Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-10 / 41. szám

1970. október 10. SZABAD FÖLDMŰVES Az üzemi megfontolások nagy jelen­tőséget tulajdonítanak — a tej ön­költségének csökkentése és a munka termelékenységének növelése miatt — a tehenenként! átlagos tejhozam fo­kozásának. Ezért a legnagyobb figyel­met a tehenek jó takarmányozása és a tartási viszonyok megjavítása mellett az állomány minőségi fejlesz­tése, illetve a tenyészüszö korszerű felnevelése érdemli. A korszerű üszőnevelés rendkívüli jelentősége — azonkívül, hogy csök­kenti a selejtezés mértékét, és lehe­tővé teszi a korábbi tenyésztésbevé­telt — abban összegezhető, hogy elő­segíti a tehenészet egyidejű számbeli fejlesztése mellett az állomány minő­ségi javítását. Ugyanakkor az eló­­hasiak nem a harmadik laktációban érnek el normálteljesítményt, hanem nagy részük már az első évben, miál­tal nő az átlagos tejtermelés és a tehenek használati ideje meghosszab­bodik. Mindez a tehénállomány pót­lásához kevesebb növendéküszö fel­nevelését és ugyanarra a takarmány­­alapra több tehén tartását teszi lehe­tővé. A felnevelés gazdaságossága azért különösen fontos, mert rosszul értel­mezett takarékosság, helytelenül al­kalmazott kalkuláció a felnevelés el­hanyagolásához, illetve az üsző fej-A brucellózis­fertőzés veszélye A szarvasmarhák járványos elveté­lése a szaporulat kiesése, a meddőség miatti kényszervágások, a tejhozam csökkenése folytán évről évre jelen­tős kárt okoz a népgazdaságnak. A brucellózisnak három változata ismeretes: a Brucella bovis a szarvas­­marhák, a Brucella melitensis (máltai láz), a juhok, és a Brucella suis a sertések jársványos elvetélését okozó baktérium. Az állategészségügyi ren­delkezések és a munkaegészségügyi előírások elhanyagolása, be nem tar­tása, nemcsak a betegség elterjedését mozdítja elő, hanem veszélyezteti a fertőzött állatok gondozóit, a fertőzött állatok vágásával, feldolgozásával fog­lalkozókat is. Az állatok legtöbbnyire a baktériu­mokkal fertőzött takarmány vagy ita­tóvíz, ritkábban a tőgy bőrén keresz­tül fertőződnek. Nemcsak a szarvas­­marhák, juhok és sertések közt for­dulhat elő brucellózis-fertőzés, hanem valamennyi háziállat, vadállat és a patkány is fertőződhet. Legutóbb pél­dául erős fertőzést állapítottak meg egyes helyeken mezei nyulakon. Az ember legtöbbször a bőrön ke­resztül fertőződik. A betegség átvite­lét emberről emberre eddig még nem észleltük. A fertőzött állatok gondo­zói, az elvetéléskor közreműködők, vagy segédkezök, ha nem tartják be a munka-higiéniai előírásokat, köny­­nyen megbetegedhetnek brucellózis­ban. A betegség tünetei az influenzá­hoz hasonlítanak, de kórházi kezelést kíván. A brucellózisos tehén fejése­­kor, a tejben levő brucellák a kéz bőrén keresztül (különösen, ha seb van a kézen) könnyen bedörzsölöd­­hetnek, behatolhatnak a bőrbe, majd onnan vándorolnak a szervezet belső részeibe. A gyomron keresztül a fel­nőttek általában nem fertőződnek, kivéve ha fertőzött nyerstejböl ké­szült ételeket (pl. fagylaltot) esznek, vagy alkoholfogyasztás után, amikor a gyomorsav felhígul. A gyermekek azonban a gyomron keresztül is köny­­nyebben fertőződhetnek, a fertőzött nyerstej fogyasztása után, vagy ke­vésbé ellenálló bőrükön keresztül. A fertőző elvetélés korlátozása és a dolgozók védelme végett elsősorban könnyen tisztítható és fertőtleníthető ellető istállókat kell építeni minden nagyüzemben. Az ellésben segédkezé­nek lehetőleg vállig érő gumikesz­tyűt keil húznia, gumicsizmát, gumi­kötényt és védőszemüveget kell hasz­nálnia. Ha nincs gumikesztyű, akkor a kezet és a kart vastagon be kell kenni csukamájolajos cinkkenöccsel. Rendes ellésnél is, de vetéléskor kü­lönösen kerülni kell a magzat, a mag­zatburkok felesleges fogdosását, a inagzatvíz érintését. Az ellés vagy vetélés levezetése után savas hatású, fertötlenítöszeres meleg vízben kell megmosakodni, és minden tárgyat, műszert gondosan lemosni. Mivel a bruccelózis-baktériumok 60 C fokon felüli hőmérsékleten gyorsan elpusztulnak, a fertőzött vagy fertő­zésre gyanús állományokból származó tejet csak pasztőrözve szabad forga­lomba hozni. Az eddigi megfigyelések szerint az ember csak abban az esetben lehet a betegség terjesztője, ha fertőzött állománytól mentes állományhoz megy dolgozni, alapos fertőtlenítés nélkül. Krüger — Töpplich 5 lődésének lelassításához vezethet. Sok mezőgazdasági üzemben a helyzet e tekintetben kedvezőtlen, és ez a szarvasmarhatartásban további bajok előidézője: kevés előhasi válik be, nagyarányú az üsző-, illetve tehén­selejtezés, rövidebb a tehén használat­ban tartásának az ideje, és sok a kis­­hasznosságú tehén, valamint a tehén­­állomány pótlását szolgáló üsző. Azok­ban a gazdaságokban, amelyekben az eredmények számszerűen nyomon kö­vethetők, megállapítható a felnevelés és teljesítmény között a pozitív ösz­­szefüggés. A tehénállomány pótlásá­ф A tehenek ivarzásának megállapítása Legelőn vagy szabadon, kifutókban tartott húsmarhák között az ivarzás vasectomizált bikával, naponta há­romszor! megfigyelés alapján az ese­tek 68—93 százalékában megállapít­ható volt. Annak eldöntésére, hogy melyik tehenet ugrotta a bika, a ha­sát titándtoxid és földi dióolaj keve­rékével kenték meg. Ennnek a festék­­foltja a tehénen jól felismerhető volt. ф Versengés a borjak között Azok az üszőborjak, amelyek kény­telenek versengeni a helyükért és ta­karmányukért, a születéstől fogva hat hónapos korukig, a későbbiek so­rán rossz borjúnevelők lesznek. Gya­kori közöttük a nehezen kezelhető tehén. oly fontos ásványi anyagokat kedvező arányban és mennyiségben tartalmaz­zák, a tenyészérettség fiatalabb kor­ban következik be, mint ahol azok hiányéval kell számolnunk és mester­séges pótlásukra nem fordítanak elég gondot. A korai tenyésztésbevételének azon­ban előfeltétele a fiatalkori jó tartás és takarmányozás. Az olcsó felneve­lésnek jó minőségű legelő, bőséges olcsó gazdasági takarmány az elő­feltétele. Növendékmarhákkal távoli legelők is jól hasznosíthatók, ha ott számukra van elegendő ivóvíz. A jó tartás, illetve takarmányozás az álla­tok örökletes alapjának kifejlesztése céljából döntő fontosságú. Éves korra el kellene érniük a kifejlődött sú­lyuknak csaknem felét. Amennyire előnyös a jól tartott, ko­rán kifejlődött üsző korábbi tenyész­tésbevétele, annyira hátrányos a rosz­­szul tartott, fejletlen állat idő előtti megtermékenyítése. Ez utóbbi esetben az üszőknek csak kis hányada ad már a leellés évében elegendő tejet, sőt közülük sok még a harmadik laktá­cióban sem. A rosszul tartott és rosszul fejlő­dött üszők korai tenyésztésbevétele tejhozamkieséssel is jár. A későbbi korban történő ellés a tejhozamot nö­veli. Minden hónap késés a termelés­ben mintegy 100—200 literrel növeli az első laktáció termelését. A tejho­zam növekedés a 33 hónapos borjazást időpontig nő. (A későbbi korban való első borjaztatás már nem jár hozam­­növekedéssel.) A jól tartott, törésmentesen fejlő­dött növendéküszőnek (a korábbi te­ilyenhez nem jutnak. Egyes megfigye­lésekből arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a farokrágás a bioló­giailag csekély értékű fehérjék ete­tése, a takarmány mikroelem-, első­sorban vas és jód hiánya, kevés és ballasztban szegény takarmány ete­tése esetén következik be. Olyan meg­figyelések is vannak, hogy a nem megfelelő tartási viszonyokban rej­lik a farokrágás oka. Így a rekeszek túlzsúfoltsága, az almozás hiánya, a teljesen rácsos padozat lehet a kivál­tó ok, vagypedig a bélférgesség, tet­vesség, amely izgatja a sertéseket. A sertés természeténél fogva aktív állat, így ösztönös cselekedeteinek láncolatába tartozik, hogy szeret ide­gen tárgyakat rágcsálni. Eme ösztön kielégítésére és a következményeinek megelőzésére javasolják a láncok fel­akasztását a rekeszekben, továbbá vödrök, rossz zsákok, dobozok benn­­tartását, hogy a sertések ezeket rág­csálják és ne szokjanak a farokrá­gásra. A farokrágás megelőzésére ajánlott sokféle eljárás közül a gyakorlatban legjobban bevált a hízóba fogott ma­lacok farkának megkurtítása. Konkrét kísérlet során a hizlalásra szánt malacok farkát három napos korban tövig levágták. A vérzés csil­ф Jó-e vagy rossz az ikerellés? A tenyésztők jobban kedvelik az egyes borjakat, mert azok általában erősebbek, egészségesebbek. Ha a te­hén Ikrekkel vemhes, akkor az ellés­­hez több energiára van szüksége, ezért tejtermelése csökken. Gyakorib­bak ilyenkor az ellési nehézségek is. Különösen 5—6 éves teheneknél for­dul elő ikerellés, leggyakrabban jú­nius és július hónapban. ф Alig vannak már „vadlovak“ 1870-ben még 3,5 millió vadló (musztáng) élt az USA-ban, ma azon­ban már csak 15 ezer, a számuk ál­landóan fogy. Legfőbb ellenségük az ember, aki autók és repülőgépek se­gítségével tömegesen befogja őket és húsukból kutyaeleséget készít. Utóbbi nyésztésbevétel folytán) a csökkent felnevelési költségén kívül az is elő­nye, hogy több üsző marad állomány­növelésre, csökken a selejtezés mér­téke, több tehén tartható ugyanarra a takarmányalapra, a befektetett költ­ségek gyorsabban megtérülnek, és az első laktációban növekedik a tejter­melés. Ezzel viszont szorosan össze­függ a tehén használati idejének ki­nyújtása. Az NDK-ban végzett megfigyelések arról számolnak be, hogy a fiatalkori jó tartás esetén a teljesítmény az első laktációban nő. Ebben az esetben az eddigi felfogás, mely szerint a tehe­nek a harmadik laktációban érnek el normálteljesítményt, revízió alá veen­dő. Külföldi kíi'"lelek és egyes hazai megfigyeléseink szerint — helyes fel­nevelés és előkészítés esetén — a te­henészetbe belépett elöhasiak az állo­mány tejhozamára kedvezően hatot­tak. Nőtt az egy tehénre vonatkozta­tott teliesltménv annak ellenére, hogy több előhasit állítottak be, mint ameny­­nyi tehenet selejteztek. Ezekben a te­henészetekben megvan a lehetőség ahhoz, hogy állományunkat gyorsan fejlesszék, a jó teheneket a lehetőség határáig tartsák, a rosszakat pedig gyorsan kimustrálják. Ha az állomány pótlására kevesebb üszőt kell tartani, akkor csökken az állományforgó üres járata, vagyis az egy tehenet terhelő üszőnevelés költsége. Mindent egybevetve megállapíthat­juk, hogy a tehénlétszám optimális felújításénak, egyben a tejtermelés növelésének a tenyészüszők korszerű felnevelése az egyik legdöntőbb elő­feltétele, miért is az eredmények javí­tása érdekében érdemesnek látszik a szarvasmarhatenyésztés eme legelha­nyagoltabb területének nagyobb fi­gyelmet szentelni. Persze, amint a nagy tejhozamú te­henek tartása, úgy a tenyészüszők korszerű felnevelése is csak jó takar­mányozással, a takarmányok hozamá­nak növelésével, illetve a gazdaság takarmányalapjának megjavításával párhuzamosan oldható meg. Dr. László László lapítására vessesquichloridot használ­tak és a vérszegénység megelőzésére a farizomba 1,5 ml Pecuferolt injek­cióztak. A csonkított farkú malacok rövid idő múlva szopni kezdtek, utó­vérzés nem fordult elő és a sebzések átlag 10 nap alatt gyógyultak. 895 csonkított és 861 csonkítatlan farkú malac az elválasztás után hí­zóba került, s ezeket a hizlalás vé­géig megfigyelés alatt tartották. A 895 csonkított farkú malacból hizlalt sertések közül levágás után csak egynél találtak áttételes tyúktojás nagyságú daganatot a hasüregben. A farokcsonkítás nélkül 861 malac­ból a 18 rekeszben hizlalásra elhe­lyezett sertésekből összesen 82 serté­sen fordult elő farokrágás. Ezekből 18-at idő előtt kellett értékesíteni, 8 esetben bénulás következett be, 9 esetben kényszervágásra került sor, egy sertés pedig elvérzett. A csonkított farkú malacokat 14,9 kg átlagsúllyal állították hízóba és 153 nap alat 111 kg-mal kerültek vá­góhídra. A farokcsonkítás nélküli csoport 15,16 kg átlagsúllyal ment hízóba és 158 napi hízás után 109,46 kg súllyal került vágásra. Az előbbiek napi súlygyarapodása átlag 625, az utóbbiaké 595 gramm volt. Inaugural — Lliss ЛГ/ЛГ/ЛГ/ДГ/Ж/jr/jr/JV/» időben történt ugyan intézkedés a vé­delmükre, de bizonyos körülmények között még most is engedélyezik egyes területeken (Montana és Wyoming tá­jain) a musztángok befogását, első­sorban a legelők védelmében. ф Kórokozóktól mentes malacnevelés Egyes államokban az eljárást más és más névvel jelölik, s az állatokat különböző céllal nevelik. Az NDK-ban a címben megjelölt elnevezést fogad­ták el, amennyiben a malacoknak a fertőző tüdőgyulladás, a torzító orr­gyulladás okozóitól és mycoplazmák­­tól kell menteseknek lenniük. Az ál­latorvosi, az orvosi és a laboratóriu­mi kísérletekhez a jövőben csíramen­tes, illetve egy bizonyos baktérium­­flórájú malacokat is kell nevelni. Jelenleg a malacokat vagy az anya­méhhel együtt, vagy császármetszés­sel távolítják el. Előbbi esetben az anyát értékesítik, az utóbbiban — ha a seb jól begyógyul — továbbszaporí­­tásra felhasználják. Mindkét eljárás körülményes, munka- és költségigé­nyes. Az erőszakkal világra hozott malacok életképessége gyengébb. Emiatt az eljárás az országos sertés­­tenyésztésben nem gazdaságos. Az Ipolysági (Sahy) Egysé­ges Földművesszövetkezet a lé­vai járás átlagosan jó szövet­kezeteinek egyike, összesen 588 hektár mezőgazdasági föld­területen gazdálkodik, amiből 328 hektár a szántóterület. Eb­ből mintegy kétszáz hektáron termesztenek gabonaféléket, fő­leg búzát és árpát. Az idei év eredményeire itt is kedvezőtlen hatással volt az időjárás sze­szélyessége. Búzából a Bezosz­­táját és a Mironovszkáját ter­mesztik, s ebben az évben 38,12 mázsás átlaghozamot takarítot­tak be egy hektárról. Az árpa­fajták közül a Dvorant része­sítették előnyben, de itt is gyengébb volt a hozam az át­lagosnál. Mindössze 28,5 mázsát adott hektáronként. Jónak ígér­kezik a kukorica és a cukorré­pa. Molnár István agronómus 40, illetve 400—450 mázsás hek­tárhozamra számít ezeknél a növényeknél. Az eredmények margójára Takarmányféleségek szem­pontjából a szövetkezetben nincs probléma, hiszen jelenleg már 5551 mázsa teriméstakar­­mányuk és 3151 mázsa silóta­karmányuk van, ami teljes mér­tékben fedezi a nem túl nagy­létszámú állatállomány szük­ségleteit. Az állattenyésztés szakaszán elért eredményekről Balia Ist­ván, a szövetkezet zootechni­­kusa számolt be. Az 1965-ös évig kiváló állatállománnyal rendelkeztek, de egy hirtelen betegséghullám teljesen tönkre­tette azt. Azóta nem tudnak visszazökkenni a régi kerékvá­gásba. A félévi mérlegeléskor a következő eredményeket mu­tatták ki ezen a termelési sza­kaszon. Az átlagos napi súly­gyarapodás hfzómarháknál 0,745 kg, sertéseknél pedig 45 dkg. Egy fejőstől átlagosan 7,9 liter tejet fejtek naponta. Az 1989-es évben több mint 3000 liter tejet fejtek egy tehéntől, s ezt az átlagot ebben az évben is sze­retnék elérni. A malacnevelés­ben is szép eredménnyel dicse­kedhetnek, hiszen az év végéig 17 db malac elválasztását ter­vezik anyánként. A sertések takarmányozását nedvesített speciális abrakkeve­rékekkel végzik, míg a hízó­marháknál a szintetikus takar­mányozást részesítik előnyben. Egy közepes testsúlyú hízó­marha napi takarmányadagjába 5—6 kg szénát és 6 kg tekar­­mányszalmát vagy darált kuko­ricatorzsát is besorolnak. Az említett takarmányokat szecs­kázott formában összekeverik, majd pácolják. A pácolás a karbamid, melasz és etilalkohol vizes oldatával történik. Egy hízóra 45—50 dkg karbamidot, 50 dkg melaszt, és 0,017 liter etilalkoholt számítanak. A pác­oldatot úgy készítik el, hogy 180 liter vízben feloldanak 45— 50 kg karbamidot, 50 kg me­laszt, és 1,7 liter etilalkoholt. A szövetkezet fiatal szakem­berei nincsenek megelégedve az elért eredményekkel. Molnár elvtárs, a gyenge hektárhoza­mok miatt, Balia István pedig a rossz súlygyarapodások vé­gett bosszankodik. Számolnak, gondolkodnak, de egyelőre nem sok siker koronázta törek­véseiket. Sok bosszúságot okoz a munkaerőhiány is. Egyre ke­vesebb a fiatal dolgozó a szö­vetkezetben. Ennyit talán1 a szövetkezetről, s befejezésül még azt szeret­ném hozzátenni, hogy bár a feltüntetett eredmények nem a legjobbak, mégsem olyan kriti­kus a helyzet a gazdaságban. Én hiszem azt, hogy ha a veze­tőség közös erővel a termelés gazdaságosabbá tételén és a felmerülő nehézségek megoldá­sán munkálkodik a jövőben is, akkor pár év múlva egy kitűnő, vagy legalábbis jó gazdaságot varázsolnak a jelenlegi átlagos helyébe. (Kádek) Korszerű üszőnevelés hoz szükséges elöhasiakkal (számukat és minőségüket tekintve) ez idő sze­rint még korántsem lehetünk elége­dettek. A tehénállomány pótlását szol­gáló, jól tartott elöhasiak számának növekedése lehetővé teszi — az állo­mány minőségének egyidejű javítása mellett — a tehenek számbeni növe­kedését. A tehénállomány létszámának növelése és minőségének javítása — maradó üszöállomány esetén — csak az üszők korszerűbb felnevelésével, s ennélfogva a tenyésztésbevétel ide­jének lerövidítésével biztosítható. Az üszők tenyésztésbevételének leg­kedvezőbb ideje akkor következik be, amikor az állat eléri várható test­­fejlődésének négyötödét. Ez függ a fajtától, a fiatalkori felneveléstől, a röghatástól (ami alatt az értendő, hogy a talaj ásványi összetétele biz­tosítja-e kívánt mennyiségben — a termesztett takarmánynövényeken ke­resztül — az állat számára a külön­böző ásványi sókat, vitaminokat és nyomelemeket). Egyes vidékeken, ahol a takarmányok a test felépítéséhez A malackorban intenzív hizlalásra beállított sertések gyakori rossz szo­kása egymás fülének és farkának ha­­rapdálása. Néha annyira elharapódz­­hat ez a rossz szokás, hogy a kény­szervágások, idő előtti selejtezések miatt a hizlalás jövedelmezőségét is veszélyezteti. Amerikai, angliai és fő­leg dániai vágóhídi megfigyelések szerint a vágásra kerülő sertések 2— 4 százaléka rágott farkú, s ezek egy­ötöde az áttételes belső tályogok miatt fogyasztásra alkalmatlannak minősül. A farokrágás kezdetben fáj­dalmas. Helyi kezeléssel és antibioti­kumokkal nehezen gyógyítható gyul­ladásban nyilvánul meg. Később a szabaddá vált farokcsigolyákon geny­­nyesedés keletkezik, amely átterjed a gerincoszlopra, gerincvelőre, sőt a belső szervekben a tüdőben, májban, lépben, vesében és az ízületekben tályogokat képezhet. Sokan foglalkoztak e rossz szokás okaival. Egyesek szerint a minőségi­leg nem megfelelő takarmány az oka. Mások (így Hutyra professzor) szerint a sertések nyalakodási vágya, és az állati eredetű takarmány hiánya okozza a farokrágást. Míg a legelőre járó állatok turkálásukkal elegendő rovart, csigát stb. szednek össze, a malackorban hízóba álló sertések г/ж/аг/лг/аг/ж/ж/ж/ж/^/аг/^/лглж/лг/ягж^/лг/ Érdekességek A sertések kannibalizmusának megelőzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom