Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES ,1970. augusztus 22. Kisfalud! Sándor szülőföldjén Ä dunántúli vidék falvaiban kevesebb az új ház, mint mifelénk, Dél- Szlovákiában, ám az ottani modern lakóházak ugyancsak lakályosak és mutatósak. Valamennyi falu takaros, tiszta. Errefelé ‘is az Idegenforgalmi hivatal útszéli táblái minden útbaeső nevezetességre felhívják az utazó figyelmét. A Sümeg felé vezető úton meglep a nagy csönd és szokatlan hangulatba ringat. Egyre távolodunk a Balatontól, s az erdős dombok közt némaság honol. Itt nem látni égre meredő gyárkéményeket, nem találkozunk dübörgő gépekkel, sem egymás sarkát taposó nyaralókkal. Sümeg környéke a simogató csönd hazája. Egy-egy lassan döcögő ökrösszekér, kerékpáros, ráérő gyalogos kerül csak • utunkba a smaragzöld kukoricások közt kanyargó töltésen. Mielőtt beérnénk a városba, pontosan szemközt velünk a kanyar fölött felködlik a sümegi vár. Sofőrünk az út szélére vezeti az autót s megáll a temető bejárata előtt. Az út közepén állva percekig nézzük a napfényben fürdő távoli romokat. A temetőben tanácstalanul topogunk, nem találjuk Kisfaludy Sándor sírját. Kendős asszony tűnik fel a lombok közt, s hamar eligazít bennünket. A sírt alacsony vaskerítés veszi körül, fölötte a zöld háttérben Kisfaludy fehér mellszobra rajzolódik ki. Itt pihen tehát a „Himfy szerelmei“ írója, s a virágos hant alatt nyugszik Szegedy Róza is, Kisfaludy felesége. A költő Sümegen halt meg, ugyanabban a házban, amelyben született. A városka a vár lábához simul, mögötte erdős hegyek zöldellnek. Bent vagyunk a Bakonyban, de fél lábbal már a Kisalföldön állunk. A sümegi határban előkerült leletek arról tanúskodnak, hogy már a régmúltban emberek éltek errefelé. Kőbalták, bronzüstök, kelta kardok és egy római bazilika maradványai regélnek a hajdani életről. „A felhőben merőn ott áll a sümegi vár foka; a Bakonyból ott kandikál Tátikának homloka ... “ A vár püspökök és főurak versengéséről, török elleni harcokról és híres kuruc időkről regél. Rákóczi idejében Sümeg, mivel erős várral rendelkezett, a puskaportörés és salétromfőzés egyik központja lett. 1954-től folyik a vár helyreállítása. A kaputorony az egykori, Itáliába menő hadiútra nézett, amely Sümegnél keresztezte Marcalt, s Egerszeg felé haladt tovább. A feltárt farkasvérem, a kapuőrzők szobája, a törések, a lármatorony: megannyi izgalmas látnivaló. Az egykori palota eredeti beosztása is tisztán kivehető. A szabadságharc megmozdulásaiból olyan méretekben vették ki részüket a sümegiek, hogy utána évtizedeken át nyögték a büntetést. Sümeg barokk város. A hajdani püspöki rezidencia — ma diákotthon — gyönyörű barokk épület. Parkját népkertté nyilvánították. A ferences templom egyik mellékoltára feltehetően Dorfmeister műve. A plébániatemplom értékét belső freskói jelentik. A város urai a délnémetek egyik legnagyobb festőjét, Franz Anton Maulbertsch-t hívták Sümegre, aki 1757-ben kifestette a szentélyt, később pedig az egész templomot. Kísérőim szavai szerint a fiatal festő olyat alkotott itt, amit későbbi pályafutása során nem tudott megismételni. A festményeket 1938-ban egy milánói professzor restaurálta. Kisfaludy szülőházában a költő emlékére múzeumot rendeztek be. A múzeum idős, de megjelenésében fiatalos igazgatója beszédes ember, többek közt elmondja, hogy gyakran hallgatja a pozsonyi rádió magyar adását, melynek jóvoltából számos költőnk, prózaírónk nevét és munkásságát ismeri. Jóleső melegség lopakozik a szívünkbe: a Bakony rengetege mögött, ahol hajdan betyárok portyáztak, egy eldugott dunántúli kisvárosban él egy ember, aki ismer bennünket, s kíváncsi a verseinkre, novelláinkra. A múzeum előszobájában a Kisfaludy Társaság tagjainak képei függnek. A múzeum a költő műveinek különféle kiadásait, levelezését, a nyelvért és a színjátszásért folytatott harcának emlékeit mutatja be a látogatónak. Itt van a költő íróasztala, könyvszekrénye, katonaládája, és több eredeti bútordarab. S itt az alacsony kandalló, amely mellett írni kezdte a csobánci várkisasszony történetét. Két szobában a költő feleségének bútorai és használati tárgyai kaptak helyet. Ez volt a régi város... S az új Sümeg? Az új életet emeletes iskolák, új létesítmények, szállodák, aszfaltozott utcák jelentik. Veres János Csallóköz természeti képe Körülbelül 1971. első felében jelenik meg doc. RNDr. Szabadi János „Csallóköz természeti képe“ című monográfiája, mely több mint tizenkét éves kutatómunka alapján, a legújabb tudományos Ismeretek szerint tanulmányozza Csallóköz (Žitný Ostrov) természeti viszonyait. Behatóan foglalkozik Csallóköz földtani, földrengési, felszínalaktani, éghajlati, vízrajzi, talajtani viszonyaival. Ismerteti a múltban végrehajtott, valamint a jövőben végrehajtandó nagy tájátalakító munkálatokat (árvédekezés, Ivóvízellátás, az 1965-ös év nagy árvízkatasztrófája stb.). A tudományos értékelés, bár több szakkifejezést tartalmaz, érthető, világos stílusban íródott, Ajánljuk mindazoknak, akik oktató, kulturális, politikai, népnevelő stb. munkával foglalkoznak. A könyv jó kiindulási alapot szolgáltat azoknak a szakembereknek is, akik a tervező, építő és termelőmunkát irányítják, vagy azzal foglalkoznak, végül mindazoknak, akik hazájukat, szülőföldjüket közelebbről is ismerni akarják. Fontosnak tartjuk, hogy az iskolák mint tanítási segédanyagot rendeljék meg a diák-, illetve tanítói könyvtárak részére. Ilyen színvonalon a Csallóközről eddig még hasonló tudományos munka nem jelent meg. A könyv terjedelme kb. 270 oldal (kb. 114 melléklettel: térképek, térképvázlatok, grafikonok, statisztikai táblázatok, fotókópiák, fényképek stb.). Ára kb. 45 Kčs. Megrendelhető a Slovenská kniha, Nitra, ulica Čs. armády 6. 10 cím alatt. Az előzetes megrendelésre a kinyomtatott példányszám miatt is szükség van. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás Tudományos Tanácsának értesítése alapján: Egri F. A tánczene szerelmese A csehszlovákiai magyarok idei országos táncdalfesztiváljának döntője, a még kevésbé ismert és esélytelen énekesek sikerét hozta. A győzelmet váratlanul Benes Ildikó szerezte meg (néhány héttel ezelőtt már bemutattuk olvasóinknak). Második helyre az ugyancsak kezdőnek számító Balia Ágnes került. A húszéves ipolykeszi kislány helyezése igen figyelemre méltó, hiszen a múlt évben vett részt először ezen a már hagyományossá váló táncdalfesztiválon, és az idén, élete második nagy versenyén már sikerült a második hely kivívása. Ágnes szüleitől örökölte hangját, a zene iránti rajongást. Ő is azok közé a fiatalok közé tartozik, akik órák hosszat ülnek a rádió mellett, hallgatva a legújabb slágereket. Tehetsége ellenére mégis csak a véletlenen múlott, hogy énekel, hogy meghívásokat kap különböző rendezvényekre. — Öt évvel ezelőtt Tornaiján a Mezőgazdasági Műszaki Középiskolán egyik tanárunk kultúrcsoportot szervezett és énekesekre is szüksége volt — emlékszik vissza Ágnes. — így fedeztek fel. Az éneklés rövid időn belül szenvedéllyé vált. Egy év múlva, 1966-ban, egy Aradszky számmal a „Ki mit tud?“-ra is beneveztem és mindjárt második lettem. A siker felbuzdított, úgyhogy a következő évben ismét jelentkeztem. 1967-ben a „Mama“, 1968-ban pedig az „Almát eszem“ számokkal léptem fel, Ezúttal már én szereztem meg a győzelmet. — A múlt évben ötlött fel bennem először a gondolat, hogy az országos táncdalfesztiválon is szerencsét próbálok. A rimaszombati járási döntőn az ötödik helyen végeztem. Az idén nálunk Keszin rendezték a járási döntőt. Tökéletesen sikerült kihasználnom a „hazai pálya előnyét“. Nemcsak a győzelmet, de a közönség díját is én nyertem, így lehetőségem nyílott fellépni a füleki döntőben is. Füleken Ági bebizonyította, hogy a járási döntőben szerzett elsősége nem a részrehajlásnak, a hazai közönség szimpátiájának köszönhető. Huszonhat résztvevő közül csak egy kapott több pontot nála. Pedig nem készülhetett úgy, ahogy szerette volna. A községben nincs zenekar, így a próbák legtöbbször gramafon mellett folytak. Hogy ennek ellenére is kitűnően szerepelt, az is csak a fiatal kislány tudását bizonyítja. — Nem számítottam arra, hogy az első tizenkettő között végezhetek. A döntő előtti próbákon meggyőződhettem, hogy több nagyon jó énekesnő is indul, akik jóval rutinosabbak nálam. Amikor azonban megpillantottam jó ismerőseimet, a tornaijai Buffo- Buffo zenekart, máris bizakodóbb lett a hangulatom, hiszen négy évig énekeltem velük, nem volt nehéz ismét összeszokni. A második hely így is váratlanul ért. Míg énekeltem, teljesen nyugodt voltam, csak az eredményhirdetés után fogott el az izgalom. Helyezésemért tranzisztoros rádiót kaptam, aminek ugyancsak megörültem, mert éppen akkor készültem venni egyet. A füleki döntő óta már résztvettem egy háromnapos salgótarjáni vendégszereplésen és meghívást kaptam egy Balaton környéki turnéra is. — Nagyon elégedett vagyok jelenlegi munkahelyemmel (Ági a szövetkezet irodájában dolgozik), ahol mindenben támogatnak. Szabad időmben leginkább tánczenét hallgatok. Kedvenceim Kovács Kati és Korda György. Táncolni is szeretek és a helyi tánccsoportnak én vagyok a vezetője. A járási CSEMADOK-Napokon és az Ipolyvölgyi Találkozókon szoktunk fellépni. Nagy kár, hogy községünkben nincs zenekar, mert így minden sokkal könnyebb, egyszerűbb lenne További sok sikert kívánunk! 0. V. Pihenni vágyok Te légy a békés öböl hullámveréses út után — csónakom biztos őre pihenést nyújtó délután. Te légy a tölgynek árnya forró mezőnek közepén — hogy majd ott elmélázva egybe olvadjunk Te meg én. Te légy a harsány kürtszó, rohamra küldő ősi jel — holtat is tüzbe gyújtó, életre hívó rejtelem. Te légy ha kell, a vészfék — szakadék előtt visszafogj! Máskor meg piros festék, színt adó légy, ha sápadok. Te légy a meleg fészek a béke fehér tenyerén — s hulljanak múló évek, győzzünk mi mindig — Te, meg én! Én is csak fél, és Te is az — együtt legyünk mi, ketten egy! Ez a való, az igaz — egy az utunk, bármerre megy. Mert kell, hogy legyen egy cél, egy végpont éltünk tengerén — s kell, hogy megpihenjek már Teveled egyszer végre én! Nagy Olivér Ez a nyári sport, melyet mindenki gyakorolhat, mert semmi szerszám nem kell hozzá. Csak a Nap, meg az ember bőre. Egyet nem volna szabad e sport közben, elfelejteni. Tudniilik azt, hogy az emberen nem kordovánbőr van, mint áthuzat, hanem közönséges emberbőr. De erről feledkeznek meg állandóan az emberek. Nem is kell magyarázat hozzá: a fekete arcszínre szükség van. Ez a nyaralási bizonyítvány. Aki fehér és piros, az városi ember, városban töltötte a nyarat. Aki vörös és fekete, mint Stendhal híres regénye, az nyaralt. Persze, lehet csal. ni is. Van ember, aki két nap alatt' szed magára annyi feketeséget, amennyi két hónapra jár ki. Viszont van olyan is, aki két hónap alatt nem tud annyi sötét arcszínt összegyűjteni, mint amit egy siófoki retúrjegy megszerez gazdájának. Feketedni tehát úgy kell, hogy a feketedni akaró fölkel reggel hatkor, és mosdás előtt vesz еду-két órás leckét a naptól. Aztán leöblögeti magát óvatosan vízzel, nehogy a tegnapi feketeséget lemossa. Egy kis piszokréteg ugyanis nagyszerű patinát ad a feketeségnek, ezért kell óvatosnak lenni feketedés közben. Vigyázni kell arra is, hogy a feketedő egyenletesen feketedjen. Ezt azzal lehet legjobban elérni, hogy a második leckénél, amit délben veszünk, amikor legnagyobb a nap ereje, olyan rúdra kapaszkodunk, amit forgatni lehet. Ez a feketedő nyárs, s éppúgy forgatják rajta a feketeségi jelöltet, mint a pecsenyét a tűz fölött, vigyázva arra, hogy háta éppen annyi ideig legyen kitéve a Napnak, mint a melle vagy egyéb részei. Mert szép, ha egyéb részei is megfeketednek. Ajánlatos csónakba feküdni, a csónak ring a vízen, a Nap süt, a bőr feketedik. Az egész eljárást négy órakor meg kell ismételni, s hatig a délutáni nap süt a feketedőre. Lehet kenegetni is. Vazelinnal, glicerinnel, bajuszpedrővel, mindenfélével. Legjobban a mindenféle hájjal megkent emberek feketédnek. Feketedés alatt a fejet is ki kell tenni a napfénynek. Ügy sincs benne semmi, hadd desztillálódjék. . A feketedés legérdekesebb része éjszaka van, amikor a bőr elkezd feszülni a feketedő testen. Ilyenkor az. az érzése, hogy csakugyan — nem metaforice — nem fér a bőrében. De ez csak érzés. A bőr több helyen felreped ugyan, de végeredményben az ember benne marad. Csak aludni nem tud, a jó istennek sem, mert a bőr nemcsak reped, hanem viszket is. És van egy babona a feketedők közt, hogy vakarni nem szabad, mert akkor lehámlik. Ez csak babona, mert másnaptól kezdve a bőr mégis lehámlik, éspedig szép nagy darabokban hagyja el, felmondás nélkül, tulajdonosa testét. Ez sincs fájdalom nélkül. Úgy megy ez egészen augusztusig. A feketedő feketedett, De augusztus elsején két házbért kell kifizetni, a nyarallatit és az otthonit. Ettől aztán mindenki egészen megfeketedik. Gábor Andor
