Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám

A kétarcú gesztenyefa — Városunk — Érsekújvár határában, a Nyitra-folyót sza­bályozó „Zúgó“-fal melletti tér­ségben, közvetlenül az új töl­tés tövében áll egy vén „Janus arcú“ pompás gesztenyefa. Egyedül maradt, mert a régi zúgókörnyék arculata a meder­­rendezés következtében telje­sen megváltozott, a fákat, a vadon nőtt fűzeseket és bokro­kat szükségszerűen kiirtották, így csak a magános, öreg gesz­tenyefa maradt élő emlékként, mint Csontváry „Libanoni céd­rusa“. Ennek a fának valóban két arca van, a Nyitra folyóra néző felének üde zöldje teljesen vi­­rágtalan, mig lombozatának másik oldala, a töltés felőli, roskadozik az illatos virágok­tól. Eddig még talán nincs is benne semmi különös, hiszen természetes, hogy a víz felöli, hidegebb oldala lehet oka vi­­rágtalanságának, ha ... nem állna rendelkezésre többéves megfigyelési adat, illetve egy természetbaráttól kapott meg­bízható értesülés. Ezek szerint ennek a faőriásnak minden év­ben csak az egyik fele virágos és ez évente szabályosan vál­tozik, hol a jobb, hol a bal­oldala virágzik. Mi is megnéztük ezt a fa­kuriózumot és szemlélődésünk alapján kialakítottunk egy el­méletet: minden jel arra mutat, hogy talán két fa összenövésé­ről van szó. A múltban a szél szárnyán két gesztenyegubacs hullott a termékeny humuszra, és fejlődésük során törzsük összeforrt, így tehát két azo­nos egyed szimbiózisáról van sző. A természet rejtelmes erői­nek hatására, amely óvja a nö­vényt a túlterheléstől, megosz­totta a szerepeket, s így na­gyon bölcsen az egyik évben a fa jobb oldala, míg a másik­ban a bal oldala terhes a vi­rágtól. Amennyiben e sorok egy bo­tanikus kezébe kerülnek, talán felcsillan az érdeklődés és szakszerűen kivizsgálják ennek a természeti jelenségnek okát, s megfejtik a „Janus arcú“ vén gesztenyefa rejtélyét. (JS) kezelése felhasználhatók. A kiszórt táp­anyagot sekélyen kapáljuk a földbe, és öntözzük meg a te­rületet. A talaj legyen gyommentes és levegős, eső vagy öntözés után lazítsunk. A tőből előtörő vadhajtásokat távolítsuk el — később hajtanak ki, ha a visz­­szavágás helyett a talajt ki­bontva, lehetőleg a kiindulási helyről szedjük le őket. A magastörzsű rózsák karó­zását ellenőrizzük, a karó mellett feszesen álljon a törzs, ne horzsolódjon. A karó csak a törzs magasságáig érjen, egy­szerű, sima, fehérre vagy zöld­re festett legyen, ne tűrjünk rajta csillogó üveggömböt. A kertben a növény díszítsen! A rózsa kártevői közül a le­véldarazsak, levéltetvek ellen a Foszfotion 0,2 %-os oldatával védekezzünk. Rózsák nyári A tavaszi metszéssel a virág­zás alapját teremtettük meg, a folyamatos nyílást a rendsze­res nyári gondozás biztosítja. A virág szedésekor — a szár hosszúságának rovására — egy fejlett szemet hagyjunk a tö­­vön, a másodvirágzás így ha­marabb következik be. A kiül­tetési anyagként nevelt rózsák esetében az elvirágzott részek levágásával érjük el ugyanezt a célt. Itt csak a legfelső vilá­gos szemig történjék a vissza­vágás. A kúszórózsák elvirágzott ré­szeit távolítsuk el, ügyelve az idei hosszú hajtások épségére. Az új hajtásokat ajánlatos a támasztékhoz kötözni. A második virág, illetve haj­tás kinevelését fejtrágyázással segítjük elő, ehhez szerves és szervetlen trágyák egyaránt Gyümölcsfáink egyik legve­szedelmesebb ellensége a le­véltetű, mely őszibarack, szilva és cseresznyefáinkon jelenik meg elsőként, de az almafákat sem kerüli el. Virágoskertjeink­ben a rózsa szenved tőle a leg­többet. Számos esetben vasta­gon, százával ülnek a fiatal hajtásokon, leveleken. Az al­­matermésűeknél szintén a haj­tások fiatal részén károsít, de a csonthéjasokon az idősebb leveleken is fellelhető. A gyor­san szaporodó kártevő a levél fonákján sűrűn ellepi az egész felületet és a levél nedvét, il­letve a fa tápanyagát fogyaszt­ja. A megtámadott fa levelei összesodródnak, színtelenné válnak, majd elsorvadnak. A levéltetű kártétele a ter­mésen is megmutatkozik. Erős fertőzés esetében a gyümölcs fejlődése lassul, lehull vagy fejletlen állapotban beérik. Ki­sebb fertőzés esetén a tetű bar­násfekete ürüléke rárakódik a gyümölcsre. Az őszibarackot, melynek felületét apró szőrzet borítja, olyannyira elfesti az ürülék, hogy piaci értékesíté­sével nem is számolhatunk. Ez arra figyelmezteti a termelőt, hogy időben, lehetőleg a kár­tevő megjelenésekor megtegye a szükséges intézkedéseket. A levéltetvek ellen hatásos védőszer áll rendelkezésünkre: a Fosfotion, illetve az Arafos­­fotion. A szerves anyagot tar­talmazó vegyszer a levelek bel­sejébe hatol, melyet a levél nedvével táplálkozó rovarok beszívnak s rövid idő alatt el­pusztulnak. A Fosfotion két és három decis, illetve egyliteres üve­gekben csomagolva minden szaküzletben kapható. A vegy­szert 0,2—0,3 százalékos tö­ménységben alkalmazzuk. Erős támadás esetén, amikor a kár­tevők láthatóan megkezdték romboló munkájukat, 0,4—0,5 százalékos töménységben hasz­náljuk. Ez azt jelenti, hogy 100 liter vízhez 5 decit, míg 0,3 szá­zalékos keverésnél 3 deci Fos­­fotiont keverünk. A Fosfotion ártalmas az egészségre, ezért tartsuk be az üvegen feltüntetett előírásokat. —s <гявввЕтнваннапашнпвшвва1а1 Olvasóink kérdéseire válaszolunk Benkó András Mikolčany-i olvasónk a következő kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz: „Az utóbbi időben észrevettem, hogy alma- és körtefáimat általam ismeretlen betegség — kártevő támadta meg, amelyről jóformán semmit sem tudok. A fa kérgén szürkés-barna pettyek keletkeznek és ezek kör­nyéke sötétpiros, lilás árnyalatú, amit a gyümölcsön is talál­tam“. Olvasónk egy darab fakér­get is mellékelt leveléhez, ame­lyen két kártevőt ismertünk fel: a Kaliforniai pajzstetűt, valamint a vesszős pajzstetűt. Dióhéjban ismertetjük a két kártevőt és tevékenységét. Kaliforniai pajzstetű. Egy­két milliméter nagyságú, szívó kártevő, többnyire mozdulat­lan, melyet az időjárás viszon­tagságaitól viaszos pajzs véd. Lárvaként telel át a pajzs alatt. Tavasszal a lárva nemileg meg­érik, a nőstény júniusban 50— 200 db sárga tetvet szül, ame­lyek néhány órán át helyüket is tudják változtatni. Dél-Szlo­­vákia melegebb helyein két nemzedéke van. A második nemzedék augusztustól késő őszig rajzik. Kártevése abban jut kifejezésre, hogy táplálko­zására növényi nedveket szív és helyette toxikus anyagokat bocsát vissza. Ennek következ­ménye a fa kérgének lilás el­változása. Főleg akkor káros, ha az év folyamán a második generáció is megjelenik, mert ez Jóval tömegesebb az elsőtől. Hazája Kína, ahonnan Kali­fornián keresztül (innen kapta nevét) került hazánkba. Védekezés. Ä pajzstetű ellen téli permetezésekkel — sárga mérgekkel kell védekeznünk. Ilyenek a Nitrozan (2%) Arbo­­rol (5%), míg az Oleoakari­­tion 2 százalékos oldatával februárban, márciusban, illetve rügyfakadáskor permetezünk. Amennyiben a téli permetezést elmulasztottuk, tavasszal — fő­leg május végén, június elején — 0,3 %-os Arafoszfotion, 0,3 %-os Foszfotion esetleg 0,04 %-os Intration vegyületével permetezünk. Azonban a tava­szi permetezés csak akkor lesz hatásos, ha a fát jól megmo­satjuk és a vastagabb hajtások is bőséges permetléhez jutnak. Vesszős pajzstetű. Vessző alakú, megnyúlt pajzs borítja az apró szívó tetvet. Főleg vas­tagabb ágakon található. Ná­lunk egy nemzedéke van. A to­jások közvetlen az anyapajzs alatt telelnek át, májusban kelnek a tetvek. Az almán kí­vül más gyümölcsfajokon is megtalálható, néhány esetben a fenyőn Is. Védekezés: ugyanaz, mint a kaliforniai pajzstetű esetében. A védekezést elősegíti mindkét esetben a permetezés előtti törzstisztogatás, amelyet télen drótkefével végzünk. Belucz János mérnök, a nyárasdl szövetkezet gyümölcsésze A méhegészségügy helyzete Szlovákiában ■tEK"aa»aaaaiM—————————— —————i— «■ mi ■ i Vegyes érzelmekkel vettem kézbe a tollat, amikor a méh­egészségügy kérdéseit tűztem napirendre. Ugyanis már az el­múlt év folyamán aggasztóak voltak a hírek, jelentések, hogy a michalovcei, velký krtiši és a prievidzai (Handlova és kör­nyéke) járásokban az európai költésrothadás úgyszólván „gyö­keret vert“. Bár megtettük a szükséges intézkedéseket e be­tegség továbbterjedésének meggátlására, de sajnos nem szü­letett meg a várt eredmény. Tájékoztatásként közlöm az egyes járások gócpontjait, illetve a zárterület községeinek nevét. Michalovcei járás gócpont Sobrance. Zárterület: Tibava, Vojnatina, Komárovce és Ostrov. Gócpont Horná. Zárterület: Nižná Rybina, Ruskovce, Raškov­­ce, Hlivištia, Jaseňov, Rematské Hámre, Poruba pod Vihorlá­­tom. Gócpont Krčava. Zárterület: Husák, Koromla, Kolibábovce, Petrovce, Orechová, Vyš. Nemecké, Niž. Nemecké, Jenkovce, Sojkov, Kristy Tašula. A humennei járásban a gócpont Dbla. Zárterület: Dúbrava, Smigovel, Michajlov, Brezovce, Ruska Valová, Klenová, Lado­­mirov és Ruský Hrabovec. Gócpont Dúbravka osada Komaniec. Zárterület: Budkovce, Slavkovce, Vrbinca, Hatalov, Zbince, Falkušovce, Bracovce. Meg kell még említenünk a trebišovi járásban a Dargov gócpontot a hozzátartozó zárterülettel (Bačkov és Trnavka). Veľký Krtiši járás. Gócpontok Balogh n/Ipľom, Vinica, Kle­­йапу. Zárterület: Kosihy n/lplom, Veľká Calomija, Dolinka, Sečianky, Veľká Ves, Hrušov, Durkovce, Trebušovce, Lesenice, Chrastince, Opátov' nová Ves, Ipelské Predmostie. Gócpont Slov. Ďarmoty osada Iijášov. Gócpont Kosihovce. Zárterület: Opatová, Čebovce, Selany, Širákov, Kamenné Kosihy. Prievidzai járás. Gócpont Handlová és Jalovec. Zárterület: Malá a Vefká Canša, Chrenovec, Lypník, Morovno, Raztočno, Remata és Jalovec. Az elmúlt év októberében a komáromi járásban Moč köz­ségben megállapították az európai költésrothadás jelenlétét. Zárterület: Radvaň n/Dunajom és Kravany. Közvetlen az idei akáchordás előtt a komáromi járásban a további községekben állapítottak meg költésrothadást: Kolárovo. Zárterület: Velký Ostrov, Dedina Mládeže, Komoča osada Lohot és Kameničná. Patince. Zárterület: Iža és a marcelovái Virt erdő. Príbeta és Vojnice. Zárterület: Búč, Modrany, Dulovce, Virt a Chrasti Állami Gazdaság és Nová Trstená. Ezenkívül a dunaszerdahelyi járásban is előfordult az emlí­tett betegség, mégpedig Gabčikovon. Zárterület: Vrakuű, Pastuchy, Topolovec, Baka, Trstená. Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy milyen nagy körze­tekben veszélyezteti a méhállományt e betegség. Igaz ugyan, hogy a fiasítás e Járványára az „Enyhe költésrothadás“ elne­vezést adták, mégis veszélyes ragályos betegségről van szó, amely a méhészetekben sokkal nagyobb károkat okozhat mintsem azt a méhészek többsége gondolja. Szerintem ez eset­ben mellőznünk kell az „Enyhe költésrothadás“ kifejezést és kizárólag az „Európai költésrothadás“ elnevezést használjuk. Most pedig nézzük meg, hogy egyes méhészek hogyan tar­tották be a betegség terjedésének megakadályozását szolgáló szabályokat, illetve rendeleteket. Amikor a vándorméhészek tudomására jutott a betegség fel­lépésének megállapítása, illetve értesültek a zárlatokról (ez a vándorcsaládok lerakása után két-három nap után történt), felszedték sátorfájukat s vagy hazamentek, vagy a komáromi járás más akácerdőibe telepedtek le. Ez a sajnálatos és az érvényben levő előírásokkal ellentétes cselekedetük nemcsak az illetékes állatorvosok és a méhészek széles körében váltott ki ellenszenvet, de további gócpontok kialakulását idézheti elő, ami pedig igazán nem kívánatos. Az ügy konszolidálása érdekében június 2-án a komáromi állategészségügyi szolgálat a következő rendszabályok bevezetését fogadta el: 1. Ideiglenesen zár alá helyezik a komáromi járásban levő méhcsaládokat a következő községek területén: Bajcs, Nesvady, Bohatá, Dolný Peter, Hurbanovo, Martovce, Chotín, Marcelová, Šrobárová és Komárno. Emellett az érsekújvári járásban a következő községek ke­rültek zár alá. Nové Zámky, Zemné, Andovce, Dvory n/Žit., Dubník, Rúbaň, Strekov, Gbelce, Mužla, Obid, Štúrovo, Kame­nica és Chlaba. Az ideiglenes zárlat mindaddig tart, amíg az említett terü­leteken az összes méhcsaládöt felül nem vizsgálják. Ezután ennek alapján történnek majd további intézkedések. Ha nem találnak beteg családokat, akkor az ideiglenes zárlat alatt levő területekről a méheket mozgatni lehet. Ez azonban nem vonatkozik az érvényben levő gócpontokra, valamint a hozzá­juk tartozó zárterületekre. 2. Azoknak a méhészeknek, akik a tilalom ellenére méhcsa­ládjaikkal vándoroltak, illetve nem tartották be a zárterületre vonatkozó szabályokat, méhesüket vagy méhészkertüket zár alá helyezik. Ez az intézkedés akkor veszti hatályát, ha az 1971-es vizsgálat eredményeként megállapítják, hogy az adott méhcsaládok egészségesek. Sajnos, a kiadott rendelet sem hozta meg a várt eredményt. A méhészek, mintha mi sem történt volna, az akácvirágzás befejezése előtt eltűntek a vándortanyákról, illetve az ideigle­nessé nyivánított zárterületről. Az értesülések szerint későbbi akácra vándoroltak, részben pedig az erdei málna vagy az édesharmatos területeket keresték fel. Őszintén szólva ez nemcsak meggondolatlan, de lelkiisme­retlen cselekedet volt, hiszen olyannyira elterjedhet a beteg­ség, hogy veszélyes következményei megpecsételhetik méhé­szetünk sorsát. Természetes, hogy e lelkiismeretlen „méhészek“ ellen a legszigorúbb rendszabályokat alkalmazzuk. Mint az állat­egészségügyi intézet munkatársa és az egészségügyi bizottság tagja Javasolni fogom, a rendeleteket megszegő méhészek ne­vét hozzuk nyilvánosságra, hogy a becsületes méhészek őriz­kedhessenek társaságuktól. Felmerül a kérdés, hogyan jutnak a fent említett méhészek arra a gondolatra, hogy helytelen lépésükkel, haszonlesésük­kel a becsületes méhészeket is berántsák a bajba. Ügy látszik ezek az emberek nem látnak mást, mint saját zsebüket. Ez­úttal kérjük méhésztársainkat, írják meg a „Szabad Földmű­ves“ szerkesztőségének azon méhészek neveit, akik az érvény­ben levő zárterületekröl elhelyezték méhcsaládjaikat. Jó lenne tudni honnan, mikor és hány méhcsaládot vittek el. Méhész­társaink egyúttal tegyenek javaslatokat a további eljárás ügyében. A pontosság kedvéért a továbbiakban az atka betegség góc­pontjait és zárterületeit is közétesszük. Topolčany járás, gócpont Kšimná. Zárterület: Závada p. C. Vrchom, Žitva, Radiša, Uhrov, Podhradie, Amastiná. Gócpont Bošany. Zárterület: Chynorany, Nedanovce, Krásno, Turčianky, Nová Ves, Krnča, Práznovce, Krušovce, Rajčany, Sádok, Klátová N. Ves, Janóvá Ves, Kližské Hradište, Kliž. Ješ­­ková Ves, Solčany, Práznovce, Nedanovce. Banská Bystrica, gócpont C. Balog. Zárterület: Osada Dob­­roč, Pusto, Komov, Fajtov, Jánošovka, Vídrovo a hídig, Jergov az új hídig és pod Sitárkou. Az atkakór gyanúja következtében további zárlatok: Lipt. Mikuláš. Gócpont Ráztoky. Zárterület: Lipt. Trnovec, Beftu­­šovce, Dobrovec—Škorupovo része, L. Mikuláš—Lipt. Andra­­šová és Paludzka része, Benice vč. Cemice, Paludza, Dechtáre, Parižovce vč. Sestre, Lipt. Lielnica. Losonc, Gócpont Malinec. Különösen aggasztó az atkajárvány terjedése Bošany góc­pontból a Topolčany-i járásban. Az atkajárvány egyetlen csa­lád behozatalával Csehországból 1966-ban kezdődött. Az ille­tékesek megtették ugyan a szükséges intézkedéseket, de ezť nem érvényesítették következetesen. Az elmondottak alapján arra a következtetésre jutunk, hogy lassan a szakadék széléhez közeledünk. Ha a méhészek egy emberként nem tartják be az állatorvosi szolgálat, valamint a felsőbb szervek intézkedéseit, úgy beláthatatlan következ­ményekkel számolhatunk. Az említett betegségek tényállására a továbbiak folyamán még visszatérünk. Svanczer Lajos, a Méhészszövetség Szlovákiai Választmánya egészségügyi bizottságának tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom