Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 4. szám
KÖZGAZDASÁG Ladislav Špačinský mérnök CSc. A közélelmezés múlt év végén elért és ez év elején várható fejlődése Ügy véljük helyénvaló, ha az ÚJ esztendő elején legalább megközelítőleg tájékoztatjuk olvasóinkat a közélelmezés múlt év végéig elért és ez év elején várható fejlődéséről. Bevezetőül meg kell Jegyeznünk, hogy 1969-ben szokatlanul gyors ütemben fokozódott az élelmiszerek s az Italok kereslete. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyre nagyobb Igények kielégítése egyrészt a termelés tetemes növelésétől, másrészt a kereskedelemnek a hovatovább fokozódó kereslethez Igazodó ellátásától függött. Köztudott, hogy bár a termelők egyre több élelmiszert szállítottak, mégis megbillent az élelmiszeripar egyensúlya. A lakosság ellátása — egyes élelmiszeripari, de különösen állattenyésztési termékekkel — ezért rendkívüli nehézségeket okozott. A már említett, szokatlanul gyors ütemben fokozódó élelmiszerkereslet okait a kővetkezőkben kell látnunk: — A negyedik ötéves tervidőszakra az eredetileg előirányzottnál sokkal gyorsabb ütemben nőtt a lakosság bevétele, minek következtében sok megtakarított pénzzel, tehát aránytalanul nagy vásárlóerővel rendelkezett. — Élelmiszereken kívül más, különösen tartós, vagy hoszszabb Ideig használható árucikkekből sem volt elegendő és nem voltak kielégítők a szolgáltatások sem. Ezeken a tényeken kívül egyéb negatív tényezők és megoldatlan problémák Is éreztették az élelmiszerpiacra gyakorolt kedvezőtlen befolyásukat. Már az előző években Is mindinkább meglazult a termelés központi Irányítása. Ez különösen 1963- ban Járt káros következményekkel. Úgyszólván megfeneklett az állattenyésztés újratermelési folyamata, úgyhogy az árutermelés színvonala — ami a húst és a tojást illeti — meg sem közelítette az előző években elért színvonalat. Külkereskedelmünk gazdasági mérlege sem volt kellő egyensúlyban, eml többek között oda vezetett, hogy nem tudta biztosítani az élelmiszeriper s a mezőgazdaság termelésében nélkülözhetetlen nyersanyagok s egyéb anyagok Jelentős részének behozatalát a kivitelre egyébként hajlandó tókésállamokból. Ami pedig a termelés anyagi-műszaki ellátottságát Illeti, mindeddig — tehát korábban és Jelenleg Iá — csaknem változatlanul súlyosak a problémák, amelyek főleg a csomagolási technika terén okoztak s okoznak nehézségeket, mivel a szó szoros értelmében állandósult a palackok, az üvegek, a fémmúanyag- és papírgöngyölegek hiánya. Múlt év második felében gátló hatással volt a termelésre a tüzelőanyag s az elektromos energia aggasztó hiánya Is. Nem volt folyamatos és zavartalan a termelésben nélkülözhetetlen nyersanyagnak a feldolgozó üzemekbe szállítása, sem pedig a késztermékeknek a kereskedelmi hálózatba Juttatása, ami különösen a múlt év májusában, Júliusában s augusztusában okozott fölösleges bonyodalmakat. Ami pedig a mezőgazdaság, az élelmiszeripar s a felvásárlás céljaira előirányzott beruházásokat (építkezések, stb.) Illeti, az ezzel összefüggő feladatok múlt évi s Idei teljesítése olyannyira késedelmes, hogy állandóan hátráltatja az erre vonatkozó gazdasági Irányelvek szabályszerű érvényesítését. Ennek az úgyszólván rendszeressé vált elodázásnak következményeit tükrözi a beruházásoknak a tervezettnél egyre kisebb terjedelme s a kész épületeknek a kitűzött határidőnél Jóval későbbi átadása Is. Az 1988-ban kialakult bizonytalan politikai helyzetben rohamosan csökkent a dolgozók munkafegyelme. Fokozatos szilárdítását — hála a CSKP KB Javulást szorgalmazó határozatainak — még csak aránylag rövid ideje észlelhetjük. Sajnálatos, de vitathatatlan tény ez Is, hogy a központi Irányítás ellankadása, nemkülönben a szocialista vállalatokról szóló törvény helytelenül értelmezett népszerűsítése s a vállalatok önigazgatását követelő Jelszavak terjesztése következtében minimálisra zsugorodott a célirányos szervezésre hivatott szakágazati Igazgatóságok hatásköre. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ezért már a létesítését követő napokban hozzálátott az ügykörébe tartozó feladatok felelősségteljes teljesítéséhez. Habozás nélkül s teljes határozottsággal foganatosított intézkedéseivel erélyesen szorgalmazza a mezőgazdasági termelés növelését, az árualap gyors feltöltését, de főleg az árupiac megbillent egyensúlyának helyreállítását. Ennek érdekében utasítást adott arra, hogy a gazdasági Irányelvekben meghatározott mennyiséget meghaladó szállítmányokkal kell siettetni az árupiac színvonalának jelenleg igényelt emelését. A központi s a vállalati törekvések együttes eredménye különösen akkor szembetűnő, ha egybevetjük egyrészt az 1968- ban elért, másrészt a gazdasági Irányelvek alapján feltételezhető eredményeket. Tudjuk például, hogy az Idén feltételezhetően piacra Jutó élelmiszerek s Italok értéke eléri a 18,7— 19 milliárd koronát, ami mintegy 6 százalékkal haladja meg az 1968-ban elkönyvelt összeget. Feltételezhetjük azt Is, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörében — fogyasztói árakban kifejezve — 414,9 millió korona értékű áruval több Juthat piacra annál az árumennyiségnél, amelyet a gazdasági irányelvek eredetileg előírtak. Ez pedig anynylt Jelent, hogy a minisztérium hatáskörében lehetővé válik a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által foganatosított Intézkedések alapján kitűzött feladatok túlteljesítése Is. Ezek az Intézkedések ugyanis a gazdasági Irányelvekben lerögzített árumennyiség értékén felül csak 300 millió korona értékű áru, illetve élelmiszer, stb. szállítását helyezték kilátásba. Általában biztató a tejipar teljesítőképességének gyflmölcsöztetése, mert a tejfelvásárlásnak országos viszonylatban kimagasló eredményei Is nagyon kedvezően befolyásolják a tel Jellátást- és értékesítést. Míg az 1968-ban felvásárolt menynylség 787 millió liter volt, tavaly már 842 millió litert, tehát 55 millió literrel több tejet sikerült felvásárolni. A palackozott, csomagolt és kimért tej értékesítése azonban mindeddig nem éri el a legutóbbi években ígéretesen gyarapodó nyersanyagalap adta, tehát kedvező ellátási lehetőségekhez Igazodó színvonalat. A tejértékesítés Indokoltan remélhető térhódítására elsősorban gátló hatású az, hogy a tejcsarnokok s a tejet is árusító kereskedések hálózata ma már nem felelhet meg a vevőközönség Igényeinek, nem Is beszélve a nyitva tartási Időnek túl egyoldalú korlátozásáról. Mindeddig megoldatlan az Iskolai tejárusltás problémája, ami részben összefügg a tejipar műszaki fogyatékosságaival, amelyek helyenként hátráltatják, másutt pedig teljesen kizárják a hosszabb ideig tárolható, pasztörizált (baktériummentes, Tetrapack csomagolású) tej előállítását. Egyéb tejtermékek, különösen a sajt és a vaj forgalmazása egyre nagyobb méreteket ölt, amit legjobban az a tény bizonyít, hogy a fogyasztók tavaly 9 százalékkal (kb. 1000 tonnával) több vajat és mintegy 13 százalékkal (kb. 1100 tonnával) több sajtot vásároltak, mint 1968-ban. A húsiparban bizonyos Idő óta kedvezőtlenné változott helyzetben fokozatos visszafejlődés, sőt legújabban aggasztó vlszszaesés Jellemző a termelésre. Köztudott, hogy az ennek következtében adódó, nehezen megoldható problémák aránylag megnehezítik az ellátást nemcsak tőkehússal, hanem a fogyasztók által Igényelt húsipari termékekkel Is. Ezt a visszás állapotot a volt, országos hatáskörű Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Idézte elő a gazdasági állatok állományforgóját tetemesen korlátozó, felelőtlen Intézkedéseivel. Kizárólag ezzel magyarázható, hogy az 1968 elején nyilvántartott állományhoz viszonyítva mintegy 100 ezer szarvasmarhával és több mint 150 ezer sertéssel csökkent a gazdasági állatok állománya. Magától értetődő, hogy ennek következtében zsákutcába jutott a vágóállatok felvásárlása Is, és meg sem közelíthette az 1968-ban elért eredményeket. Már a szerződéskötések során bebizonyosodott, hogy nem szavatolható a gazdasági Irányelvekbe foglalt feladat teljesítése: az 1968-ban beszerzett menynylségen felült 25 ezer tonna (élősúlyban) vágóállat felvásárlása. A minisztérium ezért haladéktalanul megtette a gazdasági állatállomány további csökkentésének gátat vető és az árutermelés fellendítését szorgalmazó Intézkedéseket. Többek között utasítást adott 110 ezer tonna takarmány terven felüli behozatalára néhány tőkésállamból és a Magyar Népköztársaságból, ezenkívül 30 ezer tonna szemes terményt utaltatott ki a központi takarmányalapból. A húsellátás egyensúlyának gyors helyreállítása érdekében választott malacokat importálunk Lengyelországból s a már érvénybe lépett intézkedések értelmében 30 emsével növeljük — az 1969. I. 1-én nyilvántartott állományhoz viszonyítva — a fiaskocák állományát. További Intézkedések a szarvasmarha, főleg a tehenek állományának számottevő kiegészítését célozzák. Mível a húskereslet úgyszólván rohamosan öltött egyre nagyobb méreteket, a minisztérium múlt év elején elrendelte a húsexport szabályozását, Illetve korlátozását. Ennek ellenére nem szűntek meg az ellátási rendellenességek, amelyek — különösen a sertéshús hiánya következtében — főleg az első félév végén s a harmadik évnegyedben szültek Indokolt visszatetszést a fogyasztók körében. Tavaly 126 162 tonna hús került piacra. Az idei mennyiség előreláthatólag 134 874 tonna lesz, tehát csaknem 7 százalékkal haladja meg a múlt évit. Főleg tőkehúsból lesz elegendő, mivel a tavaly forgalmazott menynylséget csaknem 10 százalékkal, azaz 8000 tonnával meghaladó mennyiség beszerzése válhat lehetővé, sőt az sincs kizárva, hogy a szlovákiai nyersanyagforrásokból az említett mennyiségnél Jóval többet meríthetünk. A szövetségi kormány azonban a múlt év derekán elrendelte a hús és egyéb húsáru forgalmazásának országos érvényű szabályozását. Ez pedig annyit Jelent, hogy egyrészt külön-külön állapítják meg a két köztársaságnak Juttatható mennyiséget másrészt közös mind a hazai, mind a külföldről behozott nyersanyag mennyiségének mérlegszámlája. A Jelenleg szállítót tőkehús teljes menynylségének csak mintegy 40 százaléka sertéshús, Jóllehet ä kereskedelem legalább 50 százalékot, de általában ennél Is többet Igényel. Ami a baromfi felvásárlását illeti, a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiség beszerzése várható, de ugyanakkor egyre kevesebb tojás felvásárlására számíthatunk. A baromfi feltételezhetően felvásárolt mennyisége eléri a 2000 tonnát (élősúlyban), tehát kb. 8 százalékkal meghaladja az 1968-ban beszerzett mennyiséget. Az állandó árualapba Juttatott baromfi menynyiségének növelése azonban sokkal gyorsabb ütemű, mint a felvásárolt mennyiségé, úgyhogy a múlt évi eredményekhez viszonyítva feltételezett beszerzés 20 százalékos, tehát 2500 tonnányi készletgyarapttást eredményezhet. (Folytatjuk)' Hogyan a következő húsz évben? m SLABÄK JOZEF mérnök, CSc, a szőgyénl „Družba“ EFSZ elnöke: e) A szövetkezetekben e munkaerők folyamatos csökkenése olyan ütemben, mint az 1960—1967-es esztendőkben, amikor a munkaerők száma évente átlagban 2 százalékkal csökkent, a legközelebbi Jövőben gazdaságilag már teljesen Indokolatlan és káros. A mezőgazdaság teljesítőképességét nem lehet rendellenesen nagy eredményekre építeni, amikor a mezőgazdaság által a népgazdaságnak nyújtott terménynövekedés 1967- ben a társadalmi munkatermelékenységet 163,3 százalékkal növelte, s ennek keretén belül az élő munka produktivitásának növekedése 310 százalék volt. Ehhez hasonló, de kevésbé szembetűnő volt ez a csökkenés 1966- ban Is. Az Iparban ez az Irányzat lényegesen gyengébb fejlődést mutatott, amikor az Ipar által elért nemzeti Jövedelem növekedése a társadalmi munka fokozott termelékenysége által 68,5 százalékot, a munkaerők számának növekedése által pedig 31,5 százalékot ért el. A munkaerőknek ez a hatalmas csökkenése Jelenleg Is érezhető a géppark felújításának tökéletes lemaradásában, valamint a termelőeszközök fejlődésének lemaradásában is. Ezt a veszélyes állapotot gazdasági kiegyenlítés megvalósításával nehéz leküzdeni, ugyanígy körülményes a földművesek és általában a falvak életének kulturális-társadalmi fejlesztése által. E nélkülözhetetlen Intézkedéseken túlmenően mindenkit meg kell győzni arról, hogy a mezőgazdaság és a falu Is kimeríthető forrás, és a termelés Idénymunkáinak elvégzéséhez még mindig szükséges a csúcsmunkák alkalmával rendelkezésünkre álló munkaerő-tartalék. f) Azok a gazdasági-politikai nehézségek, amelyek egész népgazdaságunk csekély effektlvltását okozták, valamint az elmúlt esztendők politikai eseményei néha leküzdhetetlen akadályként tornyosulnak fel az elbürokratlzált, szakszerűtlen ügykezelés felújítása nélkül. A múltban kellőképpen megtanultuk azt, hogy semmi sem könnyebb, s ugyanekkor veszélyesebb, mint a konkrét problémák Ismeretének hiánya. Ugyanilyen veszélyes a túlbürokratizált szokások felszámolását célzó képtelenség, amit „államérdekekkel“ Igyekeznek glorlflkálnl. Ezzel azonban nem akarjuk az ördögöt a falra festenll Az elmúlt napokban földműves társadalmunk tudomást szerzett az álla ml terv néhány fontos számadatáról, amelyekben meghatározzák a legfontosabb élelmiszerek termelési feladatait. Azonban olyan feladatokat Is soroltak fel, amelyek egyáltalán nincsenek kapcsolatban a lakosság ellátásával, a mezőgazdasági üzemek, EFSZ-ek termelési-gazdasági kezdeményezésének támogatásával. Ezért érthető és szükséges, ha a gazdaságipolitikai légkör nem biztosítja a nép legfontosabb követelményeinek teljesítését, úgy az államnak, esetleg átmeneti Időre, direktíva útján kell megállapítania a mezőgazdasági termékek előállításának legfontosabb Irányszámait. Ugyanakkor azonban lehetetlen megbocsátani az üzemek kezdeményezésével szemben mutatott érzéketlen álláspontot, amely az állam kárát és a direktív Intézkedések sikeres végrehajtásának hátrányát Jelentik. Ilyen érzéketlen és Igen káros beavatkozásnak kell minősíteni azt, ha direktív úton írják elő és szabják meg a kocák számát (mintha ezek képeznék a létfenntartás eszközét), ha előírják a cukorrépa vetésterületét (mintha egy ámyl terület megfelelne egy csésze tea megédesltésének vagy a Jelentős hasznot hozó külföldi piacokra való behatolásnak), ha megszabják a szarvasmarha, a tehenek létszámát, tekintet nélkül arra, hogy ebből vajon ml lesz? Ha Jogosan korlátozni akarjuk az egyes üzemek pénzügyi-gazdasági spekulációját, úgy mindegyikünk kötelessége, már akiknek a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatuk van, hogy a termelési-technológiái spekulációt, az amúgy Is erős korlátok közé szorított kezdeményezést ne nyomjuk el, hanem ellenkezőleg, minden erőnkkel támogassuk. Ennek az Irányzatnak további fenntartása veszélyezteti létünket és életünket, amely már amúgy is sok buktatón és nehézségen ment át. Ezzel kapcsolatban célszerű megemlíteni, hogy a szövetkezetek az elmúlt húsz év alatt a siralmas és nyomorúságos kezdeti Időszakból sokhelyütt ma már Jobb eredmények eléréséig küzdőtték fel magukat, eredményesebben gazdálkodtak, mint az Ipari és az állami üzemek, s mindezt csak azért, mivel (még a legszigorúbb direktív Irányítás Időszakában Is) a vállalkozásra nagyobb lehetőségük nyílt, s Így termelési és gazdasági érdekeiknek kielégítésére Jobb feltételeket alakítottak ki. Értékesíthető termékeik által egyre többet tudtak és tudnak nyújtani a nép élelmezésére. Ez a szövetkezetek egyre klfizetöbb tevékenységének döntő motívuma volt, s nem csupán a szövetkezeti tulajdon formája, habár ez is bizonyos mértékben éreztette hatását g) Az elkövetkezendő Időszakban Igen szükséges lesz hatékonyabban' ellenszegülni az olyan Irányzatoknak, amelyek a személyes és az üzemen belüli kezdeményezés és érdeklődés lanyhulását eredményeznék, mely teljesem logikus következménye a kollektív ■ még inkább az össztársadalmi tulajdon formájára törő Irányzatnak. Az Ilyen Irányzat kibontakozását meg kell akadályozml, éspedig — a termelés üzemen belüli megszervezésének legcélszerűbb formáival; — fokozni az anyagi érdekeltség kibontakozását a Jutalmazás legcélszerűbb formálnak alkalmazásával (valamint a társtulajdonosi kapcsolat anyagi klhangsúlyozásával); — a lényegesen fokozott szakoktatással, amelyet az eddigi termelési folyamatban teljesem elhanyagoltunk. A konkrét termelési hibák okainak elemzésekor (a kisebb hibák és a legjelentősebb károk vizsgálatakor) csaknem minden esetben arra az egyöntetű következtetésre Jutunk, hogy a csekély és helytelen Irányba terelt kezdeményezés, valamint a dolgozóknak és a munkaközösségeknek gyenge érdeklődése majd minden esetben a szakmai és politikai éretlenség, felkészületlenség és tudatlanság Jele vagy tünete. És a szakmai-politikai Ismeretek hiányát semmilyen körülmény között nem lehet tartósan még a legnagyobb anyagi érdekeltséggel sem helyettesíteni. Sajnos, ezt mtndezldelg kellőképpen nem tudatosítottuk, de ezt az állapotot továbbra már nem tarthatjuk fenn. (Folytatjuk)'
