Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 1. szám
közgazdaság A munkaerő-gazdálkodás néhány problémája és fejlődésének irányzata a szocializálás folyamatának legutóbbi húsz esztendeje alatt PAVOL MOLNÁR mérnök A munkáról szóló marxl-lenlnl tanok szerint a munkát az ember céltudatos tevékenységeként fogjuk fel, amellyel az ember a természet adottságait saját életszükségleteinek kielégítésére változtatja meg és használja fel. Ezért a munka az ember természetes szükséglete, az emberek létének feltétele, mindig társadalmi és céltudatos tevékenység, amely anyagi javak előállítását célozza. A munkaerő, amely az ember szellemi és fizikai munkaképességének hordozója, teszi lehetővé, hogy anyagi Javakat termeljen, s ezáltal e termékeknek haszonélvezeti értéket adп. hogy ezek az ember életszükségtelnek kielégítését szolgálhassák. Az emberi munka — minden érték létrehozója rendkívüli helyzetet élvez a szocialista társadalom feltételei között, amely társadalom megszüntette a munka (a kizsákmányoltak munkája J és a munka eredményeinek kisajátításé (a kízsákmányolók) közötti ellentétet. A kialakult új feltételek között a munkaerő új, három dimenziós jelleget nyer: az értékek létrehozója, a termelőeszközök tulajdonosa, és ugyanakkor saját munkaeredményeinek értékesítője Is. Ezért a szocialista életkörülményeink és gazdasági feltátelelnk között kétszeresen érvényes és szükséges feladat a lehető legkedvezőbb feltételeket kialakítani a munkaerő-gazdálkodás számára, hogy a munkaerő a népgazdaság ökonómiai fejlődésének fontos tényezője lehessen. Ebben rejlik a szocialista társadalom (termelők) azon feladata, hogy állandóan gondoskodjék a munkaerő képzettségének következetes fejlesztéséről, biztosítsa legcélszerűbb széthelyezősét képességei és egyéni érdeklődésének figyelembe vételével, s ügyeljen az anyagi érdekeltség helyes Irányba terelésével, az elvégzett munka menynylsége és minősége szerinti Jutalmazással, hatékonyan elősegíteni a személyes, a kollektív és a társadalmi érdekek esetleges összeütközésének áthidalását. Az Ilyen ellentétek kiküszöbölésénél feltétlenül ebből az elvből kell kiindulni, hogy ami előnyös az egyén és a kollektíva számára, hasznos és hatékony a társadalom számára Is. Ezeknek a gazdasági érdekek egységét megbontó ellentéteknek felismerése és áthidalása az Irányítás rendszerének tartalmát kell képeznie, tehát a vezető dolgozók és a vezetés tevékenységének legfőbb tartalmát adja. Ezért szándékozom az alábbiakban elemezni a mezőgazdaságban alkalmazott munkaerők problémáit. Mindjárt bevezetőben szeretnék rámutatni arra, hogy a termelésnek ebben az ágazatéban az újratermelési folyamat feltételeit objektív különlegességek, természeti sajátosságok, biológiai törvényszerűségek befolyásolják, melyek közösen Idézik elő azt, hogy a termelési ciklus nem azonos a munkaciklussal, és a növénytermesztésben Idényjellege van, ami törvényszerűleg csúcsmunkákat Idéz elő és lehetetlenné teszi a munkaerő folyamatos kihasználását. Az év sorén Időnként Idénymunkások foglalkoztatását követeli meg, s ezeknél a dolgozóknál az év folyamán csökkent bevételeket Idéz elő. A szövetkezeti szektorban különleges adottságokat Jelentenek a tulajdonjogi kapcsolatok, amikor a szövetkezeti tag munkája tagsági jellegéből ered és az alkalmazottakkal szemben más Jelleggel bír. E munkaágban a történelmi fejlődést ugyanígy befolyásolta a munkamegosztás, a termelés összpontosításának és szakosításának foka, az alaptőke összetétele, a munkaeredmények felosztása, valamint az élet- és a munkafeltételek. Emellett a mezőgazdaságban végzett munka szakképesítést Igénylő fizikai munka, de ugyanakkor szellemileg Is Igényes. A munkát az Időjárástól függetlenül minden Időszakban el kell végezni, az állattenyésztésben a munka a higiénia legalapvetőbb szabályait Is nélkülözi s a traktorokon, valamint más gépi eszközökön a mezei munka az egészségre ártalmas. Ezek a tényezők befolyásolják a munkaerő újratermelésének feltételeit és az élő munkát általában. E néhány bevezető mondattal szerettem volna röviden jellemezni a munkaerő szerepét, Jelentőségét és feladatát a termelési folyamatban, és Igyekeztem rámutatni néhány olyan objektív különlegességre, amely a mezőgazdaságban a munkaerő újratermelési folyamatát befolyásolja. A népgazdaság többi ágazataiban. — különösen a legutóbbi húsz esztendő alatt — lényegesen megnövekedett a munkaerők száma, azonban a mezőgazdaságban a munkaerők számának rohamos csökkenését Jegyezhettük fel. így például a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az 1937— 1967-es években a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2 mllliő 129 ezer személlyel, azaz 64 százalékkal csökkent. Szlovákiában a háború előtti Időszakkal összehasonlítva a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerők száma 1967-ig 744 ezer személlyel, tehát 62,8 százalékkal csökkent. Ugyanakkor jelentősen megcsappant a mezőgazdaságban kisegítő munkaerők száma Is. Az előbb említett elmúlt Időszakban a mezőgazdaságban alkalmazott munkaerők számának csökkenését a gazdaságilag fejlett országokban Is észlelték. Például az Európai Gazdasági Közösség országaiban az 1951— 1962-ee években a mezőgazdaság állandó dolgozóinak száma 40 százalékkal csökkent. A bérmunkások száma 1939—1963 között 22 százalékkal csökkent, s emellett a munkaidő a mezőgazdaságban az Iparral összehasonlítva egynegyedével nagyobb, viszont a bérek 25—30 %-kal alacsonyabbak. Szlovákiában (de országos viszonylatban Is) a mezőgazdaságból eltávozott munkaerők Jelentős számát a mezőgazdaság szocializálása tette lehetővé, s ezek a munkaerők az ipar és az építőipar fejlődését segítették elő. A munkaerők távozása a mezőgazdaságbői azonban nagyon Ingadozóén, elemi erővel ment végbe és egyes vidékeken komoly torzulásokat Idézett elő a munkaerők korát és nemét tekintve. Ezt a fejlődést nagymértékben befolyásolta a mezőgazdaságban alkalmazott egész reprodukciós folyamat. A munkaerők csökkenése a mezőgazdaságban az Iparosodás kísérő jelensége az összes fejlett államban. Azonban más államokkal összehasonlítva ez a csökkenés nálunk aránytalanul gyorsabban és szinte elemi erővel következett be. Szlováklban különösen 1950 óta figyelhetjük meg a munkaerő csökkenését mezőgazdaságunkban. Így 1964-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatott állandó dolgozók száma 38,9 százalékkal volt kevesebb, mint 1937-ben. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának fejlődési iránya pozitívan értékelhető addig, amíg ez a csökkenés a reprodukciós folyamat normális fejlődésével összhangban folyt le. Gondolunk itt a műszaki fejlődés által előálló helyzetre. Abban az időszakban, amikor a munkaerők csökkenése már a reprodukciós folyamat torzulását Jelentette, úgy ezt a fejlődést már kedvezőtlennek, sőt károsnak kell minősítenünk. Ha a mezőgazdaság munkaerőinek csökkenését mutató folyamatra a termelés fokozott összpontosítását célzó Igyekezet szemszögéből nézünk, mely tárgyilagosan szükséges folyamat a szövetkezetesítés során, úgy reális feltételeket alakítunk ki a nagyüzemi termelés, a gépesítés, a kemizálás, a munkaszervezés ipart jellegének alkalmazására, hogy lényegesen megnövelhessük a mezőgazdaság munkatermelékenységét, és így a népgazdaság többi ágazatai számára munkaerőt szabadíthassunk fel, úgy ezt a folyamatot csakis pozitívan értékelhetjük. A probléma azonban ott van, hogy ezt a helyes feladatot a gyakorlatban helytelenül valósították meg, ami a mezőgazdaságban a munkaerők normális újratermelést folyamatának megbontását eredményezte. Azokat a feltételeket, amelyeket a kollektivizálás folyamatát kísérték volna (gépesítés, kemizálás, kádernevelés és mások) részben nem teljesítettük, és ennek következménye az alacsony munkatermelékenység volt minden kísérő jelenségével és következményével. S éppen ez befolyásolta az alacsony munkajutalmakat, valamint az anyagi érdekeltséget a mezőgazdaságban. A kedvezőbb kereseti lehetőségek, valamint a jobb munkafeltételek, amelyeket a népgazdaság más ágazataiban találhattak, Idézte elő azt, hogy Szlovákia mezőgazdaságából különösen a férfi munkaerők vándoroltak el, tehát a legtermelékenyebb erők és a fiatal dolgozók. Kísérő jelensége annak, hogy e mezőgazdaságból a munkaerők menekültek, az az elemi jellegű gazdálkodás volt, amely egyes észak- és kelet-szlovákiai, gazdaságilag gyenge szövetkezetben 1967-tg fennállt. Az egyes kerületek szemszögéből a mezőgazdasági üzemekben, különösen az EFSZ-ekben éles különbségek mutatkoztak a munkaerők széthelyezését Illetően mezőgazdaságunkban. A kelet-szlovákiai kerület, amelyet még a közelmúltban Is a munkaerők kimeríthetetlen tartalékának Ismertünk, a legutóbbi esztendőkben (különösen 1960—63 között, amikor a mezőgazdaságból 43 ezer személy távozott) az állandó dolgozók olyan rohamos csökkenését jegyezhettük fel, hogy ez a mezőgazdaságban alkalmazott minden egyes állandó dolgozóra 11,9 %-keI több föld megművelését rőté, mint amilyen a szlovákiai átlag volt és a cseh kerületekkel összehasonlítva az átlagnál 38,6 %-kal volt nagyobb. A gyengén gazdálkodó EFSZ-ekből a férfiak negyobbára a legtermékenyebb korosztályból mentek el. A korösszetételt jelentősen lerontotta az, hogy a munkaerők a mezőgazdaságból a népgazdaság más ágazataiba vándoroltak. így 1967-ben a mezőgazdaság állandó dolgozóinak 44 %-a 50 éven felüli volt. A korösszetétel Ilyen torzulása nemcsak, hogy a normális újratermelési folyamatot nem biztosította, hanem a műszaki haladás bevezetésének kerékkötője is lett a mezőgazdaságban, mivel az új technika nagyobb képzettséget és kellő fizikai ügyességet követel. Tehát e téren komoly feladatot jelent, hogy a mezőgazdaságban a munkareők szükséges számát pótolni tudjuk, éspedig a produktív korban levő dolgozókkal, különösen az utánpótlást lelentő fiatal dolgozókkal. Ez a kérdés közvetlenül összefügg a műszaki fejlesztés és a termelés gépesítésének fokozásával. (Folytatjuk) Ladislav Špačinský mérnök, CSc.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (10.) A deviza-piac szabályozása terén, tekintettel a mezőgazdaság-élelmiszeripari komplexum különleges feltételeire, szükséges lesz, hogy a Csehszlovák Állami Bank (3BCS), a Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium az eddigi állapot alól néhány átmeneti kivételt engedélyezzen, amíg a devizaforgalom terén a fizetési mérleg egyensúlyát el nem érjük. Különösen fontos lesz: — kibővíteni az előnyben részesített cikkek választékát, beleértve a termeléshez szükséges nyersanyagok és olyan más alapanyagok további tételeit, amelyek szükségesek ez élelmiszeripar közszükségleti termékeinek előállításához (például szlntétlkus szaponát készítmények, dohány, bádoglemezek) és a mezőgazdasági termeléshez szükséges vegyi anyagok (műtrágyák, mezőgazdasági vegyszerek stb.l. Ez megköveteli, hogy gondoskodjunk e cikkek folyamatos beszerzéséről, szállításáról, és érszlntjük fenntartásáról; — megegyezni annak lehetőségében, hogy a kiviteli feladatokat utólagosan sorolják be a tervbe és a Csehszlovák Állami Bankkal, valamint a Kereskedelmi Minisztériummal megegyezni abban, hogy a kivitelre kerülő áruk értékének minden 100 koronája után az Állami Banknak 20 korona, a minisztériumnak 30 korona jusson és a fennmaradó 50 koronáért a kivitelre kerülő árut előállító termelő szükségletei szerint hozzanak be külföldről árucikkeket. A minisztérium számára fenntartott összeget különleges számlán vezetnék, s ezt az összeget a rendkívül sürgős esetek fedezésére használnák, esetleg a devlzaklesés hiányát fedeznék a minisztériumhoz tartozó szervezetek esetében; — támogatni a nagyobb kereskedelmi szervezetek létrehozását egy vagy több járás keretében, hogy lehetőség nyíljon a kiviteli ajánlatok realizálására. Ezek a szervezetek a külkereskedelmi vállalat partnerei lennének, és gondoskodnának a kivitel, valamint a behozatal tervének megvalósításáról, amit 2000 mezőgazdasági üzem külőn-külön képtelen lenne elvégezni. Ezt a feladatot jől betölthetné a ZEMPO vállalat Is, amelynek a jövőben Szlovákla-szerte néhány üzemét létesítenék, előreláthatólag minden három-négy járásban egyet-egyet; — bevezetni az átmeneti engedélyezés módszerét a hiánycikket képező és tervbe nem vett gyártmányok és készítmények, esetleg nyersanyagok kivitelére. K. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek külkereskedelmének rendszere s a kivitel további fejlesztésének lehetőségei A mezőgazdasági nyersanyagokkal, élelmiszerekkel és a mezőgazdaság számára szükséges cikkekkel folytatott külkereskedelem rendszerét röviden a következőképp foglalhatnánk össze: a) A legnagyobb szervezet, amely a külkereskedelem ügyleteit eddig végzi, a KOOSPOL részvénytársaság Prága székhellyel, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel folytatott külkereskedelem összes ügyleteinek 90 százalékát bonyolítja le. A részvénytársaság alaptőkéje 30 milliárd korona. A részvényeket a felvásárló szervezetek, a kereskedelmi és élelmiszeripari üzemek, valamint a kereskedelmi bank vásárolták fel. Az összes kereskedelmi csoport egy kivételével, amely Bnatislevában van, Prágában székel. A behozatal és kivitel szempontjából számításba Jövő országokban, mind a szocialista tábor országaiban, mind a kapitalista államokban, ennek a szervezetnek kirendeltségei, Illetve képviseletei működnek és végzik a csehszlovák élelmiszeripari termékekkel folytatott külkereskedelmi ügyleteket. A KOOSPOL részvénytársaság forgalma a jelenlegi árakban számítva körülbelül 14 millió koronát tesz ki. A legközelebbi időszakra, tehát már az 1970-es évben számolnak azzal, hogy Ilyen részvénytársaságot szlovákiai hatáskörrel Is létrehoznak. E külkereskedelmi szervezet létrehozását eddig az erre alkalmas adminisztratív helyiségek és részben megfelelő káderek hiánya akadályozza. A Szlovákiában létrehozandó részvénytársaság évi forgalma az 1971-1973- as években a jelenlegi árak szerint 3,5—4 milliárd koronát érhetne el. b) Egy másik üzem, amely termékeink külkereskedelmi elhelyezésével foglalkozik, az UNICOOP szövetkezeti külkereskedelmi vállalat. Ez a vállalat elsősorban a külföldi szövetkezeti üzemekkel és szervezetekkel tart fenn kapcsolatokat és jelentős mértékben vásárol élelmiszeripari termékeket a szocialista országokból, de a nyugati kapitalista államokból Is; c) További üzem, amely az élelmltzerek külkereskedelmével foglalkozik, a TRANSAKTA kereskedelmi vállalat, amely elsősorban csere- és kompenzációs üzleteket köt a kivitel és behozatal terén; d) Az előbb említett szervezeteken kívül az élelmiszerek behozatalával és kivitelével jelentős mértékben foglalkozik a belkereskedelem behozatali-klivtell vállalata, amely főképp kompenzációs kereskedelmi ügyleteket bonyolít le az élelmiszerek forgalmazása terén; e) A legutóbbi Időszakban a Prior áruház is engedélyt kapott az egyes gyártmányok és termékek behozatalának és kivitelének lebonyolítására, beleértve az élelmiszerek külkereskedelmét Is. Az előbbi szervezeteken kívül még két kereskedelmi szervezet foglalkozik az élelmiszerek külkereskedelmének lebonyolításával, éspedig a ZEMPO, valamint a Mezőgazdasági Terményforgalmi Társulás, amelyek ugyan közvetlen külkereskedelmi kapcsolatokat nem tartanak fenn, de a külkereskedelmi szervezetek számára előkészítik és közvetítik a kivitel lehetőségeit, különösen a mezőgazdasági üzemek és a terményfölvásárló szervezetek között. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Parasztszövetséggel együtt azon Igyekezett és jelenleg Is szorgalmazza, hogy elsősorban a mezőgazdaság termékeit, valamint a mezőgazdaság melléküzemági termékeit forgalomba hozó külkereskedelmi szervek különböző negatív álláspontjai következtében nem sikerült e szervezet létrehozását közmegelégedésre megoldani. Befejezés Az előbbiekből, amelyben Igyekeztünk a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmének problémáit felvázolni, kitűnik az, hogy igen szerteágazó gazdasági területet ölel fel, amelyen a felmerülő komoly kérdések Jelentős mértékben befolyásolják a mezőgazdaság, a felvásárló, terményforgalmaző és élelmiszeripari szervezetek egész gazdasági tevékenységét. Az utóbbi esztendőkben felelős szerveink között a külkereskedelem kérdései lránt megnövekedett az érdeklődés és üzemeink aktív tevékenységükkel és a külkereskedelembe való bekapcsolódásukkal számos műszaki és technológiai kérdés megoldását segítették elő, amelyek a termelés korszerűsítésével és a gyártmányok hasznosságának növelésével kapcsolatosak. Ezt Igazolják a deviza-hitelek összegei Is, amelyeket erre és a Jövő évre kijelöltek. A gépekre és egyéb berendezésekre engedélyezett deviza-hitelek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar üzemeiben körülbelül 80 millió koronát tesznek ki, míg a nyersanyagokra és a félkész árukra megszabott deviza-hitelek 100 millió korona összeget képviselnek. Az Idei évre már most, az év elején számolnak azzal, hogy a gépekre és egyéb berendezésekre megszabott devizahitel keretét a devizaforgalom szabályozása keretében 100 mllliő koronára módosítják. Azonban még ez esetben sem merítettük ki a gazdasági lehetőségek feljavításának összes lehetőségét a nemzetközi árucsere fejlesztése útján és szervezeteink a deviza-forgalom szabályozásának keretén túlmenően további lehetőségeket tudnának teremteni. Ezért szükséges, hogy a Jövőben vezető gazdasági tényezőink a vállalatok szintjén továbbra Is fokozott gondot fordítsanak a külkereskedelem kérdéseire, és kihasználják az adott lehetőségeket a termelés gazdaságosabbá tételének javítására, a termelés méreteinek fokozására, és nem utolsó sorban a tudományos-műszaki forradalom folyamatának meggyorsítására a leghaladóbb és legkorszerűbb technika, valamint technológia megszerzése által. jjZABAU eiiwOMUVES 9 197C. január 3.