Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
/ .SZABAD FÖLDMŰVES. .1970. szeptember 19. IPARI SZINTEN... Az NDK mezőgazdaságának tapasztalataiból Már sokat hallottunk és olvastunk a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságáról, Illetve az ottani szövetkezetek és állami gazdaságok sikereiről. Ezért kíváncsian léptük át az államhatárt, és figyelmesen szemléltük az elénk táruló tájakat, a szántóföld termését s mindazt, ami szónélkül is elárulja, az egyes területek gazdái hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott vagyonnal. Elöljárójában mindjárt elmondhatjuk, hogy kellemesen meglepett bennünket amit láttunk, tapasztaltunk. Szinte mindenütt példásan gondozott növények mellett vezetett utunk. Gyomnak semmi nyoma, ugyanakor mind a kalászosok, mind a kapások bő termést Ígértek. A látottak után szívesen mentünk a Luppai Földművesszövetkezetbe (LPG), hogy a helyszínen tanulmányozzuk egy közös gazdaság munkáját. Mielőtt azonban bemutatnánk a szövetkezet tevékenységét, vessünk egy pillantást országos méretben a szövetkezetek helyzetére. A statisztikai adatok szerint jelenleg 13 ezer szövetkezet működik az országban. Tagjainak száma 830 ezer. Ezen kívül 210 ezer földműves az I. és a II. típusú szövetkezetben dolgozik. Az efsz-ek gazdálkodásának színvonalát tükrözi, hogy hektáronként átlagban 244 kg húst és 1034 kg tejet termelnek. A tehenenként évi tejhozam pedig 3340 kg; több mint bármelyik szocialista országban. • « * Most pedig nézzük meg, mi jót, hasznosat láthatunk Luppán. Langner Rudolf mérnök nemcsak szóban mondotta el gazdálkodásuk hogyanját, hanem a határt a gépesített brigádok székhelyét, a műtrágya raktárt is bemutatta. Ezek után tényleges áttekintést kaptunk a való helyzetről. A luppai szövetkezet 1700 hektáron gazdálkodik. Gépparkjával azonban 2600 hektárt művel, mivel a faluban és a szomszéd községekben működő I. és II. típusú szövetkezetek is szerződést kötöttek a gépi,munkák elvégzésére. A gazdaság jelenleg 44 traktorral, 6 teherautóval és öt E 512-es kombájnnal rendelkezik. A növénytermesztés vonalán a burgonya, cukorrépa, kukorica, takarmánynövények betakarítására teljes gépsor áll rendelkezésükre. Élnek is az adott lehetőségekkel. A növénytermesztésben az utóbbi két évben minimálisra csökkent a gyalogmunkások száma. Például — bár egycsírájú cukorrépamagot vetnek, — a növény egyelése követel némi kézierőt. Kapálására nincs szükség, mert mind a kapásnövények, mind a gabonaneműek egész területén a gyomirtószereké a szó. Ennek folytán a cukorrépához, kukoricához, de a burgonyához sem nyúl emberi kéz. Mind ültetése, mind szedése gépesített. A termést a kombájn nagy ládákba gyűjti, s azt egyenesen a raktárhoz szállítják. Egyébként az NDK-ban, — illetve a vendéglátó szövetkezetben a növénytermesztés komplex gépesítése elsőrendű követelmény. Őszintén szólva e téren tanulhatunk a németektől. Nemcsak a gépesítés . Intenzitásáról van szó, hanem az egyes gépek, gépsorok céltudatos kihasználásáról, a modern, minden igényt kielégítő garázsokról, valamint a gépek megbecsüléséről Is. Olyan példás rendet, kezelt gépeket idehaza egyetlen szövetkezetben, állami gazdaságban sem láttunk, mint Luppán. A növénytermesztés helyzetéről szólva Langner elnök kijelentette: „A termelés kulcsa a műtrágya és a növényvédelem.“ Lássuk tehát e szakaszon ml a helyzet a szövetkezetben. A növényvédelmet egv kooperációs úton létrehozott agrokémiai központ végzi. (Kb. 10 ezer hektár föld terméséről gondoskodik.) A központ feladata a talajelemzés elvégzése (négyévenként), adott esetben a talaj fertőtlenítése, gyomirtás, valamint a növények védelme a tenyészidő alatt. Az elvégzett munkáért az intézet minden esetben felelősséget vállal. Ez komoly dolog, hiszen az utóbbi években egyre több betegség, kártevő támadja meg a növényeket. A növényvédők munkáját tekintve ragadjunk ki egy példát, mégpedig a burgonya védelmét. A talajelőkészítést követően első teendő a gyomirtószerek kiszórása. Kelés után a burgonyapenész, majd a burgonyabogár ellen permeteznek, s ezt a munkát az adott helyzetnek megfelelően többször is megismétlik. Általában nyolcízben permeteznek amíg a termés rendeltetési helyére kerül. Amint fenntebb említettük, az , agrokémiai központ a talajelemzésről is gondoskodik. Ennek alapján talajtérképet készítenek, s ez szolgál alapul az egyes műtrágya fajták, illetve a mennyiség meghatározására. (A szövetkezet átlagos műtrágya fogyasztása hektáronként 350 kg, tiszta tápanyagban.) A műtrágya raktározása és a földre történő szállítása is példamutató. Az anyag kézi erő nélkül jut rendeltetési helyére. Ez a modern műtrágya raktárnak köszönhető, amelyet társulásos alapon építettek a környék mezőgazdasági üzemei. (A folyékony tápanyagok számára is van raktárhelyiségük.) A műtrágyát a vasúti kocsik egyenesen a raktárba viszik. Itt mind a szállítmány kirakása, mind az anyag elszállítása géppel történik. A háromszáz vagon befogadóképességű raktár további előnye, hogy az agronómus az előjegyzett műtrágyákat használat előtt helyben kombinálhatja, tehát a kívánalmaknak megfelelő recept szerint vihetik a földre. Mielőtt a hektárhozamokről szólnánk, meg kell mondanunk, hogy a szövetkezet száraz jellegű körzetben gazdálkodik, s akkor van jó termés, ha sok az eső. Területük 48 %-a legelő, a többin lucernát, gabonát, burgonyát és cukorrépát termelnek. A hektárhozamok az időjárás alakulása szerint váltakoznak: gabonából 30—37 mázsa, (csúcshozam 44), burgonyából 180—260, míg lucernából 300 mázsás (zölden) hozamot érnek el. (Száraz évjáratokban háromszor, esősben négyszer kaszálnak). A növények összetételéből látható, hogy a szövetkezet az állattenyésztésre szakosította gazdaságát. Nyolcszáz fejőstehenet, ezer darab hízómarhát és 3500 sertést mondhatnak magukénak. Mind a tejhozam, (3600 liter), mind a sertések súlygyarapodása (60 dkg) kiváló, jelenleg a TBC likvidálásán fáradoznak, amihez az állam hathatós segítséget nyújt. A gazdaság bemutatása után nem árt ha néhány mondatban a közös dolgozóiról, munkaviszonyukról is szólunk. Talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy a munkaerkölcs színvonala az egész országban példás. Ezt tapasztaltuk mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemekben. A luppai szövetkezet erőssége, hogy a tagok 6—70 százaléka mester a szakmájában. A főbb termelőrészlegeket főiskolai végzettségű szakemberek irányítják. Az is természetes jelenség, hogy a dolgozók nemcsak a gépeket használják ki maximálisan, de a munkaidő minden óráját, percét. Éppen ez a magyarázata annak, hogy jut idő a gépek tisztogatására, karbantartására. A tagok jutalmazása munkaegység szerint történik. Idén egy-egy munkaegység értéke 14 márka (kb. 42 korona). Az állattenyésztésben tevékenykedők napi keresete 40—50 márka. A fizetést kiegészíti a fél hektár termése (közösen művelik), továbbá az egy évre szóló 18 napos szabadság. A szövetkezet a nyugdíjasairól is gondoskodik. Állami járadékukat 10—50 márkával egészítik ki aszerint, ki hány évet dolgozott a közösben. Az elmondottak csupán ízelítőt adtak a luppai szövetkezet gazdálkodásáról, eredményeiről. Am az ott szerzett tapasztalatok alapján állítjuk, külön fejezetet érdemelnének az egyes munkaszakaszok, mert mindenütt „nyoma“ van az alaposságnak, szakértelemnek, de nem utolsó sorban az alkotó embernek. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonalán előtérbe került a tudományos alapra helyezett munkaforma, a legújabb technikai és technológiai vívmányok alkalmazása. Ennek tudatában állítjuk, hogy német szomszédainknál immár ipari szinten történik a mezőgazdasági termelés. SÁNDOR GÁBOR A műtrágya raktárból éppen most gOrdlll ki a teherautó. Mi legyen a szalmával ? Az idei aratási munkálatok a rossz időjárás következtében nagyon elhúzódtak. Számtalan mezőgazdasági üzemben nehézségekbe ütközött a gabona betakarításra. Egyes, zord viszonyok között gazdálkodó szövetkezetekben és állami gazdaságokban a kézi kaszák is lekerültek a szögről. Az emberek mindent megtettek annak érdekében, hogy a kitermelt gabonaféléket a lehető legkisebb veszteségek mellett juttassák a magtárakba. Ezt a fáradozást többé-kevésbé siker koronázta, ám annál nagyobb a fennakadás a szalma betakarításában, hiszen szinte heteken keresztül ázott a földeken a kombájnok által szétszórt szalma. A hosszas esőzések természetesen szinte a minimálisra csökkentették az említett szalma minőségét. Semmivel sem jobb a helyzet a szalmaprések által készített, de be nem gyűjtött bálázott szalma esetében sem. A bálák jóformán teljesen átáztak, felszívták a nedvességet. Ily módon a kazalozásnak nem lenne valami nagy gazdasági jelentősége, hiszen a szalma feltehetőleg úgyis teljesen tönkremenne, nem beszélve az öngyulladás lehetőségéről. Szlovákia számos mezőgazdasági üzemében feltették a kérdést: mi legyen az elértéktelenedett szalmával? Nos, a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni. Ezen mezőgazdasági üzemekben fontolóra kell venni, hogy az eddigi szalmakészlettel képesek-e kitartani a jövő évi betakarításig. Napjainkban sok helyen még a két évvel ezelőtti szalmatermést sem használták fel, s éppen azon töprengenek, vajon gazdaságosnak mondható-e az egész szalmatermés betakarítása, ha arra tulajdonképpen nincs szükségük. Vannak olyan kis földterületen gazdálkodó szövetkezetek, ahol az évi szalmatermést teljes mértékben felhasználják. Nos, ezen üzemekben kénytelenek a mesterséges szárításhoz folyamodni, ami bár eléggé költséges, de ezúton megmenthetik az idei szalmatermést a teljes elértéktelenedéstől. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol elegendő szalmatartalékkal rendelkeznek és az idei termés nélkülözése esetében sem ütköznek nehézségekbe az állattenyésztés szakaszán, ott legegyszerűbb és leggazdaságosabb szalmabetakarítási módszernek bizonyul a szalmával történő közvetlen trágyázás. Az utóbbi években az egész világon rohamosan elterjedt a szalmával történő közvetlen trágyázás. Ez a módszer nagyon megfelel a kétfázisos aratási folyamatnak, avagy a közvetlen kombájnnal történő betakarításnál alkalmazott nagyüzemi technológia követelményeinek is. Mint ismeretes, a szalmával történő közvetlen trágyázásnál szükséges a leszántáskor nitrogént juttatni a talajba. Ha erről történetesen megfeledkeznénk, akkor felmerül a talaj nitrogén egyensúlya megbontásának lehetősége, ami káros hatással lenne a következő veteményre. A szalmatermés közvetlen leszántásának általában két formája használatos. Az egyik módszernél a szalmát szecskázott állapotban szórják szét a tarlón és közvetlenül az aratás után, vagy nem sokkal később, beszántják a talajba, majd minden mázsa szalmára 0,7->-l kg nitrogént adagolnak tiszta tápanyagban a talaj nitrogén egyensúlyának megőrzése céljából. Ezt a műtrágyát a szárazabb körzetekben ősszel, a csapadékosabb területeken pedig a tél beálltakor szórják el a talajon. A második módszer leginkább a csapadékban gazdag éghajlati viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben használatos. Itt a szalmát szecskázott állapotban szétfújatják a tarlón, és hagyják, hogy az alávetemény benője azt. Hamarosan jelentős mennyiségű zöld tömeg nő ki a tarlóból, amit aztán a szétszórt és már bomlásnak induló szalmával együtt ősszel beszántanak a talajba. Ha aláveteményként pillangósvirágúakat termesztünk, akkor a nitrogéntrágya adagolásától eltekinthetünk, mivel ezek a növények elegendő nitrogént kötnek meg a gyökereiken, s így a talaj nitrogén egyensúlya nincs veszélyeztetve. A mezőgazdasági üzemeinkben uralkodó jelenlegi helyzetnek legjobban az első alternatíva felel meg, mivel a második módszerhez már nem lehet megteremteni a feltételeket. Ami pedig a nitrogén adagolását illeti, többéves tapasztalatok bizonyítják, hogy erre a célra legalkalmasabb a mésznitrogén, mivel ez egyúttal elősegíti a humuszképződést is. Ezen műtrágya továbbá előnyös higiénikus hatással bír, főleg a talajgombák elterjedését fékezi. A szalmával történő közvetlen trágyázásnál ez igen fontos, mivel ez a művelet nagyban elősegíti a talajgombák elszaporodását. Mezőgazdasági üzemeink többségében kényszerből végzik ebben az évben a szalmával történő közvetlen trágyázást. Ezzel szemben azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a közeljövőben egyre jobban elterjed majd a szalmával történő közvetlen trágyázás, főleg azokban az üzemekben, ahol már bevezették az almozás nélküli állattartást, s ahol továbbra is számolnak a kapásnövények — főleg a cukorrépa — termesztésével, melyek megkövetelik az organikus trágyázást. Tekintettel a szalmabetakarítás ezen egyszerű, gépesítésre úgyszólván igénytelen műveletére, a szalma közvetlen leszántása és az ily módon történő trágyázás a közeljövőben további lépésnek számít a mezőgazdasági termelés effektívebbé tételében. (Kádek) Modern, minden igényt kielégítő garázsuk a gépek számára. Mezőgazdasági üzemeinkben — főleg a zordabb vidékeken — alig csitult el a gabonabetakarítási láz, s máris új, igényes munkálatok elvégzésébe kell fogniuk az embereknek és gépeknek egyaránt. Ezen munkálatok közé tartozik a cukorrépa betakarítása is. Köztudomású dolog, hogy az idei tavasz a répatermelőknek sem nagyon kedvezett, s így a vetési munkálatok eléggé elhúzódtak. A növényzet egyes fejlődési fázisaiban végzett ellenőrzések azonban arra engednek következtetni, hogy a tavaszi munkák gyorsan és jól lettek elvégezve, ami részint a meghirdetett szocialista munkaversenynek is köszönhető. A cukorrépa jelenlegi fejlődési szakasza is kielégítő. Az egyedek napi átlagos súlynövekedése alapján ebben az évben is gazdag termésre számíthatunk mind répából, mind a silózásra kerülő répafejből és levélzetből. Bővebb általánosságban megállapíthatjuk, hogy amíg a gabonabetakarítási munkálatoknál a nyári esőzések sok bosszúságot okoztak, addig a cukorrépának kimondottan javára vált a sok csapadék. A termés biztatónak látszik, most már csupán a betakarítási munkálatokon múlik, hogy a lehető legrövidebb időn belül és minimális veszteségek mellett kerüljön biztonságba a „fehér arany“ nyersanyaga. A cukorrépakampány előtt A cukorrépa betakarítási munkálataira jól fel kell készülni. Ez a felkészülés ebben az évben maximális jelentőséggel bír, mert a kapások betakarításának idejére sem ígérkezik valami eszményi időjárás. A gépeket elő kell készíteni a rossz klimatikus viszonyok közötti megerőltető munkára, mert a gabonabetakarításhoz hasonlóan itt is a technikának jut a legfontosabb szerep. Egyszóval a gépesítés fokától függ, mennyi idő alatt és hogyan tudjuk elvégezni ezt a fontos műveletet. A múlt évben a betakarítási veszteség egyes helyeken meghaladta a terméshozam egy ötödét. Ebben az évben nagy gondot kell fordítani a veszteségek minimális csökkentésére, hiszen ilymódon jelentős értékeket takaríthatunk meg mind a mezőgazdasági üzemek, mind az egész nemzetgazdaság részére. A cukorrépakampány további égető problémája a szállítás. Mezőgazdasági üzemeink erőgépeinek többségére szükség lesz a szántás — vetésnél és a betakarítási munkálatoknál. Így természetesen üzemeink nem tudják teljes mértékben biztosítani a földekről történő közvetlen elszállítást. Hogy ezen a szakaszon se legyen fennakadás, jól és megbízhatóan — az egyéb vállalatok szállító eszközeinek bevonásával — kell megszervezni az elszállítást. Ne becsüljük le a cukorrépa betakarítása körüli teendőket, de ne is rettegjünk tőlük. Készüljünk fel rájuk becsületesen és lelkiismeretesen, s akkor bizonyos, hogy nem ér majd bennünket kellemetlen meglepetés a hajrá kellős közepén! У —bor— Fotó: Balia
