Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
*♦ *!• »*» «J« •** *** »** »** ♦> ♦> ♦> *j ж^ж Л Ж z európai iiregi nyulat | ** 1859-ben vitték be Ausztráliába, de csakhamar e világrész csapásává vált. Azt remélték 1927-ben, hogy szaporodásukat korlátozni tudják a myxomatózis vírusával való i fertőzés útján. Az első kísérletet 1937-ben hajtották végre, de csalódást okozott. Az 1951— 1953-ban Oj-Zélandon végrehajtott kísérlet sem hozta meg a kívánt eredményt. 1943-ban megállapították, hogy egy bizonyos ausztráliai légyfajta, valamint egyes moszkitók terjesztik a betegséget. Több kísérletet állítottak be a Murray folyó völgyében, amely határt képez Victória és Újdél- Walles államok között. Ott tartósan elterjedt a betegség, de csak korlátolt területen. A járványok gyors egymásutánban követték egymást, közben ha-Kísérletek a myxomatózissal Ausztráliában talmas területeket érintetlenül hagyva. A következő években az összes ausztráliai állam öszszefogásával végezték az üregi nyulak fertőzését és ennek délkelet Ausztráliában már kellő eredménye volt. Az üregi nyulak milliói pusztultak el. Sikerült a myxomatózis vírus alkalmazásúval a juhok millióit megmenteni, az üregi nyulak által lelegelt rétek és legelők megóvásával. Ausztráliában 1957-ben ismét fellendült a juhtenyésztés és már 127 millió birkát tartanak. Évről évre nőtt a termelt gyapjú pénzértéke és 1957-ben elérte a 20 millió Font Sterlinget. Ugyan- ! akkor a myxomatózis munkanélkülivé tett sok ezer kalapkészítőt. Az eladott üregi nyúlbőrök mennyisége az 1950. évi 5000 tonnáról 1954-re 1190 tonnára zuhant, az árak viszont 5—6-szorosára emelkedtek. Tönkrement úgy a szőrme-, mint a kalapipar. Vadászatokon 1953 előtt mintegy 40 millió üregi nyúl került terítékre főleg húsáért, de a bőrökre is szükség volt. A húsértéket évi 7 millió fontra becsülték. A bőrök még többet értek úgy, hogy az üregi nyulak évi gazdasági hasznát 15 millió Fontra becsülték. A károk a hasznot túlhaladták, pl. 9 nyúl eszik meg annyi füvet, mint 2 birka. Úgy becsülték, hogy a nyulak miatt 180 ezer touna búzát vesztettek, ez 15 millió fontot jelentett. A gyepterületet ért veszteséget évi 21 millió fonra becsülték. Ehhez számították még az üregi nyulak által az erdőkben és a fákban okozott 1,5 millió font veszteséget. *♦* *♦* ♦♦♦ *♦* *♦* **• «5»♦♦♦ «j« «$► «j Az élő őzbak korának becslése A kor megállapítása a selejtezés fontos feltétele, de nehéz feladat, mert csak több — sokszor az átlagostól eléggé eltérő — jelleg egybevetése alapján lehetséges. Pontosan csak az egyéves és — korlátozottan — a kétéves bak korát Ismerhetjük fel, az idősebbekben 2—3 évi megközelítés is jó eredmény. A fej. Az évesé hosszú, vékony, a kétévesé már erősebb, de még karcsú, a háromévesnél idősebbeké erős, rövidebbnek látszó, a vén bakoké Ismét nyurga. A fej és a nyak tartása. Nyugodt vonuláskor a fiatal bak függőlegesen, a középkorú kevésbé meredeken, az idős pedig csaknem víszintesen álló nyakon (lehorgasztva) tartja a fejét és ritmikusan bólogat. Az alak. Az évesé rövid, zömök „gyerekes“, a kétévesé karcsúbb, „fiatalos“, a középkorúé „férfias“, az idősé még erőteljesebb, a túlságosan korosé hasonlít a fiataléra, de szögletes, sovány. Az arc. Az arc kifejezése és színeződése a korral együtt változik, de az utóbbi csak nyáron és csak 40—50 lépésről alkalmas — Vorberg leírása szerint — a kor megítélésére. Az éves baknak egyszínű (az agancs és az orr közt) sötét az arca, a kétévesé már kezd tarka lenni: legjellemzőbb sajátsága az orr feletti rövid háromszögletű fehér folt, amely a 3 és 4 éves egyedeknél egyre hosszabbá válik, az 5—7 éveseknél pedig szürke színt ölt. Az öreg bakok feje ezüstszürke, rendszerint világosabb a csuhánál. Schwarz további ismertetőjelként a szemek körül kialakuló világos karikát említi, amely érett bakok arcán teljesen zárt, pápaszem alakú. A tavaszi vedlés. Leghamarabb az 1 és 2 éves bakok színe változik: júniusra már egészen rőt a csuhájuk, az öregek viszont csak június végén vetik le téli szürke ruhájukat. (Kár a vadászati idény megindultával csak „rőt“ bakokat lőni, mert ekkor csupa fiatal kerül terítékrel) Az őszi vedlés. A sorrend ugyanaz, mint tavasszal, de a folyamat gyorsabb, és a különbség a korosztályok közt nem olyan feltűnő. Agancsfejlesztés és dörzsölés. A vedléssel ellentétben az agancsot legelőször az öreg bakok vetik le és rakják fel az újat, tehát a háncsot Is legkorábban — március utolján —április elején kezdik ledörzsölni. A középkorúak április végén, a kétévesek május első felében, az egyévesek május végén—június elején dörzsölnek. Az agancs. Nagymértékű változékonysága miatt — amelyben az időjáráson kívül egyéb tényezők (betegség, anyagcserezavar stb.) is érvényesülnek — az agancs nem megbízható mutatója a kornak. A szár hossza kb. az 5. évig növekszik, az ágak fejlődése rendszerint a 4. évben tetőzik. Tompa végű ágak, 0- vagy tojás alakú szárállás a fiatal, fehérre csiszolt, hegyes végek, szűk vagy X-állás az idős bakok jellemzői. A vének agancsa már alig gyöngyözött. Viselkedés. Az éves bak játékos, keresi a vele egykorúnk társaságát. A 3—5 évesek óvatosak, és az üzekedési idő kivételével tavasztól őszig magányosan járnak. A vén bak bizalmatlan, összeférhetetlen, — remeteéletet él. A legelőre is legkorábban a fiatalok, legkésőbben az öregek lépnek ki, az előbbiek nem háborgatják egymást, az utóbbiak nem tűrik meg közelükben a gyengébbeket. Agancs tekintetében a követelmények a következők: az egyéves bakon legalább a fülek csúcsáig érő agancs kívánatos. A gyengébb nyársasokat, testi fejlettségben, agancsminőségben az adott viszonyoknak megfelelő szintet el nem érő egyedeket ki kell selejtezni. A kétéves baknak legyen jó villás agancsa, de a kiváló örökletes tulajdonságok hordozói már tetszetős elágazású, 6-os agancsot fejlesztenek. A silányabbak kiselejtezésétől itt sem szabad visszariadni, mert elmulasztása jelentősen rontja — a közepesek túlságos szaporításával — az állomány minőségét. A 3—5 évesek (középkorúak) közt a selejtezés sokkal nehezebb. A feltétlenül jó, illetve silány bakok jól felismerhetők, de a közepesek megítélésében könnyű tévedni, mert — vékony, rövid agancsuk miatt — fiatalabbnak tűnnek. Ilyenkor a bak viselkedése (összeférhetetlensége! ) vezethet a helyes útra. Feltétlenül kímélni kell azokat, amelyeknek tömör, vastag az agancsa, ha annak az alakja nem is megfelelő, mert erős agancsok csak az erős csontozatot jelző, erős rózsatövön fejlődhetnek. Ezek a tenyésztés legértékesebb alapjai. A 6 és több éves (érett, bakok közt csak kivételesen kell selejtezni, ha ezt a műveletet a fiatalabbak közt helyesen hajtották végre. Fenntartandók — esetleg fejlődésük maximumán is túl, 1—2 évig (mint kiváló szaporítók) — a vastag, gyöngyözött agancsúak, De nem érdemes valamilyen állandó agancstípus kitenyésztésére törekedni, mert az őz trófeája nagyobb mértékben a külső körülmények függvénye, mint a szarvasé vagy dámvadé. WAGENKNECHT, E. (Unsere Jagd, — kivonat) AMMÓNIA MÉRŐKÉSZÜLÉK Az amerikai Sterwin Laboratories New York, zsebben hordható „ammónia gyors tesztelő“ készüléket hozott forgalomba. A csaknem gyufásskatulyányi dobozban speciálisan preparált •apírcsík van. Egy darabkát tll leszakítani belőle, s a dobban levő desztillált vízbe "t irtani és a papír elszíneződése jelzi az ammóniaszint magasságát a vizsgált helyen. A doboz szélére nyomtatott színskálával kell összehasonlítani az elszínezödött papírcsíkot. (Poultry Meat) TRÓFEÁK (Kőcsere Szilárd felvétele) Házunk táján is eredményesen tenyészthető A NUTRIA Egy kis leleményességgel sok minden megoldható. Ezt tartotta szem előtt Hodosi Lajos, dióspatonyi lakos (Orechová Potőn, okr. Dun. Streda), amikor négy évvel ezelőtt elhatározta, hogy nutria tenyésztéséhez fog. Természetesen ezt megelőzően a szakirodalomból is áttanulmányozta a tenyésztés szabályait, majd ellátogatott a környék falvaiba, a hasonló tevékenységet folytató kollégákhoz. Érdeklődése elsősorban az állattartás „hogyanjára“ irányult, de a leendő kiadásokra, bevételekre is kíváncsi volt. Hogyne, hiszen főképpen az izgatja a kezdőt, lesz-e foganatja munkájának, megéri-e a fáradságot az a ténykedés, amelyre szabad idejét áldozza. Négy év távlatából nézzük meg megtalálta-e számítását Hodosi Lajos? Bevezetőként megjegyezzük, hogy hat anyával és egy bakkal kezdte munkáját. Az állatok felsőszeli, taksonyi és modori tenyésztőktől származnak. Szaporaságukra vall, hogy jelenleg 130 darab hemzseg á kutricákban, s emellett tavaly már 40 levágásra került. A tenyésztő szavai szerint a szaporasággal elégedett, mert egyegy anya után átlagosan hat életképes utódot számlálhat. Sőt, akadnak anyák, amelyek már az első ellésből (a nutria kétszer ellik évenként) hat utódot nevelnek, míg <a másodikból négy-öt darabot. Ezek szerint tehát anyánként tízre is felrúghat a szaporulat. A nutria igénytelen, rágcsáló állat. Tartása tehát nem kíván nagy befektetést. A csalánon kívül minden értéktelen gyom növényt szívesen fogyaszt. Legkedvesebb eledele a disznópa raj. Télen a leveleitől megfősz tott vastag kukoricaszárat részesítik előnyben. Kirágják a kóró belét, míg a héja almozásra szolgál. A zöld növényeken kívül abraktakarmányigénye szinte minimális. Hodosi elvtárs ezt kenyérgyári hulladékkal fedezi. Jelenlegi állományával tíz kiló kenyeret etet naponta. Ezt olcsón vásárolja (86 korona mázsája). Az állatok, szemestakarmányáról szólva panasszal él a tenyésztő. Kevesli a hivatalos áron juttatott takarmányt. Mint a kisállattenyésztők helyi szervezetének tagja csupán 15 anya után (darabonként 15 kg) kap takarmányt, holott amint fenntebb mondottuk, majdnem tízszer annyi egyed várja a napi táplálékot. Emellett az állatok gereznája hivatalos áron kerül a felvásárlókhoz, illetve a „Karához“. Sajnos, az elmúlt években e téren is akadt kifogásolni való a tenyésztők részéről. Tavaly például a beküldött gerezna mintapéldányainak (hoszszúság 73 cm, szélesség 36 cm) árát 80 koronában állapították meg a „Kara“ illetékes szakemberei. Idén javult a gerezna díjszabásának helyzete. A beküldött mintapéldányok darabjáért 120 koronát kínál a Malženicén (okr. Trnava) székelő „Kara“. Ez már olyan ár, amely elégedettséget, biztonságot nyújt a tenyésztőnek. Hiszen ha egy-egy anya szaporulata révén csupán hat darab gerezna értékesítésével számolunk, ez az összeg 720 koronára rúg, mely egy juh évi gyapjúhozamának árával felér. Hodosi Lajos az állatok létszámát és jelenlegi fejlődését tekintve, idén 100 nutria levágásával számol. (Tíz hónapos korától már vágható.) Emellett tenyészállatok eladását is szorgalmazza. Már eddig is értékesített belőlük néhányat Tallóson, Medvén és még néhány községben. Ha a gerezna ára nem csökken, újabb férőhelyek építésével számol és bátor távlati terveket sző. A nutria mellett további értékes szőrmésállat, mégpedig a nyérc tenyésztésének lehetőségeit fontolgatja. Ez az ág kiegészítené az előbbit, mert ez esetben az elszaporodott nutriák húsa a nyércek elsőrendű eledelévé válhatna. A nutriaállomány mostani állapotáról szólva elmondhatjuk, hogy nincs kifogásolni való, mert Hodosi elvtárs szakszerűen végzi tenyésztésüket. Állatai fajtatiszták, mindamellett keresztezésükkel is foglalkozik. Mivel a vásárlók a standard fajtákétól sötétebb színű prémeket keresik, Modorból fekete színű kant hozott. A tőle származó utódok minden tekintetben megfelelnek a piac követelményeinek. Üjabb lépésként a közeljövőben fehér színű anyákat, bakokat vásárol majd a lévai tenyésztőktől. Az elmondottak alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a jövőben nem lesz rossz üzlet a nutria tenyésztése. Férőhelyének készítése nagy befektetést nem igényel, gondozásuk pedig minimális időt követel (esetünkben 130 db lVi érát naponta). Igénytelensége és a gereznák jó ára révén tenyésztése előreláthatólag minden bizonnyal gyors ütemű növekedést eredményez. SÁNDOR GÁBOR ]Ú TUDNI CSÖPÖGTETÖS ITATÖK HASZNÄLATA CSIRKEHIZLALÁSBAN Dr. W. Hartmann Cuxhavenben háromszori ismétlésben vizsgálta a padlón nevelt broilereknél a csöpögtetős szelepes és az általánosan használt kör alakú önitatók használhatóságát. A szelepes önitatók előnyösek volnának higiéniai és munkatakarékossági szempontból, hacsak nem hátrányosak a teljesítményre. Kísérleteiben megállapította, hogy a szelepes önitatók használatával a végsúlynál kilónként 47 g-mal több takarmány- I ra volt szükség, mint a kör I alakú italoknál. Kérdés, hogy ez a takarmány-többlet ará- I nyos-e a megtakarított munka- 1 ráfordítással. (Geflügel Wirtsch.) A KELTETÖTOJÁSOK GOMBABETEGSÉGEI ELLEN LEGJOBB VÉDEKEZÉS A TOJÁSOK MOSÄSA A kaliforniai egyetemen dr. W'interfiel kijelentette, hogy véleménye szerint a tojás külső héján levő különféle gomba- és penészkártevők mosással jobban eltávolíthatók, mint gázosítással, mert a gáz nem tud minden gumbát és penészt elpusztítani. Különösen veszélyesek az alomban és főleg az öreg takarmánykeverékben levő penészgombák, amelyek por formájában kerülnek a tojásra, rontják a keltethetöséget, károsak a csibékre és forrásai az E-koli fertőzésnek. (Geflügel Wirtsch.) A TÜL MAGAS MÉSZADAG KAROS A TOJÄSTERMELÉSRE S. J. Hall és M. L. Scott, a Cornell Egyetem munkatársainak jelentése szerint a tojótyúk napi optimális mészfelvétele 3,2—3,8 gramm. Ha a takarmány mésztartalmút 4—5 %-ra növelik, a tnjástermclésbeň 4—6 %-os csökkenést okoznak. A tojáshéj erősségére vonatkozó kísérleteik szerint annak erőssége nem javult észrevehetően, ha a napi mészadagot 2,8 grammnál többre emelték. A 3,5 °/o-nál magasabb mészszint a tojáshéj erősségét egyáltalán nem javította. Ezek az adatok elemi mészre vonatkoznak. (Poultry International) Hodosi Lajos egy feketeszőríi nutriával.
