Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám
A szőlő kártevői es betegségei IV. Nekrózis vírusbetegség, amely főként alany — amerikai fajtákat támad meg, de előfordulhat nemes fajtákon is. Elterjedése hazánk területén szinte általános. Leginkább a dél-morva vidéki szőlőtelepeken fordul elő, de Dél-Szlovákia szőlővidékein is károsít. Tünetei specifikusak és elsősorban amerikai, fajtákon jól megállapíthatók. Négy stádiumra osztályozhalők: í. A levelek asszimetrikusak — egyik levélrész különbözik nagyságban a másiktől. 2. Sárgászöld foltok keletkeznek a levélen, amelyek lokalizálódnak a harmad- és negyedrangú erezet között az érközi levélszöveteken. (1. kép). 3. A sárgult részek elhalnak, bámulnák és repedeznek. (2. kép). 4. A növekedés csökkentése, az internódiumok rövidebbek, a termés minimumra történő csökkenése, majd a tőke elhalása. A nekrózis vírus kártétele jelentős, főleg azon szempontból, mivel az amerikai fajták telepein fordul elő, tehát szaporított anyagon, ezért ha minden megtámadott egyedet nem likvidálnánk, nagy károk keletkeznének az új telepítésekben. A nemes fajtákon kártétele nagyon jelentős lehet. Bizonyos feltételek mellett a tőkék elhalását okozhatja háromnégy éven belül. Felismerését nehezíti, hogy gyakran latens állapotban van jelen a tőkében, tehát tüneteit nem látjuk, de a szaporító anyaggal terjesztjük az új telepítésekre. Ermenti szalagosodás — vírusbetegség, amelyet hazánkban 1967 óta ismerünk, azonban lehet, hogy már régebben is előfordult. Számos szőlővidéken észleltük mind a nemes fajtákon, mind az amerikai fajtákon. Felismerése a vegetáció második felében lehetséges, amikor június végén láthatók az első tünetek. Ilyenkor a levelek erezete mentén a levélszövet egy keskeny sávban világos sárgászöldre, vagy sárgára színeződik. Egyes leveleken a főerezet mentén világoszöld, halvány keskeny sávok, illetve a levélen szétszórt rendszertelen világoszöld rajzok képződnek. (3. kép). A fürtök hiányosan kötnek, elrúgnak, vagy pedig madárkásak. A betegség nem akut, hanem krónikus, enyhe kimenetelű. Faszöveti barázdáltság vírusbetegség hazánkban is előfordul. Az eddigiek során Rozsnyó környékén, valamint Bratislava környékén fedeztük fel. A megtámadott tőkék szemei későbben fakadnak, s a növekedés is gyenge. Jellegzetes tünete a tőke elhalása, amely fokozatosan történik. Elhalás előtt a kifakult leveleken mozaikos foltokat észlelhetünk, a szártagok rövidülnek, hasonlóan mint a fertőző leromlásnál. Legfőbb tünete az oltványok többéves faszövetében is kifejlődő barázdáltság, amely a kéregszövet eltávolítása után jól látható. Károkozása nagynak mondható, mivel a szőlőtőkék nagy százaléka kipusztul. Vanek Gáspár mérnök Anyanevelés oldalt csüngő lépszalaggal Sokan szívesen nevelnének anyát, de visszariadnak a bonyolult vagy annak látszó módszerek olvasásakor. Attól is tartanak, hogy finom munkához nem szokott kezük vagy látásuk alkalmatlan ilyen kényes feladatra. Pedig fontos volna, hogy minél többen foglalkozzanak anyaneveléssel. Olyan sok méhcsalád van az országban, hogy akkor sem lehetne azokat kielégíteni, ha megduplázódna az anyanevelők száma. A nehézségeket, a méhészek tartózkodását ismerve a régi lépszalagos módszert egyszerűsítettem. Ez''a nevelő módszer elég egyszerűnek, jónak látszik. A jelenlegi módszerek alkalmazása közben sok nehézséggel találkozunk. Nyílt munkásfiasításos lépből egy sejtsoros szalagot hasítanak, s élével keretléc aljára vagy viaszmetszett lépre erősítik. A sejtek függőlegesek. A méhek a szájjal lefelé nézőket anyabölcsőkké alakítják, s a fiasításból anyát nevelnek. Az új, gubó (búbing) nélküli sejtet változtatják át legszívesebben, leggyorsabban. Az ilyent azonban nehéz kezelni, nem bírja a fogást. A szalagot olvadt viaszszal szokás fölragasztani. Kényes munka. A sejtek megolvadhatnak, vagy nem tart a ragasztás. A másféle rögzítések sem hibátlanok, s főképpen új sejtekhez nem mindig alkalmasak. A vékony, könynyen sérülő szalag fogdosása, rakosgatása nem mindenkinek való. A méhek kényesek a szagra. A kéznek sejtekre tapadt szaga ronthatja a nevelés eredményét. Az új módszernek az a lényege, hogy a szalagot magukkal a méhekkel ragasztatjuk föl. A legalkalmasabb új, zsenge sejtekkel lehet tehát neveltetni. Elmarad mindaz a nehézség, amit a szalag kezelése, rögzítése jelent. A lépszalagot alig érinti kéz. Nem kell tartani megolvadásától, sérülésétől, szagának megváltozásától. A munka a következő: 1. Egészen fiatal, álcás új (bábing nélküli vagy legfeljebb zsemle színű) lépből tenyérnl darabkát hasítunk ki. A keret hálózása nem akadály, a lépdarabot a hálószálak ablakaiból metszhetjük. De adhatunk egy kitűnő tulajdonságú családnak fészke közepén, az építtető keret felső lécén műlépszeletet is, hogy az anya bepetézze a belőle épített lépet. A fiasításos lépdarabot két sejtsoros szalagokra metéljük lehetőleg meleg késsel. Vonalzó pl. a lépre fektetett keretléc lehet a kés vezetésére. Lényeges különbség a régi módszerhez képest: a szalagok nem egysorosak. Vigyázni kell azonban, mert három sejtsor már sok volna. Pontosan két sor legyen a szalagokban. 2. A szalagokat egyvégtiben a keretléc felső lapjára fektetjük. Legjobb hideg késsel nyúlni a szalag alá, s úgy tenni át a lécre. Így nem kell kézzel érinteni. A sejtek vízszintesek, ahogy a lépben eredetileg voltak. 3. A szalagos lécet a nevelő családnak adjuk építtető keret felső részében vagy tenyésztő keretben. 4. A családot nyugodtan hagyjuk másfél-két óráig. A méhek ezalatt viasszal a léchez ragasztják a szalagot. Akkor a lécet az élére fordítjuk. A sejtek most már a lécftek nem a tetején, hanem az oldalán lesznek és függőleges irányúak: fölfelé és lefelé néznek. A méhek csak a lefelé irányuló sejteket használják anyanevelésre. Kibővítik, anyabölcsőkké alakítják őket. A fölfelé nézőkben továbbra is munkásokat nevelnek. 5. A bölcsők nagyon sűrűn szoktak épülni. Ritkításra szorulnak. Ritkítani már a léc átfordításakor is lehet: csak minden harmadik álcát hagyjuk meg, a többit szétnyomjuk gyufával vagy nagy szeg fejével. Jobb azonban másnap újra kaptárt bontani s a már megkezdett bölcsőket ritkítani ugyanígy. Elég megjáratni a szeget az anyabölcső pempőjében, az ilyen bölcsőből kidobják a méhek az épen maradt álcát is. Az utólagos ritkítás előnye, hogy csak olyan álcák maradnak meg, melyeket a méhek már anyának szántak. 6. A fedett bölcsőket a szalag maradványával együtt óvatosan lefejtjük a léc*ől késsel, és a szokásos módon felhasználjuk. Az eddigi egysoros szalag helyett azért kell kettős, mert a léc közelsége zavarja a liléitekét a bölcső építésében és akadályozza a fedett bölcsők szétosztását is. A méhek a belső sejtsorban csak kivételesen próbálkoznak neveléssel. Ha a szalag három vagy még többsoros volna, a bölcsők halmozva épülnének, egymáshoz tapasztva, s ez szétosztásukat nehezítené, vagy lehetetlenné is tenné. A léc felső lapját előre viaszozni lehet pl. műlépdarabka rányomásával, szétkenésével, vagy olvadt viasz végigöntésével. Ezt jóval a nevelés előtt megtehetjük. A viasz segíti, gyorsítja a méhek munkáját, de enélkül is sikerül felragasztatni velük a szalagot. A méhek a szalagoknál való lépdarabka kimetszésekor keletkezett ablakot heresejttel szokták beépíteni. Nem nagy veszteség a nevelt anyák értékéhez képest. Be lehet azonban foltozni is a rést egy darabka műléppel. A bölcsők szétosztását megkönnyíti, ha közönséges keretléc helyett három rétű, kb. 4 mm vastag ragasztott lemezből fűrészelünk ugyanolyan méretű lécet. A fedett bölcsők szétosztásakor ezt a szalagtartót a bölcsők között szétdaraboljuk. Alkalmas erre az erős ágnyíró olló. Egyetlen szorításra elvágja a szalagtartót a bölcsők között. A ragasztott lemez darabkáját meg lehet fogni, a bölcsőt kényelmesen tehetjük-vehetjük, rögzíthetjük' kalitkába, vagy pl. drótszállal erős lép oldalára tűzhetjük. Ä bölcsős léc szétdarabolásakor ügyelni kell, hogy a levágott darabka ne repüljön el. Ha ketten dolgozhatnak, egyikük tartja a levágandó, társa az ellenkező véget. De különben sincs veszély, ha az ollót nem nagyon hirtelen csukják össze. Ragasztott lemez helyett nem volna jó ugyanolyan vékonyra gyalult közönséges keretléc. Hosszában, a szálak irányában könnyen elreped a bölcsők szétosztásakor. Az oldalt csüngő lépszalag nagyon megkönnyíti az anyanevelést. Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy az eredményhez jeles családból vett minél fiatalabb Hasítás, jól berendezett, zsúfolt dajkacsalád és jő hordás vagy bőséges etetés szükséges. Ha ezek nincsenek meg egyszerre, többet ér a lenézett rajanyák öszszegyfijtése, fölhasználása. Ürösi Pál Zoltán |u|inden évben rendsze|ж* résén vándorolok méheimmel. Az első megmozdulás az akácra történik, amikor a lakásomtól 50 kmre levő erdőben telepszem le. A családok előkészítését, keretek stb. rendezését már napokkal előbb elvégzem, hogy a méhek megnyugodjanak, a szállítást minél kevésbé érezzék meg és minél rövidebb ideig tartó tájolás után hordjanak. A szállítás előtti este, inkább éjjel történik a kijárók zárása és másnap reggel már az új helyen nyitok és indítom a méheket. Többször előfordult, hogy a vándorlás délelőttjén azon a helyen, ahol a kaptárak álltak, jő közepes rajt kitevő méhcsapat keringett, keresve a régi fészkeket. Üres kaptárt állítva a régi helyre a méhek rövid időn belül gyülekeztek a kijáróban. Honnan jöttek ezek a méhek? Semmiképpen nem lehetnek a vándortanyáról visszaszállók, hisz a távolság ahhoz túl nagy. Idegen, kutató méhek sem lehetnek, mert azok nem telepednek meg egy üres kaptárban. Csak az éjjelre kinnmaradt méhek lehetnek, melyek lelevek alsó részén, virágok kelyhében éjszakáztak és napfelkelte után Indultak hazafelé. Bizonyítja ezt a megfigyelés is, hogy ha a vándorlást kirepülésre alkalmatlan esős idő előzte meg, nem voltak reggel hazatérő méhek; de ha meleg volt az idő és különösen ha itthon már virágzott az akác, reggel tömeges hazatérés volt megfigyelhető. Pár év óta az anyanevelést itthon végzem. Az itthon hagyott családok kaptárainak kijáróit viszont éppen úgy lezárom, mint a szállítandókét. Megfigyeltük, hogy a zárt kaptárhoz érkező méhek nagy része virágporral érkezik és fáradtan hull a zárt kijáró szállódeszkájára. A régi kaptárak keresése, — annak ellenére, hogy a visszahagyott családba bekéredzkedtek a méhek és annak tagjává váltak — még napokon keresztül megfigyelhető volt. Véleményem szerint a méhek ilyen viselkedése érthető és magyarázható, hisz hányszor megfigyelhettük, hogy jó hordás idején még későn este is van kirepülő méh, melyeknek viszszatérésére a sötétség miatt aznap már nem számíthatunk. józsa György Kinn maradnak-e éjjelre a méhek?
