süllyedt.“ BARTÓK Lehet-e bátrabb a vitéz, ki szakadék tátongó szurdokába” kövek lezúgó özöne alatt is önnön testével védte a megbukott jövőt? Lehet-e nála vakmerőbb, ki az időtől nem riadva, a konduló nemlét falának viszi törékeny homlokát, mert köze van a patakokhoz, gyerekek tengelice szavához, a fateknőben dagasztott kenyérhez, Manhattan betonkoloncai közt is lovak szúró szagához. Mert köze van a szorongó csendhez, köze van minden ember vadonéhoz, mert nem hagyhatja jeltelen a hóba vére hullató - csíkrákosi legény romlott testét a bokorba. És úgy hanyatlik el az irdatlan sötétbe, hogy elfehérült szemhéja alól, a múlás durva tömbjei alól is két szeme izzó pajzsa átüt. Dacolva minden földi hiúsággal örökre győztes. Bartók Béla Arkangyalgyermekarc, kérlelhetetlen. Támadó éles éle mintha késsel Volna hasítva fájó elevenből Hallgató szája mosolytalan. Mi fáj neked? Vézna, kis óriás. Tested meredő Szálkaként szúr a térbe fel És körül sajgó gyulladást okoz. Mint kivont pengét hordod magadat. Miérj haragszol? Bizony zenéd nem andalító mámor Kérlelhetetlen acélszerkezet Bús föld alól dübörgő lázadás Vad fájdalom, sikító fájdalom.. Ki bántott téged? A hegedűid vágnak, döfnek kürtjeid. Karvalykarmokkal csapsz a zongorába, És véresen mint marcangolt madárraj Rebbennek szét a felszakított hangok. Mit énekelsz? Fáj, hogy nem értik ezt a fájást? És szenvedésed nem szenvedhetik? Vernek, mert versz. Mit vártál egyebet? Kellemes nem vagy. sem mulattató. Veled mi történt? Én tudom, mert én láttalak keresni. Csongrádi koldus, zord néma tanyák Között keresni dalt, népdalt, magyart, Mint jég alatt eleven gyökeret. És nem találtál. S melyet találtál, megtalált az téged, A paraszt bánat elnémított kínja. És tiszaháton, oláh havason El nem eresztett többé szívedben A mosoly megfagyott. Most belőled süvít a bennük fojtott Lázadó kín, s ők meg nem Ismerik, És nem is hallják. Kiknek muzsikálod Az égnek borzadt, kicsorbult kaszákat Magyar magányban? (1940] — Jaj, kedves, de jókor jött! — mondta Lidi néni, aki éppen tésztát nyújtott. — Hát Bálint bátyám hol van? — A vén kópé? — emelte fel a nyújtóját fenyegetőzve. — Az. — A fene a rangját neki! —■ mondogatta, miközben sebesen járt a nyújtója a kezében. — De nem baj galambom, udvaroljon addig nekem, míg nincs itthon a vén huncut. — Hogy is ne, — tiltakoztam, — hogy még a bicskát is megmártsa bennem! — Nem olyan veszélyes az mán lelkem! — Nem-e? — néztem rá csodálkozva. — Nem bizony, galambom, legalábbis itthon. A jófene tudja hun, merre kódorog, amikor innen kiteszi a lábát... — Fut mán a víz! Lidi neném — mondtam némi hallgatás után. — Azám lelkem. Elterejeréltem az időt. Az urammal már negyven esztendeiem nyÜViUk egymást.. . — Nem nagyon látszik meg magán! Hiszen még mindig szép sima és piros az arca. — Azám lelkem, mert túltettem magam sok mindenen! Ezzel a vén kujonnal mennyi bajom vót! Olyan vót ez lelkem, mint egy fiatal, makrancos csikó ... — Ügy sejtem, azért sikerült betörni? — Háát, — nézett rám és dörzsölgette..kezét. — Néha bizony ■azt hittem lelkem, hogy a sírba tesz. Nem mondtam még el ezt senkinek, de magán látom, hogy nem olyan lötyögő, pletykázó ember. Amíg nem jön, elmondok mán egyet mást. Hát tudja, amikoriban megismerkedtünk az én oldalbordámmal, nem vótam én akármilyen jány! Nem ám lelkem! Akkor, amikor még udvarolt, nagyon szépen beszélt velem az én párom! Így kedves, úgy kedves! Udvarolt nekem egy másik elég szép szál barna legény is, Sólyom Pali, arra olyan féltékeny vót, néha azt mondta: agyonszúrja! Tán meg is tette vóna, ha le nem beszélem! — Na szóval egymásé leltünk, nem is vót lelkem egy esztendeig baj köztünk. Hanem egy év múlva el-elmaradozott a betyár. Ügyet se vetettem rá, a szomszédasszonyok hítták fel a figyelmem: — Hallod-e, Lidi? Bálint, az urad, — a Kovács Zsófitól jött ki hajnalban! Irta: Kamjén István — Először nem akartam elhinni, de aztán később megint vagy ennél, vagy annál látták, a hírt mindig hozták. Az én Bálintom esküdözött égre-földre: Vakuljak meg, kedves, itt süllyedjek el! Hát persze, hogy neki hittem . .. — Hát kedves, te ezeknek a boszorkányoknak hiszel? Nem nekem? — mondta más alkalommal. — Hát Gazsó Jóskával kártyáztunk. Tudod, gyerekkori komám ... — Gazsó Jóska komáddal?■. ■ A fene essen beléd ... Hisz az este elutazott valahová ... — Ijjnye, látod, el is felejtettem. Dehogy is ott vótam, a Szabó Ferusnál. De az ábrázata piros lett, — mindjárt tudtam, hogy megfogtam! Könyörgött: így, meg úgy, nem fordul elő többször. De bizony kirúgott máskor is a hámból. Ügy négy esztendő múlva megint hajnalfelé jött haza. — Hun vótál mán megint te égetni való? Azt hiszem, Bóka Miskát említette, — azzal beszélgettek. No mán ekkor úgy elfogott engem a keserűség, hogy felugrottam, lekevertem neki egy pofont. De helyben is hagyott lelkem a nadrágszíjjál! Másnap kérdezték a szomszédasszonyok, miért olyan kék a kípem meg a karom. Szégyellem elmondani. Nem bírta az italt, becsiccsantott valahun, akkor aztán visszaadtam neki! Úgy eltángáltam, azt kérdezte másnap: — Nézzed mán Lidi, milyen kék hurkák vannak a karomon, meg a homlokomon. — Tapogatta, amint nízte magát a tükörben. — Biztosan ottfogtak valahun Bálint, oszt eltángáltak! — Nem mondta meg, hogy maga verte el? — tettem fel a kérdést. — Hogy gondol olyat lelkem, örültem, ha néha sikerült elnadrágolni. — Látja, most mán n2 esztendős,, megnyugszik mání De még három, négy évvel ezelőtt is el-eltünt. — Hol kártyáztál? — kérdeztem egy alkalommal. — Hát tárgyaltuk a tervet a tsz-ben. — Mi a fene?... — néztem a szeme közé, — hiszen te nem is vagy vezetőségi tag!... — De kollektív vezetés van! — Majd megtudakolom én azt! Tiltakozott, ha meg merem szégyeníteni, akkor így, meg úgy lesz. De nem félek most mán! Persze, olyankor a nyújtófa mindig kezemügyében van, a nyelvem meg nincs leragadva. Csapok egyszer olyan vácsét lelkem, hogy őkelme kezd könyörögni: — Ne bolondulj mán, Lidi, hallgass, meghallják a szomszédok! — Akkor mit hivatkozol a szövetkezetre, meg a tervtárgyalásra? mondottam neki. —■ Node, úgy látom, mán jön is. — Ne szóljon ám neki erről a beszélgetésről egy szót se... — mondta, és elpirult. Vígjáték bemutató a MATESZ-ban A Komáromi Magyar Területi Színház új évadját vidám komédia bemutatásával kezdte. Braniszlav Nusics szerb író: Bánatos örökösök című vígjátékát mutatta be a színház Konrád József fordításában. Rendezője az Anna Karenina alkotója, Jozef Fefbaba, az Eperjesi Nemzeti Színház „Kiváló Munkáért“ érdemrenddel kitüntetett művészeti vezetője volt. Kísérőzenét Vladimir Ľubimov szerzett a vígjátékhoz, melynek díszletterveit Platzner Tibor készítette. Égy a városi, mint a falusi közönség nagy érdeklődéssel várja a MATESZ új darabját, melynek bemutatója Komáromban, október 2-án volt a Szakszervezetek Házában. A MATESZ OKTOBER HAVI MŰSORTERVÉBŐL 13. kedd, Szepsi — Moldava nad Bodvou 14. szerda, Péder — Peder 15. csütörtök, Hosszúszó — Dolná Ves 16. péntek, Tornaija — Šafárikovo 17. szombat, Gömörhorka — Gem. Hôrka 16. vasárnap, Szilice — Silica 22. csütörtök, Érsekújvár — Nové Zámky 23. péntek, Komárom — Komárno 25. vasárnap, Szímő — Zemné 26. hétfő, Bratislava 27. kedd, Nyitra — Nitra 29. csütörtök, Ipolyvisk — Vyškovce 30. péntek, Komárom — Komárno 31. szombat, Madar —■ Modrany 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Ez aztán a meglepetés 19.30 Bánatos örökösök 19.30 Bánatos örökösök 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap * Ezelőtt 28 évvel súlyns harcok dúltak a duklai szorosban. Az egyknri csaták színhelyén az ott használt harci eszközökből néhány évvel ezelőtt természeti múzeumot létesítettek, amely az odalátogatókat mindig emlékezteti hazánk felszabadításáért vívott hősi harcokra. *
